Kedves Katicika! Fantasztikusan irsz!Csak gratulalni tudok, es kivancsian varjuk az ujabb verseket. Millio puszi, es remelem egyszer szemelyesen is talalkozunk.
(Ez egy válasz X üzenetére (2005. 02. 01. kedd 05:18), amit ide kattintva olvashatsz)
Törölt felhasználó (7767)
2005. 02. 01. kedd 05:18
Kedves, kicsi Macipecs, én tudom, hogy nem haragszol meg rám ezért a kis tréfás rímelésért, mea culpa: jókedvem oltárán feláldoztalak, ha akarod, vezeklésül megszaggatom hiányos ruházatom, és hamut szórok gyarló fejemre, mindazonáltal kivánok Neked egy gyönyörű hetet, vágyaid teljesülését, s ehhez egy egész, érted és rajtad sóhajtozó, meztelen háremet, nagy, bozontos macipecs nedűjét kóstolgatva (gondolatban én is), a Te Katicikád!
le a kalappal. fantasztikus költemény :)
Katicika szívem, te nem vagy normális, de a szónaj jó értelmében. Az lehet a baj, hogy kis fejedben néhány tekervénnyel és fogaskerékkel több lakozik, és attől annyira abnormális vagy, hogy néha szinte fáj!
Visítottam a röhögéstől, amikor olvastam legújabb gyöngyszemed, és őszintén mondom, hogy ha hétköznapi valódban nem versírással, újságírással vagy valami irodalmi jellegű tevékenységgel töltöd időd, akkor itt az ideje pályát módosítanod!
Zseni vagy, puszillak. Klau (Ez egy válasz X üzenetére (2005. 02. 01. kedd 01:04), amit ide kattintva olvashatsz)
Visítottam a röhögéstől, amikor olvastam legújabb gyöngyszemed, és őszintén mondom, hogy ha hétköznapi valódban nem versírással, újságírással vagy valami irodalmi jellegű tevékenységgel töltöd időd, akkor itt az ideje pályát módosítanod!
Zseni vagy, puszillak. Klau (Ez egy válasz X üzenetére (2005. 02. 01. kedd 01:04), amit ide kattintva olvashatsz)
Törölt felhasználó (7767)
2005. 02. 01. kedd 01:04
KATICIKA
MESE A BORZAS MACIRÓL
A pécsi út fölött, óh, jaj, egykoron
mackó bokrászott, s málnát zabált,
süttette bozontos hasát a napon,
s leste kíváncsin a tág határt.
S amint így méláz, dióit vakarva,
s nagy, rőt botja tokjából kibújt,
tavalyi lombok sustorgó avarja
nesszé , s a szél dús szaggá butult.
Kis lányka lépett a dűlőre puhán,
lenge szoknyácska ringott csípején,
szedrészne ő, de jaj, hő vágya útján
csalóka-furcsán csillan meg a fény.
A mackó érzi: most nőstény közelít,
mert nunijából forró pára száll,
s hősünk dorongja sapkát emelít,
leng-leng a szélben, szinte kaszál.
Kaszált a rőt bot, nedves-csillogón,
ugrált, sikított kalapján a fény,
a kislány meg jött, csak jött a szűk úton,
s macitekintet hált a köldökén.
S a mord mackó oly bájos, tünde lény lett,
szinte elolvadt, fű közt szétoszolt,
a kisleány csak fütykösére nézett,
aztán hő pinkóval beléje hajolt.
Hős kis herceggé vált jó macink legott,
bírta új terhét, nyögött nagyokat,
járt Katinka segge, nuni cuppogott,
s öröm önté el a partokat.
Így esett, hogy borzas macinkat már
nem vonzza erdő, makkos rengeteg,
kis Katinkája ajkai közt elszáll,
falloszát szopják, el csak nem mehet!
Macipecs -vagy pöcs tán-, új Adoniszunk
Katinkával éli életét,
havonta csak egyszer, úgy találkozunk,
benéz a boltba: -Van, kérem, betét?
MESE A BORZAS MACIRÓL
A pécsi út fölött, óh, jaj, egykoron
mackó bokrászott, s málnát zabált,
süttette bozontos hasát a napon,
s leste kíváncsin a tág határt.
S amint így méláz, dióit vakarva,
s nagy, rőt botja tokjából kibújt,
tavalyi lombok sustorgó avarja
nesszé , s a szél dús szaggá butult.
Kis lányka lépett a dűlőre puhán,
lenge szoknyácska ringott csípején,
szedrészne ő, de jaj, hő vágya útján
csalóka-furcsán csillan meg a fény.
A mackó érzi: most nőstény közelít,
mert nunijából forró pára száll,
s hősünk dorongja sapkát emelít,
leng-leng a szélben, szinte kaszál.
Kaszált a rőt bot, nedves-csillogón,
ugrált, sikított kalapján a fény,
a kislány meg jött, csak jött a szűk úton,
s macitekintet hált a köldökén.
