Lost in a fantasy (4. rész)
Kérem, ne! - próbálta őket kérlelni szerelmem, de felismerte, hogy itt az emberi világban talán hatásos formák semmilyen módon nem lesznek hatásosak. Meg volt ijedve, nem akart fájdalmat és szenvedést és a kontraszt az előbbi ismeretlen gyönyör után még nagyobb volt így. Ekkor újra ébreszteni próbálta magát, de sikertelenül. Látta, hogy az egyik őt karjainál fogva vonszoló farkasszerű lény szerve a gyors menetelés közben merevedésnek indult. Ezt a másik is észrevette és hangosan kiáltotta társának az ijesztő, morgásnak tűnő hangon: Eszedbe nem jusson! Tudod, hogy akkor nekünk végünk! Az szúrós tekintettel nézett vissza rá, aztán beletörődően nézett újra előre és izgalma is elernyedt. Egy hatalmas kőépülethez értek, mely erődhöz volt hasonló. Fáklyák fényétől világos folyosón húzták őt befelé magukkal egy óriási, több emelet magas faajtó irányába. Erős karjaikkal belökték a láncokkal és vasalásokkal erősített súlyos kaput. Hatalmas terem látványa tárult szerelmem elé, ahol a külső folyosóhoz képest sokkal nagyobb volt a fény. Kőfalak, aranyozott keretű képekkel, több tucatnyi fáklya lobogott a falakra erősített díszes tartókba tűzve. A földön díszes, mintás, vöröses árnyalatú szőnyegek és szanaszét szórva selyem és bársony leplek. És a teremben mindenfelé soha nem látott lények szeretkeztek meztelen nőkkel, akiknek kéjes halk nyögései, sikolyai és sóhajai voltak az aláfestő zenéje a bizarr látványnak. A látványtól szerelmem kis híján sokkot kapott. Ismerte a látványt. Számtalanszor gondolt hasonló dolgokra, számtalanszor vitte fantáziája őt ebbe a terembe, amely nem létezik, mely a világon kívüli világban a perverz, bizarr gyönyörök szigete. Amely csak az övé. És csak ő tud róla. És most ott állt az egész közepén, karjainál vezetve, s bármerre nézett, egy-egy jelenetben, egy-egy korábbi fantáziaképe testesült meg. Valóságos volt. És egyben valószerűtlen. Az orgia közepén vezették őt a terem főhelyén elhelyezett, ott egyféle oltárként tornyosuló, színarany és vörös bársony trón elé, ahol a földre engedték. Ott térdelt egy puha szőnyegen, meztelenül, körülötte az izzó, ziháló, lüktető orgia, a meztelenül furcsa lényeken ringatózó megfeszült női testek, a morgó, hörgő, szuszogó hangok tengerében. Bármerre pillantott új és újabb kép vált valós látvánnyá, melyet eddig csak a gondolataiban őrizgetett. A trónus még üres volt. Majd mennydörgés szerű hanggal egy hatalmas ajtó nyílt meg oldalt és az orgiában résztvevők egyszerre csendesültek el és abbahagyva mindent a földre borultak, tekintetüket fel sem emelve.
Kérem, ne! - próbálta őket kérlelni szerelmem, de felismerte, hogy itt az emberi világban talán hatásos formák semmilyen módon nem lesznek hatásosak. Meg volt ijedve, nem akart fájdalmat és szenvedést és a kontraszt az előbbi ismeretlen gyönyör után még nagyobb volt így. Ekkor újra ébreszteni próbálta magát, de sikertelenül. Látta, hogy az egyik őt karjainál fogva vonszoló farkasszerű lény szerve a gyors menetelés közben merevedésnek indult. Ezt a másik is észrevette és hangosan kiáltotta társának az ijesztő, morgásnak tűnő hangon: Eszedbe nem jusson! Tudod, hogy akkor nekünk végünk! Az szúrós tekintettel nézett vissza rá, aztán beletörődően nézett újra előre és izgalma is elernyedt. Egy hatalmas kőépülethez értek, mely erődhöz volt hasonló. Fáklyák fényétől világos folyosón húzták őt befelé magukkal egy óriási, több emelet magas faajtó irányába. Erős karjaikkal belökték a láncokkal és vasalásokkal erősített súlyos kaput. Hatalmas terem látványa tárult szerelmem elé, ahol a külső folyosóhoz képest sokkal nagyobb volt a fény. Kőfalak, aranyozott keretű képekkel, több tucatnyi fáklya lobogott a falakra erősített díszes tartókba tűzve. A földön díszes, mintás, vöröses árnyalatú szőnyegek és szanaszét szórva selyem és bársony leplek. És a teremben mindenfelé soha nem látott lények szeretkeztek meztelen nőkkel, akiknek kéjes halk nyögései, sikolyai és sóhajai voltak az aláfestő zenéje a bizarr látványnak. A látványtól szerelmem kis híján sokkot kapott. Ismerte a látványt. Számtalanszor gondolt hasonló dolgokra, számtalanszor vitte fantáziája őt ebbe a terembe, amely nem létezik, mely a világon kívüli világban a perverz, bizarr gyönyörök szigete. Amely csak az övé. És csak ő tud róla. És most ott állt az egész közepén, karjainál vezetve, s bármerre nézett, egy-egy jelenetben, egy-egy korábbi fantáziaképe testesült meg. Valóságos volt. És egyben valószerűtlen. Az orgia közepén vezették őt a terem főhelyén elhelyezett, ott egyféle oltárként tornyosuló, színarany és vörös bársony trón elé, ahol a földre engedték. Ott térdelt egy puha szőnyegen, meztelenül, körülötte az izzó, ziháló, lüktető orgia, a meztelenül furcsa lényeken ringatózó megfeszült női testek, a morgó, hörgő, szuszogó hangok tengerében. Bármerre pillantott új és újabb kép vált valós látvánnyá, melyet eddig csak a gondolataiban őrizgetett. A trónus még üres volt. Majd mennydörgés szerű hanggal egy hatalmas ajtó nyílt meg oldalt és az orgiában résztvevők egyszerre csendesültek el és abbahagyva mindent a földre borultak, tekintetüket fel sem emelve.
Lost in a fantasy (3. rész)
Akarta az érintést, akarta érezni a védelmet és biztonságérzetet, melyet a harmóniát és erőt sugárzó, férfias, állatias lény sugárzott felé. Körülvette őt mindenhol ez az érzés. És odaadta magát. Csak az érintésektől soha nem tapasztalt gyönyörhullámok indultak el az idegpályáin és oda-vissza hömpölyögve lágy csúcsponton tartották. Hátrapillantva látta, hogy a lény teste alján lelógó hosszú szerv lassan dagadni kezd és karhosszúságú lőccsé növekszik. Meg akarta fogni. Tudni, hogy milyen érzés a lehetetlen. Lágyan kiszabadította magát a hátulról jövő ölelésből és az óriási vesszőhöz hajolt, mely sötét színű volt, fényesen feszült, ujjnyi vastag erek borították, nem volt emberi, de az energia ami a látványából áradt, a kíváncsi nő legmélyebb rejtett, állati szexuális vágyait kapcsolták be. Megérintette. A tapintása egyszerre volt lágy és dörzsölően érdes, a forrósága még jobban átmelegítette az ekkor már a vágyaitól felhevült testét. Megcsókolta. Két tenyerébe fogva masszírozta a több mint fél méteres, átfoghatatlanul vaskos merev húsoszlopot, melynek hegye a férfiak szervéhez hasonlóan érzékenyebb volt. Próbálta a szájába venni, de éppenhogy csak a végét sikerült. Inkább csak csókokkal halmozta el és nyelvével cirógatta és tenyereinek szorításával pumpálta egyre keményebbé, míg legvégül erős rángásokat érzett, s körötte a paták toporzékolni kezdtek nyugtalanul és kőkeménnyé változott rúdból óriási adagokban tört elő a hófehér tej, elképzelhetetlen mennyiségben. A lény hangja izgató volt, sóhajtott és szemeit behunyva az ég felé fordította az arcát miközben a gyönyört élte át. Ezután szerelmemhez fordult, lehajolva, átkarolva csókolta meg, majd ezt mondta: Így kezdődik. Ez csak az álmaid első fejezete! S ahogy ezt kimondta a közeli fák közül csörömpölő hangok hallatszottak és morogva közeledő, agresszív csörtetés. Két, felegyenesedve járó, két méter magas, farkasfejű lény közeledett fenyegetően, vicsorogva, a gyönyörtől még kábulatban lévő furcsa pár felé. Testüket vadállati, sűrű szőr borította, de emberéhez hasonlatos volt, csak görnyedtebben jártak. Kezeikben lándzsához hasonló szúróeszközt tartottak, melyekkel az útjukban álló növényeket hajtották és csapkodták. Őbelőlük is óriási erő áradt, amely azonban fenyegetőnek s veszélyesnek tűnt. Erőszakosnak és ellentmondást nem tűrőnek. Engedd el! - parancsolták a kentaurnak ijesztő mély, nem emberi hangon. Ő egy ideig védeni próbálta a félelemtől reszkető apró női testet, mely meztelenül szabad prédája volt minden vad pillantásuknak, aztán végül a karját megragadva elragadták tőle és közrefogva a fák között magukkal vitték.
Akarta az érintést, akarta érezni a védelmet és biztonságérzetet, melyet a harmóniát és erőt sugárzó, férfias, állatias lény sugárzott felé. Körülvette őt mindenhol ez az érzés. És odaadta magát. Csak az érintésektől soha nem tapasztalt gyönyörhullámok indultak el az idegpályáin és oda-vissza hömpölyögve lágy csúcsponton tartották. Hátrapillantva látta, hogy a lény teste alján lelógó hosszú szerv lassan dagadni kezd és karhosszúságú lőccsé növekszik. Meg akarta fogni. Tudni, hogy milyen érzés a lehetetlen. Lágyan kiszabadította magát a hátulról jövő ölelésből és az óriási vesszőhöz hajolt, mely sötét színű volt, fényesen feszült, ujjnyi vastag erek borították, nem volt emberi, de az energia ami a látványából áradt, a kíváncsi nő legmélyebb rejtett, állati szexuális vágyait kapcsolták be. Megérintette. A tapintása egyszerre volt lágy és dörzsölően érdes, a forrósága még jobban átmelegítette az ekkor már a vágyaitól felhevült testét. Megcsókolta. Két tenyerébe fogva masszírozta a több mint fél méteres, átfoghatatlanul vaskos merev húsoszlopot, melynek hegye a férfiak szervéhez hasonlóan érzékenyebb volt. Próbálta a szájába venni, de éppenhogy csak a végét sikerült. Inkább csak csókokkal halmozta el és nyelvével cirógatta és tenyereinek szorításával pumpálta egyre keményebbé, míg legvégül erős rángásokat érzett, s körötte a paták toporzékolni kezdtek nyugtalanul és kőkeménnyé változott rúdból óriási adagokban tört elő a hófehér tej, elképzelhetetlen mennyiségben. A lény hangja izgató volt, sóhajtott és szemeit behunyva az ég felé fordította az arcát miközben a gyönyört élte át. Ezután szerelmemhez fordult, lehajolva, átkarolva csókolta meg, majd ezt mondta: Így kezdődik. Ez csak az álmaid első fejezete! S ahogy ezt kimondta a közeli fák közül csörömpölő hangok hallatszottak és morogva közeledő, agresszív csörtetés. Két, felegyenesedve járó, két méter magas, farkasfejű lény közeledett fenyegetően, vicsorogva, a gyönyörtől még kábulatban lévő furcsa pár felé. Testüket vadállati, sűrű szőr borította, de emberéhez hasonlatos volt, csak görnyedtebben jártak. Kezeikben lándzsához hasonló szúróeszközt tartottak, melyekkel az útjukban álló növényeket hajtották és csapkodták. Őbelőlük is óriási erő áradt, amely azonban fenyegetőnek s veszélyesnek tűnt. Erőszakosnak és ellentmondást nem tűrőnek. Engedd el! - parancsolták a kentaurnak ijesztő mély, nem emberi hangon. Ő egy ideig védeni próbálta a félelemtől reszkető apró női testet, mely meztelenül szabad prédája volt minden vad pillantásuknak, aztán végül a karját megragadva elragadták tőle és közrefogva a fák között magukkal vitték.
