Történet, 1. rész

"Megihletett" egy itteni nő adatlapja. Vázlatosan közlöm a bennem felsejlő képeket.

Leveleket váltunk, melyekből szinte semmit nem tudunk meg a másikról, de úgy érezzük, lehetne, esetleg kéne is, ezért meghív a lakására. (Kényszerhelyzeten kívül nem engedek idegent a lakásomba.)

Délelőtt van. Becsöngetek, beenged, bemutatkozunk, kezet fogunk, virágot adok neki. Leveszem a kabátom és a cipőm, és megkérdezem, hol a fürdőszoba.

Kimegyek megmosakodni. Kicsit játszom magammal, hogy "bátorságot" gyűjtsek. Zavarba és izgalomba jövök. Egyrészt a tevékenység miatt, másrészt azért, mert aggódom, hogy rám nyit. Nem csupán aggódom, hanem remélem is. Ettől még jobban aggódom. Remélem, hogy nem nyit rám. Ettől még jobban aggódom... de azért a farkam nem engedem el. Szánalmas állapotomat eltűrve (de nem legyőzve) a konyhába megyek hozzá.

Már vízbe rakta a virágot. Hellyel és teával kínál. Mindkettőt elfogadom.

Felteszi a vizet melegedni, és az időjárásról beszélünk pár szót.

Lassan felforr a víz, így megkérdezi, milyen teát szeretnék. Mindketten valamilyen gyümölcsteát választunk. A konyhapulthoz megy, bögréket vesz elő, és megkezdi a teaforrázást.

A háta mögé állok, és finoman a csípőjére teszem a kezem. Nagyon-nagyon finoman, mert nem tudom, elfogadja-e tőlem. Leforrázza a második filtert, aztán a pultra teszi a kezeit és nem mozdul.

Mivel nem engem forrázott le, lassan, kis mozdulatokkal simogatom. Fél perc múlva közelebb húzódom, magamba szívom az illatát, és az ölem gyengéden a fenekéhez nyomom. Továbbra is ugyanolyan finoman és ugyanott érintem őt, miközben feldagad a farkam.

Lassan feljebb haladok a simogatással, és az oldalát és a hasát érintem. Lassan és finoman. Nem sietek.

Aztán kicsit eltávolodom a testemmel, miközben az oldaláról a hátára csúsztatom a kezeim. Lassan felfelé megyek, a vállain oldalra, aztán lefelé a hátán. Majd újra fel, az ujjaimmal finoman érintem a nyakát, aztán a vállain oldalra simítok, majd le. Utána fel stb. Néhányszor ismétlem.

A válláról a karjára térek, és lassan végigsimítom őt az ujjai hegyéig. Lassan simogatom az ujjait, a kézfejét és a csuklója környékét. Egy idő után közelebb húzódom, és hozzásimulok az egész testemmel.

Simogatom még, aztán határozottan-, de mégis óvatosan és finoman magamhoz ölelem a hasánál. Lassan simogatom, kicsit jobban magamhoz húzom, és a tea felől érdeklődöm.

Elengedem, hogy befejezze a teáinkat.

Amikor elkészült, úgy érzem, hagy nekem egy tétova pillanatot. Kihasználom. Hozzá simulok, a kezeit a pultra teszi, én pedig az övéi mellé az enyéim. Megérintem a hüvelykujjaimmal, cirógatom, és lassan félig a kezeire csúsztatom a kezeim. Párszor gyengéden megsimítom, aztán áthúzom a kezeim a testére.

A felsője a ruhán kívül van, és az ujjaim finoman alá juttatom. Előre megyek a nadrágja mentén. Kigombolom, a cipzárt félig lehúzom.

A ruhája alól a ruhája fölé csúsztatom a kezeim, és a hasa alját simogatom. Most már egy kis fogdosást is megengedek magamnak. Felfelé haladok, és a mellei alatt újra a hátára térek, miután hátrébb húzódtam.

Lefelé megyek a derekáig, aztán fel a nyaka aljáig stb.

Egyszer aztán nem állok meg a nyaka aljánál. Lassan megsimogatom a nyakát hátul, oldalt, elöl, és az állát alul, oldalt, elöl. Lassan...

Lassan a vállaira csúsztatom a kezeim, majd át a lapockáin, és a hóna alatt az oldalára, az ujjaim hegyét finoman a mellei oldalsó részébe mélyesztem, és megyek tovább le, a derekánál a nadrágja alá, majd a hasára. Lassan simogatom a hasa alsó részét. Aztán kicsit lejjebb a bugyija mentén. Utána feljebb, és lassan bejárom az egész hasát. Közben kihúzom a bal kezem a ruhája alól, puhán megfogom a kezét, és közelebb húzódom. Végül amikor a hasán újra a bugyija közelébe érek, picit alányúlok az ujjaim hegyével, aztán kihúzom a kezem a ruhája alól.

