"Motoron ülve az utakat járod
Lebeg a szélben a bőrkabátod
Széles az út, kövér a gáz
Füstöl a kerék, zúg a határ
Köd előttünk. köd utánunk
Amíg élünk meg sem állunk
Köd előttünk, köd utánunk
Két keréken az utakon járunk
Magyar égen magyar Isten, csak azt mondom, bizonyisten
Magyar égen magyar Isten, motorosnak párja nincsen
Kajla bajszod a menetszél rázza
Rohan a táltos az utat zabálja
Gyorsul a tempó, pokoli vágta
Háború ez a gépek csatája
Köd előttünk, köd utánunk
Amíg élünk meg sem állunk
Köd előttünk, köd utánunk
Két keréken az utakon járunk
Magyar égen magyar Isten, csak azt mondom, bizonyisten
Magyar égen magyar Isten, motorosnak párja nincsen
Magyar égen magyar Isten, vigyázzon rátok az Isten"
Blues Company
Lebeg a szélben a bőrkabátod
Széles az út, kövér a gáz
Füstöl a kerék, zúg a határ
Köd előttünk. köd utánunk
Amíg élünk meg sem állunk
Köd előttünk, köd utánunk
Két keréken az utakon járunk
Magyar égen magyar Isten, csak azt mondom, bizonyisten
Magyar égen magyar Isten, motorosnak párja nincsen
Kajla bajszod a menetszél rázza
Rohan a táltos az utat zabálja
Gyorsul a tempó, pokoli vágta
Háború ez a gépek csatája
Köd előttünk, köd utánunk
Amíg élünk meg sem állunk
Köd előttünk, köd utánunk
Két keréken az utakon járunk
Magyar égen magyar Isten, csak azt mondom, bizonyisten
Magyar égen magyar Isten, motorosnak párja nincsen
Magyar égen magyar Isten, vigyázzon rátok az Isten"
Blues Company
"Szürke asztaloknál ültem sokat egymagam
Cigaretta füstben szőttem nehéz álmokat
Vándoroltam sokat a szabad ég alatt
Szívem mélyén a sok emlék itt maradt
Álmok nélkül alszom el, rádhajolva
A pokolból nézek fel a csillagokra
Feltör bennem oly sok emlék megfakulva
Minden éjjel gyertya ég az ablakomban
Egyre csak visszajárnak hozzám a tegnapok
Nem tudhatjuk még, mit hoznak majd a holnapok
Részeg hajnalok, mámoros éjszakák
Üres asztalok pár összetört pohár
Néha szárnyalunk, mint égen a szabad madár
Ijedten vágtatunk, mert szívünkben hiúság
Kicsi porszemek vagyunk, ha veszítünk elbukunk
Repülni szeretnénk feljebb de nem tudunk......."
Blues Company
Cigaretta füstben szőttem nehéz álmokat
Vándoroltam sokat a szabad ég alatt
Szívem mélyén a sok emlék itt maradt
Álmok nélkül alszom el, rádhajolva
A pokolból nézek fel a csillagokra
Feltör bennem oly sok emlék megfakulva
Minden éjjel gyertya ég az ablakomban
Egyre csak visszajárnak hozzám a tegnapok
Nem tudhatjuk még, mit hoznak majd a holnapok
Részeg hajnalok, mámoros éjszakák
Üres asztalok pár összetört pohár
Néha szárnyalunk, mint égen a szabad madár
Ijedten vágtatunk, mert szívünkben hiúság
Kicsi porszemek vagyunk, ha veszítünk elbukunk
Repülni szeretnénk feljebb de nem tudunk......."
Blues Company
"Mondd, hova fúj, sodor el a szél
És hova jutok én, ha már te nem akarnál
Mert egyedül te vagy, aki kell
S ha nem is hiszed el,ma már csak te maradtál
Szívemben rég az a szerelem ég, amit gyújtottál
Nekem ítélt téged valamiért az élet régen már
És forog a Föld, ha karodba zársz
Mert veled oly szép a világ
Csoda talán az a pici varázs, de minket összetart
Dalol a szívem, ha közelebb lépsz, s mindig így lesz majd
És forog a Föld, ha karodba zársz
Mert veled oly szép a világ
Ha egyedül sodor el a szél, azt nem akarom én
Hát ölelj gyorsan át
Mert egyedül te vagy, aki kell
És én nem adom fel, mindig vigyázok rád..."
/Kefír & Baby Gabi/
És hova jutok én, ha már te nem akarnál
Mert egyedül te vagy, aki kell
S ha nem is hiszed el,ma már csak te maradtál
Szívemben rég az a szerelem ég, amit gyújtottál
Nekem ítélt téged valamiért az élet régen már
És forog a Föld, ha karodba zársz
Mert veled oly szép a világ
Csoda talán az a pici varázs, de minket összetart
Dalol a szívem, ha közelebb lépsz, s mindig így lesz majd
És forog a Föld, ha karodba zársz
Mert veled oly szép a világ
Ha egyedül sodor el a szél, azt nem akarom én
Hát ölelj gyorsan át
Mert egyedül te vagy, aki kell
És én nem adom fel, mindig vigyázok rád..."
