Az eddigi hozzászólások

Van szerelem bevallhatatlan,
vállalt nyugalmad őrzöd abban,
te döntöttél ekként magadban:
titok legyen. Bevallhatatlan.
Azt dédelgeted ami gátol,
ami megóv a kimondástól,
úgy őrzöd, mint koldus a rongyát,
hogy tested pucérnak ne mondják.
Észrevétlenebb a fedettség,
a megtagadott meztelenség,
a félbenyelt döbbentő - mondat,
ára behódolt nyugalomnak.
Elhessegetsz sok sas szerelmet
ha kotlós biztonság melenget,
moccanna vágyad bár: cseréld el
a meleget a repüléssel. . .
A szárny alatt a szárnyalás - vágy:
gyutacsát vesztett bamba gránát,
sorsától fél, robbanni reszket,
magát alázza játékszernek.
Élve maradt szomorú bomba,
egykedvű csirke, puha tollban,
szélárnyékban delelő koldus,
vigyázatodban egyszer fölbuksz!
Félelmed rongyod - óva koldul -
szabályos koldus. Sose fordul
senki feléd. Nincs szava, élce,
nincs tetteden meghökkenése.
Örülsz, ha rád se pillant senki,
ha nem kényszerül észrevenni,
tekintetek pergőtüzének
körében kényelmetlen élned.
Magaddal is hitetve vallod,
hogy bőröddel egy már a rongyod,
kínok nélkül letéphetetlen,
benne szíved elérhetetlen.
Miről titkon vallod: bolondság -
őrzöd, akár koldus a rongyát,
talpig beléje öltözötten
lapulsz ártalmatlan közönyben.
Van szerelem bevallhatatlan,
vágyol rá - s benned van, magadban,
ragyogását rongy alá loptad,
magad előtt is letagadtad.

Fogadd el,hogy Szeretlek,
Csak erre az egyre kérlek!
Lásd,megváltoztattál
És te is változtál!

rejtélyesen szépeket írtok!

ajánlom figyelmetekbe ezt a szép könyvet:



Cole Taylor és Claire Chamberlain gyerekkori barátsága és szerelme egy váratlan tragédia folytán megszakad. Cole-nak el kell tűnnie a kisvárosból, ahol felnőtt. Tizenkét évvel később híres énekesként tér vissza a városba, és megtudja, hogy egykori szerelme elveszítette a látását. Cole-t megdöbbenti a hír, és iszonyatos bűntudatot érez a történtek miatt, ezért elhatározza, hogy valóra váltja gyerekkori álmukat, és meghívja Claire-t, hogy együtt lépjen fel vele a londoni Royal Albert Hall színpadán. A lány elfogadja a meghívást, de csak azért, hogy titokban segítsen neki megtalálnia a testvérét, akit Cole kénytelen volt nevelőszülőkre bízni, nehogy a kisfiú áldozatául essen durva és gonosz apjuk indulatának. A történet másik helyszíne London, ahol megismerhetjük Claire barátnőjét, Sarah Pembroke-ot, a sikeres és sokak által irigyelt televíziós riporternőt. Sarah látszólag gondtalan életét azonban sötét titkok kísérik, amelyek fokozatosan lelepleződnek, miután Jack Dalton, az FBI mesterdetektívje nyomozni kezd egy sorozatgyilkos után, akinek Sarah lenne a következő áldozata...
A fordulatokban gazdag, izgalmas és érzelmes történet lebilincselő olvasmányt ígér minden olvasónak. A történet végén azt is megtudhatjuk, hogy Claire és Cole gyerekkori szerelme vajon beteljesülhet-e a közéjük álló akadályok ellenére.



Mikor valakit tiszta szívvel szeretsz,

akkor tulajdonképpen az édenkert fái alatt pihensz;

de én inkább arra kérnélek,

hogy akit nagyon szeretsz, azzal kézen fogva

a Hegyre menj,

ahol köröttetek lebeg közel s távol,

akár egy égi fátyol.

A az egymás felé való forró

kitárulkozásotok

imádkozás legyen – napsugárral, jázminillattal,

végtelennel és szerelemmel tele,

hogy egyszerre ragyogtassátok fel

lelketekben a Lelket.



