Majka feat BLR &Curtis:
Belehalok:
Ref.
Kicsikét szűk a világ nekem,
Keresem benne még a helyem,
Nem látom tisztán a holnapot,
Lehet hogy ebbe én ma még belehalok!
Félig telt poharak az asztalon,
Ha úgy tartja kedvem, néha beleiszom,
Szólj rám, ha egyszer véletlen,
Össze futnánk, egy másik Életben!
BLR:
Volt amikor azt hittem, hogy nincs ami megállít,
De tudom, ha esik, a magamfajta megázik,
Megbecsülöm, hiszen már hamar elillan a gyönyör,
Hiába mászok ki, mindig jön ugyanaz a gödör!
Felismertem, és már meg is bántam a hibáim,
Hiszem, hogy odafenn meghallgatják az imáim,
Úszom az árral és hiába látom: messze a part,
Az éj leple alatt én csak tovább írom a dalt!
Nem tudom mi lesz majd, ha megunom az egészet,
De még ezt itt hagyom nektek, mielőtt lelépek,
Én a szívembe zárok mindenkit, aki megértett,
Itt bennem, engem már csak ez éltet!
Eddig sem adtam fel a hitem, ezután sem fogom,
Akkor sem, ha becsúszik az Élettől egy-két pofon,
Míg a szívemben bármi lesz , ha sírni lesz is okom,
Mindig ott lesz velem: a papír, a toll, a mikrofon!
Ref.
Kicsikét szűk a világ nekem,
Keresem benne még a helyem,
Nem látom tisztán a holnapot,
Lehet hogy ebbe én ma még belehalok!
Félig telt poharak az asztalon,
Ha úgy tartja kedvem, néha beleiszom,
Szólj rám, ha egyszer véletlen,
Össze futnánk, egy másik Életben!
Emlékszem, egész mást akartam, ez előtt 10 évvel,
Akkor még azt hittem, bárkivel elbánok fél kézzel,
Kellett egy évtized hogy rá tudjak jönni,
Hogy ami meg fog ölni, az nem a többi ember,
Hanem az én-központú rendszer, amit pont azért hoztam létre
Hogy ne kerüljek trébe! És nézd meg: hogy mit adott most az Isten,
Mert semmim sincsen, összedőlt minden, megszűnt amiben hittem!
Kellett volna a sorstól, egy büdös nagy pofon!
Ami akkorát csattan az arcomon,
Hogy eszembe sem jut, hogy melyik a rossz út,
Valami kéz, ami visszahúz!
De nem volt senki, aki példát mutatott volna,
Apám régen elment, anyám meg mond meg, minek is szólna,
Mikor úgy is tudja hogy a fia, csak egy önpusztító barom,
Ha kell 100 fokon égek, és a véleményt mind le szarom!
És hiába van pénz a zsebemben, ha szálka vagyok a szemedben,
Nektek írtam a dalokat, úgyhogy jusson eszedbe:
Mikor engem kritizálsz, kicsikét magadat is bántod,
Mert görbe tükröt mutatok neked, amiben saját magad látod!
Nem kell hogy arról szóljon minden nóta, mekkora raj vagyok,
Nem kell hogy azt hidd: én bármit, bárhol megkapok!
10 éve próbálok, ugyan az a srác lenni,
De megváltozott a világ, én is megváltoztam: ENNYI!
Ref.
Kicsikét szűk a világ nekem,
Keresem benne még a helyem,
Nem látom tisztán a holnapot,
Lehet hogy ebbe én ma még belehalok!
Félig telt poharak az asztalon,
Ha úgy tartja kedvem, néha beleiszom,
Szólj rám, ha egyszer véletlen,
Össze futnánk, egy másik Életben!
Curtis:
Jó pár gond, amit sajnálom megéltem,
Igaz út, mit a hamisra cseréltem,
Volt sok fájdalom, azóta elégtek,
Angyalok követtek, imáik elértek!
Voltam rossz példa, szálka a szemekben,
Égre nézek, rózsafüzér a kezemben,
Mondták pára
Belehalok:
Ref.
Kicsikét szűk a világ nekem,
Keresem benne még a helyem,
Nem látom tisztán a holnapot,
Lehet hogy ebbe én ma még belehalok!
Félig telt poharak az asztalon,
Ha úgy tartja kedvem, néha beleiszom,
Szólj rám, ha egyszer véletlen,
Össze futnánk, egy másik Életben!
BLR:
Volt amikor azt hittem, hogy nincs ami megállít,
De tudom, ha esik, a magamfajta megázik,
Megbecsülöm, hiszen már hamar elillan a gyönyör,
Hiába mászok ki, mindig jön ugyanaz a gödör!
Felismertem, és már meg is bántam a hibáim,
Hiszem, hogy odafenn meghallgatják az imáim,
Úszom az árral és hiába látom: messze a part,
Az éj leple alatt én csak tovább írom a dalt!
Nem tudom mi lesz majd, ha megunom az egészet,
De még ezt itt hagyom nektek, mielőtt lelépek,
Én a szívembe zárok mindenkit, aki megértett,
Itt bennem, engem már csak ez éltet!
Eddig sem adtam fel a hitem, ezután sem fogom,
Akkor sem, ha becsúszik az Élettől egy-két pofon,
Míg a szívemben bármi lesz , ha sírni lesz is okom,
Mindig ott lesz velem: a papír, a toll, a mikrofon!
Ref.
Kicsikét szűk a világ nekem,
Keresem benne még a helyem,
Nem látom tisztán a holnapot,
Lehet hogy ebbe én ma még belehalok!
Félig telt poharak az asztalon,
Ha úgy tartja kedvem, néha beleiszom,
Szólj rám, ha egyszer véletlen,
Össze futnánk, egy másik Életben!
Emlékszem, egész mást akartam, ez előtt 10 évvel,
Akkor még azt hittem, bárkivel elbánok fél kézzel,
Kellett egy évtized hogy rá tudjak jönni,
Hogy ami meg fog ölni, az nem a többi ember,
Hanem az én-központú rendszer, amit pont azért hoztam létre
Hogy ne kerüljek trébe! És nézd meg: hogy mit adott most az Isten,
Mert semmim sincsen, összedőlt minden, megszűnt amiben hittem!
Kellett volna a sorstól, egy büdös nagy pofon!
Ami akkorát csattan az arcomon,
Hogy eszembe sem jut, hogy melyik a rossz út,
Valami kéz, ami visszahúz!
De nem volt senki, aki példát mutatott volna,
Apám régen elment, anyám meg mond meg, minek is szólna,
Mikor úgy is tudja hogy a fia, csak egy önpusztító barom,
Ha kell 100 fokon égek, és a véleményt mind le szarom!
És hiába van pénz a zsebemben, ha szálka vagyok a szemedben,
Nektek írtam a dalokat, úgyhogy jusson eszedbe:
Mikor engem kritizálsz, kicsikét magadat is bántod,
Mert görbe tükröt mutatok neked, amiben saját magad látod!
Nem kell hogy arról szóljon minden nóta, mekkora raj vagyok,
Nem kell hogy azt hidd: én bármit, bárhol megkapok!
10 éve próbálok, ugyan az a srác lenni,
De megváltozott a világ, én is megváltoztam: ENNYI!
Ref.
Kicsikét szűk a világ nekem,
Keresem benne még a helyem,
Nem látom tisztán a holnapot,
Lehet hogy ebbe én ma még belehalok!
Félig telt poharak az asztalon,
Ha úgy tartja kedvem, néha beleiszom,
Szólj rám, ha egyszer véletlen,
Össze futnánk, egy másik Életben!
Curtis:
Jó pár gond, amit sajnálom megéltem,
Igaz út, mit a hamisra cseréltem,
Volt sok fájdalom, azóta elégtek,
Angyalok követtek, imáik elértek!
