Oké...de melik wagy Te?...a kicsi w a nagy medwe?... 
(Ez egy válasz Sonkás üzenetére (2007. 11. 07. szerda 13:16), amit ide kattintva olvashatsz)
(Ez egy válasz Sonkás üzenetére (2007. 11. 07. szerda 13:16), amit ide kattintva olvashatsz)
Kegyeletteljes, meghitt ünnepnapokat kívánok minden kedves fórumozónak!
Az ember nem akkor szűnik meg létezni, amikor meghal, hanem amikor elfelejtik.
A halállal csak az élet ér véget. A semmibe akkor költözünk vissza, amikor az emlékünk is szertefoszlik...
Így élnek velünk, bennünk is azok, akiknek élete már véget ért, de mi még őrizzük közös élményeinket, még emlékezünk az együtt megélt pillanatokra, napokra
A halál az életről szól és halottak napján is az életre gondolunk. Életünkre, melynek részei halottaink is. Tudjuk, hogy volt idő, amikor még nem voltunk, s tudjuk, lesz idő, amikor már nem leszünk. Eszünkkel tudjuk, hogy az elmúlás, miként a születés is, életünk elszakíthatatlan része, s mégis Az ember szeretne örökké élni, s mivel ezt nem teheti meg, más módon igyekszik úrrá lenni az időn. Miként szülei sejtjeiből ő maga életre kelt, úgy próbálja megteremteni gyermekei által azt az emlékezetet, mely őt magát majd tovább élteti
Halottak napján, amikor az életre, az időre, a továbbélésre, elődeinkre s utódainkra gondolunk. Az életre, amit velük élünk, az életünkre, amivel nyomot hagyunk magunk után itt, a földön. S talán könnyebb elfogadnunk az élet könyörtelen törvényét, a halált is, ha tudjuk:
az ember nem akkor szűnik meg létezni, amikor meghal, hanem amikor elfelejtik...
Gyertyák
Mindazokért, akiket nem láttunk már régen,
Akik velünk együtt ünnepelnek az égben,
Kiknek őrizgetjük szellemét,
Mindenkiért egy-egy gyertya égjen.
Mindazokért, akik elzárkóznak a jótól,
Akik nincsenek itt, s nem is értenének a szóból,
Aki barát, de lehet még ellened is,
Mindenkiért egy-egy gyertya égjen.
Mindazokért, kik ma egyedül ülnek a járdán,
Kikre család, gyermek, otthon rég nem vár már,
És mindenkiért, aki nem lehet itt,
Mindenkiért egy-egy gyertya égjen.
Mindazokért, akik nem vették még észre,
Örök bilincs kell minden fegyvert fogó kézre,
És mindazokért, akik nem hiszik el,
Mindenkiért egy-egy gyertya égjen
Ady Endre: HALOTTAK NAPJÁN
Halottja van mindannyiunknak,
Hisz percről-percre temetünk,
Vesztett remény mindenik percünk
És gyászmenet az életünk.
Sírhantolunk, gyászolunk mindig,
Temetkező szolgák vagyunk!
-- Dobjuk el a tettető álcát:
Ma gyásznap van, ma sírhatunk!
Annyi nyomor, annyi szenny, vétek
Undorít meg e sárgolyón...
Hulló levélt hányszor feledtet
A megváltó, a gyilkos ón!...
Óh, hányszor kell a sírra néznünk,
Hogy vigasztaljuk önmagunk --
-- Dobjuk el a tettető álcát:
Ma ünnep van, ma sírhatunk!...
1899 november 1
Az ember nem akkor szűnik meg létezni, amikor meghal, hanem amikor elfelejtik.
A halállal csak az élet ér véget. A semmibe akkor költözünk vissza, amikor az emlékünk is szertefoszlik...
Így élnek velünk, bennünk is azok, akiknek élete már véget ért, de mi még őrizzük közös élményeinket, még emlékezünk az együtt megélt pillanatokra, napokra
A halál az életről szól és halottak napján is az életre gondolunk. Életünkre, melynek részei halottaink is. Tudjuk, hogy volt idő, amikor még nem voltunk, s tudjuk, lesz idő, amikor már nem leszünk. Eszünkkel tudjuk, hogy az elmúlás, miként a születés is, életünk elszakíthatatlan része, s mégis Az ember szeretne örökké élni, s mivel ezt nem teheti meg, más módon igyekszik úrrá lenni az időn. Miként szülei sejtjeiből ő maga életre kelt, úgy próbálja megteremteni gyermekei által azt az emlékezetet, mely őt magát majd tovább élteti
Halottak napján, amikor az életre, az időre, a továbbélésre, elődeinkre s utódainkra gondolunk. Az életre, amit velük élünk, az életünkre, amivel nyomot hagyunk magunk után itt, a földön. S talán könnyebb elfogadnunk az élet könyörtelen törvényét, a halált is, ha tudjuk:
az ember nem akkor szűnik meg létezni, amikor meghal, hanem amikor elfelejtik...
Gyertyák
Mindazokért, akiket nem láttunk már régen,
Akik velünk együtt ünnepelnek az égben,
Kiknek őrizgetjük szellemét,
Mindenkiért egy-egy gyertya égjen.
Mindazokért, akik elzárkóznak a jótól,
Akik nincsenek itt, s nem is értenének a szóból,
Aki barát, de lehet még ellened is,
Mindenkiért egy-egy gyertya égjen.
Mindazokért, kik ma egyedül ülnek a járdán,
Kikre család, gyermek, otthon rég nem vár már,
És mindenkiért, aki nem lehet itt,
Mindenkiért egy-egy gyertya égjen.
Mindazokért, akik nem vették még észre,
Örök bilincs kell minden fegyvert fogó kézre,
És mindazokért, akik nem hiszik el,
Mindenkiért egy-egy gyertya égjen
Ady Endre: HALOTTAK NAPJÁN
Halottja van mindannyiunknak,
Hisz percről-percre temetünk,
Vesztett remény mindenik percünk
És gyászmenet az életünk.
Sírhantolunk, gyászolunk mindig,
Temetkező szolgák vagyunk!
-- Dobjuk el a tettető álcát:
Ma gyásznap van, ma sírhatunk!
Annyi nyomor, annyi szenny, vétek
Undorít meg e sárgolyón...
Hulló levélt hányszor feledtet
A megváltó, a gyilkos ón!...
Óh, hányszor kell a sírra néznünk,
Hogy vigasztaljuk önmagunk --
-- Dobjuk el a tettető álcát:
Ma ünnep van, ma sírhatunk!...
1899 november 1
.gif)
