Hullafáradtan hazaér párom a munkából, én már várom az ajtóba kezembe egy söprűnyéllel. Megdöbbenve néz ki fáradt testéből....Édesem le kéne vágni a végéből kicsit, elkopott és ép annyival hosszabb ami nem fog hiányozni. Tőlem fenyegetőzhetsz itt bottal a kezedbe akkor se fogom levágni a pöcsöm mert neked túl hosszú..

Nagyon kedves emlék számomra és ma is jót nevetek rajta ha eszembe jut, a nyolcvanas évek végén a cégünk is részt vett a BNV . A dolgozók kedvezményesen utazhattak Budapestre a vásárra.Kolléganőmmel aki két hete ment nyugdíjba,mi is elindultunk, én most sem szeretem Pestet, sok az ember, rohanás és az igazság az sosem tudom hol vagyok, akkor még ennyire sem tudtam, már nem emlékszem hányas villamossal kellett mennünk, a lényeg villamos megállóban álltunk jegy a kezünkbe, én csak a számra figyeltem gyorsan felszálltunk és elindultunk. Akkor még lyukasztani kellett a jegyet megálltunk elől, jegyet lyukasztottam és néztem az ablakon ki.
Egyszer csak megfogtam az kolléganőm kezét és ijedten mondom neki, nézd a lekanyarodtunk a sínről.
Mire ő meg tudott volna szólalni a nevetéstől, a hátam mögött egy férfi közölte, hölgyem ön villamos pótló autóbuszon utazik!!! Körülnéztem hányan röhögnek rajtam, persze mi is nevettünk.
A nyugdíjas búcsúztatóján is fel emlegettük , ezt azt hiszem soha nem felejtem el, mikor a lányomnál Pesten járok és villamossal utazom mindig elmosolyodom!!

Azt a hétvégét soha nem fogom elfelejteni nektek!!!!!!! Köszönöm!!!!