Felfelé csúsztatom a kezem az oldalán, rá a mellére. Finoman simogatom, fogdosom. Kis idő múlva a bal kezemmel elengedem a kezét, még jobban a testéhez simulok, és a bal kezem oldalról a fenekére teszem, és lassan simogatom, markolászom.

A jobb kezem lefelé csúsztatom, a balt kissé fel. Megfogom a felsőjét, és felfelé húzom. Felemeli a karjait, leveszem róla a ruhát, és a pultra teszem.

Mindkét karommal átölelem, és kb. tíz másodperc alatt gyengéden, kissé felületesen és játékosan végigsimogatom elöl.

Aztán tovább húzom lefelé a félig húzott cipzárt, és leveszem a nadrágját.

Mögé térdelek, a bokáira teszem a kezeim, és lassan felfelé csúsztatom a lábain hátul-oldalt. A fenekén oldalra-előre fordulok, és visszatérek a bokáihoz. Néhányszor - mindig kicsit másképp - ismétlem. Egy idő után nem hagyom el a combjait. Egyszer mégis újra lemegyek a bokáira. Finoman megfogom, és kisebb terpeszbe irányítom a lábait. A lábain oldalt-hátul felfelé csúsztatom a kezeim, és közben egyre inkább a lába belső oldala felé fordítom őket. A puncijához közel elhaladva oldalra fordulok a fenekén, és megyek le a combja aljáig, és fel stb. Párszor lassan ismétlem.

Aztán a fenekén nem lefelé fordulok, hanem előre megyek, és a combjai elülső részét is bevonom a simogatásba. Nem részletezem. A punciját egyszer sem érintem meg.

Amikor eleget simogattam, felfelé csúsztatom a kezeim a hátán, át a vállain, hogy egy rövidke ideig a nyakát érintsem. Lassan és vágyakozva simítom, mintha semmi más nem lenne a világon, csak a nyaka és a kezeim.

Mindkét kezem a karjain végigcsúsztatva a kezeire teszem, és a testemmel hozzásimulok. Finoman simogatom a kezeit.

A bal kezemmel visszatérek a nyakához, és lassan, kissé játékosan cirógatom és simogatom. Kicsit az állát és a füle tövét is érintem. A vállára is kiterjesztem az érintéseim.

Amikor eljön az ideje, finoman lehúzom a válláról a melltartója pántját, aztán tovább simogatom a nyakát, állát, füle tövét, vállát.

Mindkét kezem a derekára csúsztatom. Gyengéden simogatom, aztán letérdelek, és hátul lassan félig lehúzom a bugyiját. A farpofái közé csókolok, és viszonylag mohón végigcsókolom az egész törzsét hátulról. Közben simogatom és fogdosom. A nyakán befejezem, és megkérem, hogy maradjon így.

Gyorsan ledobom a ruháim, kivéve a zoknit.

Oldalról újra a nyakához hajolok (jobbról), hozzásimulok, a karjaimmal átölelem. Az arcommal lassan és finoman simogatom a nyakát és a vállát, a kezeimmel pedig a testét (csak a ruhán kívül lévő részeit). A farkam egyre jobban a fenekéhez feszül, ahogy felkeményedik.

Lassan csókolni kezdem a nyakát, a bal kezem lecsúsztatom a testén, és oldalra húzom a bugyiját. A farkammal megkeresem a bejáratot, és nagyon finoman betolom az első negyedét. Újra ölelem a bal kezemmel is, lassan csókolom a nyakát, és kb. tizenöt másodpercig lassan simogatom a farkammal a résében. Kihúzom a farkam, de a többi tevékenységet folytatom.

Ölelés-simogatás közben a jobb válláról is lekerül a melltartópánt.

A bal kezemmel a mellkasán garázdálkodom, be-benyúlva a melltartójába, a jobb kezemmel pedig odalent simogatom, néha kicsit a bugyija alá hatolva. Közben átcsókolom magam a nyaka bal oldalára.

Egyre jobban a bugyijába nyúlok (de nem a puncijánál), és lassan lesimogatom az öléről. A számmal buldózerként nyomulok előre, hogy a nyakát és az állát minél több helyen csókolhassam, a kezeimmel pedig éhesen simogatom és markolászom a testét.

Aztán kicsit visszaveszek, lassítok. Lejjebb húzom a bugyiját, betolom a farkam első részét, és egy-két percig lassan simogatom vele belülről. Közben a csókolást kiterjesztem a vállára is, és a kezeimmel lassan simogatom a testét.

Kihúzom a farkam, de a többi dolgot tovább csinálom.

