Érzem, ha veled vagyok az élet könnyebb,
S 'mi elmúlt, nem érhet már el.
Nekem az élet a szép, neked az álom,
S talán fel sem ébredsz.
Vár még az élet, sohase félek,
Tudom, hogy gondolsz majd rám.
Múlnak az évek, s ha szemembe nézel,
Tudod, hogy számíthatsz rám!
Tudtuk, hogy hosszú az út,
S nem is láttuk a végét, de te mégsem féltél.
Jöhet még újabb veszély, de tudd,
Hogy ott leszek mindig, ha eltévednél.
Vár még az élet, sohase félek,
Tudom, hogy gondolsz majd rám.
Múlnak az évek, s ha szemembe nézel,
Tudod, hogy számíthatsz rám!
/Vision/
S 'mi elmúlt, nem érhet már el.
Nekem az élet a szép, neked az álom,
S talán fel sem ébredsz.
Vár még az élet, sohase félek,
Tudom, hogy gondolsz majd rám.
Múlnak az évek, s ha szemembe nézel,
Tudod, hogy számíthatsz rám!
Tudtuk, hogy hosszú az út,
S nem is láttuk a végét, de te mégsem féltél.
Jöhet még újabb veszély, de tudd,
Hogy ott leszek mindig, ha eltévednél.
Vár még az élet, sohase félek,
Tudom, hogy gondolsz majd rám.
Múlnak az évek, s ha szemembe nézel,
Tudod, hogy számíthatsz rám!
/Vision/
Sose fájt, hogy nem vagy mindig mellettem,
s hogy miért vagy távol,nem kérdeztem.
De az fájt, hogy nem félsz,hogy elveszthetsz,
s a holnapunkról te mást képzelsz.
És fájt, hogy kérted,hogy más legyek,
mert csak úgy kellek igazán neked.
De most újból fénylik, mit te nem láttál.
S mi por volt nálad, itt kincs lett már.
Mindaz, amit nem szerettél bennem,
másvalaki álmát hozta el.
S mindaz, amit nem kívántál tőlem,
másnak adom, szívvel-lélekkel.
Mindaz, amit nem szerettél bennem,
másvalaki álmát hozta el.
S mindaz amit tőled százszor kértem,
megteszi ő, szívvel-lélekkel, míg csak kell.
Soseláttam rajtad,hogy boldog vagy,
de nyomot mindez csak bennem hagy.
Rég nem is vártál, s én elhittem,
hogy nem is fog már tán senki sem.
Mindaz, amit nem szerettél bennem,
másvalaki álmát hozta el.
S mindaz, amit nem kívántál tőlem,
másnak adom, szívvel-lélekkel.
Mindaz, amit nem szerettél bennem,
másvalaki álmát hozta el.
S mindaz amit tőled százszor kértem,
megteszi ő, szívvel-lélekkel, míg csak kell...
/Groovehouse/
s hogy miért vagy távol,nem kérdeztem.
De az fájt, hogy nem félsz,hogy elveszthetsz,
s a holnapunkról te mást képzelsz.
És fájt, hogy kérted,hogy más legyek,
mert csak úgy kellek igazán neked.
De most újból fénylik, mit te nem láttál.
S mi por volt nálad, itt kincs lett már.
Mindaz, amit nem szerettél bennem,
másvalaki álmát hozta el.
S mindaz, amit nem kívántál tőlem,
másnak adom, szívvel-lélekkel.
Mindaz, amit nem szerettél bennem,
másvalaki álmát hozta el.
S mindaz amit tőled százszor kértem,
megteszi ő, szívvel-lélekkel, míg csak kell.
Soseláttam rajtad,hogy boldog vagy,
de nyomot mindez csak bennem hagy.
Rég nem is vártál, s én elhittem,
hogy nem is fog már tán senki sem.
Mindaz, amit nem szerettél bennem,
másvalaki álmát hozta el.
S mindaz, amit nem kívántál tőlem,
másnak adom, szívvel-lélekkel.
Mindaz, amit nem szerettél bennem,
másvalaki álmát hozta el.
S mindaz amit tőled százszor kértem,
megteszi ő, szívvel-lélekkel, míg csak kell...
/Groovehouse/
Egy tanú a testben, örökké lesben,
Ez a miénk!
Végtelen táncot táncolunk ketten,
Ez a miénk!
Csak a Tiéd és az enyém!
Szentélyek csöndje és keserű, lusta kéj,
Ez a miénk!
Egy szemvillanásnyit szikrázó szenvedély,
Ez a miénk!
Csak a Tiéd és az enyém!
Az éjjel tüzében dereng egy szellem-arc,
Vigyázz, nehogy elriaszd!
De ha a szemébe nézel, belehalsz!
Az éjjel tüzében dereng egy szellem-arc,
Vigyázz, nehogy elriaszd!
De ha a szemébe nézel, belehalsz!
A láz, hogyha éget a láng, hogyha ébred,
Ez a miénk!
Megérint engem, megérint Téged,
Ez a miénk!
