Várj, míg felkel majd a nap!
Ha most is várod még álmod szép ígéretét,
Várj, míg felkel majd a nap!
Ha látni sejtenéd, mi az éjben olvad szét,
Várj, míg felkel majd a nap!
Egy új nap mindig új reményt ígér,
A végtelen sötétjét tépve szét.
A félelem határt kap, mint a lét,
Te csak várj, míg felkel majd a nap!
Ha meggyötört az éj, ha a múltad feldagadt,
Várj, míg felkel majd a nap!
Ha kell, hogy tiszta légy, mint gyermek önmagad,
Várj, míg felkel majd a nap!
Ha megzavart, hogy túl nyitott a éj,
A csillaggal telt végtelen túl mély,
Mint a bölcsőd, biztos gömbbe zár a fény,
Te csak várj, míg felkel majd a nap!
Sosem vagy egymagad, csak túl kicsinyke vagy,
Várj, míg felkel majd a nap!
Tudod, nincs mennyország, de minden síron nő virág,
Várj, míg felkel majd a nap!
Ezért együtt leszünk, míg végtelen az éj,
Együtt, míg a nap utoljára kél,
Együtt mondjuk annak, ki még fél:
Te csak várj, míg felkel majd a nap!
Ha most is várod még álmod szép ígéretét,
Várj, míg felkel majd a nap!
Ha látni sejtenéd, mi az éjben olvad szét,
Várj, míg felkel majd a nap!
Egy új nap mindig új reményt ígér,
A végtelen sötétjét tépve szét.
A félelem határt kap, mint a lét,
Te csak várj, míg felkel majd a nap!
Ha meggyötört az éj, ha a múltad feldagadt,
Várj, míg felkel majd a nap!
Ha kell, hogy tiszta légy, mint gyermek önmagad,
Várj, míg felkel majd a nap!
Ha megzavart, hogy túl nyitott a éj,
A csillaggal telt végtelen túl mély,
Mint a bölcsőd, biztos gömbbe zár a fény,
Te csak várj, míg felkel majd a nap!
Sosem vagy egymagad, csak túl kicsinyke vagy,
Várj, míg felkel majd a nap!
Tudod, nincs mennyország, de minden síron nő virág,
Várj, míg felkel majd a nap!
Ezért együtt leszünk, míg végtelen az éj,
Együtt, míg a nap utoljára kél,
Együtt mondjuk annak, ki még fél:
Te csak várj, míg felkel majd a nap!
Demjén Ferenc: Jöjj vissza vándor....
Elment a vándor,
Elvitte zsákjában a nyár minden ízét,
Erdők lombját és a rét tarka színét,
Mindent eltakar az ősz.
Mi várunk hűvös kábulatban.
Elment a Vándor,
Útján a fecskék, darvak mind elkísérték,
Elment messze, hol a fű zöld, s az ég kék,
Hol nem tudják mi a hó,
A nyár forró és mozdulatlan.
Elmentek messze,
Mert ott a szívekbe nem költözik a tél,
A vándor, s a darvak most mind arra várnak,
Hogy elmúlik a dér,
S újra visszatérnek a lángok, a fények,
Szívünkbe új remények mind visszatérnek,
Régen elfelejtett emlékek élnek,
Ha a tavasz közelít.
Jöjj vissza vándor,
Hozd vissza szívünkbe a nyár minden ízét,
Erdők lombját és a rét tarka színét,
Hozd el szívünkbe a nyár melegét!
Jöjj vissza vándor....
/Szöveg: Demjén Ferenc, Zene: Latzin Norbert/
Elment a vándor,
Elvitte zsákjában a nyár minden ízét,
Erdők lombját és a rét tarka színét,
Mindent eltakar az ősz.
Mi várunk hűvös kábulatban.
Elment a Vándor,
Útján a fecskék, darvak mind elkísérték,
Elment messze, hol a fű zöld, s az ég kék,
Hol nem tudják mi a hó,
A nyár forró és mozdulatlan.
Elmentek messze,
Mert ott a szívekbe nem költözik a tél,
A vándor, s a darvak most mind arra várnak,
Hogy elmúlik a dér,
S újra visszatérnek a lángok, a fények,
Szívünkbe új remények mind visszatérnek,
Régen elfelejtett emlékek élnek,
Ha a tavasz közelít.
Jöjj vissza vándor,
Hozd vissza szívünkbe a nyár minden ízét,
Erdők lombját és a rét tarka színét,
Hozd el szívünkbe a nyár melegét!
Jöjj vissza vándor....
/Szöveg: Demjén Ferenc, Zene: Latzin Norbert/
Hegedűs a háztetőn (musical) : Ha én gazdag lennék
Tevje:
Édes jó istenkém te, aki annyi szegény embert teremtettél. Te aztán tudod. A szegénység nem szégyen, de nem is dicsőség. Akkora kunszt lenne, hogy ide pöttyentenél egy kis vagyonkát. Egy csodával több vagy kevesebb gondold meg. Az isten is teveled.
Ha én gazdag lennék,
jaha diha dajdl diga diga diha dajdl dum.