Voltam rossz példa, szálka a szemekben,
Égre nézek, rózsafüzér a kezemben,
Mondták pára
Ossian:A szí és az ész
Az ész a főnököd
Nem jóbarát
Nem tűri a tréfát
A fantáziát
Alul a szíved
Szegény rokon
Robotolt érted
De nem vette zokon
Szív és az Ész
Egy józan, egy merész
A kettő párharcából
Dől el, merre mész
Láncra vert kéz
Sorsod most nehéz
Fellázadt a szíved
Végre harcra kész
Az ész egy zsarnok
Szívedbe lát
Tűrnöd kell hát
A logikád szavát
Szíved már unja
Lázadna már
Nem várja tovább
A megváltó csodát
Szív és az Ész
Egy józan, egy merész
A kettő párharcából
Dől el, merre mész
Láncra vert kéz
Sorsod most nehéz
Fellázadt a szíved
Végre harcra kész
Az ész a főnököd
Nem jóbarát
Nem tűri a tréfát
A fantáziát
Alul a szíved
Szegény rokon
Robotolt érted
De nem vette zokon
Szív és az Ész
Egy józan, egy merész
A kettő párharcából
Dől el, merre mész
Láncra vert kéz
Sorsod most nehéz
Fellázadt a szíved
Végre harcra kész
Az ész egy zsarnok
Szívedbe lát
Tűrnöd kell hát
A logikád szavát
Szíved már unja
Lázadna már
Nem várja tovább
A megváltó csodát
Szív és az Ész
Egy józan, egy merész
A kettő párharcából
Dől el, merre mész
Láncra vert kéz
Sorsod most nehéz
Fellázadt a szíved
Végre harcra kész
Ossian: A magam útját járom
Hányszor és hányan mondták: "nem sikerül"
Célom és összes álmom a semmibe merül
Mégis elindultam, a semmiből kezdtem el
Határt, mit mások szabtak, nem fogadhattam el
Megyek, míg mehetek én
Míg rámköszön a Fény
Túl a sok-sok álmon
Lázadó, könyörtelen harcon
Sorsom tisztán látom
Amíg létezem, a magam útját járom
Túl a sok-sok álmon
Lázadó, könyörtelen harcon
Sorsom tisztán látom
Amíg létezem, a magam útját járom
Hibáim, vétkem, bűnöm: meggyóntam rég
Mentségem nincs más semmi, csak az őszinteség
Ne várd, hogy megváltozzam, túl késő már
Porból a porba tartok, de pár boldog nap még jár
Megyek, míg mehetek én
Míg rámköszön a Fény
Túl a sok-sok álmon
Lázadó, könyörtelen harcon
Sorsom tisztán látom
Amíg létezem, a magam útját járom
Túl a sok-sok álmon
Lázadó, könyörtelen harcon
Sorsom tisztán látom
Amíg létezem, a magam útját járom
Az utca volt az én iskolám
Szöges ostor a Bibliám
A fizetségem, hogy élhetek
És még remélhetek
A mostoha idő tanított
Hogy legfőbb jog az Ököljog
S ha elárulnak, majd megszokod
Nem nagy dolog
Túl a sok-sok álmon
Lázadó, könyörtelen harcon
Sorsom tisztán látom
Amíg létezem, a magam útját járom
Túl a sok-sok álmon
Lázadó, könyörtelen harcon
Sorsom tisztán látom
Amíg létezem, a magam útját járom
Hányszor és hányan mondták: "nem sikerül"
Célom és összes álmom a semmibe merül
Mégis elindultam, a semmiből kezdtem el
Határt, mit mások szabtak, nem fogadhattam el
Megyek, míg mehetek én
Míg rámköszön a Fény
Túl a sok-sok álmon
Lázadó, könyörtelen harcon
Sorsom tisztán látom
Amíg létezem, a magam útját járom
Túl a sok-sok álmon
Lázadó, könyörtelen harcon
Sorsom tisztán látom
Amíg létezem, a magam útját járom
Hibáim, vétkem, bűnöm: meggyóntam rég
Mentségem nincs más semmi, csak az őszinteség
Ne várd, hogy megváltozzam, túl késő már
Porból a porba tartok, de pár boldog nap még jár
Megyek, míg mehetek én
Míg rámköszön a Fény
Túl a sok-sok álmon
Lázadó, könyörtelen harcon
Sorsom tisztán látom
Amíg létezem, a magam útját járom
Túl a sok-sok álmon
Lázadó, könyörtelen harcon
Sorsom tisztán látom
Amíg létezem, a magam útját járom
Az utca volt az én iskolám
Szöges ostor a Bibliám
A fizetségem, hogy élhetek
És még remélhetek
A mostoha idő tanított
Hogy legfőbb jog az Ököljog
S ha elárulnak, majd megszokod
Nem nagy dolog
Túl a sok-sok álmon
Lázadó, könyörtelen harcon
Sorsom tisztán látom
Amíg létezem, a magam útját járom
Túl a sok-sok álmon
Lázadó, könyörtelen harcon
Sorsom tisztán látom
Amíg létezem, a magam útját járom
ÁLMATLAN
olyan korán jött az éj ma,
minden altatóan néma
csak én virrasztok éberen
félek, még elaludna a szerelem, nem!
ma még maradj fenn velem
figyelj!
lenne itt valami!
talán, ha a gondolatokat lehetne hallani,
nem is kéne szerelmet vallani
másodpercenként,
és térdre rogyva esketni a hűséget,
meséket mondhatnál,
amikből megtudnám
ki vagy- te
aki mindig itt vagy
de valahogy mégis- folyton hiányzol,
mint a légszomj- fojtón hiányzol!
csak most, most el ne aludj!
figyelj!
meztelen vagyok...
érdekel?
kell egy fenék, vagy egy mell
de nagyon-és vajon,
nekem, vagy a szokásnak gyorsabb-e a keze?
egyáltalán ez-e
az a perc
amikor, ha két test egyesül
az angyalok mosolyognak
mert egy szerelem beteljesül?
nézd, ahogy mozdulsz, pedig te még nem is akarod...
:
i've got a hole in my soul,
i've got a hole in my soul
i can't eat, i can't drink,
i can't sleep no more,
cause i've got a hole in my soul
figyelj!
játszunk szerelmest!
tudod, olyan veszedelmest!
gyújtsunk fel minden lomot,
családi házat, iskolát, templomot
nézni ahogy a tűz lobog
nézd a porrá izzott romokon
két szökött rab baktat
az aranyló homokon
a szerelmen innen
minden törvényen túl:
te meg én, csak most,
most most el ne aludj!
figyelj!
én egy kicsit most meghaltam...
na, ne ijedj meg,
én azt, nem akartam,
csak látni téged félni,
engem élve remélni,
örülni, hogy nem kell
megőrülni a nincs-en...
tudod, te vagy a világon
az egyetlen kincsem.
látom fáradt vagy,
te csak menj,
én majd virrasztok
menj, aludj...
i've got a hole in my soul...
i've got a hole in my soul...
olyan korán jött az éj ma,
minden altatóan néma
csak én virrasztok éberen
félek, még elaludna a szerelem, nem
ma még maradj fenn velem
/Anna and the Barbies/
Mindenkinek aki tudja milyen a fájdalmas szerelem, a szenvedély.....
olyan korán jött az éj ma,
minden altatóan néma
csak én virrasztok éberen
félek, még elaludna a szerelem, nem!
ma még maradj fenn velem
figyelj!
lenne itt valami!
talán, ha a gondolatokat lehetne hallani,
nem is kéne szerelmet vallani
másodpercenként,
és térdre rogyva esketni a hűséget,
meséket mondhatnál,
amikből megtudnám
ki vagy- te
aki mindig itt vagy
de valahogy mégis- folyton hiányzol,
mint a légszomj- fojtón hiányzol!
csak most, most el ne aludj!
figyelj!
meztelen vagyok...
érdekel?
kell egy fenék, vagy egy mell
de nagyon-és vajon,
nekem, vagy a szokásnak gyorsabb-e a keze?
egyáltalán ez-e
az a perc
amikor, ha két test egyesül
az angyalok mosolyognak
mert egy szerelem beteljesül?
nézd, ahogy mozdulsz, pedig te még nem is akarod...
:
i've got a hole in my soul,
i've got a hole in my soul
i can't eat, i can't drink,
i can't sleep no more,
cause i've got a hole in my soul
figyelj!
játszunk szerelmest!
tudod, olyan veszedelmest!
gyújtsunk fel minden lomot,
családi házat, iskolát, templomot
nézni ahogy a tűz lobog
nézd a porrá izzott romokon
két szökött rab baktat
az aranyló homokon
a szerelmen innen
minden törvényen túl:
te meg én, csak most,
most most el ne aludj!
figyelj!
én egy kicsit most meghaltam...
na, ne ijedj meg,
én azt, nem akartam,
csak látni téged félni,
engem élve remélni,
örülni, hogy nem kell
megőrülni a nincs-en...
tudod, te vagy a világon
az egyetlen kincsem.
látom fáradt vagy,
te csak menj,
én majd virrasztok
menj, aludj...
i've got a hole in my soul...
i've got a hole in my soul...
olyan korán jött az éj ma,
minden altatóan néma
csak én virrasztok éberen
félek, még elaludna a szerelem, nem
ma még maradj fenn velem
/Anna and the Barbies/
Mindenkinek aki tudja milyen a fájdalmas szerelem, a szenvedély.....
Koncz Zsuzsa & Bródy János - Amikor... (neked)
1. Amikor először nevettél reám,
Nem akartam hinni a szememnek.
Amikor először beszéltem veled,
Nem akartam hinni a fülemnek.
