Blog leírása

A kedvenc korosztály

A legkönnyebb dolgom a húszas éveik végén, harmincas éveik elején járó csajokkal van. Már túl vannak néhány kapcsolaton, néhány csalódáson, már nem hiszik, hogy minden kopogtató pasi a herceg fehér lovon. Már tudják, hogy nem lehet hónapokig ismerkedni, és heteket várni az első csókig, és már van annyi tapasztalat is, hogy nem okoz nekik gondot ágyba bújni a két órája megismert pasival, persze, ha az megfelelő előnyökkel rendelkezik.

De még nincsenek abban a korban, amikor már hangosan ketyeg a biológiai óra, még azt hiszik, van idejük élvezni az életet, még szabad kalandozni, kísérletezni, keresni az igazit. Ez a harmincas éveik közepére elmúlik, és már minden egyes pasiba kétségbeesetten kapaszkodnak, meggyőzik magukat, hogy őt keresték már eddig is, az eddig tapasztalatok nélkül nem is tartanának itt, az előző félresikerült kapcsolatok, és kalandok is kellettek ahhoz, hogy azok legyenek, akik lettek, és ez a ma esti pasi a nagy ő, azonnal hozzá akarnak menni, és azonnal gyerek is kell.

A 30 éves csaj már szeretne persze komoly kapcsolatot, de azért úgy érzi, hogy akkor sincs nagy gond, ha nem az igazival bújik ágyba, mert van még ideje bőven. És hát sosem lehet tudni, bármi lehet, akár abból a jól öltözött, jó autóval érkező pasiból is lehet rendes férj, aki azzal kezdte a beszélgetést, hogy ő csak szexet akar. Ha majd megismeri őt, és rájön, mekkora főnyeremény ő a sok buta kurva mellett, akkor majd azonnal megváltozik, és elkezd hosszú távon gondolkodni. És ott villog a challange a szemük előtt, hogy ezt a szexet hajszoló pasit átformálják rendes társsá, aki csak értük él, az ő kedvüket keresi, tenyerén hordozza őket, és más nőkre már csak méla undorral gondol.

A 30 éves csaj azt hiszi, ismeri a pasikat, hiszen már volt legalább egy hosszabb kapcsolata. Tudja, hogy a normális pasikért nagy a verseny, és látja, hogy ha nem fekszik ma, legkésőbb holnap alám, akkor már lépek is tovább, ezért hajlandó bizonyítani már az első randin, hogy ő is remek áru. És hiába szóltam előre, hogy nekem a remek áru a szexet jelenti, nem pedig őt és a lelkét, nem vesz tudomást róla.

A 30 éves csajt már felpróbálták annyian, úgy érezze, eggyel több vagy kevesebb már nem igazán számít majd a nagy elszámolásnál. Már megbékélt azzal, hogy nem az első szerelmével éli le az életét, és több pasi dugja meg, mint amennyit az anyja egész életében ismert. Nem fogja majd mindent bevallani annak a pasinak, akivel pár év múlva ismerkedik meg, és bármennyire is gázos lesz, már nagyon jónak fogja tartani, és mint utolsó lehetőségek egyikeként fog rá tekinteni, és nem ereszti. Hirtelen rá fog jönni, hogy erősebb kötődést és vágyat tud kiépíteni úgy, ha nem bújik ágyba az első randin, és nem enged meg mindent, amit csak akar a pasi. És az a helyzet áll elő, hogy kénytelen sok mindent elhallgatni a múltjából, mert különben elég rosszul venné ki magát, hogy miért nem szabad ezt, meg azt, miközben 5 másik pasi már az első randin is ennek a többszörösét kapta, illetve vette el. 13 hozzászólás, utolsó: hegymaszopasi (2021. 07. 07. szerda 09:18)

