Érzés...
Minden érzés amit adtál, jó volt nekem.
Minden mi te voltál, jó volt nekem.
Minden szavad, megérint, megéget
Bezár, szívembe téged.
Hol van már, Hol van már a szép világ?
Számodra messze már,
De néha még a magasba vágysz,
Mint hulló kő zuhansz tovább.
De minden út összefut
Az árnyékból a fény kijut,
De egyszer még
Gondolj rám,
Gondolj rám.
Minden amit adtál
Híven őrzöm, még élek.
Mindig újra kezdve
Kereslek, míg el nem érlek.
Minden szavad, megérint, megéget
Bezár, szívembe téged.
Hol van már, Hol van már a szép világ?
Számodra messze már,
De néha még a magasba vágysz,
Mint hulló kő zuhansz tovább,
Minden út összefut
Az árnyékból a fény kijut
De egyszer még
Gondolj rám,
Gondolj rám.
Minden szavad, minden szavad
Megérint, megéget.
Bezár, szívembe téged.
Hol van már, Hol van már a szép világ?
Számodra messze már,
De néha még a magasba vágysz,
Mint hulló kő zuhansz tovább.
De minden út összefut,
Az árnyékból a fény kijut,
De egyszer még gondolj rám, gondolj rám
Gondolj rám, Gondolj rám, Szép világ,
Számodra messze már,
De néha még a magasba vágysz,
Mint hulló kő zuhansz tovább.
Minden út összefut,
Az árnyékból a fény kijut,
De egyszer még gondolj rám.
/Auth Csilla/
Minden érzés amit adtál, jó volt nekem.
Minden mi te voltál, jó volt nekem.
Minden szavad, megérint, megéget
Bezár, szívembe téged.
Hol van már, Hol van már a szép világ?
Számodra messze már,
De néha még a magasba vágysz,
Mint hulló kő zuhansz tovább.
De minden út összefut
Az árnyékból a fény kijut,
De egyszer még
Gondolj rám,
Gondolj rám.
Minden amit adtál
Híven őrzöm, még élek.
Mindig újra kezdve
Kereslek, míg el nem érlek.
Minden szavad, megérint, megéget
Bezár, szívembe téged.
Hol van már, Hol van már a szép világ?
Számodra messze már,
De néha még a magasba vágysz,
Mint hulló kő zuhansz tovább,
Minden út összefut
Az árnyékból a fény kijut
De egyszer még
Gondolj rám,
Gondolj rám.
Minden szavad, minden szavad
Megérint, megéget.
Bezár, szívembe téged.
Hol van már, Hol van már a szép világ?
Számodra messze már,
De néha még a magasba vágysz,
Mint hulló kő zuhansz tovább.
De minden út összefut,
Az árnyékból a fény kijut,
De egyszer még gondolj rám, gondolj rám
Gondolj rám, Gondolj rám, Szép világ,
Számodra messze már,
De néha még a magasba vágysz,
Mint hulló kő zuhansz tovább.
Minden út összefut,
Az árnyékból a fény kijut,
De egyszer még gondolj rám.
/Auth Csilla/
Lélekdonor
Úgy múlik el minden ami fáj,
Hogyha úgy tartja kedve néha haza jár,
Nem szól hozzád csak leül egyedül,
Hogy érezd hogy élsz ott legbelül!
Cipelem a sorsomat de néha nem bírom el,
Keresem a lelkemet de van hogy nem felel,
Van amikor ringat lágyan és van hogy elsodor,
A szerelem az egyetlen lélekdonor!
Oly sok a szó ami betakar,
Folyton beszél de semmit nem akar,
A pillanat ami sokat ér némán múlik el,
Egy ölelés épp elég ha búcsúzni kell!
Amikor majd eljönnek a régen várt csodák,
Ne felejts el akkor majd kérlek gondolni rám,
Lesz hogy csak ringat lágyan és lesz hogy elsodor,
De a szerelem az egyetlen lélekdonor!
Tudom mindenért harcolnunk kell,
Egy őrült mondat miatt nem múlhat el,
Az idő telhetetlen van hogy mindent elrabol,
De valakinek te vagy a lélekdonor!
Cipelem a sorsomat de néha nem bírom el,
Keresem a lelkemet de van hogy nem felel,
Van amikor ringat lágyan és van hogy elsodor,
A szerelem az egyetlen lélekdonor!
Lélekdonor!
A szerelem az egyetlen lélekdonor!
Lélekdonor!
/ Caramel /
Úgy múlik el minden ami fáj,
Hogyha úgy tartja kedve néha haza jár,
Nem szól hozzád csak leül egyedül,
Hogy érezd hogy élsz ott legbelül!
Cipelem a sorsomat de néha nem bírom el,
Keresem a lelkemet de van hogy nem felel,
Van amikor ringat lágyan és van hogy elsodor,
A szerelem az egyetlen lélekdonor!
Oly sok a szó ami betakar,
Folyton beszél de semmit nem akar,
A pillanat ami sokat ér némán múlik el,
Egy ölelés épp elég ha búcsúzni kell!
Amikor majd eljönnek a régen várt csodák,
Ne felejts el akkor majd kérlek gondolni rám,
Lesz hogy csak ringat lágyan és lesz hogy elsodor,
De a szerelem az egyetlen lélekdonor!
Tudom mindenért harcolnunk kell,
Egy őrült mondat miatt nem múlhat el,
Az idő telhetetlen van hogy mindent elrabol,
De valakinek te vagy a lélekdonor!
Cipelem a sorsomat de néha nem bírom el,
Keresem a lelkemet de van hogy nem felel,
Van amikor ringat lágyan és van hogy elsodor,
A szerelem az egyetlen lélekdonor!
Lélekdonor!
A szerelem az egyetlen lélekdonor!
Lélekdonor!
/ Caramel /
TANKCSAPDA - Nem kell semmi
Unom a rádiót, unom a tévét,
Unom az elejét, unom a végét,
Unom már, hogy minden áldott reggel,
Ugyanaz a nyomorult seggfej szól, hogy kelj fel!
Nekem már nem kell semmi, hagyjatok békén ennyi,
Nem kell levél, nem kell bélyeg,
Hagyjátok, hogy végre éljek,
Nem érdekel semmilyen kényszer,
Hadd rúgjak be végre elégszer már,
Én másnapos akarok lenni.
Unom a villamost, unom a buszokat,
És unom már, hogy mindenki baszogat,
Unom a hétfőket, unom a keddet,
És leszarom a szobámat, nem csinálok rendet,
Iszom a kávémat, iszom a kólát,
És várom a percet, várom az órát,
Amikor azt csinálok végre amit akarok,
És nem érdekel már többé, csak a buli meg a pia meg a haverok!!!
Nekem már nem kell semmi, hagyjatok békén ennyi,
Nem kell levél, nem kell bélyeg,
Hagyjátok, hogy végre éljek,
Nem érdekel semmilyen kényszer,
Hadd rúgjak be végre elégszer már,
Én másnapos akarok lenni, és ennyi!!!
Iszom a kávémat, iszom a kólát,
És várom a percet, várom az órát,
Amikor azt csinálok végre amit akarok,
És nem érdekel már többé csak a buli, meg a pia, meg a haverok!!!