S a mord mackó oly bájos, tünde lény lett,
szinte elolvadt, fű közt szétoszolt,
a kisleány csak fütykösére nézett,
aztán hő pinkóval beléje hajolt.
Hős kis herceggé vált jó macink legott,
bírta új terhét, nyögött nagyokat,
járt Katinka segge, nuni cuppogott,
s öröm önté el a partokat.
Így esett, hogy borzas macinkat már
nem vonzza erdő, makkos rengeteg,
kis Katinkája ajkai közt elszáll,
falloszát szopják, el csak nem mehet!
Macipecs -vagy pöcs tán-, új Adoniszunk
Katinkával éli életét,
havonta csak egyszer, úgy találkozunk,
benéz a boltba: -Van, kérem, betét?
:))))))
hát soha rosszabbul ne induljon a napom/hetem :)) ez nem volt semmi, örömmel vállalom ha kedved támad feláldozni valamilyen oltáron :)) köszönöm Katicikám :)))) (Ez egy válasz X üzenetére (2005. 02. 01. kedd 05:18), amit ide kattintva olvashatsz)
hát soha rosszabbul ne induljon a napom/hetem :)) ez nem volt semmi, örömmel vállalom ha kedved támad feláldozni valamilyen oltáron :)) köszönöm Katicikám :)))) (Ez egy válasz X üzenetére (2005. 02. 01. kedd 05:18), amit ide kattintva olvashatsz)
Törölt felhasználó (7767)
2005. 02. 01. kedd 05:18
Kedves, kicsi Macipecs, én tudom, hogy nem haragszol meg rám ezért a kis tréfás rímelésért, mea culpa: jókedvem oltárán feláldoztalak, ha akarod, vezeklésül megszaggatom hiányos ruházatom, és hamut szórok gyarló fejemre, mindazonáltal kivánok Neked egy gyönyörű hetet, vágyaid teljesülését, s ehhez egy egész, érted és rajtad sóhajtozó, meztelen háremet, nagy, bozontos macipecs nedűjét kóstolgatva (gondolatban én is), a Te Katicikád!
Kedves, kicsi Macipecs, én tudom, hogy nem haragszol meg rám ezért a kis tréfás rímelésért, mea culpa: jókedvem oltárán feláldoztalak, ha akarod, vezeklésül megszaggatom hiányos ruházatom, és hamut szórok gyarló fejemre, mindazonáltal kivánok Neked egy gyönyörű hetet, vágyaid teljesülését, s ehhez egy egész, érted és rajtad sóhajtozó, meztelen háremet, nagy, bozontos macipecs nedűjét kóstolgatva (gondolatban én is), a Te Katicikád!
(Ez egy válasz macipecs üzenetére (2005. 01. 31. hétfő 19:06), amit ide kattintva olvashatsz)
2005. 01. 31. hétfő 19:06
hát, hozzám is írhatnál valami hasonlót, mondjuk "érzem ajkamon bozontos macipecs nedüjét" címmel... :))
nem akarsz kiadni valami pajzán verses kötetet? szerintem best seller esélyes lenne :)
nem akarsz kiadni valami pajzán verses kötetet? szerintem best seller esélyes lenne :)
KATICIKA
MESE A BORZAS MACIRÓL
A pécsi út fölött, óh, jaj, egykoron
mackó bokrászott, s málnát zabált,
süttette bozontos hasát a napon,
s leste kíváncsin a tág határt.
S amint így méláz, dióit vakarva,
s nagy, rőt botja tokjából kibújt,
tavalyi lombok sustorgó avarja
nesszé , s a szél dús szaggá butult.
Kis lányka lépett a dűlőre puhán,
lenge szoknyácska ringott csípején,
szedrészne ő, de jaj, hő vágya útján
csalóka-furcsán csillan meg a fény.
A mackó érzi: most nőstény közelít,
mert nunijából forró pára száll,
s hősünk dorongja sapkát emelít,
leng-leng a szélben, szinte kaszál.
Kaszált a rőt bot, nedves-csillogón,
ugrált, sikított kalapján a fény,
a kislány meg jött, csak jött a szűk úton,
s macitekintet hált a köldökén.
S a mord mackó oly bájos, tünde lény lett,
szinte elolvadt, fű közt szétoszolt,
a kisleány csak fütykösére nézett,
aztán hő pinkóval beléje hajolt.
Hős kis herceggé vált jó macink legott,
bírta új terhét, nyögött nagyokat,
járt Katinka segge, nuni cuppogott,
s öröm önté el a partokat.
Így esett, hogy borzas macinkat már
nem vonzza erdő, makkos rengeteg,
kis Katinkája ajkai közt elszáll,
falloszát szopják, el csak nem mehet!
Macipecs -vagy pöcs tán-, új Adoniszunk
Katinkával éli életét,
havonta csak egyszer, úgy találkozunk,
benéz a boltba: -Van, kérem, betét?
