Az utolsó sorozat

A stúdió levegője már a fotózás elején meleg volt. A vakuk, a lámpák és a bezárt ablakok lassan felforrósították a helyiséget, miközben a csupasz falak még őrizték az épület hűvösét.

Ő az ágy szélén ült, fekete csipkében, szétnyitott fehér ingben. Az egyik lábát felhúzta, a másik mezítláb érintette a padlót. Eleinte még minden mozdulatában volt egy kevés bizonytalanság. Megigazította a haját, lesimította a fehérnemű szélét, és minden exponálás után rám nézett.

– Jó így? – kérdezte.

– Túl sokat gondolkodsz rajta – feleltem. – Ne próbálj szexi lenni. Csak engedd el magad.

– Könnyű mondani, amikor te ruhában vagy.

Elmosolyodtam a fényképezőgép mögött.

– Cserélnél?

Végignézett rajtam.

– Még nem.

A hangsúlya miatt egy pillanatra leengedtem a gépet. Ő már ismét az objektívbe nézett, mintha nem mondott volna semmi különöset.

Folytattuk.

Lassan megváltozott a tartása. Már nem várta minden mozdulat után az utasítást. Hátradőlt, szétnyitotta az inget, majd hagyta lecsúszni az egyik válláról. A következő sorozatnál már mindkét válla szabad volt.

A fény szépen rajzolta ki a kulcscsontját és a mellkasának ívét.

– Vedd le – mondta.

– Mit?

– Az inget.

Nem értettem, hogy magáról beszél-e, vagy rólam. Aztán megfogta a saját ingének szélét, és egyetlen mozdulattal lehúzta magáról.

Alatta csak a fekete csipke maradt.

Emeltem a gépet, de ő nem mozdult rögtön. Figyelte az arcomat.

– Ezt akartad? – kérdezte.

– Azt akarom, amit te is akarsz.

– Ez nagyon diplomatikus válasz.

– Fotózás közben jobb, ha egyértelműek a határok.

– És ha én akarom arrébb tenni őket?

A kezem megállt az exponálógombon.

– Akkor előbb kimondod.

Néhány másodpercig néztük egymást. Nem mosolygott. Most először nem játszott a helyzettel.

– Szeretnék akt képeket is – mondta.

– Biztos vagy benne?

– Igen.

– Teljes aktot?

– Teljeset.

Letettem a gépet, és közelebb léptem hozzá.

Nem azért, hogy megérintsem. Megmutattam, hová álljon, hogyan forduljon a fény felé. Közben alig fél méter volt köztünk. Éreztem a bőrének illatát a meleg levegőben.

A melltartójához nyúlt.

Nem kapkodott. Előbb az egyik pántot húzta le, majd a másikat. A kapocs halk kattanással nyílt szét, és a fekete csipke az ágyra hullott.

Meztelenül állt előttem deréktól felfelé.

Láttam már meztelen nőket a kamerámon keresztül. Munkaként tekintettem rá, figyeltem a fényre, a tartásra, a kezek helyzetére, a test vonalaira.

Most mégis nehezebb volt csak a képet látnom.

– Ne nézz ilyen komolyan – mondta.

– Dolgozom.

– Aha.

– Mi az?

– Semmi. Csak látom rajtad, hogy nagyon dolgozol.

Felemeltem a fényképezőgépet.

– Fordulj oldalra.

Megfordult, de közben rajtam tartotta a szemét. A karját a melle elé húzta, aztán lassan leengedte.

Kattant a gép.

– Egy kicsit emeld meg az állad.

Katt.

– Nézz az ablak felé.

Katt.

– Most rám.

Nem az objektívbe nézett.

Rám.

A fényképezőgép fölött találkozott a tekintetünk.

A következő kattintás elmaradt.

– Miért nem fotózol? – kérdezte.

– Mert (Nincs még hozzászólás, legyél te az első!)