Majka :Mondd ami fáj
Hogyha arra ébredsz reggel, hogy kicsi ez a világ,
és bárki bármit csinál, az minden a te hibád.
A holnapot nem látod, mindenki utál,
mert kínszenvedés minden perc, jön nap-nap után.
Ahol nincsenek ízek, nincsenek képek,
nincsenek színek, nincsenek fények.
Lehajtott fejjel indulsz el ismét a harcba,
mert háború az élet és elhullik a gyáva.
Mert valami kezdődik, ember, és valami véget ér,
és csak Isten dönthet arról, hidd el, mikor mennyit élj.
Ha százszor kérded őt és százszor nem felel,
ő látja még, hogy jó vagy rossz vagy, kapsz, mit érdemelsz!
Az élet rendjén változtatni ne próbálj, nem tudsz,
mert az egyik pofont te adod, de a másik elől futsz.
Jutalmat ne várj, nem lesz, csak megbékélsz a sorssal,
és beletörődsz abba, ez megint nem jó oldal.
Hát mondd ami fáj, az a múlt, a miénk
Hiába nézel fel az égre!
És sirsz, odafent nem hallja az ég.
Hiába minden, úgyis vége!
Hát mondd ami fáj, az a múlt, a miénk
Hiába nézel fel az égre!
És sirsz, odafent nem hallja az ég.
Úgyis vége!
Mert én alig múltam 22 és elővett az élet,
hát kisírt szemmel néztem végig mikor mire képes.
Akinek köszönhetek mindent, aki a karjaiban tartott,
aki törődött a két fiával, az most feladta a harcot.
És minden úgy ment tovább, mintha nem történne semmi,
én éreztem, hogy most először férfinak kell lenni.
Mert azt gondoltam becsaptak, és hazugság volt minden,
mert holtan feküdt mellettem, kit a példaképnek hittem.
Tudom az az élet rendje, temeted a véred, de miért pont most,
és miért pont így, és folyton csak ezt kérdem.
Mert nem múlik el nap, hogy én ne gondoljak arra,
hogy mosolyogva tolna le, csak úgy ahogyan szokta.
Mert eltelt 3 év és nekem összejött az élet,
mert embereknek tízezrei nézik ahogy élek.
És tudom nagyon jól, hogy ő is figyeli az utam,
és ha rám néz akkor azt gondolja: Büszke vagyok fiam!
Hát mondd ami fáj, az a múlt, a miénk
Hiába nézel fel az égre!
És sirsz, odafent nem hallja az ég.
Hiába minden, úgyis vége!
Hát mondd ami fáj, az a múlt, a miénk
Hiába nézel fel az égre!
És sirsz, odafent nem hallja az ég.
Úgyis vége!
Én már gyerek fejjel értetlenül néztem
míg más remegett a rossztól, én az ördögtől sem féltem.
Pedig senkitől sem láttam, valahogy mindig odaálltam,
ahol egy árva szava többet ér, mint ha más mondana százat.
Én mitől féljek? Nekem az Isten hamar megmutatta,
hogy ha Ő elfordul tőled, akkor dühösen néz vissza.
Meg, hogy olyan keresztet ad, ami majd maga alá temet,
mert mit kínlódjon értem, ha a rossz meg velem nevet.
És ha visszakérdezhetnék, én egyből meg is tenném,
akit csak úgy elvettél, azt csak úgy visszavenném.
Egy szavad sem lehetne, aki így előre fizet
az egy ima helyett, Uram, most már átkozódik tizet.
Mert te osztasz úgy mindent, hogy az ember nem is tudja,
hogy mit kap majd a bánatára, s mit kap majd a jóra.
Ezért várom a választ, velem vajon minek tetted,
ami a jóhoz kellett volna tőlem túl korán elvette
Hát mondd ami
Hogyha arra ébredsz reggel, hogy kicsi ez a világ,
és bárki bármit csinál, az minden a te hibád.
A holnapot nem látod, mindenki utál,
mert kínszenvedés minden perc, jön nap-nap után.
Ahol nincsenek ízek, nincsenek képek,
nincsenek színek, nincsenek fények.
Lehajtott fejjel indulsz el ismét a harcba,
mert háború az élet és elhullik a gyáva.
Mert valami kezdődik, ember, és valami véget ér,
és csak Isten dönthet arról, hidd el, mikor mennyit élj.
Ha százszor kérded őt és százszor nem felel,
ő látja még, hogy jó vagy rossz vagy, kapsz, mit érdemelsz!
Az élet rendjén változtatni ne próbálj, nem tudsz,
mert az egyik pofont te adod, de a másik elől futsz.
Jutalmat ne várj, nem lesz, csak megbékélsz a sorssal,
és beletörődsz abba, ez megint nem jó oldal.
Hát mondd ami fáj, az a múlt, a miénk
Hiába nézel fel az égre!
És sirsz, odafent nem hallja az ég.
Hiába minden, úgyis vége!
Hát mondd ami fáj, az a múlt, a miénk
Hiába nézel fel az égre!
És sirsz, odafent nem hallja az ég.
Úgyis vége!
Mert én alig múltam 22 és elővett az élet,
hát kisírt szemmel néztem végig mikor mire képes.
Akinek köszönhetek mindent, aki a karjaiban tartott,
aki törődött a két fiával, az most feladta a harcot.
És minden úgy ment tovább, mintha nem történne semmi,
én éreztem, hogy most először férfinak kell lenni.
Mert azt gondoltam becsaptak, és hazugság volt minden,
mert holtan feküdt mellettem, kit a példaképnek hittem.
Tudom az az élet rendje, temeted a véred, de miért pont most,
és miért pont így, és folyton csak ezt kérdem.
Mert nem múlik el nap, hogy én ne gondoljak arra,
hogy mosolyogva tolna le, csak úgy ahogyan szokta.
Mert eltelt 3 év és nekem összejött az élet,
mert embereknek tízezrei nézik ahogy élek.
És tudom nagyon jól, hogy ő is figyeli az utam,
és ha rám néz akkor azt gondolja: Büszke vagyok fiam!
Hát mondd ami fáj, az a múlt, a miénk
Hiába nézel fel az égre!
És sirsz, odafent nem hallja az ég.
Hiába minden, úgyis vége!
Hát mondd ami fáj, az a múlt, a miénk
Hiába nézel fel az égre!
És sirsz, odafent nem hallja az ég.
Úgyis vége!
Én már gyerek fejjel értetlenül néztem
míg más remegett a rossztól, én az ördögtől sem féltem.
Pedig senkitől sem láttam, valahogy mindig odaálltam,
ahol egy árva szava többet ér, mint ha más mondana százat.
Én mitől féljek? Nekem az Isten hamar megmutatta,
hogy ha Ő elfordul tőled, akkor dühösen néz vissza.
Meg, hogy olyan keresztet ad, ami majd maga alá temet,
mert mit kínlódjon értem, ha a rossz meg velem nevet.
És ha visszakérdezhetnék, én egyből meg is tenném,
akit csak úgy elvettél, azt csak úgy visszavenném.
Egy szavad sem lehetne, aki így előre fizet
az egy ima helyett, Uram, most már átkozódik tizet.
Mert te osztasz úgy mindent, hogy az ember nem is tudja,
hogy mit kap majd a bánatára, s mit kap majd a jóra.
Ezért várom a választ, velem vajon minek tetted,
ami a jóhoz kellett volna tőlem túl korán elvette
Hát mondd ami
Green Day
A Szertefoszlott Álmok Útja
I walk a lonely road
The only one that I have ever known
Don't know where it goes
But its home to me and
I walk alone
I walk this empty street
On the Blvd. of broken dreams
Where the city sleeps
And I'm the only one and
I walk alone I walk alone,
I walk alone, I walk a....
My shadow's the only one
that walks beside me,
My shallow heart's the only thing
that's beating,
Sometimes I wish
someone out there will find me,
'Til then I walk alone
I'm walking down the line
That divides me somewhere in my mind
On the border line of the edge
And where I walk alone
Read between the lines
of what's fucked up and everything's alright,
Check my vital signs to know
I'm still alive,
And I walk alone I walk alone,
I walk alone, I walk a....
I walk alone, and I walk a...
I walk this empty street
On the Blvd. of broken dreams
Where the city sleeps
And I'm the only one and
I walk a...
Egy elhagyatott úton sétálok
Csak ezt az egyet ismerem
Nem tudom merre visz de ott lesz
Az otthonom, így
Sétálok tovább magányosan
A szertefoszlott álmok
Üres útján sétálok
Ahol alszik a város
És ahol egyedül vagyok és
Magányosan sétálok
Csak sétálok, csak sétálok, csak
Csak az árnyékom
Kísér el utamon
Csak az üres szívem
Dobogását hallani
Néha azt kívánom, hogy
Rámtaláljon valaki idekint
Magányos utam során
Az úton haladok lefelé
Ami kettéválaszt valahol a fejemben
Egyik felem a határvonal felé tart
Másik meg amerre egyedül sétálok
A sorok között olvasom hogy
Mi van elbaszva és minden úgy jó ahogy van
Ellenőrzöm az életjeleimet
Hogy megtudjam élek-e még
Aztán sétálok tovább magányosan
Csak sétálok, csak sétálok, csak
Csak sétálok, csak sétálok, csak
A szertefoszlott álmok
Üres útján sétálok
Ahol alszik a város
És ahol egyedül vagyok
És sétálok
A Szertefoszlott Álmok Útja
I walk a lonely road
The only one that I have ever known
Don't know where it goes
But its home to me and
I walk alone
I walk this empty street
On the Blvd. of broken dreams
Where the city sleeps
And I'm the only one and
I walk alone I walk alone,
I walk alone, I walk a....
