"Két dolog van, amit az életről megtanultam: megy tovább!"
"Az embernek érzelmekre szüksége van, mert gyengédség és szeretet nélkül az élet csupán afféle lélektelen gépezet."
/Victor Hugo/
/Victor Hugo/
"Ha nem érzel magadban szeretetet embertársaid iránt, akkor ülj csendesen, foglalkozzál a magad dolgával, amivel akarsz, csak az emberekkel ne!"
/Lev Tolsztoj/
/Lev Tolsztoj/
"Ha anya vagy, sohasem maradsz igazán egyedül a gondolataidban. Egy anya mindig kétszer gondolkodik: egyszer önmagáért, másodszor a gyermekéért.
(Sophia Loren)
(Sophia Loren)
"A legnagyobb emberi érték maga az ember. Ha teljes értékűvé akarjuk tenni a földet, először az embert kell teljes értékűvé tennünk."
(France)
(France)
"Embernek lenni pontosan annyit jelent, mint felelősnek lenni. Érezni, hogy a kővel, melyet lehelyez, a világot építi tovább."
(Exupéry)
(Exupéry)
"Amikor az érettségi után azt mondták:"Valósítsd meg az álmaidat", említette azt is valaki, hogy előbb fel kell ébredni?"
(Bill Cosby)
(Bill Cosby)
"Azt mondják, csak egy fiatal bolond lehet olyan bolond, mint egy öreg bolond.De a fiatal bolondnak előbb fel kell nőnie, hogy öreg bolond legyen és lássa, milyen átkozottul bolond volt fiatal korában."
(Harlod MacMillan)
(Harlod MacMillan)
" Egy nagy szakadékot nem lehet két kis ugrással átugorni" Johnny Walker
(Ez egy válasz Moncy üzenetére (2006. 04. 14. péntek 22:05), amit ide kattintva olvashatsz)
2006. 04. 14. péntek 22:05
"A szerelem gyönyörűséges virág, ám bátornak kell lennünk, hogy irtózatos szakadék szélén szedjük."
"Ha igazán bölcs vagy, s úgy veszed a dolgot amint van,sohasem kell valami baj miatt kedvszegetten szomorkodnod."
(Kempis Tamás)
(Kempis Tamás)
ezek nagypon jok,koszi!!
(Ez egy válasz Moncy üzenetére (2006. 04. 14. péntek 22:05), amit ide kattintva olvashatsz)
2006. 04. 14. péntek 22:05
"A szerelem gyönyörűséges virág, ám bátornak kell lennünk, hogy irtózatos szakadék szélén szedjük."
"A szerelem gyönyörűséges virág, ám bátornak kell lennünk, hogy irtózatos szakadék szélén szedjük."
"Csak azok látják meg a világot a maga valóságában, akiknek a szemét tisztára mosták a könnyek."
"Ne sírj, mert vége lett!
Mosolyogj, mert megtörtént."
Mosolyogj, mert megtörtént."
"Senki sem érdemli meg könnyeidet, aki pedig megérdemli, az nem fog sírásra késztetni."
"A szerelem okozta kín közül a legnagyobb, mikor gyűlölni akarjuk azt, akit a világon a legjobban szeretünk."
"Nem az a fájdalom, zokogva sírni, hanem a zokogó fájdalmat mosolyba fojtani."
"Tegnap okos voltam ezért meg akartam változtatni a világot.
Ma bölcs vagyok, ezért meg akarom változtatni önmagam."
Ma bölcs vagyok, ezért meg akarom változtatni önmagam."
Asszonyra várok, aki vággyal telve
Most szép, forró kezével
Hajamba túrna s nagyon megölelne.
Asszony. S villogna bőre a homályba,
Mint ez a szoborasszony,
Kire félénken hull a holdvilága.
Asszony, kinek oly megadó az ajka,
Mint ez a szoborasszony,
Ki szép kőtestét félénk holdnak adja.
Nem is tudom: ki. Szent és messzi asszony.
Egy áldott száj, ki számra
Mohó polipként s forrón rátapadjon.
Súlyos parfőmje fojtogatva szállna
És megremegne szívem,
Mint szellőtől meging dús, déli pálma.
S ha megkérném, a szobor mellé állna -
Ó, forró, szép szobor, kin
A holdvilág is tüzes csókká válna!
Szobor, egy élő asszony állna melléd!...
Szobor, hideg s én mégis
Megcsókolom most fényes, büszke mellét.
Most szép, forró kezével
Hajamba túrna s nagyon megölelne.
Asszony. S villogna bőre a homályba,
Mint ez a szoborasszony,
Kire félénken hull a holdvilága.
Asszony, kinek oly megadó az ajka,
Mint ez a szoborasszony,
Ki szép kőtestét félénk holdnak adja.
Nem is tudom: ki. Szent és messzi asszony.
Egy áldott száj, ki számra
Mohó polipként s forrón rátapadjon.
Súlyos parfőmje fojtogatva szállna
És megremegne szívem,
Mint szellőtől meging dús, déli pálma.
S ha megkérném, a szobor mellé állna -
Ó, forró, szép szobor, kin
A holdvilág is tüzes csókká válna!
Szobor, egy élő asszony állna melléd!...
Szobor, hideg s én mégis
Megcsókolom most fényes, büszke mellét.
"Ahol csak lehet tégy jót, közben gondolja arra, hogy aki szívében jó azt a sors nem terheli nagy szenvedéssel. "
(Püthagorasz)
(Püthagorasz)