még szeretőt is, nem hogy társat. Túlragozni kár.
Skandy kedves hova tűntél??? Már vagy 2 hónapja eltűntél mint az aranyórám 
Moncy Kedves!
Asszem én értem, és nem tudom hogy örüljek, vagy szomorkodjak?
De a nagyobbik baj, hogy talán Te sem...
Asszem én értem, és nem tudom hogy örüljek, vagy szomorkodjak?
De a nagyobbik baj, hogy talán Te sem...
Moncy, melyik táborhoz??
(Ez egy válasz Moncy üzenetére (2004. 12. 10. péntek 19:31), amit ide kattintva olvashatsz)
Csatlakozom a táborhoz.. új életet kezdtem..
Eros, én meg veled értek egyet :-) (Ez egy válasz eros007 üzenetére (2004. 11. 23. kedd 21:04), amit ide kattintva olvashatsz)
hop ez lemaradt 
Egyet kell értsek veled, bármikor bemész egy kupiba olyan nőt kapsz magadnak amilyet akarsz főleg, ha ekkora arccal mész be mint ide jöttél. Jó ku.vázást.
Te még biztos abban a korban vagy hogy egy csettintésre bármikor bárkit megkaphatsz...
Egy pasi ha így tesz ő a város machoja.. de ha a nő él így akkor a város ku...ja...
Egy pasi ha így tesz ő a város machoja.. de ha a nő él így akkor a város ku...ja...
Kedves barátnőm joggal említette meg, hogy már régen szóltak ehhez a témához. Igaza van.
Többször írtam volna már néhány sort, de féltem túl hosszúra nyúlna véleményem. Most azonban megpróbálom tömöríteni véleményemet.
Igen,szerintem is nehéz társat találni..de nem azért, mert a nők..vagy mert a férfiak...
A keresés nehézségi foka szerintem attól függ, mennyire komoly elvárásai vannak az embernek. Ahogy az idő múlik, egyre több tapasztalattal rendelkezzünk, annál nehezebben találjuk meg azt a társat, aki megfelel nekünk. Egy idő után a kérdés: mennyit vagyok képes tolerálni, ki az akit társamnak tudok elfogadni. Nem könnyű a válasz. Vagy szerencsés vagyok és szinte azonnal megtalálom párom (itt most egy hosszú kapcsolat utáni keresésre gondolok). Vagy kompromisszumot kötök és nem biztos, hogy boldog leszek. Vagy várok, keresem azt az embert, akivel úgy érzem boldog lehetek. (Persze tökéletese ember, így tökéletes kapcsolat sincs..) Magam részéről inkább várok, hisz ha egy egész életre tervezel, nem mindegy, hogy kivel kötöd össze az életedet. Hogy ez a várakozás milyen? Ez csak rajtad múlik...Tudni kell minden szituációban értelmet találni az életnek. Tudni kell elfogadni az egyedüllétet és tudni kell mikor jött el az a pillanat, amikor már nem egyedül döntesz és érdemes az önállóságot feladni.
Persze a kapcsolódó témák és érdekesek lennének: van-e tökéletes kapcsolat, meddig érdemes egy kapcsolatot fenntartani, miért félnek az emberek az egyedülléttől....stb.
Többször írtam volna már néhány sort, de féltem túl hosszúra nyúlna véleményem. Most azonban megpróbálom tömöríteni véleményemet.
Igen,szerintem is nehéz társat találni..de nem azért, mert a nők..vagy mert a férfiak...
A keresés nehézségi foka szerintem attól függ, mennyire komoly elvárásai vannak az embernek. Ahogy az idő múlik, egyre több tapasztalattal rendelkezzünk, annál nehezebben találjuk meg azt a társat, aki megfelel nekünk. Egy idő után a kérdés: mennyit vagyok képes tolerálni, ki az akit társamnak tudok elfogadni. Nem könnyű a válasz. Vagy szerencsés vagyok és szinte azonnal megtalálom párom (itt most egy hosszú kapcsolat utáni keresésre gondolok). Vagy kompromisszumot kötök és nem biztos, hogy boldog leszek. Vagy várok, keresem azt az embert, akivel úgy érzem boldog lehetek. (Persze tökéletese ember, így tökéletes kapcsolat sincs..) Magam részéről inkább várok, hisz ha egy egész életre tervezel, nem mindegy, hogy kivel kötöd össze az életedet. Hogy ez a várakozás milyen? Ez csak rajtad múlik...Tudni kell minden szituációban értelmet találni az életnek. Tudni kell elfogadni az egyedüllétet és tudni kell mikor jött el az a pillanat, amikor már nem egyedül döntesz és érdemes az önállóságot feladni.