/Kefír & Baby Gabi/
"Ne kérd, hogy ígérjem meg azt, amit nem tudok!
Szeretlek, és melleted vagyok.
De tudom jól, hogy eljön majd a nap,
És nem lesz semmi, ami majd visszatart.
Mert sehol sem tudtam megnyugodni még.
S ha nem lennék szabad, élni sem tudnék!
Homok a szélben, azt mondod, az vagyok
Homok a szélben, lehet, hogy az vagyok.
Homok a szélben, tudom, hogy az vagyok.
Homok a szépben, megváltozni nem tudok.
Meder nélküli folyó leszek nélküled,
És meglehet, hogy sokszor tévedek,
És minden reggel máshol ér talán,
És senki nem fog emlékezni rám,
És nem tudom, hogy mi történhet még,
De ha nem lennék szabad, élni sem tudnék!
Homok a szélben..."
/Balázs Fecó/
Szeretlek, és melleted vagyok.
De tudom jól, hogy eljön majd a nap,
És nem lesz semmi, ami majd visszatart.
Mert sehol sem tudtam megnyugodni még.
S ha nem lennék szabad, élni sem tudnék!
Homok a szélben, azt mondod, az vagyok
Homok a szélben, lehet, hogy az vagyok.
Homok a szélben, tudom, hogy az vagyok.
Homok a szépben, megváltozni nem tudok.
Meder nélküli folyó leszek nélküled,
És meglehet, hogy sokszor tévedek,
És minden reggel máshol ér talán,
És senki nem fog emlékezni rám,
És nem tudom, hogy mi történhet még,
De ha nem lennék szabad, élni sem tudnék!
Homok a szélben..."
/Balázs Fecó/
"Ugyanúgy kel fel a nap
És ugyanúgy megy el
Csak mi nem látjuk egyformán sosem
Hogy ugyanúgy hoz ugyanazt
Vagy szebb, mint amilyen
Te is így, én is máshogy képzelem
És ugyanúgy jön fel a Hold
Ugyanúgy fogy el
Neked mégis másképp, mint nekem
Sohe járunk ugyanott
Csak azonos helyen
Két világ ami nincs is túl közel
Így szeretem, és bármi lesz velünk
Soha úgy ne legyen, hogy egyformák legyünk
Amíg egymáshoz változunk
Tükörképben tükörkép vagyunk
Idegen akit lépésenként engedsz közelebb
Akiről lassan elhiszed, hogy téged keresett
Mosolyog ahogy átölel, mert tudja kit ölel
Egy idegent, akit lépésként engedett közel
Tanulunk és tanulunk
Szépen haladunk
Egyre több, amit végképp nem tudunk
Szerelem és türelem
Forrón, hidegen
Két világ, ami együtt van jelen
Idegen akit lépésenként engedsz közelebb
Akiről lassan elhiszed, hogy téged keresett
Mosolyog ahogy átölel, mert tudja kit ölel
Egy idegent, akit lépésként enged csak közel..."
/Balázs Fecó/
És ugyanúgy megy el
Csak mi nem látjuk egyformán sosem
Hogy ugyanúgy hoz ugyanazt
Vagy szebb, mint amilyen
Te is így, én is máshogy képzelem
És ugyanúgy jön fel a Hold
Ugyanúgy fogy el
Neked mégis másképp, mint nekem
Sohe járunk ugyanott
Csak azonos helyen
Két világ ami nincs is túl közel
Így szeretem, és bármi lesz velünk
Soha úgy ne legyen, hogy egyformák legyünk
Amíg egymáshoz változunk
Tükörképben tükörkép vagyunk
Idegen akit lépésenként engedsz közelebb
Akiről lassan elhiszed, hogy téged keresett
Mosolyog ahogy átölel, mert tudja kit ölel
Egy idegent, akit lépésként engedett közel
Tanulunk és tanulunk
Szépen haladunk
Egyre több, amit végképp nem tudunk
Szerelem és türelem
Forrón, hidegen
Két világ, ami együtt van jelen
Idegen akit lépésenként engedsz közelebb
Akiről lassan elhiszed, hogy téged keresett
Mosolyog ahogy átölel, mert tudja kit ölel
Egy idegent, akit lépésként enged csak közel..."
/Balázs Fecó/
"Mégsem maradtál velem,
Nem tudom, most hogy legyen,
Én még mindig ôrzöm a dalt,
De te már nem emlékezel.
És többé nem fogod a kezem,
Amikor elfog a félelem,
Hogy sok harcban kevés az értelem,
Az erôm túl gyorsan fogy el.
Pedig én úgy szerettelek,
Hogy szebben nem lehet,
S ha nem is voltam mindig veled,
Sose voltam ellened,
És csak benned hittem,
Most csak azt szégyellem,
Hogy így is kevés voltam neked.