Lost in a fantasy (2. rész)
És akkor pár méterre a ködfátyolból előbukkant egy szürke körvonal, mely közel fél méterrel magaslott szerelmem feje teteje fölé. Kentaur? - hangzott el a látványtól elhűlt, hitetlenkedő kérdés, mely egyszerre tűnt hangosnak a fejében és volt csak egy halk súgás ami az ajkait hagyta el. Kentaur volt. Egy félig ember, félig ló testű mitológiai lény. Jó, akkor ez már biztos, hogy nem a valóság! - nyugtatta meg magát, ahogy a lény lassan hozzá lépdelt De egyszerre öntötte el a félelem és feszültség, hogy nem tud felébredni és az izgatott kíváncsiság, mintha csak egy filmet nézne. Ekkor a lény mer előtte állt. Kékesszürke bőre valószerűtlen volt. Szálkásan izmos férfitest magasodott a szintén izmoktól duzzadó állati test folytatásában. Hosszú, csapzott haja, valóban inkább a lovak sörényéhez hasonlított. De az arca angyali volt. A tekintete olyan szelíd, amelyben szintén egyszerre keveredett egy szerelmes férfi pillantása egy okos ló megnyugtató tekintetével. Üdvözöllek! - szólalt meg nagyon kellemes férfihangon, elmosolyodva, miközben a négy pata pont úgy tipegett a földön, mint egy valódi lóé, mely épp megáll vagy indulni készül. Aztán lassan megállapodott egy helyben. - Már régóta vártunk rád. Szerelmem elkerekedett szemekkel, magát még mindig takargatni próbálta s végül csak ennyit mondott - Szia! Ilyen ugye nem történhet. Ez csak a sok film, meg könyv, meg fantáziálásom és most ezért álmodom ezt. De hogy lehet ennyire valóságos, hogy még a szellőt is érzem a bőrömön és egyszerre didergek a hűvöstől és az izgalomtól? - ilyen gondolatok pörögtek a fejében. Hogyan kerültem ide? - kérdezte az őrá kedvesen tekintő sötét szempárba nézve. Miért? Nem jó itt? Sokszor vágytál már ide. Hiszen tudod. Te tudod ezt a legjobban. - válaszolt a kentaur. És ez igaz volt. Valóban sokszor ábrándozott különös helyszínekről, vonzotta a sokak számára bizarrnak tűnő fantáziavilág. És valóban nem volt kellemetlen itt lenni. Nem kell takarnod a tested! - mondta neki ekkor határozottan a lény és kezeivel finom mozdulatokkal nyúlt szerelmem karja felé és vonta el azt a csodaszép mellei elől - Gyönyörű vagy! Nagyon fognak szeretni téged! Fognak? Kicsodák? - kérdezte szerelmem. Megtudod időben, de valójában tudod is, hiszen sokszor gondoltál már rájuk is, most megismerheted őket. Mindenkit, akikhez eddig csak gondolatban jutottál, akik eddig csak az álmaidban érintettek meg, akik csak fantáziaképekben éltek a fejedben. - mondta a félig állati lény és eközben körbesétált szerelmem körül és a testében gyönyörködött. Végül a háta mögött megállva, úgy hogy a testmelege védje szerelmem a hűvöstől didergő testét, magához húzta őt és kezeit előbb a vállaira helyezte, majd a meztelen mellekre csúsztatta és így indította el a képzelgésekből valósággá váló események áradatát. Szerelmem önkéntelenül adta át magát neki.
És akkor pár méterre a ködfátyolból előbukkant egy szürke körvonal, mely közel fél méterrel magaslott szerelmem feje teteje fölé. Kentaur? - hangzott el a látványtól elhűlt, hitetlenkedő kérdés, mely egyszerre tűnt hangosnak a fejében és volt csak egy halk súgás ami az ajkait hagyta el. Kentaur volt. Egy félig ember, félig ló testű mitológiai lény. Jó, akkor ez már biztos, hogy nem a valóság! - nyugtatta meg magát, ahogy a lény lassan hozzá lépdelt De egyszerre öntötte el a félelem és feszültség, hogy nem tud felébredni és az izgatott kíváncsiság, mintha csak egy filmet nézne. Ekkor a lény mer előtte állt. Kékesszürke bőre valószerűtlen volt. Szálkásan izmos férfitest magasodott a szintén izmoktól duzzadó állati test folytatásában. Hosszú, csapzott haja, valóban inkább a lovak sörényéhez hasonlított. De az arca angyali volt. A tekintete olyan szelíd, amelyben szintén egyszerre keveredett egy szerelmes férfi pillantása egy okos ló megnyugtató tekintetével. Üdvözöllek! - szólalt meg nagyon kellemes férfihangon, elmosolyodva, miközben a négy pata pont úgy tipegett a földön, mint egy valódi lóé, mely épp megáll vagy indulni készül. Aztán lassan megállapodott egy helyben. - Már régóta vártunk rád. Szerelmem elkerekedett szemekkel, magát még mindig takargatni próbálta s végül csak ennyit mondott - Szia! Ilyen ugye nem történhet. Ez csak a sok film, meg könyv, meg fantáziálásom és most ezért álmodom ezt. De hogy lehet ennyire valóságos, hogy még a szellőt is érzem a bőrömön és egyszerre didergek a hűvöstől és az izgalomtól? - ilyen gondolatok pörögtek a fejében. Hogyan kerültem ide? - kérdezte az őrá kedvesen tekintő sötét szempárba nézve. Miért? Nem jó itt? Sokszor vágytál már ide. Hiszen tudod. Te tudod ezt a legjobban. - válaszolt a kentaur. És ez igaz volt. Valóban sokszor ábrándozott különös helyszínekről, vonzotta a sokak számára bizarrnak tűnő fantáziavilág. És valóban nem volt kellemetlen itt lenni. Nem kell takarnod a tested! - mondta neki ekkor határozottan a lény és kezeivel finom mozdulatokkal nyúlt szerelmem karja felé és vonta el azt a csodaszép mellei elől - Gyönyörű vagy! Nagyon fognak szeretni téged! Fognak? Kicsodák? - kérdezte szerelmem. Megtudod időben, de valójában tudod is, hiszen sokszor gondoltál már rájuk is, most megismerheted őket. Mindenkit, akikhez eddig csak gondolatban jutottál, akik eddig csak az álmaidban érintettek meg, akik csak fantáziaképekben éltek a fejedben. - mondta a félig állati lény és eközben körbesétált szerelmem körül és a testében gyönyörködött. Végül a háta mögött megállva, úgy hogy a testmelege védje szerelmem a hűvöstől didergő testét, magához húzta őt és kezeit előbb a vállaira helyezte, majd a meztelen mellekre csúsztatta és így indította el a képzelgésekből valósággá váló események áradatát. Szerelmem önkéntelenül adta át magát neki.
Lost in a fantasy (1. rész)
Hűvöset érzett. A testét érintő és azt szokatlan módon simító fuvallatot. Ez ébresztette fel. Szerelmem mozdulatlan testtel feküdt, a szemeit így nyitotta fel. Aztán továbbra is mozdulatlanul, csak a tekintetével kezdte fürkészni az elé táruló látványt. Fák? - hasított belé a legelső gondolat és suttogta halkan, ahogy az ébredés zsibbadtsága közben lassan kapcsolta be az agya egyenként az alap audiovizuális és verbális funkciókat - Erdő? - forgatta szélesebb körben egyre ijedtebben tágra nyílt kékeszöld szemeit még mindig mozdulatlanul heverve. Hogy kerültem ide? - fogalmazódott meg az első mondat és indult el ezzel testének első mozdulata, majd jött a következő sokk - Meztelen vagyok? A magas, harmatcseppektől nyirkos vastag fűszálak között ahol teljesen pucéran feküdt eddig, az erdő hatalmas fáival körülvéve, melyek egyszerre susogtak megnyugtató és baljósló frekvenciákon, lassan magához tért és valóban semmit nem értett. Ez nem lehetséges! Nyilván álmodom! - jött az első megnyugtatást jelentő gondolat - Ez lehet az egyetlen magyarázat. És próbálta az álomból tudatosan ébreszteni magát a szemeit meresztgetve, majd erősen pislogva, végül aprókat csípve a combjába. Nem megy. - mondta ki hangosan - Nyilván ez is az álomban történik. És közben a kíváncsiság és izgalom funkciók is bekapcsoltak az ébredező elméjében. A végére akart járni, hogy mit kereshet itt. Lassan felállt miközben takargatni próbálta magát, aztán rájött, hogy egyedül van és felhagyott a felesleges álcázással. Utat, ösvényt nem látott, ezért a magas, puha fűszálak között lépdelve indult el az óriási ősfák között... nem tudta merre, egyszerűen választott egy irányt. A lombkoronák között felnézve az eget sem a megszokottnak látta, nem olyan volt, mint amit ismer. A színe szürkésebb volt, kicsit mint a vihar előtti égbolt. A fények is ehhez hasonlítottak, de mégis kevésbé volt fenyegető, mint a vihar előtti beborult égbolt. A fák között, foltokban ködszerű fátyol terjengett, mely se nem pára, se nem füst… valami ismeretlen anyag volt. Ismeretlen, mint az egész környezet melyben lépdelt óvatosan, lúdbőrző, meztelen testtel. Talán ez a ködfátyol ébresztett fel, ez simogatott meg? - gondolta magában. Az anyag, hol áttetsző volt, hol olyan sűrű, hogy fehér falként takarta el a mögötte vastagon és kérgesen nyikorgó fatörzseket. Léptek hallatszottak. Szerelmem rögtön megállt és egyik tenyerével a combja között, másik felkarját a melleire nyomva kezdte magát rejteni. Tompa trappolásnak hallatszó, de egyértelműen lassan közeledő léptek hangja volt ez. Nem emberi talpak nesze.
Hűvöset érzett. A testét érintő és azt szokatlan módon simító fuvallatot. Ez ébresztette fel. Szerelmem mozdulatlan testtel feküdt, a szemeit így nyitotta fel. Aztán továbbra is mozdulatlanul, csak a tekintetével kezdte fürkészni az elé táruló látványt. Fák? - hasított belé a legelső gondolat és suttogta halkan, ahogy az ébredés zsibbadtsága közben lassan kapcsolta be az agya egyenként az alap audiovizuális és verbális funkciókat - Erdő? - forgatta szélesebb körben egyre ijedtebben tágra nyílt kékeszöld szemeit még mindig mozdulatlanul heverve. Hogy kerültem ide? - fogalmazódott meg az első mondat és indult el ezzel testének első mozdulata, majd jött a következő sokk - Meztelen vagyok? A magas, harmatcseppektől nyirkos vastag fűszálak között ahol teljesen pucéran feküdt eddig, az erdő hatalmas fáival körülvéve, melyek egyszerre susogtak megnyugtató és baljósló frekvenciákon, lassan magához tért és valóban semmit nem értett. Ez nem lehetséges! Nyilván álmodom! - jött az első megnyugtatást jelentő gondolat - Ez lehet az egyetlen magyarázat. És próbálta az álomból tudatosan ébreszteni magát a szemeit meresztgetve, majd erősen pislogva, végül aprókat csípve a combjába. Nem megy. - mondta ki hangosan - Nyilván ez is az álomban történik. És közben a kíváncsiság és izgalom funkciók is bekapcsoltak az ébredező elméjében. A végére akart járni, hogy mit kereshet itt. Lassan felállt miközben takargatni próbálta magát, aztán rájött, hogy egyedül van és felhagyott a felesleges álcázással. Utat, ösvényt nem látott, ezért a magas, puha fűszálak között lépdelve indult el az óriási ősfák között... nem tudta merre, egyszerűen választott egy irányt. A lombkoronák között felnézve az eget sem a megszokottnak látta, nem olyan volt, mint amit ismer. A színe szürkésebb volt, kicsit mint a vihar előtti égbolt. A fények is ehhez hasonlítottak, de mégis kevésbé volt fenyegető, mint a vihar előtti beborult égbolt. A fák között, foltokban ködszerű fátyol terjengett, mely se nem pára, se nem füst… valami ismeretlen anyag volt. Ismeretlen, mint az egész környezet melyben lépdelt óvatosan, lúdbőrző, meztelen testtel. Talán ez a ködfátyol ébresztett fel, ez simogatott meg? - gondolta magában. Az anyag, hol áttetsző volt, hol olyan sűrű, hogy fehér falként takarta el a mögötte vastagon és kérgesen nyikorgó fatörzseket. Léptek hallatszottak. Szerelmem rögtön megállt és egyik tenyerével a combja között, másik felkarját a melleire nyomva kezdte magát rejteni. Tompa trappolásnak hallatszó, de egyértelműen lassan közeledő léptek hangja volt ez. Nem emberi talpak nesze.
A fotózás (4. rész)
Aztán egy pillanatban leengedtem a kezem a fotómasinával - Nem gondoltam ezt jól át, otthon könnyítenem kellett volna magamon mielőtt idejövök - mondtam neki hallhatóan, mert valóban majdnem ott tartottam, hogy spontán a nadrágomba ejakulálok. És a fürdőszoba felé indultam. Ő elkerekedett szemmel és sokat sejtető mosollyal hallgatta a vallomásom. A fürdőszobában az ajtót csak behajtottam, a mosdó elé álltam, a nadrágom a combom közepéig letolva és lassan verni kezdtem a farkam. Muszáj volt, azt hittem megőrülök, ha nem élvezhetek el azon nyomban. Egy pár másodperc múlva nyílt az ajtó és úgy meztelenül ott állt mellettem az apró nő és természetes hangon megszólalt: Nem kell magadnak csinálnod, ne légy velem ilyen szemérmes, csak mondanod kell és itt vagyok! Nem vagyok már egy szűzlány és nem vagyunk 16 éves kezdők. Majd mellém szorította a meztelen forró testét, egyik kezével a derekam átölelte, a másikkal marokra fogta a kőkeményen feszesen pulzáló, a mosdókagylóra célzó faszomat. Fejét a mellkasomra oldalt ráhajtva kezdte masszírozni, a zacskóm is simogatni és közben beszélt hozzám és a farkamhoz is. Nagyon szép vagy! Jó kemény! Csak élvezd nyugodtan a helyzetet és is élvezem. Ki gondolta volna ugye, még a suliban, hogy egyszer megérintelek itt? És ugye milyen jó, hogy most megtörténik? Élvezd! Én megteszek mindent. És olyan finoman masszírozta ki belőlem, lágyan, erotikusan suttogva az ondót, ahogy még senki sem. Erős fröcsköléssel, sok adagban élveztem el. Az utolsó spriccek a farkamat markoló kézfejére mentek. A szájához emelte és a szemembe nézve nyalogatta le. És még ez is nagyon finom! Jóízű! Köszönöm! látod, így is hogy megértjük egymást, nem csak akkor ha viccelődünk! - mondta kedves hangon - Jól esett? Könnyebb már? Igen - mondtam és finoman megcsókoltam, aztán bementünk és fotóztunk még, már sokkal lazább hangulatban. Ezután sokszor találkoztunk még és még jobban elmélyültünk egymásban, de az már egy másik történet.