A hajnali napsugárban úgy ébredj, mint a lombok selyemágyán eszmélő pacsirták: ébredésük háladal. Vagy nyíló szirmok kitárulkozása. Vagy a méhek és hangyák jókedvű szorgalma. Kezdd a reggelt fohásszal és énekkel! Aki kitárja a szívét a napsugárnak, megtelik figyelemmel, szeretettel - annak kelése so´sem lesz magányos. Minden nap kegyelem és minden nap szolgálat. Ma már azt is tudom, ha szeretsz és sziporkázod a napsugarakat, kifosztottságodban gazdagabbá válsz. Nőttön nőve a Cél felé. Ezért korán reggel meríts egy csöppnyi fényt a Fényből - s gyöngyszemmé kristályosul tenyeredben. Aztán indulj - és a szeretetsugarak majd elvezetnek ahhoz, aki szenved; vigasztald, emeld fel, míg fájdalma nem szűnik, s eggyé lesz a két szív, hogy a belső galileai tájaitokról kiáradhassanak a fénysugarak. Hiszen bennünk munkálkodik és mi benne.
Figyeld a napsugarakat!

/Leleszi Balázs Károly/

Hozzád akarok tartozni,
Tudj végre birtokolni.
Érezd végre mi a tiéd
És ne hagyd el semmiért.

Az vagy nekem, mint testnek a kenyér
s tavaszi zápor fűszere a földnek;
lelkem miattad örök harcban él,
mint a fösvény, kit pénze gondja öl meg;
csupa fény és boldogság büszke elmém,
majd fél: az idő ellop, eltemet;
csak az enyém légy, néha azt szeretném,
majd, hogy a világ lássa kincsemet;
arcod varázsa csordultig betölt
s egy pillantásodért is sorvadok;
nincs más, nem is akarok más gyönyört,
csak amit tőled kaptam s még kapok.
Koldus-szegény királyi gazdagon
részeg vagyok és mindig szomjazom

Légy szerelmes az egészségedért!

Árulkodó külső

Aki boldog, annak az egész teste jobban működik. Energiával teltnek érzi magát, és még az alvásszükséglete is jelentősen csökken, miközben fizikai teljesítménye megnő. Emellett a boldog ember meg is szépül. Egyszerűen az egész teste boldogságot sugároz. Érdekes megfigyelés az is, hogy akinek zaklatott az élete, annak a bőre hajlamosabb a tisztátalanságokra, az aknéra, a neurodermatitiszre vagy az allergiára. Ám ha Ámor nyila szíven talál valakit, a bőre is megváltozik, tiszta és szép lesz.
Bizonyos tény, hogy a boldog párkapcsolat - pozitív testi hatásai miatt - minden esetben hosszabb életre predesztinál. Egy, az Egyesült Államokban végzett hosszabb vizsgálat mindezt látványosan bizonyította: az egyedül élők idő előtti elhalálozásának kockázata kétszer akkora, mint a családban élőké.
Amilyen pozitív hatásai lehetnek egy boldog párkapcsolatnak, éppen annyira káros is lehet egy rosszul működő viszony. Ha egy kapcsolatban nem a megértés uralkodik, ha a partnerek korlátozzák egymást, saját akaratukat kényszerítik a másikra vagy éppen hátrányos helyzetbe hozzák, az inga visszalendül! A pozitív emóciók helyét ilyenkor az elveszettség, a félelem, az ellenségeskedés, a frusztráltság, a cinizmus, a reménytelenség, az önbecsülés és az öntudatosság elvesztése veszi át. Ha ezek az érzések csak időnként bukkannak fel, nincs komoly probléma, ha azonban állandósulnak, a legjobb úton haladunk egy betegség felé.

Jó tudni!

Érzelmi "háztartásunkba" a szerelmi és partneri kapcsolatok - függetlenül attól, hogy azok boldogok-e vagy sem - központi szerepet játszanak. Az összefüggések megértésének kulcsát az agykutatás felismerései szolgáltatják, ugyanis érzelmeink az agyunkban biokémiai, tehát testi reakciókat váltanak ki, amelyek azután további hatást gyakorolnak szervezetünkre. A hírvivő anyagainkat - elsősorban a hormonjainkat és a neuropeptidjeinket - mind a testi, mind a lelki folyamataink befolyásolják, "beindítják", így töltik be testünk és lelkünk között a közvetítő szerepet. Így zajlanak le az érzelmeinkre adott, részben már felderített, javarészt azonban még rejtélyes testi reakcióink.

Légy szerelmes az egészségedért!

