Én a sógornöm elött buktam le benyitott miközben masztiztam bocsánatot kért és kiment nekem már utána nem igazán ment és befejeztem kimentem én is. Kérdezte hogy jo volt e én ezen nagyon meglepödtem mondtam hogy nem sikerült. Erre megint elment én leültem a kanapéra tévézni erre meztelenül megjelenik gyönyörü teste van. Megkérdezi így már fog sikerülni mondtam hogy segítsen erre azt mondta nem mert én kezdtem el verjem ki magamnak. Gyönyörü volt a látvány nem is kelett sok idö. Azota lazább lett a kapcsolatunk de soha nem történt sajnos több bármennyire is szerettem volna. Sokat fantáziálok rola.

Egyszer én is lebuktam. Ráadásul nagyon gáz volt. Csak nem tudom itt leírhatom e. Mert nővéremet kukkoltam közben.

Egyszer én is lebuktam. Ráadásul nagyon gáz volt. Csak nem tudom itt leírhatom e. Mert nővéremet kukkoltam közben.

Érdekes lehetett! Privátban megirhatnád,hogyan történt?

Egyszer recsi közben húgom nyitott rám.Ha jól emlékszem 15 éves volt és nem is tudott mit reagálni

Nagyon régen apámnak a debreceni Nagyerdő szélén volt hétvégi telke, meg ott egy ismeretlen márkájú és típusú motorja, leginkább talán a Babettához hasonlított. Ez még a nyolcvanas évek, akkor persze még sokkal háborítatlanabb volt az erdő, mint ma. Jogsim még nem volt, de a teherautókkal és traktorokkal kitaposott erdei utakra szabad volt a gazda, vihettem a motort. Húztam neki a homokos-löszös talajon, a nyomvájúkban, farolt, erőlködött, kicsúszott a motor. Lehetett valami konstrukciós hibája, amit szinte azonnal megkedveltem: a motor rezonanciája a vázon és az ülésen keresztül elkezdte bizsergetni először a seggemet, de nagyon furcsán, és ez szinte azonnal átterjedt a farkam környékére. Nyilván hamar kombináltam, ment az alibi motorozás, de igazából a farkam körüli bizsergésre koncentráltam. Rövid idő alatt eljutottam odáig, hogy tettem egy kört felmérni a terepet, majd le a ruhát, be a csomagtartóba és meztelenül, álló farokkal motoroztam Debrecen szélén, a Nagyerdőben, a Doberdó utcai lakóteleptől alig pár kilométerre.

Gyanítom egyébként, hogy sikerült a motort a mérnököknek úgy kialakítaniuk, hogy ha 12-13 év körüli nyüzüge srácok óvatlanul ültek rá, akkor a motor rezgései éppen a prosztatában összpontosultak, mert talán soha életemben nem volt annyira acélkemény a farkam, sokszor úgy éreztem, hogy az ájulat környékez, annyira áll. Sőt, nemcsak acélfaszú voltam, hanem ugye a rossz terepen két kéz kellett a motorhoz, de ez nem volt gond: egyáltalán nem kellett rárántanom. Toltam a motornak a gázt és jött az magától, olyan sugárban spricceltem, hogy a szemem is alig bírtam nyitvatartani. Prosztatás orgazmus, 12-13 évesen. Az a motor egy istenverte benzinüzemű férfi önkényeztető volt!

Nem erőlködöm tovább: leírhatatlan volt. Annyi a lényeg, hogy rászoktam, mint valami drogra.

Görnyedtem a motoron, igyekeztem minél jobban előretolni a seggemet, hogy a farkam akkor is a látómezőmben legyen, amikor az utat nézem. Gyönyörködtem benne, egyrészt a keménységében, másrészt nem is a spriccekben, hanem a második felében, amikor már csak megállíthatatlanul folyt, csorgott ki az ondó. Soha semmi nem érdekelt azon túl a hétvégi telekből, csak a "motorozás". Még ötszáz méterre sem voltam a telek kapujától, amikor már dobtam le az összes ruhámat és onnantól kezdve póznaként meredező fasszal húztam csutkáig a gázt, hogy pár perc múlva a csíkká szűkülő szemeimen már alig lássak ki, amikor spriccelek mindenhová, anélkül, hogy akár egyet is rántottam volna rajta. Na az egyik ilyen alkalommal a szintén csíkká szűkülő szemeimen keresztül azt láttam, hogy két pár elkerekedett szem nézi a mutatványt, két mélységesen döbbent, de félig azért mosolygó tekintet. Kiderült ugyanis, hogy rosszul mértem föl a terepet, volt az erdőben egy tanya is, a tulaj két gyereke meg ugyanúgy szabadjára volt eresztve, mint én. Az egyik egy kisklambó volt, talán 8 éves, a másik egy már majdnem velem egykorú, rövidre vágott hajú, szurtos lány. Főleg őneki kellett igyekeznie leplezni