2. Nem is értem azt, hogy miért én vagyok
Az a kiválasztott, kivel jársz,
Nem is értem azt, hogy miért jó neked
Az, amikor este reám vársz.
R1. ||: Nem is érdekelt soha, nem is érdekelt soha,
nem is érdekelt soha. :||
3. Amióta látlak, nagyon jól tudom,
Te vagy az, kit mindig néznem kell.
Amióta hallom a hangodat, tudom,
Te vagy az, kit mindig hallgatni kell.
4. Meg is értem azt, hogy miért kell nekem
Az, hogy nagyon gyakran veled legyek.
Meg is értem azt, hogy miért jó veled,
Tudom azt, hogy nagyon szeretlek.
R2. ||: Nem is hagylak el soha, nem is hagylak el soha,
nem is hagylak el soha. :||
1. Amikor először nevettél reám,
Nem akartam hinni a szememnek.
Amikor először beszéltem veled,
Nem akartam hinni a fülemnek.
2. Nem is értem azt, hogy miért én vagyok
Az a kiválasztott, kivel jársz,
Nem is értem azt, hogy miért jó neked
Az, amikor este reám vársz.
R1. ||: Nem is érdekelt soha, nem is érdekelt soha,
nem is érdekelt soha. :||
3. Amióta látlak, nagyon jól tudom,
Te vagy az, kit mindig néznem kell.
Amióta hallom a hangodat, tudom,
Te vagy az, kit mindig hallgatni kell.
4. Meg is értem azt, hogy miért kell nekem
Az, hogy nagyon gyakran veled legyek.
Meg is értem azt, hogy miért jó veled,
Tudom azt, hogy nagyon szeretlek.
R2. ||: Nem is hagylak el soha, nem is hagylak el soha,
nem is hagylak el soha. :||
Desperado - Bújj hozzám♥♥♥♥♥
Egy téli este volt
A felhõk mögé bújt a hold
Rám tört a félelem
Hogy miért nem vagy itt velem
Kerestem az okát
Követtem el, tudom sok hibát
Köztük nem egy végzetest
Hisz sosem voltam tökéletes
Mond miért akartad, hogy másmilyen legyek
Ha nem ment -Mert úgy szerettelek-
Nagyon önzõ voltál, ez nem állt jól neked
Úgy fáj még. Ez volt a végzeted
Gyere, bújj hozzám és így talán rájössz majd,
Hogy rajtad múlt nem az én hibám
Gyere, bújj hozzám és így talán
Mindezt megbocsátanám
Vágyom rád minden éjjelen
Helyemet sehol sem lelem
Szívemben minden megfagyott
Nélküled egyedül vagyok
Ne mond hogy ennyi volt
Mentsd meg ezt a süllyedõ hajót
Álmodom, vagy tényleg szenvedek
Talán majd egyszer felébredek
Egy téli este volt
A felhõk mögé bújt a hold
Rám tört a félelem
Hogy miért nem vagy itt velem
Kerestem az okát
Követtem el, tudom sok hibát
Köztük nem egy végzetest
Hisz sosem voltam tökéletes
Mond miért akartad, hogy másmilyen legyek
Ha nem ment -Mert úgy szerettelek-
Nagyon önzõ voltál, ez nem állt jól neked
Úgy fáj még. Ez volt a végzeted
Gyere, bújj hozzám és így talán rájössz majd,
Hogy rajtad múlt nem az én hibám
Gyere, bújj hozzám és így talán
Mindezt megbocsátanám
Vágyom rád minden éjjelen
Helyemet sehol sem lelem
Szívemben minden megfagyott
Nélküled egyedül vagyok
Ne mond hogy ennyi volt
Mentsd meg ezt a süllyedõ hajót
Álmodom, vagy tényleg szenvedek
Talán majd egyszer felébredek
Nickelback - Gotta Be Somebody ♥♥
Valahol valaki
Ezegyszer eltűnődöm, milyen lehet
Hogy megtaláld azt az egyet az életben
Akiről mindannyian álmodunk.
De az álmok nem elegek
Ezért várok a valós dologra.
Felismerem majd az érzést
Abban a pillanatban, hogy találkozunk.
Eljátsszuk majd a megírt színjátékot,
S visszatartom a lélegzetem
Az utolsó percig
A pillanatig, mikor megtalálom
Azt, akivel le akarom élni az életem.
Mert senki nem akar utolsónak maradni,
Mert mindenki érezni akarja egy másik törődését.
Valaki, akit szeretek, s a kezébe adhatom az életem
Egy ilyen valakinek rám is várnia kell
Mert senki nem szeret magányosan élni
És mindenki tudni akarja, hogy áll mellette valaki.
Valaki, aki valahol ugyanúgy érez
Egy ilyen valakinek rám is várnia kell
Ma éjjel az utcán, a holdfényben
És szinte már túl jó érzés.
Mintha deja vu lenne,
Ahogy itt állok veled.
Visszatartom a lélegzetem
Ez lenne a vég?
A pillanat, mikor rájövök-
Megtaláltam azt, kivel az életem le akarom élni.
Mert senki nem akar utolsónak maradni,
Mert mindenki érezni akarja egy másik törődését.
Valaki, akit szeretek, s a kezébe adhatom az életem
Egy ilyen valakinek rám is várnia kell
Mert senki nem szeret magányosan élni
És mindenki tudni akarja, hogy áll mellette valaki.
Valaki, aki valahol ugyanúgy érez
Egy ilyen valakinek rám is várnia kell
Nem adhatod fel
Mikor gyémántot keresel a kövek közt,
Mert sose tudhatod mikor bukkansz rá.
Ki kell tartanod,
Mert lehet ő az, az akire vársz
Mert senki nem akar utolsónak maradni,
Mert mindenki érezni akarja egy másik törődését.
Valaki, akit szeretek, s a kezébe adhatom az életem
Egy ilyen valakinek rám is várnia kell
Ohhh
Mert senki nem szeret magányosan élni
És mindenki tudni akarja, hogy áll mellette valaki.
Valaki, aki valahol ugyanúgy érez
Egy ilyen valakinek rám is várnia kell
Senki nem akar utolsónak maradni,
Mert mindenki érezni akarja egy másik törődését.
Valaki, akit szeretek, s a kezébe adhatom az életem
Egy ilyen valakinek rám is várnia kell
Valahol valaki
Ezegyszer eltűnődöm, milyen lehet
Hogy megtaláld azt az egyet az életben
Akiről mindannyian álmodunk.
De az álmok nem elegek
Ezért várok a valós dologra.
Felismerem majd az érzést
Abban a pillanatban, hogy találkozunk.
Eljátsszuk majd a megírt színjátékot,
S visszatartom a lélegzetem
Az utolsó percig
A pillanatig, mikor megtalálom
Azt, akivel le akarom élni az életem.
Mert senki nem akar utolsónak maradni,
Mert mindenki érezni akarja egy másik törődését.
Valaki, akit szeretek, s a kezébe adhatom az életem
Egy ilyen valakinek rám is várnia kell
Mert senki nem szeret magányosan élni
És mindenki tudni akarja, hogy áll mellette valaki.
Valaki, aki valahol ugyanúgy érez
Egy ilyen valakinek rám is várnia kell
Ma éjjel az utcán, a holdfényben
És szinte már túl jó érzés.
Mintha deja vu lenne,
Ahogy itt állok veled.
Visszatartom a lélegzetem
Ez lenne a vég?
A pillanat, mikor rájövök-
Megtaláltam azt, kivel az életem le akarom élni.
Mert senki nem akar utolsónak maradni,
Mert mindenki érezni akarja egy másik törődését.
Valaki, akit szeretek, s a kezébe adhatom az életem
Egy ilyen valakinek rám is várnia kell
Mert senki nem szeret magányosan élni
És mindenki tudni akarja, hogy áll mellette valaki.
Valaki, aki valahol ugyanúgy érez
Egy ilyen valakinek rám is várnia kell
Nem adhatod fel
Mikor gyémántot keresel a kövek közt,
Mert sose tudhatod mikor bukkansz rá.
Ki kell tartanod,
Mert lehet ő az, az akire vársz
Mert senki nem akar utolsónak maradni,
Mert mindenki érezni akarja egy másik törődését.
Valaki, akit szeretek, s a kezébe adhatom az életem
Egy ilyen valakinek rám is várnia kell
Ohhh
Mert senki nem szeret magányosan élni
És mindenki tudni akarja, hogy áll mellette valaki.
Valaki, aki valahol ugyanúgy érez
Egy ilyen valakinek rám is várnia kell
Senki nem akar utolsónak maradni,
Mert mindenki érezni akarja egy másik törődését.
