Érdekes dolog... egy kapcsolat elején mikor nagy a LOVE tuti kikaparnám a szemét ha mást érintene.. de x idő elteltével szerintem két érett és nyitott gondolkodású ember helyén tudja kezelni a dolgot és tényleg örömöt és változatosságot hozhat az életükben akár egy harmadik.. csak színesebbé teheti a nemi élet örömeit.. Ami egy kapcsolaton belül két embernek ugyanúgy kompromisszumok nélkül egyformán örömöt szerez.. az nem lehet "perverzió".. a játékosság.. és az ezzel járó semmi mással össze nem hasonlítható felszabadult.. önfeledt odaadó érzés csak még inkább összekovácsolni tud két embert.. tönkretenni egy párkapcsolatot inkább ezen összekovácsoló erő hiányában lehet... És ezt nagyon sokan szem elől tévesztik.. és prüdériából.. bátortalanságból.. lustaságból.. oda nem figyelésből.. túlságosan mindentől elzárkózásból fakadóan inkább ölbe tett kézzel nézik végig ahogy ellaposodik.. majd teljesen rommá dől a kapcsolatuk. Miért kell szégyellni a vágyaink? És épp az előtt az ember előtt akit szeretünk s aki minket is viszont szeret? Ha így van.. annak csak egy oka lehet.. az.. hogy nem a megfelelő ember mellett vagyunk.. Persze sokan nem érzik ezt így.. mert a legtöbb ember képes annyira magába fojtani még a legártatlanabb vágyait is és így leélni egy egész életet.. hogy sosem szenved a ki nem élt ösztöneitől. Én sem azt mondom.. hogy mindent meg kell tennünk és/vagy ki kell próbálnunk ami ebből a nagyon belső ösztönlényünkből fakad.. de ha van mellettünk egy olyan ember akinek a szeretete a biztosíték arra.. hogy kölcsönösen nem "élünk vissza" egymás "titkainak" ilyen szintű ismeretével.. és úgy szeret és fogad el minket szőröstül-bőröstül ahogy vagyunk.. akkor hatalmas pazarlás nem megtenni azt.. hogy még erősebbre fonhatjuk ezt a láthatatlan köteléket.. mind külön-külön önmagunkkal szemben is butaság nem megtenni.. és a kapcsolat.. a két ember közös élete szemponjából is hatalmas hiba lehet elmúlasztani a vágyak szem előtt tartását... A közös vágyak.. közös célt is adnak.. akár a már meglévők mellé... az együtt kettesben töltött időnek pedig a játékosság és az őszinteség folyamatos megújulást és örökös pezsdítő érzést adhat... Ha AZ az ember van melletted... Akkor igen.

Mi ebben a furcsa? Ez van.

Mi ebben a furcsa? Ez van.

Szia,
Kicsit furi ahogy erzed, szoval te elvezed a ket pasist...aztan amikor a parod masik not kivan te csak ki be maszkalsz a szobaban...pffff

Szia,
Kicsit furi ahogy erzed, szoval te elvezed a ket pasist...aztan amikor a parod masik not kivan te csak ki be maszkalsz a szobaban...pffff

Nálunk az az általános, hogy én vagyok két pasival. A párom az egyik. Volt néhány alkalom, amikor a férjem dugott egy másik nővel én meg csak nézetem, mivel be nem szállok, nem érek másik nőhöz. Hát engem nem izgatott szexuálisan. Érdekes volt, tetszett is, de egy idő után meguntam és ki is mentem a szobából, csak néha mentem vissza, hogy hol is tartanak.
Szóval nem izgat, de nem is zavar. Sőt legyen jó neki!

Javulóban, de még nem az igazi.

Látom ezt lazán fogod fel. Nátha?

Nálunk az az általános, hogy én vagyok két pasival. A párom az egyik. Volt néhány alkalom, amikor a férjem dugott egy másik nővel én meg csak nézetem, mivel be nem szállok, nem érek másik nőhöz. Hát engem nem izgatott szexuálisan. Érdekes volt, tetszett is, de egy idő után meguntam és ki is mentem a szobából, csak néha mentem vissza, hogy hol is tartanak.
Szóval nem izgat, de nem is zavar. Sőt legyen jó neki!