Csak a Tiéd és az enyém!
Az éjjel tüzében dereng egy szellem-arc,
Vigyázz, nehogy elriaszd!
De ha a szemébe nézel, belehalsz!
Az éjjel tüzében dereng egy szellem-arc,
Vigyázz, nehogy elriaszd!
De ha a szemébe nézel, belehalsz!
Ez a miénk!
A dalok tükrében derengő szellem-arc,
Ez a miénk!
Csak a Tiéd és az enyém!
/Ákos/
Ez a miénk!
Végtelen táncot táncolunk ketten,
Ez a miénk!
Csak a Tiéd és az enyém!
Szentélyek csöndje és keserű, lusta kéj,
Ez a miénk!
Egy szemvillanásnyit szikrázó szenvedély,
Ez a miénk!
Csak a Tiéd és az enyém!
Az éjjel tüzében dereng egy szellem-arc,
Vigyázz, nehogy elriaszd!
De ha a szemébe nézel, belehalsz!
Az éjjel tüzében dereng egy szellem-arc,
Vigyázz, nehogy elriaszd!
De ha a szemébe nézel, belehalsz!
A láz, hogyha éget a láng, hogyha ébred,
Ez a miénk!
Megérint engem, megérint Téged,
Ez a miénk!
Csak a Tiéd és az enyém!
Az éjjel tüzében dereng egy szellem-arc,
Vigyázz, nehogy elriaszd!
De ha a szemébe nézel, belehalsz!
Az éjjel tüzében dereng egy szellem-arc,
Vigyázz, nehogy elriaszd!
De ha a szemébe nézel, belehalsz!
Ez a miénk!
A dalok tükrében derengő szellem-arc,
Ez a miénk!
Csak a Tiéd és az enyém!
/Ákos/
Minden, ami szép volt,
Minden, ami ránk várhat még,
Már bennünk van rég.
A szemünkben ég.
Minden, ami szép volt,
Minden, ami ránk várhat még,
Már bennünk van rég.
A szemünkben ég
A Tűz.
Minden, ami szép volt,
Minden, ami ránk várhat még,
Már bennünk van rég.
A szemünkben ég
A Tűz.
A vágytól részegen ébredő erő,
Tavaszi indulat, mélyről tör elő
Belőlem,
Női kéz nyoma a testemen remeg,
A nyár forró szavát veled együtt értem meg.
Minden, ami szép volt,
Minden, ami ránk várhat még,
Már bennünk van rég.
A szemünkben ég
A Tűz.
Minden, ami szép volt,
Minden, ami ránk várhat még,
Már bennünk van rég.
A szemünkben ég
A Tűz.
Támadni kezd a szél,
Nincs több hír, nincs levél.
Alacsony alkonyat hűti le
Magas lázamat.
A Nap még felragyog,
De fagyot hoznak a hajnalok.
De félni nem szabad, amíg csak élsz...
A télre várni kell.
Ó, a télre várni kell,
Hogy hóval fedjen el,
És ne ébresszen fel
Örök álmomból,
Örök álmunkból...
Minden, ami szép volt,
Minden, ami ránk várhat még,
Már bennünk van rég.
A szemünkben ég
A Tűz.
Minden, ami szép volt,
Minden, ami ránk várhat még,
Már bennünk van rég.
A szemünkben ég.
/Ákos/
Minden, ami ránk várhat még,
Már bennünk van rég.
A szemünkben ég.
Minden, ami szép volt,
Minden, ami ránk várhat még,
Már bennünk van rég.
A szemünkben ég
A Tűz.
Minden, ami szép volt,
Minden, ami ránk várhat még,
Már bennünk van rég.
A szemünkben ég
A Tűz.
A vágytól részegen ébredő erő,
Tavaszi indulat, mélyről tör elő
Belőlem,
Női kéz nyoma a testemen remeg,
A nyár forró szavát veled együtt értem meg.
Minden, ami szép volt,
Minden, ami ránk várhat még,
Már bennünk van rég.
A szemünkben ég
A Tűz.
Minden, ami szép volt,
Minden, ami ránk várhat még,
Már bennünk van rég.
A szemünkben ég
A Tűz.
Támadni kezd a szél,
Nincs több hír, nincs levél.
Alacsony alkonyat hűti le
Magas lázamat.
A Nap még felragyog,
De fagyot hoznak a hajnalok.
De félni nem szabad, amíg csak élsz...
A télre várni kell.
Ó, a télre várni kell,
Hogy hóval fedjen el,
És ne ébresszen fel
Örök álmomból,
Örök álmunkból...
Minden, ami szép volt,
Minden, ami ránk várhat még,
Már bennünk van rég.
A szemünkben ég
A Tűz.
Minden, ami szép volt,
Minden, ami ránk várhat még,
Már bennünk van rég.
A szemünkben ég.
/Ákos/
Lágy vagy és idegen,
Hozzám repülsz a széllel,
Álom terem a szemeden,
Ha mellettem alszol el.
Leszek neked az égbolt,
Leszek neked bármi,
Ha lehunyt szemed engedi
A testedet csodálni.