És utószóként minden hirtelen felindulásból kommentelőnek, társkeresőnek és fényképkunyerálónak: A történet kitalált (lásd a topic címét!)
Aztán egy pillanatban leengedtem a kezem a fotómasinával - Nem gondoltam ezt jól át, otthon könnyítenem kellett volna magamon mielőtt idejövök - mondtam neki hallhatóan, mert valóban majdnem ott tartottam, hogy spontán a nadrágomba ejakulálok. És a fürdőszoba felé indultam. Ő elkerekedett szemmel és sokat sejtető mosollyal hallgatta a vallomásom. A fürdőszobában az ajtót csak behajtottam, a mosdó elé álltam, a nadrágom a combom közepéig letolva és lassan verni kezdtem a farkam. Muszáj volt, azt hittem megőrülök, ha nem élvezhetek el azon nyomban. Egy pár másodperc múlva nyílt az ajtó és úgy meztelenül ott állt mellettem az apró nő és természetes hangon megszólalt: Nem kell magadnak csinálnod, ne légy velem ilyen szemérmes, csak mondanod kell és itt vagyok! Nem vagyok már egy szűzlány és nem vagyunk 16 éves kezdők. Majd mellém szorította a meztelen forró testét, egyik kezével a derekam átölelte, a másikkal marokra fogta a kőkeményen feszesen pulzáló, a mosdókagylóra célzó faszomat. Fejét a mellkasomra oldalt ráhajtva kezdte masszírozni, a zacskóm is simogatni és közben beszélt hozzám és a farkamhoz is. Nagyon szép vagy! Jó kemény! Csak élvezd nyugodtan a helyzetet és is élvezem. Ki gondolta volna ugye, még a suliban, hogy egyszer megérintelek itt? És ugye milyen jó, hogy most megtörténik? Élvezd! Én megteszek mindent. És olyan finoman masszírozta ki belőlem, lágyan, erotikusan suttogva az ondót, ahogy még senki sem. Erős fröcsköléssel, sok adagban élveztem el. Az utolsó spriccek a farkamat markoló kézfejére mentek. A szájához emelte és a szemembe nézve nyalogatta le. És még ez is nagyon finom! Jóízű! Köszönöm! látod, így is hogy megértjük egymást, nem csak akkor ha viccelődünk! - mondta kedves hangon - Jól esett? Könnyebb már? Igen - mondtam és finoman megcsókoltam, aztán bementünk és fotóztunk még, már sokkal lazább hangulatban. Ezután sokszor találkoztunk még és még jobban elmélyültünk egymásban, de az már egy másik történet.
És utószóként minden hirtelen felindulásból kommentelőnek, társkeresőnek és fényképkunyerálónak: A történet kitalált (lásd a topic címét!)
A fotózás (3. rész)
Nevettem, ahogy hallgattam, de izgatott is ezt megtudni, mert elképzeltem. Aztán fényképek kerültek elő a régi időkből, suliból is, meg aztán egy pár, amin meztelenül volt még korábban. Hűha, látom a melled! Meg a puncid is! - jegyeztem meg örömmel ahogy a képeket lapozgattam. Sanda mosollyal értékelte, hogy tetszik nekem a látvány. Vannak újak is a gépemen. Kár hogy olyan kicsi a mellem, megnézném milyen lenne ha kicsit nagyobbak lennének... - mondta. Ne viccelj! Ez pont így tökéletes! - válaszoltam azonnal és őszintén. Semmi bajom vele, nem műttetném magam vagy ilyesmi, csak érdekelne milyen lenne... - folytatta. Megcsináljam neked? - értetlenül nézett először - Úgy értem, jól kezelem és ismerem a fotószerkesztőket, meg tudom csinálni amit szeretnél ha adsz egy jó képet. Az kurva jó lenne! - lelkesedett és már mentünk is a géphez a másik szobába. Kiválasztottunk egy aktot, amit elküldött nekem, aztán még jó ideig beszélgettünk, hajnalban mentem csak haza. Másnap estére elküldtem neki a felturbózott fotót, ami nagyon jól sikerült. Nagyon tetszett neki, majd kibújt a bőréből. Pont ilyenre gondoltam! Kitaláltad a gondolataim! - örvendezett - Csinálhatnál rólam te is pár képet egyszer, előtted nem szégyellném ledobni a textilt egyáltalán! Nem tudnám visszautasítani, már amennyiben ez egy valódi felkérés volt, Andi! - mondtam. Pár nap múlva már újra nála voltam egy kölcsönkért profibb géppel. Kis beszélgetés után, meg némi helyszínrendezgetést követően szó nélkül bújt ki a ruháiból ott a szemem előtt és nem jött zavarba akkor sem, mikor látta, hogy milyen hatást vált ki belőlem a látvány. Kattintgatni kezdtem és helyeztem ilyen-olyan pozíciókba, instruáltam és ő szót fogadott.
Nevettem, ahogy hallgattam, de izgatott is ezt megtudni, mert elképzeltem. Aztán fényképek kerültek elő a régi időkből, suliból is, meg aztán egy pár, amin meztelenül volt még korábban. Hűha, látom a melled! Meg a puncid is! - jegyeztem meg örömmel ahogy a képeket lapozgattam. Sanda mosollyal értékelte, hogy tetszik nekem a látvány. Vannak újak is a gépemen. Kár hogy olyan kicsi a mellem, megnézném milyen lenne ha kicsit nagyobbak lennének... - mondta. Ne viccelj! Ez pont így tökéletes! - válaszoltam azonnal és őszintén. Semmi bajom vele, nem műttetném magam vagy ilyesmi, csak érdekelne milyen lenne... - folytatta. Megcsináljam neked? - értetlenül nézett először - Úgy értem, jól kezelem és ismerem a fotószerkesztőket, meg tudom csinálni amit szeretnél ha adsz egy jó képet. Az kurva jó lenne! - lelkesedett és már mentünk is a géphez a másik szobába. Kiválasztottunk egy aktot, amit elküldött nekem, aztán még jó ideig beszélgettünk, hajnalban mentem csak haza. Másnap estére elküldtem neki a felturbózott fotót, ami nagyon jól sikerült. Nagyon tetszett neki, majd kibújt a bőréből. Pont ilyenre gondoltam! Kitaláltad a gondolataim! - örvendezett - Csinálhatnál rólam te is pár képet egyszer, előtted nem szégyellném ledobni a textilt egyáltalán! Nem tudnám visszautasítani, már amennyiben ez egy valódi felkérés volt, Andi! - mondtam. Pár nap múlva már újra nála voltam egy kölcsönkért profibb géppel. Kis beszélgetés után, meg némi helyszínrendezgetést követően szó nélkül bújt ki a ruháiból ott a szemem előtt és nem jött zavarba akkor sem, mikor látta, hogy milyen hatást vált ki belőlem a látvány. Kattintgatni kezdtem és helyeztem ilyen-olyan pozíciókba, instruáltam és ő szót fogadott.
A fotózás (2. rész)
Az apró cici egyfajta ártatlanságra emlékezteti a férfiakat valószínűleg, ami valamiért vonzó. És kihangsúlyozva teszem hozzá: az aprócska mell, csak és kizárólag nagykorú, felnőtt nőkön vonzó számomra! A beteg emberek orvoshoz forduljanak! Nos, ott állt ez a csodaszexi, hosszú fekete hajú, testén több helyen tetovált, rég nem látott lány, a laza atlétában hegyesedő, velem farkasszemet néző bimbókkal. Huh, szép vagy! És micsoda tetkók, nem semmi! - mondtam és az egyik kézfejét közelebb emeltem a szememhez és az azon lévő ábrát tanulmányoztam. Köszi! Te is megférfiasodtál! - viszonozta a bókot s eközben már a cipőm ledobva mentünk a szobájába. Meséltünk már egymásnak magunkról, hogy mi történt addig vagy éppen akkor milyen szituban voltunk kapcsolatilag, meg úgy egyáltalán. Ő egy fickóval élt pár év óta közös lakásban, aki odáig volt érte ugyan, de Andi csak a helyzetet kihasználva tartotta fenn vele a "talán egyszer lehet még valami" kapcsolatot, soha nem feküdt le vele, néha kapott egy csókot, a pali meg örült ennek. Nem tartatta el magát, volt keresete, csak kényelmes volt így lakni. Mellette volt egy-két állandó szertője. Én egyedül voltam akkor éppen még. A nappali közepén kinyitottuk a kanapéágyat és arra kényelmesen elhelyezkedve, csokit majszolva dumáltunk. Ő hanyatt feküdt és így a pici mellecskék, méginkább eltűntek, de ahogy a laza trikót tenyerével ide-oda csúsztatgatta magán, valami mennyei volt! Lábait felhúzva tartotta és így popsija alsó ívét is láthattam. Szép bőr, szép alak. Én törökülésben ültem a kettőnk között csokival feltankolt tányér másik oldalán. Hamar bejött a szex is mint téma, ő nem volt szívbajos e témát illetően sem. Épp mesélte, hogy az egyik férfi akivel lefekszik néha az ő lakásán, nem bírja hogy ő mindig hangosan élvezkedik kefélés közben, mert így szereti. Képzeld, a hülyéje majdnem a fejemre nyomta a párnát, hogy ne legyek olyan hangos, mert mi lesz ha a szomszédok meghallják! Ezt a faszt! - mondta - Én ha élvezem, akkor hangos vagyok, így szeretem és kész!
Az apró cici egyfajta ártatlanságra emlékezteti a férfiakat valószínűleg, ami valamiért vonzó. És kihangsúlyozva teszem hozzá: az aprócska mell, csak és kizárólag nagykorú, felnőtt nőkön vonzó számomra! A beteg emberek orvoshoz forduljanak! Nos, ott állt ez a csodaszexi, hosszú fekete hajú, testén több helyen tetovált, rég nem látott lány, a laza atlétában hegyesedő, velem farkasszemet néző bimbókkal. Huh, szép vagy! És micsoda tetkók, nem semmi! - mondtam és az egyik kézfejét közelebb emeltem a szememhez és az azon lévő ábrát tanulmányoztam. Köszi! Te is megférfiasodtál! - viszonozta a bókot s eközben már a cipőm ledobva mentünk a szobájába. Meséltünk már egymásnak magunkról, hogy mi történt addig vagy éppen akkor milyen szituban voltunk kapcsolatilag, meg úgy egyáltalán. Ő egy fickóval élt pár év óta közös lakásban, aki odáig volt érte ugyan, de Andi csak a helyzetet kihasználva tartotta fenn vele a "talán egyszer lehet még valami" kapcsolatot, soha nem feküdt le vele, néha kapott egy csókot, a pali meg örült ennek. Nem tartatta el magát, volt keresete, csak kényelmes volt így lakni. Mellette volt egy-két állandó szertője. Én egyedül voltam akkor éppen még. A nappali közepén kinyitottuk a kanapéágyat és arra kényelmesen elhelyezkedve, csokit majszolva dumáltunk. Ő hanyatt feküdt és így a pici mellecskék, méginkább eltűntek, de ahogy a laza trikót tenyerével ide-oda csúsztatgatta magán, valami mennyei volt! Lábait felhúzva tartotta és így popsija alsó ívét is láthattam. Szép bőr, szép alak. Én törökülésben ültem a kettőnk között csokival feltankolt tányér másik oldalán. Hamar bejött a szex is mint téma, ő nem volt szívbajos e témát illetően sem. Épp mesélte, hogy az egyik férfi akivel lefekszik néha az ő lakásán, nem bírja hogy ő mindig hangosan élvezkedik kefélés közben, mert így szereti. Képzeld, a hülyéje majdnem a fejemre nyomta a párnát, hogy ne legyek olyan hangos, mert mi lesz ha a szomszédok meghallják! Ezt a faszt! - mondta - Én ha élvezem, akkor hangos vagyok, így szeretem és kész!
A fotózás (1. rész)
Andi az osztálytársnőm volt az általános iskolában. Vagány, fekete hajú, vékony testalkatú, nagy szemű, szép arcú lány volt. Barátnőjével ketten ők voltak a "szimatszatyros rockerlányok” az osztályban. Hozzám is ez az irányvonal állt közel zeneileg, sokkal inkább, mint a Modern Talking, de én a külsőségekre nem fordítottam figyelmet, sosem jártam magas szárú Pumában vagy nyomtatott pólóban. A nyolcvanas évekről beszélünk. '89-90-ben voltunk nyolcadikosok. Voltak osztálytársnőim akikbe plátói módon bele voltam zúgva mindig, s bár ő is tetszett, akkoriban róla is ábrándoztam, ez akkor még szigorúan elméleti szinten történt. 13-14 évesen még nem volt más. Csajozni már csak a középsuliban kezdtem. Több, mint 20 év telt el és bár egymástól 200 méter távolságra laktunk, ez idő alatt csak egyetlen egy alkalommal futottunk össze a kilencvenes években, mindössze egy rövid beszélgetés volt egy buszmegállóban. Már akkor kezdett igazi jó nővé alakulni. Aztán a kétezres évek első évtizedének második felében egy közösségi oldalon egymás ismerősei lettünk és egy napon valamiért levelezésbe kezdtünk, azt hiszem én dicsértem meg egy feltöltött fotóját, mert nagyon megváltozott mióta nem láttam, nagyon csinos volt, már felnőtt igazi nő, és én közöltem vele, hogy szép a látvány. Először MSN-en kezdtünk társalogni, aztán pár, esti órákra időzített csevej után számot cseréltünk és aztán egy telefonos beszélgetés alkalmával meginvitált az otthonába, amely már nem ugyanott volt, mint régen, de szintén a közelben. Már az esti beszélgetéseink alkalmával megállapítottuk, hogy milyen jól eldumálunk és mindketten mennyit változtunk jó irányba és hogy lehet az, hogy régen még gyerekként, alig váltottunk pár szót, pedig előtte ültem a padban. A vendégségbe egy üveg innivalóval meg némi jóféle csokoládéval érkeztem. Amikor a lakásba engedett, az első mondatom ez volt: Andi, de picike lettél! Vagy te nőttél azóta túl nagyra, nem? - felelte mosolyogva és már adtuk is a puszikat egymásnak. Valóban szokatlan volt annyira lehajolni, hisz a suliban még majdhogynem egymagasak voltunk. Na jó, huszonsok évvel azelőtt. Csak egy rövid bársonyos, vagy plüss-szerű (nem tudom az anyag nevét) sort volt rajta és egy direkt otthonra használatos, férfiatlétának tűnő, szexin lazán megnyúlt póló. Alatta semmi. Csak a nagyon picike cicik. Nem vagyok mellméret mániás, mint írtam már. A kisugárzott vagy gerjesztett szexuális energia nincs egyenes arányban a mell méretével. Andi extrém erős energiát sugárzott. Nem tök lapos mellkasról beszélünk, hanem nagyjából, mint Kate Hudson színésznő mellei. Pont olyanok. És ugyanaz az erős szex-erő ami belőle is árad. Nem hiszem, hogy lenne olyan férfi, akit nem indít be Kate Hudson.
