Legnehezebb dolgok abban, ha egy nőnek férfiként kellene élnie

A villanyborotva pajeszvágójával kellene a fazont igazítania.

A tangát csak a boxeralsó alá vehetné fel.

Kénytelen lenne tükörből tolatni úgy, hogy közben nem ellenőrzi a sminkjét

A piszoárban csak nézelődhetne, ráadásul nem várhatná meg a barátnőit sem.

A műkörömről át kellene állnia a sárkányos tetkóra.

A meccsek alatt nem kérdezhetne semmit, ráadásul a sörért is neki kellene kimennie.

Maga helyett kellene kiállnia a kocsival, ha nem sikerül neki.

Egy hónapból három héten át egyáltalán nem értené, mire gondol.

Müller Péter írásából: (1 rész)


Valaha az ember nem úgy élte meg önmagát, mint manapság.
Ma azt hisszük, hogy minden érzés, minden gondolat csakis bennünk van.
Hogy minden, ami történik a lelkünkben, csakis a mi magántörténetünk. Hogy minden benső történetünk csakis a saját fejünkben játszódik le. Én vagyok szomorú, én vagyok kéjsóvár, én gyűlölködök. Én szomjazok gazdagságra, hatalomra, énbennem villannak gyilkos indulatok - de ugyanakkor én vagyok nyugodt, én vagyok békés, én vagyok boldog, bizakodó és jóakaratú.
Minden bennem játszódik le. Az én génjeimben, az én agyamban, az én lelkemben.
Az én saját lényemben, melynek senkihez sincs köze.
Ma úgy véljük, hogy csakis saját, magántörténetünk van.
Magánügyünk. Magánsorsunk.
Magának boldog az ember. És magának boldogtalan.
A "Nincs Szeretet" világnak, amelyben élünk, ez a valóságtudata.
S ez nem így van.
Valaha, ha valaki olyan csúnyán viselkedett, mint a túloldali ji-king patkánya, azt mondták rá, egy gonosz szellem megszállta őt.
Valaha úgy látták, hogy lelkünk kapcsolatban van az egész látható és láthatatlan világgal. És egyszerre vagyunk adók és vevők. Ha agyadat elborítja a gyilkos indulat, médiumává válsz a világ összes gyilkos, pusztító erőinek.
Ha nagyravágyó vagy, bevonzod mások nagyravágyását.
Egy feldúlt emberre rácsimpaszkodnak az összes zaklatott lelkek - s feldúlhatja egész környezetét.
A legtöbb bűnös, ha elkövette a bűnt, utána nem érti, hogy mi történt vele. Még mielőtt elindulna benne az önigazolás mechanizmusa, nem érti, miért tette a bűnt.
Úgy érzi, mintha nem ő tette volna.
Az, hogy egy börtönben a legtöbben azt mondják, hogy ők ártatlanok, nemcsak másoknak szóló hazugságok, de úgy is érzik, valóban, hogy nem tettek semmit. Illetve, hogy amit tettek, mintha nem ők tették volna. "Nem tudom, mi történt"…"Nem emlékszem, csak az utolsó pillanatra"…"Nem akartam!… Nem értem, hogy tehettem ilyesmit…" - ezek a visszatérő vallomások.
A nácizmus bukása után sok százezer szadista tömeggyilkos érezte úgy, hogy olyasmit tett, amit nem akart. Nem bűntudatot érzett, hanem értetlenséget.
Egy magyar dokumentumfilmben előkeresték azt a szörnyeteg asszonyt, egy ávóst, aki sok évtizeddel ezelőtt a kitelepített nők barakkjaiban felügyelő volt. Egy öreg néni bukkant föl, a már szintén idős, egykori rabok közé. Egy szelíd, zavart nénike jelent meg az ajtóban. Kis retiküljét riadtan szorította a markába. Nem értette, miért utálják őt. Elfeledte, hogy valaha csizmával rugdosta ezeket az asszonyokat. Éheztette, verte őket, lehet, hogy meg is ölt néhányat - de nem emlékezett rá.
Nem azért, mert hazudott, hanem azért, mert régen más erők vették körül. Más erők "szállták meg". Egy szadista világ erőinek médiumává vált, s ez később úgy tűnt számára, mintha nem is vele történt volna. Mintha nem is ő tette volna, amit tett.