Ki helyett szeretsz te engem?
Mondd kit látsz te bennem?
Lehet, hogy nem az vagyok, akire vártál:
Nem az, aki hív, nem az, aki vár,
Nem az, kivel ébredtél,
Nem az, kivel álmodtál.
Utolsót lobban a nyár,
Aztán kialszik végképp,
Arcodon most fakó a bánat,
Akár egy régi térkép.
Mit szeretnél jobban,
Angyal legyek vagy férfi?
Szavak nélkül szólok hozzád,
A szíved biztos érti.
Ki helyett szeretsz te engem?
Mondd kit látsz te bennem?
Lehet, hogy nem az vagyok, akire vártál:
Nem az, aki hív, nem az, aki vár,
Nem az, kivel ébredtél,
Nem az, kivel álmodtál.
/Ákos/
Hozzám repülsz a széllel,
Álom terem a szemeden,
Ha mellettem alszol el.
Leszek neked az égbolt,
Leszek neked bármi,
Ha lehunyt szemed engedi
A testedet csodálni.
Ki helyett szeretsz te engem?
Mondd kit látsz te bennem?
Lehet, hogy nem az vagyok, akire vártál:
Nem az, aki hív, nem az, aki vár,
Nem az, kivel ébredtél,
Nem az, kivel álmodtál.
Utolsót lobban a nyár,
Aztán kialszik végképp,
Arcodon most fakó a bánat,
Akár egy régi térkép.
Mit szeretnél jobban,
Angyal legyek vagy férfi?
Szavak nélkül szólok hozzád,
A szíved biztos érti.
Ki helyett szeretsz te engem?
Mondd kit látsz te bennem?
Lehet, hogy nem az vagyok, akire vártál:
Nem az, aki hív, nem az, aki vár,
Nem az, kivel ébredtél,
Nem az, kivel álmodtál.
/Ákos/
Olyan régen volt '967
Nagyon gyorsan elment ez a harminc év
Tudom már mi az, hogy: Soha nem elég!
Az egész volt a szép, kár, hogy véget ért
Most is azt érzem, mint az elején
Nézem az arcod, olyan mint az enyém
Most is azt érzem, mint az elején
Nem maradt más, csak Te meg Én
Sokszor padlóra küldtek, de reggel újra álltam
A falakat mindig, gyorsan megtaláltam
Azt amit tettem, magamnak csináltam
Az egész volt a szép, kár, hogy véget ért
Most is azt érzem, mint az elején
Nézem az arcod, olyan mint az enyém
Most is azt érzem, mint az elején
Nem maradt más, csak Te meg Én
A testvéred voltam, jóban és rosszban
Nem változtam semmit, vagyok aki voltam
Nem adtam még fel, csak egy kicsit elfáradtam
Az egész volt a szép, kár, hogy véget ért...
/P.Mobil/
Nagyon gyorsan elment ez a harminc év
Tudom már mi az, hogy: Soha nem elég!
Az egész volt a szép, kár, hogy véget ért
Most is azt érzem, mint az elején
Nézem az arcod, olyan mint az enyém
Most is azt érzem, mint az elején
Nem maradt más, csak Te meg Én
Sokszor padlóra küldtek, de reggel újra álltam
A falakat mindig, gyorsan megtaláltam
Azt amit tettem, magamnak csináltam
Az egész volt a szép, kár, hogy véget ért
Most is azt érzem, mint az elején
Nézem az arcod, olyan mint az enyém
Most is azt érzem, mint az elején
Nem maradt más, csak Te meg Én
A testvéred voltam, jóban és rosszban
Nem változtam semmit, vagyok aki voltam
Nem adtam még fel, csak egy kicsit elfáradtam
Az egész volt a szép, kár, hogy véget ért...