Nekem már nem kell semmi, hagyjatok békén ennyi
Nem kell levél, nem kell bélyeg
Hagyjátok, hogy végre éljek,
Nem érdekel semmilyen kényszer,
Hadd rúgjak be végre elégszer már,
Én másnapos akarok lenni.
Nekem már tényleg nem kell semmi,
Hagyjatok békén ennyi!!!
Nem kell levél, nem kell bélyeg
Csak hagyjátok, hogy éljek,
Nem érdekel már semmilyen kényszer,
Csak hagy rúgjak be, végre elégszer,
Én másnapos akarok lenni!!!
Va-Va-Va!!!
Unom a rádiót, unom a tévét,
Unom az elejét, unom a végét,
Unom már, hogy minden áldott reggel,
Ugyanaz a nyomorult seggfej szól, hogy kelj fel!
Nekem már nem kell semmi, hagyjatok békén ennyi,
Nem kell levél, nem kell bélyeg,
Hagyjátok, hogy végre éljek,
Nem érdekel semmilyen kényszer,
Hadd rúgjak be végre elégszer már,
Én másnapos akarok lenni.
Unom a villamost, unom a buszokat,
És unom már, hogy mindenki baszogat,
Unom a hétfőket, unom a keddet,
És leszarom a szobámat, nem csinálok rendet,
Iszom a kávémat, iszom a kólát,
És várom a percet, várom az órát,
Amikor azt csinálok végre amit akarok,
És nem érdekel már többé, csak a buli meg a pia meg a haverok!!!
Nekem már nem kell semmi, hagyjatok békén ennyi,
Nem kell levél, nem kell bélyeg,
Hagyjátok, hogy végre éljek,
Nem érdekel semmilyen kényszer,
Hadd rúgjak be végre elégszer már,
Én másnapos akarok lenni, és ennyi!!!
Iszom a kávémat, iszom a kólát,
És várom a percet, várom az órát,
Amikor azt csinálok végre amit akarok,
És nem érdekel már többé csak a buli, meg a pia, meg a haverok!!!
Nekem már nem kell semmi, hagyjatok békén ennyi
Nem kell levél, nem kell bélyeg
Hagyjátok, hogy végre éljek,
Nem érdekel semmilyen kényszer,
Hadd rúgjak be végre elégszer már,
Én másnapos akarok lenni.
Nekem már tényleg nem kell semmi,
Hagyjatok békén ennyi!!!
Nem kell levél, nem kell bélyeg
Csak hagyjátok, hogy éljek,
Nem érdekel már semmilyen kényszer,
Csak hagy rúgjak be, végre elégszer,
Én másnapos akarok lenni!!!
Va-Va-Va!!!
Meg se halld, ha bántanak
Senkinek se hagyd magad
Sose add fel a vágyadat
Őrizd meg az álmaidat
Bármit hallasz, légy erős
Hétköznap is lehetsz hős
Segít majd az érzelem
Tiéd lesz a végtelen
Gyere velünk és légy szabad
Mindig vállald önmagad
Ne hidd el azt, hogy nem lehet
Büszkén éld az életed
Gyere velünk és légy magad
Nem számít, hogy mit mondanak
Ne szégyelld azt, hogy élvezed
Csak a tiéd az életed
Az sem baj, ha elhiszed
És az sem baj, ha nem
Nem baj, hogyha megteszed,
De nem baj, hogyha nem
Lehetsz kicsit egyforma
És lehetsz kicsit más
Egy dolog a fontos,
Hogy mindig tisztán láss
Gyere velünk és légy szabad
Mindig vállald önmagad
Ne hidd el azt, hogy nem lehet
Büszkén éld az életed
Gyere velünk és légy magad
Nem számít, hogy mit mondanak
Ne szégyelld azt, hogy élvezed
Csak a tiéd az életed
Fogadd el, ha adok
És fogadd el, ha kérek
Hidd el, hogyha szeretlek
De hidd el, hogy néha félek
Mindig csak azt mondd ki, amit te is elhiszel
Légy erős és bátor,
Boldog így leszel
Padödö-Gyere velünk!
Senkinek se hagyd magad
Sose add fel a vágyadat
Őrizd meg az álmaidat
Bármit hallasz, légy erős
Hétköznap is lehetsz hős
Segít majd az érzelem
Tiéd lesz a végtelen
Gyere velünk és légy szabad
Mindig vállald önmagad
Ne hidd el azt, hogy nem lehet
Büszkén éld az életed
Gyere velünk és légy magad
Nem számít, hogy mit mondanak
Ne szégyelld azt, hogy élvezed
Csak a tiéd az életed
Az sem baj, ha elhiszed
És az sem baj, ha nem
Nem baj, hogyha megteszed,
De nem baj, hogyha nem
Lehetsz kicsit egyforma
És lehetsz kicsit más
Egy dolog a fontos,
Hogy mindig tisztán láss
Gyere velünk és légy szabad
Mindig vállald önmagad
Ne hidd el azt, hogy nem lehet
Büszkén éld az életed
Gyere velünk és légy magad
Nem számít, hogy mit mondanak
Ne szégyelld azt, hogy élvezed
Csak a tiéd az életed
Fogadd el, ha adok
És fogadd el, ha kérek
Hidd el, hogyha szeretlek
De hidd el, hogy néha félek
Mindig csak azt mondd ki, amit te is elhiszel
Légy erős és bátor,
Boldog így leszel
Padödö-Gyere velünk!
Most kell,hogy nagyon szeress...
Miért kísértesz, miért?
Nincs értelme, nézd, csak blöff az egész!
Mondd, mennyit ér a csók,
ha csak fényképedhez szól,
s az vissza nem hajol..
A hiúságom hajt, de a hülyeségem az,
hogy te mindenkié vagy...
Csak egy nap a világ,
és nem lesz ráadás...
De nekünk egy se járt!
Most kell, hogy nagyon szeress!
Szorítva magadhoz ölelj,
mert most semmi nem biztos,
ma a jó is olyan rossz...
Most kell, hogy nagyon szeress!
Gyöngéd, türelmes lehetsz...
csak észre ne vegyék,
hogy nem vagyok elég kemény...
Én mindig változom,
mint egy átkozott bolond,
csak benned örök a gond...
Halálos a tavasz, de szép,
és megkísért egy kép,
mégis Hozzád repülnék...
Most kell, hogy nagyon szeress!
Szorítva magadhoz ölelj,
mert most semmi nem biztos,
ma a jó is olyan rossz...
Most kell, hogy nagyon szeress!
Gyöngéd, türelmes lehetsz...
csak észre ne vegyék,
hogy nem vagyok kemény...
Most kell, hogy nagyon szeress!
Szorítva magadhoz ölelj,
mert most semmi nem biztos,
ma a jó is olyan rossz...
Most kell, hogy nagyon szeress!
Szorítva magadhoz ölelj...
csak észre ne vegyék,
hogy nem vagyok kemény...
Most kell, hogy nagyon szeress!
Szorítva magadhoz ölelj,
mert most semmi nem biztos,
ma a jó is olyan rossz...
Most kell, hogy nagyon szeress!
Szorítva magadhoz ölelj...
de csak a kellene marad...
és a lehet ... meg a ha...
Most kell, hogy nagyon szeress!
Szorítva magadhoz ölelj...
mert most semmi nem biztos...
ma a jó is olyan rossz...
/R-GO/
Miért kísértesz, miért?
Nincs értelme, nézd, csak blöff az egész!