Éjjel-nappal, diga diga daj,
Tartana a nagy daj-daj.
Temetném a munkát,
jaha diha dajdl diga diga diha dajdl dum.
Dolgom, gondom másokra hagyom,
Jaj, ha egyszer meggazdagodom.
Építnék házat, benne öt szoba lenne,
Hozzá egy fürdőkamarám,
És fürdőkádban lábamat áztatnám.
Nagy, széles márványlépcső: egy, ami felvisz,
És még egy - mert lefele is kell.
És kell még egy, hogy bámulják csupán.
Lenne sok pulyka, réce, kappan a háznál,
Kis csibe, rántani való, fokhagymásan illata bódító.
De addig - vákk-vákk, háp-háp, kotkoda, gágá,
Hangjukat elviszi a szél,
Hogy hirdessék, itt gazdag ember él.
Lenne teli bukszám, jaha diha dajdl diga diga diha dajdl dum.
Éjjel-nappal, diga diga daj,
Tartana a nagy daj-daj.
Temetném a munkát,
jaha diha dajdl diga diga diha dajdl dum.
Dolgom, gondom másokra hagyom,
Jaj, ha egyszer megtollasodom.
Látom már tollal, tüllel pici feleségem,
Ó, az a moszkvai sikk.
Illeg-billeg, libben a szoknya rajt.
Bársonyban térül-fordul, úgy süti nékem
A töltött libanyakat majd.
S képzeljék: ő fogyókúrát tart.
A község úri népe hajbókolna mind nekem.
Mind a tanácsomat lesnék, mint egy bölcs Salamonét.
"Csak egy szót, Reb Tevje, Megbocsáss, Reb Tevje"
Bölcsebb vagy a híres csodarabbinál.
Áj-áj-áj-áj-áj-áj-áj.
Mindegy lenne, bármit is mondok,
Úgyis helyesel a nép.
Ha gazdag lennék, rögtön bölcs lennék.
Lennék én gazdag, mindig templomban ülnék,
És nem a kocsi tetején.
A tejfelt, túrót hordja helyettem más.
Szétosztok finom májat, jó puha barcheszt,
Mindig az ünnep idején.
Jöjjetek csak, nyitva lesz a ház.
Lenne teli bukszám, jaha diha dajdl diga diga diha dajdl dum.
Éjjel-nappal, diga diga daj,
Tartana a nagy daj-daj.
Temetném a munkát,
jaha diha dajdl diga diga diha dajdl dum.
Egyezzünk meg, Istenem, Uram,
Osztozzunk meg azon, ami van.
Száz dicsőség néked odafenn!
S nékem egy kis pénz itt lenn!
Tevje:
Édes jó istenkém te, aki annyi szegény embert teremtettél. Te aztán tudod. A szegénység nem szégyen, de nem is dicsőség. Akkora kunszt lenne, hogy ide pöttyentenél egy kis vagyonkát. Egy csodával több vagy kevesebb gondold meg. Az isten is teveled.
Ha én gazdag lennék,
jaha diha dajdl diga diga diha dajdl dum.
Éjjel-nappal, diga diga daj,
Tartana a nagy daj-daj.
Temetném a munkát,
jaha diha dajdl diga diga diha dajdl dum.
Dolgom, gondom másokra hagyom,
Jaj, ha egyszer meggazdagodom.
Építnék házat, benne öt szoba lenne,
Hozzá egy fürdőkamarám,
És fürdőkádban lábamat áztatnám.
Nagy, széles márványlépcső: egy, ami felvisz,
És még egy - mert lefele is kell.
És kell még egy, hogy bámulják csupán.
Lenne sok pulyka, réce, kappan a háznál,
Kis csibe, rántani való, fokhagymásan illata bódító.
De addig - vákk-vákk, háp-háp, kotkoda, gágá,
Hangjukat elviszi a szél,
Hogy hirdessék, itt gazdag ember él.
Lenne teli bukszám, jaha diha dajdl diga diga diha dajdl dum.
Éjjel-nappal, diga diga daj,
Tartana a nagy daj-daj.
Temetném a munkát,
jaha diha dajdl diga diga diha dajdl dum.
Dolgom, gondom másokra hagyom,
Jaj, ha egyszer megtollasodom.
Látom már tollal, tüllel pici feleségem,
Ó, az a moszkvai sikk.
Illeg-billeg, libben a szoknya rajt.
Bársonyban térül-fordul, úgy süti nékem
A töltött libanyakat majd.
S képzeljék: ő fogyókúrát tart.
A község úri népe hajbókolna mind nekem.
Mind a tanácsomat lesnék, mint egy bölcs Salamonét.
"Csak egy szót, Reb Tevje, Megbocsáss, Reb Tevje"
Bölcsebb vagy a híres csodarabbinál.
Áj-áj-áj-áj-áj-áj-áj.
Mindegy lenne, bármit is mondok,
Úgyis helyesel a nép.
Ha gazdag lennék, rögtön bölcs lennék.
Lennék én gazdag, mindig templomban ülnék,
És nem a kocsi tetején.
A tejfelt, túrót hordja helyettem más.
Szétosztok finom májat, jó puha barcheszt,
Mindig az ünnep idején.