Két év volt és úgy ment el,
Hogy szinte észre sem vettem.
Veled osztottam meg mindenem,
S te hagytad elveszítenem..."
/Balázs Fecó/
Nem tudom, most hogy legyen,
Én még mindig ôrzöm a dalt,
De te már nem emlékezel.
És többé nem fogod a kezem,
Amikor elfog a félelem,
Hogy sok harcban kevés az értelem,
Az erôm túl gyorsan fogy el.
Pedig én úgy szerettelek,
Hogy szebben nem lehet,
S ha nem is voltam mindig veled,
Sose voltam ellened,
És csak benned hittem,
Most csak azt szégyellem,
Hogy így is kevés voltam neked.
Két év volt és úgy ment el,
Hogy szinte észre sem vettem.
Veled osztottam meg mindenem,
S te hagytad elveszítenem..."
/Balázs Fecó/
"Volt idö mikor még nem voltál,
S nem éreztem, hogy fájna majd ha nem volnál;
és most látod, féltelek, őrízlek, védelek;
Mert lesz idö meglehet, hogy nem leszel már.
Voltak, akik szerettek, úgy hiszem;
Ma sem tudom végül miért hagytak el;
De téged most már féltelek, szeress úgy hogy jó legyek;
Örizz meg - elveszek ha nem figyelsz rám!
Változnak az évszakok, rossz idők, szép napok;
Bújj hozzám, ne hagyj el;
Ha én mennék, ne engedj el.
Változnak az évszakok jó idők, rossz napok;
Bujj hozzám, ne hagyj el;
Ha én mennék, ne engedj el!
Probáltam másokkal, máshogyan;
Ma egyik is, másik is messze van;
És véletlen, úgy lehet, de téged már féltelek;
őrizz meg, elveszek, ha nem figyelsz rám!..."
/Balázs Fecó/
S nem éreztem, hogy fájna majd ha nem volnál;
és most látod, féltelek, őrízlek, védelek;
Mert lesz idö meglehet, hogy nem leszel már.
Voltak, akik szerettek, úgy hiszem;
Ma sem tudom végül miért hagytak el;
De téged most már féltelek, szeress úgy hogy jó legyek;
Örizz meg - elveszek ha nem figyelsz rám!
Változnak az évszakok, rossz idők, szép napok;
Bújj hozzám, ne hagyj el;
Ha én mennék, ne engedj el.
Változnak az évszakok jó idők, rossz napok;
Bujj hozzám, ne hagyj el;
Ha én mennék, ne engedj el!
Probáltam másokkal, máshogyan;
Ma egyik is, másik is messze van;
És véletlen, úgy lehet, de téged már féltelek;
őrizz meg, elveszek, ha nem figyelsz rám!..."
/Balázs Fecó/
"Megint elment a nap,ahogy mindig szokott.
Nem túl sok van már,amit még itt hagyott.
Ami félig van kész, az ma félig marad.
Engedd, hogy a dolgok most nélkülünk változzanak.
Egy felhőn ülünk fenn a város fölött.
Távolról néztük, ahogy átöltözött.
Indulhatunk. Itt már tudjuk, milyen.
Rád bízom, merre. Ne ez a bolygó legyen.
Érints meg még egyszer, lassan.
Úgy alszom el.
Legyen függöny mögött a világ.
Érints meg még egyszer, lassan,
érzékenyen, és kívánj jó éjszakát.
Ki mondja meg, vajon meddig lehet,
hogy minden nap,mindenhol erős legyek?
A csönd volna jó.Kicsit könnyebb napok.
Ne kérdezz semmit, ha látod,hogy fáradt vagyok.
Érints meg még egyszer, lassan.
Úgy alszom el.
Legyen függöny mögött a világ.
Érints meg még egyszer, lassan,
érzékenyen,és kívánj jó éjszakát.
Elment a nap,ahogy mindig szokott.
De túl sok van már,amit még itt hagyott.
Ami félig van kész,az ma félig marad.
Engedd, hogy a dolgok most nélkülünk változzanak..."
/Balázs Fecó/
Nem túl sok van már,amit még itt hagyott.
Ami félig van kész, az ma félig marad.
Engedd, hogy a dolgok most nélkülünk változzanak.
Egy felhőn ülünk fenn a város fölött.
Távolról néztük, ahogy átöltözött.
Indulhatunk. Itt már tudjuk, milyen.
Rád bízom, merre. Ne ez a bolygó legyen.
Érints meg még egyszer, lassan.
Úgy alszom el.
Legyen függöny mögött a világ.
Érints meg még egyszer, lassan,
érzékenyen, és kívánj jó éjszakát.
Ki mondja meg, vajon meddig lehet,
hogy minden nap,mindenhol erős legyek?
A csönd volna jó.Kicsit könnyebb napok.