Tehát a boldog párkapcsolatok és szerelmi viszonyok mindenképpen az egészségünket szolgálják! A Légy szerelmes az egészségedért! parancsát követjük, ha sikerül kapcsolatunk negatív vonásait uralnunk, netán teljesen visszaszorítanunk. De hogyan is fogjunk ehhez? Az első lépések - ezen az úton is - apróságokon keresztül vezetnek. Ezek mellett nagyon fontos néhány alapelv betartása, mint például a kölcsönös megbecsülés, a tisztelet, a segítőkészség és a hajlandóság a kommunikációra. Elengedhetetlenek a közös élmények is. Az együtt eltöltött szabadidő, a nevetés és a közös öröm a kapcsolat kivirágzását eredményezi. Egy "döcögő" kapcsolatban a legjobb orvosságot a gyengéd érintések és a csókok jelentik! Hogy ezek mennyire fontosak, kiderül abból a vizsgálatból, amely a gyerekeknél kimutatta, hogy gyengéd érintések és figyelem nélkül a babák nem fejlődnek rendesen. De ugyanez vonatkozik a felnőttekre is. Érdekes megfigyelés, hogy egy válsághelyzetet a tudatalattink sokkal korábban jelzi, mint hogy ez egyáltalán tudatossá válna! A tudatalattink villámgyorsan reagál a krízisre. Így testi reakcióink sokkal hamarabb megmutatkoznak, mint ahogyan tudatosan is ráeszmélnénk a tényekre. És most tekintsük át, hogy egy válságba jutott kapcsolatnak milyen lelki stádiumai vannak, s ezek milyen testi tünetekben nyilvánulnak meg.

Válság és valóság

Az elveszettség érzése.
Egy kapcsolat válságba jutásának tulajdonképpen ez az első jele. Igaz, az ember megpróbálja kivonni magát ez alól. Ki-ki vérmérséklete szerint, például evéssel, alvással, alkohollal vagy éppen droggal. Ilyenkor rendszerint lecsökken az immunrendszer baktériumokkal, vírusokkal vagy rosszindulatú sejtekkel szembeni ellenálló képessége.

Félelem.
A krízis második, kritikus stádiumában gyötrődő feleken gyakran eluralkodik a félelem. Tartanak a jövőtől, a lehetséges változásoktól. Jellemző tünet a fejfájás, az izomgörcsök, a gyomor- és bélpanaszok, illetve bőrbetegségek.

Ellenségeskedés.
Mindenkinek a lelkét erősen megviseli az agresszivitás, a harag, a düh és az ingerültség. Ilyenkor bosszútervek születnek és titkolt negatív fantáziálások gerjesztik a stresszhormonokat. Ekkor nemcsak a vérnyomás emelkedik, hanem a koleszterinszint is! A zaklatott lelkiállapot hat a szív- és érrendszerre is. Olyannyira, hogy az elfojtott agresszivitásnak akár szívinfarktus is lehet a következménye.

Frusztráció.
A frusztráció fázisában a felek gyakran azt konstatálhatják, hogy a kapcsolatukban tapasztalható fagyos légkör kiváló táptalaja a depressziónak.

Cinizmus.
Aki kapcsolatában cinikussá válik - ez gyakran ellenségeskedéssel és bizalmatlansággal is párosul -, azt kockáztatja, hogy előbb-utóbb infarktust kap. Emellett a korábban "beszerzett" krónikus depresszió és a fertőzéses betegségek iránti fogékonyság a rák kialakulásának is kedvez.

Az önbecsülés elvesztése.
Aki ebbe a fázisba jut, annak a teste folyamatosan olyan visszajelzést kap, hogy nem elég jó. S mi a következmény? Semmi jó, ugyanis ez az állapot jelentős mértékben megnöveli a betegségek kockázatát.

Reménytelenség.
Ez az alaphangulat olyan dolgot befolyásol, ami az embert körülveszi. Ráadásul abban a pillanatban, amikor a test valamilyen jelzést kap egy saját feladatra, különösen érzékennyé válik a halálos betegségekkel szemben!
Az előzőekből pontosan kiderül, hogy a negatív érzések egy valódi betegségspirált képesek létrehozni. Ugyanakkor ez fordítva is igaz. A szerelem pozitív érzése megvéd minket minden bajtól. Éppen ezért nagyon fontos, hogy a kapcsolatunkat ápoljuk, megóvjuk párunk és saját örömünkre. Tehát az egészségünk érdekében mindenképpen érdemes annyi fáradságot vennünk, hogy harmonikus kapcsolatra törekszünk. S hogy ezek után mi a hosszú élet titka? Szeressük saját magunkat és párunkat is!

Hmmmmm..ez jó:Ahogy "öregszik" az ember fia vagy lánya úgy jön rá egy bizonyos megérett korban hogy mi az a szerelem...
--->Én is utólag jöttem rá,h. tulképp. nem is szerelem volt--ill. nem olyan igazi "Ő-s" szerelem...csak perpill. éreztem úgy.
De most----most azt sem tudom,h. mit érzek. (Ez egy válasz Moncy üzenetére (2004. 11. 07. vasárnap 16:13), amit ide kattintva olvashatsz)

Neked...