/P.Mobil/
"Éjszaka indultam hozzád üres az állomás
Hiába nézem a büfé pont most zárt
Ez egy éhes vallomás
A hajnali ködben alig látok odakinn hideg
Bennem még annyi minden lángol
Mondanám, de nincs kinek
Minden út egy helyre tart
Te a hullám voltál én meg a tengerpart
Mint egy eltérített járat amin bomba robban
Úgy öltél meg bennem minden vágyat
Semmi nem fájt ennél jobban
Minden út egy helyre tart
Te a hullám voltál én meg a part
Tudom hogy nem volt varázsló
tudom csak álomkép hogy
Ő félig angyal volt én félig ember félig gép
éget belül ha rám néz kínoz ha lát és
mégis hagyom elragadjon és vigyen magával
minden létező világon át
szíven talált
szíven talált minden szavad
szíven talált
Az éjszaka újra az úton ér
ez már egy másik állomás
a ködöt is elfújta a szél
bennem nincs több vallomás
Minden út egy helyre tart
Te a hullám voltál én meg a part
Tudom hogy nem volt varázsló
tudom csak álomkép hogy
Ő félig angyal volt én félig ember félig gép
éget belül ha rám néz kínoz ha lát és
mégis hagyom elragadjon és vigyen magával
minden létező világon át
szíven talált
szíven talált minden szavad
szíven talált
(én többé nem gondolok Rád)
Tankcsapda - Minden szó
Hiába nézem a büfé pont most zárt
Ez egy éhes vallomás
A hajnali ködben alig látok odakinn hideg
Bennem még annyi minden lángol
Mondanám, de nincs kinek
Minden út egy helyre tart
Te a hullám voltál én meg a tengerpart
Mint egy eltérített járat amin bomba robban
Úgy öltél meg bennem minden vágyat
Semmi nem fájt ennél jobban
Minden út egy helyre tart
Te a hullám voltál én meg a part
Tudom hogy nem volt varázsló
tudom csak álomkép hogy
Ő félig angyal volt én félig ember félig gép
éget belül ha rám néz kínoz ha lát és
mégis hagyom elragadjon és vigyen magával
minden létező világon át
szíven talált
szíven talált minden szavad
szíven talált
Az éjszaka újra az úton ér
ez már egy másik állomás
a ködöt is elfújta a szél
bennem nincs több vallomás
Minden út egy helyre tart
Te a hullám voltál én meg a part
Tudom hogy nem volt varázsló
tudom csak álomkép hogy
Ő félig angyal volt én félig ember félig gép
éget belül ha rám néz kínoz ha lát és
mégis hagyom elragadjon és vigyen magával
minden létező világon át
szíven talált
szíven talált minden szavad
szíven talált
(én többé nem gondolok Rád)
Tankcsapda - Minden szó
Tekerek aztán szívok és fújom a füstjét,
Fotelben lábam egy puffon, a TV-met nézem.
Csodálkozom, hogy miért történik meg ismét,
Ami már megtörtént velem, nem is olyan régen...
Egyedül vagyok, a magány a vendég nálam.
Hajnal van, hallom, horkol a város.
Hiába hívom, nem jön a szememre álom,
Persze, minek is jönne, én nem vagyok álmos...
Semmi nincs, amit még nem mondtam el,
A kérdésedre, csak a csend felel.
Se a Föld, se az Ég, se a zöld, se a kék,
Se a Nap, se a Hold, nélküled nem olyan amilyen volt.
Se a Tűz, se a víz, se a szag, se az íz,
Se a jó, se a rossz, nyugalmat
Nincs már ami hoz, nincs már ami hoz.
Itt állok látod, mossa a testemet,
A hang, a fény, a füst lassan maga alá temet.
Itt állok látod, és ha erre születtem
Hát, majd egyedül töltök el, minden éjszakát!!
Semmi nincs, amit még nem mondtam el,
A kérdésedre, csak a csend felel.
Se a Föld, se az Ég, se a zöld, se a kék,
Se a Nap, se a Hold, nélküled nem olyan amilyen volt.
Se a forma, se a szín, se az öröm, se a kín,
Se a már, se a még, nyugalmat nem adnak rég.
Se a füst, se a por, se a nők, se a bor,
Se a szív, se az ész, se a terv, se a kész,
Se a nappal, se az éj, nincs semmilyen szenvedély,
Ami nálad jobban kell, és ez soha nem múlik el!!
Se a tűz, se a víz, se a szag, se az íz,
Se a jó, se a rossz, nyugalmat,
Nincs már ami hoz, nincs már ami hoz...
/Tankcsapda/
Fotelben lábam egy puffon, a TV-met nézem.
Csodálkozom, hogy miért történik meg ismét,
Ami már megtörtént velem, nem is olyan régen...
Egyedül vagyok, a magány a vendég nálam.
Hajnal van, hallom, horkol a város.
Hiába hívom, nem jön a szememre álom,
Persze, minek is jönne, én nem vagyok álmos...
Semmi nincs, amit még nem mondtam el,
A kérdésedre, csak a csend felel.
Se a Föld, se az Ég, se a zöld, se a kék,
Se a Nap, se a Hold, nélküled nem olyan amilyen volt.
Se a Tűz, se a víz, se a szag, se az íz,
Se a jó, se a rossz, nyugalmat
Nincs már ami hoz, nincs már ami hoz.
Itt állok látod, mossa a testemet,
A hang, a fény, a füst lassan maga alá temet.
Itt állok látod, és ha erre születtem
Hát, majd egyedül töltök el, minden éjszakát!!
Semmi nincs, amit még nem mondtam el,
A kérdésedre, csak a csend felel.
Se a Föld, se az Ég, se a zöld, se a kék,
Se a Nap, se a Hold, nélküled nem olyan amilyen volt.
Se a forma, se a szín, se az öröm, se a kín,
Se a már, se a még, nyugalmat nem adnak rég.
Se a füst, se a por, se a nők, se a bor,
Se a szív, se az ész, se a terv, se a kész,
Se a nappal, se az éj, nincs semmilyen szenvedély,
Ami nálad jobban kell, és ez soha nem múlik el!!
Se a tűz, se a víz, se a szag, se az íz,
Se a jó, se a rossz, nyugalmat,
Nincs már ami hoz, nincs már ami hoz...