My shadow's the only one
that walks beside me,
My shallow heart's the only thing
that's beating,
Sometimes I wish
someone out there will find me,
'Til then I walk alone
I'm walking down the line
That divides me somewhere in my mind
On the border line of the edge
And where I walk alone
Read between the lines
of what's fucked up and everything's alright,
Check my vital signs to know
I'm still alive,
And I walk alone I walk alone,
I walk alone, I walk a....
I walk alone, and I walk a...
I walk this empty street
On the Blvd. of broken dreams
Where the city sleeps
And I'm the only one and
I walk a...
Egy elhagyatott úton sétálok
Csak ezt az egyet ismerem
Nem tudom merre visz de ott lesz
Az otthonom, így
Sétálok tovább magányosan
A szertefoszlott álmok
Üres útján sétálok
Ahol alszik a város
És ahol egyedül vagyok és
Magányosan sétálok
Csak sétálok, csak sétálok, csak
Csak az árnyékom
Kísér el utamon
Csak az üres szívem
Dobogását hallani
Néha azt kívánom, hogy
Rámtaláljon valaki idekint
Magányos utam során
Az úton haladok lefelé
Ami kettéválaszt valahol a fejemben
Egyik felem a határvonal felé tart
Másik meg amerre egyedül sétálok
A sorok között olvasom hogy
Mi van elbaszva és minden úgy jó ahogy van
Ellenőrzöm az életjeleimet
Hogy megtudjam élek-e még
Aztán sétálok tovább magányosan
Csak sétálok, csak sétálok, csak
Csak sétálok, csak sétálok, csak
A szertefoszlott álmok
Üres útján sétálok
Ahol alszik a város
És ahol egyedül vagyok
És sétálok
Fiesta:Meddig tart?
Ennek a lánynak a szeme lángol
A tüze engem is ér
Minden csókja hozzá láncol
Friss, mint a hajnali szél
Mert a szívem csak az övé
Bár ezt a pár szót nem mondtam még
Mindig hozzá rohannék
És a karjában elrejtőznék
Meddig tart, mondd meddig még
Hogy mindig, mindenhol érzem, hogy engem vársz
Meddig tart, mondd csak meddig még
Hogy ha távol vagy, akkor minden más
Ennek a lánynak a szeme tenger
A kékjében megfürdenék
Minden percben elvarázsol
És ez kell nekem bármennyiért
Hiszen a szívem csak az övé
Bár ezt a szót nem mondtam még
Nála megpihenhetek én
És csak várom, hogy jöjjön az éj
Ennek a lánynak a szeme lángol
A tüze engem is ér
Minden csókja hozzá láncol
Friss, mint a hajnali szél
Mert a szívem csak az övé
Bár ezt a pár szót nem mondtam még
Mindig hozzá rohannék
És a karjában elrejtőznék
Meddig tart, mondd meddig még
Hogy mindig, mindenhol érzem, hogy engem vársz
Meddig tart, mondd csak meddig még
Hogy ha távol vagy, akkor minden más
Ennek a lánynak a szeme tenger
A kékjében megfürdenék
Minden percben elvarázsol
És ez kell nekem bármennyiért
Hiszen a szívem csak az övé
Bár ezt a szót nem mondtam még
Nála megpihenhetek én
És csak várom, hogy jöjjön az éj
Piramis:Ha volna két életem
Melletted minden reggel vidáman ébredek fel,
s könnyűnek érzem mindenem
de néha egy hang a szívemben
új útra szólít engem
talán nem érted meg sohasem,hogy
nem tudom mit tegyek
nem tudom hogy legyen
miért is nem lehetek
egyszerre két helyen óóó istenem
miért nincs két életem?
Mennyivel könnyebb volna,
hogyha két életem volna
egyet örökre odadnék neked!
a másik szabad lenne,
minden nap szárnyra kellne,
s mindenkit szeretne akit lehet!
ó ha volna két életem,
tudnám amit ma nem,
bár volna két életem,
hinnék mindenkiben!
óóó istenem miért nincs két életem?
hogyha két életem volna
az egyik gyengéd volna
magadhoz láncolhatnád,
de a másik örök volna
s ha a világ elpusztulna
akkor is tovább lobogna,
ó ha volna két életem,
nem fájna semmi sem
bár volna két életem
nevetnék mindenen!
óóó istenem miért nincs két életem?
úgy fáj,hogy nincs két életem!
Melletted minden reggel vidáman ébredek fel,
s könnyűnek érzem mindenem
de néha egy hang a szívemben
új útra szólít engem
talán nem érted meg sohasem,hogy
nem tudom mit tegyek
nem tudom hogy legyen
miért is nem lehetek
egyszerre két helyen óóó istenem
miért nincs két életem?
Mennyivel könnyebb volna,
hogyha két életem volna
egyet örökre odadnék neked!
a másik szabad lenne,
minden nap szárnyra kellne,
s mindenkit szeretne akit lehet!
ó ha volna két életem,
tudnám amit ma nem,
bár volna két életem,
hinnék mindenkiben!
óóó istenem miért nincs két életem?
hogyha két életem volna
az egyik gyengéd volna
magadhoz láncolhatnád,
de a másik örök volna
s ha a világ elpusztulna
akkor is tovább lobogna,
ó ha volna két életem,
nem fájna semmi sem
bár volna két életem
nevetnék mindenen!
óóó istenem miért nincs két életem?
úgy fáj,hogy nincs két életem!
Inflagranti : Szeretlek téged
Néha felhalmoztam vágyból tornyokat
Mégis úgy éreztem semmim sem maradt
Miért gyarló hát az ember, miért nem elég a jó
Miből bármennyi ingyen adható.
Néha megcsodáltam hamis dolgokat,
Pedig tudtam jól, hogy mindegyik becsap.
Jobb volt felismerni olykor ,mit a jövő nekem szánt
Csöndben elfogadni minden pillanatát.
Szeretem az élet minden dallamát,
Szeretem az erdő hűvös illatát,
Szeretem a fákat, mint a hegycsúcsot a hó
És szeretlek téged, ahogy az el nem mondható.
Tudom, elhibáztam néha dolgokat
Sokszor az összes baj magával ragadt.
Olyan tétova az ember, sosem hisz el semmi mást,
Csak a szemnek szóló hazug látomást.
Szeretem az élet minden dallamát,
Szeretem az erdő hűvös illatát,
Szeretem a fákat, mint a hegycsúcsot a hó
És szeretlek téged, ahogy az el nem mondható
Ha megbántottak félreálltam elfogadtam én
Hogy a sorsom néha nehéz utat mért
És nem zavart, ha megvágtak, ahol nem látható
Mert minden seb gyógyítható
Szeretem az élet minden dallamát,
Szeretem az erdő hűvös illatát,
Szeretem a fákat, mint a hegycsúcsot a hó
És szeretlek téged, ahogy az el nem mondható
Szeretem az élet minden dallamát,
Szeretem az erdő hűvös illatát,
Szeretem a fákat, mint a hegycsúcsot a hó
És szeretlek téged, ahogy az el nem mondható
És szeretlek téged,ahogy az el nem mondhato.
Néha felhalmoztam vágyból tornyokat
Mégis úgy éreztem semmim sem maradt
Miért gyarló hát az ember, miért nem elég a jó
Miből bármennyi ingyen adható.
Néha megcsodáltam hamis dolgokat,
Pedig tudtam jól, hogy mindegyik becsap.
Jobb volt felismerni olykor ,mit a jövő nekem szánt
Csöndben elfogadni minden pillanatát.
Szeretem az élet minden dallamát,
Szeretem az erdő hűvös illatát,
Szeretem a fákat, mint a hegycsúcsot a hó
És szeretlek téged, ahogy az el nem mondható.
Tudom, elhibáztam néha dolgokat
Sokszor az összes baj magával ragadt.
Olyan tétova az ember, sosem hisz el semmi mást,
Csak a szemnek szóló hazug látomást.
Szeretem az élet minden dallamát,
Szeretem az erdő hűvös illatát,
Szeretem a fákat, mint a hegycsúcsot a hó
És szeretlek téged, ahogy az el nem mondható
Ha megbántottak félreálltam elfogadtam én
Hogy a sorsom néha nehéz utat mért
És nem zavart, ha megvágtak, ahol nem látható
Mert minden seb gyógyítható
Szeretem az élet minden dallamát,
Szeretem az erdő hűvös illatát,
Szeretem a fákat, mint a hegycsúcsot a hó
És szeretlek téged, ahogy az el nem mondható
Szeretem az élet minden dallamát,
Szeretem az erdő hűvös illatát,
Szeretem a fákat, mint a hegycsúcsot a hó
És szeretlek téged, ahogy az el nem mondható
És szeretlek téged,ahogy az el nem mondhato.
