Elmulasztott pillanatok.
Egyszer csak feleszmélsz, hogy a tökéletes alkalomra vártál. Talán önvédelemből, félelemből, de képtelen voltál a fájdalmakkal szembenézni. Nem kértél bocsánatot, nem mondtad el az igazságot, nem ölelted gyengéden, nem kérted szépen. Pedig nagyon kellett volna. El kellett volna mondani, mennyire szereted...
Ezért, amíg nem késő, szeress szívvel, ölelj szeretettel, hallgass csendesen, mondd el neki, figyelj rá most!
A holnap bizonytalan. Ki tudja hol leszel akkor? Ezért tárd ki szíved, lelked! Ne félj, semmitől nem kell tartanod! Hidd el, most kell élned! Most kell átölelned, mélyen a szemébe nézned. Most kell szeretned az életet. Nagyon...

(Tóth Teodóra)

Nagyon aktuális (Ez egy válasz Holdviola3740 üzenetére (2020. 11. 27. péntek 21:24), amit ide kattintva olvashatsz)

Székely himnusz kezdősora (Ez egy válasz X üzenetére (2020. 11. 11. szerda 21:21), amit ide kattintva olvashatsz)

Így igaz! (Ez egy válasz Holdviola3740 üzenetére (2020. 03. 06. péntek 09:37), amit ide kattintva olvashatsz)

"Megmondom mit fogtok csinálni: Maga legyen egy kicsit koszosabb,Te meg tisztább!...Valahogy.... középúton!...Nem tudom...kitaláljátok majd..."
/ részlet...A pusztító c. filmből../

Tetemre hívás

„(…) Tetemre hívom itt a Duna partján a magyar fővárost: ez a város megtagadta ezeréves múltját, ez a város sárba tiporta koronáját, nemzeti színeit és vörös rongyokba öltözött. Ez a város börtönre vetette, kiüldözte a hazából annak legjobbjait és egy év alatt elprédálta összes javainkat. De minél jobban közeledtünk, annál jobban leolvadt szívünkről a jég, és készek vagyunk megbocsátani. Megbocsátunk akkor, hogy ha ez a megtévelyedett város visszatér megint a hazájához, szívéből, lelkéből szeretni fogja a rögöt, amelyben hőseink csontjai porladoznak, szeretni azt a rögöt, amelyet verítékes homlokkal munkálnak falusi testvéreink, szeretni a koronát, a dupla keresztet. Katonáim, miután földjeikről betakarították Isten áldását, fegyvert vettek a kezükbe, hogy rendet teremtsenek itt e hazában.

"Ki tudja merre, merre visz a végzet..."

"Az élet fontos dolgai nem azok, amiket általában fontosaknak tartunk. Pénz, pálya, haladás, siker, munka: ha arról van szó, hogy megtaláljuk magunkat ebben a világban s érdemesnek ítéljük a benne létezést, akkor ezek mind nagyon aprócska dolgok. Az érzések és a hangulatok fontosak, melyek lelkünket színezik s a lelkünkön keresztül a világot is, melyben élünk."
Wass Albert

Aki embernek hitvány, magyarnak alkalmatlan... Tamási Áron

A nap eljön. Amikor az értéket értékelnéd. Az igazit. Amikor nem az lesz a fontos, hogy a másik mivel érkezik. Csak az, hogy mit hoz. Nem a pénztárcájában, nem ékszerdobozban. Hanem belül. Amikor nem az lesz a fontos, hogy mije van. Hogy van-e autója, háza, bankbetétje. Hanem az, hogy van-e szíve. Amikor nem azt nézed, hogy el tud-e vinni utazni. Hanem az, hogy szárnyalhatsz vele. Amikor nem az számít, hogy aranykalitkába zár téged. Hanem az, hogy a szívébe. Amikor nem az lesz a fontos, hogy ki nézi szépségedet. Hanem az, hogy ki lát téged. Amikor tudni fogod, ki az, aki önmagadért szeret. Igen, a nap eljön. De vajon téged itt talál-e még?

Csitáry-Hock Tamás

A vidámságnak megvan az ereje ahhoz, hogy a félelem, a sértettség, a harag, a frusztráltság, a csalódottság, a depresszió, a bűntudat és a meg nem felelés érzéseit kiűzze az életedből. Azon a napon éred el a vidámságot, amikor rájössz, hogy mindegy, mi történik körülötted, akkor sem lesz jobb semmi, ha nem vagy jókedvű.” (Anthony Robbins)

"Az a nap amelyik nevetés nélkül telik el,az elvesztegetett idő..."

Az élet erősebb nálunk, a létező világ mit sem törődik az egyénnel. Ez borzasztó - mondom egyszer, máskor meg: ez gyönyörű. Mindenesetre: erő ez, pusztító és teremtő, és hiába is próbálnánk kivonni magunkat a hatása alól, nem lehet kiszállni.

Szabó T. Anna

Rég olvastam, de ma újra elém került Gárdonyi. "Mindig különös nekem, mikor valakiről azt mondják: Elcsábította ezt meg ezt az asszonyt. Olyan, mintha azt mondanák valakiről, hogy: - Úszni tanította ezt meg ezt a halat..."

"Felelős vagy a saját boldogságodért,
Így tehát ne másoktól várd,hogy boldoggá tegyenek,mert csalódni fogsz"

Amit elveszitettunk es nem tettunk meg erte mindent, hogy megtarthassuk, azt nem akartuk igazan. Ha mindent megtettunk es megis elveszett, akkor pedig nem is volt a mienk.

Sajnos véget ért ez a szép évszak. És szeretem ezt a verset. Tartalmában, furcsa történetében benne van minden kedves csintalan bohóság. Olykor magam is faragok esetlen rímeket ennek hatására (gyenge lírikus kísérletemet korábban osztottam meg eme rovatban), de nem érnek fel ennek valódi értékéhez. Ajánlom a sok kedves olvasón túl fáradhatatlan aminjainknak kik e forró évszakban is éberen, egyenlő mércével és értőn őrködtek az oldal felett. (Ez egy válasz X üzenetére (2019. 07. 30. kedd 23:19), amit ide kattintva olvashatsz)

Az elet
ha a sziv nezi: tragedia
ha az esz nezi: komedia

Szasz Zoltan

Mindenkiben benne lakozik valami vad és törvényszegő fajtája a vágynak, még bennünk is, akik látszatra nagyon is mértékletesek vagyunk: álmainkban mutatkozik ez meg világosan. - Platón

Kosztolányi Dezső: Nyár, nyár, nyár Örök kedvenc