Az eddigi hozzászólások

Nem tudok mindent,
s amit tudok azt sem értem.
Meghalt a mesemondó bennem
rövidre szabott időben.

Pedig a végtelenbe születtünk,
hol galambok szállnak az égbe,
Amiért könnyezünk,
az magunk temetése.

Melléd ül egy angyal,
de elmenekülsz buta érveléssel.
Félsz érinteni szárnyát,
mert a múlt csontig éget.

Énekelsz, beszélsz, vitatkozol,
mondod, csak mondod
a félkrajcárt sem érő bölcsességet.

Nem veszed fel a telefont,
Ez az istálló kiégett.
A paripák messze futottak,
Ki a szabad térbe.

Vakon botorkálsz utánuk
Lenézel a mélybe,
Csak egy lépés hiányzik,

Az utolsó...

Egy kéz hiányzik,
Pedig száz nyúlna érted...

Új kunyhót építeni félsz,
fészked eddig védett.
Csodákról szólnak álmaid,
a semmiről írsz meséket.

Azt hitted tudsz mindent,
most mégsem érted.
Meghalt a mesemondó benned
rövidre szabott idejében.

Pedig aznap este hullott az első hó,
jégkristályok készítettek koronát neked,
A forralt bort, kenyeres lángos illata,
a vásár forgataga volt az áldás.

Veled

Aztán a csend. Aztán a félelem.
Mert kémeket küldött a gyáva értelem.

És nem hallod azóta a cipőd alatt
a ropogó havat.
És nem látod azóta a rügyező fákat
az ölelő napsugarat.

Nem ismered fel azóta
A belső hangokat.

csend van, félelem,
Mert kémeket küldött a gyáva értelem

Nem vetted észre,
Angyal szállta a válladra.
Szárnyával suhintott, nézz messzire,
S a pillanat volt a csoda, nem számítottál már semmire.

csend van, félelem
Mert kémeket küldött a gyáva értelem.

Egy nap döntöttél,
Ne parancsoljon mélyre a sátán szava.
Megpróbáltál élni, házat bevakolni,
Hová hazatérhetsz, mi otthon, mi haza.

Aztán újra csend lett, újra a félelem.
Mert kémeket küldött a gyáva értelem.

Kormorán-Benkő Péter : Mielőtt Bármi -

Balázs Fecó-Horváth Attila: Érints meg

Megint elment a nap,
ahogy mindig szokott.
Nem túl sok van már,
amit még itt hagyott.
Ami félig van kész, az ma félig marad.
Engedd, hogy a dolgok
most nélkülünk változzanak.

Egy felhőn ülünk fenn a város fölött.
Távolról néztük, ahogy átöltözött.
Indulhatunk. Itt már tudjuk, milyen.
Rád bízom, merre.
Ne ez a bolygó legyen.

Érints meg még egyszer, lassan.
Úgy alszom el.
Legyen függöny mögött a világ.
Érints meg még egyszer, lassan,
érzékenyen,
és kívánj jó éjszakát.

Ki mondja meg, vajon meddig lehet,
hogy minden nap,
mindenhol erős legyek?
A csönd volna jó.
Kicsit könnyebb napok.
Ne kérdezz semmit, ha látod,
hogy fáradt vagyok.

Érints meg még egyszer, lassan.
Úgy alszom el.
Legyen függöny mögött a világ.
Érints meg még egyszer, lassan,
érzékenyen,
és kívánj jó éjszakát.

Elment a nap,
ahogy mindig szokott.
De túl sok van már,
amit még itt hagyott.
Ami félig van kész,
az ma félig marad.
Engedd, hogy a dolgok
most nélkülünk változzanak.

"Mint egy árnyék állsz az ágy előtt
Borzongás fut át egész testemen
Itt vagy csókolsz és a tűz elönt
De nem vagy már enyém érzem
Ha egy más élet vár
Ahol fönt jársz a fényben
Ott hol minden a tiéd
Hogyha nem számít már
Amit mellettem érzel
Mondd ki bátran: nem elég
Álmok űznek tested lázban ég
Úgy simulsz hozzám riadt gyermekként
S engem nem kínzott így a vágy
És a féltés senki másért soha még

Mondd mit tegyek hogy érezd
Hogy rég több vagy mint az élet?
Mondd mit tegyek hogy érezd
Ha kell meghalnék te érted?