/Tankcsapda/
Kéz, ami most megérint,
De félsz, hogy pórulj jársz megint.
A véred, nem hagy nyugodni majd,
Érzed késő, úgyis már benne vagy!
Éget a vágy, hogy felhívjad,
Percek tünnek óráknak,
Attól félsz, hogy most is csak,
Megégeted, magad!
Egy jel, amit most Tőle vársz,
Róla álmodsz, és az álmokban nincs határ.
Szárnyal, a képzeleted megint,
Az ágyban, ha egyedül vagy,
Ez mindig segít!
Éget a vágy, hogy felhívjad,
Percek tünnek óráknak,
Attól félsz, hogy most is csak,
Megégeted, megégeted magad!...
/Machine Mouse/
De félsz, hogy pórulj jársz megint.
A véred, nem hagy nyugodni majd,
Érzed késő, úgyis már benne vagy!
Éget a vágy, hogy felhívjad,
Percek tünnek óráknak,
Attól félsz, hogy most is csak,
Megégeted, magad!
Egy jel, amit most Tőle vársz,
Róla álmodsz, és az álmokban nincs határ.
Szárnyal, a képzeleted megint,
Az ágyban, ha egyedül vagy,
Ez mindig segít!
Éget a vágy, hogy felhívjad,
Percek tünnek óráknak,
Attól félsz, hogy most is csak,
Megégeted, megégeted magad!...
/Machine Mouse/
Vársz, mindig csak vársz,
Igaz az élet így is megy tovább.
A múlton rágódni kár.
Látnod kell még néhány csodát,
Kezedben a megoldás.
A csillagok végre úgy állnak,
Hogy minden összejött.
Nincs már mitől tartanod,
Egy angyal figyel fönt.
Vársz, mindig csak vársz,
De most döntened kell, hogyan tovább.
A hosszú úton egy társra vágysz,
Ott leszek, számíthatsz rám.
A fejedben a megoldás.
A csillagok végre úgy állnak,
Hogy minden összejött.
Nincs már mitől tartanod,
Egy angyal figyel fönt...
/Machine Mouse/
Igaz az élet így is megy tovább.
A múlton rágódni kár.
Látnod kell még néhány csodát,
Kezedben a megoldás.
A csillagok végre úgy állnak,
Hogy minden összejött.
Nincs már mitől tartanod,
Egy angyal figyel fönt.
Vársz, mindig csak vársz,
De most döntened kell, hogyan tovább.
A hosszú úton egy társra vágysz,
Ott leszek, számíthatsz rám.
A fejedben a megoldás.
A csillagok végre úgy állnak,
Hogy minden összejött.
Nincs már mitől tartanod,
Egy angyal figyel fönt...
/Machine Mouse/
Százezer perc melyet rád vesztegettem én,
Százezerszer sem tudtam megbocsátani még.
Százezer perc harcolnék, de nincs miért,
Százezer perc talán majd egyszer véget ér.
Álmodni könnyű volt, de a valóság elsöpört,
Összeragadt szárnyakkal távolra nem repülsz.
A színes oldalak közt fekte-fehér a kép,
Ne gonodld, hogy így maradhat, mondd mire vársz még.
Százezer perc melyet rád vesztegettem én,
Százezerszer sem tudtam megbocsátani még.
Százezer perc harcolnék, de nincs miért,
Százezer perc talán majd egyszer véget ér.
Elsodort a szembeszél, mert annyira gyenge vagy,
Próbálj hát talpra állni, szedd össze magad.
Hidd el a rohadt almát senki nem veszi meg,
Jönnek a boldogságok a hosszú kínok helyett...
/Machine Mouse/
Százezerszer sem tudtam megbocsátani még.
Százezer perc harcolnék, de nincs miért,
Százezer perc talán majd egyszer véget ér.
Álmodni könnyű volt, de a valóság elsöpört,
Összeragadt szárnyakkal távolra nem repülsz.
A színes oldalak közt fekte-fehér a kép,
Ne gonodld, hogy így maradhat, mondd mire vársz még.
Százezer perc melyet rád vesztegettem én,
Százezerszer sem tudtam megbocsátani még.
Százezer perc harcolnék, de nincs miért,
Százezer perc talán majd egyszer véget ér.
Elsodort a szembeszél, mert annyira gyenge vagy,
Próbálj hát talpra állni, szedd össze magad.
Hidd el a rohadt almát senki nem veszi meg,
Jönnek a boldogságok a hosszú kínok helyett...
/Machine Mouse/
Tartson örökké....
Az lesz az utad, amit vakon jársz,
Hozza a sors, amit nagyon vársz,
Sok lesz a harc, ha az egész kell,
Könnyebb, ha beéred a felével.
Engem is farag ez a menetelés,
Nem lehet minden napom szerencsés.
Engem is vág, üt a gonoszság,
Kaptam már annyit, mint egy homokzsák.
De élek, mint más.
És bejön ez az élet, nincs más.
Élek, mint más.
