Boldog és szép ünnepeket

Karácsony egyedül
Köd öleli a fákat ma este.
Itt a Karácsony, fehérség nélkül.
Ki benned mindig a jót kereste
Annak e nap a rossz is megszépül.

Gyertyát gyújtunk égi rokonokért,
Ki él, most mind körbeüli a fát,
Nem fohászkodunk Uram oly sokért,
Csak nékünk erőt szeretni adjál.

Nincs szebb dallam e szónál; szeretet.
Érzem akkor is, ha már messze jársz.
Nem súgja a tűz már a nevedet
De bárhová bújok el, megtalálsz.

Ott él lelked minden gyertyalángban,
Ott ég bennem, hidd el, el nem alszik.
Látlak szomorú árnyak sóhajában,
Hol hangodnak lágy csengése hallik.

Soha nem néztem még eddig gyertyát...
Ring a fénye a kínzó magányon.
A fény mögött egy alakot meglátsz:
Csak egy meggyűrt lepedő az ágyon.

Régi képek rémlenek: nevetek.
Ott, ahol ma könnyes szemmel írom
Múltam könyvét, s ceruzát hegyezek.
Mellettem, még bontatlan radírok.
Kiss Tamás
Karácsonyok
A kandallóban lobog a láng, fa pattog, serceg.
Karácsony esti csillogás, fenyő-illat, jó meleg szoba,
gőzölgő sütik illata, cseng a csengő, záródik ablak.
Érzem az Angyal suhogását, látom is még, ellibben tova.
Mintha volna, gyermekkorom Karácsonya...

Elmúlt gyermekkorom Karácsonya...
Akkor is plafonig ért a fa, épp úgy, mint ma.
Éjfélig is játszhattunk együtt én és Mama.
Mikor kint nagy pelyhekben hullt a hó,
szán csilingelt, és minden csupa jó.
Gyermekkorom sok szép Karácsonya.

Emlékképek foszlánya villan fel.
Körül leng Éjféli Misék tömjén illata,
érint az ünnepi hangulat áhítata.
Hóesésben, összebújva ballagunk haza.
Minden fenséges. Örökkévaló a pillanat....
Ifjúságom Karácsonya, boldog Karácsonya.

Aztán a munkás ünnepek jutnak eszembe,
mikor Karácsonykor még dolgoztunk délelőtt,
majd rohantunk haza teríteni, díszíteni,
ünnepet alkotni, hogy örüljenek a gyerekek.
Próbáltuk visszalopni a gyermekkori képeket.
Nem sikerült, nem tudtam adni azt a meleget.
Felnőtt korom sok-sok, fáradt, fájó Karácsonya...

Ma pedig, már mint nagymama, vendég vagyok.
Lelkem Adventje fájdalmas Advent nagyon.
Megfogyott már és szétszéledt a Családom.
Rendszerint eső hull, nem siklik szán havon.
Bent ma is, minden csupa fény, illat, öröm,
gondtalan kacagás, mégis fáj valami.
Fáj valami nagyon-nagyon. Űrt érzek...

Ezer kilométerre másik fiamék,
az otthonom, egész megküzdött életem.
Ám, ha most otthon lennék, nagyon hiányoznának,
e távolban lévő fiamék, unokáim nekem...
Bárhol vagyok, örömöm már sohasem teljes, egész.
Fájdalmas hiányérzettel telt, a Karácsonyi kép.
Kreischer Kornélia

Reviczky Gyula: Karácsony

Szeretni nem bűn e hideg,
Ez érdekhajszoló világba',
Mert szeretett s nagy volt szive,
Magdolnának meg lőn bocsátva.

Ő mondta ezt, az emberek
Nagy vértanúja, messiása,
Nem bűnös az, ki itt szeret,
Szeretni nem bűn e világba'.

Mit is tegyen, mit is tehet
Az ember itt gömbjén a bűnnek?...
Óh, boldog, a ki csak szeret,
Mig egy csöpp vér erébe' lüktet.