"A számomra legtalányosabb kép se falon nem függött, sem a sifon nem őrizte, hol itt volt, hol ott. Nem volt se festmény, se metszet, se rajz, még csak nem is fotográfia, hanem egyszerű képes levelezőlap, amelyet könyvjelzőnek használt apám.(...)barna, sok vihart láthatott levelezőlap, amelyen érdekes bélyeg volt, zöld színű, ötfilléres, Özvegyeknek és árváknak hadisegély felülbélyegzéssel, hátán apám ismerős betűi, amelyek elárulták, hogy a lapot valamikor anyámnak küldte, másfél évvel az esküvőjük előtt, amikor anyám még első férje felesége volt. A lap amúgy is rejtelmes volt, mert a hátlapjára nem volt írva semmi, egyetlen szó sem, csak a dátum meg a hét napja: Debrecen, 1915. VI. 17. Csütörtök. Soha életemben nem láttam még hasonlóan értelmetlen dolgot: az ember írja tele a lapot, ha már küldi, felbélyegzi. A kép egyébként tetszett: egy kislány látszott rajta, középen elválasztott, hosszú, barna hajú gyermek, óriási világos íriszű szeme beszédes, szelíd. Orra, gömbölyű álla, feje formája tökéletes, párnás vállát valami sálszerű, áttetsző fehér anyag borította, jobbjában meg csokrot tartott, pár szál hosszú szárú, fehér rózsából. A kép alatt, ahol a rózsaszálak beleolvadtak a selymes barnaságba, az eddigi értelmetlenségeket felülmúló értelmetlenség állt, mert oda, a kislánykép alá már írt apám, szerencsére négy szót csupán, így is meglepően hamis volt az üzenet: A haja azonban szőke.(...)Mikor tizedszerre, huszadszorra is hiába próbáltam elkunyerálni, anyámtól kértem magyarázatot. (...) Nem felelt azonnal, riadtan néztem rá, mert arca váratlanul lángba borult, mintha megütöttem volna. (...)
– De hiszen ez te vagy – mondta az anyám, s odahúzott a két térde közé. Álltam, elbabonázva.
– Nem ismersz magadra? – kérdezte. Még mindig piros volt, de már mosolygott, s abból már tudtam, nincs semmi haj. Csak amit mondott, az volt teljesen felfoghatatlan, mintha gúnyt űzne belőlem, mintha nem venné komolyan, hogy kérdeztem valamit, pedig velem mindig értelmesen szoktak beszélni. Hogy volnék én az a világos szemű, gyönyörű lány, a fehér rózsával? (...)hát csak tudom, milyen vagyok. Ez egy idegen.
– Nekem már megvolt a bátyád, mikor apáddal elhatároztuk, hogy összeházasodunk, apád azt kérte, legyen majd neki egy kislánya is. Egy Mária Magdolnája, ahogy az ő anyját meg az én nagyanyámat hívták. Ez volt a minta, ez a kép, hogy ilyen legyél, hogy ilyen legyen a lánya. Csak a hajad ne legyen barna, hanem szőke, mint az enyém volt fiatal lány koromban.(...)– Dolna – mondta csöndesen apám (nagyon ritkán becézett így, ha mégis megtette, ünnepi alkalom volt, majdnem ünnepélyes, mintha valami furcsa módon önmagában és önmagához beszélne, önmagát szólítaná más néven)–, az a kép, amit láttál, az te vagy. Lehet, hogy nem érted, de akkor is te. Mindegy a rózsa. Mindegy, hogy mit mutat. Akármit mutat, csak te vagy. A gyerek, akit akartam, az anyádtól, akibe annyira szerelmes voltam. Az én gyerekem." (Szabó Magda)

KARAFIÁTH ORSOLYA:

Csend, rend

A fegyelemrôl már ne is beszéljünk.

Valamint hűségedrôl, hűségemrôl se

túl sokat. Burkolózz fagyos hallgatásba,

szép fokozatosan hidegülj tôlem el.

Lássuk be, ez így tarthatatlan. Hogy is

boldogíthatná egymást hamvas bölcsészlány

és vénülô kalandor? Ágytól, asztaltól, kalap,

kabát: angolosan, csak ezt tanácsolom.

Végnapok méltósága? Remény, a csalfa, vak?

Hagyjuk nyitva az élet nagy kérdéseit.

Engem többé ne fárassz válaszokkal.

A hanyatlás ennyi legyen: csend, rend, stb...

s hogy komfortérzetünk még ma visszatérjen,

költözz othonosabb négy fal közé.



