Az eddigi hozzászólások

Na, ha szép lassan is, de gyülnek itt kérem szépen a történetek...

Kösz Julika!

köszi Julika ezt az izgató történetet

Hoppá!

Az első vállalkozó szellemű hölgy!

Köszönjük!

Katicka!
Igazán megoszthatnád a "tapasztalataidat" velünk!

Na Katicika ne kéresd magad meséld el!!!!!!!!!!!!!!! (Ez egy válasz X üzenetére (2005. 02. 03. csütörtök 21:11), amit ide kattintva olvashatsz)

Na-- meseld el. A multkor is elolvadtam! (Ez egy válasz X üzenetére (2005. 02. 03. csütörtök 21:11), amit ide kattintva olvashatsz)

ezt tényleg rímbe kell foglalnod...

nem kaptad meg a privát üzit, vagy csak nem akarsz válaszolni? :) (Ez egy válasz X üzenetére (2005. 02. 03. csütörtök 21:11), amit ide kattintva olvashatsz)

NAAAAAAAA MESSÉLD EL!!!!!!!!!
Nagyon kíváncsi vagyok!

Ma megpróbáltam!!! És ne tudjátok meg, hogy miként sült el!!! Még most is a hatása alatt állok. Lehet, hogy szégyenemben el sem mesélem senkinek! De lehet, hogy kifúrja az oldalam....

Akkor küld el légyszi a go-go11@freemail.hu-ra!
Köszike!

Van egy jó képem erre, de sajnos nem tudom felrakni:-(

Sziasztok!
Van nálatok felvétel?
Csak lennék én a fönöke:)
Ennyivel nem uszta volna meg!
Többet segítettem volna neki!

Katicika!

Az szép, hogy Te belegondolsz az ő helyzetébe, de mi van velem? Elméletben úgy tettünk mindketten, mintha nem történt volna semmi, de én feltételezem, hogy ez történt, ő pedig vagy elhiszi, hogy én nem vettem észre, vagy pedig valahol érzi, hogy előttem "lebukott". Nem vagyok szemét, illetve nem szeretnék az lenni senkivel sem, s talán ezt ő tudja is. Azzal csak az inteligenciájáról tett bizonyságot - szerintem -, hogy ezt megpróbálta elrejteni előlem, hiszen ő sem tudhatja, hogy én hogyan reagáltam volna egy estleges "felkínálkozásnak".

Most, hirtelen a kolleginád helyébe képzeltem magam, és brrrrr...., kirázott a hideg, arra gondolva, én vajon képes lettem volna-e elémtolt papírlapokat szemlézni, közben jegyezgetni bugyival a bokám körül, miközben talán mindezt felizgulva, tocsogó punival a lábam közt kellene tennem, hát.....én nem is tudom, egyáltalán tudnám-e leplezni az előzményeket, s nem kezdenék-e veled is új játékba, menteni azt, ami még menthető. Persze, mindent más fénybe helyez az az ábra, ha te szigorú, komoly főnöke vagy szegénykének, és figyelmes, aprólékos, zavaró mellékkörülményeket kizáró,preciz munkát vársz el tőle. Mert akkor pontosan az történik, amit te is leírtál(véleményem szerint). Talán tiszteletben kellene tartani a csukott ajtó íratlan szabályát ,és csak akkor lépni be, ha a kopogásra határozott válasz érkezik bentről...talán így elkerülhetők a kínos, megalázó helyzetek...

Eryka!

Ez a helyzetből adódóan teljesen lényegtelen! És mi van, ha egy másik kollégám lép be hozzá? Én inkább csak azért írtam le ezt az egészet, mert feltételezem, hogy nem egyedi az eset és egyszerűen csak kíváncsi voltam a véleményekre.

És mi van, ha ő nagyon is Rád gondolt közben?

Biztos vagyok benne, hogy semmi jó nem születne abból, ha pl. megemlíteném (vagy megemlítettem volna) a dolgot. Így legalább az élmény megmarad pikánsnak és egy picit talán egészségesen bizarrnak. A kérdés inkább az, hogy ezt Ő hogyan dolgozza fel... Furcsa, hogy itt irogatom ezeket a sorokat, Ő meg két ajtóval arréb, hallótávolságban dolgozik. :-)

Hát nem tudom, hogy mit csinálnék a helyedben, de szerintem én nem hagynám annyiban a dolgot.

Viszont az is igaz, hogy a Te koleganőd, és neked kell tudnod, hogy mi a fontosabb: az igazság (ami odaát van), vagy pedig a munkája. :-)

Hát, tudod vannak dolgok, amik nem változnak... Még akkor sem, ha balhé van belőle. :-)

És mit érnék el vele?

Először is blamálnám magam, mert az eset nem volt "tettenérés", másodszor pedig a hölgyre szükségem van a megbízható munkája miatt. Az ügy pinkantériája inkább az - véleményem szerint -, hogy jobb, ha marad a képzeletünkben...