Edda : Ma minden más
Szép, gyönyörű szép, gyönyörű szép hogy élsz
Gyönyörű a kép, gyönyörű szép, gyönyörű szép , hogy újra élünk
Gyönyörű a fény, hogy nem kell félnünk együtt
A megtalált útról nem kell letérnünk
Szép, gyönyörű szép, gyönyörű szép, hogy újra itt vagy
Gyönyörű a kép
Ma minden más, ma minden fény
Üzen a fény, Üzen a fény, hogy rám vársz újra
Üzeni a fény, Üzen a fény, Üzen a fény,hogy újra rám vársz
Üzeni a fény, hogy mindig nálam voltál
Sodor az ár, de hozzám visszatalátlál
Szép, gyönyörű szép, gyönyörű szép, hogy újra itt vagy
Gyönyörű a fény, esetlen minden lépés, mit nélküled kéne lépni
Ha te nem vagy nem kell senki más
Ma minden más, ma minden szép
Gyönyörű szép, gyönyörű szép, hogy újra élünk
Gyönyörű a kép, gyönyörű szép, gyönyörű szép, hogy újra itt vagy
Gyönyörű a fény, hogy nem kell félnünk együtt
A megtalált útról nem kell letérnünk
Szép, gyönyörű szép, gyönyörű szép, hogy újra látlak
Gyönyörű a kép
Ma minden más (csak te és én),
Ma minden más (nap és fény),
Ma minden más (csak te és én),
Ma minden más Ma minden más
Szép, gyönyörű szép, gyönyörű szép hogy élsz
Gyönyörű a kép, gyönyörű szép, gyönyörű szép , hogy újra élünk
Gyönyörű a fény, hogy nem kell félnünk együtt
A megtalált útról nem kell letérnünk
Szép, gyönyörű szép, gyönyörű szép, hogy újra itt vagy
Gyönyörű a kép
Ma minden más, ma minden fény
Üzen a fény, Üzen a fény, hogy rám vársz újra
Üzeni a fény, Üzen a fény, Üzen a fény,hogy újra rám vársz
Üzeni a fény, hogy mindig nálam voltál
Sodor az ár, de hozzám visszatalátlál
Szép, gyönyörű szép, gyönyörű szép, hogy újra itt vagy
Gyönyörű a fény, esetlen minden lépés, mit nélküled kéne lépni
Ha te nem vagy nem kell senki más
Ma minden más, ma minden szép
Gyönyörű szép, gyönyörű szép, hogy újra élünk
Gyönyörű a kép, gyönyörű szép, gyönyörű szép, hogy újra itt vagy
Gyönyörű a fény, hogy nem kell félnünk együtt
A megtalált útról nem kell letérnünk
Szép, gyönyörű szép, gyönyörű szép, hogy újra látlak
Gyönyörű a kép
Ma minden más (csak te és én),
Ma minden más (nap és fény),
Ma minden más (csak te és én),
Ma minden más Ma minden más
Deák Bill Gyula : Rossz vér
1. Anyám nem kapott virágot,
Apám keze odavágott,
Aztán elhagyta a családot,
2xRossz vér, rossz vér.
2. Felfedezte a világot,
Pénzt nem küldött, nem is látott,
Vére vitte, nehéz átok,
2xRossz vér, rossz vér.
3. Anyám tudta, így is jól járt,
Békésen viselte sorsát,
Miattam félt, értem szolgált,
2xRossz vér, rossz vér.
4x Rossz vér
4. Éppen csak, hogy tíz elmúltam,
Cigaretta füstjét fújtam,
Már a szoknyák alá nyúltam,
2xRossz vér, rossz vér.
5. Ahogy lehet, fel is nőttem,
Sokat vertek, sosem bőgtem,
Senki sem várt semmit tőlem,
2xRossz vér, rossz vér.
6. Nem kérek és nem ígérek,
Nehezen, de csak megélek,
Elszórom az örökséget,
2xRossz vér, rossz vér.
Rossz vér , rossz vér...
Éljen soká Deák Bill Gyula
1. Anyám nem kapott virágot,
Apám keze odavágott,
Aztán elhagyta a családot,
2xRossz vér, rossz vér.
2. Felfedezte a világot,
Pénzt nem küldött, nem is látott,
Vére vitte, nehéz átok,
2xRossz vér, rossz vér.
3. Anyám tudta, így is jól járt,
Békésen viselte sorsát,
Miattam félt, értem szolgált,
2xRossz vér, rossz vér.
4x Rossz vér
4. Éppen csak, hogy tíz elmúltam,
Cigaretta füstjét fújtam,
Már a szoknyák alá nyúltam,
2xRossz vér, rossz vér.
5. Ahogy lehet, fel is nőttem,
Sokat vertek, sosem bőgtem,
Senki sem várt semmit tőlem,
2xRossz vér, rossz vér.
6. Nem kérek és nem ígérek,
Nehezen, de csak megélek,
Elszórom az örökséget,
2xRossz vér, rossz vér.
Rossz vér , rossz vér...
Éljen soká Deák Bill Gyula
Korál:Kevés voltam neked....
Mégsem maradtál velem,
Nem tudom, most hogy legyen,
Én még mindig őrzöm a dalt,
De te már nem emlékezel.
És többé nem fogod a kezem,
Amikor elfog a félelem,
Hogy sok harcban kevés az értelem,
Az erőm túl gyorsan fogy el.
Pedig én úgy szerettelek,
Hogy szebben nem lehet,
S ha nem is voltam mindig veled,
Sose voltam ellened,
És csak benned hittem,
Most csak azt szégyellem,
Hogy így is kevés voltam neked.
Két év volt és úgy ment el,
Hogy szinte észre sem vettem.
Veled osztottam meg mindenem,
S te hagytad elveszítenem.
Pedig én úgy szerettelek,
Hogy szebben nem lehet,
S ha nem is voltam mindig veled,
Sose voltam ellened,
És csak benned hittem,
Most csak azt szégyellem,
Hogy így is kevés voltam neked.
Mégsem maradtál velem,
Nem tudom, most hogy legyen,
Én még mindig őrzöm a dalt,
De te már nem emlékezel.
És többé nem fogod a kezem,
Amikor elfog a félelem,
Hogy sok harcban kevés az értelem,
Az erőm túl gyorsan fogy el.
Pedig én úgy szerettelek,
Hogy szebben nem lehet,
S ha nem is voltam mindig veled,
Sose voltam ellened,
És csak benned hittem,
Most csak azt szégyellem,
Hogy így is kevés voltam neked.
Két év volt és úgy ment el,
Hogy szinte észre sem vettem.
Veled osztottam meg mindenem,
S te hagytad elveszítenem.
Pedig én úgy szerettelek,
Hogy szebben nem lehet,
S ha nem is voltam mindig veled,
Sose voltam ellened,
És csak benned hittem,
Most csak azt szégyellem,
Hogy így is kevés voltam neked.
Riddler__Világosság
Fény, ez kell, mint a léthez az oxigén,
El kell, hogy veszítsd, hogy biztosan tudd mit ér.
Pár ember, pár érzés mi kilóg a sorból,
Mi felébreszt a világ okozta sokkból.
Mondd jól vagy, nincs semmi baj,
Pár őszinte kérdés, mi könnyen áthidal
Egy szakadékot, túlparton a világosság,
Ők megmondják, ha nem tudod, hogy vajon mi vár most rád.
Öröm, ölelés, örök önzetlen szeretet,
Kérdésemre mindig őszinte felelet,
Mit adnak a szülők, a testvérem, a szerelmem,
Barátok kikből kevés van, de nem kell több,
Mert bejött az, hogy rendbejött minden,
Ha ott voltak mellettem, mert már hittem
Sok mindenben és csalódtam is rengeteget,
Összekuporodva sírtam, az álmom nem engedett.
Nem tudom otthagyni a gonosz, sötét rengeteget,
Anyu segíts! kiáltottam, s máris keltegetett.
Magához ölelt, csitított, megnyugtatott.
Tisztelem, akár Édesapám, ki eljuttatott
Idáig, mindig megadta, mire szükségem volt
Jelenléte helyett engem szeretete kárpótolt,
A távolból tudtam, mindig csak ránk gondol,
Az otthon melege megvéd, ha kint vihar tombol.
Refrén 2x:
Hogy láss a sötétben fény kell, mit érzel,
Ő irántunk soha ne feledd, bármit érsz el,
Hiányuk csak akkor van, ha már nincsenek,
Akik őszintén szeretnek, hidd el, ők a mindened.
Egyetlen testvérem, most hozzád szólok,
Jól ismersz tudod, nem vagyok szónok.
Sokszor nem mondok ki valamit, de most nincsenek tabuk,
Ugyanúgy szeretlek téged is, mint Aput és Anyut.
Mindenki aludt, de én ébren voltam, mert féltem
Az árnyaktól, suttogva kértem,
Hogy hadd bújjak hozzád, mert biztonságot adtál,
Már akkor is, mint most is önzetlenül.
Földre kerül az ember, olykor teljesen elgyengül,
De a szerelem új reményt ad, újra fellendül.
Köszönöm kedvesem, kit Isten nekem teremtett,
Tudom én vagyok, ki nagyon sokszor szelet vet,
De vihar helyett napsütéssel válaszolsz,
Elviseled hibáim és szerelmesen átkarolsz
Olyan vagy, mint én, ez az oka a sok ellentétnek
Téged és engem nagyon kevés ember érthet
Meg, a lényeg, hogy szeretsz, én is szeretlek
S örökké ott leszek minden bajban melletted
Barátaim, kik kölüncök, mint én
Ti is vezettek a sötétben, hogyha többé nincs fény,
Ki vagyok én? ti megmondjátok, mert jobban tudjátok,
Mint én saját magamról
Ha majd harang szól nekem, tudom kik lesznek ott,
Tudom ki...ki életembe fényt hozott.