Ne kérdezz semmit, ha látod,hogy fáradt vagyok.
Érints meg még egyszer, lassan.
Úgy alszom el.
Legyen függöny mögött a világ.
Érints meg még egyszer, lassan,
érzékenyen,és kívánj jó éjszakát.
Elment a nap,ahogy mindig szokott.
De túl sok van már,amit még itt hagyott.
Ami félig van kész,az ma félig marad.
Engedd, hogy a dolgok most nélkülünk változzanak..."
/Balázs Fecó/
"Álmos reggel ébred a város,
Bőröd illatát még őrzi az álmom.
Kihűlt párnák közt,
Kutatlak szűntelen, kellesz nekem.
Egyedül hagytál, elmentél,
Talán a nappal együtt ébredtél.
Az üzenet amit hagytál:
Egy telefonszám s egy rövid levél
Fáj a valóság, szükségem van rád,
A napok lassan telnek el, ha nem vagy itt velem
Nincs az a szó, az a bátorító érzés
De belehalnék úgy érzem, ha nem lennél enyém.
Él a remény, hisz a rabod lettem Én
Neked adom mindenem, Nélküled már nem létezem.
Nem akarom, hogy úgy érezd,
Ennyi volt, egy éjjel és vége.
Mi el sem kezdődött talán,
Véget ért.
Éjjelente mindíg látom az arcod,
Hallom a hangod, érzem a csókod,
Tested megremeg, ha megérintelek.
Fáj a valóság, szükségem van rád
A napok lassan telnek el, ha nem vagy itt velem
Nincs az a szó, az a bátorító érzés,
De belehalnék úgy érzem, ha nem lennél enyém.
Él a remény, hiszen a rabod lettem Én,
Neked adom mindenem,Nélküled már nem létezem..."
/Josh/
Bőröd illatát még őrzi az álmom.
Kihűlt párnák közt,
Kutatlak szűntelen, kellesz nekem.
Egyedül hagytál, elmentél,
Talán a nappal együtt ébredtél.
Az üzenet amit hagytál:
Egy telefonszám s egy rövid levél
Fáj a valóság, szükségem van rád,
A napok lassan telnek el, ha nem vagy itt velem
Nincs az a szó, az a bátorító érzés
De belehalnék úgy érzem, ha nem lennél enyém.
Él a remény, hisz a rabod lettem Én
Neked adom mindenem, Nélküled már nem létezem.
Nem akarom, hogy úgy érezd,
Ennyi volt, egy éjjel és vége.
Mi el sem kezdődött talán,
Véget ért.
Éjjelente mindíg látom az arcod,
Hallom a hangod, érzem a csókod,
Tested megremeg, ha megérintelek.
Fáj a valóság, szükségem van rád
A napok lassan telnek el, ha nem vagy itt velem
Nincs az a szó, az a bátorító érzés,
De belehalnék úgy érzem, ha nem lennél enyém.
Él a remény, hiszen a rabod lettem Én,
Neked adom mindenem,Nélküled már nem létezem..."
/Josh/
"Csak egy halk sóhaj száll,
Szívem bársonyos partján,
Te maradj, s te voltál
Érted szívem úgy kalapál.
Súgj egy titkot még,
Mitől féltékeny az ég!
Míg tart az örökké, én csak veled lennék!
Én neked adom mindenem, hogyha kéred,
A világgal is harcolok, csakis érted.
De tudod jól, hogy örület, amit érzek.
Ő fogva tart, s ezt akarom.
Csak a vágy dala szállt,
Képzelettel táncot járt.
Mikor ő érintett,
Lábam mindig úgy remegett.
Súgj egy titkot még,
Mitől féltékeny az ég!
Míg tart az örökké, én csak veled lennék!
Én neked adom mindenem, hogyha kéred,
A világgal is harcolok, csakis érted.
De tudod jól, hogy örület, amit érzek.
Ő fogva tart, s ezt akarom..."
/DJ Szatmári/
Szívem bársonyos partján,
Te maradj, s te voltál
Érted szívem úgy kalapál.
Súgj egy titkot még,
Mitől féltékeny az ég!
Míg tart az örökké, én csak veled lennék!
Én neked adom mindenem, hogyha kéred,
A világgal is harcolok, csakis érted.
De tudod jól, hogy örület, amit érzek.
Ő fogva tart, s ezt akarom.
Csak a vágy dala szállt,
Képzelettel táncot járt.
Mikor ő érintett,
Lábam mindig úgy remegett.
Súgj egy titkot még,
Mitől féltékeny az ég!
Míg tart az örökké, én csak veled lennék!
Én neked adom mindenem, hogyha kéred,
A világgal is harcolok, csakis érted.
De tudod jól, hogy örület, amit érzek.
Ő fogva tart, s ezt akarom..."
/DJ Szatmári/
"Most kell hogy élj, az élet minden ízét érezd,
amíg felkel a nap, amíg hívogat új remény.
