"Előbb vágják le a kezem , mint hogy el engedjem a Tiéd! "

XXVII szonett

Kimerült utas, esem édes ágyba,
Minden tagom esdi a pihenőt;
De akkor a fejem kezd utazásba,
S lelkem gyötri, mikor a test kidőlt;

Mert akkor (innen, messziről) mohón
Indul zarándok agyam tefeléd,
Oly sötétbe meresztve roskadó
Pillámat, amilyen a vakoké:

Ha csak lelkem látomása ide
Nem hozza, üres szemeimbe, árnyad,
Mely, mint a rémteli éj ékszere,
Szép s új díszt ad vén s komor éjszakámnak.

Lásd, így nappal testem, éjjel szívem,
Miattad, s miattam, sose pihen.

Üdv !

Elgondolkodtató sorok.

Mai szerző elgondolkodtató verse:

Cím nélkül

Mert mind elkurvulunk egy szép napon.
Helyzetbe hozni van, akit nehéz,
de kialakul majd az olyan helyzet,
s előbb-utóbb úgyis lesz annyi pénz,

amiért végül szétrakjuk a lábunk,
s ha van kereslet, áruba bocsátjuk:
hitét az egyik, tudását a másik,
és élvezkednek rajtunk megunásig.

Ó, nem, először nem fáj egy kicsit sem.
Aztán nagyon. De végül megszokod.
Próbáld azt mímelni, hogy élvezed,
s nem a leendő hasznot számolod.

Legyél hétpróbás, ki tudja a módját:
forró lehellet, ha a szív hideg,
pergetik már azt az időt az órák,
mikor ingyen sem kellesz senkinek.

Egy-két barát az utcán félrefordul,
apa és anya, mint mindig, megért.
Hajnalban, ha az álmok vére csordul,
csak Isten kérdi néha meg, miért

(Kiss Judit Ágnes)

A szép combok

Colin, akit bolond szerelme
egész megbűvöl s elvakit,
vizsgálta egy nap kedvetellve
Rózája márvány combjait.
Egyszer a bal, másszor a jobb comb:
melyik szebb rajz, melyik nagyobb gond?
"Nem is tudom... Szivem oly kétségek kinozzák:
egyforma szép a két comb és a láb!"
»Barátom« - szólt a nő - »ne késs tovább:
jere: a kettő közt van az igazság!«

(Alexis Piron, Babits fordítása)

Dal

Elhallgat a halk zene,
s benned lüktet üteme.
Meghalnak a violák,
s illatuk remeg tovább.

Hull a rózsa, elpereg,
szirmán egy lány szendereg. -
Holtod után verseden
így szunnyad a szerelem.

(Shelley, Képes Géza fordítása)