Jöjjetek csak, nyitva lesz a ház.
Lenne teli bukszám, jaha diha dajdl diga diga diha dajdl dum.
Éjjel-nappal, diga diga daj,
Tartana a nagy daj-daj.
Temetném a munkát,
jaha diha dajdl diga diga diha dajdl dum.
Egyezzünk meg, Istenem, Uram,
Osztozzunk meg azon, ami van.
Száz dicsőség néked odafenn!
S nékem egy kis pénz itt lenn!
Charlie : Az légy, aki vagy
'c' kezdőbetűs előadók dalszövegei ť Charlie dalszövegek listája
Hova mész, hova futsz, mondd, hogy jó reggelt!
Ölelj át, a világ épphogy életre kelt!
Az aki szép, az reggel is szép,
amikor ébred még ha össze is gyűrte az ágy,
alakul még az igazi kép,
nézni szeretném a színek, meg a fény
hogyan fonnak Rád ma új ruhát!
Az légy, aki vagy, érezd jól magad,
és ha elhajózom hosszú vizeken,
néhány kikötő még útba ejthető,
de úgyis visszaérkezel.
Ébredés, változás, minden új nap új,
ölelj át, mitől félsz ennyi hajnalon túl?
Az aki szép, az reggel is szép,
amikor ébred még ha össze is gyűrte az ágy
ne siess még, ne siess úgy, mondok valamit,a tükröd hazudik,
nehogy elhidd, hogyha másnak lát!
Az légy, aki vagy, érezd jól magad,
és ha elhajózom hosszú vizeken,
néhány kikötő még útba ejthető,
de úgyis visszaérkezem.
Az aki szép, az reggel is szép,
amikor ébred még ha össze is gyűrte az ágy,
ne siess még, ne siess úgy, mondok valamit,a tükröd hazudik,
nehogy elhidd, hogyha másnak lát!
Az légy, aki vagy, érezd jól magad,
és ha elhajózom hosszú vizeken,
néhány kikötő még útba ejthető,
de mindig visszaérkezel!
Kórus: Az légy, aki vagy, érezd jól magad...
Néhány kikötő még útbaejthető,
de mindig visszaérkezel!
Mindig visszaérkezel!
'c' kezdőbetűs előadók dalszövegei ť Charlie dalszövegek listája
Hova mész, hova futsz, mondd, hogy jó reggelt!
Ölelj át, a világ épphogy életre kelt!
Az aki szép, az reggel is szép,
amikor ébred még ha össze is gyűrte az ágy,
alakul még az igazi kép,
nézni szeretném a színek, meg a fény
hogyan fonnak Rád ma új ruhát!
Az légy, aki vagy, érezd jól magad,
és ha elhajózom hosszú vizeken,
néhány kikötő még útba ejthető,
de úgyis visszaérkezel.
Ébredés, változás, minden új nap új,
ölelj át, mitől félsz ennyi hajnalon túl?
Az aki szép, az reggel is szép,
amikor ébred még ha össze is gyűrte az ágy
ne siess még, ne siess úgy, mondok valamit,a tükröd hazudik,
nehogy elhidd, hogyha másnak lát!
Az légy, aki vagy, érezd jól magad,
és ha elhajózom hosszú vizeken,
néhány kikötő még útba ejthető,
de úgyis visszaérkezem.
Az aki szép, az reggel is szép,
amikor ébred még ha össze is gyűrte az ágy,
ne siess még, ne siess úgy, mondok valamit,a tükröd hazudik,
nehogy elhidd, hogyha másnak lát!
Az légy, aki vagy, érezd jól magad,
és ha elhajózom hosszú vizeken,
néhány kikötő még útba ejthető,
de mindig visszaérkezel!
Kórus: Az légy, aki vagy, érezd jól magad...
Néhány kikötő még útbaejthető,
de mindig visszaérkezel!
Mindig visszaérkezel!
Szoninak az Eddára:
(Ez egy válasz tom1019 üzenetére (2007. 10. 28. vasárnap 00:44), amit ide kattintva olvashatsz)
(Ez egy válasz tom1019 üzenetére (2007. 10. 28. vasárnap 00:44), amit ide kattintva olvashatsz)
2007. 10. 28. vasárnap 00:44
Szoni kedvenc Edda száma (áthozva a Tündérkertből):
EDDA MŰVEK-HŰTLEN
Ment a hűtlen nehéz fejjel
Visszamenne, de ő már nem kell,
Érzi, hálátlan lett sorsa.
Keserű könnye arcát mossa.
Arra gondol, őt ki szerette.
Ha szerette, el mért engedte.
Vissza nem jön többé soha.
Bárcsak békén hagyták volna.
Minden hajnal övé marad.
Látja szállni a madarakat.
Hosszú, hosszú ideje vár.
Nem számolja a napokat már.
Amíg él, el nem felejti,
hogy a múltat ki nem tépheti
szívéből.
Amíg él, el nem felejti,
hogy a múltat ki nem tépheti
szívéből.
Megállt egyszer, visszanézett
Nézte, nézte a messzeséget.
Sárga lámpák jelzik útját.