Mért kínzol mért nem hagysz el?
Szemed mért kérlel még
Hogyha búcsúznod kell?

Hűvös hajnal jön az éj után
Végtelenbe vész minden ölelés
Vár egy józan világ
Ahol nem kell az érzés
Ahol minden célt elérsz

Mért kínzol mért nem hagysz el?
Szemed mért kérlel még
Hogyha búcsúznod kell?

Mondd mit tegyek hogy érezd
Hogy rég több vagy mint az élet?
Mondd mit tegyek hogy érezd
Ha kell meghalnék te érted?

Mindig és mindenben ott látlak én
A szívemhez nőttél hogy a lelkemben élj

Mondd mit tegyek ha félek
Hogy így elveszítlek téged?
Nézd így fut el az élet
És én nélküled mit érek?

Mindig és mindenben ott látlak én
A szívemhez nőttél hogy a lelkemben élj

Mondd mit tegyek hogy érezd
Hogy rég több vagy mint az élet?
Mondd mit tegyek hogy érezd
Ha kell meghalnék te érted?

Mondd mit tegyek ha félek
Hogy így elveszítlek téged?
Nézd így fut el az élet
És én nélküled mit érek?"
/Szűcs Judith/

Bürokraták és pénzemberek irányítanak minket
Hazug szólamok, ígéretek tartják alul a szintet
Utat keresve, tapogatózva, egymásra lépve élünk
Megnyomorítva, mindent feladva, szánalmas lesz a végünk

Refr.:

Századok bűnét üvöltöm magamból
De nem tudom ki hallja, a világ csak röhög rajta
A napot nem látom már lassan a falaktól
És egyre gyengül a hangom, szavam a porba hull

A múltunkat nem ismerhetjük, hisz tanulhatnánk belőle
A vágyainkat megvakítják, hogy ne nézhessünk előre
Testvéreink eltaszítva, a falakon kívül állnak
Anyjuk nélkül szebb jövőt, reményt hiába várnak

Refr.

Ha évek múltán erre jársz majd, tiszta lelkű vándor
S meglátod, hogy mi maradt itt e gyönyörű, szép hazából
Vidd el a hírt a nagyvilágnak, hogy minket nem zavar
Jöhet bárki, hisz elpusztult az utolsó magyar.

/Ismerős Arcok/

Most múlik pontosan,
Engedem hadd menjen
Szaladjon kifelé belőlem
Gondoltam egyetlen
nem vagy itt jó helyen
nem vagy való nekem
Villámlik mennydörög
ez tényleg szerelem.

Látom, hogy elsuhan
felettem egy madár
tátongó szívében szögesdrót
csőrében szalmaszál
Magamat ringatom,
míg ő landol egy almafán
az Isten kertjében
almabort inhalál

Vágtatnék tovább veled az éjben
Az álmok foltos indián lován
Egy táltos szív remeg a konyhakésben
Talpam alatt sár és ingovány

Azóta szüntelen
őt látom mindenhol
Meredten nézek a távolba
otthonom kőpokol
szilánkos mennyország
folyékony torz tükör
szentjánosbogarak fényében tündököl...

Vágtatnék tovább veled az éjben
Az álmok foltos indián lován
Egy táltos szív remeg a konyhakésben
Talpam alatt sár és ingovány

Most múlik pontosan,
Engedem hadd menjen,
Szaladjon kifelé belőlem
Gondoltam egyetlen,
nem vagy itt jó helyen,
nem vagy való nekem.
Villámlik mennydörög,
ez tényleg szerelem...

Csík zenekar : Most múlik pontosan....

Úgy jöttem én,mint gyenge kislegény,
Nyárra jött az ősz,és ősz után a tél,

Fülembe hangzanak még az intőszavak,
hogy VÉDD MAGAD,NE HAGYD MAGAD!
Fülembe hangzanak még az intőszavak,
hogy VÉDD MAGAD,NE HAGYD MAGAD!

Az élet kemény,nem leányregény,
Jegyezd meg fiam,hogy mindig van remény,

Súlyos szavak,de megtanítanak,
hogy VÉDD MAGAD,NE HAGYD MAGAD!
Súlyos szavak,de megtanítanak,
hogy VÉDD MAGAD,NE HAGYD MAGAD!