Valaki, akit szeretek, s a kezébe adhatom az életem
Egy ilyen valakinek rám is várnia kell
Bonnie Tyler - Holding out for a hero 
Egy hősre várva
Hová tűntek a jó férfiak,
És hol vannak az istenek?
Hol a nagy hős Hercules
Hogy megküzdjön a növekvő túlerővel?
Nincs egy fehér lovag sem tüzes paripán?
Késő éjjel csak forgolódom,
És arról álmodom, hogy mit akarok
Kell egy hős
Egy hősre várok, míg az éj véget nem ér
Erősnek és gyorsnak kell lennie
És frissen jöjjön a csatából
Kell egy hős
Egy hősre várok, míg a nap fel nem kel
Biztos el kell jöjjön, gyorsan itt kell legyen
És hatalmasabbnak kell lennie az életnél is
Hatalmasabbnak az életnél
Valamikor éjfél után
A legvadabb álmaimban
Valahol, ahova már nem érek el
Valaki felém nyújtja a kezét
Aki a viharon vágtázik, és felülkerekedik a lángokon
Supermannek kell lennie, hogy levegyen a lábamról
Kell egy hős
Egy hősre várok, míg az éj véget nem ér
Erősnek és gyorsnak kell lennie
És frissen jöjjön a csatából
Kell egy hős
Egy hősre várok, míg a nap fel nem kel
Biztos el kell jöjjön, gyorsan itt kell legyen
És hatalmasabbnak kell lennie az életnél is
Hatalmasabbnak az életnél
A hegyekben, a mennyek alatt
Odakint, hol a villám a tengerbe csap
Esküszöm, valaki, valaki engem figyel
A szeleken, fagyon, és esőn át,
Keresztül a viharon és áron
Érzem a közeledtét, mint tüzet a véremben
Kell egy hős
Egy hősre várok, míg az éj véget nem ér
Erősnek és gyorsnak kell lennie
És frissen jöjjön a csatából
Kell egy hős
Egy hősre várok, míg a nap fel nem kel
Biztos el kell jöjjön, gyorsan itt kell legyen
És hatalmasabbnak kell lennie az életnél is
Hatalmasabbnak az életnél
Egy hősre várva
Hová tűntek a jó férfiak,
És hol vannak az istenek?
Hol a nagy hős Hercules
Hogy megküzdjön a növekvő túlerővel?
Nincs egy fehér lovag sem tüzes paripán?
Késő éjjel csak forgolódom,
És arról álmodom, hogy mit akarok
Kell egy hős
Egy hősre várok, míg az éj véget nem ér
Erősnek és gyorsnak kell lennie
És frissen jöjjön a csatából
Kell egy hős
Egy hősre várok, míg a nap fel nem kel
Biztos el kell jöjjön, gyorsan itt kell legyen
És hatalmasabbnak kell lennie az életnél is
Hatalmasabbnak az életnél
Valamikor éjfél után
A legvadabb álmaimban
Valahol, ahova már nem érek el
Valaki felém nyújtja a kezét
Aki a viharon vágtázik, és felülkerekedik a lángokon
Supermannek kell lennie, hogy levegyen a lábamról
Kell egy hős
Egy hősre várok, míg az éj véget nem ér
Erősnek és gyorsnak kell lennie
És frissen jöjjön a csatából
Kell egy hős
Egy hősre várok, míg a nap fel nem kel
Biztos el kell jöjjön, gyorsan itt kell legyen
És hatalmasabbnak kell lennie az életnél is
Hatalmasabbnak az életnél
A hegyekben, a mennyek alatt
Odakint, hol a villám a tengerbe csap
Esküszöm, valaki, valaki engem figyel
A szeleken, fagyon, és esőn át,
Keresztül a viharon és áron
Érzem a közeledtét, mint tüzet a véremben
Kell egy hős
Egy hősre várok, míg az éj véget nem ér
Erősnek és gyorsnak kell lennie
És frissen jöjjön a csatából
Kell egy hős
Egy hősre várok, míg a nap fel nem kel
Biztos el kell jöjjön, gyorsan itt kell legyen
És hatalmasabbnak kell lennie az életnél is
Hatalmasabbnak az életnél
Jennifer Hudson - Spotlight ♥♥♥
Olyan férfi vagy, aki szeret, babusgat, és törődik velem?
Ez vagy te? Ez vagy te? Ez vagy te?
Börtönőr vagy, teljes biztonsággal?
Ez vagy te? Ez vagy te? Ez vagy te?
Állandóan otthon maradunk, mert magadnak akarsz engem?
Ez vagy te? Ez vagy te? Ez vagy te?
Vagy bezársz, mert félsz, hogy találok valaki mást?
Ez vagy te? Ez vagy te? Ez vagy te?
Nem szeretek
A reflektorfényedben élni
Csak mert szerinted
Találhatok valaki mást
Oh, nem szeretek
A reflektorfényedben élni
Talán ha jól bánnál velem
Nem kéne aggódnod.
Vajon ez a kapcsolat
Mindkettőnket kielégít?
Ez vagy te? Ez vagy te? Ez vagy te?
Vagy ez csak az én ítéletem,
És börtönben vagyok?
Ez vagy te? Ez vagy te? Ez vagy te?
Vajon ez a szerelem tényleg igazi?
Mert ha igen, nem kételkedem.
Ez vagy te? Ez vagy te? Ez vagy te?
De ha csak a szerelem rabja vagyok,
Akkor kitörök!
Nem szeretek
A reflektorfényedben élni
Csak mert szerinted
Találhatok valaki mást
Ember, szégyellheted magad,
Mit gondolsz, mi az ördögöt csinálsz?
Rosszul, oly rosszul szeretsz
Drága, én csak próbálom
Megmutatni, hogy te az enyém vagy
Az egyetlen férfi az életemben,
Nem számít ki keresztezi majd az utam.
Nyisd ki a szemed, Drága, mert ez nem tetszik.
Nem szeretek
A reflektorfényedben élni
Csak mert szerinted
Találhatok valaki mást
Nem szeretek
A reflektorfényedben élni
Talán ha jól bánnál velem
Nem kéne aggódnod.
Olyan férfi vagy, aki szeret, babusgat, és törődik velem?
Ez vagy te? Ez vagy te? Ez vagy te?
Börtönőr vagy, teljes biztonsággal?
Ez vagy te? Ez vagy te? Ez vagy te?
Állandóan otthon maradunk, mert magadnak akarsz engem?
Ez vagy te? Ez vagy te? Ez vagy te?
Vagy bezársz, mert félsz, hogy találok valaki mást?
Ez vagy te? Ez vagy te? Ez vagy te?
Nem szeretek
A reflektorfényedben élni
Csak mert szerinted
Találhatok valaki mást
Oh, nem szeretek
A reflektorfényedben élni
Talán ha jól bánnál velem
Nem kéne aggódnod.
Vajon ez a kapcsolat
Mindkettőnket kielégít?
Ez vagy te? Ez vagy te? Ez vagy te?
Vagy ez csak az én ítéletem,
És börtönben vagyok?
Ez vagy te? Ez vagy te? Ez vagy te?
Vajon ez a szerelem tényleg igazi?
Mert ha igen, nem kételkedem.
Ez vagy te? Ez vagy te? Ez vagy te?
De ha csak a szerelem rabja vagyok,
Akkor kitörök!
Nem szeretek
A reflektorfényedben élni
Csak mert szerinted
Találhatok valaki mást
Ember, szégyellheted magad,
Mit gondolsz, mi az ördögöt csinálsz?
Rosszul, oly rosszul szeretsz
Drága, én csak próbálom
Megmutatni, hogy te az enyém vagy
Az egyetlen férfi az életemben,
Nem számít ki keresztezi majd az utam.
Nyisd ki a szemed, Drága, mert ez nem tetszik.
Nem szeretek
A reflektorfényedben élni
Csak mert szerinted
Találhatok valaki mást
Nem szeretek
A reflektorfényedben élni
Talán ha jól bánnál velem
Nem kéne aggódnod.