Ekkora nem is tudom mit még nem olvastam, nem hallottam soha, hogy a babettátol sugárban spriccelt a gyurma mert masszírozta a prosztatádat. Nyugtass meg, hogy ez valami ironikus poén csupán!

Idáig nem értettem a szomszéd Józsi bácsit.
Minden nap babettájával megy a kocsmába, hazafelé mindig perecel egy hatalmasat.
Azt hittem pityókás, azért bukik hatalmasakat, és azért foltos a gatyája a slicc alatt.
Nem igazán hittem neki amikor azt állította hogy csak egy szódát ivott, és hogy élvezi a motorozást.
A kis perverz ))

Ekkora nem is tudom mit még nem olvastam, nem hallottam soha, hogy a babettátol sugárban spriccelt a gyurma mert masszírozta a prosztatádat. Nyugtass meg, hogy ez valami ironikus poén csupán!

Nagyon régen apámnak a debreceni Nagyerdő szélén volt hétvégi telke, meg ott egy ismeretlen márkájú és típusú motorja, leginkább talán a Babettához hasonlított. Ez még a nyolcvanas évek, akkor persze még sokkal háborítatlanabb volt az erdő, mint ma. Jogsim még nem volt, de a teherautókkal és traktorokkal kitaposott erdei utakra szabad volt a gazda, vihettem a motort. Húztam neki a homokos-löszös talajon, a nyomvájúkban, farolt, erőlködött, kicsúszott a motor. Lehetett valami konstrukciós hibája, amit szinte azonnal megkedveltem: a motor rezonanciája a vázon és az ülésen keresztül elkezdte bizsergetni először a seggemet, de nagyon furcsán, és ez szinte azonnal átterjedt a farkam környékére. Nyilván hamar kombináltam, ment az alibi motorozás, de igazából a farkam körüli bizsergésre koncentráltam. Rövid idő alatt eljutottam odáig, hogy tettem egy kört felmérni a terepet, majd le a ruhát, be a csomagtartóba és meztelenül, álló farokkal motoroztam Debrecen szélén, a Nagyerdőben, a Doberdó utcai lakóteleptől alig pár kilométerre.

Gyanítom egyébként, hogy sikerült a motort a mérnököknek úgy kialakítaniuk, hogy ha 12-13 év körüli nyüzüge srácok óvatlanul ültek rá, akkor a motor rezgései éppen a prosztatában összpontosultak, mert talán soha életemben nem volt annyira acélkemény a farkam, sokszor úgy éreztem, hogy az ájulat környékez, annyira áll. Sőt, nemcsak acélfaszú voltam, hanem ugye a rossz terepen két kéz kellett a motorhoz, de ez nem volt gond: egyáltalán nem kellett rárántanom. Toltam a motornak a gázt és jött az magától, olyan sugárban spricceltem, hogy a szemem is alig bírtam nyitvatartani. Prosztatás orgazmus, 12-13 évesen. Az a motor egy istenverte benzinüzemű férfi önkényeztető volt!

Nem erőlködöm tovább: leírhatatlan volt. Annyi a lényeg, hogy rászoktam, mint valami drogra.

Görnyedtem a motoron, igyekeztem minél jobban előretolni a seggemet, hogy a farkam akkor is a látómezőmben legyen, amikor az utat nézem. Gyönyörködtem benne, egyrészt a keménységében, másrészt nem is a spriccekben, hanem a második felében, amikor már csak megállíthatatlanul folyt, csorgott ki az ondó. Soha semmi nem érdekelt azon túl a hétvégi telekből, csak a "motorozás". Még ötszáz méterre sem voltam a telek kapujától, amikor már dobtam le az összes ruhámat és onnantól kezdve póznaként meredező fasszal húztam csutkáig a gázt, hogy pár perc múlva a csíkká szűkülő szemeimen már alig lássak ki, amikor spriccelek mindenhová, anélkül, hogy akár egyet is rántottam volna rajta. Na az egyik ilyen alkalommal a szintén csíkká szűkülő szemeimen keresztül azt láttam, hogy két pár elkerekedett szem nézi a mutatványt, két mélységesen döbbent, de félig azért mosolygó tekintet. Kiderült ugyanis, hogy rosszul mértem föl a terepet, volt az erdőben egy tanya is, a tulaj két gyereke meg ugyanúgy szabadjára volt eresztve, mint én. Az egyik egy kisklambó volt, talán 8 éves, a másik egy már majdnem velem egykorú, rövidre vágott hajú, szurtos lány. Főleg őneki kellett igyekeznie leplezni