Úgy jöttem én,mint gyenge kislegény,
Nyárra jött az ősz,és ősz után a tél,

Fülembe hangzanak még az intőszavak,
hogy VÉDD MAGAD,NE HAGYD MAGAD!
Fülembe hangzanak még az intőszavak,
hogy VÉDD MAGAD,NE HAGYD MAGAD!

/Kárpátia/

Rúzsa Magdi : Gabriel

Éreznem kell még az érintés selymét,
Nem ölel így a Földön más.
És szíve dobban, mélyében lobban
Egy ismerős pillantás.

Úgy vártam rég, hogy küldjön újra még hozzám az ég!

Refrén:
Vágyom, úgy vágyom két karodban hamvadni el angyalom, Gábriel,
Nélküled többé már soha nem ébredni fel,
Örökké így ölelj!
Vágyom, úgy vágyom két karodban hamvadni el angyalom, Gábriel,
Az álom szárnyat bont bennem és égig emel,
A hajnal ne jöjjön el.

Csókolj még, kérlek. Csókod eléget!
Tüzében új életre kel testem és lelkem,
Repíts fel engem, búcsúznom mástól úgysem kell.

És már nem bánt, hogy süket a világ, s nem gondol rám.

Refrén:
Vágyom, úgy vágyom két karodban hamvadni el angyalom, Gábriel,
Nélküled többé már soha nem ébredni fel,
Örökké így ölelj!
Vágyom, úgy vágyom két karodban hamvadni el angyalom, Gábriel,
Az álom szárnyat bont bennem és égig emel,
A hajnal ne jöjjön el.

Angyalom, Gábriel
örökké így ölelj!

Vágyom, úgy vágyom két karodban hamvadni el angyalom, Gábriel,
Az álom szárnyat bont bennem és égig emel,
A hajnal ne jöjjön el.

Csak azért szeretem a mesét
Mert a két szemed oly meseszép
Csak azért, csak azért, a Te két szemedért
A Te két ragyogó szemedért!

Mikor megláttalak kedvesem
Ahogyan néztél rám szelíden
Szemed szép mosolyát, hangod lágy dallamát
Én azt nem feledem soha már!

Száll a dal halkan peng a gitár
Elmentél, itthagytál vége már!
Elmentél, itthagytál, halkan peng a gitár
Szívem de nagyon, ó nagyon fáj!

Csak azért szeretem a mesét
Mert a két szemed oly meseszép
Csak azért, csak azért, a Te két szemedért
A Te két ragyogó szemedért!

Mit jelent az a szó szerelem
Könny és bánat a két szemeden
Mit jelent, mit jelent az a szó szerelem
Azt, hogy én őt nagyon szeretem!

Száll a dal halkan peng a gitár
Elmentél, itthagytál vége már!
Ó elmentél, itthagytál, halkan peng a gitár
Szívem de nagyon, ó nagyon fáj!

Csak azért szeretem a mesét
Mert a két szemed oly meseszép
Csak azért, csak azért, a Te két szemedért
A Te két ragyogó szemedért!

Csak azért, csak azért, a Te két szemedért
A Te két ragyogó szemedért!
Pintér Tibor : Mese

Egy titokban lopott csókodnál nincs is édesebb.
Várnak ránk és mégis jó most elbújni veled.
Miért, mondd, miért van még egy másik életünk?
Miért, mondd, miért tiltják meg, hogy együtt legyünk?

Tudjuk azt hogy vétkezünk, mégis itt vagyunk.
Annyi mindent mondhatnánk és mégis hallgatunk.
Viszont megfogadtuk, hogy többé nem lehet,
De kell csak még egy percnyi tiltott élvezet.

Refrén:
És ha megtehetném még egyszer, hát megtenném,
Mert karjaidba bújva újra érezném,
Több már, soha nem is kell talán,
Ha a kezed körbe zár a bolond szívem csak téged kíván.

És ha megtehetném még egyszer, hát megtenném,
Csak hazudj még és én is újra elhinném,
Hogy vársz, soha nem lesz búcsúzás,
Holnap újra rám találsz, csak mondd nekem, hogy
Örökre a két karodba zársz!

