Aztán ahogy elindult a busz, megkapaszkodtam egy lógó kapaszkodóba. Járt a fantáziám őszintén szólva hogy mit gondolhat most, ráadásul a felemelt karom alatt meg kis belátása nyílt mellem irányába. Éreztem némi izgalmat, lüktetést, nagyon kellemes érzések futottak végig rajtam. Szinte éreztem a hónom alatt, az oldalamon, és a mellemen a tekintetét. Bár nem láthatott be teljesen, de éreztem hogy nem tudja levenni rólam a szemét. Mikor leszálltunk, udvariasan elköszönt, mit sem tudva arról, mi zajlott le bennem, hogy tudom hogy figyelt, és hogy ez számomra mennyire izgató volt.

Alapvetően természetesen mindenkiben van elrejtve exhibicionizmus. Van akiből ez a felszínre tud törni, és van akiből nem, még ha a férje, vagy párja kéri tőle. Egyetértek azokkal akik azt írták hogy ez maradjon csak a fiatalabb korosztály "szórakozása". Én is úgy gondolom, hogy a hogy pl. az én koromban ez már nem való annyira mint korábban. Persze fiatalabb koromban én is csináltam meredek dolgokat, voltak egészen merész húzásaim, mint ahogy talán mindenkinek. Engem is nógatott a férjem (régebben) hogy ne vegyek fel bugyit, valamiért soha nem álltam kötélnek, amíg egyszer egy faramuci helyzetnek köszönhetően magamtól kellett megtennem, ami akkor és abban a pillanatban nem tetszett, de mire hazaértünk, be kellett ismernem magamnak hogy ez nem is olyan rossz, sőt sokkal inkább kellemes és izgató érzés. Történt ugyanis hogy lányunk még 1-2. osztályos lehetett, elhatároztuk hogy elmegyünk a Strandra. Mindenki felvette a fürdőrucit és ráöltöztünk, a férjem rövidnacit és pólót, nekem pedig volt egy strandruhám, azt vettem fel. Semmi extrára ne gondoljatok, tulajdonképpen olyan mint egy ujjatlan póló elég széles vállpánttal, csak hosszabb (majdnem térdig ér tehát nem is annyira mini), és a karkivágása kicsit mélyebb mint a pólónak. Hogy ez zavarjon eszembe sem jutott, hiszen rajtam volt a bikini, egyáltalán semmi jelentőséget sem tulajdonítottam neki hogy esetleg belátnak alá. Felültünk a buszra, és irány a strand. Észvesztően meleg volt, és rettenetesen fülledt, forró a levegő. Sajnos addigi ígéreteimet megszegve, bementem a vízbe labdázni, nem bírtam azt az elviselhetetlen hőséget (strandon soha nem szoktam fürdeni, maximum zuhanyozni, és napozni). A lényeg hogy délután 4 – körül szinte fekete felhők kezdték takarni az eget. Mindenki ugrált ki a medencékből, és szinte pánikszerű roham indult a kijárat felé. Bementünk egy öltözőbe a lányommal, de nem tudtam mit felvenni a strandruhámon kívül, a fürdőruhám csurom egy víz volt. Ez volt az első eset hogy bugyi nélkül flangáltam, először meglehetősen furcsa érzés volt, de hamar megszoktam. A buszmegállóban tömegek várták a buszt, úgyhogy a tolakodás maradt az egyetlen esély hogy felférjünk, bár úgy tudom szezonban 30 percenként járnak. A férjem a lányommal tőlem 4-5 emberrel előbb szállt fel, nekik adtak is helyet (gondolom a kislány miatt. Ahogy haladtunk befelé a buszban, kicsit hátrébb kerültem pároméktól, nekem már csak állóhely jutott, de legalább felfértünk. Dugig volt a busz emberekkel, szinte mint a heringek, szorongtunk. Férjem hátraszólt hogy adjam neki a szatyrot ne tartsam. Ekkor egy pasi próbált helyet adni hogy elérjek a férjemig, megfogta a derekamat (bár az inkább már a csípőm volt) hogy helyet cseréljünk, mikor átfutott az agyamon hogy úr isten, mit gondolhat most ha netán megérezte hogy nincs rajtam bugyi. Aztán ahogy elindult a busz, megkapaszkodtam egy lógó kapaszkodóba. Járt a fantáziám őszintén szólva hogy mit gondolhat most, ráadásul a felemelt karom alatt meg kis belátása nyílt m

sok maradt le a végéből? (Ez egy válasz Edina37 üzenetére (2011. 05. 20. péntek 14:21), amit ide kattintva olvashatsz)