Refrén 2x:
Hogy láss a sötétben fény kell, mit érzel,
Ő irántunk soha ne feledd, bármit érsz el,
Hiányuk csak akkor van, ha már nincsenek,
Akik őszintén szeretnek, hidd el, ők a mindened.
Hidd el ők a mindened...ne engedd el őket, ne bántsd őket...vigyázz rájuk...vigyázz rájuk!
Fény, ez kell, mint a léthez az oxigén,
El kell, hogy veszítsd, hogy biztosan tudd mit ér.
Pár ember, pár érzés mi kilóg a sorból,
Mi felébreszt a világ okozta sokkból.
Mondd jól vagy, nincs semmi baj,
Pár őszinte kérdés, mi könnyen áthidal
Egy szakadékot, túlparton a világosság,
Ők megmondják, ha nem tudod, hogy vajon mi vár most rád.
Öröm, ölelés, örök önzetlen szeretet,
Kérdésemre mindig őszinte felelet,
Mit adnak a szülők, a testvérem, a szerelmem,
Barátok kikből kevés van, de nem kell több,
Mert bejött az, hogy rendbejött minden,
Ha ott voltak mellettem, mert már hittem
Sok mindenben és csalódtam is rengeteget,
Összekuporodva sírtam, az álmom nem engedett.
Nem tudom otthagyni a gonosz, sötét rengeteget,
Anyu segíts! kiáltottam, s máris keltegetett.
Magához ölelt, csitított, megnyugtatott.
Tisztelem, akár Édesapám, ki eljuttatott
Idáig, mindig megadta, mire szükségem volt
Jelenléte helyett engem szeretete kárpótolt,
A távolból tudtam, mindig csak ránk gondol,
Az otthon melege megvéd, ha kint vihar tombol.
Refrén 2x:
Hogy láss a sötétben fény kell, mit érzel,
Ő irántunk soha ne feledd, bármit érsz el,
Hiányuk csak akkor van, ha már nincsenek,
Akik őszintén szeretnek, hidd el, ők a mindened.
Egyetlen testvérem, most hozzád szólok,
Jól ismersz tudod, nem vagyok szónok.
Sokszor nem mondok ki valamit, de most nincsenek tabuk,
Ugyanúgy szeretlek téged is, mint Aput és Anyut.
Mindenki aludt, de én ébren voltam, mert féltem
Az árnyaktól, suttogva kértem,
Hogy hadd bújjak hozzád, mert biztonságot adtál,
Már akkor is, mint most is önzetlenül.
Földre kerül az ember, olykor teljesen elgyengül,
De a szerelem új reményt ad, újra fellendül.
Köszönöm kedvesem, kit Isten nekem teremtett,
Tudom én vagyok, ki nagyon sokszor szelet vet,
De vihar helyett napsütéssel válaszolsz,
Elviseled hibáim és szerelmesen átkarolsz
Olyan vagy, mint én, ez az oka a sok ellentétnek
Téged és engem nagyon kevés ember érthet
Meg, a lényeg, hogy szeretsz, én is szeretlek
S örökké ott leszek minden bajban melletted
Barátaim, kik kölüncök, mint én
Ti is vezettek a sötétben, hogyha többé nincs fény,
Ki vagyok én? ti megmondjátok, mert jobban tudjátok,
Mint én saját magamról
Ha majd harang szól nekem, tudom kik lesznek ott,
Tudom ki...ki életembe fényt hozott.
Refrén 2x:
Hogy láss a sötétben fény kell, mit érzel,
Ő irántunk soha ne feledd, bármit érsz el,
Hiányuk csak akkor van, ha már nincsenek,
Akik őszintén szeretnek, hidd el, ők a mindened.
Hidd el ők a mindened...ne engedd el őket, ne bántsd őket...vigyázz rájuk...vigyázz rájuk!
Kormorán :Ki szivét osztja szét
Nincs szó, nincs jel,
nincs rajzolt virág.
Nem szállhat az égen
szárnya tört madár.
Nincs jó, ami jó,
nincs már, aki felel.
Nincs hely, ahová visszatér,
ki útra indul el.
Hol az arc, hol a kéz ?
Akiért, s csak azért ?
Hol a tér, ahol a fény
hozzád még elér ?
Kell, te legyél,
ki Nap lesz Éj után
te légy, aki megtalál
egy régi balladát.
Ki szívét osztja szét,
ő lesz a remény
Ki szívét osztja szét,
az élet csak övé
Ki szívét osztja szét,
követik merre jár,
hegyeken és tengereken túl
értik majd szavát.
Így légy te a jel,
ki új útra talál,
ki elmeséli valamikor
egy lázas éjszakán.
Ami volt (ami volt), s amiért (s amiért) :
- az minden a miénk ! -
de szava lesz a megbocsátás,
szava a szenvedély.
Az légy, ki sose fél,
ki a szívek melegét
összegyűjti két karjába,
mit nem téphet senki szét
Ki szívét osztja szét,
ő lesz a remény
Ki szívét osztja szét,
az élet csak övé
Ki szívét osztja szét,
követik merre jár,
hegyeken és tengereken túl
értik majd szavát.
Az légy, ki sose fél,
ki a szívek melegét
összegyűjti két karjába,
mit nem téphet senki szét
Választott, ki a múltat,
magában oldja fel,
őrző, ki érzi a hajnalt,
tudja ébredni kell.
Ki szívét osztja szét,
ő lesz a remény
Ki szívét osztja szét,
az élet csak övé
Ki szívét osztja szét,
követik merre jár,
hegyeken és tengereken túl
értik majd szavát.
Ha félsz, gyere búj mellém
szívem, szívedhez ér
_________________________________________________
nem figyelmeztetlek többet: 1 nap csak 1 hsz, amiben lehet több szöveg is! :tom
Nincs szó, nincs jel,
nincs rajzolt virág.
Nem szállhat az égen
szárnya tört madár.
Nincs jó, ami jó,
nincs már, aki felel.
Nincs hely, ahová visszatér,
ki útra indul el.
Hol az arc, hol a kéz ?
Akiért, s csak azért ?
Hol a tér, ahol a fény
hozzád még elér ?
Kell, te legyél,
ki Nap lesz Éj után
te légy, aki megtalál
egy régi balladát.
Ki szívét osztja szét,
ő lesz a remény
Ki szívét osztja szét,
az élet csak övé
Ki szívét osztja szét,
követik merre jár,
hegyeken és tengereken túl
értik majd szavát.
Így légy te a jel,
ki új útra talál,
ki elmeséli valamikor
egy lázas éjszakán.
Ami volt (ami volt), s amiért (s amiért) :
- az minden a miénk ! -
de szava lesz a megbocsátás,
szava a szenvedély.
Az légy, ki sose fél,
ki a szívek melegét
összegyűjti két karjába,
mit nem téphet senki szét
Ki szívét osztja szét,
ő lesz a remény
Ki szívét osztja szét,
az élet csak övé
Ki szívét osztja szét,
követik merre jár,
hegyeken és tengereken túl
értik majd szavát.
Az légy, ki sose fél,
ki a szívek melegét
összegyűjti két karjába,
mit nem téphet senki szét
Választott, ki a múltat,
magában oldja fel,
őrző, ki érzi a hajnalt,
tudja ébredni kell.
Ki szívét osztja szét,
ő lesz a remény
Ki szívét osztja szét,
az élet csak övé
Ki szívét osztja szét,
követik merre jár,
hegyeken és tengereken túl
értik majd szavát.
Ha félsz, gyere búj mellém
szívem, szívedhez ér
_________________________________________________
nem figyelmeztetlek többet: 1 nap csak 1 hsz, amiben lehet több szöveg is! :tom
Máté Péter :Mondd mért szeretsz te mást...
Emlékeim közt van egy tépett levél,
Levél, melyet nem is küldtem el.
Féltékenység szülte e bolond szenvedélyt,
De olvassuk csak el, mit mondd a levél:
Mondd, miért szeretsz te mást, és én csak téged?
Miért másnak örülsz úgy, ahogy én néked?
Ha mellém sodort egyszer már az élet,
Én nem engedlek oly könnyen el.
Mondd, miért adtál reményt és oly sok álmot,
Ha mástól akarod a boldogságot?
Mondd, miért fogadtad el szerelmes szívem,
És hogyha elfogadtad, most miért dobtad el?
Refr.: (2x)
Az első pillanatban megmondhattad volna,
Szólhattál volna, ne kezdjük el.
De te lázba jöttél, s lágyan átkarolva,
Hozzám hajolva hazudtad el:
Hogy nem szeretsz te mást, enyém a szíved,
S lásd, kis búcsúlevél lett az ígéret.
De én ezt a kis levelet most összetépem,
Ha így akartad, hát nekem sem fáj.
****************************************************
Kormorán :Ha most kérdeznél...
Ha most kérdeznél,
elmondanám
Volt egyszer egy este
amikor,
mint csillagok gyúltak ki alattunk a város fényei,
tudtam
téged kereslek.
Fáztál,
és takarót adott neked a szeretet,
s egy pincér, meg a sötétség puha teste,
a bátortalan vágy,
hogy valakit ismét szeressek,
Mert féltem az újtól,
nehogy valakit ismét elveszítsek.
Volt egy mosoly is még
voltak lopott csókok,
lopott volt minden pillanat,
az örömök, a kínok.