Otthon hagyta minden múltját.
Ment a hűtlen nehéz fejjel.
Tudja jól, hogy ő már nem kell.
Ég veletek! Mást nem mondott.
Szeme túlragyogott minden csillagot
Minden hajnal övé marad.
Látja szállni a madarakat.
Hosszú, hosszú ideje vár.
Nem számolja a napokat már.
Amíg él, el nem felejti,
hogy a múltat ki nem tépheti
szívéből.
Amíg él, el nem felejti,
hogy a múltat ki nem tépheti
szívéből.
Minden hajnal övé marad.
Látja szállni a madarakat.
Hosszú, hosszú ideje már.
Nem számolja a napokat már.
Amíg él, el nem felejti,
hogy a múltat ki nem tépheti
szívéből.
Amíg él, el nem felejti,
hogy a múltat ki nem tépheti
szívéből.
Valamikor nagyon szerettem,most mar ertem is.
EDDA MŰVEK-HŰTLEN
Ment a hűtlen nehéz fejjel
Visszamenne, de ő már nem kell,
Érzi, hálátlan lett sorsa.
Keserű könnye arcát mossa.
Arra gondol, őt ki szerette.
Ha szerette, el mért engedte.
Vissza nem jön többé soha.
Bárcsak békén hagyták volna.
Minden hajnal övé marad.
Látja szállni a madarakat.
Hosszú, hosszú ideje vár.
Nem számolja a napokat már.
Amíg él, el nem felejti,
hogy a múltat ki nem tépheti
szívéből.
Amíg él, el nem felejti,
hogy a múltat ki nem tépheti
szívéből.
Megállt egyszer, visszanézett
Nézte, nézte a messzeséget.
Sárga lámpák jelzik útját.
Otthon hagyta minden múltját.
Ment a hűtlen nehéz fejjel.
Tudja jól, hogy ő már nem kell.
Ég veletek! Mást nem mondott.
Szeme túlragyogott minden csillagot
Minden hajnal övé marad.
Látja szállni a madarakat.
Hosszú, hosszú ideje vár.
Nem számolja a napokat már.
Amíg él, el nem felejti,
hogy a múltat ki nem tépheti
szívéből.
Amíg él, el nem felejti,
hogy a múltat ki nem tépheti
szívéből.
Minden hajnal övé marad.
Látja szállni a madarakat.
Hosszú, hosszú ideje már.
Nem számolja a napokat már.
Amíg él, el nem felejti,
hogy a múltat ki nem tépheti
szívéből.
Amíg él, el nem felejti,
hogy a múltat ki nem tépheti
szívéből.
Valamikor nagyon szerettem,most mar ertem is.
Szoni kedvenc Edda száma (áthozva a Tündérkertből):
EDDA MŰVEK-HŰTLEN
Ment a hűtlen nehéz fejjel
Visszamenne, de ő már nem kell,
Érzi, hálátlan lett sorsa.
Keserű könnye arcát mossa.
Arra gondol, őt ki szerette.
Ha szerette, el mért engedte.
Vissza nem jön többé soha.
Bárcsak békén hagyták volna.
Minden hajnal övé marad.
Látja szállni a madarakat.
Hosszú, hosszú ideje vár.
Nem számolja a napokat már.
Amíg él, el nem felejti,
hogy a múltat ki nem tépheti
szívéből.
Amíg él, el nem felejti,
hogy a múltat ki nem tépheti
szívéből.
Megállt egyszer, visszanézett
Nézte, nézte a messzeséget.
Sárga lámpák jelzik útját.
Otthon hagyta minden múltját.
Ment a hűtlen nehéz fejjel.
Tudja jól, hogy ő már nem kell.
Ég veletek! Mást nem mondott.
Szeme túlragyogott minden csillagot
Minden hajnal övé marad.
Látja szállni a madarakat.
Hosszú, hosszú ideje vár.
Nem számolja a napokat már.
Amíg él, el nem felejti,
hogy a múltat ki nem tépheti
szívéből.
Amíg él, el nem felejti,
hogy a múltat ki nem tépheti
szívéből.
Minden hajnal övé marad.
Látja szállni a madarakat.
Hosszú, hosszú ideje már.
Nem számolja a napokat már.
Amíg él, el nem felejti,
hogy a múltat ki nem tépheti
szívéből.
Amíg él, el nem felejti,
hogy a múltat ki nem tépheti
szívéből.
Valamikor nagyon szerettem,most mar ertem is.
EDDA MŰVEK-HŰTLEN
Ment a hűtlen nehéz fejjel
Visszamenne, de ő már nem kell,
Érzi, hálátlan lett sorsa.
Keserű könnye arcát mossa.
Arra gondol, őt ki szerette.
Ha szerette, el mért engedte.
Vissza nem jön többé soha.
Bárcsak békén hagyták volna.
Minden hajnal övé marad.
Látja szállni a madarakat.
Hosszú, hosszú ideje vár.
Nem számolja a napokat már.
Amíg él, el nem felejti,
hogy a múltat ki nem tépheti
szívéből.
Amíg él, el nem felejti,
hogy a múltat ki nem tépheti
szívéből.