Érdekes dolog... egy kapcsolat elején mikor nagy a LOVE tuti kikaparnám a szemét ha mást érintene.. de x idő elteltével szerintem két érett és nyitott gondolkodású ember helyén tudja kezelni a dolgot és tényleg örömöt és változatosságot hozhat az életükben akár egy harmadik.. csak színesebbé teheti a nemi élet örömeit.. Ami egy kapcsolaton belül két embernek ugyanúgy kompromisszumok nélkül egyformán örömöt szerez.. az nem lehet "perverzió".. a játékosság.. és az ezzel járó semmi mással össze nem hasonlítható felszabadult.. önfeledt odaadó érzés csak még inkább összekovácsolni tud két embert.. tönkretenni egy párkapcsolatot inkább ezen összekovácsoló erő hiányában lehet... És ezt nagyon sokan szem elől tévesztik.. és prüdériából.. bátortalanságból.. lustaságból.. oda nem figyelésből.. túlságosan mindentől elzárkózásból fakadóan inkább ölbe tett kézzel nézik végig ahogy ellaposodik.. majd teljesen rommá dől a kapcsolatuk. Miért kell szégyellni a vágyaink? És épp az előtt az ember előtt akit szeretünk s aki minket is viszont szeret? Ha így van.. annak csak egy oka lehet.. az.. hogy nem a megfelelő ember mellett vagyunk.. Persze sokan nem érzik ezt így.. mert a legtöbb ember képes annyira magába fojtani még a legártatlanabb vágyait is és így leélni egy egész életet.. hogy sosem szenved a ki nem élt ösztöneitől. Én sem azt mondom.. hogy mindent meg kell tennünk és/vagy ki kell próbálnunk ami ebből a nagyon belső ösztönlényünkből fakad.. de ha van mellettünk egy olyan ember akinek a szeretete a biztosíték arra.. hogy kölcsönösen nem "élünk vissza" egymás "titkainak" ilyen szintű ismeretével.. és úgy szeret és fogad el minket szőröstül-bőröstül ahogy vagyunk.. akkor hatalmas pazarlás nem megtenni azt.. hogy még erősebbre fonhatjuk ezt a láthatatlan köteléket.. mind külön-külön önmagunkkal szemben is butaság nem megtenni.. és a kapcsolat.. a két ember közös élete szemponjából is hatalmas hiba lehet elmúlasztani a vágyak szem előtt tartását... A közös vágyak.. közös célt is adnak.. akár a már meglévők mellé... az együtt kettesben töltött időnek pedig a játékosság és az őszinteség folyamatos megújulást és örökös pezsdítő érzést adhat... Ha AZ az ember van melletted... Akkor igen.

Érdekes dolog... egy kapcsolat elején mikor nagy a LOVE tuti kikaparnám a szemét ha mást érintene.. de x idő elteltével szerintem két érett és nyitott gondolkodású ember helyén tudja kezelni a dolgot és tényleg örömöt és változatosságot hozhat az életükben akár egy harmadik.. csak színesebbé teheti a nemi élet örömeit.. Ami egy kapcsolaton belül két embernek ugyanúgy kompromisszumok nélkül egyformán örömöt szerez.. az nem lehet "perverzió".. a játékosság.. és az ezzel járó semmi mással össze nem hasonlítható felszabadult.. önfeledt odaadó érzés csak még inkább összekovácsolni tud két embert.. tönkretenni egy párkapcsolatot inkább ezen összekovácsoló erő hiányában lehet... És ezt nagyon sokan szem elől tévesztik.. és prüdériából.. bátortalanságból.. lustaságból.. oda nem figyelésből.. túlságosan mindentől elzárkózásból fakadóan inkább ölbe tett kézzel nézik végig ahogy ellaposodik.. majd teljesen rommá dől a kapcsolatuk. Miért kell szégyellni a vágyaink? És épp az előtt az ember előtt akit szeretünk s aki minket is viszont szeret? Ha így van.. annak csak egy oka lehet.. az.. hogy nem a megfelelő ember mellett vagyunk.. Persze sokan nem érzik ezt így.. mert a legtöbb ember képes annyira magába fojtani még a legártatlanabb vágyait is és így leélni egy egész életet.. hogy sosem szenved a ki nem élt ösztöneitől. Én sem azt mondom.. hogy mindent meg kell tennünk és/vagy ki kell próbálnunk ami ebből a nagyon belső ösztönlényünkből fakad.. de ha van mellettünk egy olyan ember akinek a szeretete a biztosíték arra.. hogy kölcsönösen nem "élünk vissza" egymás "titkainak" ilyen szintű ismeretével.. és úgy szeret és fogad el minket szőröstül-bőröstül ahogy vagyunk.. akkor hatalmas pazarlás nem megtenni azt.. hogy még erősebbre fonhatjuk ezt a láthatatlan köteléket.. mind külön-külön önmagunkkal szemben is butaság nem megtenni.. és a kapcsolat.. a két ember közös élete szemponjából is hatalmas hiba lehet elmúlasztani a vágyak szem előtt tartását... A közös vágyak.. közös célt is adnak.. akár a már meglévők mellé... az együtt kettesben töltött időnek pedig a játékosság és az őszinteség folyamatos megújulást és örökös pezsdítő érzést adhat... Ha AZ az ember van melletted... Akkor igen.