Aztán ezeket is abbahagyom, és leveszem a bugyiját.

Pár másodpercig csak bámulom.

A kezeim hátul a combjaira teszem, és felfelé csúsztatom. A jobb kezem megállítom a feneke alsó részén, a bal kezemmel pedig beborítom a bal farát. A jobb kezemmel simogatom, fogdosom, a hüvelykujjammal a puncija mellett masszírozom, a bal kezemmel meg a fenekét simogatom, markolászom. Rövid idő után mindkét kezem felfelé csúsztatom, egészen a melltartójáig.

Kikapcsolom. Nem hagyom lecsúszni, a karjain végigsimítva húzom le a kézfejeire. Simogatom a felkarjait, míg ő arrébb teszi a melltartót.

Lassan lefelé haladok az érintésekkel, és a kezei mellé teszem a kezeim. Közel húzódom a testéhez. A farkam hegyével a kisajkait simogatom. A kezeimre csúsztatja a kezeit, én pedig lassan és finoman dugom a makkommal. Idővel egyre beljebb engedem a farkam, de kegyetlen lassan és finoman használom. Pár perc után visszateszi a kezeit a pultra, és én kihúzom a farkam.

Megérintem az ujjait, a kézfejeit, végig a karjait, a vállait, a nyaka alját, végig a hátát, a fenekét, a csípőjét két oldalt, az oldalait, aztán a melleit. Kicsit jobban a testéhez nyomom a testem, és nagyon lassan és aprólékosan simogatom, fogdosom a melleit. Egy idő után a nyakához hajolok, és lassan és finoman simogatom az ajkaimmal, és csókolgatom is.

Aztán a mellein fokozom az érintések intenzitását.

A jobb kezem az ölére csúsztatom, egyenesen az ajkai közé, ahonnan nedvet húzok a combja tövére, és erőteljesen-, kissé vadul megmasszírozom (csak a combja felső részét és tövét). Közben a számmal alig mozdulok a nyakán.

Mindkét kezem a kezei mellé teszem. Lassan csókolom a nyakát és a vállát. És egyre lassabban.

Mikor abbahagynám, megmozdul. Kis helyet hagyok neki, hogy megforduljon.

Egymás szemébe nézünk, a kezeimre teszi a kezeit, az arcommal az arcához hajolok, lehunyom a szemem, összeér a homlokunk, a farkam a puncijához érintem, és simogatom vele az ajkait, az ajkai között, és a csiklóját.

Két-három perc elteltével az egyik kezével megérinti az arcom. Gyengéden simogat, betolom a farkam, és lassan dugom.

A másik kezét végigcsúsztatja a karomon, és a nyakam simogatja. Kis idő múlva finoman megfogom a derekánál, és rendesen dugom.

Simogatás közben mindkét kezével kicsit maga felé húzza a fejem, és én baszom, mint az állat.

Egy perc után kihúzom a farkam, és az arcommal is eltávolodom.

Kinyitom a szemem, és a szemébe nézek. Kicsit várok, aztán megkérdezem, megmutatja-e a hálószobát. (Nincs még hozzászólás, legyél te az első!)

Első bejegyzés

Egyszer volt, hol nem volt... kurta farkú malac és Üveghegy sehol, helyettük a varacskos disznó egy rothadó szeméthalmon verte belém hetedhét országon innen és túl rettegett - és néha kívánt - vaskos faszát.

Más úgy mondaná, hogy szembejött a valóság és felnyitotta a szemem. Én is tudom így mondani. Vagy hogy a kurta farkú kismalac belenézett az Üveghegy kristálytiszta tükrébe, és egy varacskos disznó nézett vissza rá. A rém kép mélyen a szemébe fúrta halállal telt üres tekintetét, és fagyos pengeként szabdalta a húsát, zsigereit, csontjait, de legdermesztőbben a szívét. Megrettenve kezdett rohanni egy biztonságot nyújtó meleg és puha hely reménye után. Minden erejét beleadva csak szaladt és szaladt, pergő könnyeit a napfény egy-egy felragyogó pillanatra életre keltette, mielőtt milliárd évnyi magány fájdalmáról mesélő gyémántokként zúzódtak szét az út köveire hullva. Stb.

Nagyszerű megoldások ezek, ha el akarom hallgatni, milyen volt önmagamra tekinteni. Hát nem ilyen. Igaz, varacskos disznó sem volt. Fulladozás közben láttam a többieket a parton, hogy elégedetten pisálnak a fossal telt medencébe, és süllyedés közben utolsó gondolatként felmerült bennem, mi a faszt csinálok én itt? Tényleg meg kell fulladnom? Miért nem tudok úszni? Egyáltalán miért fostam tele a medencét? Miért hugyoznak bele a többiek ahelyett, hogy mentőövet dobnának? Miért ez? Miért az? Miért? Miért? Miért?