Bár tudnám azt, hogy hol jársz
Bár tudnám azt, hogy rám vársz
Bár újra azt érezném
Forró Boröd borömhöz ér
Szívemben megdermedt szó
Várok rád
Adagio
Hány átvirrasztott éjjel
Hány álmot téptem széjjel
Arcod lassan ködbe vész
Hálót fon körém az éj
Mondd, hogy jön még egyszer majd jó
Majd ha átölelsz
Adagio
Lehunyt szemmel szállok én
Szabadon mint a szél
Oly messze már
Annyi harcon át
Tisztán szól az imám
Álmokból szott magány
Csak egy hang a zongorán
Bár tudnád merre járok
Bár tudnád rád még várok
Míg elmúlik majd az éj
Széttöri majd a fény
Még egy hang majd rád talál
Szívem hazatér
Hozzád visszaér
Örökre már
Ne öld meg hajnali fény
Ne múljon soha az éj
Várj, kérlek egy percet még
Én hiszek még
Ennyi elég
Egyetlen szó
ADAGIO
Bár tudnám azt, hogy rám vársz
Bár újra azt érezném
Forró Boröd borömhöz ér
Szívemben megdermedt szó
Várok rád
Adagio
Hány átvirrasztott éjjel
Hány álmot téptem széjjel
Arcod lassan ködbe vész
Hálót fon körém az éj
Mondd, hogy jön még egyszer majd jó
Majd ha átölelsz
Adagio
Lehunyt szemmel szállok én
Szabadon mint a szél
Oly messze már
Annyi harcon át
Tisztán szól az imám
Álmokból szott magány
Csak egy hang a zongorán
Bár tudnád merre járok
Bár tudnád rád még várok
Míg elmúlik majd az éj
Széttöri majd a fény
Még egy hang majd rád talál
Szívem hazatér
Hozzád visszaér
Örökre már
Ne öld meg hajnali fény
Ne múljon soha az éj
Várj, kérlek egy percet még
Én hiszek még
Ennyi elég
Egyetlen szó
ADAGIO
Te ugyanúgy akarsz, ahogy én téged,
És éjjel az ágyban is ugyanazt érzed.
Én látom a szemeden, ha nem is mondod;
Őrültek vagyunk és nem bolondok!
Nem kell más, úgy csókolnám a szádat,
Letépném az összes ruhádat,
Ahogy azt nem csinálta még más!
Nem kell más, amikor a szemembe nézel,
majd attól a tűztől égsz el,
Amit te bennem gyújtottál,
És nem kell más!
Ugye játszottál már a gondolattal,
Hogy egyszer majd mellettem ér a hajnal?
Édes hangod a fülembe súgja:
Nem volt elég, csináljuk újra!
Nem kell más, én mint egy állat
elevenen felfalnálak,
Miközben szétszakítanál.
Nem kell más!
Én nem sokat kérek:
Nyelvem hegyén a véred,
Te pedig a torkom harapd át,
És nem kell más
Nem kell más, úgy kívánom a szádat,
Csókolni a kezed, a lábad,
Érezni a bőröd illatát,
Nem kell más
Jó a kocsiban, a kádban,
Jó a fűben, az előszobában
Nekem mindegy hol jön ránk
Nem kell más!
Nem értek a szóból,
Sose legyen elég a jóból,
Örökre elcsábítottál!
Nem kell más!
Úgy akarlak téged
Nem érzed, megőrülök érted,
Adj hát nekem egy éjszakát!
És nem kell más!
(Nem kell más
Nem kell más
Nem kell más
Nem kell más)
Road:Nem kell más
És éjjel az ágyban is ugyanazt érzed.
Én látom a szemeden, ha nem is mondod;
Őrültek vagyunk és nem bolondok!
Nem kell más, úgy csókolnám a szádat,
Letépném az összes ruhádat,
Ahogy azt nem csinálta még más!
Nem kell más, amikor a szemembe nézel,
majd attól a tűztől égsz el,
Amit te bennem gyújtottál,
És nem kell más!
Ugye játszottál már a gondolattal,
Hogy egyszer majd mellettem ér a hajnal?
Édes hangod a fülembe súgja:
Nem volt elég, csináljuk újra!
Nem kell más, én mint egy állat
elevenen felfalnálak,
Miközben szétszakítanál.
Nem kell más!
Én nem sokat kérek:
Nyelvem hegyén a véred,
Te pedig a torkom harapd át,
És nem kell más
Nem kell más, úgy kívánom a szádat,
Csókolni a kezed, a lábad,
Érezni a bőröd illatát,
Nem kell más
Jó a kocsiban, a kádban,
Jó a fűben, az előszobában
Nekem mindegy hol jön ránk
Nem kell más!
Nem értek a szóból,
Sose legyen elég a jóból,
Örökre elcsábítottál!
Nem kell más!
Úgy akarlak téged
Nem érzed, megőrülök érted,
Adj hát nekem egy éjszakát!
És nem kell más!
(Nem kell más
Nem kell más
Nem kell más
Nem kell más)
Road:Nem kell más
Amikor odalépett hozzám, én már éreztem, hogy ebből nem lesz pardon
Aztán még aznap éjjel meztelenre vetkőztünk a folyóparton.
Messziről szólt valami zene, de engem csak a szeme érdekelt és
Éreztem a szerelem szele, felkapta a szívem, én
Nem hittem, hogy ilyen velem megtörténhet még…
Amikor odalépett hozzám, én már persze egyből gondolhattam volna
Hogy egy ilyen csaj, ha józan lenne talán hozzám se szólna…
De ő azt mondta, hogy szia, én meg azt, hogy itt a pia.
És kérdeztem és mondta, hogy most éppen nincs faszija.
Én tudom, hogy ez hiba, de hagytam, hogy a Liba
Elmenjen mielőtt még…
Azt mondom, állj, állj, állj, ilyet többet ne csinálj
Ha komolyan akarod, nincsen akadály, de addig
Állj, állj, állj, ilyet többet ne csinálj
Lehet, hogy ez neked jó, de nekem fájiááj...
Azt mondom, ájiáálj
Tudod, én úgy éreztem magam, mint egy húr, amit húznak
De vigyáznak, hogy el ne pattanjon; a túsznak
Éppen annyi kaja kell, hogy ne legyen baja, de,
Ez nekem így nem elég
Azt mondom, állj, állj, állj, ilyet többet ne csinálj
Ha komolyan akarod, nincsen akadály, de addig
Állj, állj, állj, ilyet többet ne csinálj
Lehet, hogy ez neked jó, de nekem fáj…
Állj, állj, állj, ilyet többet ne csinálj
Oké, hogy kutya vagyok, de ne a farkamon állj
Állj, állj, ilyet többet ne csinálj
Lehet, hogy ez neked jó, de nekem fájiááj…
Azt mondom, ájiááj
Ez nekem így fájiááj
Azt mondom, ájiááj
Ez nekem így fájiááj
Azt mondom, állj, állj, állj, ilyet többet ne csinálj
Ha komolyan akarod, nincsen akadály, de addig
Állj, állj, állj, ilyet többet ne csinálj
Lehet, hogy ez neked jó, de nekem fáj…
Ájj. ájj ájj...
Azt mondom,állj,állj,
Tankcsapda aki szereti
Aztán még aznap éjjel meztelenre vetkőztünk a folyóparton.
Messziről szólt valami zene, de engem csak a szeme érdekelt és
Éreztem a szerelem szele, felkapta a szívem, én
Nem hittem, hogy ilyen velem megtörténhet még…
Amikor odalépett hozzám, én már persze egyből gondolhattam volna
Hogy egy ilyen csaj, ha józan lenne talán hozzám se szólna…
De ő azt mondta, hogy szia, én meg azt, hogy itt a pia.
És kérdeztem és mondta, hogy most éppen nincs faszija.
Én tudom, hogy ez hiba, de hagytam, hogy a Liba
Elmenjen mielőtt még…
Azt mondom, állj, állj, állj, ilyet többet ne csinálj
Ha komolyan akarod, nincsen akadály, de addig
Állj, állj, állj, ilyet többet ne csinálj
Lehet, hogy ez neked jó, de nekem fájiááj...
Azt mondom, ájiáálj
Tudod, én úgy éreztem magam, mint egy húr, amit húznak
De vigyáznak, hogy el ne pattanjon; a túsznak
Éppen annyi kaja kell, hogy ne legyen baja, de,
Ez nekem így nem elég
Azt mondom, állj, állj, állj, ilyet többet ne csinálj
Ha komolyan akarod, nincsen akadály, de addig
Állj, állj, állj, ilyet többet ne csinálj
Lehet, hogy ez neked jó, de nekem fáj…
Állj, állj, állj, ilyet többet ne csinálj
Oké, hogy kutya vagyok, de ne a farkamon állj
Állj, állj, ilyet többet ne csinálj
Lehet, hogy ez neked jó, de nekem fájiááj…
Azt mondom, ájiááj
Ez nekem így fájiááj
Azt mondom, ájiááj
Ez nekem így fájiááj
Azt mondom, állj, állj, állj, ilyet többet ne csinálj
Ha komolyan akarod, nincsen akadály, de addig
Állj, állj, állj, ilyet többet ne csinálj
Lehet, hogy ez neked jó, de nekem fáj…
Ájj. ájj ájj...
Azt mondom,állj,állj,
Tankcsapda aki szereti
Color: Féltelek
Rég, hiába hívtalak,
elrejtőztél még, nem láttalak,
nem voltál velem,
még velem, még nekem.