Most kell hogy élj, az élet minden ízét érezd,
amíg felkel a nap, amíg hívogat új remény.
Most kell hogy élj, az élet minden ízét érezd,
amíg felkel a nap, amíg hívogat új remény.
Most kell hogy élj, az élet minden ízét érezd,
amíg felkel a nap, amíg hívogat új remény.
Amikor nem számít semmi hogy itt legyél,
csak olyan érzés kell mikor a szél visz a fellegeken,
amikor miénk a végtelen.
Ne feledd el soha hogy csodák már nincsenek,
de hogy ha kell akkor még vágyaid szárnyain megpihenünk,
és ketten akármit kérhetünk...."
/Erős vs. Spigiboy/
amíg felkel a nap, amíg hívogat új remény.
Most kell hogy élj, az élet minden ízét érezd,
amíg felkel a nap, amíg hívogat új remény.
Most kell hogy élj, az élet minden ízét érezd,
amíg felkel a nap, amíg hívogat új remény.
Most kell hogy élj, az élet minden ízét érezd,
amíg felkel a nap, amíg hívogat új remény.
Amikor nem számít semmi hogy itt legyél,
csak olyan érzés kell mikor a szél visz a fellegeken,
amikor miénk a végtelen.
Ne feledd el soha hogy csodák már nincsenek,
de hogy ha kell akkor még vágyaid szárnyain megpihenünk,
és ketten akármit kérhetünk...."
/Erős vs. Spigiboy/
"Álom vár,hogy rám találsz,
itt várok én,a szív remél,
az álom él és szállok én,
ha kéred még,érted meghalok.
Egy könnycseppen át más a világ
félek,hogy többé nem találsz,
szívem úgy fáj örökké vár,
egyszer majd újra rátalálj......"
(Erős vs. Spigiboy/
itt várok én,a szív remél,
az álom él és szállok én,
ha kéred még,érted meghalok.
Egy könnycseppen át más a világ
félek,hogy többé nem találsz,
szívem úgy fáj örökké vár,
egyszer majd újra rátalálj......"
(Erős vs. Spigiboy/
"Olvad az idő, mint a halvány jégvirág,
és a tűnő boldogság majd véget ér.
Ott állsz egyedül, falevél a dombtetőn,
álmos holdfény rád köszön, s elfúj a szél.
De addig van remény, minden perc ünnepel,
hisz mindig van remény, hinni kell, ó hidd hát el!
Most élsz, most vigyázz, hogy jól csináld,
mert a legapróbb hibád megbosszulja önmagát.
Most élsz, most örülj, hogy szép a nyár,
most örülj, hogy van ki vár, és a két karjába zár.
Múló örömök sivár létünk színpadán,
mikor egy szó hallatán dobban a szív.
Sajnos vége lesz, tudjuk már a kezdetén,
túl az álmaink ködén a semmi hív.
De addig van remény, minden perc ünnepel,
hisz mindig van remény, hinni kell, ó hidd hát el!
Most élsz, most vigyázz, hogy jól csináld,
mert a legapróbb hibád megbosszulja önmagát.
Most élsz, most örülj, hogy szép a nyár,
most örülj, hogy van ki vár, és a két karjába zár. ..."
/Máté Péter/
és a tűnő boldogság majd véget ér.
Ott állsz egyedül, falevél a dombtetőn,
álmos holdfény rád köszön, s elfúj a szél.
De addig van remény, minden perc ünnepel,
hisz mindig van remény, hinni kell, ó hidd hát el!
Most élsz, most vigyázz, hogy jól csináld,
mert a legapróbb hibád megbosszulja önmagát.
Most élsz, most örülj, hogy szép a nyár,
most örülj, hogy van ki vár, és a két karjába zár.
Múló örömök sivár létünk színpadán,
mikor egy szó hallatán dobban a szív.
Sajnos vége lesz, tudjuk már a kezdetén,
túl az álmaink ködén a semmi hív.
De addig van remény, minden perc ünnepel,
hisz mindig van remény, hinni kell, ó hidd hát el!
Most élsz, most vigyázz, hogy jól csináld,
mert a legapróbb hibád megbosszulja önmagát.
Most élsz, most örülj, hogy szép a nyár,
most örülj, hogy van ki vár, és a két karjába zár. ..."
/Máté Péter/
tele közhellyel,igy persze,hogy minden igaz 
(Ez egy válasz Moncy üzenetére (2006. 05. 11. csütörtök 22:34), amit ide kattintva olvashatsz)
(Ez egy válasz Moncy üzenetére (2006. 05. 11. csütörtök 22:34), amit ide kattintva olvashatsz)
2006. 05. 11. csütörtök 22:34
Nem tudom az előadót viszont a szövege teljesen igaz!!!