Sok mindent elrontottam. Sok mindent kihagytam. Sok embert eltaszítottam. Mindig azt hittem, lesz még idő. És volt is. Megtölteni a medencét önbecsapással, tagadással. Aztán fulladni bele. Pedig az ellenkezőjére vágytam. A szaros kis életem sikeresnek megélni. Örömteli és megbánni való élményekre. Barátokra és társra, akikkel számíthatunk egymásra.

A fulladás szélén őrület tört rám, és olyan dolgokra merek vágyni, amiket korábban szemérmesen tagadtam volna. Még itt sem merném most leírni, mikre izgulok rá. Egész életemben félénk voltam, és épp csak ellavíroztam a normális emberek világában. Azt hittem, irányíthatom az életem. Azt hittem, a végtelenségig válogathatok a terített asztalról, keresve a tökéletes falatokat. Még akkor is azt hittem, amikor már nyakig ért a szar.

Az egyik legundorítóbb felismerésem az volt, hogy már az intimitás utáni vágyakozást is őrületként élem meg. Szinte lehetetlennek látom, hogy adjak magamból másoknak. Közben pedig szétrobbanok, annyira vágyom rá, emberként és férfiként. Kiéhezve vágyom a leghétköznapibb közös időtöltésre, mint például egy kirándulás egy vagy több barátságos idegennel. Vágyom valami hülye férfias dologra, mondjuk a nemlétező haverokkal elmenni egy sztriptízbárba. Vágyom kalandba keveredni egy idegen nővel, aki nem kér pénzt. Vágyom kalandba keveredni egy tapasztalt párral. Vágyom reggeltől estig kirándulni egy párral, kicsit megnyílni előttük, és este kalandba keveredni velük. Stb.

Megszokásból menekülök a vágyaim elől, de az intim szexualitás utáni vágyam nemrég elkapott, a betonba verte a fejem, és kényszerített, hogy egy teljesen értelmetlennek látszó társasjátékon kezdjek gondolkodni. A szabadidőm egy részében azóta is ezen a félénkeket oldani próbáló játékon agyalok. Nagy vonalakban már kitaláltam, és ha magamban lejászok egy kezdetleges partit, igencsak izgalomba jövök. Jó lenne kipróbálni valakivel. De egyrészt kivel, másrészt félénk nővel nem lehet, hiszen félénk, mint én. Nem félénk nővel sem lehet, mert neki semmit nem jelentene. A magabiztos, de intim helyzetben visszahúzódó, kíváncsi, érzelmes, intelligens nőket pedig nem tudnám meggyőzni, mert az enyémnél jobb dumával és ajánlattal ostromolják őket olyan férfiak, akik nem fulladoznak a saját mocskukban.

Ezen az oldalon például biztosan nyitottabbak az emberek, mint a külvilágban, de mit írhatnék egy idegen nőnek? Ki akarná félénk férfira pazarolni az idejét? (Még ha köztudott is, hogy a visszahúzódó férfiak nagyon odaadóak az ágyban, mi több, brit tudósok szerint a merevedésük kitartása és magvisszatartó képességük átlagon felüli.) Az csak az egyik dolog, hogy normál állapotban félénk üzenetet írnék, és a nő válaszra sem méltatná, de abban sem lenne sok köszönet, ha egy beindulva írt-, visszafogottnak gondolt levelemet olvasná egy hétköznapi állapotban lévő nő.

A húspiaci érzés nagyon idegen nekem, még barátkoznom kell vele. Persze ha valaki megragadja a figyelmem, írok neki.

Vagy annyira mégsem. Valaki képein és szövegén megakadt a szemem. A társkereső adatlapján a helyesírás és a szöveg általános minősége köszönőviszonyban sincs az általa megjelölt munkahelyi beosztással. Ezen a ponton megelőlegeztem neki egy írást nehezítő betegséget. Aztán elolvastam a hozzászólásait, és... inkább továbbléptem. Az őszintesége tetszett, de nem hiszem, hogy helyes úgy szólni emberekhez, ahogy ő tette. A "hogyan ne szóljunk más emberhez" témakörben nagy tapasztalatom van. A legszomorúbb az, hogy nem tanultam belőle annyit, amennyit lehetett és kellett volna.

Ma éjjelre befejezem a nézelődést és az írást, és lefekszem, mert annyira azért nem vagyok kiéhezve, hogy tovább nézegessem a kirakatba lógatott kétes portékákat.

(Közben felfogtam, hogy három napig nem írhatok a blogba. Létrehozni lehetett, de írni bele nem.) (Nincs még hozzászólás, legyél te az első!)