Andi az osztálytársnőm volt az általános iskolában. Vagány, fekete hajú, vékony testalkatú, nagy szemű, szép arcú lány volt. Barátnőjével ketten ők voltak a "szimatszatyros rockerlányok” az osztályban. Hozzám is ez az irányvonal állt közel zeneileg, sokkal inkább, mint a Modern Talking, de én a külsőségekre nem fordítottam figyelmet, sosem jártam magas szárú Pumában vagy nyomtatott pólóban. A nyolcvanas évekről beszélünk. '89-90-ben voltunk nyolcadikosok. Voltak osztálytársnőim akikbe plátói módon bele voltam zúgva mindig, s bár ő is tetszett, akkoriban róla is ábrándoztam, ez akkor még szigorúan elméleti szinten történt. 13-14 évesen még nem volt más. Csajozni már csak a középsuliban kezdtem. Több, mint 20 év telt el és bár egymástól 200 méter távolságra laktunk, ez idő alatt csak egyetlen egy alkalommal futottunk össze a kilencvenes években, mindössze egy rövid beszélgetés volt egy buszmegállóban. Már akkor kezdett igazi jó nővé alakulni. Aztán a kétezres évek első évtizedének második felében egy közösségi oldalon egymás ismerősei lettünk és egy napon valamiért levelezésbe kezdtünk, azt hiszem én dicsértem meg egy feltöltött fotóját, mert nagyon megváltozott mióta nem láttam, nagyon csinos volt, már felnőtt igazi nő, és én közöltem vele, hogy szép a látvány. Először MSN-en kezdtünk társalogni, aztán pár, esti órákra időzített csevej után számot cseréltünk és aztán egy telefonos beszélgetés alkalmával meginvitált az otthonába, amely már nem ugyanott volt, mint régen, de szintén a közelben. Már az esti beszélgetéseink alkalmával megállapítottuk, hogy milyen jól eldumálunk és mindketten mennyit változtunk jó irányba és hogy lehet az, hogy régen még gyerekként, alig váltottunk pár szót, pedig előtte ültem a padban. A vendégségbe egy üveg innivalóval meg némi jóféle csokoládéval érkeztem. Amikor a lakásba engedett, az első mondatom ez volt: Andi, de picike lettél! Vagy te nőttél azóta túl nagyra, nem? - felelte mosolyogva és már adtuk is a puszikat egymásnak. Valóban szokatlan volt annyira lehajolni, hisz a suliban még majdhogynem egymagasak voltunk. Na jó, huszonsok évvel azelőtt. Csak egy rövid bársonyos, vagy plüss-szerű (nem tudom az anyag nevét) sort volt rajta és egy direkt otthonra használatos, férfiatlétának tűnő, szexin lazán megnyúlt póló. Alatta semmi. Csak a nagyon picike cicik. Nem vagyok mellméret mániás, mint írtam már. A kisugárzott vagy gerjesztett szexuális energia nincs egyenes arányban a mell méretével. Andi extrém erős energiát sugárzott. Nem tök lapos mellkasról beszélünk, hanem nagyjából, mint Kate Hudson színésznő mellei. Pont olyanok. És ugyanaz az erős szex-erő ami belőle is árad. Nem hiszem, hogy lenne olyan férfi, akit nem indít be Kate Hudson.
Webkamera (5. rész)
Szerelmem ekkor beleszólt a mikrofonba: Ezért most nagyon irigyellek! Basszátok meg rendesen srácok, mint ahogy engem is megbasznátok! És így bíztatta őket, miközben ő ugyanígy az ölembe ült, csak nekem háttal, úgy hogy a monitort és az azon folyó csodálatos baszást mindketten tudjuk figyelni. Egyre vadabbul lovagolt az idegen faszon a lány, közben a párja kidőlt fütyijével az ölében oldalról a melleit markolászta, a harmadik srác meg a seggébe adagolta egyre keményebb lökésekkel a dupla élvezetet. A csaj sikítva élvezett el szó szerint, de ekkor már a srácok is egyre hangosabban nyögtek, aztán a lányt gyorsan a földre térdeltetve szembe a kamerával két oldalról lőtték az ondót az arcára és a nyitott szájába. Én erre a látványra a rajtam lovagló szerelmemből kirántottam a farkam és úgy, alulról a hasára és a puncijára rajzoltam fehér csíkokat, a nagy ívben előtörő spermasugarammal. A lány addig szopogatta és tisztogatta nyelvével mindhárom, őt a fellegek közé röpítő faszt, amíg azok teljesen el nem ernyedtek. Szerelmem is így tett az én szerszámommal. Aztán újra a kanapén ültünk a vonal két oldalán, meztelenül, pihegve, mindannyian kielégített testekkel és kíváncsisággal. Na, egész jót hülyültünk, nem? És azért annak is örülök, hogy az elmúlt pár percben sikerült elérnünk, hogy a barátságotok még jobban elmélyüljön.. - jegyeztem meg vigyorral az arcomon. Csoportos felnevetés volt a válasz. Merre laktok egyébként? - kérdeztem. Elárulták a város nevét. Óh, az az ország másik vége! - mondtuk szinte egyszerre felsóhajtva szerelmemmel, aki a meztelen melleit cirógatta közben és én oldalról öleltem. Nincs kedvetek számot cserélni? Soha nem tudhatja az ember...
És utószóként minden hirtelen felindulásból kommentelőnek, társkeresőnek és fényképkunyerálónak: A történet kitalált (lásd a topic címét!)
Szerelmem ekkor beleszólt a mikrofonba: Ezért most nagyon irigyellek! Basszátok meg rendesen srácok, mint ahogy engem is megbasznátok! És így bíztatta őket, miközben ő ugyanígy az ölembe ült, csak nekem háttal, úgy hogy a monitort és az azon folyó csodálatos baszást mindketten tudjuk figyelni. Egyre vadabbul lovagolt az idegen faszon a lány, közben a párja kidőlt fütyijével az ölében oldalról a melleit markolászta, a harmadik srác meg a seggébe adagolta egyre keményebb lökésekkel a dupla élvezetet. A csaj sikítva élvezett el szó szerint, de ekkor már a srácok is egyre hangosabban nyögtek, aztán a lányt gyorsan a földre térdeltetve szembe a kamerával két oldalról lőtték az ondót az arcára és a nyitott szájába. Én erre a látványra a rajtam lovagló szerelmemből kirántottam a farkam és úgy, alulról a hasára és a puncijára rajzoltam fehér csíkokat, a nagy ívben előtörő spermasugarammal. A lány addig szopogatta és tisztogatta nyelvével mindhárom, őt a fellegek közé röpítő faszt, amíg azok teljesen el nem ernyedtek. Szerelmem is így tett az én szerszámommal. Aztán újra a kanapén ültünk a vonal két oldalán, meztelenül, pihegve, mindannyian kielégített testekkel és kíváncsisággal. Na, egész jót hülyültünk, nem? És azért annak is örülök, hogy az elmúlt pár percben sikerült elérnünk, hogy a barátságotok még jobban elmélyüljön.. - jegyeztem meg vigyorral az arcomon. Csoportos felnevetés volt a válasz. Merre laktok egyébként? - kérdeztem. Elárulták a város nevét. Óh, az az ország másik vége! - mondtuk szinte egyszerre felsóhajtva szerelmemmel, aki a meztelen melleit cirógatta közben és én oldalról öleltem. Nincs kedvetek számot cserélni? Soha nem tudhatja az ember...
És utószóként minden hirtelen felindulásból kommentelőnek, társkeresőnek és fényképkunyerálónak: A történet kitalált (lásd a topic címét!)
Webkamera (4. rész)
Aztán mi változtattunk a helyzeten és páromat állva háttal fordítva a kamerának, úgy hogy közben előrehajolt és így fenekét odakínálta az éhes idegen tekinteteknek, mellé guggolva nyalni és ujjazni kezdtem. Nyelvem a punciban, ujjam a seggében, aztán ugyanez fordítva. Nagyon izgatni nem kellett. Pár pillanat alatt megvolt az első orgazmusa. Az ilyen helyzetek hozzák. Szinte gondolatban képes lenne magát felingerelni az élvezés határáig, fizikai érintés nélkül, ha csak hall egy ilyen történetet. Így meg hogy részt is vehet benne a valóságban... nem kell sok maszatolás a csúcspont eléréséhez. Ahogy nekem sem. A cselekedeteinkkel irányítottuk egymást oda-vissza a kamerás kapcsolat két oldalán. Amit ők kezdtek, azt tettük mi is, amibe mi fogtunk bele, ők meg az másolták le örömmel. Ők is elkezdték hasonlóképpen nyalni és ujjazni a lányt, hogy láthassam én is a seggét és a punciját hátulról. Hibátlan volt! Aztán a barátja mögé lépett és a puncijához illesztette az erőtől dagadó makkját. Lassan csúsztatta befelé tövig egyetlen mozdulattal. Sóhaj és nyögések volt a hála érte. Én ugyanezt tettem. Egyszerre kezdtük a tempót növelni és a hangszórókon keresztül a másik nőjének hangjára koncentrálva azt akartuk, hogy egy időben élvezzenek el a heves kefélés végén. Nagyjából sikerült is. A srác mondjuk el is élvezett a lány seggére, de én még nem akartam, meg nekik még volt "két életük", nekünk csak egy fasz állt rendelkezésünkre, jelesül az, amit szerelmem ekkor a nyelvével tisztogatott meg a pinája csúszós, édes nedveitől. Aztán ők újra pozíciót váltottak. A párja aki már elélvezett, szemlélőként ült a kanapéra. Mellette ülő haverja ölébe ült bele szemből a lány és a másik srác meg hátulról a fenekét vette célba és így kapott egy kettős behatolást.
Aztán mi változtattunk a helyzeten és páromat állva háttal fordítva a kamerának, úgy hogy közben előrehajolt és így fenekét odakínálta az éhes idegen tekinteteknek, mellé guggolva nyalni és ujjazni kezdtem. Nyelvem a punciban, ujjam a seggében, aztán ugyanez fordítva. Nagyon izgatni nem kellett. Pár pillanat alatt megvolt az első orgazmusa. Az ilyen helyzetek hozzák. Szinte gondolatban képes lenne magát felingerelni az élvezés határáig, fizikai érintés nélkül, ha csak hall egy ilyen történetet. Így meg hogy részt is vehet benne a valóságban... nem kell sok maszatolás a csúcspont eléréséhez. Ahogy nekem sem. A cselekedeteinkkel irányítottuk egymást oda-vissza a kamerás kapcsolat két oldalán. Amit ők kezdtek, azt tettük mi is, amibe mi fogtunk bele, ők meg az másolták le örömmel. Ők is elkezdték hasonlóképpen nyalni és ujjazni a lányt, hogy láthassam én is a seggét és a punciját hátulról. Hibátlan volt! Aztán a barátja mögé lépett és a puncijához illesztette az erőtől dagadó makkját. Lassan csúsztatta befelé tövig egyetlen mozdulattal. Sóhaj és nyögések volt a hála érte. Én ugyanezt tettem. Egyszerre kezdtük a tempót növelni és a hangszórókon keresztül a másik nőjének hangjára koncentrálva azt akartuk, hogy egy időben élvezzenek el a heves kefélés végén. Nagyjából sikerült is. A srác mondjuk el is élvezett a lány seggére, de én még nem akartam, meg nekik még volt "két életük", nekünk csak egy fasz állt rendelkezésünkre, jelesül az, amit szerelmem ekkor a nyelvével tisztogatott meg a pinája csúszós, édes nedveitől. Aztán ők újra pozíciót váltottak. A párja aki már elélvezett, szemlélőként ült a kanapéra. Mellette ülő haverja ölébe ült bele szemből a lány és a másik srác meg hátulról a fenekét vette célba és így kapott egy kettős behatolást.