Mondd, mennyit ér a csók,
ha csak fényképedhez szól,
s az vissza nem hajol..
A hiúságom hajt, de a hülyeségem az,
hogy te mindenkié vagy...
Csak egy nap a világ,
és nem lesz ráadás...
De nekünk egy se járt!
Most kell, hogy nagyon szeress!
Szorítva magadhoz ölelj,
mert most semmi nem biztos,
ma a jó is olyan rossz...
Most kell, hogy nagyon szeress!
Gyöngéd, türelmes lehetsz...
csak észre ne vegyék,
hogy nem vagyok elég kemény...
Én mindig változom,
mint egy átkozott bolond,
csak benned örök a gond...
Halálos a tavasz, de szép,
és megkísért egy kép,
mégis Hozzád repülnék...
Most kell, hogy nagyon szeress!
Szorítva magadhoz ölelj,
mert most semmi nem biztos,
ma a jó is olyan rossz...
Most kell, hogy nagyon szeress!
Gyöngéd, türelmes lehetsz...
csak észre ne vegyék,
hogy nem vagyok kemény...
Most kell, hogy nagyon szeress!
Szorítva magadhoz ölelj,
mert most semmi nem biztos,
ma a jó is olyan rossz...
Most kell, hogy nagyon szeress!
Szorítva magadhoz ölelj...
csak észre ne vegyék,
hogy nem vagyok kemény...
Most kell, hogy nagyon szeress!
Szorítva magadhoz ölelj,
mert most semmi nem biztos,
ma a jó is olyan rossz...
Most kell, hogy nagyon szeress!
Szorítva magadhoz ölelj...
de csak a kellene marad...
és a lehet ... meg a ha...
Most kell, hogy nagyon szeress!
Szorítva magadhoz ölelj...
mert most semmi nem biztos...
ma a jó is olyan rossz...
/R-GO/
Sem emlék,sem varázslat...
Eddig úgy ült szívemben a sok, rejtett harag,
mint alma magházában a négerbarna mag,
és tudtam, hogy egy angyal kísér, kezében kard van,
mögöttem jár, vigyáz rám s megvéd, ha kell, a bajban.
De aki egyszer egy vad hajnalon arra ébred,
hogy minden összeomlott s elindul mint kísértet,
kis holmiját elhagyja s jóformán meztelen,
annak szép, könnyüléptű szívében megterem
az érett és tűnődő kevésszavú alázat,
az másról szól, ha lázad, nem önnön érdekéről,
az már egy messzefénylő szabad jövő felé tör.
Semmim se volt s nem is lesz immár sosem nekem,
merengj el hát egy percre e gazdag életen;
szívemben nincs harag már, bosszú nem érdekel,
a világ újraépül, – s bár tiltják énekem,
az új falak tövében felhangzik majd szavam;
magamban élem át már mindazt, mi hátravan,
nem nézek vissza többé s tudom, nem véd meg engem
sem emlék, sem varázslat, – baljós a menny felettem;
ha megpillantsz, barátom, fordulj el és legyints.
Hol azelőtt az angyal állt a karddal, –
talán most senki sincs.
/Radnóti Miklós/
Eddig úgy ült szívemben a sok, rejtett harag,
mint alma magházában a négerbarna mag,
és tudtam, hogy egy angyal kísér, kezében kard van,
mögöttem jár, vigyáz rám s megvéd, ha kell, a bajban.
De aki egyszer egy vad hajnalon arra ébred,
hogy minden összeomlott s elindul mint kísértet,
kis holmiját elhagyja s jóformán meztelen,
annak szép, könnyüléptű szívében megterem
az érett és tűnődő kevésszavú alázat,
az másról szól, ha lázad, nem önnön érdekéről,
az már egy messzefénylő szabad jövő felé tör.
Semmim se volt s nem is lesz immár sosem nekem,
merengj el hát egy percre e gazdag életen;
szívemben nincs harag már, bosszú nem érdekel,
a világ újraépül, – s bár tiltják énekem,
az új falak tövében felhangzik majd szavam;
magamban élem át már mindazt, mi hátravan,
nem nézek vissza többé s tudom, nem véd meg engem
sem emlék, sem varázslat, – baljós a menny felettem;
ha megpillantsz, barátom, fordulj el és legyints.
Hol azelőtt az angyal állt a karddal, –
talán most senki sincs.
/Radnóti Miklós/
Egy hűvös téli szél talán
Elfújja bánatom s magányom messze száll
a múltat visszahozhatnám, de kár lenne
Jól tudom, így elfelejtem hát-
Néha mindent itt hagynék,
Nem szólnék senkinek, csak halkan eltűnnék.
De úgyis visszafordulnék,
Mert van néhány jó barát akik visszavárnak
még.
Mindig kell egy jó barát
Rám figyel és tartja is szavát
Ki jóban-rosszban mellém áll
Mert ennyi még nekem is jár.
Elkerülhet minden jó
Rosszul eshet néhány szó
Ezért kell egy jó barát!
Ha senki sincs már ott veled
Csak hívnod kell én ott leszek
Engem mindig megtalálsz...
Ha eltalál egy szó
jobb ha elfelejted
Ha bármi bánt
Te mindig számíthatsz rám!
Mennyi régi szép emlék
Közös álmok és száz titok
Mely összetart már rég
Volt már baj és száz veszély
Mind csak próbálták porba zúzni
Mit féltve őrzünk még.
Már megtanultam miért szép
ami közös bennünk mitől véd?
Látod nincs háború és nincsen vér
A barátság mindennél többet ér.
Ha elfáradnék,
Vagy rossz úton járnék és eltévednék
Csak szólj rám, mert hidd el hogy rád még
Hallgatnék, bármikor - ohohohoh!
V-Tech-Kell egy jóbarát
Elfújja bánatom s magányom messze száll
a múltat visszahozhatnám, de kár lenne
Jól tudom, így elfelejtem hát-
Néha mindent itt hagynék,
Nem szólnék senkinek, csak halkan eltűnnék.
De úgyis visszafordulnék,
Mert van néhány jó barát akik visszavárnak
még.
Mindig kell egy jó barát
Rám figyel és tartja is szavát
Ki jóban-rosszban mellém áll
Mert ennyi még nekem is jár.
Elkerülhet minden jó
Rosszul eshet néhány szó
Ezért kell egy jó barát!
Ha senki sincs már ott veled
Csak hívnod kell én ott leszek
Engem mindig megtalálsz...
Ha eltalál egy szó
jobb ha elfelejted
Ha bármi bánt
Te mindig számíthatsz rám!
Mennyi régi szép emlék
Közös álmok és száz titok
Mely összetart már rég
Volt már baj és száz veszély
Mind csak próbálták porba zúzni
Mit féltve őrzünk még.
Már megtanultam miért szép
ami közös bennünk mitől véd?
Látod nincs háború és nincsen vér
A barátság mindennél többet ér.
Ha elfáradnék,
Vagy rossz úton járnék és eltévednék
Csak szólj rám, mert hidd el hogy rád még
Hallgatnék, bármikor - ohohohoh!
V-Tech-Kell egy jóbarát
Mielőtt kiregizek .. kapsz egy dalt.. 
1. Nagy magányomban álmodoztam rólad,
Hogy egy napon visszajössz hozzám.