"Szürke felhőn üldögél egy alak
Nem tudja mi ez az érzés benne
Így kellett lennie vagy véletlen,
Hogy teljesen más, mint a többiek
Nézi őket néha sajnálva,
Néha megvetően, de mindig látja,
Tudja, hogy erre nincsen válasz,
Ami őket tartja neki sose lesz támasz
Kívánj mást, és megteheted,
Hisz a lelked az isteniből vétetett,
Válassz mást, de soha ne feledd,
Az árát meg kell majd fizetned.
Szürke felhőn üldögél egy alak,
Esővel áztatja trónja a földet,
Kitárja karját, hogy megírja sorsát,
Zuhanjon le, le a mélybe
Nézi magát néha sajnálva,
Néha megvetően, de mindig látja,
Tudja, hogy végre ugrani kell,
Hogy megkapja, amit megérdemel.
Kívánj mást, és megteheted,
Hisz a lelked az isteniből vétetett,
Válassz mást, de soha ne feledd,
Az árát meg kell majd fizetned..."
"Szürke felhőn üldögél egy alak
Nem tudja mi ez az érzés benne
Így kellett lennie vagy véletlen,
Hogy teljesen más, mint a többiek
Nézi őket néha sajnálva,
Néha megvetően, de mindig látja,
Tudja, hogy erre nincsen válasz,
Ami őket tartja neki sose lesz támasz
Kívánj mást, és megteheted,
Hisz a lelked az isteniből vétetett,
Válassz mást, de soha ne feledd,
Az árát meg kell majd fizetned.
Szürke felhőn üldögél egy alak,
Esővel áztatja trónja a földet,
Kitárja karját, hogy megírja sorsát,
Zuhanjon le, le a mélybe
Nézi magát néha sajnálva,
Néha megvetően, de mindig látja,
Tudja, hogy végre ugrani kell,
Hogy megkapja, amit megérdemel.
Kívánj mást, és megteheted,
Hisz a lelked az isteniből vétetett,
Válassz mást, de soha ne feledd,
Az árát meg kell majd fizetned..."
"Lesz, volt, van! Mindig egy nő
Akit rám bíz majd az ég
De elhajtják a démonok mellőlem
(bizony van ott)
Mindig egy lány,aki annál többet ér
Hogy rám hagyná az ég megint
Úgy érzem (megint ez van, mindíg az hogy)
Száll a hírem én meg messzebb nem megyek (nem is tudok)
Egyre többször van az, hogy rajtam múlik (csak, hogy a)
A jó megoldást most már bennem keresse (csak benned)
De ott a kígyó lakik még bent
És addig lesz nő akit rám bíz majd az ég
De elhajtják a démonok mellőlem
(bizony van ott)
Mindig egy lány, aki annál többet ér
Hogy rám hagyná az ég megint úgy érzem
(megint ez van, mindig az, hogy)
Lökni bátran könnyű azt, hogy mit merek (jól megy ez, Sőt!)
Nagyon jól megy
Már csak szusszal győzzem
Pedig én, nem remélek soha
Még is össze jön
Itt a kígyó és addig nem lesz jó
Amíg van egy nő
Akit rám bíz majd az ég
De elhajtják a démonok mellőlem (bizony van ott)
Mindig egy lány, aki sokkal többet ér
Hogy rám hagyná az ég megint
Úgy érzem (megint ez van, mindig)
Mitől kevés, mitől ilyen a hitem
Mitől kevés, mitől ilyen-ilyen
Mindig lesz nő, akit rám bíz majd az ég..."
/Belmondo/
Akit rám bíz majd az ég
De elhajtják a démonok mellőlem
(bizony van ott)
Mindig egy lány,aki annál többet ér
Hogy rám hagyná az ég megint
Úgy érzem (megint ez van, mindíg az hogy)
Száll a hírem én meg messzebb nem megyek (nem is tudok)
Egyre többször van az, hogy rajtam múlik (csak, hogy a)
A jó megoldást most már bennem keresse (csak benned)
De ott a kígyó lakik még bent
És addig lesz nő akit rám bíz majd az ég
De elhajtják a démonok mellőlem
(bizony van ott)
Mindig egy lány, aki annál többet ér
Hogy rám hagyná az ég megint úgy érzem
(megint ez van, mindig az, hogy)
Lökni bátran könnyű azt, hogy mit merek (jól megy ez, Sőt!)
Nagyon jól megy
Már csak szusszal győzzem
Pedig én, nem remélek soha
Még is össze jön
Itt a kígyó és addig nem lesz jó
Amíg van egy nő
Akit rám bíz majd az ég
De elhajtják a démonok mellőlem (bizony van ott)
Mindig egy lány, aki sokkal többet ér
Hogy rám hagyná az ég megint
Úgy érzem (megint ez van, mindig)
Mitől kevés, mitől ilyen a hitem
Mitől kevés, mitől ilyen-ilyen
Mindig lesz nő, akit rám bíz majd az ég..."