Webkamera (3. rész)
Aztán végül az arca alapján kis bátortalannak tűnő, mostanra félmeztelen leányzó szólalt meg és hozzám intézett felszólítást: Most pedig én akarom látni a farkad! Barátja oda is kapta kicsit a fejét, de ezek a kezdeti indulatok hamar lecsengtek, mert ahogy múltak a percek mindannyian egyre jobban kezdtük élvezni és felfogni a játékot. Nem teketóriáztam, felálltam, a farkam így a kamera magasságába került és szerelmem levette a nadrágom, egy mozdulattal az alsót is úgy hogy tenyerével először benyúlt és eltakarta markába fogva a kis kedvencét, aztán ahogy a nadrágokat félredobtam a lábammal, lassan elengedte, így engedelmeskedve a lány kérésének. Ekkor az izgalomtól már kezdett a vér belepumpálódni és ahogy a pici tenyér elengedte, hamar fel is egyenesedett. Hogy még szebb legyen a látvány, szerelmem egyetlen mozdulattal a szájába véve az ajkaival húzta hátra a bőrt, hogy a fényesen feszülő makkomban is gyönyörködhessenek újdonsült virtuális szexpartnereink. Szupi! - Hangzott elismerően - Gondolom ti is szeretnétek látni az itteni kínálatot... - folytatta, majd felállította a srácokat egymás mellé, a kamerát beigazította és azt mondta nekik vetkőzzenek. A fiúk szó nélkül felálltak és dobálták le lassú mozdulatokkal előbb a pólóikat, majd a térdnadrágokat. Végül ott álltak meztelenül, a meredező farkaikat fél kézzel néha meg-meggyúrva és igazgatva. A háttérben a lány a bugyiját lassan letolta, ezt szerelmem meglátva ugyanezt tette. Így lettünk mindannyian pucérok pár perc alatt. Három különböző méretű fasz ágaskodott a monitorunkon, a lány közben oldalról, ahol eddig ült közéjük mászott úgy, hogy egyik oldalán a párja legyen, másikon a két kanos meztelen haver. Utóbbi kettőt visszaültette az ágyra maga mellé és az előtte álló barátját szopni kezdte. Hátulról a két srác a melleit kezdte felfedezni és vad tempóban masszírozni, markolni. Mi egy darabig gyönyörködtünk, aztán én ugyanúgy felálltam és lemásoltuk amit tesznek. Szerelmem szájába dugtam a farkam és mindketten oldalra, a monitorra figyelve csináltuk, pont ahogy ők. Aztán a lány kicsit kiengedte szájából a párját és ahogy leültette, a másik kettőt állította fel két irányból maga mellé ugyanúgy és őket kezdte szopni, hol felváltva, hol a két makkot összedörzsölve egyszerre a szájába gyömöszölve, gyűrve, amíg csak bírta nagyra tátott szájjal. Öröm volt nézni és hatalmas izgalmat gerjesztett.
Aztán végül az arca alapján kis bátortalannak tűnő, mostanra félmeztelen leányzó szólalt meg és hozzám intézett felszólítást: Most pedig én akarom látni a farkad! Barátja oda is kapta kicsit a fejét, de ezek a kezdeti indulatok hamar lecsengtek, mert ahogy múltak a percek mindannyian egyre jobban kezdtük élvezni és felfogni a játékot. Nem teketóriáztam, felálltam, a farkam így a kamera magasságába került és szerelmem levette a nadrágom, egy mozdulattal az alsót is úgy hogy tenyerével először benyúlt és eltakarta markába fogva a kis kedvencét, aztán ahogy a nadrágokat félredobtam a lábammal, lassan elengedte, így engedelmeskedve a lány kérésének. Ekkor az izgalomtól már kezdett a vér belepumpálódni és ahogy a pici tenyér elengedte, hamar fel is egyenesedett. Hogy még szebb legyen a látvány, szerelmem egyetlen mozdulattal a szájába véve az ajkaival húzta hátra a bőrt, hogy a fényesen feszülő makkomban is gyönyörködhessenek újdonsült virtuális szexpartnereink. Szupi! - Hangzott elismerően - Gondolom ti is szeretnétek látni az itteni kínálatot... - folytatta, majd felállította a srácokat egymás mellé, a kamerát beigazította és azt mondta nekik vetkőzzenek. A fiúk szó nélkül felálltak és dobálták le lassú mozdulatokkal előbb a pólóikat, majd a térdnadrágokat. Végül ott álltak meztelenül, a meredező farkaikat fél kézzel néha meg-meggyúrva és igazgatva. A háttérben a lány a bugyiját lassan letolta, ezt szerelmem meglátva ugyanezt tette. Így lettünk mindannyian pucérok pár perc alatt. Három különböző méretű fasz ágaskodott a monitorunkon, a lány közben oldalról, ahol eddig ült közéjük mászott úgy, hogy egyik oldalán a párja legyen, másikon a két kanos meztelen haver. Utóbbi kettőt visszaültette az ágyra maga mellé és az előtte álló barátját szopni kezdte. Hátulról a két srác a melleit kezdte felfedezni és vad tempóban masszírozni, markolni. Mi egy darabig gyönyörködtünk, aztán én ugyanúgy felálltam és lemásoltuk amit tesznek. Szerelmem szájába dugtam a farkam és mindketten oldalra, a monitorra figyelve csináltuk, pont ahogy ők. Aztán a lány kicsit kiengedte szájából a párját és ahogy leültette, a másik kettőt állította fel két irányból maga mellé ugyanúgy és őket kezdte szopni, hol felváltva, hol a két makkot összedörzsölve egyszerre a szájába gyömöszölve, gyűrve, amíg csak bírta nagyra tátott szájjal. Öröm volt nézni és hatalmas izgalmat gerjesztett.
Webkamera (2. rész)
Velünk egyidősek lehettek ránézésre és szintén egy kanapén zsúfolódtak össze, ruhában és úgy nevetgélve beszélgettek és találgatták vajon ki lesz a következő véletlenszerű partner a vonal másik végén. Szerelmem, egyből lestoppolt náluk és már írta is "Sziasztok!" Ők válaszoltak és elindult a beszélgetés. Elmondtuk, hogy egy fiú-lány pár vagyunk akik egyelőre csak nézelődnek itt leges-legelső alkalommal. Nem az volt az első reakciójuk, hogy mutassuk magunkat és ettől még szimpatikusabbá váltak. Közben láttuk, hogy a lány a hozzá legközelebb ülő srácot időnként megcsókolja, az meg a combját simogatja. Megtudtuk, hogy ők ketten egy pár, a másik két srác meg haverok. És csak hülyülni jöttek fel az oldalra. Ekkor egymásra néztünk és szó nélkül ugyanarra gondoltunk. És valóban van kedvetek egy kicsit bolondozni? - pötyögte be szerelmem gyorsan a mondatot. Kuncogás és heves igenlés, bólogatás volt a válasz. Ekkor már kapcsoltam is a kameránkat s 5 másodpercen belül már ők is láttak minket. A mikrofont is aktiváltuk. Így mégis egyszerűbb lesz, talán. - jegyeztem meg. Helyesek vagytok! - mondta mosolyogva a lány. Ti is jól mutattok ott úgy összebújva - felelte párom - Nálatok is ilyen dögmeleg van? Jah, lerohad a tökünk! - mondták hangosan röhögve a srácok. Akkor, megértitek ugye, ha kicsit könnyítek a menetfelszerelésemen? - vette kezébe az irányítást szerelmem szokásához híven és lehúzta magáról a pólóját. Hoppá-hoppá! - hökkentek meg a srácok, de tetszésüket nyilvánították ujjaik jelzéseivel és verbálisan egyaránt. Nem semmi! Jó dolgod van, ember! - üzenték nekem a kamerán keresztül. Hát, nem panaszkodhatok! - s közben megmarkoltam a hozzám közelebb eső mellét és a bimbót a számba véve erős cuppantással megszívtam. Szerelmem egy felnevetéssel és játékos fejemre koppintással jutalmazta. Ti nem akartok kicsit jobban ellazulni? - tette fel nekik a kérdést. Látszott, hogy a lány azon nyomban benne lenne, csak a párja hezitált látszólag a két haver jelenléte miatt. Azt mondtátok hülyülünk! Akkor csináljuk jól! - és ezzel eloszlatta a kétkedéseket bennünk. A lányról a párja vette le a felsőt, ami alatt egy melltartó is volt. Szép cicifix, de látni akarjuk mit takar! - mondta a lány testét gusztálgatva szerelmem és el is érte amit akart, mint az esetek nagy százalékában. Le is került róla hamar az esztétikus fehérnemű. Elégedettek voltunk a látvánnyal és ahogy figyeltük a helyszínen ülő két haver is, kik hozzánk hasonlóan vélhetően először látták meztelenül a lányt.
Velünk egyidősek lehettek ránézésre és szintén egy kanapén zsúfolódtak össze, ruhában és úgy nevetgélve beszélgettek és találgatták vajon ki lesz a következő véletlenszerű partner a vonal másik végén. Szerelmem, egyből lestoppolt náluk és már írta is "Sziasztok!" Ők válaszoltak és elindult a beszélgetés. Elmondtuk, hogy egy fiú-lány pár vagyunk akik egyelőre csak nézelődnek itt leges-legelső alkalommal. Nem az volt az első reakciójuk, hogy mutassuk magunkat és ettől még szimpatikusabbá váltak. Közben láttuk, hogy a lány a hozzá legközelebb ülő srácot időnként megcsókolja, az meg a combját simogatja. Megtudtuk, hogy ők ketten egy pár, a másik két srác meg haverok. És csak hülyülni jöttek fel az oldalra. Ekkor egymásra néztünk és szó nélkül ugyanarra gondoltunk. És valóban van kedvetek egy kicsit bolondozni? - pötyögte be szerelmem gyorsan a mondatot. Kuncogás és heves igenlés, bólogatás volt a válasz. Ekkor már kapcsoltam is a kameránkat s 5 másodpercen belül már ők is láttak minket. A mikrofont is aktiváltuk. Így mégis egyszerűbb lesz, talán. - jegyeztem meg. Helyesek vagytok! - mondta mosolyogva a lány. Ti is jól mutattok ott úgy összebújva - felelte párom - Nálatok is ilyen dögmeleg van? Jah, lerohad a tökünk! - mondták hangosan röhögve a srácok. Akkor, megértitek ugye, ha kicsit könnyítek a menetfelszerelésemen? - vette kezébe az irányítást szerelmem szokásához híven és lehúzta magáról a pólóját. Hoppá-hoppá! - hökkentek meg a srácok, de tetszésüket nyilvánították ujjaik jelzéseivel és verbálisan egyaránt. Nem semmi! Jó dolgod van, ember! - üzenték nekem a kamerán keresztül. Hát, nem panaszkodhatok! - s közben megmarkoltam a hozzám közelebb eső mellét és a bimbót a számba véve erős cuppantással megszívtam. Szerelmem egy felnevetéssel és játékos fejemre koppintással jutalmazta. Ti nem akartok kicsit jobban ellazulni? - tette fel nekik a kérdést. Látszott, hogy a lány azon nyomban benne lenne, csak a párja hezitált látszólag a két haver jelenléte miatt. Azt mondtátok hülyülünk! Akkor csináljuk jól! - és ezzel eloszlatta a kétkedéseket bennünk. A lányról a párja vette le a felsőt, ami alatt egy melltartó is volt. Szép cicifix, de látni akarjuk mit takar! - mondta a lány testét gusztálgatva szerelmem és el is érte amit akart, mint az esetek nagy százalékában. Le is került róla hamar az esztétikus fehérnemű. Elégedettek voltunk a látvánnyal és ahogy figyeltük a helyszínen ülő két haver is, kik hozzánk hasonlóan vélhetően először látták meztelenül a lányt.
Webkamera (1. rész)
Szívem, ismered ezt az oldalt? - kiabált ki nekem a szobából szerelmem, a dohányzóasztalon kinyitott laptopján a netet böngészve. Milyen oldalt? - jöttem befelé, miközben még az utolsó falat sütit rágcsáltam, amit az imént a konyhában tettem magamévá. Ezt! - fordította felém az asztalon a masinát. Ja, persze! Volt rá példa évekkel ezelőtt, hogy ehhez hasonló helyen tartottam formában az angol nyelvtudásom, idegen, külföldi emberekkel csevegve - válaszoltam - Már akkor kezdték sokan szexjátékokra, meg magamutogatásra használni. Igen, én is azt figyelem, hogy sorra léptetem az embereket akikkel véletlenszerűen összekapcsol egy csevejre és minden harmadik a farkát veri meztelenül - panaszolta - Persze én nem kapcsoltam be a kamerát, egyelőre csak kíváncsi voltam mi folyik itt. Jah, hát ez ilyen! De tudtad, hogy van kifejezetten olyan, ehhez hasonló szisztémával működő, idegeneket véletlenszerűen összekapcsoló videochat oldal, ahol a fő téma kifejezettem a szex? - kezdtem bele a következő pillanatban és ujjaim már guglizták is az oldal nevét. Honnan tudsz te ilyeneket, szerelmem?! - kérdezte szándékosan számonkérő hangsúlyt használva és közben nevetve párom. Tudod, a tapasztalat, meg az évek... meg néha unatkozom míg a csajokkal mászkáltok a városban! - csaptam le hasonló humorral a feldobott labdát. Ez egyébként a kapcsolatunk gördülékeny mivoltának egy másik fontos sarokpontja. A hasonló humorérzék és éles észjárás hiánya rövid időn belül elpusztíthat egy szépnek induló, nagyreményű kapcsolatot is. Mi ebben is szerencsésnek mondhatjuk magunkat eddig. Ekkor már megjelent a monitoron a szolgáltatás kezdőoldala. Látod, csak tudtam, hogy van ilyen, de nem használtam még. Ahogy nézem regisztrálni is kellene hozzá. Mit gondolsz? Megér három percet, hogy megtudjuk mi folyik itt? - s felé fordultam. Naná! Most már fúrja az oldalam a kíváncsiság! - válaszolt és át is vette tőlem az űrlapkitöltés rém unalmas feladatát. Voltak mailcímeink kifejezettem ilyen, privát használatra szánva. Az egyikkel regisztrált és pár percen belül be is léptünk az oldalra. Kamera? - kérdeztem. Egyelőre még ne! - mondta és a "Next random stranger" gombra kattintott. Sorra jöttek a javarészt hímnemű felhasználók, többnyire már ruhátlanul az íróasztaluk előtt a széken ücsörögve. A bátrabbja az arcát is vállalva, de nagy százalékban csak az ilyen-olyan felizgultsági szinten tartó péniszüket láttatva. Szerelmem, csak lapozgatott, minket is sokan tovább lapoztak, hiszen kameránk, hangunk nem volt bekapcsolva és így nem tartottak érdeklődésre számot tevőnek minket. Némelyiküknek oda-odaírtunk egy sort vagy kettőt, esetleg válaszoltak is, de mind csak azt akarta, és írta, hogy "kapcsolj kamerát!" meg "fiú vagy vagy lány?" Ezeknél mi sem kötöttünk ki hosszú ideig. Közben a kanapéra már egymás mellé kucorodtunk és úgy lapozgattunk az online felhasználók között. Egyszer egy hármas férficsoporthoz értünk, akik mellett egyedüliként egy lány is ült.