Persze a kapcsolódó témák és érdekesek lennének: van-e tökéletes kapcsolat, meddig érdemes egy kapcsolatot fenntartani, miért félnek az emberek az egyedülléttől....stb.
Fel sem merült bennem, hogy hibátlan lennél ;-) Szerintem mindenki újra és újra beleesik azokba a hibákba amiket korábban elkövetett, legfeljebb még időben felfedezi és ha elég ügyes korrigálni tudja. Meg persze, az sem elhanyagolható, hogy akarje-e egyáltalán korrigálni. Én is sokat keményedtem az elmúlt években és minden egyes csalódás még tovább keményít rajtam. De azért igyekszem, hogy a korábbi csalódásaim ne olyan emberen csattanjanak, aki nem tehet az egészről.
Hiába nem működik már egy kapcsolat, az ember nehezen szánja rá magát, hogy tovább lépjen - még akkor is, ha tudja, hogy mindekttőjüknek jobb lenne - mert mindenki fél a változástól, az egyedülléttől. Legfelejebb ki jobban, ki kevésbé. Már az is nagy dolog, ha az ember felismeri, mikor jön el az a pont, ahonnan már nincs visszaút, és akkor kemény tud lenni és tovább lép. Én is remek tanácsokat tudok adni másoknak, de mikor nekem kell szembenéznem azonos problémákkal, sokszor én is tanácstalan vagyok. A végső döntésben azonban sosem hagyom, hogy mások véleménye befolyásoljon, meghallgatok mindenkit, de a döntést nem az ő véleményükre alapozva hozom. És utána jól elgondolkodhatok rajta, hogy jól döntöttem-e. Ez lehet, hogy konokság (ami egyébként jellemző rám :-), de legalább másokat sosem okolok a rossz döntéseimért ;-)
Hiába nem működik már egy kapcsolat, az ember nehezen szánja rá magát, hogy tovább lépjen - még akkor is, ha tudja, hogy mindekttőjüknek jobb lenne - mert mindenki fél a változástól, az egyedülléttől. Legfelejebb ki jobban, ki kevésbé. Már az is nagy dolog, ha az ember felismeri, mikor jön el az a pont, ahonnan már nincs visszaút, és akkor kemény tud lenni és tovább lép. Én is remek tanácsokat tudok adni másoknak, de mikor nekem kell szembenéznem azonos problémákkal, sokszor én is tanácstalan vagyok. A végső döntésben azonban sosem hagyom, hogy mások véleménye befolyásoljon, meghallgatok mindenkit, de a döntést nem az ő véleményükre alapozva hozom. És utána jól elgondolkodhatok rajta, hogy jól döntöttem-e. Ez lehet, hogy konokság (ami egyébként jellemző rám :-), de legalább másokat sosem okolok a rossz döntéseimért ;-)
Tessék!
Egy bölcs szöszi!
És az egész "szőkenő" elmélet összeomlik...
Vagy a kivétel erősítí a szabályt?
Összezavarodtam! Vagy mégsem????
(Ez egy válasz X üzenetére (2004. 11. 01. hétfő 16:03), amit ide kattintva olvashatsz)
Egy bölcs szöszi!
És az egész "szőkenő" elmélet összeomlik...
Vagy a kivétel erősítí a szabályt?
Összezavarodtam! Vagy mégsem????
(Ez egy válasz X üzenetére (2004. 11. 01. hétfő 16:03), amit ide kattintva olvashatsz)
Törölt felhasználó (10061)
2004. 11. 01. hétfő 16:03
hmm.én,mint bölcs?hát,ezt se mondták még nekem...voltam én már lökött szőke nőtől elkezdte hóbortos nőnemű személyig minden,na de bölcs..az még nem..de köszönöm szépen a "bókot".
Örömmel látunk a fórumban is Kedves Rose!
Hogy még több okos gondolatot olvashassunk!
Pusziiii!
(Ez egy válasz X üzenetére (2004. 11. 02. kedd 20:39), amit ide kattintva olvashatsz)
Hogy még több okos gondolatot olvashassunk!
Pusziiii!