Titokban kell lássalak, ez így meddig mehet?
Ez a gondolat itt legbelül úgy nyomja lelkemet.
Mondd miért van, hogy neked ennyi is elég?
Mondd, amit én szeretnék te miért nem szeretnéd?

De ha megtörtént, hát megtörtént, és tisztán kell hogy láss,
Felébredtünk és az álmunk ébren sem lett más.
Azt, mi eddig történt mégsem szégyellem,
Csak fáj, de nem bántam meg tényleg semmit sem!

/ V-Tech: Ha megtehetném/

Ismerős Arcok : Te Döntesz


Olvadj, légy te is olyan,
Olyan, mint más, pont, mint a többiek
Simulj, légy finom s puha,
Meg ne sértsd érzékeny bőrüket

Tagadj, felejts el mindent,
A szégyened és összes bűnödet
Lapulj, múltad csak emlék,
Lassan elmarad s egyre távolabbról követ

Bámulj, nézz mindig tévét
Eleget tudsz már, dobd félre a könyveket
Röhögve legyints rá az öregemberre
Nagyapád sírjára ne pazarolj könnyeket

Köpj rá a szent ünnepeinkre
Úgy a jó, ha mindennap ünnepelsz
Bújj el, mikor valamit tenni kéne
Aztán tartsd a markod, hogy jutalmat érdemelsz

Refrén:
Élj csak így, hisz megvan mindened,
Boldog lesz és nyugodt az életed
De ha elalszol, és meglep majd az álom,
Nyüszítve ébredsz, és akkor már elhiszed,
Hogy a múltad nélkül nem lehet jövőd,
Mert a jövődnek értelmet a múltad ad
És neked is tenned kell valamit azért,
Hogy Magyarnak nevezhesd önmagad

Groovehouse : Mit ér neked.....?

Zárva az ajtó és csendes kint az éj,
még mindig várok rá, hogy újra itt legyél.
Telnek az órák, és arra ébredek,
a remény eltűnt végleg, s én elveszítelek.

Azt mondtad érzed, hogy összetartozunk,
s ez volt a sorsunk. Most mégis kérdezem:

Refrén:
Mit ér neked a szívem, ha így dobod csak el?
Mit ér a holnap, ha várlak, de régen más ölel?
Mit ér neked, mit adtam, s hogy álmom végre teljesült veled?
A legszebb éjszakám mit ért neked?

Ahogyan senkit,úgy öleltelek,
de tévedés csupán, hogy jól ismertelek.
Valakit láttam, de más vagy azt hiszem,
s az, aki nálam ébredt, már nem jön el sosem.

Azt mondtad érzed, hogy összetartozunk,
s ez volt a sorsunk. Most mégis kérdezem:

Refrén(2x):
Mit ér neked a szívem, ha így dobod csak el?
Mit ér a holnap, ha várlak, de régen más ölel?
Mit ér neked, mit adtam, s hogy álmom végre teljesült veled?
A legszebb éjszakám mit ért neked?

Blues Company : Magyar Égen Magyar Isten!

Motoron ülve az utakat járomd
Lebeg a szélben a bőrkabátod.
Széles az út, kövér a gáz,
Füstöl a kerék, zúg a határ.

Köd előttünk, köd utánunk, amíg élünk, meg sem állunk.
Köd előttünk, köd utánunk, két keréken az utakon járunk.
MAGYAR ÉGEN MAGYAR ISTEN, csak azt mondom, bizony Isten,
MAGYAR ÉGEN MAGYAR ISTEN, motorosnak párja nincsen!

Kajla bajszod a menetszél rázza,
Rohan a táltos, az utat zabálja.
Gyorsul a tempó, pokoli vágta,
Háború ez, a gépek csatája.

Köd előttünk, köd utánunk, amíg élünk, meg sem állunk.
Köd előttünk, köd utánunk, két keréken az utakon járunk.
MAGYAR ÉGEN MAGYAR ISTEN, csak azt mondom, bizony Isten,
MAGYAR ÉGEN MAGYAR ISTEN, motorosnak párja nincsen!

MAGYAR ÉGEN MAGYAR ISTEN,
Vigyázzon rátok az Isten!

