9. bejegyzés
Eltűntek a képek a "Pasik alsógatyában" című képes fórumból. Hm, hova mentetek srácok? (Gondolom csak a feltöltő oldal szarakodik és nemsokára visszajönnek a srácok) No, csak hiányoznak nekem, ennyi. De ha már alsógatyás pasiknál tartunk…A feltöltött képsorozatomra nagyon sok pozitív visszajelzés érkezett, annak ellenére, hogy tangás képekről van szó. Én személy szerint féltem attól, hogy ez miatt sok negatív kritika ér majd, de hála istennek, úgy látszik, hogy ez manapság már nem olyan nagy dolog. Legalábbis szeretném ezt így hinni, és nem pedig csak arról van szó, hogy a hőzöngők éppen most nem nézték meg a képsorozatokat. Nekem, meglepően soknak tűnik azoknak a száma, akik bevallják, hogy szeretik pasikon megnézni vagy akár pasiként magukra ölteni a tanga viseletet. Bevallom én is szívesen megnézek olyan fotót, ahol egy srácon igenis, hogy jól áll a popsiba bevágó kis pántos ruhadarabocska. Mert bizony, hogy rajtunk férfiakon is nagyon szexis tud lenni egy ilyen viselet. Sőt tovább megyek… Meglepő, de kényelmes underwear-ről beszélhetünk, és ezt tapasztalatból mondhatom. Kezdetben én is azon véleményezők táborába tartoztam akik úgy gondolták, hogy az itt szorít-ott szorít alsóneműt hagyjuk csak meg a csajoknak, mert férfiaknak az itt-ott kidomborodó testrészeket lehetetlen, és képtelenség, hogy kényelmesen el lehessen helyezni egy ilyen textilhiányos micsodában. Aztán rájöttem, hogy itt is csak a kezdeti előítéleteket kell az embernek saját magában legyőzni, és ha ezt meg tudja tenni, akkor meglepetéseket is tud okozni önmagának, sőt még esetleg a párjának is. Mert érdekes, de a párom teljesen őszintén (engem is meglepve) jól vette ezt a dolgot, sőt tetszik neki, és maximálisan elfogadhatónak, természetesnek és ami még fontosabb szexinek tartja.
Ez a természetesség és elfogadhatóság persze elsősorban a férfi ruhadarabokról szól, ami a női fehérneműket illeti, az csak egy kis kiváncsiság eredménye, egy kirándulásnak tekinthető, ezzel kapcsolatban nekem is gátlásaim és kétségeim vannak. Tekintsük úgy, hogy egy jó poén. Valaki gyerekkorában teszi meg, valaki érettebb korában és van aki soha, fő a tolerancia, ilyen dolgok miatt nem kell elsőre ítélkezni.
Összeségében fogadjuk el, hogy valakinek jól áll ez a viselet, valakinek nem, mindenkinek szíve joga, hogy mibe csomagolja magát és adott esetben miben tálalja magát a partnerének.
(nyugi, csak nem megy rendesen a www.kepfeltoltes.hu oldal!) :tom
1 hozzászólás, utolsó: tom1019 (2010. 10. 20. szerda 17:45)
8. bejegyzés
Feltöltöttem az első sorozatomat ide a goldengatre. Mondjuk sorozatnak erős túlzás mondani, mindössze 8db képről van szó. Azért említem meg ezt itt a blogban is, mert lehet, hogy egy kis magyarázatra szorul, hogy miért lettek a képek ennyire sötét, borongós hangulatúak.Egyrészt nincs tehetségem a fényképezkedéshez, nincs bennem fotóriporteri ambícíó sőt paparazzi vér sem csörgedezik ereimben. Nincs tehetségem a fényképezkedéshez úgy általában… sem készítőként sem modellként. Bár az kétségtelen, hogy az igényesen elkészített sorozatokat, aktokat viszont nagyon szeretem és írigykedem is a készítőre, igaz néha nem a képek miatt, hanem az alany miatt, aki megmutatja magát a maga "pőre" valóságában, ahogy most én is tettem. Megmutattam, még ha csak egy kis részletet is magamból, holott alapvetően gátlásos és zárkózott személyiség vagyok, nem jellemző, hogy ennyire kitárulkozok. Furcsán hangozhat ez olyan valaki szájából, aki pornóoldalon irogat, ott társkeresőben szerepel és a biszexualitás felé kacsingat, de komolyan így van.A képek egyébként jól tükrözik a mostani érzelmi hullámzásaimat. A női fehérneműk pont azt a bizonytalanságot képviselik, ami a biszexualitással, illetve a szexualitás ezen területének felfedezésével, a kíváncsisággal és a felismeréssel lopózott be az életembe, megzavarva az egyszerűen (feketén és fehéren) élt eddigi életem, benne a heteroszexualitással az idilli családképpel, mely mostantól teljesen felborult. Utoljára ez a sorozat az életemben, ami szimplán fekete és fehér, mert az élet ettől sokkal színesebb és érdekesebb, belefér sok minden, amit eddig nem gondoltam volna, vagy csak én is előítélettel gondoltam rá.
