Elhunyt Motorosok Emlékére
Most égi autópályán tartod az iramot,
Szabad lettél, mint a madár,
Mert nincs sebességhatár.
A mennyország vár, s te hajtasz tovább.
Szabad vagy, szabadabb mint itt.
Neked már nem parancsol senki.
Égi szervizekben dolgozol már,
Hol nem vétesz több hibát.
Régi motoros cimborák,
Önfeledt nevetés, szabadság,
Mind csak emlék már,
Mert Te itt hagytál.
De mind, kik itt maradtunk,
Hiányodat látjuk.
S a felhőkre nézve
néha még rólad álmodunk.
Szédítő magasban ott egyedül vagy.
Nem óvhatunk téged, megtagadtad.
Saját utad járod,
Saját álmaid vadászod.
Egy váratlan percben
Életed véget ért,
Mint vihar a rózsát,
A halál tépte szét
Egy jajszó, annyit se mondtál,
És minket örökre hátrahagytál,
A könny, amit érted hullatunk,
Tükrözi gyötrő fájdalmunk.
A csend, melyben felidézzük hangod,
Elmondja, hogy semmi sem csillapíthatja égető hiányod.
Közös álmunk véget ért,
Nélküled kell harcolnunk a holnapért
Útra kelünk újból újra,
Fájdalmunk vetítve a világra.
Égi motoros, menj hát utadra,
Fentről vigyázz ránk, barátaidra!
Marton Gabriella Hanga
Őrök barát
Most égi autópályán tartod az iramot,
Szabad lettél, mint a madár,
Mert nincs sebességhatár.
A mennyország vár, s te hajtasz tovább.
Szabad vagy, szabadabb mint itt.
Neked már nem parancsol senki.
Égi szervizekben dolgozol már,
Hol nem vétesz több hibát.
Régi motoros cimborák,
Önfeledt nevetés, szabadság,
Mind csak emlék már,
Mert Te itt hagytál.
De mind, kik itt maradtunk,
Hiányodat látjuk.
S a felhőkre nézve
néha még rólad álmodunk.
Szédítő magasban ott egyedül vagy.
Nem óvhatunk téged, megtagadtad.
Saját utad járod,
Saját álmaid vadászod.
Egy váratlan percben
Életed véget ért,
Mint vihar a rózsát,
A halál tépte szét
Egy jajszó, annyit se mondtál,
És minket örökre hátrahagytál,
A könny, amit érted hullatunk,
Tükrözi gyötrő fájdalmunk.
A csend, melyben felidézzük hangod,
Elmondja, hogy semmi sem csillapíthatja égető hiányod.
Közös álmunk véget ért,
Nélküled kell harcolnunk a holnapért
Útra kelünk újból újra,
Fájdalmunk vetítve a világra.
Égi motoros, menj hát utadra,
Fentről vigyázz ránk, barátaidra!
Marton Gabriella Hanga
Őrök barát
soha nem felejtünk el:
A versem címe: húzom a gázt, az ihletőm a motorom,
mely csillogva piroslik, és csábítóan mosolyog,
Engem magába kerít a vágy, hogy érezzem alattam
a szélsebesen száguldó, dübörgő lovakat.
Nehéz a csizmám, nehéz benne lépni,
ám egyre közelebb érek, és el tudom ŐT érni,
és mikor ráadom a gyújtást, felcsillan két szeme,
hangosan dobban a szíve, és rabul ejti lelkem.
Már érzem, ahogy alattam dübörög, és várja az indulást,
egyesbe teszem, és ráhúzom finoman a gázt.
Elindulunk, ő brümmög, én a bukó alatt mosolygok,
nézem az utat, és élvezem, ahogyan dorombol.
Kijutok a városból, előttem tükörsimán kígyózik az út,
felváltok négyesbe, ötösbe, és gyönyörűen száguldok.
Társam a szél, égi kísérőm a nap
kerülöm a kátyukat, vadászom a Kanyart...
ami már vár rám...
Ő olyan, mint egy édes méreg, megrészegít, vagy elveheti létem.
Előle nincs menekvés, ha harc, hát legyen harc!
Visszaváltok, bedőlök, és a térdkoptatóm már az aszfaltot marja,
kopik, kopik, kopik és kopik, csatát vív a létért,
ám a kanyar kiegyenesedik, és a harcot az én papripám nyeri
Tovasuhanok. Ismét felváltok ötösbe, hatosba,
Ám ekkor egy újabb ellenség teteme a pleximen placcsan
öngyilkos szúnyogok, és depis darazsak,
mind az én bukómon halnak akarva-akaratlan.
És csak húzom a gázt, és csak vadászom a kanyart,
úttalan utakon suhanok, míg le nem megy a nap.
Mosolyogj ott fenn Barátom
mely csillogva piroslik, és csábítóan mosolyog,
Engem magába kerít a vágy, hogy érezzem alattam
a szélsebesen száguldó, dübörgő lovakat.