(Ez egy válasz X üzenetére (2004. 11. 02. kedd 20:39), amit ide kattintva olvashatsz)
Törölt felhasználó (2757)
2004. 11. 02. kedd 20:39
Tom,
látom te is már túl vagy ezen azon. Csak egyet érteni tudok veled! Bármennyire is fájdalmas elveszíteni azt akit szeretsz, nem szabad, hogy átadd magad az önsajnálatnak... Én is csatlakozhaténk a klubhoz... Azt hittem megtaláltam azt a pasit, akivel le akarom élni az életemet... Aztán kiderült 5 évig egy olyan emberrel éltem, akit nem is ismerek. Az első idő angyon nehéz volt... De kifelé végig keményen tartottam magam. Közben belülről pedig sikitoztam, hogy én ezt nem akarom. De mostanra levontam a tanulságokat és új szabályok szerint élek. És most már jól érzem magam. Csak azt tanácsolhatom mindenkinek, hogy próbálja csak a jót megtartani, a szíve, lelke egy részét adja annak akit szeretett, engedje el, ha már nem lehet az övé. És ahogy a dolgok megszelidülnek, már egyre jobban csak a jó kerül majd előtérbe. Ami maradt szívéből-lelkéből azt pedig nyissa meg új kapcsolatok számára. De ne keverje soha a régit az újjal. MErt ha keveredik, a keserűségből is jut olyannak, akinek semmi szerepe benne.
látom te is már túl vagy ezen azon. Csak egyet érteni tudok veled! Bármennyire is fájdalmas elveszíteni azt akit szeretsz, nem szabad, hogy átadd magad az önsajnálatnak... Én is csatlakozhaténk a klubhoz... Azt hittem megtaláltam azt a pasit, akivel le akarom élni az életemet... Aztán kiderült 5 évig egy olyan emberrel éltem, akit nem is ismerek. Az első idő angyon nehéz volt... De kifelé végig keményen tartottam magam. Közben belülről pedig sikitoztam, hogy én ezt nem akarom. De mostanra levontam a tanulságokat és új szabályok szerint élek. És most már jól érzem magam. Csak azt tanácsolhatom mindenkinek, hogy próbálja csak a jót megtartani, a szíve, lelke egy részét adja annak akit szeretett, engedje el, ha már nem lehet az övé. És ahogy a dolgok megszelidülnek, már egyre jobban csak a jó kerül majd előtérbe. Ami maradt szívéből-lelkéből azt pedig nyissa meg új kapcsolatok számára. De ne keverje soha a régit az újjal. MErt ha keveredik, a keserűségből is jut olyannak, akinek semmi szerepe benne.
Tom,
látom te is már túl vagy ezen azon. Csak egyet érteni tudok veled! Bármennyire is fájdalmas elveszíteni azt akit szeretsz, nem szabad, hogy átadd magad az önsajnálatnak... Én is csatlakozhaténk a klubhoz... Azt hittem megtaláltam azt a pasit, akivel le akarom élni az életemet... Aztán kiderült 5 évig egy olyan emberrel éltem, akit nem is ismerek. Az első idő angyon nehéz volt... De kifelé végig keményen tartottam magam. Közben belülről pedig sikitoztam, hogy én ezt nem akarom. De mostanra levontam a tanulságokat és új szabályok szerint élek. És most már jól érzem magam. Csak azt tanácsolhatom mindenkinek, hogy próbálja csak a jót megtartani, a szíve, lelke egy részét adja annak akit szeretett, engedje el, ha már nem lehet az övé. És ahogy a dolgok megszelidülnek, már egyre jobban csak a jó kerül majd előtérbe. Ami maradt szívéből-lelkéből azt pedig nyissa meg új kapcsolatok számára. De ne keverje soha a régit az újjal. MErt ha keveredik, a keserűségből is jut olyannak, akinek semmi szerepe benne.
látom te is már túl vagy ezen azon. Csak egyet érteni tudok veled! Bármennyire is fájdalmas elveszíteni azt akit szeretsz, nem szabad, hogy átadd magad az önsajnálatnak... Én is csatlakozhaténk a klubhoz... Azt hittem megtaláltam azt a pasit, akivel le akarom élni az életemet... Aztán kiderült 5 évig egy olyan emberrel éltem, akit nem is ismerek. Az első idő angyon nehéz volt... De kifelé végig keményen tartottam magam. Közben belülről pedig sikitoztam, hogy én ezt nem akarom. De mostanra levontam a tanulságokat és új szabályok szerint élek. És most már jól érzem magam. Csak azt tanácsolhatom mindenkinek, hogy próbálja csak a jót megtartani, a szíve, lelke egy részét adja annak akit szeretett, engedje el, ha már nem lehet az övé. És ahogy a dolgok megszelidülnek, már egyre jobban csak a jó kerül majd előtérbe. Ami maradt szívéből-lelkéből azt pedig nyissa meg új kapcsolatok számára. De ne keverje soha a régit az újjal. MErt ha keveredik, a keserűségből is jut olyannak, akinek semmi szerepe benne.