Szívem, ismered ezt az oldalt? - kiabált ki nekem a szobából szerelmem, a dohányzóasztalon kinyitott laptopján a netet böngészve. Milyen oldalt? - jöttem befelé, miközben még az utolsó falat sütit rágcsáltam, amit az imént a konyhában tettem magamévá. Ezt! - fordította felém az asztalon a masinát. Ja, persze! Volt rá példa évekkel ezelőtt, hogy ehhez hasonló helyen tartottam formában az angol nyelvtudásom, idegen, külföldi emberekkel csevegve - válaszoltam - Már akkor kezdték sokan szexjátékokra, meg magamutogatásra használni. Igen, én is azt figyelem, hogy sorra léptetem az embereket akikkel véletlenszerűen összekapcsol egy csevejre és minden harmadik a farkát veri meztelenül - panaszolta - Persze én nem kapcsoltam be a kamerát, egyelőre csak kíváncsi voltam mi folyik itt. Jah, hát ez ilyen! De tudtad, hogy van kifejezetten olyan, ehhez hasonló szisztémával működő, idegeneket véletlenszerűen összekapcsoló videochat oldal, ahol a fő téma kifejezettem a szex? - kezdtem bele a következő pillanatban és ujjaim már guglizták is az oldal nevét. Honnan tudsz te ilyeneket, szerelmem?! - kérdezte szándékosan számonkérő hangsúlyt használva és közben nevetve párom. Tudod, a tapasztalat, meg az évek... meg néha unatkozom míg a csajokkal mászkáltok a városban! - csaptam le hasonló humorral a feldobott labdát. Ez egyébként a kapcsolatunk gördülékeny mivoltának egy másik fontos sarokpontja. A hasonló humorérzék és éles észjárás hiánya rövid időn belül elpusztíthat egy szépnek induló, nagyreményű kapcsolatot is. Mi ebben is szerencsésnek mondhatjuk magunkat eddig. Ekkor már megjelent a monitoron a szolgáltatás kezdőoldala. Látod, csak tudtam, hogy van ilyen, de nem használtam még. Ahogy nézem regisztrálni is kellene hozzá. Mit gondolsz? Megér három percet, hogy megtudjuk mi folyik itt? - s felé fordultam. Naná! Most már fúrja az oldalam a kíváncsiság! - válaszolt és át is vette tőlem az űrlapkitöltés rém unalmas feladatát. Voltak mailcímeink kifejezettem ilyen, privát használatra szánva. Az egyikkel regisztrált és pár percen belül be is léptünk az oldalra. Kamera? - kérdeztem. Egyelőre még ne! - mondta és a "Next random stranger" gombra kattintott. Sorra jöttek a javarészt hímnemű felhasználók, többnyire már ruhátlanul az íróasztaluk előtt a széken ücsörögve. A bátrabbja az arcát is vállalva, de nagy százalékban csak az ilyen-olyan felizgultsági szinten tartó péniszüket láttatva. Szerelmem, csak lapozgatott, minket is sokan tovább lapoztak, hiszen kameránk, hangunk nem volt bekapcsolva és így nem tartottak érdeklődésre számot tevőnek minket. Némelyiküknek oda-odaírtunk egy sort vagy kettőt, esetleg válaszoltak is, de mind csak azt akarta, és írta, hogy "kapcsolj kamerát!" meg "fiú vagy vagy lány?" Ezeknél mi sem kötöttünk ki hosszú ideig. Közben a kanapéra már egymás mellé kucorodtunk és úgy lapozgattunk az online felhasználók között. Egyszer egy hármas férficsoporthoz értünk, akik mellett egyedüliként egy lány is ült.
Kiegészítő, köszönet és felajánlás a mai történet után:
Legelőször, szeretném megköszönni magam és kollégám, Harry Klein segédnyomozó nevében is a kedves hangvételű hozzászólásokat és privát üzeneteket! Az elismerés mindenkinek jól esik. Örülök, ha a történetek megtalálják a célközönséget és/vagy viszont! Természetesen, ahogy a felgöngyölítendő ügyek engedik a müncheni irodában, továbbra is szolgálunk és védünk.
Valamint több ízben felmerült a kérdés irányomban, mind itt, mind privát kérdésként, hogy a sztorik sajátok vagy esetleg idegen nyelvről fordított adaptációk. Megválaszolom. A történetek 100%-ban sajátok és mint azt mindegyik végén fel is tüntetem, kitaláltak. Ha nem is "szájensz", de mindenesetre fikció. Áthatják őket természetesen valós, nem feltétlen ebben a formában megtörtént magánéleti történetek, de ezt csak a hozzám a valós életben közelállók, azok közül is leginkább egyetlen személy ismerheti fel, de neki fel sem kell ismerni, hiszen pontosan tudja is. Ráadásul a szösszenetek a megszületésüket követő egy-két órán belül kerülnek fel ide. És minden az egzisztenciámért aggódónak: A gépelés nem vesz el félóránál többet a napomból, jól megy nekem, ahogy azt néha a sorozatban is látni, amikor jegyzőkönyvet pötyögök a mechanikus írógépen. Ugyebár. A fejemben meg ott állnak sorban betárazva, itt csak le kell írnom.
De ezen kétségeket eloszlatandó, remek ötletem támadt. Egy játékot eszeltem ki és erre hívom meg azokat, akiket esetleg érdekel. Ha az olvasók között van olyan, akinek volna egy, az eddigi történeteimhez nem hasonlító, indító alapötlete, egy alapszituáció vagy egy pár mondatban leírt vázlat, vagy egy helyszín ötlet, hogy kik, hol, mivel és mit csináljanak, akkor én azt a felajánlást teszem, hogy történetet kerekítek belőle és azt ugyanitt, az ötletgazda nevét feltüntetve, neki ajánlva fogom publikálni a következő napok valamelyikén. A legjobbnak látszó egy-két ötletet szívesen megírom, az én stílusomban kibontakoztatva. Nem kell más, csak a nyers alapötlet. Akinek van kedve ehhez, írja ide a történetek fórumba. Üdvözlet! S.D.
Legelőször, szeretném megköszönni magam és kollégám, Harry Klein segédnyomozó nevében is a kedves hangvételű hozzászólásokat és privát üzeneteket! Az elismerés mindenkinek jól esik. Örülök, ha a történetek megtalálják a célközönséget és/vagy viszont! Természetesen, ahogy a felgöngyölítendő ügyek engedik a müncheni irodában, továbbra is szolgálunk és védünk.
Valamint több ízben felmerült a kérdés irányomban, mind itt, mind privát kérdésként, hogy a sztorik sajátok vagy esetleg idegen nyelvről fordított adaptációk. Megválaszolom. A történetek 100%-ban sajátok és mint azt mindegyik végén fel is tüntetem, kitaláltak. Ha nem is "szájensz", de mindenesetre fikció. Áthatják őket természetesen valós, nem feltétlen ebben a formában megtörtént magánéleti történetek, de ezt csak a hozzám a valós életben közelállók, azok közül is leginkább egyetlen személy ismerheti fel, de neki fel sem kell ismerni, hiszen pontosan tudja is. Ráadásul a szösszenetek a megszületésüket követő egy-két órán belül kerülnek fel ide. És minden az egzisztenciámért aggódónak: A gépelés nem vesz el félóránál többet a napomból, jól megy nekem, ahogy azt néha a sorozatban is látni, amikor jegyzőkönyvet pötyögök a mechanikus írógépen. Ugyebár. A fejemben meg ott állnak sorban betárazva, itt csak le kell írnom.
De ezen kétségeket eloszlatandó, remek ötletem támadt. Egy játékot eszeltem ki és erre hívom meg azokat, akiket esetleg érdekel. Ha az olvasók között van olyan, akinek volna egy, az eddigi történeteimhez nem hasonlító, indító alapötlete, egy alapszituáció vagy egy pár mondatban leírt vázlat, vagy egy helyszín ötlet, hogy kik, hol, mivel és mit csináljanak, akkor én azt a felajánlást teszem, hogy történetet kerekítek belőle és azt ugyanitt, az ötletgazda nevét feltüntetve, neki ajánlva fogom publikálni a következő napok valamelyikén. A legjobbnak látszó egy-két ötletet szívesen megírom, az én stílusomban kibontakoztatva. Nem kell más, csak a nyers alapötlet. Akinek van kedve ehhez, írja ide a történetek fórumba. Üdvözlet! S.D.
Retró (5. rész)
Ahogy egy nagyon vastag farok tövig merül egy rajta lovagló punciban, majd újra előbújik, aztán újra belemerül és ott mozog az a kerek popsi és úgy gyönyörködöm az egymásba bújó, nedvektől csöpögő nemi szervekben, hogy ők ezt nem is látják. Őrületes volt! Aztán egyre hevesebb lovaglás és nyögések után Kristóf beleélvezett a gyönyörű punciba. Noémi ekkor őt hagyta ott és felém fordulva újra a szájába vett. A tiédet a számba akarom! Élvezz a számba! Engedd a számba nyugodtan! - szó szerint ezt mondta és nem is kellett sokáig várnia az eredményt. Végig a szájában tartotta a makkom és szívta miközben élveztem. Hangos cuppogásokkal tüntette el az egész adagot, semmit sem láttam belőle, egyetlen cseppet sem. S ő pont velem együtt élvezett el, ahogy Kristóf mindeközben a popsiját ujjazta. Úristen! - fogtam a fejem. Ez tényleg megtörtént! - és lihegve nevettünk mindhárman. Ők egymás mellé feküdtek egymást átkarolva. Noémi szólt hozzám. Na, mi lesz már? Gyere ide! - hívott mosolyogva a másik oldalára és én úgy hajtottam a meztelen mellére a fejem. Szájrapuszi nincs most srácok! Nem akarok gusztustalankodni! - mondta nevetve, mindkettőnket cirógatva. Aztán még vagy egy órán át ebben a pozícióban fekve beszélgettünk. Igazán szép emlékem ez. A következő fél évben még néhányszor megismételtük itt-ott, így-úgy kísérletezgetve, de mindig az elsőre gondolok, ha az eszembe jutnak. Aztán egy napon az én kérésemre nem csináltuk többé. Nem akartam ehhez túlságosan hozzászokni és jött is valaki az életembe. Ők pár évre rá szakítottak is. Aztán még pár év eltelt és már egyáltalán nem tartottuk a baráti kapcsolatot sem. Mindhárman külön utakon jártunk, külön helyeken. Más emberekkel. De az ott a mi hármunk estéje, a hármunk pillanata volt. Ma meg a hármunk közös emléke.
És utószóként minden hirtelen felindulásból kommentelőnek, társkeresőnek és fényképkunyerálónak: A történet kitalált (lásd a topic címét!)
Ahogy egy nagyon vastag farok tövig merül egy rajta lovagló punciban, majd újra előbújik, aztán újra belemerül és ott mozog az a kerek popsi és úgy gyönyörködöm az egymásba bújó, nedvektől csöpögő nemi szervekben, hogy ők ezt nem is látják. Őrületes volt! Aztán egyre hevesebb lovaglás és nyögések után Kristóf beleélvezett a gyönyörű punciba. Noémi ekkor őt hagyta ott és felém fordulva újra a szájába vett. A tiédet a számba akarom! Élvezz a számba! Engedd a számba nyugodtan! - szó szerint ezt mondta és nem is kellett sokáig várnia az eredményt. Végig a szájában tartotta a makkom és szívta miközben élveztem. Hangos cuppogásokkal tüntette el az egész adagot, semmit sem láttam belőle, egyetlen cseppet sem. S ő pont velem együtt élvezett el, ahogy Kristóf mindeközben a popsiját ujjazta. Úristen! - fogtam a fejem. Ez tényleg megtörtént! - és lihegve nevettünk mindhárman. Ők egymás mellé feküdtek egymást átkarolva. Noémi szólt hozzám. Na, mi lesz már? Gyere ide! - hívott mosolyogva a másik oldalára és én úgy hajtottam a meztelen mellére a fejem. Szájrapuszi nincs most srácok! Nem akarok gusztustalankodni! - mondta nevetve, mindkettőnket cirógatva. Aztán még vagy egy órán át ebben a pozícióban fekve beszélgettünk. Igazán szép emlékem ez. A következő fél évben még néhányszor megismételtük itt-ott, így-úgy kísérletezgetve, de mindig az elsőre gondolok, ha az eszembe jutnak. Aztán egy napon az én kérésemre nem csináltuk többé. Nem akartam ehhez túlságosan hozzászokni és jött is valaki az életembe. Ők pár évre rá szakítottak is. Aztán még pár év eltelt és már egyáltalán nem tartottuk a baráti kapcsolatot sem. Mindhárman külön utakon jártunk, külön helyeken. Más emberekkel. De az ott a mi hármunk estéje, a hármunk pillanata volt. Ma meg a hármunk közös emléke.