Hogy rövid ez az élet, szívás.
Lehet borban az igazság, jöhet szóban a pimaszság,
Mehet bőven a bolondság, de nekem nőben a boldogság.
Addig van élet, amíg szeret egy nő
Hímeknek ez a szint a legfelső.
Csak az a nő, aki veled száll,
S átadja szárnyait ha zuhannál
De élek, mint más.
És bejön ez az élet, nincs más.
Élek, mint más.
Hogy rövid ez az élet, szívás.
Lehet borban az igazság, jöhet szóban a pimaszság,
Mehet bőven a bolondság, de nekem nőben a boldogság.
..
/Hooligans/
Hozza a sors, amit nagyon vársz,
Sok lesz a harc, ha az egész kell,
Könnyebb, ha beéred a felével.
Engem is farag ez a menetelés,
Nem lehet minden napom szerencsés.
Engem is vág, üt a gonoszság,
Kaptam már annyit, mint egy homokzsák.
De élek, mint más.
És bejön ez az élet, nincs más.
Élek, mint más.
Hogy rövid ez az élet, szívás.
Lehet borban az igazság, jöhet szóban a pimaszság,
Mehet bőven a bolondság, de nekem nőben a boldogság.
Addig van élet, amíg szeret egy nő
Hímeknek ez a szint a legfelső.
Csak az a nő, aki veled száll,
S átadja szárnyait ha zuhannál
De élek, mint más.
És bejön ez az élet, nincs más.
Élek, mint más.
Hogy rövid ez az élet, szívás.
Lehet borban az igazság, jöhet szóban a pimaszság,
Mehet bőven a bolondság, de nekem nőben a boldogság.
..
/Hooligans/
Ne kérdezz semmit, fogd be a szád!
Bármit kívánsz, az itt vár rád.
Lépj be és adj fel minden reményt!
Együtt elvisszük a főnyereményt.
Felhevült tested érzi a káoszt,
már most a mámort injektálom beléd.
Gyönyörország, amit láttál, itt áll
A valóság ködös álomkép már
Ez a sors rád velem együtt itt vár
Gyönyörország, tiéd, miért hátrálnál
Ugyanolyan kéj vár rád, ami rám
Hajolj fölém, emeld a pipám!
Ajkadhoz szívd, izzon a parázs,
Fullánkját neked szánó darázs.
Vagyok, és ne kérj, hagyjalak békén, a végén
Hatni fog úgyis rád a varázs.
Miért hátrálnál - Inkább várnál
Miért hátrálnál - Ellenállnál
Miért hátrálnál - Másra vágynál
Miért hátrálnál - Gyönge nádszál
Jön a mámor és elvarázsol
Jön a mámor és elvarázsol...
/Hooligans/
Bármit kívánsz, az itt vár rád.
Lépj be és adj fel minden reményt!
Együtt elvisszük a főnyereményt.
Felhevült tested érzi a káoszt,
már most a mámort injektálom beléd.
Gyönyörország, amit láttál, itt áll
A valóság ködös álomkép már
Ez a sors rád velem együtt itt vár
Gyönyörország, tiéd, miért hátrálnál
Ugyanolyan kéj vár rád, ami rám
Hajolj fölém, emeld a pipám!
Ajkadhoz szívd, izzon a parázs,
Fullánkját neked szánó darázs.
Vagyok, és ne kérj, hagyjalak békén, a végén
Hatni fog úgyis rád a varázs.
Miért hátrálnál - Inkább várnál
Miért hátrálnál - Ellenállnál
Miért hátrálnál - Másra vágynál
Miért hátrálnál - Gyönge nádszál
Jön a mámor és elvarázsol
Jön a mámor és elvarázsol...
/Hooligans/
Kezemben a fényképed, szinte beszél hozzám,
Hallanám a hangod, de nem vagy itt már.
Ragaszkodom nagyon, nekem mindent megér,
De semmi sem örök, egyszer minden véget ér.
Harcolnék a változással, nem akarom hinni,
Hogy boldogságom dolgai meg fognak szűnni.
Sajnos rövid az élet, egy röpke gondolat,
Ne sirasd mi elmúlt, hát add meg önmagad.
De jó volna,
De jó volna,
De jó volna, ha minden így maradna!
Az összes dolog az életemben, minden jó és szép,
Az összes dolog az életemben, tartson örökké.
Az összes dolog az életemben, minden jó és szép,
Az összes dolog az életemben, tartson örökké.
Állok a mikrofonnál, mögöttem zenél a banda,
Összeköt már minket, ezer év hulláma.
Mondanék egy pár szót, figyeljetek még rám,
Csak a dalunk marad, de az élet elszáll.
Harcolnék a változással, nem akarom hinni,
Hogy boldogságom dolgai meg fognak szűnni.
Sajnos rövid az élet, egy röpke gondolat,
Ne sirasd mi elmúlt, hát add meg önmagad.
De jó volna,
De jó volna,
De jó volna, ha minden igy maradna!
Az összes dolog az életemben, minden jó és szép,
Az összes dolog az életemben, tartson örökké.