Megállt egyszer, visszanézett
Nézte, nézte a messzeséget.
Sárga lámpák jelzik útját.
Otthon hagyta minden múltját.
Ment a hűtlen nehéz fejjel.
Tudja jól, hogy ő már nem kell.
Ég veletek! Mást nem mondott.
Szeme túlragyogott minden csillagot
Minden hajnal övé marad.
Látja szállni a madarakat.
Hosszú, hosszú ideje vár.
Nem számolja a napokat már.
Amíg él, el nem felejti,
hogy a múltat ki nem tépheti
szívéből.
Amíg él, el nem felejti,
hogy a múltat ki nem tépheti
szívéből.
Minden hajnal övé marad.
Látja szállni a madarakat.
Hosszú, hosszú ideje már.
Nem számolja a napokat már.
Amíg él, el nem felejti,
hogy a múltat ki nem tépheti
szívéből.
Amíg él, el nem felejti,
hogy a múltat ki nem tépheti
szívéből.
Valamikor nagyon szerettem,most mar ertem is.
Omega : Napot hoztam, csillagot
Ázott köpenyét kölcsönadta rám az ég.
Ronggyá nyűtt cipőm, amíg bírta, vitt feléd.
Éjszakák sűrűjén vágtam át,
A fényes izzó nap tüzét arcomon hordtam szét.
Gyöngyházszínű tengeren,
Könnyű csónak szállt velem.
Most újra, újra itt vagyok,
Napot hoztam, csillagot.
Drágakő vízbehullt, a mélyben elveszett.
A bársony megfakult, ezüst tükröm megrepedt
Szélvihar szórta szét a pénzemet.
Kopott bádogpoharam végül koldus vette meg.
Minden kincsem odalett,
Nem hozhattam mást neked.
Napot hoztam, csillagot,
Nézd a két kezem, nézd csak, hogy ragyog.
Nosztalgia ?
Ázott köpenyét kölcsönadta rám az ég.
Ronggyá nyűtt cipőm, amíg bírta, vitt feléd.
Éjszakák sűrűjén vágtam át,
A fényes izzó nap tüzét arcomon hordtam szét.
Gyöngyházszínű tengeren,
Könnyű csónak szállt velem.
Most újra, újra itt vagyok,
Napot hoztam, csillagot.
Drágakő vízbehullt, a mélyben elveszett.
A bársony megfakult, ezüst tükröm megrepedt
Szélvihar szórta szét a pénzemet.
Kopott bádogpoharam végül koldus vette meg.
Minden kincsem odalett,
Nem hozhattam mást neked.
Napot hoztam, csillagot,
Nézd a két kezem, nézd csak, hogy ragyog.
Nosztalgia ?
Republic : Ezt a földet választottam
Ezt a földet választottam
Ezt a Napot úgy akartam
Ide hívott az élet, itt ér utol a végzet
Ezt a földet választottam
Ezt a Napot úgy akartam
Minden álmot, minden képet
Minden arcot, minden szépet
Megátkoz, megéget és fejbevág
Néha szeret és néha bánt
Ezt a földet választottam
Ezt a Napot úgy akartam
Bölcsőm is volt, sírom is lesz
Az élet csak egy szép ígéret
Ezt a földet választottam
Ezt a Napot úgy akartam
Minden álmot, minden képet
Minden hangot, minden szépet.....
Ezt a földet választottam
Ezt a Napot úgy akartam
Ide hívott az élet, itt ér utol a végzet
Ezt a földet választottam
Ezt a Napot úgy akartam
Minden álmot, minden képet
Minden arcot, minden szépet
Megátkoz, megéget és fejbevág
Néha szeret és néha bánt
Ezt a földet választottam
Ezt a Napot úgy akartam
Bölcsőm is volt, sírom is lesz
Az élet csak egy szép ígéret
Ezt a földet választottam
Ezt a Napot úgy akartam
Minden álmot, minden képet
Minden hangot, minden szépet.....
Demjén Ferenc : Egy dal a Tiszáért
Ami benned él, ami elkísér.
Magadért, de másért, másokért is élsz.
Ami átölel, sohasem felel
A szél, a víz, s a fény, mind érted indul el.
Fény amit rád hagytak, védd meg ami tiéd,
ki előtted jártak, felkínálták az élet kezdetét
A folyó messze ér, egy madár száll fölé
Nem ismer határt, táplálja gyermekét.
Védd amit rád hagytak, mert a múlt megtalál.
A jövő előtted áll. Élet vagy halál?
Mondd miért? Miért? Miért ennyi szenvedés?
Miért kellett eladni? Mindent a semmiért?
Védd amit rád hagytak, mert a múlt megtalál.
A jövő előtted áll. Élet vagy halál?
Mondd miért? Miért? Miért ennyi szenvedés?
Miért kellet eladni? Mindent a semmiért?
Ha lent a parton állsz, a halott folyónál.
A madár messze száll, otthont nem talál.
Mondd mi a válaszod. Élet vagy halál?
Ami benned él, ami elkísér.
Magadért, de másért, másokért is élsz.