Óh, Betlehem szelid fia,
Szived is megdobbant szeretve!
S Magdolna benned annyira,
E dobbanó szivet szerette.

Lukátsi Vilma: ÁLDOTT ÜNNEPET!

Pihenj meg!
Kifárasztott az élet,
úsztál az árral - a célod felé,
és nyugtalan lelkiismerettel
nézel a közelgő ünnep elé.
Valaha számoltad a napokat,
most szeretnél rajta túl lenni már,
újra hétköznapjaid sodrában.
- Nem veszed észre, mekkora a kár?

Nem lenne jobb... lerogyni a porba,
és elsuttogni magad-vádolón:
'ó én vétkem, én igen nagy vétkem!'
Tedd meg!
Föléd hajol az Irgalom!
Tedd meg, és a szíved lesz a ,
amelyben Jézus megszületett...

- Engedd meg, hogy ily\' rendhagyó módon
kívánjak neked ÁLDOTT ÜNNEPET!

Áldott, boldog, békés karácsonyt mindenkinek:

Ady Endre
Békesség most tinéktek, emberek.
Örvendezzél, derék világ,
Hangozzatok, jámbor legendák,
Zsolozsmák, bibliák, imák.
Kicsi gyertyák, lobogjatok föl,
Bóduljunk tömjénnek szagán!....
Szép dolog ez!.... Így kell csinálni
Minden karácsony-éjszakán.

Wass Albert
Karácsony készül, emberek!
Szépek és tiszták legyetek!
Súroljátok föl lelketek,
csillogtassátok kedvetek,
legyetek újra gyermekek,
hogy emberek lehessetek!

Karácsony-várás
Karácsony közeleg,
kereszténység legszebb ünnepe,
a legenda szerint
született egy gyermek
karácsony éjjelén,
Betlehemben.
Ő a várt Messiás,
világ megváltója, bűnök tisztítója.
Szeretetet hoz és békét,
ünnepeljük érkezését.
Feldíszítjük otthonunkat,
megvendégeljük magunkat,
látogatjuk rokonunkat,
meghívjuk barátainkat.
Ajándékkal kedveskedünk,
dobozokban szeretetünk.
Örömöt találunk benne,
bár mindig karácsony lenne!
Tóth Sarolta

Madár János: Karácsony

Csillagfényben aranyág,

Aranyágon alma.

Őrzi három Télapó

Úgysem alszom el ma!

Egész éjjel csodálom

Ezt a szép fenyőfát,

Csillagfényes, csillagszórós,

Csilingelő ágat.

Karácsony, karácsony

Kisült a kalácsom.

Kóstoljátok, egyetek,

A mákosat is vegyétek.

Magosrévi Jolán: Egy kis tévedés

Tegnap este a sötétben

Öreg bácsit láttam:

-Ez csak a Mikulás lehet-

Mindjárt kitaláltam.

Nem szaladtam el előle,

Köszöntöttem szépen

A sapkámat megemeltem,

A szemébe néztem.

Rám mosolygott, belenyúlt a

Kabátja zsebébe,

Egy szép piros almát tartott

Felém a kezébe.

Nekem adta és azt mondta:

-Jó fiú vagy, látom.

El is küldöm a Mikulást

Hozzád, kis barátom.

Ni, nem is a Mikulás volt!

-Akkor vettem észre,

Mikor nagyapó nevetve

Kapott az ölébe!

Magosrévi Jolán: Várjuk a Mikulást

Jó Mikulás bácsit

Jaj, de nagyon várom!

Nemsokára eljön

Csilingelő szánon.

Almával, dióval

Teli van a zsákja,

Bőven mér belőle

Minden topánkába.

Kis cipőmet kitisztítom fényesre,

Kiteszem az ablakukba ma este.

Ha erre jár a Mikulás, meglátja,

Tudom, benyúl jó mélyre, a zsákjába!

Nincs ott híjja a diónak, fügének…

Színig tölti mind a két kis cipőmet.