Az összes dolog az életemben, minden jó és szép,
Az összes dolog az életemben, tartson örökké.
..
/Hooligans/
Hallanám a hangod, de nem vagy itt már.
Ragaszkodom nagyon, nekem mindent megér,
De semmi sem örök, egyszer minden véget ér.
Harcolnék a változással, nem akarom hinni,
Hogy boldogságom dolgai meg fognak szűnni.
Sajnos rövid az élet, egy röpke gondolat,
Ne sirasd mi elmúlt, hát add meg önmagad.
De jó volna,
De jó volna,
De jó volna, ha minden így maradna!
Az összes dolog az életemben, minden jó és szép,
Az összes dolog az életemben, tartson örökké.
Az összes dolog az életemben, minden jó és szép,
Az összes dolog az életemben, tartson örökké.
Állok a mikrofonnál, mögöttem zenél a banda,
Összeköt már minket, ezer év hulláma.
Mondanék egy pár szót, figyeljetek még rám,
Csak a dalunk marad, de az élet elszáll.
Harcolnék a változással, nem akarom hinni,
Hogy boldogságom dolgai meg fognak szűnni.
Sajnos rövid az élet, egy röpke gondolat,
Ne sirasd mi elmúlt, hát add meg önmagad.
De jó volna,
De jó volna,
De jó volna, ha minden igy maradna!
Az összes dolog az életemben, minden jó és szép,
Az összes dolog az életemben, tartson örökké.
Az összes dolog az életemben, minden jó és szép,
Az összes dolog az életemben, tartson örökké.
..
/Hooligans/
Kipróbált már az élet
megéltél mit más soha még
Nálunk nyár , nálad tél lett
De nem ölt még meg mindig a jég
Nincs hazád , csak a véred hajt
Így élsz te át ezer jót és bajt
Ha menni kell tudom is lépsz tovább
Menj tovább : majd új nap vár , új nap vár
Bármi volt : csak a múltad már , múltad már
Bánni kár : amit megtettél , megtettél
Hív az út : amit megleltél
Ahány év annyi hónap
Miért vársz?: az új a tiéd
A múlt a múlt vár a holnap
Legördül a szőnyeg eléd
Nincs hazád , csak a véred hajt
Így élsz te át ezer jót és bajt
Ha menni kell tudom úgy is lépsz tovább
Menj Tovább : majd új nap vár , új nap vár
Bármi volt : csak a múltad már , múltad már
Bánni kár : amit megtettél , megtettél
Hív az út : amit megleltél...
/Hooligans/
megéltél mit más soha még
Nálunk nyár , nálad tél lett
De nem ölt még meg mindig a jég
Nincs hazád , csak a véred hajt
Így élsz te át ezer jót és bajt
Ha menni kell tudom is lépsz tovább
Menj tovább : majd új nap vár , új nap vár
Bármi volt : csak a múltad már , múltad már
Bánni kár : amit megtettél , megtettél
Hív az út : amit megleltél
Ahány év annyi hónap
Miért vársz?: az új a tiéd
A múlt a múlt vár a holnap
Legördül a szőnyeg eléd
Nincs hazád , csak a véred hajt
Így élsz te át ezer jót és bajt
Ha menni kell tudom úgy is lépsz tovább
Menj Tovább : majd új nap vár , új nap vár
Bármi volt : csak a múltad már , múltad már
Bánni kár : amit megtettél , megtettél
Hív az út : amit megleltél...
/Hooligans/
Miért hiszem el oly könnyedén,
Hogy az álom hoz majd valóságot,
Bánat nélkül bánatos vagyok.
Ó, mondd el, miért kell nekem
Hűség nélkül hűnek lennem
Álomképet kell szeretnem.
Rád találtam az álmaimban, nem tehettem mást,
Fogadj el hát egy titkos vallomást.
Rád találtam, a két szemedben őrült szenvedély,
Édes érzés, és mindig visszatér.
Érzem, hogy valahol létezel,
Hogy messze vagy, vagy túl közel
Ó, mondd el, hogyan döntsem el.
Segíts, segíts hát ó, istenem,
Hogy hűség nélkül hű lehessek,
De álomképet miért szeressek.
Rád találtam...
/Hexina/
Hogy az álom hoz majd valóságot,
Bánat nélkül bánatos vagyok.
Ó, mondd el, miért kell nekem
Hűség nélkül hűnek lennem
Álomképet kell szeretnem.
Rád találtam az álmaimban, nem tehettem mást,
Fogadj el hát egy titkos vallomást.
Rád találtam, a két szemedben őrült szenvedély,
Édes érzés, és mindig visszatér.
Érzem, hogy valahol létezel,
Hogy messze vagy, vagy túl közel
Ó, mondd el, hogyan döntsem el.
Segíts, segíts hát ó, istenem,
Hogy hűség nélkül hű lehessek,
De álomképet miért szeressek.
Rád találtam...