Tapasztalatok - 4. rész

A legkitartóbb ilyen halacskával 3 hónapig bírtuk egymást. A második alkalomtól már a szex is közepes vot, leszámítva még azt a pár alkalmat, amikor feltüzelte, hogy randijáról egyenesen az én lakásomra jött, meg azt a másik néhány alkalmat, amikor az én előző randimat akarta elhomályosítani egy feledhetetlen alakítással. Mert odáig jutottunk, hogy már nyíltan szexeltem is másokkal, aztán másnap megbeszéltem vele a részleteket, este meg eljött, és boldoggá tett, miközben pizzát ettem. Aztán egyszer csak szó nélkül eltűnt ő is, mint a többség, csak éppen nem 3 randi, hanem 3 hónap után.
Tudom, hogy egyenesebb lenne a szemébe mondani, hogy nem akarlak többet látni, de erre képtelen vagyok, és azért hitegetéssel, átveréssel nem vagyok vádolható. A nőket sem vádolom, kapcsolatot akarnak, biztonságot, értelmes pasit, akivel lehet beszélgetni, és szexelni is, és ezért sok mindent feláldoznak, akár a büszkeségüket is. A pasikat vádolom, köztük magamat is, akik miatt ott tartunk ma, hogy az úrinő fogalma ismeretlen, akik miatt a nők az első randin bizonyítani akarnak, és miután mindent odaadtak, azt hiszik, a fair play szellemében ennek arányosan kapnak vissza is, pedig utána már nincsnek alkupozícióban. A szexuális forradalomnak hála most élvezhetik a szexet, de így a férfiak is szabadon élvezhetik őket. Nem kell feleségül venni, tisztességes nőt csinálni belőlük ahhoz, hogy élvezni lehessen a legjobb részt belőlük, így mi élvezzük is őket, anélkül, hogy tisztességes nőt csinálnánk belőlük. Nem lesznek persze tisztességtelenek csak azért, mert házasság előtt, sőt, házasság nélkül (és most nem említem, hogy első, vagy második randin) beengednek minket a legszentebb szentélybe, de ezzel azért születnek öngólok. Egy huszonéves, sőt, megkockáztatom, hogy harmincas férfiember nem vágyik monogámiára, házasságra. Csak puncira. Amíg ehhez csak házasságon keresztül vezetett az út, addig bizony rá lehetett venni, hiszen házasság előtt nem volt ám kósoltó. Így viszont nő az az életkor, amikor egy nő oltár elé tud csábítani egy férfit, de a kor előrehaladtával meg eleve csökken a vonzerő, és a kör bezárulni látszik, amitől fogyatkozik a komplett nyugati társadalom. Végső soron azért fogunk kihalni, mert a nők elkezdték élvezni, és gyakorolni a szabad szerelmet. 1 hozzászólás, utolsó: vazelinator (2021. 07. 04. vasárnap 17:45)

Tapasztalatok - 3. rész

Megmondom, este hányra érek haza, akkor odajön ő is, szex, aztán szabadfoglalkozás, reggel pedig mindenki megy dolgozni, és egész nap olvasgathatom a végtelenül unalmassá vált üzeneteket. Amiről pontosan tudom, hogy nem az üzenetek lette unalmasabbak, mint egy hete voltak, hanem én veszítettem el minden érdeklődésemet az üzenetek írójával szemben. Vannak, akik ezt azért észreveszik, a flegma, foghegyről odavetett egyszavas válaszokat. Hogy semmilyen lépést nem teszek a kapcsolat irányába. Hogy csak szexre használom, és egyébként untat. Akkor vagy lekopnak szó nélkül, ami nem nehéz, mert én nem keresem őket. Vagy pedig kivágnak egy hisztit, ami a hiszti típusától függően végződhet úgy, hogy vége, és lekopik, sértődötten, vagy pedig észrevesz rajtam valamit, ami új reményt gyújt benne, és kapok még egy esélyt. Ilyenkor, ha nagyon sajnálom, akkor elviszem még egyszer moziba, vagy sétálni, vagy csak kocsikázni, aztán többet nem bírok persze, és visszatérünk az egyszavas válaszokhoz, a hétvégi szexhez, mert hétköznap már a többi csalit kell gondozni, urambocsá’, beakasztani a kapást. A legrosszabb, amikor 2-3-4 hetente jön egy újabb hisztiroham, de valahogy mindig behódol, és inkább marad ebben a “kapcsolatban”, mint hogy szembenézzen azzal, hogy ennél még egyedül is jobb lenne neki. És ha már nagyon elhúzódik, akkor kénytelen vagyok túllépni a flegma viselkedésről az egyenesen kőbunkóra, mert valahogy azért véget kell vetni ennek. Olyankor már napi szinten az a témám, hogy milyen nők találnak meg a társkeresőn, melyik tetszik nekem, melyikkel szeretnék egy randit megbeszélni. És aki eddig kitartott, azt többnyire már ez sem riasztja el tőlem. Akkor már nem titokban járok randizni esténként, hanem nyíltan, megmutatom, kivel találkozom, mesélek róluk. Aztán képes átjönni, alám feszik, nálam alszik, reggel munka, és egész nap írogat, hogy mi van velem. Akkor rábeszélem, hogy randizzon ő is, hiszen mi nem vagyunk kapcsolatban, csak jól érezzük egymást, és nézegessen ő is. Akkor ímmel-ámmal ő is leszervez pár randit, de valahogy egyik sem az igazi, és randi után jön hozzám, vadabb és odaadóbb az ágyban, mint előtte bármikor. Tehát megint egy átlag alatti jelölttel hozta össze a sors, és hát hozzá képest még velem is jobb vele. Pedig már szex után tüntetően leülök a társkereső elé, és egészen addig beszélgetek, amíg el nem alszik. És másnap nem azt mondja, hogy soha többet nem akar látni még csak hasonlót sem, mint én, hanem azt kérdezi, hogy és ma kivel találkozom, és hozzon-e valamit vacsorára? 5 hozzászólás, utolsó: hegymaszopasi (2021. 06. 27. vasárnap 19:54)