(Ez egy válasz macipecs üzenetére (2005. 01. 31. hétfő 19:06), amit ide kattintva olvashatsz)
MESE A BORZAS MACIRÓL
A pécsi út fölött, óh, jaj, egykoron
mackó bokrászott, s málnát zabált,
süttette bozontos hasát a napon,
s leste kíváncsin a tág határt.
S amint így méláz, dióit vakarva,
s nagy, rőt botja tokjából kibújt,
tavalyi lombok sustorgó avarja
nesszé , s a szél dús szaggá butult.
Kis lányka lépett a dűlőre puhán,
lenge szoknyácska ringott csípején,
szedrészne ő, de jaj, hő vágya útján
csalóka-furcsán csillan meg a fény.
A mackó érzi: most nőstény közelít,
mert nunijából forró pára száll,
s hősünk dorongja sapkát emelít,
leng-leng a szélben, szinte kaszál.
Kaszált a rőt bot, nedves-csillogón,
ugrált, sikított kalapján a fény,
a kislány meg jött, csak jött a szűk úton,
s macitekintet hált a köldökén.
S a mord mackó oly bájos, tünde lény lett,
szinte elolvadt, fű közt szétoszolt,
a kisleány csak fütykösére nézett,
aztán hő pinkóval beléje hajolt.
Hős kis herceggé vált jó macink legott,
bírta új terhét, nyögött nagyokat,
járt Katinka segge, nuni cuppogott,
s öröm önté el a partokat.
Így esett, hogy borzas macinkat már
nem vonzza erdő, makkos rengeteg,
kis Katinkája ajkai közt elszáll,
falloszát szopják, el csak nem mehet!
Macipecs -vagy pöcs tán-, új Adoniszunk
Katinkával éli életét,
havonta csak egyszer, úgy találkozunk,
benéz a boltba: -Van, kérem, betét?
(Ez egy válasz macipecs üzenetére (2005. 01. 31. hétfő 19:06), amit ide kattintva olvashatsz)
2005. 01. 31. hétfő 19:06
hát, hozzám is írhatnál valami hasonlót, mondjuk "érzem ajkamon bozontos macipecs nedüjét" címmel... :))
nem akarsz kiadni valami pajzán verses kötetet? szerintem best seller esélyes lenne :)
nem akarsz kiadni valami pajzán verses kötetet? szerintem best seller esélyes lenne :)
hát, hozzám is írhatnál valami hasonlót, mondjuk "érzem ajkamon bozontos macipecs nedüjét" címmel... :))
nem akarsz kiadni valami pajzán verses kötetet? szerintem best seller esélyes lenne :) (Ez egy válasz X üzenetére (2005. 01. 29. szombat 17:40), amit ide kattintva olvashatsz)
nem akarsz kiadni valami pajzán verses kötetet? szerintem best seller esélyes lenne :) (Ez egy válasz X üzenetére (2005. 01. 29. szombat 17:40), amit ide kattintva olvashatsz)
Törölt felhasználó (7767)
2005. 01. 29. szombat 17:40
KATICIKA
IRIGY HAJNALOK
A hajnalt nem várom, összetör, megaláz, ahogy
remegve ágaskodó falloszod tövén édes nyálam lecsordul,
s ébresztőt visítanak pezsdülő utcák, villamosod nyihogva toporzékol:
elvinni akar Téged tőlem, ki mégcsak meg sem érintettelek kezemmel,
csak puhán cserepző számmal ébresztelek, mint szomjú part a sikló patakot,
makkod ínyemen pendül nagyot, hogy ébredve moccansz , hajamba túrsz,
s még félálomban botod torkomig nyomod.
Csak olyan hajnalok lennének, hogy el ne menj, félszeg mosollyal arcodon,
horkanjon bár erődre vágyón féltékeny vak világ, ölelve, nyívva tartanálak,
ölembe én bomló csíraként elültetnélek, tövig, egészen,
s áztatnám kemény, dudoros pálcád testem csodásan áradó levében,
míg elmegy, elcsörömpöl az a gonosz, vágtató villamos.
Már csak a vágy tartja össze sóvárgó testem: rád, fickándó testedre kenődnék
legszívesebben , fröcskölő nedvemmel együtt szétterülnék ágyékod isteni táján.
De most még itt lüktetsz számban hatalmasan,
mint Zeusz fortyoghatott egykor az isteni nimfák forró méhét böködve,
nyálammal keverve torkomig buzog édeskés, síkos előcsermelyed,
szájpadom bordáin kerepel végig, hosszan pereg makkod pereme ki-
és be tolakszik győzelmes dobogással, mintha a szíved dobogna
bennem, hatalmas szíved észveszejtve, örömök sikoltó himnuszán,
s elveszek, zsibongó, tarajos hullám temet beléd, s gyönyörrel takarod
vonagló testem, ahogy ujjongva belém fröcskölöd az élő hurrikánt,
mi heréidben általam érlelte dühét, s most bennsőm és arcom fürdető
örömóda gyanánt borít be mindent, mi én vagyok.
