(már csak az álom-képek maradtak nekem mára!
GYURKOVICS TIBOR: TÜZIJÁTÉK
(részlet)
- Meddig tart a tűz? - kérdezhetjük megint csak refrénszerűen: s nézzük a fölívelő, visszahulló augusztusi tűzijátékot.
És alant, a Duna-parton bolyong a százezres tömeg, jön vidékről, nyakában a gyerekkel, egymást tiporva, bámulva föl a mesterséges égre, hogy bámulódjunk az örök tűzbe. Tülekednek, nyögnek, izzadnak, krákognak az emberek, sodródnak, nyomakodnak a nép?
Ez a nép? Megyünk velük, köztük, néppé válva? "Panem et circenses"? Ennyi az egész?
És ahogy sodródunk velük és általuk, az az érzés kerít hatalmába, ez már nem nép, ez már nem a gyerekkor ámulati népe, nem az elragadtatás gyermekkori áhítata, hanem a tömeg. Tömeghipnózisban botorkál lenyomva a betonra, rátaposva a másik sarkára, károgva és mászva, ez a tömeg."
(részlet)
- Meddig tart a tűz? - kérdezhetjük megint csak refrénszerűen: s nézzük a fölívelő, visszahulló augusztusi tűzijátékot.
És alant, a Duna-parton bolyong a százezres tömeg, jön vidékről, nyakában a gyerekkel, egymást tiporva, bámulva föl a mesterséges égre, hogy bámulódjunk az örök tűzbe. Tülekednek, nyögnek, izzadnak, krákognak az emberek, sodródnak, nyomakodnak a nép?
Ez a nép? Megyünk velük, köztük, néppé válva? "Panem et circenses"? Ennyi az egész?
És ahogy sodródunk velük és általuk, az az érzés kerít hatalmába, ez már nem nép, ez már nem a gyerekkor ámulati népe, nem az elragadtatás gyermekkori áhítata, hanem a tömeg. Tömeghipnózisban botorkál lenyomva a betonra, rátaposva a másik sarkára, károgva és mászva, ez a tömeg."
Végre este van!
Sziasztok! 
Hogy érzem magam? Mint akinek ég a keze alatt a munka... 
Hogy érzem magam? Mint akinek ég a keze alatt a munka...
Ma mit adhatnék, pár szót?!
Boldogság, szerelem,
szeretlek.
Pillanatban múló,
tudd, intelek!
A múlt derengő temető.
A jövő sejlő karcolat.
Mit adhatnék így?!
Ma is csak magamat!
Boldogság, szerelem,
szeretlek.
Pillanatban múló,
tudd, intelek!
A múlt derengő temető.
A jövő sejlő karcolat.
Mit adhatnék így?!
Ma is csak magamat!