Ami átölel, sohasem felel
A szél, a víz, s a fény, mind érted indul el.
Fény amit rád hagytak, védd meg ami tiéd,
ki előtted jártak, felkínálták az élet kezdetét
A folyó messze ér, egy madár száll fölé
Nem ismer határt, táplálja gyermekét.
Védd amit rád hagytak, mert a múlt megtalál.
A jövő előtted áll. Élet vagy halál?
Mondd miért? Miért? Miért ennyi szenvedés?
Miért kellett eladni? Mindent a semmiért?
Védd amit rád hagytak, mert a múlt megtalál.
A jövő előtted áll. Élet vagy halál?
Mondd miért? Miért? Miért ennyi szenvedés?
Miért kellet eladni? Mindent a semmiért?
Ha lent a parton állsz, a halott folyónál.
A madár messze száll, otthont nem talál.
Mondd mi a válaszod. Élet vagy halál?
Piramis: Ajándék
Tél volt, hó esett, és jöttek az ünnepek,
Gondolkodtam mit is adhatnék neked,
Amit csak én adhatok, amiről te is tudod,
Hogy igazán én vagyok.
Minden gazdagságom hangok és szavak,
Néhány általuk kimondott gondolat,
Egyet elmondtam neked, hogy ha te is úgy hiszed
Mondd el mindenkinek:
Kívánj a szónak nyílt utat,
És a dalnak tiszta hangokat
Kívánd, hogy mindig úgy szeressenek
Ahogy szeretnéd, hogy szeressenek.
Csak arról énekelek, amit igaznak hiszek,
Csak akkor szól neked, ha te is úgy hiszed,
Hisz te is úgy élsz, ahogy én,
Te is azt álmodod, amit én,
Legalábbis úgy szeretném!
Tél volt, hó esett, és jöttek az ünnepek,
Gondolkodtam mit is adhatnék neked,
Amit csak én adhatok, amiről te is tudod,
Hogy igazán én vagyok.
Minden gazdagságom hangok és szavak,
Néhány általuk kimondott gondolat,
Egyet elmondtam neked, hogy ha te is úgy hiszed
Mondd el mindenkinek:
Kívánj a szónak nyílt utat,
És a dalnak tiszta hangokat
Kívánd, hogy mindig úgy szeressenek
Ahogy szeretnéd, hogy szeressenek.
Csak arról énekelek, amit igaznak hiszek,
Csak akkor szól neked, ha te is úgy hiszed,
Hisz te is úgy élsz, ahogy én,
Te is azt álmodod, amit én,
Legalábbis úgy szeretném!
Domboldalán hanyatt fekve napos reggel
Senki se zavar karunkon nincsen vekker
Csak mi és a tücskök együtt ciripelünk
Míg mások keményen dolgoznak mi boldogan éhezünk.
Csak te légy most karomban kincsem
Aludj el nyugodtan nincsen felhő most felettünk,
Mint gyermekek egymásba úgy szerettünk
Te légy most karomban kincsem
Aludj el nyugodtan nincsen felhő most felettünk
Mint gyermekek egymásba úgy szerettünk!
Csak a szél fésüli bozontos hajkoronánk
De fentről valaki napsugarait szórja ránk
S a pitypangokról lefújt ejtőernyősök
Ők a mi katonáink ó az igazi hősök
Csak te légy most karomban kincsem
Aludj el nyugodtan nincsen felhő most felettünk,
Mint gyermekek egymásba úgy szerettünk
Guruljunk le patak parti víztükröt lesve
A kis fahídon menjünk át halakat keresve
Olcsó hippik vagyunk még te is az lehetsz,
Ahogy hullnak a virágszirmok szeretsz vagy nem szeretsz.
Csak te légy most karomban kincsem
Aludj el nyugodtan nincsen felhő most felettünk,
Mint gyermekek egymásba úgy szerettünk...
/Magna Cum Laude/
Senki se zavar karunkon nincsen vekker
Csak mi és a tücskök együtt ciripelünk
Míg mások keményen dolgoznak mi boldogan éhezünk.
Csak te légy most karomban kincsem
Aludj el nyugodtan nincsen felhő most felettünk,
Mint gyermekek egymásba úgy szerettünk
Te légy most karomban kincsem
Aludj el nyugodtan nincsen felhő most felettünk
Mint gyermekek egymásba úgy szerettünk!
Csak a szél fésüli bozontos hajkoronánk
De fentről valaki napsugarait szórja ránk
S a pitypangokról lefújt ejtőernyősök
Ők a mi katonáink ó az igazi hősök
Csak te légy most karomban kincsem
Aludj el nyugodtan nincsen felhő most felettünk,
Mint gyermekek egymásba úgy szerettünk
Guruljunk le patak parti víztükröt lesve
A kis fahídon menjünk át halakat keresve
Olcsó hippik vagyunk még te is az lehetsz,
Ahogy hullnak a virágszirmok szeretsz vagy nem szeretsz.
Csak te légy most karomban kincsem
Aludj el nyugodtan nincsen felhő most felettünk,
Mint gyermekek egymásba úgy szerettünk...
/Magna Cum Laude/
Képzeld el!