----------------------------------------------------------


Sötét színek

Szembenézek a szomorú ténnyel:

uram, ön visszautasított. Hiába

hát a szűk szoknya, kacér dekoltázs –

képzete hegy-völgyemet nem járja már.

Minek sorolnám, mit veszít...

érzéki csemegézéseket, mikben nem lehet

része többé, intellektuális társat,

konyhatündért, bajban a jó anyát?!

Gyermekeim apja, öregségem támasza

most már biztos, hogy egy másik férfi lesz.

Számunkra nincsen boldog, biztos jövô.

Nézzen csak szembe a szomorú ténnyel:

kiüresedett, sivár napok várják,

melegség nélküli, koszlott legénylakás...

Ez egy nagyon titkos szerelem,

Mert Te sosem tudhatsz róla,

Hisz’ oly’ apró, hogy nem is látod,

Apró, akár egy icike-picike bolha.



Ez egy nagyon titkos szerelem

‘mely álom és vágy közt ugrál,

Hiába forró : gyors és halvány,

Nem olyan, ‘mit viszonozni tudnál.



Ez egy nagyon titkos szerelem,

‘hisz nem írom neved az égre,

A Dunába sem vetem magam,

S nem hagyom, hogy szívem zúzza-tépje.



Ez egy nagyon titkos szerelem,

Be sem vallom, úgyhogy ne várd,

Meg sem súgom, hogy ne halld,

S e verset is úgy írom, hogy ne lássd !

Úszom az égen arany csónakon,
az éj homályán én uralkodom,
az eget-földet végig láthatom,
a csillagot tengerbe buktatom.
Szállok a sötét légtenger hátán,
kuszált felhőbe feszül a csáklyám,
ezüst evezőm dalolva csobban,
úszom fekete égi habokban.

Holdbeli csónakos, örök szerelmem,
arany sajkádra vegyél föl engem!
Sokat szenvedtem, sokat bágyadtam,
a sötét erdőt könnyel áztattam,
eleget sírtam a földi porban,
ölelj magadhoz a tiszta Holdban.
Nem él a földön, akire vágyom,
holdbeli csónakos, te légy a párom.

Fénylő csónakom szeli az éjet,
legszebb csillagom, szeretlek téged,
egyedül vagyok, vágyódom érted,
enyém leszel majd, ha a tavasz éled.
Mellém ültetlek szép csónakomban,
eleget sírtam a földi porban
hajad az eget aranyba vonja,
ölelj magadhoz a tiszta Holdban.
A lenti bút-bajt mind elfelejted,
fejed örökre vállamra ejted,
fejed örökre vállamra ejted.

Szerelmes vers

A paráznaságról. Fogalmam sincs miért, de

egyre többet gondolkozom. Nevess ki érte.

Vagyis, hogy tudom, hogy miért. Ezt álmodom.

Sosem veled. Más nővel paráználkodom.

Nevess ki érte, én így hívom ezt a dolgot.

Hogy álmomban, ebben nem lehet folytatódnod.

Csallak egyszóval. Mert nem tudom, kivel.

Akivel nem szeretkezni: kefélni kell.

Kefélni, dugni, baszni. Nincs rá jobb szavam.

Az van, hogy szeretlek és szégyellem magam.

Az van, hogy álmodom, és nem tudom kivel.

Senkivel, mindenkivel. Nem tudom. Figyelj,

erről a bűnről, fogalmam sincs, mi az. Ez?

Mindig visszaadja azt, amit visszavesz.

Újabban megint van egy visszatérő álmom.

Sokat tűnődöm rajta. A paráznaságon.

Hogy nincsen arca. Hogy az is lehet: tied.

Hogy szeretnélek téged veled csalni meg.

A rejtélyes szerelem, aminek eleinte már a gyanúja is borzongással töltöt el, majd a bizonysága minden sejtésénél rettenetesebbnek hat!

Még egyszer utoljára

Még egyszer utoljára
Szeretném ölelni a testedet

Mert semmi nem köt ide
Semmi nem tart vissza

Csak még egyszer utoljára
Szeretném ölelni a testedet

József Attila - Halálos szerelem...

S ha nem volt még halálos szerelem,
azt akarom, ez halálos legyen.
Értelmes kín, mert nincs értelme annak,
ha embereknek üres kínjai vannak,
s ha nem szeretsz úgy, mint tenmagadat,
én meg fogom majd ölni magamat,
nemhogy szerelmem vagy bosszúm mutassam,
de jobban fájna elsorvadni lassan,
árnyék leszek, melytől szorongva félsz,
bíró, kitől büntetést nem remélsz.
Vigyázz, ne hagyj meghalnom, amíg élsz.