Alapvetően természetesen mindenkiben van elrejtve exhibicionizmus. Van akiből ez a felszínre tud törni, és van akiből nem, még ha a férje, vagy párja kéri tőle. Egyetértek azokkal akik azt írták hogy ez maradjon csak a fiatalabb korosztály "szórakozása". Én is úgy gondolom, hogy a hogy pl. az én koromban ez már nem való annyira mint korábban. Persze fiatalabb koromban én is csináltam meredek dolgokat, voltak egészen merész húzásaim, mint ahogy talán mindenkinek. Engem is nógatott a férjem (régebben) hogy ne vegyek fel bugyit, valamiért soha nem álltam kötélnek, amíg egyszer egy faramuci helyzetnek köszönhetően magamtól kellett megtennem, ami akkor és abban a pillanatban nem tetszett, de mire hazaértünk, be kellett ismernem magamnak hogy ez nem is olyan rossz, sőt sokkal inkább kellemes és izgató érzés. Történt ugyanis hogy lányunk még 1-2. osztályos lehetett, elhatároztuk hogy elmegyünk a Strandra. Mindenki felvette a fürdőrucit és ráöltöztünk, a férjem rövidnacit és pólót, nekem pedig volt egy strandruhám, azt vettem fel. Semmi extrára ne gondoljatok, tulajdonképpen olyan mint egy ujjatlan póló elég széles vállpánttal, csak hosszabb (majdnem térdig ér tehát nem is annyira mini), és a karkivágása kicsit mélyebb mint a pólónak. Hogy ez zavarjon eszembe sem jutott, hiszen rajtam volt a bikini, egyáltalán semmi jelentőséget sem tulajdonítottam neki hogy esetleg belátnak alá. Felültünk a buszra, és irány a strand. Észvesztően meleg volt, és rettenetesen fülledt, forró a levegő. Sajnos addigi ígéreteimet megszegve, bementem a vízbe labdázni, nem bírtam azt az elviselhetetlen hőséget (strandon soha nem szoktam fürdeni, maximum zuhanyozni, és napozni). A lényeg hogy délután 4 – körül szinte fekete felhők kezdték takarni az eget. Mindenki ugrált ki a medencékből, és szinte pánikszerű roham indult a kijárat felé. Bementünk egy öltözőbe a lányommal, de nem tudtam mit felvenni a strandruhámon kívül, a fürdőruhám csurom egy víz volt. Ez volt az első eset hogy bugyi nélkül flangáltam, először meglehetősen furcsa érzés volt, de hamar megszoktam. A buszmegállóban tömegek várták a buszt, úgyhogy a tolakodás maradt az egyetlen esély hogy felférjünk, bár úgy tudom szezonban 30 percenként járnak. A férjem a lányommal tőlem 4-5 emberrel előbb szállt fel, nekik adtak is helyet (gondolom a kislány miatt. Ahogy haladtunk befelé a buszban, kicsit hátrébb kerültem pároméktól, nekem már csak állóhely jutott, de legalább felfértünk. Dugig volt a busz emberekkel, szinte mint a heringek, szorongtunk. Férjem hátraszólt hogy adjam neki a szatyrot ne tartsam. Ekkor egy pasi próbált helyet adni hogy elérjek a férjemig, megfogta a derekamat (bár az inkább már a csípőm volt) hogy helyet cseréljünk, mikor átfutott az agyamon hogy úr isten, mit gondolhat most ha netán megérezte hogy nincs rajtam bugyi. Aztán ahogy elindult a busz, megkapaszkodtam egy lógó kapaszkodóba. Járt a fantáziám őszintén szólva hogy mit gondolhat most, ráadásul a felemelt karom alatt meg kis belátása nyílt m

Végre itt a szezon!
Tegnap egy csaj, egy fekete nagyon lenge miniben ment elöttem..., elég erős szél fújt és rendesen felfújkálta a szoknyáját. Rendesen kilátszott a popsija, szerencsére egyáltalán nem zavarta. Elölről nem volt szerencsém látni, de a popsiját többször is teljes egészében.
Csajok! Lehet követni a jó példát!!!