/imagine/
Ha a csöndes félhomályban, szól egy ismerős zene,
képzeletem messze száll vele...
John Lennon, John Lennon, John Lennon,
elképzelem, mi az álmod, s álmodom.
Elgondolom, hogy a béke
minden ember kincse lesz.
Ne háborúzz soha többé,
hanem csak szeress!
Nincsen fegyver már a földön, mindenkinél szál virág,
boldog lesz majd mindegyik nép,
békés lesz az új világ...
John Lennon, John Lennon, John Lennon,
ez a béke, átoson az álmokon...
Szeretetben él mindenki,
boldog felnőtt és gyerek.
Elhallgattak mindörökre
már a fegyverek.
Elképzelem, hogy ezentúl,
béke ölel mindent át.
És a mennyből te is látod
szivárványon át.
John Lennon, John Lennon, John Lennon,
legenda vagy, el nem múló,
jól tudom.
Örökké él az emléked és a
béke-vágyad is.
Szelíd lelked, fenn a mennyből
ránktekint.
Képzeld el, Ó Lennon, életünk,
milyen is, hogyha nem szenvedünk.
Itt mindenki virágot hoz,
és örök a szeretet,
elhallgattak mindörökké
már a fegyverek!
Szeretet lesz úr a földön,
boldog lesz minden gyerek.
Képzeld el, hogy nem csak álom,
mindez valóság lehet..!
Ez a dal Ruttkai Éva lemezéről való...
Arcodat őrzi
Arcodat őrzi az arcom
Kezedet őrzi kezem
Léptedet őrzi a léptem
Szemedet őrzi a szemem.
Lélegzeted a lélegzetem.
Más értelme van minden szónak,
Más jelentést hord minden hang.
Más vagyok én is, mint aki voltam,
Más, mióta nem vagy nekem.
Másképp üt a szív és az óra,
Másképp zeng egy húr, hogyha zeng.
Más a válaszom és a kérdés,
Más, mióta másnak szól.
Tegnap még más szemmel néztem,
Egyszerű volt, ami volt,
Most életem foltokban áll.
Arcodat arcomban hordom,
Titkodat hang nélkül mondom,
Léted a semmiben oldom szét.
Arcodat őrzi az arcom
Kezedet őrzi kezem
Léptedet őrzi a léptem
Szemedet őrzi a szemem.
Lélegzeted a lélegzetem.
/imagine/
Ha a csöndes félhomályban, szól egy ismerős zene,
képzeletem messze száll vele...
John Lennon, John Lennon, John Lennon,
elképzelem, mi az álmod, s álmodom.
Elgondolom, hogy a béke
minden ember kincse lesz.
Ne háborúzz soha többé,
hanem csak szeress!
Nincsen fegyver már a földön, mindenkinél szál virág,
boldog lesz majd mindegyik nép,
békés lesz az új világ...
John Lennon, John Lennon, John Lennon,
ez a béke, átoson az álmokon...
Szeretetben él mindenki,
boldog felnőtt és gyerek.
Elhallgattak mindörökre
már a fegyverek.
Elképzelem, hogy ezentúl,
béke ölel mindent át.
És a mennyből te is látod
szivárványon át.
John Lennon, John Lennon, John Lennon,
legenda vagy, el nem múló,
jól tudom.
Örökké él az emléked és a
béke-vágyad is.
Szelíd lelked, fenn a mennyből
ránktekint.
Képzeld el, Ó Lennon, életünk,
milyen is, hogyha nem szenvedünk.
Itt mindenki virágot hoz,
és örök a szeretet,
elhallgattak mindörökké
már a fegyverek!
Szeretet lesz úr a földön,
boldog lesz minden gyerek.
Képzeld el, hogy nem csak álom,
mindez valóság lehet..!
Ez a dal Ruttkai Éva lemezéről való...
Arcodat őrzi
Arcodat őrzi az arcom
Kezedet őrzi kezem
Léptedet őrzi a léptem
Szemedet őrzi a szemem.
Lélegzeted a lélegzetem.
Más értelme van minden szónak,
Más jelentést hord minden hang.
Más vagyok én is, mint aki voltam,
Más, mióta nem vagy nekem.
Másképp üt a szív és az óra,
Másképp zeng egy húr, hogyha zeng.
Más a válaszom és a kérdés,
Más, mióta másnak szól.
Tegnap még más szemmel néztem,
Egyszerű volt, ami volt,
Most életem foltokban áll.
Arcodat arcomban hordom,
Titkodat hang nélkül mondom,
Léted a semmiben oldom szét.
Arcodat őrzi az arcom
Kezedet őrzi kezem
Léptedet őrzi a léptem
Szemedet őrzi a szemem.
Lélegzeted a lélegzetem.
Szécsi Pál : Kósza szél
Az égen ezüst gépek szántják fel a kéket,
és a mélyben milliók félnek,
messzi földeken otthonok leégnek;
kegyetlen az élet,
Fényes utcák, éhező népek,
ártatlan gyerekek keresik a szépet,
a világ könyörtelen hozzánk, mégse félek,
milyen jó, hogy veled élek.