/Belmondo/
"Ne nézz igy rám ha vétkeznék,
Segíts úgy jóvátennék mindent rég
Ha nem volnál hogy élhetnék, veled
Enyém lett minden föld és ég
Keresem a helyem én is régen
Nem akarom tudni holnap éppen
Hova megyek hova tartozom
Mégis van ahova vissza vágyom
Te vagy aki miatt van miért élnem
Veled tudom melyik útra léptem
Érted fizetek a bűnökért
Nekem te vagy csak a menedék hisz más nem ért
Ne nézz igy rám ha vétkeznék,
Segíts úgy jóvátennék mindent rég
Ha nem volnál hogy élhetnék, veled
Enyém lett minden föld és ég
Nekem ne mond mi a rossz én láttam
Kicsi gyerekeket porban sárban
Bárhogy tagadod az mit sem ér
Sose feledheted honnan jöttél
Téged kerestelek mindig másban
Hosszú utamon akárhol jártam
Újra tudom azt hogy van remény
Csak a szíved legyen az enyém én más leszek ne félj
Ne nézz igy rám ha vétkeznék,
Segíts úgy jóvátennék mindent rég
Ha nem volnál hogy élhetnék
Veled enyém lett minden föld és ég..."
/Pápai Joci/
Segíts úgy jóvátennék mindent rég
Ha nem volnál hogy élhetnék, veled
Enyém lett minden föld és ég
Keresem a helyem én is régen
Nem akarom tudni holnap éppen
Hova megyek hova tartozom
Mégis van ahova vissza vágyom
Te vagy aki miatt van miért élnem
Veled tudom melyik útra léptem
Érted fizetek a bűnökért
Nekem te vagy csak a menedék hisz más nem ért
Ne nézz igy rám ha vétkeznék,
Segíts úgy jóvátennék mindent rég
Ha nem volnál hogy élhetnék, veled
Enyém lett minden föld és ég
Nekem ne mond mi a rossz én láttam
Kicsi gyerekeket porban sárban
Bárhogy tagadod az mit sem ér
Sose feledheted honnan jöttél
Téged kerestelek mindig másban
Hosszú utamon akárhol jártam
Újra tudom azt hogy van remény
Csak a szíved legyen az enyém én más leszek ne félj
Ne nézz igy rám ha vétkeznék,
Segíts úgy jóvátennék mindent rég
Ha nem volnál hogy élhetnék
Veled enyém lett minden föld és ég..."
/Pápai Joci/
Nem tudom az előadót viszont a szövege teljesen igaz!!!
"Szürke felhőn üldögél egy alak
Nem tudja mi ez az érzés benne
Így kellett lennie vagy véletlen,
Hogy teljesen más, mint a többiek
Nézi őket néha sajnálva,
Néha megvetően, de mindig látja,
Tudja, hogy erre nincsen válasz,
Ami őket tartja neki sose lesz támasz
Kívánj mást, és megteheted,
Hisz a lelked az isteniből vétetett,
Válassz mást, de soha ne feledd,
Az árát meg kell majd fizetned.
Szürke felhőn üldögél egy alak,
Esővel áztatja trónja a földet,
Kitárja karját, hogy megírja sorsát,
Zuhanjon le, le a mélybe
Nézi magát néha sajnálva,
Néha megvetően, de mindig látja,
Tudja, hogy végre ugrani kell,
Hogy megkapja, amit megérdemel.
Kívánj mást, és megteheted,
Hisz a lelked az isteniből vétetett,
Válassz mást, de soha ne feledd,
Az árát meg kell majd fizetned..."
"Szürke felhőn üldögél egy alak
Nem tudja mi ez az érzés benne
Így kellett lennie vagy véletlen,
Hogy teljesen más, mint a többiek
Nézi őket néha sajnálva,
Néha megvetően, de mindig látja,
Tudja, hogy erre nincsen válasz,
Ami őket tartja neki sose lesz támasz
Kívánj mást, és megteheted,
Hisz a lelked az isteniből vétetett,
Válassz mást, de soha ne feledd,
Az árát meg kell majd fizetned.
Szürke felhőn üldögél egy alak,
Esővel áztatja trónja a földet,
Kitárja karját, hogy megírja sorsát,
Zuhanjon le, le a mélybe
Nézi magát néha sajnálva,
Néha megvetően, de mindig látja,
Tudja, hogy végre ugrani kell,
Hogy megkapja, amit megérdemel.
Kívánj mást, és megteheted,
Hisz a lelked az isteniből vétetett,
Válassz mást, de soha ne feledd,
Az árát meg kell majd fizetned..."
"A szemembe néz, édes a méz,
a teste, mint a tűz.
Mikor hozzám ér, elönti a vér,
pedig ártatlan még és szűz
Hogyha leszáll az éj, annyira kér,
legyek vele, szédítő,
Ahogy vad táncot jár,
a mennyekbe' vár,ez az ördögi bomba nő.
Neked a szerelem kell,
tudom, egy éjszaka nem elég.
Olyan férfi kell,amilyen eddig nem volt még,
eddig, soha-soha még.