Képek, amiket itt hagytál nekem,
Egy emlék már, mely még mindig él.
2. A rossz perceim vissza-vissza térnek,
Ha véletlenül megtalállak téged,
Nézlek, és én már semmit nem értek,
Hogy búcsúzóul mért mondtad nekem:
R. "Mielőtt végleg elmegyek,
Kapsz egy képet rólam,
Ha hiányzom ezt mindig nézheted,
Szét is tépheted."
3. Négy szürke fal, egy rádió, egy asztal,
Egy nagy trikó, ezt még tőled kaptam,
Képek, én már semmit nem értek,
Hogy búcsúzóul mért mondtad nekem:
1. Nagy magányomban álmodoztam rólad,
Hogy egy napon visszajössz hozzám.
Képek, amiket itt hagytál nekem,
Egy emlék már, mely még mindig él.
2. A rossz perceim vissza-vissza térnek,
Ha véletlenül megtalállak téged,
Nézlek, és én már semmit nem értek,
Hogy búcsúzóul mért mondtad nekem:
R. "Mielőtt végleg elmegyek,
Kapsz egy képet rólam,
Ha hiányzom ezt mindig nézheted,
Szét is tépheted."
3. Négy szürke fal, egy rádió, egy asztal,
Egy nagy trikó, ezt még tőled kaptam,
Képek, én már semmit nem értek,
Hogy búcsúzóul mért mondtad nekem:
Desperado - Őrölten várlak ~♥~
Remegés puha halk üde fény erek
Hidegen ver a szív ugye kértelek
Ha a sors keze bármilyen messze ér
Ne feledd soha mennyire szerettél
Ôrülten várlak
Ôrülten félek
Mit ellopott vajon vissza adja e az élet
Ôrülten várlak
Ôrülten félek
Csak szeress ennyit kérek
Ma éjjel már
Végre visszajössz hozzám
Mint lágyan fújó szellô, a vihar után
Ma éjjel már
Végre újrakezdjük tán
Sok elszalasztott hosszú év után
Leveted szabadon buja vágyaid
Újra akarom élni kusza álmaid
Ami volt, s ami van szabad élvezet
Epizód ami végéhez érkezett
Remegés puha halk üde fény erek
Hidegen ver a szív ugye kértelek
Ha a sors keze bármilyen messze ér
Ne feledd soha mennyire szerettél
Ôrülten várlak
Ôrülten félek
Mit ellopott vajon vissza adja e az élet
Ôrülten várlak
Ôrülten félek
Csak szeress ennyit kérek
Ma éjjel már
Végre visszajössz hozzám
Mint lágyan fújó szellô, a vihar után
Ma éjjel már
Végre újrakezdjük tán
Sok elszalasztott hosszú év után
Leveted szabadon buja vágyaid
Újra akarom élni kusza álmaid
Ami volt, s ami van szabad élvezet
Epizód ami végéhez érkezett
Ossian:
Az ész a főnököd
Nem jóbarát
Nem tűri a tréfát
A fantáziát
Alul a szíved
Szegény rokon
Robotolt érted
De nem vette zokon
Szív és az Ész
Egy józan, egy merész
A kettő párharcából
Dől el, merre mész
Láncra vert kéz
Sorsod most nehéz
Fellázadt a szíved
Végre harcra kész
Az ész egy zsarnok
Szívedbe lát
Tűrnöd kell hát
A logikád szavát
Szíved már unja
Lázadna már
Nem várja tovább
A megváltó csodát
Szív és az Ész
Egy józan, egy merész
A kettő párharcából
Dől el, merre mész
Láncra vert kéz
Sorsod most nehéz
Fellázadt a szíved
Végre harcra kész
Az ész a főnököd
Nem jóbarát
Nem tűri a tréfát
A fantáziát
Alul a szíved
Szegény rokon
Robotolt érted
De nem vette zokon
Szív és az Ész
Egy józan, egy merész
A kettő párharcából
Dől el, merre mész
Láncra vert kéz
Sorsod most nehéz
Fellázadt a szíved
Végre harcra kész
Az ész egy zsarnok
Szívedbe lát
Tűrnöd kell hát
A logikád szavát
Szíved már unja
Lázadna már
Nem várja tovább
A megváltó csodát
Szív és az Ész
Egy józan, egy merész
A kettő párharcából
Dől el, merre mész
Láncra vert kéz
Sorsod most nehéz
Fellázadt a szíved
Végre harcra kész
Követhetnélek, de a szív, a szív már nem hagy
Nekem nem szabad
Egy dal kísért a rádión
A membrán szétszakad,
A hangod úgy karol
Hiába érzem, értem mindegyik szavad
Nekem nem szabad
Egy más világ, dallamán
Üvöltöm át veled, az éj mély
Bársonyát.
Nézd, a hajnal járja át szárnyamat,
Nekem nem szabad..
Követhetnélek, de a szív,
A szív már nem hagy
Elérhetnélek, de túl közel, túl
messze vagy
Hiába látom, álmom ring a part alatt
Nekem nem szabad
Nem, nem, nem szabad
Követhetnélek, de a szív
A szív már nem hagy
Elérhetnélek, de egyszerre közel és
Egyszerre messze vagy
Minden határon innen, minden határon túl
Csak hallgatom, milyen könnyű vagy
Mást nem szabad...
Nekem nem szabad...
menni nem szabad...
elmenni nem szabad...
Veled...
/Rúzsa Magdi/
Nekem nem szabad
Egy dal kísért a rádión
A membrán szétszakad,
A hangod úgy karol
Hiába érzem, értem mindegyik szavad
Nekem nem szabad
Egy más világ, dallamán
Üvöltöm át veled, az éj mély
Bársonyát.
Nézd, a hajnal járja át szárnyamat,
Nekem nem szabad..
Követhetnélek, de a szív,
A szív már nem hagy
Elérhetnélek, de túl közel, túl
messze vagy
Hiába látom, álmom ring a part alatt
Nekem nem szabad
Nem, nem, nem szabad
Követhetnélek, de a szív
A szív már nem hagy
Elérhetnélek, de egyszerre közel és
Egyszerre messze vagy
Minden határon innen, minden határon túl
Csak hallgatom, milyen könnyű vagy
Mást nem szabad...
Nekem nem szabad...
menni nem szabad...
elmenni nem szabad...
Veled...
/Rúzsa Magdi/
Presser Gábor- Nem szerethet mindenki
1. Lehetsz jó, és lehetsz jobb,
És a szíved lehet még nagyobb,
És a jó pontok nem férnek el a jegyzőkönyvben.
2. És lehetsz hős, ó, nagyon nagy,
És már mindened szétosztottad,
És a szobor már kész, és egy csapat zenész már húzza.
3. És az angyal a válladra száll,
És a másik a zongorán áll,
És a fénycsík is körbeért már, de még nem tudod, nem tudod,
R1. Hogy hiába hüppög mindenki,
Hiába ujjong mindenki,
Hiába ordít mindenki,
Nem szerethet mindenki.
4. Most már szép, most már jó,
A csúcson vagy, jól látható,
Érzed, megtettél mindent, és a végére minden jó lesz.
5. Csoportkép, de a csoport szép,
Mennyi fény, s hogy ámul a nép!
S a jól ismert fényképész nagyot kacsint: ez jó lesz!