Kósza szél a felhők lágy ölén, szállj-repülj velünk egy más világ felé!
Kis hajó az álmok tengerén, benne ül egy lány és én.
A parkban halvány rózsák, illatukat ontják,
nekünk nyílnak, mégis lopják,
mennyi durvaság, könyörtelen hordák,
hol marad a jóság,
mennyi szép lány árulja a csókját,
céltalan eltöltött, értelmetlen órák.
A holnap virágának ki viseli gondját, - milyen jó, hogy megyek hozzád!
||: Kósza szél a felhők lágy ölén, szállj-repülj velünk egy új világ felé,
Kis hajó az álmok tengerén, benne ül egy lány és én.
Kósza szél az álmok tengerén. Vezess kis hajó egy új világ felé.
Senki mást, csak engem és egy lányt, boldog élet vár ott ránk. :||
Lemaradt a Fonográf-nóta!
Ha felépül végül a házunk
Ha felépül végül a házunk
Bármikor vendégül látunk
Ha este jössz, megvacsorázunk
S nyugodtan elalhatsz nálunk
Őrizzük álmodat
Álmodj szép álmokat
Álmunkban álmaink
Valóra válnak
Rendes kis ház lesz a házunk
Ha társaság jön össze nálunk
Érzelmes dalokat játszunk
Ha felépül végül a házunk
Az égen ezüst gépek szántják fel a kéket,
és a mélyben milliók félnek,
messzi földeken otthonok leégnek;
kegyetlen az élet,
Fényes utcák, éhező népek,
ártatlan gyerekek keresik a szépet,
a világ könyörtelen hozzánk, mégse félek,
milyen jó, hogy veled élek.
Kósza szél a felhők lágy ölén, szállj-repülj velünk egy más világ felé!
Kis hajó az álmok tengerén, benne ül egy lány és én.
A parkban halvány rózsák, illatukat ontják,
nekünk nyílnak, mégis lopják,
mennyi durvaság, könyörtelen hordák,
hol marad a jóság,
mennyi szép lány árulja a csókját,
céltalan eltöltött, értelmetlen órák.
A holnap virágának ki viseli gondját, - milyen jó, hogy megyek hozzád!
||: Kósza szél a felhők lágy ölén, szállj-repülj velünk egy új világ felé,
Kis hajó az álmok tengerén, benne ül egy lány és én.
Kósza szél az álmok tengerén. Vezess kis hajó egy új világ felé.
Senki mást, csak engem és egy lányt, boldog élet vár ott ránk. :||
Lemaradt a Fonográf-nóta!
Ha felépül végül a házunk
Ha felépül végül a házunk
Bármikor vendégül látunk
Ha este jössz, megvacsorázunk
S nyugodtan elalhatsz nálunk
Őrizzük álmodat
Álmodj szép álmokat
Álmunkban álmaink
Valóra válnak
Rendes kis ház lesz a házunk
Ha társaság jön össze nálunk
Érzelmes dalokat játszunk
Ha felépül végül a házunk
Fonográf : Hunyd le a szemed!
1. Oly gyönyörű vagy, fényes a hajad,
Engedd, hogy érezzelek téged.
Csillog a szemed, bontsd ki az öved,
Nem kell most semmitől se félned.
2. Mondd el ami bánt, vesd le a ruhád,
Nem bűn ma már az, amit kérek.
Hunyd le a szemed, tárd ki a szíved,
Hallod, hogy hív, hív az ének.
R. ||: Jöjj, ölelj úgy, kedvesem,
Ölelj úgy, hogy jó legyen.
Hunyd le a szemed, tárd ki a szíved,
Úgy szeretlek, úgy szeretnélek. :||
3. Jöjj, gyere velem, jöjj kedvesem,
Ne mondd, hogy nem, ha mélyen érzed,
Hunyd le a szemed, tárd ki a szíved,
Szoríts meg jól, hogyha kérlek.
R.
R'. Jöjj, ölelj úgy, kedvesem,
Ölelj úgy, hogy jó legyen.
||: Hunyd le a szemed, tárd ki a szíved! :||
Hunyd le a szemed
1. Oly gyönyörű vagy, fényes a hajad,
Engedd, hogy érezzelek téged.
Csillog a szemed, bontsd ki az öved,
Nem kell most semmitől se félned.
2. Mondd el ami bánt, vesd le a ruhád,
Nem bűn ma már az, amit kérek.
Hunyd le a szemed, tárd ki a szíved,
Hallod, hogy hív, hív az ének.
R. ||: Jöjj, ölelj úgy, kedvesem,
Ölelj úgy, hogy jó legyen.
Hunyd le a szemed, tárd ki a szíved,
Úgy szeretlek, úgy szeretnélek. :||
3. Jöjj, gyere velem, jöjj kedvesem,
Ne mondd, hogy nem, ha mélyen érzed,
Hunyd le a szemed, tárd ki a szíved,
Szoríts meg jól, hogyha kérlek.
R.
R'. Jöjj, ölelj úgy, kedvesem,
Ölelj úgy, hogy jó legyen.
||: Hunyd le a szemed, tárd ki a szíved! :||
Hunyd le a szemed