És utószóként minden hirtelen felindulásból kommentelőnek, társkeresőnek és fényképkunyerálónak: A történet kitalált (lásd a topic címét!)
Retró (4. rész)
Aztán Kristófot csókolta ahogy ő felpuszilgatta magát a hasán. Én meg addig kibújtam a nadrágból. Már mindenki anyaszült meztelen volt. Most én vettem célba az ajkaimmal a puncit, amit eddig messziről figyelgettem. Fazonírozott, pici szőrike volt csak a dombocskán és alatta csupasz, rózsaszín gyönyörűség! Most is emlékszem az ízére és az illatára. Tulajdonképpen ugyanazt a csókolózást folytattam Noémivel, csak most odalenn. Eredményesen, ezt éreztem a nyelvemre csöppenő nektár mennyiségéből. Aztán újabb helycsere után Noémi négykézláb hátat fordított Kristófnak és ajkaival az ölembe hajolt. Olyan lassan csúsztatta az ajkai közé a farkam, hogy ez az érzés is megvan még mindig elevenen bennem. Hátulról pedig éreztem, ahogy kapja az először még apró, finom lökéseket. Idővel a tempó gyorsult és a makkomon cuppogó ajkak szívása is mohóvá vált. Ekkor már én is emeltem a csípőm és úgy akartam egyre mélyebbre fúrni magam abban a csodálatos szájban, amely hangosan felnyögött néha a farkamat magában tartva. Aztán azt az arca mellett pihentetve, oldalra fordulva, behunyt szemekkel élvezte a hátulról jövő erős löketeket. Leírhatatlan látvány és élmény volt. Az első alkalom varázsa. Azt hiszem ekkor tanultam meg, vagy inkább ekkor tudatosult bennem, hogy mindent úgy kell átélnem ezentúl, mintha a legelső lenne és akkor megváltozik az élmény. Ez azonban, így hárman valóban az első volt. S azután én is behatolhattam a testébe. Rámült, míg Kristóf óvatos mozdulatokkal, hogy rám ne taposson vagy térdeljen, a popsijához helyezkedett. Így kerültünk belé mindketten egyszerre. Azután én kicsit félreültem az ágyon tőlük egy méterre és néztem hátulról ahogy Kristófon lovagol.
Aztán Kristófot csókolta ahogy ő felpuszilgatta magát a hasán. Én meg addig kibújtam a nadrágból. Már mindenki anyaszült meztelen volt. Most én vettem célba az ajkaimmal a puncit, amit eddig messziről figyelgettem. Fazonírozott, pici szőrike volt csak a dombocskán és alatta csupasz, rózsaszín gyönyörűség! Most is emlékszem az ízére és az illatára. Tulajdonképpen ugyanazt a csókolózást folytattam Noémivel, csak most odalenn. Eredményesen, ezt éreztem a nyelvemre csöppenő nektár mennyiségéből. Aztán újabb helycsere után Noémi négykézláb hátat fordított Kristófnak és ajkaival az ölembe hajolt. Olyan lassan csúsztatta az ajkai közé a farkam, hogy ez az érzés is megvan még mindig elevenen bennem. Hátulról pedig éreztem, ahogy kapja az először még apró, finom lökéseket. Idővel a tempó gyorsult és a makkomon cuppogó ajkak szívása is mohóvá vált. Ekkor már én is emeltem a csípőm és úgy akartam egyre mélyebbre fúrni magam abban a csodálatos szájban, amely hangosan felnyögött néha a farkamat magában tartva. Aztán azt az arca mellett pihentetve, oldalra fordulva, behunyt szemekkel élvezte a hátulról jövő erős löketeket. Leírhatatlan látvány és élmény volt. Az első alkalom varázsa. Azt hiszem ekkor tanultam meg, vagy inkább ekkor tudatosult bennem, hogy mindent úgy kell átélnem ezentúl, mintha a legelső lenne és akkor megváltozik az élmény. Ez azonban, így hárman valóban az első volt. S azután én is behatolhattam a testébe. Rámült, míg Kristóf óvatos mozdulatokkal, hogy rám ne taposson vagy térdeljen, a popsijához helyezkedett. Így kerültünk belé mindketten egyszerre. Azután én kicsit félreültem az ágyon tőlük egy méterre és néztem hátulról ahogy Kristófon lovagol.
Retró (3. rész)
Az ajtón találsz tiszta törcsit! - kiáltotta utánam Kristóf. Amikor visszaértem már ment az egyik film és ők a sarokgarnitúrán ültek, amit ággyá nyitottak miközben fürödtem. Kristóf egy boxerben és pólóban, Noémi még a törölközőben, én egy boxerben és a törölközővel a hátamon félmeztelenül érkeztem be a lesötétített szobába, melyben csak a tévé fénye pislákolt, mint valami modern kandalló vagy tábortűz. Egyszerű jelenet ment éppen, de igazából hiába néztük a képernyőt egymás mellé ülve, a sarokban a lányt közrefogva, semmit sem fogtunk fel a látványból, mindhárman másra gondoltunk már ekkor. Noémi volt a legbátrabb. Mindig a nők akik indítanak, vagy talán csak ők a türelmetlenebbek, nem tudom. Csókolni kezdte Kristófot, s közben a keze a combomat simogatta. Nagyon izgultam. Már a fürdőszobában éreztem, hogy azt sem tudom ilyen izgalomban, hogy fog tudni felállni a farkam. Lehetetlennek tűnt és mindez csak a furcsa, akkor még ismeretlen hármas felállás miatt és hogy a másik kettő személy évek óta ruhában a barátaim, most meg mindjárt meztelenek leszünk. Aztán Noémi hozzám fordult és csókolni kezdett. Ezen annyira meglepődtem, hogy szinte hátrahőköltem. Miért mit gondoltál? Szerelmeskedni fogunk, nem baszni és nem kurva vagyok, aki nem fog szájon csókolni - s azzal már smároltunk is. És ettől, hogy ez megtörtént és Noémiről lekerült közben a törölköző erekcióm lett, az izgalom ellenére és szép sátrat állított az akkor divatos bőszárú boxeremen. Mosoly volt a jutalom érte és az, hogy keze egyből becsúszott kitapintani az ismeretlent. Nagyon szép! - dicsérte meg és szuszogva csókolóztunk tovább. Kristóf ekkor már a punciját csókolgatta, észre sem vettem hogyan került oda, annyira bele voltam feledkezve az új élménybe. Néha elindultam apró puszikkal a fülén, nyakán lefelé a melléig, gyönyörűek, izgatóak, frissek és kemények voltak. Megízleltem őket, szívtam, haraptam, csókoltam, aztán vissza az ajkaira. Sokáig így játszottunk. Egyik legemlékezetesebb élményem a mai napig valamiért. Pedig nem volt szerelem a háttérben. Épp ezért olyan furcsa, hogy ezt gondoltam és gondolom róla. Szuper jó volt!
Az ajtón találsz tiszta törcsit! - kiáltotta utánam Kristóf. Amikor visszaértem már ment az egyik film és ők a sarokgarnitúrán ültek, amit ággyá nyitottak miközben fürödtem. Kristóf egy boxerben és pólóban, Noémi még a törölközőben, én egy boxerben és a törölközővel a hátamon félmeztelenül érkeztem be a lesötétített szobába, melyben csak a tévé fénye pislákolt, mint valami modern kandalló vagy tábortűz. Egyszerű jelenet ment éppen, de igazából hiába néztük a képernyőt egymás mellé ülve, a sarokban a lányt közrefogva, semmit sem fogtunk fel a látványból, mindhárman másra gondoltunk már ekkor. Noémi volt a legbátrabb. Mindig a nők akik indítanak, vagy talán csak ők a türelmetlenebbek, nem tudom. Csókolni kezdte Kristófot, s közben a keze a combomat simogatta. Nagyon izgultam. Már a fürdőszobában éreztem, hogy azt sem tudom ilyen izgalomban, hogy fog tudni felállni a farkam. Lehetetlennek tűnt és mindez csak a furcsa, akkor még ismeretlen hármas felállás miatt és hogy a másik kettő személy évek óta ruhában a barátaim, most meg mindjárt meztelenek leszünk. Aztán Noémi hozzám fordult és csókolni kezdett. Ezen annyira meglepődtem, hogy szinte hátrahőköltem. Miért mit gondoltál? Szerelmeskedni fogunk, nem baszni és nem kurva vagyok, aki nem fog szájon csókolni - s azzal már smároltunk is. És ettől, hogy ez megtörtént és Noémiről lekerült közben a törölköző erekcióm lett, az izgalom ellenére és szép sátrat állított az akkor divatos bőszárú boxeremen. Mosoly volt a jutalom érte és az, hogy keze egyből becsúszott kitapintani az ismeretlent. Nagyon szép! - dicsérte meg és szuszogva csókolóztunk tovább. Kristóf ekkor már a punciját csókolgatta, észre sem vettem hogyan került oda, annyira bele voltam feledkezve az új élménybe. Néha elindultam apró puszikkal a fülén, nyakán lefelé a melléig, gyönyörűek, izgatóak, frissek és kemények voltak. Megízleltem őket, szívtam, haraptam, csókoltam, aztán vissza az ajkaira. Sokáig így játszottunk. Egyik legemlékezetesebb élményem a mai napig valamiért. Pedig nem volt szerelem a háttérben. Épp ezért olyan furcsa, hogy ezt gondoltam és gondolom róla. Szuper jó volt!
Retró (2. rész)
A dumálás és ünneplés meg is történt, lassan a tortát is feléltük és eljutottunk a filmnézésig. Na és mit találtatok megtekintésre érdemesnek? - kérdeztem tök naivan, valóban azt gondolva, hogy ha nem is a Rumcájsz kaladjait, de mondjuk a Hetedik-et fogjuk megnézni videón. Merthogy akkor az volt a menő. Ezt hoztuk ki a tékából - és Noémi két kazettát nyújtott felém cseppet sem elkapva tekintetét az enyém elől. Már a jellegzetes színorgiából, melyekben a borítók pompáztak, kitaláltam ahogy felém nyújtotta, hogy ezek bizony pornófilmek! Az egyik egy két fiú, egy lány témát boncolgató 90 perces alkotás, a másik egy lány-lány jelenetekkel erősebben tűzdelt, abszolút hagyományos kis békebeli pornócska. Na ekkor kezdtem megérteni, hogy a telefonbeszélgetések közben nem a szarral gurigáztunk, ahogy mondani szokták. Azok nem viccelődések voltak, hanem feltérképezése egyfajta hajlandóságnak, mely részemről mutatkozott. Éééés... ööö.. akkor ezt fogjuk nézni? - folytattam az ekkor már felesleges értetlenkedést. Indításnak, mondjuk meg fogja tenni - válaszolt Kristóf, aztán Noémi tett fel egy egyszerű kérdést - Van kedved? Hát mit mond erre egy 18 éves, szóló, egy év után végre hazatérő, szabadlelkű fiatalember? Azt hogy nem? Lószart! Hát persze, hogy igen! S Noémi ekkor egyedül a fürdőszobába ment, s kettesben maradtam Kristóffal. Ekkor kezdtem csak kétségbe esni igazán, meg átgondolni, hogy hiszen ők a barátaim! Mi lesz most? Hogy van ez? És hogy lesz ezentúl? Meg egyáltalán, ez most tényleg meg fog történni? Kristóf, ezt ti most tényleg... - kezdtem el, de nem is tudtam befejezni máris válaszolt. Igen, már egy ideje tervezgetjük és szeretnénk kipróbálni, de idegennel nem akartuk, egyikünk sem. És te vagy az egyetlen akire mindketten gondoltunk és az egyetlen akivel ki is próbálnánk. De mi lesz azután? Hogy marad minden ugyanilyen? - faggattam az elképzeléseiről tovább. Ugyanilyen nem lesz, de mivel nem vagyunk sudribunkók, nyilván kezelni tudjuk majd a helyzetet. Noémi is ezen akadt fenn kizárólag, de rövid idő alatt meggyőztem, hogy mindhárman elég intelligensek vagyunk és nem lesz itt semmi probléma. - válaszolta higgadtan. Látszott, hogy valódi tervezés állt mögötte és nem egy ad hoc ötlet volt épp azon az estén. Valahogy engem is meggyőzött az érvelése. És a szüleid? Mi lesz ha betoppannak? - akadékoskodtam még tovább s közben a fürdőből hallottam, hogy eláll a zuhanyból folyó víz csobogása. Nyugi faszikám! Ma délelőtt lementek a telekre és csak jövő vasárnap jönnek haza. Mielőtt jöttél akkor csekkoltam őket telefonon, hogy valóban ott vannak. Most meg ráadásul már tuti édesdeden szundikálnak. Szóval akár itt partizhatunk egy álló hétig is. Miénk a kéró. Ekkor lépett be Noémi törölközőbe csavarva. Egyből konstatálta, hogy megbeszéltük a dolgokat. Akkor most én is letusolok - mondtam és kifelé lépdeltem.