A hajnalt nem várom, összetör, megaláz, ahogy búcsút bólintó
falloszod tövén édes nyálammal indulsz , s a reggel kajánul röhög ,
de tudd hogy várlak, lüktető, csiklóval , égve sóvárgó verítékben,
hogy falloszod újra s újra majd bennsőmbe lököd.
2005. 01. 29.
IRIGY HAJNALOK
A hajnalt nem várom, összetör, megaláz, ahogy
remegve ágaskodó falloszod tövén édes nyálam lecsordul,
s ébresztőt visítanak pezsdülő utcák, villamosod nyihogva toporzékol:
elvinni akar Téged tőlem, ki mégcsak meg sem érintettelek kezemmel,
csak puhán cserepző számmal ébresztelek, mint szomjú part a sikló patakot,
makkod ínyemen pendül nagyot, hogy ébredve moccansz , hajamba túrsz,
s még félálomban botod torkomig nyomod.
Csak olyan hajnalok lennének, hogy el ne menj, félszeg mosollyal arcodon,
horkanjon bár erődre vágyón féltékeny vak világ, ölelve, nyívva tartanálak,
ölembe én bomló csíraként elültetnélek, tövig, egészen,
s áztatnám kemény, dudoros pálcád testem csodásan áradó levében,
míg elmegy, elcsörömpöl az a gonosz, vágtató villamos.
Már csak a vágy tartja össze sóvárgó testem: rád, fickándó testedre kenődnék
legszívesebben , fröcskölő nedvemmel együtt szétterülnék ágyékod isteni táján.
De most még itt lüktetsz számban hatalmasan,
mint Zeusz fortyoghatott egykor az isteni nimfák forró méhét böködve,
nyálammal keverve torkomig buzog édeskés, síkos előcsermelyed,
szájpadom bordáin kerepel végig, hosszan pereg makkod pereme ki-
és be tolakszik győzelmes dobogással, mintha a szíved dobogna
bennem, hatalmas szíved észveszejtve, örömök sikoltó himnuszán,
s elveszek, zsibongó, tarajos hullám temet beléd, s gyönyörrel takarod
vonagló testem, ahogy ujjongva belém fröcskölöd az élő hurrikánt,
mi heréidben általam érlelte dühét, s most bennsőm és arcom fürdető
örömóda gyanánt borít be mindent, mi én vagyok.
A hajnalt nem várom, összetör, megaláz, ahogy búcsút bólintó
falloszod tövén édes nyálammal indulsz , s a reggel kajánul röhög ,
de tudd hogy várlak, lüktető, csiklóval , égve sóvárgó verítékben,
hogy falloszod újra s újra majd bennsőmbe lököd.
2005. 01. 29.
tegnap beleélvezett a barátnőm a számba... irtó finom volt....
én sajna nem bírom olyan szépen kifejezni magam, mint te, meg versbe se tudom faragni, de élvezni azt nagyon tudom ;-)
én legtöbbször nem oda megyek, mert szemtől szembe összeölelkezve szereti, ha alulról "áztatom" el. szereti ott lent érezni, hogy kemény és lüktet...
persze, volt már rá példa.
én sajna nem bírom olyan szépen kifejezni magam, mint te, meg versbe se tudom faragni, de élvezni azt nagyon tudom ;-)
én legtöbbször nem oda megyek, mert szemtől szembe összeölelkezve szereti, ha alulról "áztatom" el. szereti ott lent érezni, hogy kemény és lüktet...
persze, volt már rá példa.
tehát akkor mégegyszer, macipécs akart lenne a nevem... :))) a puszit bár nem tőled, de megkaptam, bugyogtam is tőle rendesen :))
kedves vagy, hogy írtál! ja és eléggé bozontos vagyok ám... :) (Ez egy válasz X üzenetére (2005. 01. 29. szombat 07:35), amit ide kattintva olvashatsz)
kedves vagy, hogy írtál! ja és eléggé bozontos vagyok ám... :) (Ez egy válasz X üzenetére (2005. 01. 29. szombat 07:35), amit ide kattintva olvashatsz)
Törölt felhasználó (7767)
2005. 01. 29. szombat 07:35
Ismét itt vagyok, drága Medvefallosz, és csak támogathatlak szándékodban, ami az ananászlé szürcsölgetését illeti, nagyon finom, egzotikus íze lesz tőle felbugyogó spermádnak, s ezt mi, szegény, ondóra szomjas teremtmények, gyenge nemünknek büszkeségei, csak pozitívan értékelhetjük, puszi a köldöködre vagy...alább is egy kicsivel, bozontos kis bocsom, Katicika...
Szia Katicika!
Jó a versed..de tényleg.
Egész beleképzeltem magam. 
Egy baj van vele. Hamar vége van. Meglesem a többit is, mert drotos hozzászlásából gondolom, hogy van több is. Nagyon kafa!