Érdekes dolog... egy kapcsolat elején mikor nagy a LOVE tuti kikaparnám a szemét ha mást érintene.. de x idő elteltével szerintem két érett és nyitott gondolkodású ember helyén tudja kezelni a dolgot és tényleg örömöt és változatosságot hozhat az életükben akár egy harmadik.. csak színesebbé teheti a nemi élet örömeit.. Ami egy kapcsolaton belül két embernek ugyanúgy kompromisszumok nélkül egyformán örömöt szerez.. az nem lehet "perverzió".. a játékosság.. és az ezzel járó semmi mással össze nem hasonlítható felszabadult.. önfeledt odaadó érzés csak még inkább összekovácsolni tud két embert.. tönkretenni egy párkapcsolatot inkább ezen összekovácsoló erő hiányában lehet... És ezt nagyon sokan szem elől tévesztik.. és prüdériából.. bátortalanságból.. lustaságból.. oda nem figyelésből.. túlságosan mindentől elzárkózásból fakadóan inkább ölbe tett kézzel nézik végig ahogy ellaposodik.. majd teljesen rommá dől a kapcsolatuk. Miért kell szégyellni a vágyaink? És épp az előtt az ember előtt akit szeretünk s aki minket is viszont szeret? Ha így van.. annak csak egy oka lehet.. az.. hogy nem a megfelelő ember mellett vagyunk.. Persze sokan nem érzik ezt így.. mert a legtöbb ember képes annyira magába fojtani még a legártatlanabb vágyait is és így leélni egy egész életet.. hogy sosem szenved a ki nem élt ösztöneitől. Én sem azt mondom.. hogy mindent meg kell tennünk és/vagy ki kell próbálnunk ami ebből a nagyon belső ösztönlényünkből fakad.. de ha van mellettünk egy olyan ember akinek a szeretete a biztosíték arra.. hogy kölcsönösen nem "élünk vissza" egymás "titkainak" ilyen szintű ismeretével.. és úgy szeret és fogad el minket szőröstül-bőröstül ahogy vagyunk.. akkor hatalmas pazarlás nem megtenni azt.. hogy még erősebbre fonhatjuk ezt a láthatatlan köteléket.. mind külön-külön önmagunkkal szemben is butaság nem megtenni.. és a kapcsolat.. a két ember közös élete szemponjából is hatalmas hiba lehet elmúlasztani a vágyak szem előtt tartását... A közös vágyak.. közös célt is adnak.. akár a már meglévők mellé... az együtt kettesben töltött időnek pedig a játékosság és az őszinteség folyamatos megújulást és örökös pezsdítő érzést adhat... Ha AZ az ember van melletted... Akkor igen.

Érdekes dolog... egy kapcsolat elején mikor nagy a LOVE tuti kikaparnám a szemét ha mást érintene.. de x idő elteltével szerintem két érett és nyitott gondolkodású ember helyén tudja kezelni a dolgot és tényleg örömöt és változatosságot hozhat az életükben akár egy harmadik.. csak színesebbé teheti a nemi élet örömeit.. Ami egy kapcsolaton belül két embernek ugyanúgy kompromisszumok nélkül egyformán örömöt szerez.. az nem lehet "perverzió".. a játékosság.. és az ezzel járó semmi mással össze nem hasonlítható felszabadult.. önfeledt odaadó érzés csak még inkább összekovácsolni tud két embert.. tönkretenni egy párkapcsolatot inkább ezen összekovácsoló erő hiányában lehet... És ezt nagyon sokan szem elől tévesztik.. és prüdériából.. bátortalanságból.. lustaságból.. oda nem figyelésből.. túlságosan mindentől elzárkózásból fakadóan inkább ölbe tett kézzel nézik végig ahogy ellaposodik.. majd teljesen rommá dől a kapcsolatuk. Miért kell szégyellni a vágyaink? És épp az előtt az ember előtt akit szeretünk s aki minket is viszont szeret? Ha így van.. annak csak egy oka lehet.. az.. hogy nem a megfelelő ember mellett vagyunk.. Persze sokan nem érzik ezt így.. mert a legtöbb ember képes annyira magába fojtani még a legártatlanabb vágyait is és így leélni egy egész életet.. hogy sosem szenved a ki nem élt ösztöneitől. Én sem azt mondom.. hogy mindent meg kell tennünk és/vagy ki kell próbálnunk ami ebből a nagyon belső ösztönlényünkből fakad.. de ha van mellettünk egy olyan ember akinek a szeretete a biztosíték arra.. hogy kölcsönösen nem "élünk vissza" egymás "titkainak" ilyen szintű ismeretével.. és úgy szeret és fogad el minket szőröstül-bőröstül ahogy vagyunk.. akkor hatalmas pazarlás nem megtenni azt.. hogy még erősebbre fonhatjuk ezt a láthatatlan köteléket.. mind külön-külön önmagunkkal szemben is butaság nem megtenni.. és a kapcsolat.. a két ember közös élete szemponjából is hatalmas hiba lehet elmúlasztani a vágyak szem előtt tartását... A közös vágyak.. közös célt is adnak.. akár a már meglévők mellé... az együtt kettesben töltött időnek pedig a játékosság és az őszinteség folyamatos megújulást és örökös pezsdítő érzést adhat... Ha AZ az ember van melletted... Akkor igen.