Majdnem ez a helyzet velem is csak én a másik oldalon (nem oldalán) vagyok, azon kellene egy picit szerintem elgondolkozni, hogy ezt miért nem lehet a másiknak elmondani, megbeszélni vele, nem csak magadban tartogatni addig amig már meg nem fojt. Amit nagyon megtanultam ebből az esetből, hogy legközelebb sokkal jobban oda kell figyelnem a partnerem apró változásaira.
(Ez egy válasz Moncy üzenetére (2004. 11. 02. kedd 05:51), amit ide kattintva olvashatsz)
2004. 11. 02. kedd 05:51
Hali freeeee!
De nagyon egyforma cipellőt viselünk.... csak én 12 év után élem át... te meg sajnos már huszon egy-két évesen...
De változtatni soha nem késő...csak annyira nehéz megtenni azt a bizonyos első lépést...
De nagyon egyforma cipellőt viselünk.... csak én 12 év után élem át... te meg sajnos már huszon egy-két évesen...
De változtatni soha nem késő...csak annyira nehéz megtenni azt a bizonyos első lépést...
Hali freeeee!
De nagyon egyforma cipellőt viselünk.... csak én 12 év után élem át... te meg sajnos már huszon egy-két évesen...
De változtatni soha nem késő...csak annyira nehéz megtenni azt a bizonyos első lépést...
De nagyon egyforma cipellőt viselünk.... csak én 12 év után élem át... te meg sajnos már huszon egy-két évesen...
De változtatni soha nem késő...csak annyira nehéz megtenni azt a bizonyos első lépést...
Tudod az egészben az a szomorú hogy ha ezt te tényleg tudod akkor miért nem változtatsz rajta?Ha a tükörbe nézel mosolyogj!Tudod a mosoly az ami nem kerül semmibe mégis nagyon sokat tud adni 
[# wink]
[# wink]
hmm.én,mint bölcs?hát,ezt se mondták még nekem...voltam én már lökött szőke nőtől elkezdte hóbortos nőnemű személyig minden,na de bölcs..az még nem..de köszönöm szépen a "bókot".
A te írásodban is sok igazság van,szerintem csak azok a "párok"élhetnek szabadon boldogan egymás mellett akiknek az életében volt rossz tapasztalat.mert az embernek így már teljessen más a viszonyítása,Párkapcsolatban a lényeg hogy tudjuk egymást értékelni és igen beszélni tudni kell!!! Sokan tudjuk milyen az mikor autóban hosszú úton hiába fogjuk egymás combját mégis szó nélkül ülünk vagy úgy teszünk mintha zenét hallgatnánk!
Helló emberek...Hmm.Olvasgatok,figyelgetek..nagyon nagy igazságokat mondotok ki..egyrészről igaz,másrészről nem..ugyebár..melyik oldalát nézzük az éremnek..mert ugye hiába van társa az embernek,ha nem tudja átélni vele az élet minden szépségét,baját..viszont itt van a sokat emlegetett másik véglet...mikor már az ember ott tart,hogy inkább nem is kell társ,hisz ugysincs olyan,aki teljes mértékben megértene...nem tudom,melyik állsápont a kisebbik rossz..mert ugye tökéletes kapcsolat nincsen.Ezt tudjuk..Kis kompromisszumok mindenhol vannak..csak kérdés,hogy az ember meddig tudja fenntartani a látszatot..akár mások előtt,akár magának..mert ugye nagyon sokszor vagyunk ugy,hogy jó..persze,mert azzal vagyunk,akit szeretünk(megszoktunk)...de,egyre többször érezzük,hogy ez nem AZ,amire mindig is vágytunk...hová lett az a tűz,nincsenek már meg azok a csodás hajnalig tartó beszélgetések..elmaradtak a mindennapi "szeretlek" csókok,a "csakúgy" ölelések..és egszercsak azon kapjuk magunkat,hogy ez már így nem jó..ilyenkor következnek a kétségbeesett kísérletek,hogy magunkban helyreállítsuk a megszokott rendet,hogy ez így van rendjén,ez így van jól..de egyszercsak már hangosabban kiabál a kisördög,mint amilyen elszánt a lélek..és akkor van az,hogy nézel körül..mert azt hiszed,a homlokodra van írva a magány..de nem,senki nem lát belőle semmit,csak te érzed ezt a kínzó ürességet..és persze párod mindebből a lelki viharból semmit sem vesz észre..hiszen a a haverok a kocsmában,vacsora az asztalon,a meccs a tévében,...minden ugyanolyan..és mégis teljesen más..benned megváltozott valami,amit többé már nem tudsz kontrollálni.A szeretet uj útra indult,és új helyet keres magának.Új valakit,akit szerethet,és aki ugyanannyira viszontszereti.