http://www.goldengate.hu/kepsorozat/127921-Leplezetlen-valosag (Nincs még hozzászólás, legyél te az első!)
7. bejegyzés
Mostanában láttam két olyan amerika mozifilmet is (Couples Retreat, She's Out of My Leauge), amelyek érzelmileg nagyon megfogtak és elgondolkoztattak... visszajött a hitem az igaz szerelemben. Na nem csak azért, mert iszonyatosan hangulat ember vagyok és a filmek hatására ilyen feeling kapott el, hanem mert hiszem, hogy úgy kell élni az életünket, hogy keresnünk kell mindem pillanatban, hogy mi az, ami érzelmileg megfog, hat ránk (az életünkre), mi az, ami boldoggá, vagy ne adj isten boldogtalanná tesz… Igen! -mert, nem csak a pozitív, de a negatív érzelmek is fontosak, a kettő együtt tesz azzá, akik vagyunk.Ime egy részlet a Couples Retreatből. A helyzetből adódó párbeszédbe én nagyon bele tudtam magam képzelni. Teljesen értettem és éreztem, hogy miről is van szó, mintha rólam…rólunk szólt volna!
A szitu szerint egy házaspár, barátaik invitálására elmennek az "ÉDEN" szigetére, ahol, amíg a baráti házaspár párterápián vesz részt, addig ők reményeik szerint egy önfeledt nyaraláson pihenhetnek. Csakhogy nem úgy van ám! A befizetett utazáson csak úgy vehetnek részt, ha ők is végig csinálják a párterápiát. Kénytelen-kelletlen beadják a derekukat és sok humoros szituáció mellett érdekes dolgokra döbbennek rá saját házasságukat illetően.
Terapeuta: -Hogyan jellemeznék a kapcsolatukat?
Dave: -Átlagos, remek, igen.
Roni: -Remek, igen.
Terapeuta: -Tisztázzuk, milyen egy átlagos, remek kapcsolat?
Roni: -Hát, hogy nagyon jól boldogulunk így együtt, tudja van két klassz fiunk...
Dave: -Még nem hívták ránk éjjel a rendőrséget (nevetve). Mármint, hogy nincsen családon belüli erőszak nálunk (kínosan nevetve, kényelmetlenül fészkelődve mondja).
Terapeuta: -Roni, amikor azt mondja, hogy boldogulnak együtt, mire gondol?
Roni: -Hát tudja a szokásosra… munka, gyerekek,
.
.
.
Terapeuta: -Roni, amikor az előbb azt mondta…, megkeresem a noteszomban... (kuncogva miközben a jegyzetekben kutat).. Itt is van.
Azt mondta, hogy jól boldogulunk így együtt... ez nem hangzik túl vidáman. Nem akar úgy visszanézni, hogy hát elboldogultam valahogy. Élvezni akarjuk a feladatainkat és a munkánkat. Élvezni akarjuk az életet, boldogok akarunk lenni! Csak arról beszélnek, hogy a munkám és az ő munkája, az én izém és az övé…az enyém, az övé és az enyém (nagy lélegzet), hol vagyunk mi? Mindebben hol van a közös út? Nem hallom sehol! -Azért, mert nincsen benne!
Dave: -Jó, nézze. Nem azt mondom, hogy nincsenek nehéz időszakok néha, mert vannak, de ez így megfelel…
Terapeuta: -(közbevág) Tényleg?... (döbbent néma csend) ...nem tudom. Te jó ég, komolyan nem tudom.
Nincsen együtt, nincsen mi. Vadidegenek is lehetnének. Az egyetlen dolog, amiben itt ma megegyezhetünk, hogy többre kéne törekedniük, mint, hogy "EZ MEGFELEL" 2 hozzászólás, utolsó: X (2010. 10. 12. kedd 12:29)
6. bejegyzés
Még mindig az ismerkedéssel kapcsolatos dolgok körül járnak a gondolataim.Az egész olyan, mintha újra kiskamasz lennék, aki most kezdi bontogatni szárnyait az emberi kapcsolatok kialakítása terén. Csak most egy egészen más megközelítésből.