Tapasztalatok - 2. rész

Ez az a pont, amikor már olyan mélyen lenyelték a csalit, hogy nem is lehet hibázni, bármilyen durván rángathatom a damilt, mindenképpen rajta maradnak a horgon. Tudatosítom, hogy én még mindig csak szexet akarok, hogy ők akarnak találkozni, és már az első találkozó előtt megmutatom, ki a főnök a kapcsolatban. Ok, találkozhatunk, holnap este, mondom. Neki a holnapután lenne jó, mit szólok? Nekem az nem jó, válaszolom. Jó, akkor két nap múlva? Még fickándozik a horgon, de már késő. Nekem az nem jó, és nem is szeretem az ilyen ultimátumokat. Hát jó, sóhajt, akkor legyen holnap este. Megadja magát, de ez már nem elég, tudni akarom, hol a határ, meddig mehetek el, és közlöm vele, hogy ez a hercehurca kicsit lelombozott, és talán mégsem jó ötlet holnap találkozni. És a női lélek csodája, hogy még ezen a ponton sem küldött el egyikük sem melegebb éghajlatra. És 3-ból egynél elérem az, hogy a randi még ma este legyen. A másik kettőnél kicsit morcosan beleegyezem a másnapi találkozóba. De mind a három feljön a kávézó/teázó/cukrászda/városliget/mozi után a lakásomra, mind a három ledobja a bugyiját, és mind a három csak másnap megy haza. Aki az első randin nem ad oda mindent magából (kb 30%), az már egy jellem, és megér egy második randit, ami mindig másnap van, addig üsd a vasat ugye, és ott már nem is marad semmilyen meghódítatlan fehér folt.
Jó horgász módjára ilyen belógatott csaliból mindig van egyszerre 2-3. Miután kifogtam, és megfektettem, csak a halon múlik, meddig marad fekve, szájában a horgommal. A magam részéről megkaptam, amit akartam, köszönöm szépen, lehet nyugodtan visszaugrani a tóba, nem tartóztatok senkit. Vannak halak, akik ezt érzik, tudják, és maguktól el is tűnnek, amiért nem tudok elég hálás lenni, ezúton is köszönöm nekik. Aztán vannak, akik nem fogják fel, hogy ez bizony sporthorgászat, és miután a horog kikerült a szájából, a horgász már dobná is vissza, mert már a többi damilt is rángatják a versenytársak. Valahogy elfeledkeztek róla, hogy már a versenykiírásban benne volt, ez bizony csak ennyi. És itt jön a kritikus pont, ami bizony mindig az én hibám, az Achilles-sarkam, ha úgy tetszik. Ahogy Chandler a Jóbarátokban, aki csak úgy tud elköszönni a randi végén, hogy klassz volt, majd megismételhetnénk, úgy én sem tudom a szemébe mondani, hogy köszi, klassz volt, további sok sikert kívánok neked az igaz szerelem keresésében, de nekem elég volt belőled ennyi. Így aztán, kénytelen vagyok kivárni, amíg saját maga rá nem jön erre, és ez bizony nem mindig megy gyorsan. Ez az a típus, aki már másnap újabb randit kér. Sőt, igazából nem is randit, hanem újabb szexet. Ez azért hízeleg a hiúságomnak, és természetesen nem is fosztom meg ettől az örömtől, és nagyon hamar azt veszem észre, hogy egyre több éjszakát tölt nálam, és egyre többet akar. Itt már nincs szó cukrászdáról, andalgásról a platánfák alatt, moziról. 1 hozzászólás, utolsó: X (2021. 10. 19. kedd 10:57)