Úgy akartalak,
úgy akartam azt,
hogy végre már megtaláljalak
magamnak, vártalak.
Itt vagy velem, tudom és érzem,
nem kell semmi több már nekem.
Szeress, ölelj mindig úgy engem,
ahogy most ölelsz, ahogy most ölellek én.
Olyan jó, oly jó veled!
Még, ha elringat az álom,
lelkem lelkedhez hozzásimul,
a szívverésedet sokáig hallgatom.
Úgy akartalak,
úgy akartam azt,
hogy végre már megtaláljalak
magamnak, vártalak.
Nem akarom, hogy úgy érezzem,
a napok elsodornak tőlem.
Szorítsd a kezem még erősebben,
nehogy elszakítson ez a nagy világ.
Tudom, már, hogy mit jelent,
hogy féltelek, úgy féltelek.
Féltelek, úgy féltelek.
Rég, hiába hívtalak,
elrejtőztél még, nem láttalak,
nem voltál velem,
még velem, még nekem.
Úgy akartalak,
úgy akartam azt,
hogy végre már megtaláljalak
magamnak, vártalak.
Itt vagy velem, tudom és érzem,
nem kell semmi több már nekem.
Szeress, ölelj mindig úgy engem,
ahogy most ölelsz, ahogy most ölellek én.
Olyan jó, oly jó veled!
Még, ha elringat az álom,
lelkem lelkedhez hozzásimul,
a szívverésedet sokáig hallgatom.
Úgy akartalak,
úgy akartam azt,
hogy végre már megtaláljalak
magamnak, vártalak.
Nem akarom, hogy úgy érezzem,
a napok elsodornak tőlem.
Szorítsd a kezem még erősebben,
nehogy elszakítson ez a nagy világ.
Tudom, már, hogy mit jelent,
hogy féltelek, úgy féltelek.
Féltelek, úgy féltelek.
Nicole Scherzinger & Enrique Iglesias - Heartbeat
Szívdobbanás
Láttam,ahogy telón beszélgetsz,
tudom,hogy van valakid.
De mégis ellopod a szívem,
igen,ellopod a szívem.
Úgy teszel,mintha facér lennél,
pedig együtt láttalak egy csajjal.
Úgyhogy állj le,ne próbáld ellopni a szívem,
ne próbáld ellopni a szívem!
Nem tudom,hová tartunk
még azt sem,hogy kik vagyunk...
"érzem a szíved dobogását"
-mondta ő.
Érzem a szíved dobbanását,
átjár engem,
"érzem a szíved dobbanását"
-mondta ő.
Érzem a szíved dobbanását,
átjár engem,
"érzem a szíved dobbanását"
-mondta ő.
Érzem a szíved dobbanását,
átjár engem.
-szívdobbanás-
érzem a szíved dobbanását.
Talán a mozgásod az oka,
hogy hülyeségeket álmodok.
Ellopom a szíved,
ellopom a szíved.
Mindegy mit hiszel rólam,
nem olyan csaj vagyok,amilyennek hiszel.
Odaadom magamtól a szívem,
szóval állj le,ne próbáld ellopni azt.
Nem tudom,hová tartunk
még azt sem,hogy kik vagyunk...
"érzem a szíved dobogását"
-mondta ő.
Érzem a szíved dobbanását,
átjár engem,
"érzem a szíved dobbanását"
-mondta ő.
Érzem a szíved dobbanását,
átjár engem,
"érzem a szíved dobbanását"
-mondta ő.
Érzem a szíved dobbanását,
átjár engem.
-szívdobbanás-
érzem a szíved dobbanását.
Állj le,ne próbáld ellopni a szívem,
.....ellopod a szívem....
Nem tudom,hová tartunk
még azt sem,hogy kik vagyunk...
Mintha csak vinne minket az ár,
a magasba,a csillagoknál is fentebb
Refrén
Szívdobbanás
Láttam,ahogy telón beszélgetsz,
tudom,hogy van valakid.
De mégis ellopod a szívem,
igen,ellopod a szívem.
Úgy teszel,mintha facér lennél,
pedig együtt láttalak egy csajjal.
Úgyhogy állj le,ne próbáld ellopni a szívem,
ne próbáld ellopni a szívem!
Nem tudom,hová tartunk
még azt sem,hogy kik vagyunk...
"érzem a szíved dobogását"
-mondta ő.
Érzem a szíved dobbanását,
átjár engem,
"érzem a szíved dobbanását"
-mondta ő.
Érzem a szíved dobbanását,
átjár engem,
"érzem a szíved dobbanását"
-mondta ő.
Érzem a szíved dobbanását,
átjár engem.
-szívdobbanás-
érzem a szíved dobbanását.
Talán a mozgásod az oka,
hogy hülyeségeket álmodok.
Ellopom a szíved,
ellopom a szíved.
Mindegy mit hiszel rólam,
nem olyan csaj vagyok,amilyennek hiszel.
Odaadom magamtól a szívem,
szóval állj le,ne próbáld ellopni azt.
Nem tudom,hová tartunk
még azt sem,hogy kik vagyunk...
"érzem a szíved dobogását"
-mondta ő.
Érzem a szíved dobbanását,
átjár engem,
"érzem a szíved dobbanását"
-mondta ő.
Érzem a szíved dobbanását,
átjár engem,
"érzem a szíved dobbanását"
-mondta ő.
Érzem a szíved dobbanását,
átjár engem.
-szívdobbanás-
érzem a szíved dobbanását.
Állj le,ne próbáld ellopni a szívem,
.....ellopod a szívem....
Nem tudom,hová tartunk
még azt sem,hogy kik vagyunk...
Mintha csak vinne minket az ár,
a magasba,a csillagoknál is fentebb
Refrén
Bródy János : Engedd, hogy szabad legyek ♥♥♥
Ha szeretnéd, hogy szeresselek,
S a titkaim bevalljam neked,
Akkor engedd, hogy szabad legyek!
Ha társad vagyok, s nem a birtokod,
És nem mindegy, hogy mit akarok,
Akkor engedd, hogy szabad legyek!
Mert szeretni csak úgy lehet,
És remélem, elhiszed,
Ha kikényszeríted a vallomást,
Abban nem lesz köszönet.
Mert szeretni csak úgy lehet,
Ha szabadon szerethetek,
És hidd el, neked is jobb lesz úgy,
Hát engedd, engedd, engedd, hogy szabad legyek!
Ha azt akarod, hogy higgyek neked,
És tiszta szívvel becsüljelek,
Akkor engedd, hogy szabad legyek!
Ha kíváncsi vagy, hogy milyen vagyok,
És nem félsz tőle, ha megtudod,
Akkor engedd, hogy szabad legyek!
Mert szeretni csak úgy lehet,
És remélem, elhiszed,
Ha kikényszeríted a vallomást,
Abban nem lesz köszönet.
Mert szeretni csak úgy lehet,
Ha szabadon szerethetek,
És hidd el, neked is jobb lesz úgy,
Hát engedd, engedd, engedd, hogy szabad legyek!
♥♥♥ Ha szeretnéd, hogy szeresselek,
S a titkaim bevalljam neked,
Akkor engedd, hogy szabad legyek!
Ha társad vagyok, s nem a birtokod,
És nem mindegy, hogy mit akarok,
Akkor engedd, hogy szabad legyek!
Mert szeretni csak úgy lehet,
És remélem, elhiszed,
Ha kikényszeríted a vallomást,
Abban nem lesz köszönet.
Mert szeretni csak úgy lehet,
Ha szabadon szerethetek,
És hidd el, neked is jobb lesz úgy,
Hát engedd, engedd, engedd, hogy szabad legyek!
Ha azt akarod, hogy higgyek neked,
És tiszta szívvel becsüljelek,
Akkor engedd, hogy szabad legyek!
Ha kíváncsi vagy, hogy milyen vagyok,
És nem félsz tőle, ha megtudod,
Akkor engedd, hogy szabad legyek!
Mert szeretni csak úgy lehet,
És remélem, elhiszed,
Ha kikényszeríted a vallomást,
Abban nem lesz köszönet.
Mert szeretni csak úgy lehet,
Ha szabadon szerethetek,
És hidd el, neked is jobb lesz úgy,
Hát engedd, engedd, engedd, hogy szabad legyek!
Ártatlannak indult a mi történetünk,
Szemedbe néztem mélyen, s megremegett szívünk.
De mind a ketten tudtuk, nekünk már nem szabad,
Mert mást rendelt az élet, de kár hogy másikat.
Reménytelen szerelem, a másé vagy Te már,
Szívem mélyén akarom, gyötör a kínzó vágy!
Elbánt velünk az élet, a sors oly mostoha,
Reménytelen szerelem, ne múljon el soha!