Lehet, hogy ez a egész biszex dolog csak egy pánik érzés következménye, mely a korai házasságkötés és családalapítás okán alakult ki. Most tudatosult volna csak bennem, hogy a szex jelenthet többet, mint amit eddigi életemben gondoltam róla? Néha pánikrohamként tör rám a felismerés, hogy egy ember mellett és egyetlen szexpartnerrel kell leélni az életem. De ez a gondolat miért okoz gyomorgörcsöt és félelmet? Irigylem azokat, akik nem agyalják túl az egészet és elintézik a dolgot néhány kalanddal, egyéjszakás kapcsolatokkal. Nekem azért ez nem ennyire egyértelmű és nem megy zsigerből. Kell valamilyen kötődés a partnerhez, csak önmagáért az élvezetért nem tudok belemerülni a szexbe, nem tudok attól elvonatkoztatni, hogy szinte teljesen idegen emberekkel kellene megosztanom azt.
Ja és ez mellett azért csak ott van a bűntudat a megcsalás érzésével. Valakitől egy fórumon azt olvastam, hogy a saját nemével történő szexuális kapcsolatát nem tekinti megcsalásnak a partnerével szemben. Érdekes gondolat. Ha mással kerülök testi kapcsolatba, akkor az nekem egyértelműen megcsalás. Valakinek már az is az, ha csak gondolatban megteszi.
Az viszont zavarna, ha idősebb fejjel meg csak a kihagyott lehetőségeken járna az agyam.
Érdemes egyáltalán ezen ennyit agyalni? Ez az egész csak rinyálás vagy tényleg ez a helyes út?
Érdekes, mert maga ez a mostani ismerkedés is olyan, mintha most készülnék másodszor elveszteni a szüzességem és ez bizonyos fokig igaz is, elvégre teljesen ismeretlen új terep ez, amit felfedezni szeretnék. Ugyanolyan izgalommal is tudok rágondolni, mint mondjuk tizenévesen az első csókra. Csak persze most is nagyon nem mindegy ,hogy milyenek az első benyomások, tapasztalatok! (Nincs még hozzászólás, legyél te az első!)
5. bejegyzés
Be kell vallanom, hogy lemaradtam. Legalábbis abban biztosan, ami manapság az ismerkedést jelenti. Úgy látom a klasszikus formákat már rég nem alkalmazzák, az íratlan szabályokat meg úgy ahogy van felrúgják. Az igaz, hogy nem ma volt a napja, mikor én még az ismerkedés, randizgatás időszakát éltem. Valószínűleg akkor is megvoltak a különböző kategóriák, típusok, annak megfelelően, hogy az ember mennyire akart komoly kapcsolatba bonyolódni. Az is igaz, hogy sose voltam az a durr bele típus, lehet, hogy most is csak ez a baj. Mit csináljak, ha nekem fontos a szimpátia és a bizalom, egyszerűen időre van szükségem. Kétségtelen, hogy felgyorsuló életünkben az ismerkedés időszakának drasztikus lecsökkenése talán nem kellene, hogy furcsa legyen. Főleg az internetes ismerkedés világában. Ahogy a megabitperszekundumok rohamosan gyorsulnak úgy gyorsul az egész kapcsolatfelvétel. Nincs idő levelezgetni... Találkozzunk…, személyesen meglátjuk, hogy szimpatikus vagy-e, aztán ha igen, akkor gyerünk szobára! De nekem ez nem megy. Egy újabb buktató, ami miatt hátrányból indulok.Én még ahhoz a korosztályhoz tartozom, aki az IM-en nőtt fel. Lehet, hogy ez sokaknak ma már nem is mond semmit. Ott volt "Barátokat keresünk" rovat, meg a humoros verespalibácsimegmondjaatutit. Akkor mindenkinek volt ideje a másikra.
De igaza(?) van annak, aki azt mondja, hogy kár azon keseregni, mi volt. Fel kellene venni a tempót, de vegye aki akarja. Nekem az a tökéletes, ami egyszer már bevált, mikor az ismerkedés is már maga egy előjáték és a végére olyan természeteséggel nyílik meg a pár egymás előtt, hogy minden szemérmesség nélkül lehet a másik karjába omlani. (Nincs még hozzászólás, legyél te az első!)