Már tudom, semmi sem volt igaz,
már tudom,
illúzió volt minden
Nem volt igaz az ölelés...
...De nem fáj már: a Nincsen.
Most már szinte mindegy,
mit írtam akkor
mit éreztem éppen
Már nem karcolt több csíkot a bánat
az éjszakai égen.
Ne mondj semmit még,
mert véget ér az álom.
Felébredünk, s egymásra nézve
semmit sem találunk
Áttetsző testünkkel kapaszkodunk egymásba,
szorítjuk a semmit
mert nem tudhatjuk mi jön még
meddig tart:
a Meddig?
Ne mondj semmit még,
így szótlanul szeretlek.
Olyannak, mint a kép:
mit önmagamnak festek.
Csak annyit mondj majd egyszer:
Jó reggelt ... az éjszakánknak vége
S megkapod az életet,
az életért cserébe.
Most legyünk csendben,
mert ránk zuhant az ég
Felállni nem lesz könnyű,
hallgassunk
most még...
(1 nap csak 1 hsz, amibe betehetsz több szöveget is! :tom)
Emlékeim közt van egy tépett levél,
Levél, melyet nem is küldtem el.
Féltékenység szülte e bolond szenvedélyt,
De olvassuk csak el, mit mondd a levél:
Mondd, miért szeretsz te mást, és én csak téged?
Miért másnak örülsz úgy, ahogy én néked?
Ha mellém sodort egyszer már az élet,
Én nem engedlek oly könnyen el.
Mondd, miért adtál reményt és oly sok álmot,
Ha mástól akarod a boldogságot?
Mondd, miért fogadtad el szerelmes szívem,
És hogyha elfogadtad, most miért dobtad el?
Refr.: (2x)
Az első pillanatban megmondhattad volna,
Szólhattál volna, ne kezdjük el.
De te lázba jöttél, s lágyan átkarolva,
Hozzám hajolva hazudtad el:
Hogy nem szeretsz te mást, enyém a szíved,
S lásd, kis búcsúlevél lett az ígéret.
De én ezt a kis levelet most összetépem,
Ha így akartad, hát nekem sem fáj.
****************************************************
Kormorán :Ha most kérdeznél...
Ha most kérdeznél,
elmondanám
Volt egyszer egy este
amikor,
mint csillagok gyúltak ki alattunk a város fényei,
tudtam
téged kereslek.
Fáztál,
és takarót adott neked a szeretet,
s egy pincér, meg a sötétség puha teste,
a bátortalan vágy,
hogy valakit ismét szeressek,
Mert féltem az újtól,
nehogy valakit ismét elveszítsek.
Volt egy mosoly is még
voltak lopott csókok,
lopott volt minden pillanat,
az örömök, a kínok.
Már tudom, semmi sem volt igaz,
már tudom,
illúzió volt minden
Nem volt igaz az ölelés...
...De nem fáj már: a Nincsen.
Most már szinte mindegy,
mit írtam akkor
mit éreztem éppen
Már nem karcolt több csíkot a bánat
az éjszakai égen.
Ne mondj semmit még,
mert véget ér az álom.
Felébredünk, s egymásra nézve
semmit sem találunk
Áttetsző testünkkel kapaszkodunk egymásba,
szorítjuk a semmit
mert nem tudhatjuk mi jön még
meddig tart:
a Meddig?
Ne mondj semmit még,
így szótlanul szeretlek.
Olyannak, mint a kép:
mit önmagamnak festek.
Csak annyit mondj majd egyszer:
Jó reggelt ... az éjszakánknak vége
S megkapod az életet,
az életért cserébe.
Most legyünk csendben,
mert ránk zuhant az ég
Felállni nem lesz könnyű,
hallgassunk
most még...
(1 nap csak 1 hsz, amibe betehetsz több szöveget is! :tom)
Republic : Elindultam szép hazámból
Elindultam szép hazámból
Sír az ég felettem
Azt hallottam várnak már rám
Túl a magas hegyeken
Lovam hátán sejehajj
Félrefordult a nyereg
Nem ölelsz már engem többé,
Nem!
Elátkozott föld a szívem
Gyászban vagyok teérted
Árva lettél mindörökre
A harang szól most feletted
Lovam hátán sejehajj
Félrefordult a nyereg
Nem jöhetsz már vissza hozzám,
Nem!
Lovam hátán sejehajj
Félrefordult a nyereg
Nem ölelsz már engem többé.
Nem!
Lovam hátán sejehajj
Félrefordult a nyereg
Nem jöhetsz már vissza hozzám.
Elindultam szép hazámból
Sír az ég felettem
Azt hallottam várnak már rám
Túl a magas hegyeken
Lovam hátán sejehajj
Félrefordult a nyereg
Nem ölelsz már engem többé,
Nem!
Elátkozott föld a szívem
Gyászban vagyok teérted
Árva lettél mindörökre
A harang szól most feletted
Lovam hátán sejehajj
Félrefordult a nyereg
Nem jöhetsz már vissza hozzám,
Nem!
Lovam hátán sejehajj
Félrefordult a nyereg
Nem ölelsz már engem többé.
Nem!
Lovam hátán sejehajj
Félrefordult a nyereg
Nem jöhetsz már vissza hozzám.
Edda :Ünnep
Szakadt függöny az ablakokban,
Öregek egymagukban,
Ha tudnám, lecsókolnám a százéves ráncokat.
Szülők egymástól elvadulva,
Gyerekek eltaszítva,
Ha tudnám, összefognám a széthullott családokat.
Lány és fiú együtt sétál,
Test a testtől megoldást vár.
Nem szabad, hogy elfelejtsék kimondani: szerelem.
Egy út van, én ebben hiszek:
A mindent elsöprő szeretet,
A rossz felett győzni fog a jó!
Ref.:
Ünnep oly szép, a gyertya ha ég,
A szeretet asztalánál ott ülünk mindannyian.
Hó és hideg, de a szándék meleg,
A kevés is több lesz, ha a szíved adod bele.
Együtt így jó, nincs is rá szó, nem lehet papírra írni,
Egyszerűen érezni kell.
Ünnep oly szép, a gyertya ha ég,
A szeretet asztalánál, ott ülünk mindannyian.
-------------------------------------------------
Edda:Álmodtam egy világot magamnak...
Időm kevés, mégis hajt valami tovább ,
Kormos városomban rám , nem várnak csodák
Hajszolt kutyák futnak az út menti porban,
Új filmeket adnak a régi mozikban.
Fáztam eleget az utcák kövén,
Falhoz dőlve rád vártam én.
Hosszú vonatsíneken kóboroltam tovább
Időm kevés, mégis hajt valami hozzád.
Titkaim nem őrzi senki meg
De szívemben a dal megmarad nekem
Újra átélem örök hangjait,
Ha szól az ének, álmodom , a világot veled.
Ref.:
Álmodtam egy világot magamnak,
Itt állok a kapui előtt.
Adj erőt, hogy be tudjak lépni,
Van hitem a magas falak előtt.
Fáztam eleget az utcák kövén,
Falhoz dőlve rád vártam én.
Hosszú vonatsíneken kóboroltam tovább
Időm kevés, mégis hajt valami hozzád.
Ref.:
Álmodtam egy világot magamnak,
Itt állok a kapui előtt.
Adj erőt, hogy be tudjak lépni,
Van hitem a magas falak előtt.
------------------------------------------------
Edda:Hűtlen
Ment a hűtlen nehéz fejjel
Visszamenne, de ő már nem kell,
Érzi, hálátlan lett sorsa.
Keserű könnye arcát mossa.
Arra gondol, őt ki szerette.
Ha szerette, el mért engedte.
Vissza nem jön többé soha.
Bárcsak békén hagyták volna.
Minden hajnal övé marad.
Látja szállni a madarakat.
Hosszú, hosszú ideje vár.
Nem számolja a napokat már.
Amíg él, el nem felejti,
hogy a múltat ki nem tépheti
szívéből.
Amíg él, el nem felejti,
hogy a múltat ki nem tépheti
szívéből.
Megállt egyszer, visszanézett
Nézte, nézte a messzeséget.
Sárga lámpák jelzik útját.
Otthon hagyta minden múltját.
Ment a hűtlen nehéz fejjel.
Tudja jól, hogy ő már nem kell.
Ég veletek! Mást nem mondott.
Szeme túlragyogott minden csillagot
Minden hajnal övé marad.
Látja szállni a madarakat.
Hosszú, hosszú ideje vár.
Nem számolja a napokat már.
Amíg él, el nem felejti,
hogy a múltat ki nem tépheti
szívéből.
Amíg él, el nem felejti,
hogy a múltat ki nem tépheti
szívéből.
Minden hajnal övé marad.
Látja szállni a madarakat.
Hosszú, hosszú ideje már.
Nem számolja a napokat már.
Amíg él, el nem felejti,
hogy a múltat ki nem tépheti
szívéből.
Amíg él, el nem felejti,
hogy a múltat ki nem tépheti
szívéből.
Szakadt függöny az ablakokban,
Öregek egymagukban,
Ha tudnám, lecsókolnám a százéves ráncokat.
Szülők egymástól elvadulva,
Gyerekek eltaszítva,
Ha tudnám, összefognám a széthullott családokat.
Lány és fiú együtt sétál,
Test a testtől megoldást vár.
Nem szabad, hogy elfelejtsék kimondani: szerelem.