Pusszantalak
(Ez egy válasz X üzenetére (2005. 01. 29. szombat 17:40), amit ide kattintva olvashatsz)
Jó a versed..de tényleg.
Egész beleképzeltem magam. Egy baj van vele. Hamar vége van. Meglesem a többit is, mert drotos hozzászlásából gondolom, hogy van több is. Nagyon kafa!Pusszantalak
(Ez egy válasz X üzenetére (2005. 01. 29. szombat 17:40), amit ide kattintva olvashatsz)
Törölt felhasználó (7767)
2005. 01. 29. szombat 17:40
KATICIKA
IRIGY HAJNALOK
A hajnalt nem várom, összetör, megaláz, ahogy
remegve ágaskodó falloszod tövén édes nyálam lecsordul,
s ébresztőt visítanak pezsdülő utcák, villamosod nyihogva toporzékol:
elvinni akar Téged tőlem, ki mégcsak meg sem érintettelek kezemmel,
csak puhán cserepző számmal ébresztelek, mint szomjú part a sikló patakot,
makkod ínyemen pendül nagyot, hogy ébredve moccansz , hajamba túrsz,
s még félálomban botod torkomig nyomod.
Csak olyan hajnalok lennének, hogy el ne menj, félszeg mosollyal arcodon,
horkanjon bár erődre vágyón féltékeny vak világ, ölelve, nyívva tartanálak,
ölembe én bomló csíraként elültetnélek, tövig, egészen,
s áztatnám kemény, dudoros pálcád testem csodásan áradó levében,
míg elmegy, elcsörömpöl az a gonosz, vágtató villamos.
Már csak a vágy tartja össze sóvárgó testem: rád, fickándó testedre kenődnék
legszívesebben , fröcskölő nedvemmel együtt szétterülnék ágyékod isteni táján.
De most még itt lüktetsz számban hatalmasan,
mint Zeusz fortyoghatott egykor az isteni nimfák forró méhét böködve,
nyálammal keverve torkomig buzog édeskés, síkos előcsermelyed,
szájpadom bordáin kerepel végig, hosszan pereg makkod pereme ki-
és be tolakszik győzelmes dobogással, mintha a szíved dobogna
bennem, hatalmas szíved észveszejtve, örömök sikoltó himnuszán,
s elveszek, zsibongó, tarajos hullám temet beléd, s gyönyörrel takarod
vonagló testem, ahogy ujjongva belém fröcskölöd az élő hurrikánt,
mi heréidben általam érlelte dühét, s most bennsőm és arcom fürdető
örömóda gyanánt borít be mindent, mi én vagyok.
A hajnalt nem várom, összetör, megaláz, ahogy búcsút bólintó
falloszod tövén édes nyálammal indulsz , s a reggel kajánul röhög ,
de tudd hogy várlak, lüktető, csiklóval , égve sóvárgó verítékben,
hogy falloszod újra s újra majd bennsőmbe lököd.
2005. 01. 29.
IRIGY HAJNALOK
A hajnalt nem várom, összetör, megaláz, ahogy
remegve ágaskodó falloszod tövén édes nyálam lecsordul,
s ébresztőt visítanak pezsdülő utcák, villamosod nyihogva toporzékol:
elvinni akar Téged tőlem, ki mégcsak meg sem érintettelek kezemmel,
csak puhán cserepző számmal ébresztelek, mint szomjú part a sikló patakot,
makkod ínyemen pendül nagyot, hogy ébredve moccansz , hajamba túrsz,
s még félálomban botod torkomig nyomod.
Csak olyan hajnalok lennének, hogy el ne menj, félszeg mosollyal arcodon,
horkanjon bár erődre vágyón féltékeny vak világ, ölelve, nyívva tartanálak,
ölembe én bomló csíraként elültetnélek, tövig, egészen,
s áztatnám kemény, dudoros pálcád testem csodásan áradó levében,
míg elmegy, elcsörömpöl az a gonosz, vágtató villamos.
Már csak a vágy tartja össze sóvárgó testem: rád, fickándó testedre kenődnék
legszívesebben , fröcskölő nedvemmel együtt szétterülnék ágyékod isteni táján.
De most még itt lüktetsz számban hatalmasan,
mint Zeusz fortyoghatott egykor az isteni nimfák forró méhét böködve,
nyálammal keverve torkomig buzog édeskés, síkos előcsermelyed,
szájpadom bordáin kerepel végig, hosszan pereg makkod pereme ki-
és be tolakszik győzelmes dobogással, mintha a szíved dobogna
bennem, hatalmas szíved észveszejtve, örömök sikoltó himnuszán,
s elveszek, zsibongó, tarajos hullám temet beléd, s gyönyörrel takarod
vonagló testem, ahogy ujjongva belém fröcskölöd az élő hurrikánt,
mi heréidben általam érlelte dühét, s most bennsőm és arcom fürdető
örömóda gyanánt borít be mindent, mi én vagyok.