Kormorán- Wass Albert:


Uram, ki fönt az égben
lakozol a fényességben,
gyújtsd föl szent tüzedet
az emberek szívében.
Az emberek agyára
áraszd el bölcsességed.
Értsék meg valahára
mi végből van az élet.
Arasznyi kis idő csak,
mely ajtódig vezet.
De előre csak a jó visz,
a gonosz vissza vet.
Legyen megint az ember
képedre alkotott!
Utálja meg már egyszer
mit maga alkotott.
Romlandó kincsekért
ne törje magát senki.
Igyekezzék helyettök
jobb kincseket szerezni.
Jó tettek nyugalmát.
Derűt és békességet.
Mit el nem fúj az orkán
s rontó tűz meg nem éget.
Gőgből és gyűlöletből
mindent, mit föltalált:
vedd ki Uram kezéből
a keserű pohárt.
Rémségek éjszakáját
váltsad föl virradatra.
Az emberi világot
szebbre és igazabbra.
Hogy törvények közt az első
a szeretet legyen.
Üljön jóindulat
a kormányszékeken.
Az igazság előtt
hajoljon meg a fegyver
s élhessen szabadon
e földön minden ember.
És legyen egy akol.
És egy legyen a pásztor.
Növelj pásztorbotot
virágzó rózsafából.
S ha mindeneket szépen
elrendeztél ekképpen:
a népek közt, Uram
nekem is van egy népem.
Ha érdemét kegyednek
a szenvedéssel méred,
úgy egynek sincsen annyi
szent jussa, mint e népnek.
Mások bűnéért is
őt verte ostorod.
Sok súlyos nagy keresztet
szó nélkül hordozott.
Legjobb fiait vitte
mindég a Golgotára
s jótettének soha,
csak bűnének volt ára.
Uram, adj békességet
a Kárpátok között!
Sehol még földet annyi
könny s vér nem öntözött.
Sehol még annyi színes
nagy álom nem fakadt
s árvábbak prófétáid
sehol sem voltanak.
Sehol annyi virág
és sehol annyi bánat.
Szeresd jobban, Uram,
az én szegény hazámat!
Bár megtagadta tőlem
a békét s kenyeret:
engem sújtasz, Uram,
amikor őt vered.
Mert népem. Fajtám. Vérem!
Fájdalma bennem ég!
Szánd meg Uram Isten
Attila nemzetét.
Adj békés aratást
sok vérvetés nyomán.
Nyugodjék meg kezed
gondverte otthonán.
S ha áldásod e földön
elért kicsinyt, nagyot:
jussak eszedbe én is,
ki bujdosó vagyok.
A Kárpátok alatt,
ahol apáim éltek,
rendelj ki nekem is
egy csöndes menedéket.
Csak akkora legyen, hogy
elférjek én s a béke.
Nézzen az ablakom
patakra, fára, rétre.
Kenyér mellé naponta
jusson egy szál virág
s láthassam, amint Téged
dicsér egy új világ...
Uram, ki fönt az égben
lakozol fényességben,
hallgasd meg kegyesen,
hallgasd meg könyörgésem.

Akármerre indulj, akármi is űz tovább,
Hívhat messzi fény – otthon várnak rád.
Akármivé lennél – van, ki mindent megbocsájt.
Ha elcsüggedsz, ha félsz – otthon várnak rád.
A nagy remények útját – a földi poklot mind bejárd,
Győzz vagy vesztes légy – otthon várnak rád.

Ki mondja azt, ha bajban vagy: Fiam, mi bánt?
Mondd, mit jelent, miért oly szent örökkön át?

Ki otthon vár reád, ki gondját rejti s bánatát,
Hogy nyugalmat találj – sok nehéz év után.
Hogy békéd megtaláld – otthon várnak rád.