Ha megvígasztal téged, ez több, mint egy kaland,
Csókjaidnak íze felkelti vágyamat.
De mind a ketten tudtuk, nekünk már nem szabad,
Mert mást rendelt az élet, de kár hogy másikat.
Reménytelen szerelem, a másé vagy Te már,
Szívem mélyén akarom, gyötör a kínzó vágy!
Elbánt velünk az élet, a sors oly mostoha,
Reménytelen szerelem, ne múljon el soha!
Reménytelen szerelem - Manuel
Szemedbe néztem mélyen, s megremegett szívünk.
De mind a ketten tudtuk, nekünk már nem szabad,
Mert mást rendelt az élet, de kár hogy másikat.
Reménytelen szerelem, a másé vagy Te már,
Szívem mélyén akarom, gyötör a kínzó vágy!
Elbánt velünk az élet, a sors oly mostoha,
Reménytelen szerelem, ne múljon el soha!
Ha megvígasztal téged, ez több, mint egy kaland,
Csókjaidnak íze felkelti vágyamat.
De mind a ketten tudtuk, nekünk már nem szabad,
Mert mást rendelt az élet, de kár hogy másikat.
Reménytelen szerelem, a másé vagy Te már,
Szívem mélyén akarom, gyötör a kínzó vágy!
Elbánt velünk az élet, a sors oly mostoha,
Reménytelen szerelem, ne múljon el soha!
Reménytelen szerelem - Manuel
Koncz Zsuzsa - Hogy mondjam el neked? 
Azzal kezdeném, hogy hidd el, nem panaszkodom,
Ha körülnézek, látom, nincs is rá okom.
De van néhány dolog, amit elmondanék,
Csak attól félek én, hogy félreértenéd.
Ha szépen szólok hozzád, gyakran meg sem hallgatod,
Vagy elintézed azzal, hogy túl érzékeny vagyok,
S ha indulattal szólok, hogy figyelj végre rám
A türelmetlenségem a legnagyobb hibám.
R. Hogy mondjam el neked, hogy mondjam el neked,
Hogy mondjam el a bánatom?
Hogy mondjam el neked, hogy mondjam el neked,
Hogy mondjam el, nem tudom.
S azt sem értem én, a gondjaid miért titkolod,
Attól félsz talán, mindig rosszra gondolok?
Ha őszintén beszélnél, tudom, segíthetnék,
De vallatni sem merlek, még félreértenéd.
És úgy érzem már néha, hogy nincsen szükséged rám,
Mindent jobban tudsz, és én csak jártatom a szám,
És ha bölcsen kioktatsz, végül észre sem veszed,
Hogy mélyen hallgatok, veled már nem beszélgetek.
R.,
R'.Hadd mondjam el neked, hogy mondjam el neked,
Hogy mondjam el a bánatom!
Hadd mondjam el neked, hogy mondjam el neked,
Hadd mondjam úgy, ahogy tudom!
Azzal kezdeném, hogy hidd el, nem panaszkodom,
Ha körülnézek, látom, nincs is rá okom.
De van néhány dolog, amit elmondanék,
Csak attól félek én, hogy félreértenéd.
Ha szépen szólok hozzád, gyakran meg sem hallgatod,
Vagy elintézed azzal, hogy túl érzékeny vagyok,
S ha indulattal szólok, hogy figyelj végre rám
A türelmetlenségem a legnagyobb hibám.
R. Hogy mondjam el neked, hogy mondjam el neked,
Hogy mondjam el a bánatom?
Hogy mondjam el neked, hogy mondjam el neked,
Hogy mondjam el, nem tudom.
S azt sem értem én, a gondjaid miért titkolod,
Attól félsz talán, mindig rosszra gondolok?
Ha őszintén beszélnél, tudom, segíthetnék,
De vallatni sem merlek, még félreértenéd.
És úgy érzem már néha, hogy nincsen szükséged rám,
Mindent jobban tudsz, és én csak jártatom a szám,
És ha bölcsen kioktatsz, végül észre sem veszed,
Hogy mélyen hallgatok, veled már nem beszélgetek.
R.,
R'.Hadd mondjam el neked, hogy mondjam el neked,
Hogy mondjam el a bánatom!
Hadd mondjam el neked, hogy mondjam el neked,
Hadd mondjam úgy, ahogy tudom!
Szeretlek, csak szeretlek
A mennyben és a földön is legyen szent a te neved
Mint mindennapi kenyerünket úgy add magad nekem most és máskor is
Jöjjön el az én országom ahol szerethetlek téged
Hiába szeretsz mást és ő is akar téged
Legyen meg az akaratod itt lent a földön
Mert én szeretlek akkor is ha már nincs miért
Ha már nem kell senki görcse
Ha már tudják, ha már tudhatják mások is én belehalok tudom
De még is de még akkor is mert szeretni kell lemondva
Szeretni kell várva összekulcsolt testek izzadt nyomorával
Pedig jó lenne úgy ahogy én szeretném
Jó volna úgy ahogy szeretnéd még
Ne eresszük szerelmünk idő előtt sírba
Ne álljunk a gödör szélén tehetetlen, sírva
Megfogok halni és nem értettél meg semmit
Megfogok halni és nem tudtam adni
Nem tudtam csak ennyit
Nem tudtam mondani amit kellett volna
Csak élni akartam s játszani, játszani nem félni
Játszani neked a reggelt a nap első sugarával
Reggelire melyet ágyba hozok annak
Ki kedvesen eljátsza ahogy földön úgy a mennyben is
Te mást szeretsz én Téged
Hogy engem fogsz szeretni sohase ígérted
Te nekem vagy, de ugyanúgy másnak
Krisztusnak jó vagyok de bohócnak gyáva
Messze vagy de legyek bárhol is szeretlek
Csak szeretlek akkor is még akkor is
Szeress vigyázva, ne szeress bántva
Szeress mert a látszatnak könny lesz egyszer ára
Borzas szerelmünket kifésülik újra
Hogyan jutunk a semmiből a mindeneken túlra
ÁMEN
Kormorán-Szeretlek
"a borsóhéjának"
A mennyben és a földön is legyen szent a te neved
Mint mindennapi kenyerünket úgy add magad nekem most és máskor is
Jöjjön el az én országom ahol szerethetlek téged
Hiába szeretsz mást és ő is akar téged
Legyen meg az akaratod itt lent a földön
Mert én szeretlek akkor is ha már nincs miért
Ha már nem kell senki görcse
Ha már tudják, ha már tudhatják mások is én belehalok tudom
De még is de még akkor is mert szeretni kell lemondva
Szeretni kell várva összekulcsolt testek izzadt nyomorával
Pedig jó lenne úgy ahogy én szeretném
Jó volna úgy ahogy szeretnéd még
Ne eresszük szerelmünk idő előtt sírba
Ne álljunk a gödör szélén tehetetlen, sírva
Megfogok halni és nem értettél meg semmit
Megfogok halni és nem tudtam adni
Nem tudtam csak ennyit
Nem tudtam mondani amit kellett volna
Csak élni akartam s játszani, játszani nem félni
Játszani neked a reggelt a nap első sugarával
Reggelire melyet ágyba hozok annak
Ki kedvesen eljátsza ahogy földön úgy a mennyben is
Te mást szeretsz én Téged
Hogy engem fogsz szeretni sohase ígérted
Te nekem vagy, de ugyanúgy másnak
Krisztusnak jó vagyok de bohócnak gyáva
Messze vagy de legyek bárhol is szeretlek
Csak szeretlek akkor is még akkor is
Szeress vigyázva, ne szeress bántva
Szeress mert a látszatnak könny lesz egyszer ára
Borzas szerelmünket kifésülik újra
Hogyan jutunk a semmiből a mindeneken túlra
ÁMEN
Kormorán-Szeretlek
"a borsóhéjának"
Sokszor volt nekem is, hogy könny hullott a szememből,
Mit magamnak hittem, ki folyt a kezemből,
Csalódásban, fájdalomban, mit is várhatnék,
Isten, vagy ördög előtt, tiszta szívvel állhatnék!
Nem voltam nagymenő, ki szinte mindent megtehet,
Vagy gazdag család sarja, aki egy lapra feltehet,
Bármit, mert neki semmi sem számít,
Kis koromtól kezdve csak a bűn, ami csábít!(Senki meg nem állít)
Ref.
Kicsikét szűk a világ nekem,
Keresem benne még a helyem,
Nem látom tisztán a holnapot,
Lehet hogy ebbe én ma még belehalok!
Félig telt poharak az asztalon,
Ha úgy tartja kedvem, néha beleiszom,
Szólj rám, ha egyszer véletlen,
Össze futnánk, egy másik Életben!