A hajnalt nem várom, összetör, megaláz, ahogy búcsút bólintó
falloszod tövén édes nyálammal indulsz , s a reggel kajánul röhög ,
de tudd hogy várlak, lüktető, csiklóval , égve sóvárgó verítékben,
hogy falloszod újra s újra majd bennsőmbe lököd.
2005. 01. 29.
Én is örülök neked, drága Perecke, szióka, mostanában valami említésre méltó, a topic cimét idéző esemény? Semmi? Vagy talán sok?
(Ez egy válasz perecke üzenetére (2005. 01. 30. vasárnap 11:07), amit ide kattintva olvashatsz)
(Ez egy válasz perecke üzenetére (2005. 01. 30. vasárnap 11:07), amit ide kattintva olvashatsz)
Hello versmondolany !
Orulok, hogy latlak
(Ez egy válasz X üzenetére (2005. 01. 30. vasárnap 07:29), amit ide kattintva olvashatsz)
Orulok, hogy latlak
(Ez egy válasz X üzenetére (2005. 01. 30. vasárnap 07:29), amit ide kattintva olvashatsz)
Törölt felhasználó (7767)
2005. 01. 30. vasárnap 07:29
Örülök, hogy tetszett, hiszen biztatásodra írtam meg, a pillanat igézetét nem szalaszthattam el botorul, a szavak csak úgy kibuktak belőlem, s én újra átéltem azokat a perceket, amelyek drága kedvesem falloszát szájam felé terelgették, belém segítették Ízes terhét, én így éltem meg, lehet, hogy akaratlanul felfokoztam az engem ért varázslatos gyönyört, de ez akkor sem "húzós", ahogy írod, kedves drotos, sokkal inkább egy megélt, nem mindennapi testi-lelki szerelem szublimációja. Szeretettel: Katicika
Örülök, hogy tetszett, hiszen biztatásodra írtam meg, a pillanat igézetét nem szalaszthattam el botorul, a szavak csak úgy kibuktak belőlem, s én újra átéltem azokat a perceket, amelyek drága kedvesem falloszát szájam felé terelgették, belém segítették Ízes terhét, én így éltem meg, lehet, hogy akaratlanul felfokoztam az engem ért varázslatos gyönyört, de ez akkor sem "húzós", ahogy írod, kedves drotos, sokkal inkább egy megélt, nem mindennapi testi-lelki szerelem szublimációja. Szeretettel: Katicika
(Ez egy válasz drotos üzenetére (2005. 01. 29. szombat 19:51), amit ide kattintva olvashatsz)
2005. 01. 29. szombat 19:51
Katicika,nagy vagy mint rendesen de nem volt ez egy kicsit "húzós˝?Bár ezaz oldal végülis erről szól...Minden esetre a franc elvihetne minden hajnalt és villamost,de ezaz élet sora. szia
Katicika,nagy vagy mint rendesen de nem volt ez egy kicsit "húzós˝?Bár ezaz oldal végülis erről szól...Minden esetre a franc elvihetne minden hajnalt és villamost,de ezaz élet sora. szia
(Ez egy válasz X üzenetére (2005. 01. 29. szombat 17:40), amit ide kattintva olvashatsz)
Törölt felhasználó (7767)
2005. 01. 29. szombat 17:40
KATICIKA
IRIGY HAJNALOK
A hajnalt nem várom, összetör, megaláz, ahogy
remegve ágaskodó falloszod tövén édes nyálam lecsordul,
s ébresztőt visítanak pezsdülő utcák, villamosod nyihogva toporzékol:
elvinni akar Téged tőlem, ki mégcsak meg sem érintettelek kezemmel,
csak puhán cserepző számmal ébresztelek, mint szomjú part a sikló patakot,
makkod ínyemen pendül nagyot, hogy ébredve moccansz , hajamba túrsz,
s még félálomban botod torkomig nyomod.
Csak olyan hajnalok lennének, hogy el ne menj, félszeg mosollyal arcodon,
horkanjon bár erődre vágyón féltékeny vak világ, ölelve, nyívva tartanálak,
ölembe én bomló csíraként elültetnélek, tövig, egészen,
s áztatnám kemény, dudoros pálcád testem csodásan áradó levében,
míg elmegy, elcsörömpöl az a gonosz, vágtató villamos.
Már csak a vágy tartja össze sóvárgó testem: rád, fickándó testedre kenődnék
legszívesebben , fröcskölő nedvemmel együtt szétterülnék ágyékod isteni táján.
De most még itt lüktetsz számban hatalmasan,
mint Zeusz fortyoghatott egykor az isteni nimfák forró méhét böködve,
nyálammal keverve torkomig buzog édeskés, síkos előcsermelyed,
szájpadom bordáin kerepel végig, hosszan pereg makkod pereme ki-
és be tolakszik győzelmes dobogással, mintha a szíved dobogna
bennem, hatalmas szíved észveszejtve, örömök sikoltó himnuszán,
s elveszek, zsibongó, tarajos hullám temet beléd, s gyönyörrel takarod
vonagló testem, ahogy ujjongva belém fröcskölöd az élő hurrikánt,
mi heréidben általam érlelte dühét, s most bennsőm és arcom fürdető
örömóda gyanánt borít be mindent, mi én vagyok.