Müller Péter írásából: (2. rész)

Megszállta a kor "ördöge", maga is "ördöggé" vált. És amikor ez a rettenetes összműködés megszűnt, nem érzett utána különösebb bűntudatot, mert amit tett, azt nem érezte személyes ügyének. Voltak, akik a rosszat kifejezetten parancsra tették, és fölfelé mutogattak, de a legtöbbnek nem is kellett semmiféle parancs.
Azt tették, amit akkoriban "kellett".
Ahogy a falombok, ha elmúlik a szélvihar, "elfelejtik" a vészes, süvítő üvöltésüket, s újra békésen sustorognak a napsütéses nyugalomban, úgy felejti el aljas magatartását az ember is, akin átsüvített a korszellem pusztító vihara.
De ne hidd, hogy ez csak a történelmünkkel van így.
Azért mondtam csak el, hogy éreztessem: soha senki sincs egyedül. Ez csak a mai atomizált, ostoba lélektudatunk téveszméje, hogy csupán bennünk, egyes-egyedül bennünk dől el minden. Hogy nem függünk senkitől. Nem hat ránk senki, mert olyanok vagyunk, mint a hermetikusan zárt konzervdobozok.
Nincs így.
A rossz erőktől naponta meg kell tisztítani magunkat.
Az "ördögűzésnek", az ártó "rossz szellemektől" való megszabadulás titkának minden ősi hagyomány és minden vallás a tudatában volt. Egy sámánnak, egy gurunak, egy tibeti gyógyítónak, egy taoista bölcsnek éppúgy feladata volt az ördögűzés, mint Jézus Krisztusnak. Később ezt a tudást az emberiség elfelejtette. Illetve nagyobb baj történt: összetévesztette a megszálltat a megszállóval, ahogy azt a legsötétebb inkvizíciós pereknél láttuk, ahol sokkal inkább a tudatlan papokat kellett volna megtisztítani, mint meggyötört áldozataikat.
Miszogi-nak hívják azt a gyönyörű szertartást, melyben a japán harcművész naponta megtisztul. Ez még az ősi vallásos sinto hagyományból ered. A harcos minden hajnalban egy hideg vízesés alá áll, és miközben zubog rá a magasból a kristálytiszta víz, imával tisztítja meg magát a rossz hatásoktól. A napi fürdés és imádság mindig is hozzátartozott egy normális kultúra életrendjéhez.
Ez különös hangoltságot adott.
Azt mondták, a jót, a tisztát, a magasrendűt csak a Jó, a Tiszta és a Magasrendű képes befogadni. A lélek tisztátlan vágyai, melyek állandóan újratermelődnek, magukhoz vonzzák a méltatlan erőket - a rosszat, az ártót, a lealjasítót. Nincs ember, aki ez ellen védve lenne, mert az élet nem magánvállalkozás, hanem végtelen erőhálózat. Láthatatlan szálakból szőve. Egyszerre hatunk s vagyunk hatása alatt százféle erőnek.
Tiszta pedig semmi sem marad magától.
Sem a testi, sem a lelki vagy a szellemi világban.
Amit az ember magára hagy, és nem törődik vele, az bekoszolódik - tudjuk jól. Ez a lelkünkkel is így van.
És a kosz a koszt vonzza.
Amire hangolod magad, azt fogadod be. Annak leszel médiuma, eszköze, tettestársa és megvalósítója. És ez a törvény nemcsak a látható, hanem a láthatatlan világra is vonatkozik.
Jó pillanatainkban angyalok vannak körülöttünk.
Ha nem is látjuk, de érezzük őket. A reggeli fürdésnél gondolj a lelkedre is. Mosd meg azt is, és kérj védelmet a világban működő rossz erők ellen.

Azt szoktam mondani a férjemnek, hogy ha nekem el tud magyarázni valamit, akkor azt az egész ország érteni fogja.
- Eleanor Roosevelt

"Minden állat egyenlő, de vannak állatok, melyek egyenlőbbek/George Orvell/Állatfarm/ (Ez egy válasz Ayame üzenetére (2008. 04. 08. kedd 00:35), amit ide kattintva olvashatsz)

Minden ember egyenlőnek születik - de vannak, akik később megnősülnek.

A jog egy tenger, amit nem kiinnunk kell, hanem meg kell tanulnunk úszni benne.

A legkegyetlenebb hazugságot gyakran a hallgatás fejezi ki.



A valóság olyan illúzió, amelyet az alkohol tartós megvonása idéz elő.