Nehéz a csizmám, nehéz benne lépni,
ám egyre közelebb érek, és el tudom ŐT érni,
és mikor ráadom a gyújtást, felcsillan két szeme,
hangosan dobban a szíve, és rabul ejti lelkem.
Már érzem, ahogy alattam dübörög, és várja az indulást,
egyesbe teszem, és ráhúzom finoman a gázt.
Elindulunk, ő brümmög, én a bukó alatt mosolygok,
nézem az utat, és élvezem, ahogyan dorombol.
Kijutok a városból, előttem tükörsimán kígyózik az út,
felváltok négyesbe, ötösbe, és gyönyörűen száguldok.
Társam a szél, égi kísérőm a nap
kerülöm a kátyukat, vadászom a Kanyart...
ami már vár rám...
Ő olyan, mint egy édes méreg, megrészegít, vagy elveheti létem.
Előle nincs menekvés, ha harc, hát legyen harc!
Visszaváltok, bedőlök, és a térdkoptatóm már az aszfaltot marja,
kopik, kopik, kopik és kopik, csatát vív a létért,
ám a kanyar kiegyenesedik, és a harcot az én papripám nyeri
Tovasuhanok. Ismét felváltok ötösbe, hatosba,
Ám ekkor egy újabb ellenség teteme a pleximen placcsan
öngyilkos szúnyogok, és depis darazsak,
mind az én bukómon halnak akarva-akaratlan.
És csak húzom a gázt, és csak vadászom a kanyart,
úttalan utakon suhanok, míg le nem megy a nap.
Mosolyogj ott fenn Barátom
Akciós a Beck's az egyik multinál, vettem párat.
Emlékedre Papa, egészségünkre!
Emlékedre Papa, egészségünkre!
(kimoderálva! ebben a topicban személyeskedésnek nincs helye!)
Egy szó, ami hirtelen szíven talál,
Elég, hogy összetörve, némán félreállj.
A tengernyi gond között nincs semmi jó,
Sorsod a hullámok közt vergődő hajó...
S mert a célodtól oly messze jársz,
Egy nap úgy döntesz, végleg kiszállsz.
Sose búcsúzz el, minden új nap egy új remény,
Van, hogy elveszítesz mindent, mégis élj a holnapért!
Sose búcsúzz el, mert az éjszaka véget ér,
Újra eljön majd a hajnal, van, ki vár, hogy visszatérj!
Mint a fű a hó alól - tavasz felé -
Szabadon lélegezve tör a fény felé;
Te is úgy érzed, új élet vár,
Ha az álmodhoz hű maradtál.
Sose búcsúzz el, minden új nap egy új remény,
Van, hogy elveszítesz mindent, mégis élj a holnapért!
Sose búcsúzz el, mert az éjszaka véget ér,
Újra eljön majd a hajnal, van, ki vár, hogy visszatérj!
Sose búcsúzz el, minden új nap egy új remény,
Van, hogy elveszítesz mindent, mégis élj a holnapért!
Sose búcsúzz el, mert az éjszaka véget ér,
Újra eljön majd a hajnal, van, ki vár, hogy visszatérj!
Te is úgy érzed, új élet vár,
Ha az álmodhoz hű maradtál!
Sose búcsúzz el, minden új nap egy új remény,
Van, hogy elveszítesz mindent, mégis élj a holnapért!
Sose búcsúzz el, mert az éjszaka véget ér,
Újra eljön majd a hajnal, van, ki vár, hogy visszatérj!
Sose búcsúzz el!
"FELPAPA EMLÉKÉRE
2006.április 16.
.. Egyszerre a boltozat bakacsint öltött,
ó, aranyszögekkel hintett bőrruhát,
s hátranyilalltak hökkent szusszal
álmot könnyező űrmenti fák,
s ahogy sarúid lépték keményen a kengyelt,
a sisak résein a végtelen ömölt
záporzó sziporkák fölött, s jaj,
az éj megkopva halgatott!
Lehunyt szemhéjuk mögé, örökre
Magukba öleltek a csillagok." (Katicika)
(a képek kimoderálva, nincs jogod a hozzátartozók beleegyezése nélkül felrakni személyes jellegű képeket -ráadásul én általam készített kép is van közte- tarsuk be a személyiségi jogokat!) .tom
2006.április 16.
.. Egyszerre a boltozat bakacsint öltött,
ó, aranyszögekkel hintett bőrruhát,
s hátranyilalltak hökkent szusszal
álmot könnyező űrmenti fák,
s ahogy sarúid lépték keményen a kengyelt,
a sisak résein a végtelen ömölt
záporzó sziporkák fölött, s jaj,
az éj megkopva halgatott!
Lehunyt szemhéjuk mögé, örökre
Magukba öleltek a csillagok." (Katicika)
(a képek kimoderálva, nincs jogod a hozzátartozók beleegyezése nélkül felrakni személyes jellegű képeket -ráadásul én általam készített kép is van közte- tarsuk be a személyiségi jogokat!) .tom
És eljön a gyors öreg esztendőről esztendőre. Mindig egyformán vén, és minden jöttekor meghal egy esztendő.