6. És a művésznő folyton beszél,
És a bajnok a válladhoz ér,
És már érted, hogy mi mennyit ér, csak még nem tudod, nem tudod,
R2. Hogy hiába volt ott mindenki,
Hiába látta mindenki,
Hiába tapsolt mindenki,
Nem szerethet mindenki.
R3.Hiába csápolt mindenki,
Hiába fújja mindenki,
Hiába mondja mindenki,
Nem szerethet mindenki.
Jól van, jól van,
Jól van, jól van,
Na jól van, jól van,
Jól van, jól van.
7. Néhány nap, hatvan levél,
És a szép asszony interjút kér,
Nála mindenki megszólal, s mindenki szép és pontos.
8. Mennél már, kicsi nehéz,
Az ott figyel, az ott meg néz,
De azért nem nagyon rossz, ezerszer jobb, mint rég volt.
9. És a fanfár is hallatszik már,
És az elnök is átadná már,
És a kórus úgy izgul, és vár,
csak még nem tudod, még mindig nem tudod,
R4. Hogy hiába ordít mindenki,
Hiába ordított mindenki,
Hiába tapsolt mindenki,
Nem szerethet mindenki.
1. Lehetsz jó, és lehetsz jobb,
És a szíved lehet még nagyobb,
És a jó pontok nem férnek el a jegyzőkönyvben.
2. És lehetsz hős, ó, nagyon nagy,
És már mindened szétosztottad,
És a szobor már kész, és egy csapat zenész már húzza.
3. És az angyal a válladra száll,
És a másik a zongorán áll,
És a fénycsík is körbeért már, de még nem tudod, nem tudod,
R1. Hogy hiába hüppög mindenki,
Hiába ujjong mindenki,
Hiába ordít mindenki,
Nem szerethet mindenki.
4. Most már szép, most már jó,
A csúcson vagy, jól látható,
Érzed, megtettél mindent, és a végére minden jó lesz.
5. Csoportkép, de a csoport szép,
Mennyi fény, s hogy ámul a nép!
S a jól ismert fényképész nagyot kacsint: ez jó lesz!
6. És a művésznő folyton beszél,
És a bajnok a válladhoz ér,
És már érted, hogy mi mennyit ér, csak még nem tudod, nem tudod,
R2. Hogy hiába volt ott mindenki,
Hiába látta mindenki,
Hiába tapsolt mindenki,
Nem szerethet mindenki.
R3.Hiába csápolt mindenki,
Hiába fújja mindenki,
Hiába mondja mindenki,
Nem szerethet mindenki.
Jól van, jól van,
Jól van, jól van,
Na jól van, jól van,
Jól van, jól van.
7. Néhány nap, hatvan levél,
És a szép asszony interjút kér,
Nála mindenki megszólal, s mindenki szép és pontos.
8. Mennél már, kicsi nehéz,
Az ott figyel, az ott meg néz,
De azért nem nagyon rossz, ezerszer jobb, mint rég volt.
9. És a fanfár is hallatszik már,
És az elnök is átadná már,
És a kórus úgy izgul, és vár,
csak még nem tudod, még mindig nem tudod,
R4. Hogy hiába ordít mindenki,
Hiába ordított mindenki,
Hiába tapsolt mindenki,
Nem szerethet mindenki.
Lana Del Rey - Blue Jeans - Kék farmer
Kék farmer, fehér ing,
Besétáltál a szobába és rögtön tudtad, hogy csorgatom utánad a nyálamat,
James Dean-re emlékeztetett, 100%ig,
Elképesztő vagy és olyan halálos, mint a rá-ák,
Én hip hop-ot hallgatva nőttem fel, te pedig olyan punk rocker féle voltál,
Mégis, jobban illettél rám, mint a kedvenc pulóverem, és tudom,
Hogy a szerelem aljas, és sok fájdalommal jár, De még most is emlékszem arra a dacemberi napra, amikor megismertük egymást, ó bébi!
[Refrén]
Szeretni foglak az idők végezetéig,
Akár évmilliókat is várnék rád,
Ígérd meg, hogy emlékezni fogsz arra, hogy hozzám tartozol,
Átlátsz a könnyeiden bébi?
Jobban szeretlek, mint azok a ribancok, akikkel előttem együtt voltál,
Mondd, hogy emlékezni fogsz, ó bébi, mondd, hogy emlékezni fogsz,
Szeretni foglak az idők végezetéig
Nagy álmok, gengszteresek,
Azt mondtad, hogy el kell hagynod ahhoz, hogy újrakezdhesd az életedet,
Mire én: „Kérlek ne! Maradj itt”
Nincs szükségünk pénzre, mi anélkül is elboldogulunk,
De elment vasárnap, és kifelé menet még odavetette, hogy hazajön másnap,
Fenn maradtam és vártam, rossz előérzettel, és keserű ízzel a számban,
Rossz társaságba keveredett, és
Utoljára azt hallottam róla, hogy „Rajtakapták”
[Refrén]
Minden este elmentél,
És ezzel nem is volt semmi bajom, mert
Megmondtam neked, hogy nem számít mit tettél, akkor is kiállok melletted,
Mert belehalnék, ha nem lehetnék veled,
Akár szívás, akár csodás az életed,
Mert basszus, te legalább megpróbáltad.
De, amikor kisétáltál azon az ajtón, akkor magaddal vitted egy részemet,
Másra értettem, amikor azt mondtam neked, hogy többet szeretnék tőled,
Csak azt szeretném, ha minden a régi lenne, Áttáncoltuk az estét
Aztán elvettek tőlem - kiloptak téged az életemből
Csak arra kell emlékezned, hogy…
Kék farmer, fehér ing,
Besétáltál a szobába és rögtön tudtad, hogy csorgatom utánad a nyálamat,
James Dean-re emlékeztetett, 100%ig,
Elképesztő vagy és olyan halálos, mint a rá-ák,
Én hip hop-ot hallgatva nőttem fel, te pedig olyan punk rocker féle voltál,
Mégis, jobban illettél rám, mint a kedvenc pulóverem, és tudom,
Hogy a szerelem aljas, és sok fájdalommal jár, De még most is emlékszem arra a dacemberi napra, amikor megismertük egymást, ó bébi!
[Refrén]
Szeretni foglak az idők végezetéig,
Akár évmilliókat is várnék rád,
Ígérd meg, hogy emlékezni fogsz arra, hogy hozzám tartozol,
Átlátsz a könnyeiden bébi?
Jobban szeretlek, mint azok a ribancok, akikkel előttem együtt voltál,
Mondd, hogy emlékezni fogsz, ó bébi, mondd, hogy emlékezni fogsz,
Szeretni foglak az idők végezetéig
Nagy álmok, gengszteresek,
Azt mondtad, hogy el kell hagynod ahhoz, hogy újrakezdhesd az életedet,
Mire én: „Kérlek ne! Maradj itt”
Nincs szükségünk pénzre, mi anélkül is elboldogulunk,
De elment vasárnap, és kifelé menet még odavetette, hogy hazajön másnap,
Fenn maradtam és vártam, rossz előérzettel, és keserű ízzel a számban,
Rossz társaságba keveredett, és
Utoljára azt hallottam róla, hogy „Rajtakapták”
[Refrén]
Minden este elmentél,
És ezzel nem is volt semmi bajom, mert
Megmondtam neked, hogy nem számít mit tettél, akkor is kiállok melletted,
Mert belehalnék, ha nem lehetnék veled,
Akár szívás, akár csodás az életed,
Mert basszus, te legalább megpróbáltad.