Tudom, hogy ez az ami számít,
kérhetek bármit,nekem mindent megteszel.
Az álmodnak vége, azt hitted végre,
hogy rendes lány leszel.
Az angyali szárnyak, az ördögi vágyak,
elolvad mint a hó.
Ahogy az izzó lángok nyalnak körbe,
megvadít minden szó.
Neked a szerelem kell,
tudom, egy éjszaka nem elég.
Olyan férfi kell,amilyen eddig nem volt még,
neked a szerelem kell,
nekem, egy éjszaka nem elég,
Olyan Bébi kell,amilyen eddig nem volt még,
eddig, soha-soha még..."
/Sex Action/
a teste, mint a tűz.
Mikor hozzám ér, elönti a vér,
pedig ártatlan még és szűz
Hogyha leszáll az éj, annyira kér,
legyek vele, szédítő,
Ahogy vad táncot jár,
a mennyekbe' vár,ez az ördögi bomba nő.
Neked a szerelem kell,
tudom, egy éjszaka nem elég.
Olyan férfi kell,amilyen eddig nem volt még,
eddig, soha-soha még.
Tudom, hogy ez az ami számít,
kérhetek bármit,nekem mindent megteszel.
Az álmodnak vége, azt hitted végre,
hogy rendes lány leszel.
Az angyali szárnyak, az ördögi vágyak,
elolvad mint a hó.
Ahogy az izzó lángok nyalnak körbe,
megvadít minden szó.
Neked a szerelem kell,
tudom, egy éjszaka nem elég.
Olyan férfi kell,amilyen eddig nem volt még,
neked a szerelem kell,
nekem, egy éjszaka nem elég,
Olyan Bébi kell,amilyen eddig nem volt még,
eddig, soha-soha még..."
/Sex Action/
"Kéz, ami most megérint,
De félsz, hogy pórulj jársz megint.
A véred, nem hagy nyugodni majd,
Érzed késő, úgyis már benne vagy!
Éget a vágy, hogy felhívjad,
Percek tünnek óráknak,
Attól félsz, hogy most is csak,
Megégeted, magad!
Egy jel, amit most Tőle vársz,
Róla álmodsz, és az álmokban nincs határ.
Szárnyal, a képzeleted megint,
Az ágyban, ha egyedül vagy,
Ez mindig segít!
Éget a vágy, hogy felhívjad,
Percek tünnek óráknak,
Attól félsz, hogy most is csak,
Megégeted, megégeted magad!..."
/Machine Mouse/
"Hússzal ezelőtt érkeztem,
és azt mondták, hogy ez az a hely,
ahol mindent sikerült megnéznem,
köszi, de sajnos nem mehetek,
mert a főnököm az az isten,
kinek szárnya van, de ereje nincsen,
hogy egy kicsikét legalább megverne,
vagy lassan utánad engedne,
mert hirtelen kinyílt a föld alattam,
te eltűntél, én meg itt maradtam,
hát evezz a part felé még párat,
ha a világ fordít neked hátat.
És ha utad egyszer a végéhez ér,
ne felejtsd el, hogy honnan jöttél.
Na na na na na na...
Egy föld alatti mozgalomból
nem jutott ki nekem a jóból,
kellett, hogy már elinduljak,
az úthengerek itt gurulnak,
én meg harapok egyet a lángosba,
a szekérháton a városba',
de láttatok-e már oly gyönyörű bájt,
mit nem okozhat öt gigabájt,
neked öt gigabájt, nekem öt libamáj,
jaj a szívem úgy nagyon fáj,
de én sem próbálhattam kétszer,
te megteheted, ha visszanézel.
És ha utad egyszer a végéhez ér,
ne felejtsd el, hogy honnan jöttél..."
/Magna Cum Laude/
és azt mondták, hogy ez az a hely,
ahol mindent sikerült megnéznem,
köszi, de sajnos nem mehetek,
mert a főnököm az az isten,
kinek szárnya van, de ereje nincsen,
hogy egy kicsikét legalább megverne,
vagy lassan utánad engedne,
mert hirtelen kinyílt a föld alattam,
te eltűntél, én meg itt maradtam,
hát evezz a part felé még párat,
ha a világ fordít neked hátat.
És ha utad egyszer a végéhez ér,
ne felejtsd el, hogy honnan jöttél.
Na na na na na na...
Egy föld alatti mozgalomból
nem jutott ki nekem a jóból,
kellett, hogy már elinduljak,
az úthengerek itt gurulnak,
én meg harapok egyet a lángosba,
a szekérháton a városba',
de láttatok-e már oly gyönyörű bájt,
mit nem okozhat öt gigabájt,
neked öt gigabájt, nekem öt libamáj,
jaj a szívem úgy nagyon fáj,
de én sem próbálhattam kétszer,
te megteheted, ha visszanézel.
És ha utad egyszer a végéhez ér,
ne felejtsd el, hogy honnan jöttél..."
/Magna Cum Laude/