Ellen Niit: Gyetyadal
Mikor a tél sötétje rádomol
ideje gyertyát gyújtani, égjen lobogva.
Ültetjük, úgy szokás, fenyőfaágra,
csillámló gömbök közt lobog világa.
És bármilyen kicsiny a gyertya teste,
- Nap! Nap! - mind ezt kiáltja lángrepesve.
A fáradt nap ettől kap új erőre:
pártfogásunkat tudja meg belőle.
(Rab Zsuzsa fordítása)
Mikor a tél sötétje rádomol
ideje gyertyát gyújtani, égjen lobogva.
Ültetjük, úgy szokás, fenyőfaágra,
csillámló gömbök közt lobog világa.
És bármilyen kicsiny a gyertya teste,
- Nap! Nap! - mind ezt kiáltja lángrepesve.
A fáradt nap ettől kap új erőre:
pártfogásunkat tudja meg belőle.
(Rab Zsuzsa fordítása)
Kellemes Karácsonyi Ünnepeket kedves Felpa!
Mindazokért, kiket nem láttunk már régen,
Akik velünk együtt ünnepelnek az égben,
Kiknek őrizgetjük szellemét,
Mindazokért egy-egy gyertya égjen.
Mindazokért, akik elzárkóznak a jótól,
Akik nincsenek itt, s nem is értenének a szóból,
Aki barát, de lehet még ellened is,
Mindazokért egy-egy gyertya égjen.
Égig érjen a fény, és mi úgy szereténk,
hogy sohase múljon el.
Égig érjen a fény egész életünkön át,
hogy nyithassa két szemét, ki mindig erre várt.
Mindazokért, kik ma egyedül ülnek a járdán,
Kikre család, gyermek, otthon rég nem vár már,
És mindenkiért, aki nem lehet itt,
Mindazokért egy-egy gyertya égjen.
Mindazokért, akik nem vették még észre,
Örök bilincs kell minden fegyvert fogó kézre
És mindenkiért, aki nem hiszi ezt,
Mindenkiért egy-egy gyertya égjen.
A gyorsuló idő, a korai besötétedés, a hideg éjszakák jelzik, itt van az igazi ősz. És itt van november a jövő héten, jelezve, hogy eljött az idő eltávozott szeretteinkre való gondolásra, sírjaik ápolására, egy-egy szál virággal, és pislákoló mécsessel való feldíszítésére.
A temetőnek az elmúlást idéző szomorúsága mellett, megvan a magánakvaló
szépsége is, a szép síremlékek és sírok. Ennek igazolására szeretnék felidézni most egy párat nektek, és ezzel egyúttal Felpa-papa emlékére is:
(milyen kifejezően tudja a művész ábrázolni azt a fájdalmat, amit szeretteink elvesztése okoz)
(a színészóriás, Básti Lajos síremléke)
(az egyik kedvenc síremlékem, egyben a példaképem is)
(ezt meg csak neki!)
A temetőnek az elmúlást idéző szomorúsága mellett, megvan a magánakvaló
szépsége is, a szép síremlékek és sírok. Ennek igazolására szeretnék felidézni most egy párat nektek, és ezzel egyúttal Felpa-papa emlékére is:
(milyen kifejezően tudja a művész ábrázolni azt a fájdalmat, amit szeretteink elvesztése okoz)
(a színészóriás, Básti Lajos síremléke)
(az egyik kedvenc síremlékem, egyben a példaképem is)
(ezt meg csak neki!)
róla Ő is eszembe jutott...
(hirtelen, váratlan, és megdöbbentő volt mindkettő...)
Gondolatok
Csak fekszem az ágyon és bámulok,
Bámulok ki az ablakon, lesem a sok fényes csillagot.
A csillagot, minek élete hosszú,
és az eltávozása is oly tökéletes.
Tökéletesen szépen múlik el...
fájdalom és szenvedés nélkül.
Egy röpke pillanat, s teljesíthet kívánságokat.
Tegnap éjjel Én is egy csillagot láttam,
Szomorú szívemmel, én is kívántam.
Azt kívántam, bocsásd meg azt amit tettem,
Ez a döntés megváltoztatja egész életem.
Tudod, hogy hiányod fájdalmat okoz?
Tudod, minden percben érted zokogok?
Úgy fáj a szívem utánad, mosolyomat megöli a bánat.
De jön majd egy új nap, mikor már csak sajog
És mindennap érted, egy imát majd elmondok.
Arra kérem Őt fenn, angyali utad legyen
S nekem egy kicsi, boldog, Őrangyalom legyen.
Barátod Géza
2006. április 16.......
Gyönyörű motoros-ösvényeket kedves Felpapa, sziporkázó csillagok között!
Gyönyörű motoros-ösvényeket kedves Felpapa, sziporkázó csillagok között!