Szerintem csodásan néz ki az asszonykád!! Ha látnám....!!! (Ez egy válasz X üzenetére (2011. 05. 18. szerda 12:19), amit ide kattintva olvashatsz)

Meg kéne őt győzni, hogy nem a kor számít (Ez egy válasz X üzenetére (2011. 05. 18. szerda 12:19), amit ide kattintva olvashatsz)

Ez nálunk is felvetődött. Kb. korodbéli a feleségem és mondjuk 4 éve még gond nélkül levetkőzött a Duna parton, sőt Aquincum-ban is a régi fürdő maradványainál, ami mélyebben fekszik és nem lehet rálátni messzebbről. Bugyi nélkül miniben terpeszben is ült már velem pláza teraszán (igaz nem abban a városban ahol lakunk, hanem nyaralások alkalmával itthon és külföldön), és alulról mindenki odalátott. De mostanában erre már egyre kevésbé hajlandó és ő is a korára hivatkozik. Pedig meg nem mondani róla, hogy hány éves ... (Ez egy válasz X üzenetére (2011. 05. 17. kedd 07:40), amit ide kattintva olvashatsz)

Semmiféleképpen nem öregedtél ki (Ez egy válasz X üzenetére (2011. 05. 17. kedd 07:40), amit ide kattintva olvashatsz)

a konditerembe, ahova járok a főnökasszony egy jó negyvenes (talán 50 is van) de csinos hölgy Majdnem mindíg olyan szoknyában van, hogy átsejlik rajta, hogy soha nem hord bugyit! Az összes kan szeme ilyenkor kiguvad mikor végigvonul a termen! Ezt couples-nek üzenem!

Szerintem nem kell szégyenkezened! Dehogy öregedtél ki!!! Próbáld csak ki!
Aztán várjuk a beszámolókat! (Ez egy válasz X üzenetére (2011. 05. 17. kedd 07:40), amit ide kattintva olvashatsz)

A korod miatt semmiképp (Ez egy válasz X üzenetére (2011. 05. 17. kedd 07:40), amit ide kattintva olvashatsz)

Ez szerintem nem korhoz van kötve. Különböző ízlések vannak, tehát mutogasd csak magad bátran!
A baj csak az, hogy én nem láthatlak. (Ez egy válasz X üzenetére (2011. 05. 17. kedd 07:40), amit ide kattintva olvashatsz)

Nekem is szokta mondogatni a férjem, de szerintem ez inkább 30 alatti nőknek való. Én már 37 évesen valahogy úgy érzem kiöregedtem ebből.

Csajok és ezt pesten játsszátok el, hogy bugyi nélkül jöttök-mentek?

Ezt mi is szoktuk csinálni, élvezzük mind a ketten, no meg gondolom az is aki elcsípi a pillanatokat. (Ez egy válasz X üzenetére (2011. 05. 16. hétfő 09:04), amit ide kattintva olvashatsz)

a párom nem nagyon szerte a bugyi nélküli dolgot szoknyával,de ma már 2. éve hogy az nélkül jár nyaranta.söt szerintem élvezi is nagyon,és villant is,pl most hétvégen mentünk dorozsmara es a mini alá nem vett semmit ,ugy ült hogy a mellettünk halado buszbol jo volt a belátás észre is vette hogy nézik,és kicsiut nagyobb terpeszbe rakta a lábát,utana odanyultam és éreztemhogy nedves,tehat amit nem szeretett azt ma már élvezi........

én is szeretem ha a párom bugyi nélkül van velem, izgi ha jön egy kis szél és meglibbenti a szoknyát

Ismerős érzés! (Ez egy válasz Noncsi üzenetére (2011. 05. 08. vasárnap 06:00), amit ide kattintva olvashatsz)

Gondolom