Egy út van, én ebben hiszek:
A mindent elsöprő szeretet,
A rossz felett győzni fog a jó!
Ref.:
Ünnep oly szép, a gyertya ha ég,
A szeretet asztalánál ott ülünk mindannyian.
Hó és hideg, de a szándék meleg,
A kevés is több lesz, ha a szíved adod bele.
Együtt így jó, nincs is rá szó, nem lehet papírra írni,
Egyszerűen érezni kell.
Ünnep oly szép, a gyertya ha ég,
A szeretet asztalánál, ott ülünk mindannyian.
-------------------------------------------------
Edda:Álmodtam egy világot magamnak...
Időm kevés, mégis hajt valami tovább ,
Kormos városomban rám , nem várnak csodák
Hajszolt kutyák futnak az út menti porban,
Új filmeket adnak a régi mozikban.
Fáztam eleget az utcák kövén,
Falhoz dőlve rád vártam én.
Hosszú vonatsíneken kóboroltam tovább
Időm kevés, mégis hajt valami hozzád.
Titkaim nem őrzi senki meg
De szívemben a dal megmarad nekem
Újra átélem örök hangjait,
Ha szól az ének, álmodom , a világot veled.
Ref.:
Álmodtam egy világot magamnak,
Itt állok a kapui előtt.
Adj erőt, hogy be tudjak lépni,
Van hitem a magas falak előtt.
Fáztam eleget az utcák kövén,
Falhoz dőlve rád vártam én.
Hosszú vonatsíneken kóboroltam tovább
Időm kevés, mégis hajt valami hozzád.
Ref.:
Álmodtam egy világot magamnak,
Itt állok a kapui előtt.
Adj erőt, hogy be tudjak lépni,
Van hitem a magas falak előtt.
------------------------------------------------
Edda:Hűtlen
Ment a hűtlen nehéz fejjel
Visszamenne, de ő már nem kell,
Érzi, hálátlan lett sorsa.
Keserű könnye arcát mossa.
Arra gondol, őt ki szerette.
Ha szerette, el mért engedte.
Vissza nem jön többé soha.
Bárcsak békén hagyták volna.
Minden hajnal övé marad.
Látja szállni a madarakat.
Hosszú, hosszú ideje vár.
Nem számolja a napokat már.
Amíg él, el nem felejti,
hogy a múltat ki nem tépheti
szívéből.
Amíg él, el nem felejti,
hogy a múltat ki nem tépheti
szívéből.
Megállt egyszer, visszanézett
Nézte, nézte a messzeséget.
Sárga lámpák jelzik útját.
Otthon hagyta minden múltját.
Ment a hűtlen nehéz fejjel.
Tudja jól, hogy ő már nem kell.
Ég veletek! Mást nem mondott.
Szeme túlragyogott minden csillagot
Minden hajnal övé marad.
Látja szállni a madarakat.
Hosszú, hosszú ideje vár.
Nem számolja a napokat már.
Amíg él, el nem felejti,
hogy a múltat ki nem tépheti
szívéből.
Amíg él, el nem felejti,
hogy a múltat ki nem tépheti
szívéből.
Minden hajnal övé marad.
Látja szállni a madarakat.
Hosszú, hosszú ideje már.
Nem számolja a napokat már.
Amíg él, el nem felejti,
hogy a múltat ki nem tépheti
szívéből.
Amíg él, el nem felejti,
hogy a múltat ki nem tépheti
szívéből.
Hova mész, hova futsz, mondd, hogy jó reggelt!
Ölelj át, a világ épphogy életre kelt!
Az aki szép, az reggel is szép,
amikor ébred még ha össze is gyűrte az ágy,
alakul még az igazi kép,
nézni szeretném a színek, meg a fény
hogyan fonnak Rád ma új ruhát!
Az légy, aki vagy, érezd jól magad,
és ha elhajózom hosszú vizeken,
néhány kikötő még útba ejthető,
de úgyis visszaérkezel.
Ébredés, változás, minden új nap új,
ölelj át, mitől félsz ennyi hajnalon túl?
Az aki szép, az reggel is szép,
amikor ébred még ha össze is gyűrte az ágy
ne siess még, ne siess úgy, mondok valamit,a tükröd hazudik,
nehogy elhidd, hogyha másnak lát!
Az légy, aki vagy, érezd jól magad,
és ha elhajózom hosszú vizeken,
néhány kikötő még útba ejthető,
de úgyis visszaérkezem.
Az aki szép, az reggel is szép,
amikor ébred még ha össze is gyűrte az ágy,
ne siess még, ne siess úgy, mondok valamit,a tükröd hazudik,
nehogy elhidd, hogyha másnak lát!
Az légy, aki vagy, érezd jól magad,
és ha elhajózom hosszú vizeken,
néhány kikötő még útba ejthető,
de mindig visszaérkezel!
Kórus: Az légy, aki vagy, érezd jól magad...
Néhány kikötő még útbaejthető,
de mindig visszaérkezel!
Mindig visszaérkezel!
Ölelj át, a világ épphogy életre kelt!
Az aki szép, az reggel is szép,
amikor ébred még ha össze is gyűrte az ágy,
alakul még az igazi kép,
nézni szeretném a színek, meg a fény
hogyan fonnak Rád ma új ruhát!
Az légy, aki vagy, érezd jól magad,
és ha elhajózom hosszú vizeken,
néhány kikötő még útba ejthető,
de úgyis visszaérkezel.
Ébredés, változás, minden új nap új,
ölelj át, mitől félsz ennyi hajnalon túl?
Az aki szép, az reggel is szép,
amikor ébred még ha össze is gyűrte az ágy
ne siess még, ne siess úgy, mondok valamit,a tükröd hazudik,
nehogy elhidd, hogyha másnak lát!
Az légy, aki vagy, érezd jól magad,
és ha elhajózom hosszú vizeken,
néhány kikötő még útba ejthető,
de úgyis visszaérkezem.
Az aki szép, az reggel is szép,
amikor ébred még ha össze is gyűrte az ágy,
ne siess még, ne siess úgy, mondok valamit,a tükröd hazudik,
nehogy elhidd, hogyha másnak lát!
Az légy, aki vagy, érezd jól magad,
és ha elhajózom hosszú vizeken,
néhány kikötő még útba ejthető,
de mindig visszaérkezel!
Kórus: Az légy, aki vagy, érezd jól magad...
Néhány kikötő még útbaejthető,
de mindig visszaérkezel!
Mindig visszaérkezel!
(Júlia)
Szerelem ég szemében,
ki akarja fenn az égben?
Melyik csillag vagy Isten,
hogy Júlia így szeressen?
Mit bánom én, ha tiltják,
csak mert Rómeónak hívják!
Bármi az ár, mit kér az Ég,
semmiség szerelmemért!
Apáink ellenségek,
a vonzódás hát vétek!
Egy gonosz égi tréfa,
hogy Rómeó és Júlia!
(Rómeó)
Szerelem ég szemében,
ki akarja fenn az égben?
Melyik csillag vagy Isten,
hogy Rómeó így szeressen?
Ezért ha kell, esengek!
Harcolok, ha másként nem megy!
Mert tudom lesz, ki ellenáll,
de nekünk itt ez jár!
(Rómeó és Júlia)
Haragjuk bárhogy szítják,
fogódzunk annál inkább!
Együtt leszünk, ha baj van,
együtt örömben, harcban!
(Júlia)
Tréfának szánták ott fenn!
(Rómeó)
Hogy én pont Őt szeretem!
(Rómeó és Júlia)
Szerelem ég szemében,
ki akarja fenn az égben?
Melyik csillag vagy Isten,
hogy engem így szeressen?
Melyik csillag vagy Isten,
fogadja hálánk ott fenn!
Oly szép ez égi tréfa,
hogy Rómeó és Júlia!
Riddler:
Hegyen völgyön átjárok itthon egyhelyben ülve
ez egy börtön, hát látod viszont egyben el tűrve
minden sérelem. mindig más dönt, mi az mit rád önt?
csók vagy ölelés, persze, megint csak pár rönk
a hátamra, szokásos fából keresztet formálva
jól látja hol járt a srác, még is ott vágja
meg, ahol legmélyebb a seb, szörnyen vérzik
már nem érdekel, csak az bánt hogy közben nézi
aki segithetne végre színt vetíthetne a monokrómba
ódon óra kattan, vége, hiába, mondom sorba
az érveket, egyenes nyilak, mégis mind félre megy
utolsó pénzem adtam oda egy arra járó részegnek
oh, ez csak ámor, kinek pár bor a mámor
egy béna bérgyilkos, ki mindig rossz helyen talál el
hagyjál el nyugodtan felejts el te is, rég megszoktam
pedig nálam minden benne van abban az egy szóban...