A dumálás és ünneplés meg is történt, lassan a tortát is feléltük és eljutottunk a filmnézésig. Na és mit találtatok megtekintésre érdemesnek? - kérdeztem tök naivan, valóban azt gondolva, hogy ha nem is a Rumcájsz kaladjait, de mondjuk a Hetedik-et fogjuk megnézni videón. Merthogy akkor az volt a menő. Ezt hoztuk ki a tékából - és Noémi két kazettát nyújtott felém cseppet sem elkapva tekintetét az enyém elől. Már a jellegzetes színorgiából, melyekben a borítók pompáztak, kitaláltam ahogy felém nyújtotta, hogy ezek bizony pornófilmek! Az egyik egy két fiú, egy lány témát boncolgató 90 perces alkotás, a másik egy lány-lány jelenetekkel erősebben tűzdelt, abszolút hagyományos kis békebeli pornócska. Na ekkor kezdtem megérteni, hogy a telefonbeszélgetések közben nem a szarral gurigáztunk, ahogy mondani szokták. Azok nem viccelődések voltak, hanem feltérképezése egyfajta hajlandóságnak, mely részemről mutatkozott. Éééés... ööö.. akkor ezt fogjuk nézni? - folytattam az ekkor már felesleges értetlenkedést. Indításnak, mondjuk meg fogja tenni - válaszolt Kristóf, aztán Noémi tett fel egy egyszerű kérdést - Van kedved? Hát mit mond erre egy 18 éves, szóló, egy év után végre hazatérő, szabadlelkű fiatalember? Azt hogy nem? Lószart! Hát persze, hogy igen! S Noémi ekkor egyedül a fürdőszobába ment, s kettesben maradtam Kristóffal. Ekkor kezdtem csak kétségbe esni igazán, meg átgondolni, hogy hiszen ők a barátaim! Mi lesz most? Hogy van ez? És hogy lesz ezentúl? Meg egyáltalán, ez most tényleg meg fog történni? Kristóf, ezt ti most tényleg... - kezdtem el, de nem is tudtam befejezni máris válaszolt. Igen, már egy ideje tervezgetjük és szeretnénk kipróbálni, de idegennel nem akartuk, egyikünk sem. És te vagy az egyetlen akire mindketten gondoltunk és az egyetlen akivel ki is próbálnánk. De mi lesz azután? Hogy marad minden ugyanilyen? - faggattam az elképzeléseiről tovább. Ugyanilyen nem lesz, de mivel nem vagyunk sudribunkók, nyilván kezelni tudjuk majd a helyzetet. Noémi is ezen akadt fenn kizárólag, de rövid idő alatt meggyőztem, hogy mindhárman elég intelligensek vagyunk és nem lesz itt semmi probléma. - válaszolta higgadtan. Látszott, hogy valódi tervezés állt mögötte és nem egy ad hoc ötlet volt épp azon az estén. Valahogy engem is meggyőzött az érvelése. És a szüleid? Mi lesz ha betoppannak? - akadékoskodtam még tovább s közben a fürdőből hallottam, hogy eláll a zuhanyból folyó víz csobogása. Nyugi faszikám! Ma délelőtt lementek a telekre és csak jövő vasárnap jönnek haza. Mielőtt jöttél akkor csekkoltam őket telefonon, hogy valóban ott vannak. Most meg ráadásul már tuti édesdeden szundikálnak. Szóval akár itt partizhatunk egy álló hétig is. Miénk a kéró. Ekkor lépett be Noémi törölközőbe csavarva. Egyből konstatálta, hogy megbeszéltük a dolgokat. Akkor most én is letusolok - mondtam és kifelé lépdeltem.
Retró (1. rész)
A kilencvenes évek közepén történt. A tizennyolcadik születésnapom előtt egy hónappal. Épp akkor jöttem haza egy egyéves külföldi tartózkodás után. Egy évig egy másik kultúrában éltem, tanultam, tapasztaltam. Hasznos volt, főleg ma tudom már értékelni igazán, de akkor már vágytam az itthoni dolgaim után, a barátok, helyek, az otthon, és hát a fene egye meg... a gyökereim mind ide húznak! Nem erőszakkal és nem el nem engedő módon, de nekem minden hibája ellenére EZ volt AZ a hely. Akkor még, legalábbis. Akkori legjobb barátom és barátnője volt az a két ember, akivel a legintenzívebben tartottam a kapcsolatot akkoriban a családomon kívül. Így volt ez a kintlétem alatt is. A hazajövetel előtt nagyjából egy hónappal telefonon beszélgettünk. Akkor még nem volt net, meg mobil. Amúgy hagyományos vezetékes telefonon értük el egymást, meg levélben, amit a kezünkkel írtunk. Többnyire. Ebben a telefonbeszélgetésben egy ártatlan viccelődésből kiindulva, mely a szendvicsektől indult, amivel én folyton táplálkoztam odakinn, majd folytatódott a franciás szendvicseknél, amelynek erős áthallása van bizonyos szexuális jellegű tevékenységek irányába, végül pont ott kötöttünk ki: a szexnél. Épp a barátom barátnőjénél volt a kagyló, mikor ezzel poénkodtunk. Az egyszerűség kedvéért nevezzük mondjuk Noéminek, mert az egy szép név. A barátom meg legyen mondjuk Kálmán. Ne, az elég vicces név, az ne legyen! Legyen ő meg inkább Kristóf a továbbiakban. Szóval Noémivel röhögcséltünk, hogy amúgy én gondolkodtam-e már ilyen dolgokon, nem pont velük kapcsolatban, hanem úgy nagy általánosságban kerülgettük a forró kását. Nem tagadtam, hogy igen, hisz ki az aki 18 éves korában még nem gondolt végig minden lehetséges szexuális tevékenységet. Ekkor még a gondolkodás róla sokszor több is, mint maga a gyakorlati oldal. Főként akkor nálam, mert szűz ugyan már nem voltam ezen a téren, de kintlétem során nem volt kapcsolatom. Előtte is mindössze egyetlen lánnyal jártam, aki hosszabb távú kapcsolat szempontjából az első volt, de szexuális tapasztaláson nem nála kezdődött. Szóval, persze, hogy éjt nappallá téve a szexen járt az agyam, ez így egészséges. Aztán egy pár nappal érkezésem előtti beszélgetésünk alkalmával újra előkerült a téma, már kicsit direktebb tálalásban, amit én akkor még teljes mértékben poénra vettem. Arról szólt a csak enyhén burkolt, nem titkoltan célozgató faggatózás, hogy el tudnám-e képzelni, hogy mi hármasban... Persze elhülyültük az erről való eszmecserét. Nem tudtam, hogy a szándék akkor már megvolt és komolynak számított és én voltam az egyetlen általuk elképzelhető és egyáltalán számításba jöhető partner a "harmadik" megszemélyesítője. Erre már itthon derült fény egyértelműen, mikor hazaérkezésem alkalmából, mely egybe esett Kristóf 18. szülinapjával, az ő szüleinek budapesti otthonában gyűltünk össze mi hárman, éjjelen át tartó dumálást, tortaevést és filmnézést tervezve.
A kilencvenes évek közepén történt. A tizennyolcadik születésnapom előtt egy hónappal. Épp akkor jöttem haza egy egyéves külföldi tartózkodás után. Egy évig egy másik kultúrában éltem, tanultam, tapasztaltam. Hasznos volt, főleg ma tudom már értékelni igazán, de akkor már vágytam az itthoni dolgaim után, a barátok, helyek, az otthon, és hát a fene egye meg... a gyökereim mind ide húznak! Nem erőszakkal és nem el nem engedő módon, de nekem minden hibája ellenére EZ volt AZ a hely. Akkor még, legalábbis. Akkori legjobb barátom és barátnője volt az a két ember, akivel a legintenzívebben tartottam a kapcsolatot akkoriban a családomon kívül. Így volt ez a kintlétem alatt is. A hazajövetel előtt nagyjából egy hónappal telefonon beszélgettünk. Akkor még nem volt net, meg mobil. Amúgy hagyományos vezetékes telefonon értük el egymást, meg levélben, amit a kezünkkel írtunk. Többnyire. Ebben a telefonbeszélgetésben egy ártatlan viccelődésből kiindulva, mely a szendvicsektől indult, amivel én folyton táplálkoztam odakinn, majd folytatódott a franciás szendvicseknél, amelynek erős áthallása van bizonyos szexuális jellegű tevékenységek irányába, végül pont ott kötöttünk ki: a szexnél. Épp a barátom barátnőjénél volt a kagyló, mikor ezzel poénkodtunk. Az egyszerűség kedvéért nevezzük mondjuk Noéminek, mert az egy szép név. A barátom meg legyen mondjuk Kálmán. Ne, az elég vicces név, az ne legyen! Legyen ő meg inkább Kristóf a továbbiakban. Szóval Noémivel röhögcséltünk, hogy amúgy én gondolkodtam-e már ilyen dolgokon, nem pont velük kapcsolatban, hanem úgy nagy általánosságban kerülgettük a forró kását. Nem tagadtam, hogy igen, hisz ki az aki 18 éves korában még nem gondolt végig minden lehetséges szexuális tevékenységet. Ekkor még a gondolkodás róla sokszor több is, mint maga a gyakorlati oldal. Főként akkor nálam, mert szűz ugyan már nem voltam ezen a téren, de kintlétem során nem volt kapcsolatom. Előtte is mindössze egyetlen lánnyal jártam, aki hosszabb távú kapcsolat szempontjából az első volt, de szexuális tapasztaláson nem nála kezdődött. Szóval, persze, hogy éjt nappallá téve a szexen járt az agyam, ez így egészséges. Aztán egy pár nappal érkezésem előtti beszélgetésünk alkalmával újra előkerült a téma, már kicsit direktebb tálalásban, amit én akkor még teljes mértékben poénra vettem. Arról szólt a csak enyhén burkolt, nem titkoltan célozgató faggatózás, hogy el tudnám-e képzelni, hogy mi hármasban... Persze elhülyültük az erről való eszmecserét. Nem tudtam, hogy a szándék akkor már megvolt és komolynak számított és én voltam az egyetlen általuk elképzelhető és egyáltalán számításba jöhető partner a "harmadik" megszemélyesítője. Erre már itthon derült fény egyértelműen, mikor hazaérkezésem alkalmából, mely egybe esett Kristóf 18. szülinapjával, az ő szüleinek budapesti otthonában gyűltünk össze mi hárman, éjjelen át tartó dumálást, tortaevést és filmnézést tervezve.
Aki nem tud olvasni és néhány összetett mondatot értelmezni, az vagy ne olvassa el írásaidat, illetve ha igen, akkor meg már ne nagyon kritizálja. IMHO. Szóval szerintem nem kellene engedni a színvonalból, legyen már mit átugorni.... Köszi az írásokat. (Tényleg: saját szerzemények vagy esetleg fordítások?)
(Ez egy válasz X üzenetére (2014. 09. 22. hétfő 13:14), amit ide kattintva olvashatsz)
Törölt felhasználó (926087)
2014. 09. 22. hétfő 13:14
Néhány visszajelzésből le kellett szűrnöm azt a tanulságot, hogy talán egyszerűbbnek kell lennem. Túl sok a betű, meg ilyenek. Tehát ezen úton kérek elnézést mindazoktól, akik számára a többszörösen összetett mondatok és "extrém módon túlbonyolított" cselekmény már követhetetlen volt, gondot jelentett és a sokszor talán ritkábban használt szavainkkal vagy kifejezésekkel tarkított szövegkörnyezet a második sor után egy szürke, homályos, értelmetlen masszává silányult. Megkövetem őket. És megkövezem saját magam, persze csak a virtuális térben és virtuális tégladarabokkal. Az ő kedvükért és mindazokért, kiket egy-egy fordulatom megbotránkoztatott (egy szexoldalon, teszem hozzá csendben, kisbetűvel), nos, mindazokért (azon túl, hogy egy-egy gyertya égjen), az ő kedvükre is téve egy kicsit íme ugyanaz, a már megfelelő stílusban! És mégegyszer: szégyellem magam!
A Marival épen a szalonát nézegettük hogy mér let ojan zőld. Asztán mégis asztat ettük meg és nem vót nékie semi balya se. Én mongyuk a kólbászból is etem de csak az íze végett. Asztán montam neki hogy fel vót álva a cerka egész nap. Aszondta jó. Levetem a hangot a tévirű ment ippen a jóbanrosszak meg előtte a vízhang tévét néztük. Ez a Betti hüjepicsa eszttet mindenki lássa, monta a Mari miközbe levete a piross mackógatyáját. A szalonabőrkét adig berugdostam a sezlony alá. Jó nagy a valaga meg nagy csöcse van neki. Azé vetem el. No aszt akkó megfordúlt én meg megpakóltam. Mondon neki, jó vót? Aszongya jó. Erre mondtam hogy szeretlek Mari. monta hogy ő is. Ementem a kocsmába aszt montam a srácoknak mi vót. Ők meg meghítak két szilvára. Falunapon is monták a Marira mindég hogy egy ijjen jánynak a disznón van a heje.
A Marival épen a szalonát nézegettük hogy mér let ojan zőld. Asztán mégis asztat ettük meg és nem vót nékie semi balya se. Én mongyuk a kólbászból is etem de csak az íze végett. Asztán montam neki hogy fel vót álva a cerka egész nap. Aszondta jó. Levetem a hangot a tévirű ment ippen a jóbanrosszak meg előtte a vízhang tévét néztük. Ez a Betti hüjepicsa eszttet mindenki lássa, monta a Mari miközbe levete a piross mackógatyáját. A szalonabőrkét adig berugdostam a sezlony alá. Jó nagy a valaga meg nagy csöcse van neki. Azé vetem el. No aszt akkó megfordúlt én meg megpakóltam. Mondon neki, jó vót? Aszongya jó. Erre mondtam hogy szeretlek Mari. monta hogy ő is. Ementem a kocsmába aszt montam a srácoknak mi vót. Ők meg meghítak két szilvára. Falunapon is monták a Marira mindég hogy egy ijjen jánynak a disznón van a heje.