Ki mondja azt, ha bajban vagy: Fiam, mi bánt?
Oly ritkán lát, oly büszke ránk apánk anyánk!
Mondd, mit jelent, miért oly szent örökkön át?
Ki mondja azt, ha bajban vagy: Fiam, mi bánt?
Oly ritkán lát, oly büszke ránk apánk s anyánk!
Mondd, mit jelent, miért oly szent örökkön át,

Ki otthon vár reád...
Homonyik Sándor : Otthon várnak rád

Ismerős Arcok : Hazátlan (Wass Albert emlékére)


Éjjel indultam, a hold se lát
Szép mezők alján, erdőkön át
Csendben lopakodva, ha sötét az ég
Nem látja senki sem, a szívemben mi ég
Társam a szégyen, menekülök
Jaj, meddig még!
Az eső csak kopog, hallgatom
Mint a könnyem, úgy folyik az arcomon
S a tolvaj hold röhög, lopja az álmaimat
Tud mindent és néz, rám zuhan az ég
Társam a szégyen, menekülök
Jaj, meddig még!
Eltűnni kevés, az nem elég
Az emlék mögöttem, a sarkamban ég
És idegenben élek, örökös másodikként
Nincsen már istenem, nincs nyelvem, se zeném
Mert szülőhazám nélkül többé már senki
Nem vagyok én.

V-tech-Álmodoztam...

Egy itt maradt képed hever az asztalon
Nagyon régen már
Ezerszer olvasott levél,ez minden
Mit itthagytál

Tudod álmodoztam sokszor róla
Hogy hová tűnt az a sok szép óra
Mit régen együtt töltöttünk
/régen együtt töltöttünk/
Te meg én
Te vagy aki átölel
Te vagy akiért még sírok néha
Te vagy akiért a szívem dobban újra meg újra
Te vagy aki átölel
Te vagy akiért még sírok néha
Te vagy akiért a szívem dobban újra meg újra

Minden nap arra ébredek régen már
Csak várom,hogy múljon oly sok emlék
Amit itthagytál

Álmodoztam sokszor róla
Hogy hová tűnt az a sok szép óra
Mit régen együtt töltöttünk
/régen együtt töltöttünk/
Te meg én
Te vagy aki átölel
Te vagy akiért még sírok néha
Te vagy akiért a szívem dobban újra meg újra
Te vagy aki átölel
Te vagy akiért még sírok néha
Te vagy akiért a szívem dobban újra meg újra

Ha tudnám,hogy újra látlak még
Küzdenék azért a percért mit Veled együtt tölthetnék
Ha szeretnél nem fájna semmi sem többé

Te vagy aki átölel
Te vagy akiért még sírok néha
Te vagy akiért a szívem dobban újra meg újra
Te vagy aki átölel
Te vagy akiért még sírok néha
Te vagy akiért a szívem dobban újra meg újra

Agnes Vanilla: Ugyanaz a szív

Túl szép, hogy megvolt mindenem
Túl szép, de így is jó nekem
Az a lány messze már
Ne keresd, ne is várd
De hogyha eljön az idő
Te kit választanál?

Ugyanaz a szív legbelül
Ma merre hajt észrevétlenül?
Ugyanolyan szép az a csillogás
Te kinek hazudtál valami mást?
Ne sírj majd, ha nem leszek
Lesz majd más, aki rád nevet
Ugyanaz a fény, az a csillogás
Csak az nem én vagyok, hanem valaki más
(Csak az nem én vagyok, hanem valaki más)

Túl szép, hogy megvolt mindenem
Túl messzire mentem, azt hiszem
Az a vágy messze már
Ne keresd, ne is várd
De hogyha eljön az idő
Te kit választanál?

Ugyanaz a szív legbelül
Ma merre hajt észrevétlenül?
Ugyanolyan szép az a csillogás
Te kinek hazudtál valami mást?
Ne sírj majd, ha nem leszek
Lesz majd más, aki rád nevet
Ugyanaz a fény, az a csillogás
Csak az nem én vagyok, hanem valaki más

Ugyanaz a szív legbelül
Ma merre hajt észrevétlenül?
Ugyanolyan szép az a csillogás
Te kinek hazudtál valami mást?
Ne sírj majd, ha nem leszek
Lesz majd más, aki rád nevet
Ugyanaz a fény, az a csillogás
Csak az nem én vagyok, hanem valaki más
(Nem én vagyok, hanem valaki más)

Ugyanaz a szív legbelül
Ma merre hajt észrevétlenül?
Ugyanolyan szép az a csillogás
De Te kinek hazudtál valami mást?
Ne sírj majd, ha már nem leszek
Lesz majd más, aki rád nevet
Ugyanaz a fény, az a csillogás
Csak az nem én vagyok, hanem valaki más
Ne sírj majd, ha már nem leszek
Lesz majd más, aki rád nevet
Ugyanaz a fény, az a csillogás
Csak az nem én vagyok, valaki más
Az már nem én vagyok, hanem valaki más

Nox-Nem lesz több tánc

Meddig tart egy mesés nyár,
meddig szép egy csodás táj?
Amíg rágja a rozsda a fegyvert,
amíg látja az ember az embert-,
de van bennünk egy gonosz báj...