Tapasztalatok - 1. rész

Teljesen átlagos külsőm van, még jóképűnek sem mondanám magam, sármosnak meg pláne nem. Van egy átlag feletti egzisztenciám, egészséges vagyok, sportolok, adok magamra és környezetemre, értelmes vagyok, és időnként vicces. Ennyi elég ahhoz, hogy a legtöbb nőt, akire ráírok, megkapjam. Nem mindenkit, de a döntő többséget.
Nem hiszem, hogy tényleg olyan ellenállhatatlan lennék, mint ahogy azt a számok mutatják. A társkeresős pasik többsége olyan színvonalat képvisel, ami miatt egy átlagostól picit jobb versenyzőre már azonnal vevők a nők. Ezért köszönettel tartozom a tökéletesen piacképtelen, kommunikálni képtelen, igénytelen, és primitív férfitársaknak, akiknek sikerült az átlagos női igényszintet olyan alacsonyra beállítani, hogy átlagosan pár nap levelezés után az első, de legfeljebb a második randin minden nő letérdel.
Nincs semmi trükk, és nincs semmi félrevezetés. Magamat adom, és őszintén. Igen, itt lakom, olyan autóm van, oda járok nyaralni, szemérmetlenül sokat keresek, nagyon jól élek, két diplomám van, három nyelven beszélek, és én csak szexet akarok egy olyan gyönyörű, okos és izgalmas nővel, mint amilyennek téged gondollak a semmit sem mutató profilképed, és a semmitmondó Coelho idézetektől hemzsegő bemutatkozó soraid alapján.
Itt persze még senki sem akar beugrani az ágyamba, mert természetesen mindenki mindig komoly kapcsolatot keres. De megindul a beszélgetés, és nem én vagyok ugyan Noel Coward, de azért nincs gond az íráskészségemmel, kérdezni tudok, a nők pedig megnyílnak. Az a kulcs, hogy hamar rá kell érezni, milyen csalira harap rá a jelölt. Szomorú tapasztalat (bár személy szerint haszonélvezője vagyok a jelenségnek), hogy a legtöbbüknél nem kell semmilyen szellemes-értelmes vonalat villantani, elég a pénztárcát. Közel sem kurvák ezek a lányok, csak imponál nekik az ülésfűtés a kétüléses sportkocsiban, és elég, ha egyetlen területen lenyűgözi őket az ember. Vannak azért olyanok, akiknél ez a téma kifejezetten vörös posztó, mert őket aztán rohadtul nem érdekli a pénz, csak a belső értékek, a lelki kapocs, a reggeli harmatcsepp a rózsa tövisén. Itt már azért tenni is kell valamit azért, hogy megkérdezzék, mikor akarom már végre randira hívni őket? Azt ugyanis szigorúan betartom, hogy miután a legelején leszögeztem, hogy én csak szexre keresek, ezt magamtól nem hozom fel többet, nem ácsingózom képek után, nem dicsérgetem, nem bókolok, nem kérek randit. Ha rákérdez (márpedig mindig rákérdez), hogy hol tartunk, akkor elmondom, hogy én még mindig szexet akarok, ő meg még mindig házasságot, így egyelőre nem tartunk sehol. Akkor kicsit engednek a szigorúságból, bevallják, hogy ők sem rögtön férjet akarnak, de hát azért olyan, hogy egy deklaráltan szexkapcsolatot kezdjenek, mégsem járja. De ismerkedni azért lehet, találkozni is, egy kávé mellett is találkozhatnánk éppen, ha már ilyen jól elbeszélgetünk. 4 hozzászólás, utolsó: hegymaszopasi (2021. 07. 07. szerda 09:16)