Barátok: olyan emberek, akik jól ismernek és mégis szeretnek.



igaz, hogy a munka még nem ölt meg senkit, de hát miért kockáztasson az ember.



A whisky lassan butít. De nem baj, én ráérek...

Richard Bach gondolatai:
*

Minden ember,
minden apró mozzanat
életedbe úgy került, hogy
magad vontad oda.

Az pedig,
hogy most mit kezdesz velük,
rajtad áll.

***

Olyan
gond nincs, amely ne hozna
kezében ajándékokat
neked.

A gondokat azért keresed,
mert szükséged van
ajándékaikra.

***

Nem kél
olyan vágy benned, melyhez
ne kelne erő is benned
valóra váltani.

Meglehet,
hogy azért meg kell
dolgoznod érte.

***

Képzelj el
egy világot, mely szép
és igaz és
tökéletes,

Aztán pedig lásd be ezt:

a Létező
ezt sokkal jobban
elképzelte már,
mint te
most.

***

Élj
úgy, hogy soha
ne szégyelld, ha a világ
megtudja, mit teszel,
mit mondasz,
még akkor is, ha nem igaz,
amit a világ
megtudott.

***

szex közben szívesen elégek alattad v. feletted! (Ez egy válasz X üzenetére (2008. 03. 30. vasárnap 20:37), amit ide kattintva olvashatsz)

"Aki Engem meggyaláz,
gyötörje meg azt a frász!
Pokol legyen élete,
égjen el a tüdeje!"
/Magyar népdal/

A Kossuth adó népzenei műsorában énekelték----ez is 1 nagyon okos bölcselet.

Mea culpa

Nyelv: latin

A gyónási formula egyik kifejezése ("Az én vétkem", "Az én bűnöm").

Forrása, származása ismeretlen.

Használják még a "Meac culpa, mea maxima culpa" formában is ("Az én bűnöm, az én nagy bűnöm).

Jellemzően bűnbocsánatért esdekvést előrebocsátó, máig használt mondat-formula. A használója elismeri vétkét, és megbocsátást remél és kér.

___

Canossa-járás

A közmondásos Canossa-járás eredete a 11. századra nyúlik vissza, amikor a német-római császár és a pápa arról vitatkozott egymással, hogy kinek van joga kinevezni és hűbéri birtokaikba beiktatni a főpapokat (invesztitúra). Ugyanis aki megtehette, annak volt nagyobb hatalma az egyházban, illetve „ellenfelével” szemben. Az egyház szabadságáért küzdött a reformpápák egyike, VII. Gergely. Az invesztitúraháborúban a szentatya egyházi átkot mondott IV. Henrikre (1056–1106), aki az említett jogot ugyancsak magának akarta megszerezni. Hatalmának biztosítása érdekében Henrik úgy határozott, bűnbánatot tart, és Canossába zarándokolt (gylogosan, mezítláb, szerzetesruhában, közben ostorozva magát), hogy az átok visszavonására kérje az ott tartózkodó katolikus egyházfőt. A pápaság ezzel megfosztotta a trónt szakrális hatalmától, és megvetette az egyház világi uralmának alapjait.

Mai szóhasználatunkban bűnbocsánatért történő esdekvést jelent, miszerint a bűnbocsánatért fohászkodó bármire hajlandó azért, hogy vétkeiért feloldozást nyerjen.

1. Sose felejts el mosolyogni, még akkor sem, ha szomorú vagy. Lehet, hogy valaki beleszeret a mosolyodba
2. Ne várjunk a nevetéssel míg boldogok leszünk,mert meghalhatunk anélkül hogy nevettünk volna.
3. Mosolyogj! ... ez a második legjobb dolog, amit a száddal csinálhatsz!
4. Ne sírj, mert vége lett, mosolyogj mert megtörtént!
5. ÉLD ÚGY AZ ÉLETED, HOGY HA LEPEREG ELŐTTED, TUDJ EGY JÓT NEVETNI!
6. Hatalmas fegyver a mosoly!Még a jeget is megolvasztja!
7. Tisztelni minden emberben az embert, ha nem is az aki: legalább azt akinek lennie kéne.
8. A virágnak 2 kedvese van: a levegő és a fény.De a fény az igazi kedves. Afelé fordul, tárulkozik, s ha a fény búsút vesz tőle, becsukódik és elszunnyad a levegő ölelésében.
9. A múltat csak előrefelé lehet élni, de csak visszafelé lehet megérteni.
10. Az életnek 2 célja lehet: Először elérni amit akarunk s ezután örülni neki.Csak a legbölcsebbek teljesítik a másodikat...
11. A személyiség az emberben ami egyedül az övé, ami nem tér vissza másokban, az egyszeri és egyetlen a személyben.
12. A legkegyetlenebb hazugságot gyakran a hallgatás fejezi ki.
13. A láng nem azért láng mert vagy húsz tárgyat megvilágít az asztalon. Azért láng, mert önmaga.
14. Mindegy hogy melyik oldalon állsz, mindig találsz melleted olyanokat akiket a másik oldalon szeretnél látni.
15. Mindenki a maga baklövéseit nevezi tapasztalatnak.
16. Van akinek könnye kicsordul a fényben, és van, aki elrejtőzik könnyeivel a sötétben.
17. Ha bármit kidobsz épp akkor lesz rá szükséged amikor már végképp nem tudod visszaszerezni.
18. Ne becsüld le a helyzetedet!Ebben kell élned, cselekedned és győznöd!
19. A fény minden szemnek világít, csakhogy nem minden szem tűri a fényt.
20. ...Az ember csak akkor értékeli igazán a boldogságot, ha a boldogtalanságba is belekóstol....