A hajnalt nem várom, összetör, megaláz, ahogy búcsút bólintó
falloszod tövén édes nyálammal indulsz , s a reggel kajánul röhög ,
de tudd hogy várlak, lüktető, csiklóval , égve sóvárgó verítékben,
hogy falloszod újra s újra majd bennsőmbe lököd.
2005. 01. 29.
IRIGY HAJNALOK
A hajnalt nem várom, összetör, megaláz, ahogy
remegve ágaskodó falloszod tövén édes nyálam lecsordul,
s ébresztőt visítanak pezsdülő utcák, villamosod nyihogva toporzékol:
elvinni akar Téged tőlem, ki mégcsak meg sem érintettelek kezemmel,
csak puhán cserepző számmal ébresztelek, mint szomjú part a sikló patakot,
makkod ínyemen pendül nagyot, hogy ébredve moccansz , hajamba túrsz,
s még félálomban botod torkomig nyomod.
Csak olyan hajnalok lennének, hogy el ne menj, félszeg mosollyal arcodon,
horkanjon bár erődre vágyón féltékeny vak világ, ölelve, nyívva tartanálak,
ölembe én bomló csíraként elültetnélek, tövig, egészen,
s áztatnám kemény, dudoros pálcád testem csodásan áradó levében,
míg elmegy, elcsörömpöl az a gonosz, vágtató villamos.
Már csak a vágy tartja össze sóvárgó testem: rád, fickándó testedre kenődnék
legszívesebben , fröcskölő nedvemmel együtt szétterülnék ágyékod isteni táján.
De most még itt lüktetsz számban hatalmasan,
mint Zeusz fortyoghatott egykor az isteni nimfák forró méhét böködve,
nyálammal keverve torkomig buzog édeskés, síkos előcsermelyed,
szájpadom bordáin kerepel végig, hosszan pereg makkod pereme ki-
és be tolakszik győzelmes dobogással, mintha a szíved dobogna
bennem, hatalmas szíved észveszejtve, örömök sikoltó himnuszán,
s elveszek, zsibongó, tarajos hullám temet beléd, s gyönyörrel takarod
vonagló testem, ahogy ujjongva belém fröcskölöd az élő hurrikánt,
mi heréidben általam érlelte dühét, s most bennsőm és arcom fürdető
örömóda gyanánt borít be mindent, mi én vagyok.
A hajnalt nem várom, összetör, megaláz, ahogy búcsút bólintó
falloszod tövén édes nyálammal indulsz , s a reggel kajánul röhög ,
de tudd hogy várlak, lüktető, csiklóval , égve sóvárgó verítékben,
hogy falloszod újra s újra majd bennsőmbe lököd.
2005. 01. 29.
Kedves Lingurár...
kinek gond az ha lefekszenek a csajok, vagy ha hamarabb mint régen???
Ha belegondolsz, egy pasi simán lefekszik egy nővel 1 óra után. akkor egy nőnek miért gond ha ugyanúgy élvezi?
Én örülök neki, hogy a csajok élvezik az életet, és a maguk örömét is.
Csak így ovább!!!
kinek gond az ha lefekszenek a csajok, vagy ha hamarabb mint régen???
Ha belegondolsz, egy pasi simán lefekszik egy nővel 1 óra után. akkor egy nőnek miért gond ha ugyanúgy élvezi?
Én örülök neki, hogy a csajok élvezik az életet, és a maguk örömét is.
Csak így ovább!!!
KATICIKA
IRIGY HAJNALOK
A hajnalt nem várom, összetör, megaláz, ahogy
remegve ágaskodó falloszod tövén édes nyálam lecsordul,
s ébresztőt visítanak pezsdülő utcák, villamosod nyihogva toporzékol:
elvinni akar Téged tőlem, ki mégcsak meg sem érintettelek kezemmel,
csak puhán cserepző számmal ébresztelek, mint szomjú part a sikló patakot,
makkod ínyemen pendül nagyot, hogy ébredve moccansz , hajamba túrsz,
s még félálomban botod torkomig nyomod.
Csak olyan hajnalok lennének, hogy el ne menj, félszeg mosollyal arcodon,
horkanjon bár erődre vágyón féltékeny vak világ, ölelve, nyívva tartanálak,
ölembe én bomló csíraként elültetnélek, tövig, egészen,
s áztatnám kemény, dudoros pálcád testem csodásan áradó levében,
míg elmegy, elcsörömpöl az a gonosz, vágtató villamos.
Már csak a vágy tartja össze sóvárgó testem: rád, fickándó testedre kenődnék
legszívesebben , fröcskölő nedvemmel együtt szétterülnék ágyékod isteni táján.