De, amikor kisétáltál azon az ajtón, akkor magaddal vitted egy részemet,
Másra értettem, amikor azt mondtam neked, hogy többet szeretnék tőled,
Csak azt szeretném, ha minden a régi lenne, Áttáncoltuk az estét
Aztán elvettek tőlem - kiloptak téged az életemből
Csak arra kell emlékezned, hogy…
Vad Fruttik - Lehetek én is ~♥♥♥~ nagyon szép ez a verzió
Fásultan vár, végtelen sorban áll - én vagyok
Hajnalban indul, s a munkára gondol - én vagyok
Egy kórházi ágyból a plafonra bámul
Vagy vigaszt remélve a pohár után nyúl
Vakon keresgél, ahogy te is kerestél - én vagyok
Plakátokon masíroznak az igazi hősök
Vagy elképzelt lovakon vágtatnak az ismerősök
Nekem Te vagy a hősöm, kire fel kell hogy nézzek
Milliókkal együtt lélegzel, tudom, érzed
Lehetnél Te is, lehetek én is az az egy
Az az egy
Az az egy
(Refrén
Lehetek én is, lehetek én is az egyetlen
Kinek szíve eddig még soha nem tapasztalt mértékben
Korlátok nélkül növekszik egyre
A sztratoszférán át tör a végtelenbe
Lehetek én is, lehetek én is az az egy
Az az egy
Egy példabeszédben egy arc a tömegből a többiek előtt halad
Szentjánosbogárként fényt visz a hátán, így mutatva utat
Én biztatnám azt, aki kilép a sorból, és bátran előttem megy
Mert tudom, hogy jöhetsz még te is a fénnyel
Vagy lehetek én is az az egy
Az az egy
(Refrén)
Lehetek én is, lehetek én is az egyetlen
Kinek szíve eddig még soha nem tapasztalt mértékben
Folyton csak érez, s a tiéddel dobban
Kivérzik lassan így, ebben a dalban
Lehetek én is, lehetek én is az az egy
Az az egy
Fásultan vár, végtelen sorban áll - én vagyok
Hajnalban indul, s a munkára gondol - én vagyok
Egy kórházi ágyból a plafonra bámul
Vagy vigaszt remélve a pohár után nyúl
Vakon keresgél, ahogy te is kerestél - én vagyok
Plakátokon masíroznak az igazi hősök
Vagy elképzelt lovakon vágtatnak az ismerősök
Nekem Te vagy a hősöm, kire fel kell hogy nézzek
Milliókkal együtt lélegzel, tudom, érzed
Lehetnél Te is, lehetek én is az az egy
Az az egy
Az az egy
(Refrén
Lehetek én is, lehetek én is az egyetlen
Kinek szíve eddig még soha nem tapasztalt mértékben
Korlátok nélkül növekszik egyre
A sztratoszférán át tör a végtelenbe
Lehetek én is, lehetek én is az az egy
Az az egy
Egy példabeszédben egy arc a tömegből a többiek előtt halad
Szentjánosbogárként fényt visz a hátán, így mutatva utat
Én biztatnám azt, aki kilép a sorból, és bátran előttem megy
Mert tudom, hogy jöhetsz még te is a fénnyel
Vagy lehetek én is az az egy
Az az egy
(Refrén)
Lehetek én is, lehetek én is az egyetlen
Kinek szíve eddig még soha nem tapasztalt mértékben
Folyton csak érez, s a tiéddel dobban
Kivérzik lassan így, ebben a dalban
Lehetek én is, lehetek én is az az egy
Az az egy
Tankcsapda- Nem lesz jobb
Hagyd, el a reményt
Ide te is beléptél
Gyere, oltsd el a fényt
Látod, megint betéptél de én is
Elhagyom a testem
Messze kerülök
Nagyon mély szakadékba estem
Többé nem menekülök
A halálom napján
Világháborús bombázógépen
Pilóták jönnek és
Csillaghajók a keleti égen és
Mégsem visz el az út minket
Sehova innen csak a
Hosszú alagút ami mindenen átvezet
Születni kín volt nem élvezet
De a végét ha várod nagyon
Saját magadat vered agyon és
Nem lesz jobb nem lesz rosszabb
Nem lesz rövidebb nem lesz hosszabb
Az út amit meg kell tenned
Ha belekezdtél hát meg kell enned
Mindent amit magadnak főztél
Vesztes vagy hiába győztél
A harc még nem ért véget…
…benned
Ha eljön az ideje el kell menned és
Nem lesz jobb nem lesz rosszabb
Nem lesz rövidebb nem lesz hosszabb
Nem lesz jobb nem lesz rosszabb….
Hagyd, el a reményt
Ide te is beléptél
Gyere, oltsd el a fényt
Látod, megint betéptél de én is
Elhagyom a testem
Messze kerülök
Nagyon mély szakadékba estem
Többé nem menekülök
A halálom napján
Világháborús bombázógépen
Pilóták jönnek és
Csillaghajók a keleti égen és
Mégsem visz el az út minket
Sehova innen csak a
Hosszú alagút ami mindenen átvezet
Születni kín volt nem élvezet
De a végét ha várod nagyon
Saját magadat vered agyon és
Nem lesz jobb nem lesz rosszabb
Nem lesz rövidebb nem lesz hosszabb
Az út amit meg kell tenned
Ha belekezdtél hát meg kell enned
Mindent amit magadnak főztél
Vesztes vagy hiába győztél
A harc még nem ért véget…
…benned
Ha eljön az ideje el kell menned és
Nem lesz jobb nem lesz rosszabb
Nem lesz rövidebb nem lesz hosszabb
Nem lesz jobb nem lesz rosszabb….
Kimnowak - Édes ~♥~ (neked.. hallgasd meg )~♥~
Megőrjít a hangod a telefonban, kiszárad a szám.
Egy szívroham, ahogy nyílik az ajtó, és kattan a zár.
Siess, siess, siess! Érzem, hogy elönt a láz.
Ügyes, ügyes, ügyes! Elindul velem a ház.
Kés a nyelved, szakítsd fel bőröm bársonyát!
Érzem, a vér mézédes illata a fejembe szállt.
Gyere vegyél, vegyél, vegyél! Ma éjjel a tiéd vagyok.
Gyere egyél, egyél, egyél! Ma mindent neked adok.
Édes, gyere és sodorj a mélybe!
Édes, hát meríts a fénybe!
Talán csak egy pont a mindenség, s egy pillanat az öröklét.
Édes, hát kérlek, most ne törd szét!
Siess, siess, siess! Érzem, hogy elönt a láz.
Ügyes, ügyes, ügyes! Elindul velem a ház.
Forró eső vagy, lassú méreg, éhség a neved.
Megszökni késő, leszokni rólad nem lehet.
Egy ölelés, ölelés, ölelés - ma mindenem neked adom.
Egy lövés, lövés, lövés hasít át a hajnalon.
Édes, gyere és sodorj a mélybe!
Édes, hát meríts a fénybe!
Talán csak egy pont a mindenség, s egy pillanat az öröklét.
Édes, hát kérlek, most ne törd szét!
Édes, gyere és sodorj a mélybe!
Édes, hát meríts a fénybe!