"-Magát pedig azzal vádolom, hogy elmulasztotta emberi kötelességét. ... vádolom, hogy hagyta elszállni a szerelmet, elhanyagolta azt a kötelességét, hogy boldog legyen, kibúvókkal, félmegoldásokkal, sorsába beletörődve tengette életét. A halál volna a méltó büntetése, de ezennel egész életére halálra ítélem.
Elhallgatott, egy hajtásra kiitta a borát. Paule nem mozdult.
- Szörnyű ítélet - mondta mosolyogva.
- A legrosszabb - mondta a fiú. - Nincs semmi, ami rosszabb és egyúttal kikerülhetetlenebb volna a magánynál. Semmitől sem félek annyira. Egyébként mindenki így van vele, csak senki se vallja be. Nekem néha ordítani volna kedvem: félek, félek, szeressetek engem."

Francoise Sagan: Szereti Brahmsot?

A magányról

"Az emberi lény el tud viselni egy hét szomjazást, két hét éhezést, és akár évekig elviseli, hogy nincs fedél a feje fölött, de a magányt nem viseli el. Minden kín és minden szenvedés közül a magány a legrosszabb."

Coelho, Paulo

Mátyás király és a gyomorbajos püspök (bölcs történet Mátyás okosságáról)


Egy püspök panaszkodott Mátyás királynak, hogy nincsen étvágya, nem bír enni.

- Segítek én azon, ha akarja - mondta a király -, kigyógyítom!

A püspök beleegyezett. Mátyás király elvitte oda, ahol a szegény emberek kubikoltak. Adott neki egy talicskát, szerszámot, és azt mondta, hogy csak kubikoljon a többi emberrel, majd visszajön ő akkor, mikor megjön az étvágya. Otthagyta Mátyás király egy hónapig. Mikor aztán elment hozzá, kérdezte:

- Van-e étvágya?

- Az étvágyam megjött, csak az a baj, nincs mit enni!

A király visszaadta a hivatalát, aztán a püspök sem panaszkodott többé, hogy nincs étvágya.

Audrey Hepburn tanácsai a nőknek
----------------------------------------

A vonzó ajkak érdekében mondj kedves szavakat.

A kedves szemekért keresd a jót az emberekben.

A szép hajért hagyd a gyermeknek, hogy ujjaival végigsimítsa naponta legalább egyszer.

A lelki egyensúlyért sétálj azzal a tudattal, hogy soha nem vagy egyedül.

Az embereket - jobban, mint a tárgyakat - meg kell újítani, fel kell éleszteni, meg kell gyógyítani és megváltani.

Emlékezz: ha segítő kézre van szükséged, végül megtalálod a karjaidban. Ha idősebb leszel, felfedezed, hogy két kezed van: egy, hogy segíts magadon, egy, hogy segíts másokon.

A nő szépsége nem a ruhákban rejlik, amiket hord. Nem az alakjában, vagy a frizurában. A nő szépségét a szemében találod, mert a szem bejárat a szívhez, ahol a szeretet lakozik.

A nő szépsége nem az arcápolásból ered. A nő igazi szépsége a lelkéből tükröződik: az a törődés, amit szerető szívvel ad és a szenvedély, amit mutat.

A nő szépsége csak fokozódik az idő előrehaladtával.