De most még itt lüktetsz számban hatalmasan,
mint Zeusz fortyoghatott egykor az isteni nimfák forró méhét böködve,
nyálammal keverve torkomig buzog édeskés, síkos előcsermelyed,
szájpadom bordáin kerepel végig, hosszan pereg makkod pereme ki-
és be tolakszik győzelmes dobogással, mintha a szíved dobogna
bennem, hatalmas szíved észveszejtve, örömök sikoltó himnuszán,
s elveszek, zsibongó, tarajos hullám temet beléd, s gyönyörrel takarod
vonagló testem, ahogy ujjongva belém fröcskölöd az élő hurrikánt,
mi heréidben általam érlelte dühét, s most bennsőm és arcom fürdető
örömóda gyanánt borít be mindent, mi én vagyok.
A hajnalt nem várom, összetör, megaláz, ahogy búcsút bólintó
falloszod tövén édes nyálammal indulsz , s a reggel kajánul röhög ,
de tudd hogy várlak, lüktető, csiklóval , égve sóvárgó verítékben,
hogy falloszod újra s újra majd bennsőmbe lököd.
2005. 01. 29.
(Ez egy válasz drotos üzenetére (2005. 01. 29. szombat 14:25), amit ide kattintva olvashatsz)
IRIGY HAJNALOK
A hajnalt nem várom, összetör, megaláz, ahogy
remegve ágaskodó falloszod tövén édes nyálam lecsordul,
s ébresztőt visítanak pezsdülő utcák, villamosod nyihogva toporzékol:
elvinni akar Téged tőlem, ki mégcsak meg sem érintettelek kezemmel,
csak puhán cserepző számmal ébresztelek, mint szomjú part a sikló patakot,
makkod ínyemen pendül nagyot, hogy ébredve moccansz , hajamba túrsz,
s még félálomban botod torkomig nyomod.
Csak olyan hajnalok lennének, hogy el ne menj, félszeg mosollyal arcodon,
horkanjon bár erődre vágyón féltékeny vak világ, ölelve, nyívva tartanálak,
ölembe én bomló csíraként elültetnélek, tövig, egészen,
s áztatnám kemény, dudoros pálcád testem csodásan áradó levében,
míg elmegy, elcsörömpöl az a gonosz, vágtató villamos.
Már csak a vágy tartja össze sóvárgó testem: rád, fickándó testedre kenődnék
legszívesebben , fröcskölő nedvemmel együtt szétterülnék ágyékod isteni táján.
De most még itt lüktetsz számban hatalmasan,
mint Zeusz fortyoghatott egykor az isteni nimfák forró méhét böködve,
nyálammal keverve torkomig buzog édeskés, síkos előcsermelyed,
szájpadom bordáin kerepel végig, hosszan pereg makkod pereme ki-
és be tolakszik győzelmes dobogással, mintha a szíved dobogna
bennem, hatalmas szíved észveszejtve, örömök sikoltó himnuszán,
s elveszek, zsibongó, tarajos hullám temet beléd, s gyönyörrel takarod
vonagló testem, ahogy ujjongva belém fröcskölöd az élő hurrikánt,
mi heréidben általam érlelte dühét, s most bennsőm és arcom fürdető
örömóda gyanánt borít be mindent, mi én vagyok.
A hajnalt nem várom, összetör, megaláz, ahogy búcsút bólintó
falloszod tövén édes nyálammal indulsz , s a reggel kajánul röhög ,
de tudd hogy várlak, lüktető, csiklóval , égve sóvárgó verítékben,
hogy falloszod újra s újra majd bennsőmbe lököd.
2005. 01. 29.
(Ez egy válasz drotos üzenetére (2005. 01. 29. szombat 14:25), amit ide kattintva olvashatsz)
2005. 01. 29. szombat 14:25
Ha megoldottad irhatnál megint verseket.Mostanában nem olvastunk Tőlled semmit.
Sziasztok!
Az én csajom régen nem akarta lenyelni.
Rossz volt a mestere régről...
Aztán mára minden megváltozott...
;)
Az én csajom régen nem akarta lenyelni.
Rossz volt a mestere régről...
Aztán mára minden megváltozott...
;)
Nagy bozontos múzsák kell engem ahhoz homlokon csókoljanak
(Ez egy válasz drotos üzenetére (2005. 01. 29. szombat 14:25), amit ide kattintva olvashatsz)
(Ez egy válasz drotos üzenetére (2005. 01. 29. szombat 14:25), amit ide kattintva olvashatsz)
2005. 01. 29. szombat 14:25
Ha megoldottad irhatnál megint verseket.Mostanában nem olvastunk Tőlled semmit.
Na most aztán nagyon felhergeltél :D. Kár hogy nállunk ez még nemnagyon működik, mármint a leitatás :) :) most mikulás is van, áhh mindig a legrosszabbkor tőr rám az izgalom. Jaj mit adnék most egy ...
Csak ne lennék ennyire hűséges szívesen leitatnálak kedves. :D