Pixa//Ref.:
hmmmmm, örökké nem eshet!
derülj ki ééég, hadd felejtsek!
hmmmmm, örökké nem eshet!
hadd felejtsem el a szót,
hogy szeretlek, hogy szeretlek
Riddler:
Végre, nem csak a régi jó mégis ezer új békjó
feszül lábamon, mostmár örömmel átadom
ha kell és futok nélküle, ennyi bőven elég volt
én, kit könnyen ignoráltál, hogyha feléd szólt
de rég volt - mért mondod? hisz most történt egy perce
veled félúton találkoztam, mondtad később legyek ott,
mentem tovább, árnyékomként a történtek terhe
azt hittem mit megkerültem csalódások hegye volt, de nem!
csak az illúziók völgye, ez a nyíl úgy is jó görbe,
kilövöm, vajon hol fúródik földbe?
nem csaltál tőrbe, ott bűnös a tükörben
a szokásos képlet: megint én tehetek mindenről
a szeretet mindent öl utána életet ad tudom
de a fajtám és én csak mérteket kap, unom,
hogy nincs kiért élnem, ezért nem riaszt a halál,
fekete szárnyaim kitárva repülök fölé és nevetek
veletek leszek barátok, mindig, fénnyel érkeztem
mint egy vámpír, de hogy szeresselek, nem kell vérezned
kérdezd meg és megmondom mikor mit mért tettem
vagy hogy soraim kinek szólnak, mi mögött kit értettem
metafórák, képek, ez a formám tényleg
ennyit tudok sajnálom, kinek fáj majd a halálom
ennyi hajt még meg hogy majd, föntről én nevessek
értsd igy ha azt mondom: örökké nem eshet...
Refrén//:
Riddler:
Eső mossa arcom, mennydörgés után villámlás
egy hang szól - nyugodj meg! mostmár mindjárt más
minden, végre véget ér a filmem
megint én futottam zátonyra egy térdig érő vízben
egy tengerjáró, megyek hát jó
csak legyen pár szó még hogy tudjad nekem mit jelent
mért veszek mindent komolyan? nem tudom mi az 'boldogan'
hol voltam, hol leszek, hogy bennem mégis hol fogan
a gondolat, hogy alattam mindig végtelen szakadék
mért kapaszkodok beléd, mért mondom hogy maradj még?
szaladnék de haladék nincs még messze a finish
mondhatsz bármit, de hogy elhiggyem, kérlek most írd is!
ha az eső eláll, az első feláll, a srác szemben veled
elképednél, ha tudnád mit lát benned, szeret
nem megy, megint túl hamar tettem valamit
ami évekre zár be és csak egy percre szabadít...
Hegyen völgyön átjárok itthon egyhelyben ülve
ez egy börtön, hát látod viszont egyben el tűrve
minden sérelem. mindig más dönt, mi az mit rád önt?
csók vagy ölelés, persze, megint csak pár rönk
a hátamra, szokásos fából keresztet formálva
jól látja hol járt a srác, még is ott vágja
meg, ahol legmélyebb a seb, szörnyen vérzik
már nem érdekel, csak az bánt hogy közben nézi
aki segithetne végre színt vetíthetne a monokrómba
ódon óra kattan, vége, hiába, mondom sorba
az érveket, egyenes nyilak, mégis mind félre megy
utolsó pénzem adtam oda egy arra járó részegnek
oh, ez csak ámor, kinek pár bor a mámor
egy béna bérgyilkos, ki mindig rossz helyen talál el
hagyjál el nyugodtan felejts el te is, rég megszoktam
pedig nálam minden benne van abban az egy szóban...
Pixa//Ref.:
hmmmmm, örökké nem eshet!
derülj ki ééég, hadd felejtsek!
hmmmmm, örökké nem eshet!
hadd felejtsem el a szót,
hogy szeretlek, hogy szeretlek
Riddler:
Végre, nem csak a régi jó mégis ezer új békjó
feszül lábamon, mostmár örömmel átadom
ha kell és futok nélküle, ennyi bőven elég volt
én, kit könnyen ignoráltál, hogyha feléd szólt
de rég volt - mért mondod? hisz most történt egy perce
veled félúton találkoztam, mondtad később legyek ott,
mentem tovább, árnyékomként a történtek terhe
azt hittem mit megkerültem csalódások hegye volt, de nem!
csak az illúziók völgye, ez a nyíl úgy is jó görbe,
kilövöm, vajon hol fúródik földbe?
nem csaltál tőrbe, ott bűnös a tükörben
a szokásos képlet: megint én tehetek mindenről
a szeretet mindent öl utána életet ad tudom
de a fajtám és én csak mérteket kap, unom,
hogy nincs kiért élnem, ezért nem riaszt a halál,
fekete szárnyaim kitárva repülök fölé és nevetek
veletek leszek barátok, mindig, fénnyel érkeztem
mint egy vámpír, de hogy szeresselek, nem kell vérezned
kérdezd meg és megmondom mikor mit mért tettem
vagy hogy soraim kinek szólnak, mi mögött kit értettem
metafórák, képek, ez a formám tényleg
ennyit tudok sajnálom, kinek fáj majd a halálom
ennyi hajt még meg hogy majd, föntről én nevessek
értsd igy ha azt mondom: örökké nem eshet...
Refrén//:
Riddler:
Eső mossa arcom, mennydörgés után villámlás
egy hang szól - nyugodj meg! mostmár mindjárt más
minden, végre véget ér a filmem
megint én futottam zátonyra egy térdig érő vízben
egy tengerjáró, megyek hát jó
csak legyen pár szó még hogy tudjad nekem mit jelent
mért veszek mindent komolyan? nem tudom mi az 'boldogan'
hol voltam, hol leszek, hogy bennem mégis hol fogan
a gondolat, hogy alattam mindig végtelen szakadék
mért kapaszkodok beléd, mért mondom hogy maradj még?
szaladnék de haladék nincs még messze a finish
mondhatsz bármit, de hogy elhiggyem, kérlek most írd is!
ha az eső eláll, az első feláll, a srác szemben veled
elképednél, ha tudnád mit lát benned, szeret
nem megy, megint túl hamar tettem valamit
ami évekre zár be és csak egy percre szabadít...
Riddler:
Hegyen völgyön átjárok itthon egyhelyben ülve
ez egy börtön, hát látod viszont egyben el tűrve
minden sérelem. mindig más dönt, mi az mit rád önt?
csók vagy ölelés, persze, megint csak pár rönk
a hátamra, szokásos fából keresztet formálva
jól látja hol járt a srác, még is ott vágja
meg, ahol legmélyebb a seb, szörnyen vérzik
már nem érdekel, csak az bánt hogy közben nézi
aki segithetne végre színt vetíthetne a monokrómba
ódon óra kattan, vége, hiába, mondom sorba
az érveket, egyenes nyilak, mégis mind félre megy
utolsó pénzem adtam oda egy arra járó részegnek
oh, ez csak ámor, kinek pár bor a mámor
egy béna bérgyilkos, ki mindig rossz helyen talál el
hagyjál el nyugodtan felejts el te is, rég megszoktam
pedig nálam minden benne van abban az egy szóban...
Pixa:
hmmmmm, örökké nem eshet!
derülj ki ééég, hadd felejtsek!
hmmmmm, örökké nem eshet!
hadd felejtsem el a szót,
hogy szeretlek, hogy szeretlek
Riddler:
Végre, nem csak a régi jó mégis ezer új békjó
feszül lábamon, mostmár örömmel átadom
ha kell és futok nélküle, ennyi bőven elég volt
én, kit könnyen ignoráltál, hogyha feléd szólt
de rég volt - mért mondod? hisz most történt egy perce
veled félúton találkoztam, mondtad később legyek ott,
mentem tovább, árnyékomként a történtek terhe
azt hittem mit megkerültem csalódások hegye volt, de nem!
csak az illúziók völgye, ez a nyíl úgy is jó görbe,
kilövöm, vajon hol fúródik földbe?
nem csaltál tőrbe, ott bűnös a tükörben
a szokásos képlet: megint én tehetek mindenről
a szeretet mindent öl utána életet ad tudom
de a fajtám és én csak mérteket kap, unom,
hogy nincs kiért élnem, ezért nem riaszt a halál,
fekete szárnyaim kitárva repülök fölé és nevetek
veletek leszek barátok, mindig, fénnyel érkeztem
mint egy vámpír, de hogy szeresselek, nem kell vérezned
kérdezd meg és megmondom mikor mit mért tettem
vagy hogy soraim kinek szólnak, mi mögött kit értettem
metafórák, képek, ez a formám tényleg
ennyit tudok sajnálom, kinek fáj majd a halálom
ennyi hajt még meg hogy majd, föntről én nevessek
értsd igy ha azt mondom: örökké nem eshet...
Pixa:
hmmmmm, örökké nem eshet!
derülj ki ééég, hadd felejtsek!
hmmmmm, örökké nem eshet!
hadd felejtsem el a szót,
hogy szeretlek, hogy szeretlek
Riddler:
Eső mossa arcom, mennydörgés után villámlás
egy hang szól - nyugodj meg! mostmár mindjárt más
minden, végre véget ér a filmem
megint én futottam zátonyra egy térdig érő vízben
egy tengerjáró, megyek hát jó
csak legyen pár szó még hogy tudjad nekem mit jelent
mért veszek mindent komolyan? nem tudom mi az 'boldogan'
hol voltam, hol leszek, hogy bennem mégis hol fogan
a gondolat, hogy alattam mindig végtelen szakadék
mért kapaszkodok beléd, mért mondom hogy maradj még?
szaladnék de haladék nincs még messze a finish
mondhatsz bármit, de hogy elhiggyem, kérlek most írd is!
ha az eső eláll, az első feláll, a srác szemben veled
elképednél, ha tudnád mit lát benned, szeret
nem megy, megint túl hamar tettem valamit
ami évekre zár be és csak egy percre szabadít...