Ez nagyon kemény Belegondoltam és jót nevettem rajta, érdekes lánytvány lehettél

Nagyon régen apámnak a debreceni Nagyerdő szélén volt hétvégi telke, meg ott egy ismeretlen márkájú és típusú motorja, leginkább talán a Babettához hasonlított. Ez még a nyolcvanas évek, akkor persze még sokkal háborítatlanabb volt az erdő, mint ma. Jogsim még nem volt, de a teherautókkal és traktorokkal kitaposott erdei utakra szabad volt a gazda, vihettem a motort. Húztam neki a homokos-löszös talajon, a nyomvájúkban, farolt, erőlködött, kicsúszott a motor. Lehetett valami konstrukciós hibája, amit szinte azonnal megkedveltem: a motor rezonanciája a vázon és az ülésen keresztül elkezdte bizsergetni először a seggemet, de nagyon furcsán, és ez szinte azonnal átterjedt a farkam környékére. Nyilván hamar kombináltam, ment az alibi motorozás, de igazából a farkam körüli bizsergésre koncentráltam. Rövid idő alatt eljutottam odáig, hogy tettem egy kört felmérni a terepet, majd le a ruhát, be a csomagtartóba és meztelenül, álló farokkal motoroztam Debrecen szélén, a Nagyerdőben, a Doberdó utcai lakóteleptől alig pár kilométerre.

Gyanítom egyébként, hogy sikerült a motort a mérnököknek úgy kialakítaniuk, hogy ha 12-13 év körüli nyüzüge srácok óvatlanul ültek rá, akkor a motor rezgései éppen a prosztatában összpontosultak, mert talán soha életemben nem volt annyira acélkemény a farkam, sokszor úgy éreztem, hogy az ájulat környékez, annyira áll. Sőt, nemcsak acélfaszú voltam, hanem ugye a rossz terepen két kéz kellett a motorhoz, de ez nem volt gond: egyáltalán nem kellett rárántanom. Toltam a motornak a gázt és jött az magától, olyan sugárban spricceltem, hogy a szemem is alig bírtam nyitvatartani. Prosztatás orgazmus, 12-13 évesen. Az a motor egy istenverte benzinüzemű férfi önkényeztető volt!

Nem erőlködöm tovább: leírhatatlan volt. Annyi a lényeg, hogy rászoktam, mint valami drogra.

Görnyedtem a motoron, igyekeztem minél jobban előretolni a seggemet, hogy a farkam akkor is a látómezőmben legyen, amikor az utat nézem. Gyönyörködtem benne, egyrészt a keménységében, másrészt nem is a spriccekben, hanem a második felében, amikor már csak megállíthatatlanul folyt, csorgott ki az ondó. Soha semmi nem érdekelt azon túl a hétvégi telekből, csak a "motorozás". Még ötszáz méterre sem voltam a telek kapujától, amikor már dobtam le az összes ruhámat és onnantól kezdve póznaként meredező fasszal húztam csutkáig a gázt, hogy pár perc múlva a csíkká szűkülő szemeimen már alig lássak ki, amikor spriccelek mindenhová, anélkül, hogy akár egyet is rántottam volna rajta. Na az egyik ilyen alkalommal a szintén csíkká szűkülő szemeimen keresztül azt láttam, hogy két pár elkerekedett szem nézi a mutatványt, két mélységesen döbbent, de félig azért mosolygó tekintet. Kiderült ugyanis, hogy rosszul mértem föl a terepet, volt az erdőben egy tanya is, a tulaj két gyereke meg ugyanúgy szabadjára volt eresztve, mint én. Az egyik egy kisklambó volt, talán 8 éves, a másik egy már majdnem velem egykorú, rövidre vágott hajú, szurtos lány. Főleg őneki kellett igyekeznie leplezni