Azt hiszem, hogy virgácsot most nem kapok:

A Mikulás tudja ám, hogy jó vagyok!

Gazdag Erzsi: Megjött a télapó

Szánon jött. A hegyeken
fenyők búcsúztatták.
Zsákját tükrös hegyi tón
vizilányok varrták.
Medvék mézet gyűjtöttek
nyár derekán néki.
S egy kosárban áfonyát
küldött az ősz néni.
Pirosszemű mókusok
mogyorója csörren.
S megcsendül a kicsi szán
csengője a csöndben.
Itt van már az udvaron.
Toporog a hóban.
Teli zsákja a tiéd,
dúskálhatsz a jóban.

Adventi himnusz

Jött el Jézus, jöjj sebesen,
Téged áhit az én lelkem,
Téged vár a földnek ágya,
Jött ó napfény, siess már.

Jézus te vagy mennynek éke,
Jöjj el drága földnek fénye,
Fényes lánggal, lobogással,
Jöjj sietve példaadással.

Nálad nélkül nincs nyugalmunk,
Szomorúan vakoskodunk,
sóhajtozunk, várva-várunk,
Jöjj, ó napfény, világunk.

Életünknek te vagy fénye,
Mindeneknek nagy reménye,
Megpihenni, lelkendezni
Veled akar a lelkünk.

Turmezei Erzsébet: Adventi éjszaka

Fehér takaró,
ezüst fénytartó,
valót eltakaró.
Mintha nem volna más,
csak ez a ragyogás:
titokzatos, csodás.
Nincsen se hang, se zaj,
nincsen se seb, se baj,
se sóhajtás, se jaj...
Se bün, se szenny, se sár,
se szin, se könny, se kár,
csak hó és holdsugár.
Hiszen igy volna jó.
De nem ez a való.
Csal a fénytakaró.
Alatta szenvedés,
szenny, sár, ... elfödni és
elrejteni kevés
a hó és holdsugár.
De Valakire vár
a holdfényes határ.
S ez az adventi, mély,
havas és holdas éj,
titkot tud: Jön! ... Ne félj!

Minden advent

Minden advent kegyelem:
vétkem jóvátehetem.
Minden advent vigalom:
Isten Úr a viharon!
Minden advent érkezés:
átölel egy drága kéz!
Minden advent alkalom:
gyõzhetsz saját magadon!
Minden advent ítélet:
így kellene - s így élek!
Minden advent remegés:
Isten felé epedés!
Minden advent ima is:
Uram, fogadj be ma is!
Ürögdi Ferenc

Ádventi örvendezés

Utaidat vágyva kerestem,
S utaid megtaláltak engem.
Csodáidat látni akartam,
S ámulok rajtuk szakadatlan.
Titkaidat bogoztam egyre,
S most, mint gyermek az egyszeregyre,
úgy nézek rájuk, dicsekedvén,
ujjong szívem kegyelmed kedvén;
mert szereteted egyszerûség,
irgalmasságod csupa hüség,
s egy értelme van a keresztnek:
hogy megkerestek és szeretnek!
Hát hirdetem, hogy útja száz van
minden szívhez a nagyvilágban,
keresni kell és rátalálni ma,
akinek Ő a vágya álma;
kinek batyuja az a „nincsen",
megtalálja a gazdag Isten.

Adventi hajnal

Zihál a szél s megfagy a sóhaj,
a felhõ fenn hajó raj.

Könyörtelen, vad téli éjjel,
az út a messzeségbe vész el.

De lángruhában száll az angyal
s lila sugárral gyúl a hajnal.

Adventi hajnal, zeng és árad
a lélekbõl a tiszta bánat.

S a vágy zokog és zsolozsmázik
s harsog az Isten trónusáig.

Sikolt a könnyes antifóna,
hogy jöjjön a szépséges óra,

harmatozza az Úr, az áldott,
a békét és az igazságot.

Táruljon ki a Menny, a fénydús
s szülessék meg a drága Jézus.[#]