Hegyen völgyön átjárok itthon egyhelyben ülve
ez egy börtön, hát látod viszont egyben el tűrve
minden sérelem. mindig más dönt, mi az mit rád önt?
csók vagy ölelés, persze, megint csak pár rönk
a hátamra, szokásos fából keresztet formálva
jól látja hol járt a srác, még is ott vágja
meg, ahol legmélyebb a seb, szörnyen vérzik
már nem érdekel, csak az bánt hogy közben nézi
aki segithetne végre színt vetíthetne a monokrómba
ódon óra kattan, vége, hiába, mondom sorba
az érveket, egyenes nyilak, mégis mind félre megy
utolsó pénzem adtam oda egy arra járó részegnek
oh, ez csak ámor, kinek pár bor a mámor
egy béna bérgyilkos, ki mindig rossz helyen talál el
hagyjál el nyugodtan felejts el te is, rég megszoktam
pedig nálam minden benne van abban az egy szóban...
Pixa:
hmmmmm, örökké nem eshet!
derülj ki ééég, hadd felejtsek!
hmmmmm, örökké nem eshet!
hadd felejtsem el a szót,
hogy szeretlek, hogy szeretlek
Riddler:
Végre, nem csak a régi jó mégis ezer új békjó
feszül lábamon, mostmár örömmel átadom
ha kell és futok nélküle, ennyi bőven elég volt
én, kit könnyen ignoráltál, hogyha feléd szólt
de rég volt - mért mondod? hisz most történt egy perce
veled félúton találkoztam, mondtad később legyek ott,
mentem tovább, árnyékomként a történtek terhe
azt hittem mit megkerültem csalódások hegye volt, de nem!
csak az illúziók völgye, ez a nyíl úgy is jó görbe,
kilövöm, vajon hol fúródik földbe?
nem csaltál tőrbe, ott bűnös a tükörben
a szokásos képlet: megint én tehetek mindenről
a szeretet mindent öl utána életet ad tudom
de a fajtám és én csak mérteket kap, unom,
hogy nincs kiért élnem, ezért nem riaszt a halál,
fekete szárnyaim kitárva repülök fölé és nevetek
veletek leszek barátok, mindig, fénnyel érkeztem
mint egy vámpír, de hogy szeresselek, nem kell vérezned
kérdezd meg és megmondom mikor mit mért tettem
vagy hogy soraim kinek szólnak, mi mögött kit értettem
metafórák, képek, ez a formám tényleg
ennyit tudok sajnálom, kinek fáj majd a halálom
ennyi hajt még meg hogy majd, föntről én nevessek
értsd igy ha azt mondom: örökké nem eshet...
Pixa:
hmmmmm, örökké nem eshet!
derülj ki ééég, hadd felejtsek!
hmmmmm, örökké nem eshet!
hadd felejtsem el a szót,
hogy szeretlek, hogy szeretlek
Riddler:
Eső mossa arcom, mennydörgés után villámlás
egy hang szól - nyugodj meg! mostmár mindjárt más
minden, végre véget ér a filmem
megint én futottam zátonyra egy térdig érő vízben
egy tengerjáró, megyek hát jó
csak legyen pár szó még hogy tudjad nekem mit jelent
mért veszek mindent komolyan? nem tudom mi az 'boldogan'
hol voltam, hol leszek, hogy bennem mégis hol fogan
a gondolat, hogy alattam mindig végtelen szakadék
mért kapaszkodok beléd, mért mondom hogy maradj még?
szaladnék de haladék nincs még messze a finish
mondhatsz bármit, de hogy elhiggyem, kérlek most írd is!
ha az eső eláll, az első feláll, a srác szemben veled
elképednél, ha tudnád mit lát benned, szeret
nem megy, megint túl hamar tettem valamit
ami évekre zár be és csak egy percre szabadít...
Bryan Adams - Mindent amit teszek (éreted teszek)
Nézz a szemembe, és látni fogod,
mit is jelentesz nekem.
Nézz a szívedbe, nézz a lelkedbe,
és amint megtalálsz ott, ne keresgélj tovább.
Ne mond, hogy nem értékeled, amiért próbálkozom.
Nem mondhatod, hogy nem értékeled, amiért áldozatot hozok.
Tudod, az igazság az,
hogy mindent amit teszek, érted teszek.
Nézz a szíved mélyére, és látni fogod,
hogy nincs ott semmi rejtegetnivaló.
Ha elfogadnál olyannak, amilyen vagyok,
én feláldoznám magam érted.
Ne mond, hogy nem értékeled, amiért küzdök.
Nem tehetek róla, nincs más, amiért éljek.
Tudod, az igazság az,
hogy mindent amit teszek, érted teszek.
Nincs még egy olyan szerelem, mint a tiéd.
És nincs még egy, amiért ennyit áldoznék.
Nincs olyan hely, ahol nélküled lennék.
Soha nem is lesz, soha.
Nézz a szíved mélyére bébi...
Nem mondhatod, hogy nem értékeled, amiért próbálkozom.
Nem tehetek róla, nincs más, amiért éljek.
Igen, küzdenék érted, hazudnék érted,
szembenéznék az ellenséggel, és igen, meghalnék érted.
Tudod, az igazság az,
hogy mindent amit teszek, érted teszek.
Nézz a szemembe, és látni fogod,
mit is jelentesz nekem.
Nézz a szívedbe, nézz a lelkedbe,
és amint megtalálsz ott, ne keresgélj tovább.
Ne mond, hogy nem értékeled, amiért próbálkozom.
Nem mondhatod, hogy nem értékeled, amiért áldozatot hozok.
Tudod, az igazság az,
hogy mindent amit teszek, érted teszek.
Nézz a szíved mélyére, és látni fogod,
hogy nincs ott semmi rejtegetnivaló.
Ha elfogadnál olyannak, amilyen vagyok,
én feláldoznám magam érted.
Ne mond, hogy nem értékeled, amiért küzdök.
Nem tehetek róla, nincs más, amiért éljek.
Tudod, az igazság az,
hogy mindent amit teszek, érted teszek.
Nincs még egy olyan szerelem, mint a tiéd.
És nincs még egy, amiért ennyit áldoznék.
Nincs olyan hely, ahol nélküled lennék.
Soha nem is lesz, soha.
Nézz a szíved mélyére bébi...
Nem mondhatod, hogy nem értékeled, amiért próbálkozom.
Nem tehetek róla, nincs más, amiért éljek.
Igen, küzdenék érted, hazudnék érted,
szembenéznék az ellenséggel, és igen, meghalnék érted.
Tudod, az igazság az,
hogy mindent amit teszek, érted teszek.
Kispál és a Borz : Bikiniben láttam meg--------
Bikinibe' láttam meg őt kint a strandon.
Nem hiszem, hogy tíz centi volt az egész.
Egy zsebkendőből esküszöm,
Egy fürdőkosztüm pont kijön,
Még sose láttam ilyen takarékos nőt.
Rohan az idő, Már oly rég együtt járunk
Valamire mégiscsak rájöttem én
A nyár oly gyorsan múlik el
És télen bunda, csizma kell
Mostmár megtanított ő,
Hogy csak nyáron takarékos a nő
Rohan az idő, Már oly rég együtt járunk
Valamire mégiscsak rájöttem én
A nyár oly gyorsan múlik el
És télen bunda, csizma kell
Mostmár megtanított ő,
Hogy csak nyáron takarékos a nő
Bikinibe' láttam meg őt kint a strandon.
Nem hiszem, hogy tíz centi volt az egész.
Egy zsebkendőből esküszöm,
Egy fürdőkosztüm pont kijön,
Még sose láttam ilyen takarékos nőt.
Rohan az idő, Már oly rég együtt járunk
Valamire mégiscsak rájöttem én
A nyár oly gyorsan múlik el
És télen bunda, csizma kell
Mostmár megtanított ő,
Hogy csak nyáron takarékos a nő
Rohan az idő, Már oly rég együtt járunk
Valamire mégiscsak rájöttem én
A nyár oly gyorsan múlik el
És télen bunda, csizma kell
Mostmár megtanított ő,
Hogy csak nyáron takarékos a nő
Bikini: Mielőtt elmegyek...
Nagy magányomban álmodoztam rólad,
Hogy egy napon visszajössz hozzám.
Képek, amiket itt hagytál nekem,
Egy emlék már, mely még mindig él.
Ha rossz perceim vissza-vissza térnek,
Ha véletlenül megtalállak téged,
Nézlek, és én már semmit nem értek,
Hogy búcsúzóul mért mondtad nekem:
"Mielőtt végleg elmegyek,
Kapsz egy képet rólam,
Ha hiányzom, ezt mindig nézheted,
Szét is tépheted."
Négy szürke fal, egy rádió, egy asztal,
Egy nagy trikó, ezt még tőled kaptam,
Képek, én már semmit nem értek,
Hogy búcsúzóul mért mondtad nekem?
Nagy magányomban álmodoztam rólad,
Hogy egy napon visszajössz hozzám.
Képek, amiket itt hagytál nekem,
Egy emlék már, mely még mindig él.
Ha rossz perceim vissza-vissza térnek,
Ha véletlenül megtalállak téged,
Nézlek, és én már semmit nem értek,
Hogy búcsúzóul mért mondtad nekem:
"Mielőtt végleg elmegyek,
Kapsz egy képet rólam,
Ha hiányzom, ezt mindig nézheted,
Szét is tépheted."
Négy szürke fal, egy rádió, egy asztal,
Egy nagy trikó, ezt még tőled kaptam,
Képek, én már semmit nem értek,
Hogy búcsúzóul mért mondtad nekem?