/Hexina/
Igen, én vagyok a bun mert én vagyok az élet
Én vagyok a kezdet és a te véged
Én vagyok az egy és a minden
Soha nem másban csak magamban hittem
Te tényleg azt hiszed tudod mi az élet
Megtaníthatsz arra amit te sem értesz
Hazug minden szó te nem szeretsz engem
Döntsd el végre velem vagy ellenem
Látom újra itt vagy hogy megments engem
Hogy elmondd újra hogy mit kell tennem
Hazug minden szó te nem szeretsz engem
Döntsd el végre velem, vagy ellenem...
/Replika/
Én vagyok a kezdet és a te véged
Én vagyok az egy és a minden
Soha nem másban csak magamban hittem
Te tényleg azt hiszed tudod mi az élet
Megtaníthatsz arra amit te sem értesz
Hazug minden szó te nem szeretsz engem
Döntsd el végre velem vagy ellenem
Látom újra itt vagy hogy megments engem
Hogy elmondd újra hogy mit kell tennem
Hazug minden szó te nem szeretsz engem
Döntsd el végre velem, vagy ellenem...
/Replika/
Véget ért az út, amin jártam NÉLKÜLED
Mennék tovább, de a lábam nem követ
Hittem, hogy megértek mindent, amit csak lehet
Hogy elérhetem a csúcsot NÉLKÜLED
Arra vágytam, hogy mindent megszerezzek
Hogy mindenki, engem szeressen
Hogy csodáljanak az emberek
Arra nem gondoltam, hogy így elveszítelek
Én mindenütt ott voltam
Most mégis szenvedek
Sokat láttam, de még sem értek semmit
Csak annyit, amit TE adtál nekem
Értem azt hogy miért élek, s hogy sohasem tüntem el
Hatalmas ez a világ, ez a szenvedések földje
Mindíg velem voltál, én mégis NÉLKÜLED
Ha velem vagy, én nem veszíthetek
Most mégis szenvedek
Sokat láttam, de még sem értek semmit
Csak annyit, amit TE adtál nekem
TE adtad a szót, TE adtad a szívem
TE adtad a formám, TE adtad az ízem
TE adtad az érzést, és mindent, amit kértem
TE adtad a vágyat, ami vissza visz innen...
/Replika/
Mennék tovább, de a lábam nem követ
Hittem, hogy megértek mindent, amit csak lehet
Hogy elérhetem a csúcsot NÉLKÜLED
Arra vágytam, hogy mindent megszerezzek
Hogy mindenki, engem szeressen
Hogy csodáljanak az emberek
Arra nem gondoltam, hogy így elveszítelek
Én mindenütt ott voltam
Most mégis szenvedek
Sokat láttam, de még sem értek semmit
Csak annyit, amit TE adtál nekem
Értem azt hogy miért élek, s hogy sohasem tüntem el
Hatalmas ez a világ, ez a szenvedések földje
Mindíg velem voltál, én mégis NÉLKÜLED
Ha velem vagy, én nem veszíthetek
Most mégis szenvedek
Sokat láttam, de még sem értek semmit
Csak annyit, amit TE adtál nekem
TE adtad a szót, TE adtad a szívem
TE adtad a formám, TE adtad az ízem
TE adtad az érzést, és mindent, amit kértem
TE adtad a vágyat, ami vissza visz innen...
/Replika/
Ó, uram csak kérdezem
Van-e még esélyem, hogy elérjelek téged
Vagy lekéstelek már
Bár most úgy érzem, nincs előttem akadály
Hallom a szót, a szívem beszél
Megteszem, amit kér
Nem baj, ha fáj, akkor is szép
Ha semmit nem ígér
Én bevallom, sokszor küzdök ellened
Nem hallgatok a szívre
Mert elvakít a kép és eltűnik a cél
Felébred bennem az ösztönlény
De másnap ébredek és meghasad a szívem
Hogy nem voltál velem
Adj nekem erőt és még több időt
Hogy szerethesselek
Szólj hozzám még, érints meg kérlek
Nagyon fáj, hogy így kell éljek
Szólj hozzám még, érints meg kérlek
Vagy engedj el, engedj el végleg
Szólj hozzám, érints meg
Adj erőt, hogy szerethesselek...
/Replika/
Van-e még esélyem, hogy elérjelek téged
Vagy lekéstelek már
Bár most úgy érzem, nincs előttem akadály
Hallom a szót, a szívem beszél
Megteszem, amit kér
Nem baj, ha fáj, akkor is szép
Ha semmit nem ígér
Én bevallom, sokszor küzdök ellened
Nem hallgatok a szívre
Mert elvakít a kép és eltűnik a cél
Felébred bennem az ösztönlény
De másnap ébredek és meghasad a szívem
Hogy nem voltál velem
Adj nekem erőt és még több időt
Hogy szerethesselek
Szólj hozzám még, érints meg kérlek
Nagyon fáj, hogy így kell éljek
Szólj hozzám még, érints meg kérlek
Vagy engedj el, engedj el végleg
Szólj hozzám, érints meg
Adj erőt, hogy szerethesselek...
/Replika/