Talán csak egy pont a mindenség, s egy pillanat az öröklét.
Édes, hát kérlek, most ne törd,
Kérlek, most ne törd,
Kérlek, most ne törd szét!
Csak egy pillanat az öröklét.
Gyere és sodorj a mélybe!
Gyere és meríts a fénybe!
Édes, hát kérlek, most ne törd szét.
Gyere és sodorj,
Gyere és sodorj,
Gyere és taszítsd a fénybe!
Édes,
Csak egy pillanat,
Csak egy pillanat,
Csak egy pillanat az öröklét.
Gyere, kérlek, most ne törd szét!
Megőrjít a hangod a telefonban, kiszárad a szám.
Egy szívroham, ahogy nyílik az ajtó, és kattan a zár.
Siess, siess, siess! Érzem, hogy elönt a láz.
Ügyes, ügyes, ügyes! Elindul velem a ház.
Kés a nyelved, szakítsd fel bőröm bársonyát!
Érzem, a vér mézédes illata a fejembe szállt.
Gyere vegyél, vegyél, vegyél! Ma éjjel a tiéd vagyok.
Gyere egyél, egyél, egyél! Ma mindent neked adok.
Édes, gyere és sodorj a mélybe!
Édes, hát meríts a fénybe!
Talán csak egy pont a mindenség, s egy pillanat az öröklét.
Édes, hát kérlek, most ne törd szét!
Siess, siess, siess! Érzem, hogy elönt a láz.
Ügyes, ügyes, ügyes! Elindul velem a ház.
Forró eső vagy, lassú méreg, éhség a neved.
Megszökni késő, leszokni rólad nem lehet.
Egy ölelés, ölelés, ölelés - ma mindenem neked adom.
Egy lövés, lövés, lövés hasít át a hajnalon.
Édes, gyere és sodorj a mélybe!
Édes, hát meríts a fénybe!
Talán csak egy pont a mindenség, s egy pillanat az öröklét.
Édes, hát kérlek, most ne törd szét!
Édes, gyere és sodorj a mélybe!
Édes, hát meríts a fénybe!
Talán csak egy pont a mindenség, s egy pillanat az öröklét.
Édes, hát kérlek, most ne törd,
Kérlek, most ne törd,
Kérlek, most ne törd szét!
Csak egy pillanat az öröklét.
Gyere és sodorj a mélybe!
Gyere és meríts a fénybe!
Édes, hát kérlek, most ne törd szét.
Gyere és sodorj,
Gyere és sodorj,
Gyere és taszítsd a fénybe!
Édes,
Csak egy pillanat,
Csak egy pillanat,
Csak egy pillanat az öröklét.
Gyere, kérlek, most ne törd szét!
Presser Gábor : Ugye ott leszel
Ugye adsz majd, mikor kérni kell
S ugye kérsz majd, mikor neked kell
Ugye vállalod, ha varázsolni kell
S aztán elhúzol majd macskaléptekkel-
Ugye adsz majd, mikor inni kell
S ugye fogsz majd, mikor esni kell
Ugye írsz majd nekem, szép kicsi verseket
Mind arról szól, hogy milyen jó neked.
Ugye eljössz, mikor vágyom rád
Nem lesz rajtad, csak a nagykabát
Aztán nálam hagyod a szerelmed illatát
Majd jelentkezem, ha újra vágyom rád.
És majd nézlek, ahogy mellém ülsz
S aztán mégis, újra összegyűrsz
ugye szép lesz a fényképem veled
Majd találsz nekünk egy frekventált helyet - a faladon
S ugye úgy lesz, ahogy ígérted
Ha meg máshogy, ugye megérted
És ha elvennék a maradék jókedvem
Te ott termesz és visszalopod nekem
Ugye sírsz majd, mikor elmegyek
Pedig látod, hogy csak viccelek
Ugye rám hajolsz, ha vígasztalni kell
És elszáguldunk 190-nel
Ugye adsz majd, mikor kérni kell
S ugye kérsz majd, mikor neked kell
Ugye vállalod, ha varázsolni kell
S aztán elhúzol majd macskaléptekkel-
Ugye adsz majd, mikor inni kell
S ugye fogsz majd, mikor esni kell
Ugye írsz majd nekem, szép kicsi verseket
Mind arról szól, hogy milyen jó neked.
Ugye eljössz, mikor vágyom rád
Nem lesz rajtad, csak a nagykabát
Aztán nálam hagyod a szerelmed illatát
Majd jelentkezem, ha újra vágyom rád.
És majd nézlek, ahogy mellém ülsz
S aztán mégis, újra összegyűrsz
ugye szép lesz a fényképem veled
Majd találsz nekünk egy frekventált helyet - a faladon
S ugye úgy lesz, ahogy ígérted
Ha meg máshogy, ugye megérted
És ha elvennék a maradék jókedvem
Te ott termesz és visszalopod nekem
Ugye sírsz majd, mikor elmegyek
Pedig látod, hogy csak viccelek
Ugye rám hajolsz, ha vígasztalni kell
És elszáguldunk 190-nel
Kowalsky meg a Vega: Otthon, Édes Otthon
Bár nem tudom, még merre van?
ott minden lépés nyomtalan,
és minden hajnal színarany.
Szólj majd,
szólok én is ha látom majd,
ott azt mondják,
hogy mindig béke van.
Ha eleged van magadból néha
lehúz az örvény, tudom kevés a tréfa
De nem mindig a szép, az okosak útja,
Mert a paradicsom felé mindig rögös a túra.
Ne szívd mellre, az kinek jó?
Értelmes embernek az nem való.
Hiszen a legszebb a nyitott szív, s a tiszta szó.
Nem mindig megy magától minden,
Akarni kell, anélkül semmi sincsen.
Én örülök, hogy vagy, és ez mindig így lesz.
Megvárlak akkor is, ha későn kezdesz.
Mert van egy hely, otthon, édes otthon,
Mert együtt jutunk át majd azon a ponton,
Ahol nincs már semmi baj, csak mindig jó.
Bár nem tudom, még merre van?
ott minden lépés nyomtalan,
és minden hajnal színarany.
Szólj majd,
szólok én is ha látom majd,
ott azt mondják,
hogy mindig béke van.
Már néha látom, merre van.
Ott minden dalnak színe van,
És minden hangja színarany.
Szólj majd,
szólok én is – bár azt mondják,
hogy nem kell kulcs,
mert mindig nyitva van.
Jól látod, mitől szép egy reggel,
Minden fűszál ünnepel, és soha ne felejtsd el,
azt, hogy öröm vagy valakinek,
hiszen soha nem vagy magad, mert az nagyon nagy...(?)
Akkor nyílik meg az édes otthon,
Nevetni fogunk majd az összes gondon.
Mert a legszebb a tiszta szív, mert csak az jó.
Bár nem tudom, még merre van
ott minden lépés nyomtalan,
és minden hajnal színarany.
Szólj majd,
szólók én is ha látom majd,
ott azt mondják,
hogy mindig béke van.
Bár nem tudom, még merre van?
ott minden lépés nyomtalan,
és minden hajnal színarany.
Szólj majd,
szólok én is ha látom majd,
ott azt mondják,
hogy mindig béke van.
Ha eleged van magadból néha
lehúz az örvény, tudom kevés a tréfa
De nem mindig a szép, az okosak útja,
Mert a paradicsom felé mindig rögös a túra.