Féled már a hatalmát,
érezted már haragját-,
mikor támad a tűz, te is karmolsz:
talán megmenekülsz, ha harcolsz-,
de így végzed be parancsát...

Refr.:
Várt már ránk, ártó láng-,
egy őrült vágy: kard és lánc.
Aki bújt, aki nem, jön az árnyék,
vele véget is ér, ami játék-,
ó, nem lesz több tánc!

Várt már ránk, vért kívánt-,
de ha bosszút állsz, fényt nem látsz!
Aki bújt, aki nem, jön az árnyék,
mert a tegnapi seb ma is fáj még-,
ó, így nem lesz több tánc!

Meddig véd a szelíd szó,
meddig maradsz álmodó?
Amíg őrzöd a fényt, amit érzel,
amíg más mosolya neked ékszer-,
'míg él benned a varázsló!

De mindig volt egy sötét vágy-,
szenvedtél, ha föléd szállt.
Hiszen semmibe vette az álmod,
hogy az életed játszva lejátszod-,
és mindig lesz egy sötét vágy...

Refr.:... (ism.)
Mért' kell harc, mért' nem élsz?
Hisz' az álmod más: ott fényt remélsz.
Mért' kell harc, ha a könnyében félsz?
Csak bánat vár rád, ha az örvénybe lépsz.

Refr.:
Várt már ránk, ártó láng-,
egy őrült vágy: kard és lánc.
Aki bújt, aki nem, jön az árnyék,
vele véget is ér, ami játék-,
ó, nem lesz több tánc!

Várt már ránk, vért kívánt-,
de ha bosszút állsz, fényt nem látsz!
Aki bújt, aki nem, jön az árnyék,
mert a tegnapi seb ma is fáj még-,
ó, így nem lesz több tánc!

Neoton: Ugye arra gondoltál..


Ugye arra gondoltál, mikor az úton elhagynál,
hogy semmit el nem érek nélküled.
Arra nem gondolhattál, amit annyira imádtál,
hogy a hétköznap szürke is lehet.

Elmúlt a nyár, csak pislákol a Nap,
borzonganak a reggelek.
Váratlanul, szabad vagyok,
ha kedvem van, tovább megyek.

Ugye arra gondoltál, mikor az úton elhagytál,
hogy éjjel-nappal várlak könnyesen.
Arra nem gondolhattál, hogy te inkább sírhatnál,
mert a szürkeségben nem leszek veled.

Elmúlt a nyár, csak pislákol a Nap,
borzonganak a reggelek.
Váratlanul, szabad vagyok,
ha kedvem van, tovább megyek.

Ugye arra gondoltál, mikor az úton elhagytál,
hogy az életünk már nem szép költemény.
Arra nem gondolhattál, hogy megváltoztattál,
és az istennőből ember lettem én.

NOX-Túl a varázshegyen

Csak a Hold, Csak az éj-,
Sír a táj, alig él.
Csak a hó csak a szél-,
Nem lesz nyár, nincs több fény.

Hol a csók, hol a vágy?
Hova bújt a világ?
Hol a tűz, kinek ég?
Hova tűnt, aki véd?

Ref:
Dúdolnám a szívem legszebb dalát,
Hogy "Nélküled nem létezem" de nem hallanád.
Dúdolnám a szívem bús énekét,
De túl vagy a Varázshegyen, nem értenéd...

Hol a dal, hol a szó?
Csak a csönd, csak a hó...
Ahol élsz, oda vágysz-,
Visszatérsz, hazaszállsz...

Ref:
Dúdolnám a szívem legszebb dalát,
Hogy "Nélküled nem létezem" de nem hallanád.
Dúdolnám a szívem bús énekét,
De túl vagy a Varázshegyen, nem értenéd...
(2x)