Majka: Belehalok II,
Mit magamnak hittem, ki folyt a kezemből,
Csalódásban, fájdalomban, mit is várhatnék,
Isten, vagy ördög előtt, tiszta szívvel állhatnék!
Nem voltam nagymenő, ki szinte mindent megtehet,
Vagy gazdag család sarja, aki egy lapra feltehet,
Bármit, mert neki semmi sem számít,
Kis koromtól kezdve csak a bűn, ami csábít!(Senki meg nem állít)
Ref.
Kicsikét szűk a világ nekem,
Keresem benne még a helyem,
Nem látom tisztán a holnapot,
Lehet hogy ebbe én ma még belehalok!
Félig telt poharak az asztalon,
Ha úgy tartja kedvem, néha beleiszom,
Szólj rám, ha egyszer véletlen,
Össze futnánk, egy másik Életben!
Majka: Belehalok II,
Kicsikét szűk a világ nekem,
Keresem benne még a helyem,
Nem látom tisztán a holnapot,
Lehet hogy ebbe én ma még belehalok!
Félig telt poharak az asztalon,
Ha úgy tartja kedvem, néha beleiszom,
Szólj rám, ha egyszer véletlen,
Össze futnánk, egy másik Életben!
Volt amikor azt hittem, hogy nincs ami megállít,
De tudom, ha esik, a magamfajta megázik,
Megbecsülöm, hiszen már hamar elillan a gyönyör,
Hiába mászok ki, mindig jön ugyanaz a gödör!
Felismertem, és már meg is bántam a hibáim,
Hiszem, hogy odafenn meghallgatják az imáim,
Úszom az árral és hiába látom: messze a part,
Az éj leple alatt én csak tovább írom a dalt!
Nem tudom mi lesz majd, ha megunom az egészet,
De még ezt itt hagyom nektek, mielőtt lelépek,
Én a szívembe zárok mindenkit, aki megértett,
Itt bennem, engem már csak ez éltet!
Eddig sem adtam fel a hitem, ezután sem fogom,
Akkor sem, ha becsúszik az Élettől egy-két pofon,
Míg a szívemben bármi lesz , ha sírni lesz is okom,
Mindig ott lesz velem: a papír, a toll, a mikrofon!
Kicsikét szűk a világ nekem,
Keresem benne még a helyem,
Nem látom tisztán a holnapot,
Lehet hogy ebbe én ma még belehalok!
Félig telt poharak az asztalon,
Ha úgy tartja kedvem, néha beleiszom,
Szólj rám, ha egyszer véletlen,
Össze futnánk, egy másik Életben!
Emlékszem, egész mást akartam, ez előtt 10 évvel,
Akkor még azt hittem, bárkivel elbánok fél kézzel,
Kellett egy évtized hogy rá tudjak jönni,
Hogy ami meg fog ölni, az nem a többi ember,
Hanem az én-központú rendszer, amit pont azért hoztam létre
Hogy ne kerüljek trébe! És nézd meg: hogy mit adott most az Isten,
Mert semmim sincsen, összedőlt minden, megszűnt amiben hittem!
Kellett volna a sorstól, egy büdös nagy pofon!
Ami akkorát csattan az arcomon,
Hogy eszembe sem jut, hogy melyik a rossz út,
Valami kéz, ami visszahúz!
De nem volt senki, aki példát mutatott volna,
Apám régen elment, anyám meg mond meg, minek is szólna,
Mikor úgy is tudja hogy a fia, csak egy önpusztító barom,
Ha kell 100 fokon égek, és a véleményt mind le szarom!
És hiába van pénz a zsebemben, ha szálka vagyok a szemedben,
Nektek írtam a dalokat, úgyhogy jusson eszedbe:
Mikor engem kritizálsz, kicsikét magadat is bántod,
Mert görbe tükröt mutatok neked, amiben saját magad látod!
Nem kell hogy arról szóljon minden nóta, mekkora raj vagyok,
Nem kell hogy azt hidd: én bármit, bárhol megkapok!
10 éve próbálok, ugyan az a srác lenni,
De megváltozott a világ, én is megváltoztam: ENNYI!
Kicsikét szűk a világ nekem,
Keresem benne még a helyem,
Nem látom tisztán a holnapot,
Lehet hogy ebbe én ma még belehalok!
Félig telt poharak az asztalon,
Ha úgy tartja kedvem, néha beleiszom,
Szólj rám, ha egyszer véletlen,
Össze futnánk, egy másik Életben!
Jó pár gond, amit sajnálom megéltem,
Igaz út, mit a hamisra cseréltem,
Volt sok fájdalom, azóta elégtek,
Angyalok követtek, imáik elértek!
Voltam rossz példa, szálka a szemekben,
Égre nézek, rózsafüzér a kezemben,
Mondták páran már: sohasem felednek,
És ha nem leszek, akkor is szeretnek!
Majka: Belehalok
Keresem benne még a helyem,
Nem látom tisztán a holnapot,
Lehet hogy ebbe én ma még belehalok!
Félig telt poharak az asztalon,
Ha úgy tartja kedvem, néha beleiszom,
Szólj rám, ha egyszer véletlen,
Össze futnánk, egy másik Életben!
Volt amikor azt hittem, hogy nincs ami megállít,
De tudom, ha esik, a magamfajta megázik,
Megbecsülöm, hiszen már hamar elillan a gyönyör,
Hiába mászok ki, mindig jön ugyanaz a gödör!
Felismertem, és már meg is bántam a hibáim,
Hiszem, hogy odafenn meghallgatják az imáim,
Úszom az árral és hiába látom: messze a part,
Az éj leple alatt én csak tovább írom a dalt!
Nem tudom mi lesz majd, ha megunom az egészet,
De még ezt itt hagyom nektek, mielőtt lelépek,
Én a szívembe zárok mindenkit, aki megértett,
Itt bennem, engem már csak ez éltet!
Eddig sem adtam fel a hitem, ezután sem fogom,
Akkor sem, ha becsúszik az Élettől egy-két pofon,
Míg a szívemben bármi lesz , ha sírni lesz is okom,
Mindig ott lesz velem: a papír, a toll, a mikrofon!
Kicsikét szűk a világ nekem,
Keresem benne még a helyem,
Nem látom tisztán a holnapot,
Lehet hogy ebbe én ma még belehalok!
Félig telt poharak az asztalon,
Ha úgy tartja kedvem, néha beleiszom,
Szólj rám, ha egyszer véletlen,
Össze futnánk, egy másik Életben!
Emlékszem, egész mást akartam, ez előtt 10 évvel,
Akkor még azt hittem, bárkivel elbánok fél kézzel,
Kellett egy évtized hogy rá tudjak jönni,
Hogy ami meg fog ölni, az nem a többi ember,
Hanem az én-központú rendszer, amit pont azért hoztam létre
Hogy ne kerüljek trébe! És nézd meg: hogy mit adott most az Isten,
Mert semmim sincsen, összedőlt minden, megszűnt amiben hittem!
Kellett volna a sorstól, egy büdös nagy pofon!
Ami akkorát csattan az arcomon,
Hogy eszembe sem jut, hogy melyik a rossz út,
Valami kéz, ami visszahúz!
De nem volt senki, aki példát mutatott volna,
Apám régen elment, anyám meg mond meg, minek is szólna,
Mikor úgy is tudja hogy a fia, csak egy önpusztító barom,
Ha kell 100 fokon égek, és a véleményt mind le szarom!
És hiába van pénz a zsebemben, ha szálka vagyok a szemedben,
Nektek írtam a dalokat, úgyhogy jusson eszedbe:
Mikor engem kritizálsz, kicsikét magadat is bántod,
Mert görbe tükröt mutatok neked, amiben saját magad látod!
Nem kell hogy arról szóljon minden nóta, mekkora raj vagyok,
Nem kell hogy azt hidd: én bármit, bárhol megkapok!
10 éve próbálok, ugyan az a srác lenni,
De megváltozott a világ, én is megváltoztam: ENNYI!
Kicsikét szűk a világ nekem,
Keresem benne még a helyem,
Nem látom tisztán a holnapot,
Lehet hogy ebbe én ma még belehalok!
Félig telt poharak az asztalon,
Ha úgy tartja kedvem, néha beleiszom,
Szólj rám, ha egyszer véletlen,
Össze futnánk, egy másik Életben!
Jó pár gond, amit sajnálom megéltem,
Igaz út, mit a hamisra cseréltem,
Volt sok fájdalom, azóta elégtek,
Angyalok követtek, imáik elértek!
Voltam rossz példa, szálka a szemekben,
Égre nézek, rózsafüzér a kezemben,
Mondták páran már: sohasem felednek,
És ha nem leszek, akkor is szeretnek!
Majka: Belehalok