Ne szívd mellre, az kinek jó?
Értelmes embernek az nem való.
Hiszen a legszebb a nyitott szív, s a tiszta szó.
Nem mindig megy magától minden,
Akarni kell, anélkül semmi sincsen.
Én örülök, hogy vagy, és ez mindig így lesz.
Megvárlak akkor is, ha későn kezdesz.
Mert van egy hely, otthon, édes otthon,
Mert együtt jutunk át majd azon a ponton,
Ahol nincs már semmi baj, csak mindig jó.
Bár nem tudom, még merre van?
ott minden lépés nyomtalan,
és minden hajnal színarany.
Szólj majd,
szólok én is ha látom majd,
ott azt mondják,
hogy mindig béke van.
Már néha látom, merre van.
Ott minden dalnak színe van,
És minden hangja színarany.
Szólj majd,
szólok én is – bár azt mondják,
hogy nem kell kulcs,
mert mindig nyitva van.
Jól látod, mitől szép egy reggel,
Minden fűszál ünnepel, és soha ne felejtsd el,
azt, hogy öröm vagy valakinek,
hiszen soha nem vagy magad, mert az nagyon nagy...(?)
Akkor nyílik meg az édes otthon,
Nevetni fogunk majd az összes gondon.
Mert a legszebb a tiszta szív, mert csak az jó.
Bár nem tudom, még merre van
ott minden lépés nyomtalan,
és minden hajnal színarany.
Szólj majd,
szólók én is ha látom majd,
ott azt mondják,
hogy mindig béke van.
Road: Nem kell más
Te ugyanúgy akarsz, ahogy én téged,
És éjjel az ágyban is ugyanazt érzed.
Én látom a szemeden, ha nem is mondod;
Őrültek vagyunk és nem bolondok!
Nem kell más, úgy csókolnám a szádat,
Letépném az összes ruhádat,
Ahogy azt nem csinálta még más!
Nem kell más, amikor a szemembe nézel,
majd attól a tűztől égsz el,
Amit te bennem gyújtottál,
És nem kell más!
Ugye játszottál már a gondolattal,
Hogy egyszer majd mellettem ér a hajnal?
Édes hangod a fülembe súgja:
Nem volt elég, csináljuk újra!
Nem kell más, én mint egy állat
elevenen felfalnálak,
Miközben szétszakítanál.
Nem kell más!
Én nem sokat kérek:
Nyelvem hegyén a véred,
Te pedig a torkom harapd át,
És nem kell más
Nem kell más, úgy kívánom a szádat,
Csókolni a kezed, a lábad,
Érezni a bőröd illatát,
Nem kell más
Jó a kocsiban, a kádban,
Jó a fűben, az előszobában
Nekem mindegy hol jön ránk
Nem kell más!
Nem értek a szóból,
Sose legyen elég a jóból,
Örökre elcsábítottál!
Nem kell más!
Úgy akarlak téged
Nem érzed, megőrülök érted,
Adj hát nekem egy éjszakát!
És nem kell más!
(Nem kell más
Nem kell más
Nem kell más
Nem kell más)
Te ugyanúgy akarsz, ahogy én téged,
És éjjel az ágyban is ugyanazt érzed.
Én látom a szemeden, ha nem is mondod;
Őrültek vagyunk és nem bolondok!
Nem kell más, úgy csókolnám a szádat,
Letépném az összes ruhádat,
Ahogy azt nem csinálta még más!
Nem kell más, amikor a szemembe nézel,
majd attól a tűztől égsz el,
Amit te bennem gyújtottál,
És nem kell más!
Ugye játszottál már a gondolattal,
Hogy egyszer majd mellettem ér a hajnal?
Édes hangod a fülembe súgja:
Nem volt elég, csináljuk újra!
Nem kell más, én mint egy állat
elevenen felfalnálak,
Miközben szétszakítanál.
Nem kell más!
Én nem sokat kérek:
Nyelvem hegyén a véred,
Te pedig a torkom harapd át,
És nem kell más
Nem kell más, úgy kívánom a szádat,
Csókolni a kezed, a lábad,
Érezni a bőröd illatát,
Nem kell más
Jó a kocsiban, a kádban,
Jó a fűben, az előszobában
Nekem mindegy hol jön ránk
Nem kell más!
Nem értek a szóból,
Sose legyen elég a jóból,
Örökre elcsábítottál!
Nem kell más!
Úgy akarlak téged
Nem érzed, megőrülök érted,
Adj hát nekem egy éjszakát!
És nem kell más!
(Nem kell más
Nem kell más
Nem kell más
Nem kell más)
imááádoooommmmm
(Ez egy válasz PIROSTANGA üzenetére (2012. 05. 01. kedd 12:40), amit ide kattintva olvashatsz)
2012. 05. 01. kedd 12:40
Majka feat BLR &Curtis:
Belehalok:
Ref.
Kicsikét szűk a világ nekem,
Keresem benne még a helyem,
Nem látom tisztán a holnapot,
Lehet hogy ebbe én ma még belehalok!
Félig telt poharak az asztalon,
Ha úgy tartja kedvem, néha beleiszom,
Szólj rám, ha egyszer véletlen,
Össze futnánk, egy másik Életben!
BLR:
Volt amikor azt hittem, hogy nincs ami megállít,
De tudom, ha esik, a magamfajta megázik,
Megbecsülöm, hiszen már hamar elillan a gyönyör,
Hiába mászok ki, mindig jön ugyanaz a gödör!
Felismertem, és már meg is bántam a hibáim,
Hiszem, hogy odafenn meghallgatják az imáim,
Úszom az árral és hiába látom: messze a part,
Az éj leple alatt én csak tovább írom a dalt!
Nem tudom mi lesz majd, ha megunom az egészet,
De még ezt itt hagyom nektek, mielőtt lelépek,
Én a szívembe zárok mindenkit, aki megértett,
Itt bennem, engem már csak ez éltet!
Eddig sem adtam fel a hitem, ezután sem fogom,
Akkor sem, ha becsúszik az Élettől egy-két pofon,
Míg a szívemben bármi lesz , ha sírni lesz is okom,
Mindig ott lesz velem: a papír, a toll, a mikrofon!
Ref.
Kicsikét szűk a világ nekem,
Keresem benne még a helyem,
Nem látom tisztán a holnapot,
Lehet hogy ebbe én ma még belehalok!
Félig telt poharak az asztalon,
Ha úgy tartja kedvem, néha beleiszom,
Szólj rám, ha egyszer véletlen,
Össze futnánk, egy másik Életben!
Emlékszem, egész mást akartam, ez előtt 10 évvel,
Akkor még azt hittem, bárkivel elbánok fél kézzel,
Kellett egy évtized hogy rá tudjak jönni,
Hogy ami meg fog ölni, az nem a többi ember,
Hanem az én-központú rendszer, amit pont azért hoztam létre
Hogy ne kerüljek trébe! És nézd meg: hogy mit adott most az Isten,
Mert semmim sincsen, összedőlt minden, megszűnt amiben hittem!
Kellett volna a sorstól, egy büdös nagy pofon!
Ami akkorát csattan az arcomon,
Hogy eszembe sem jut, hogy melyik a rossz út,
Valami kéz, ami visszahúz!
De nem volt senki, aki példát mutatott volna,
Apám régen elment, anyám meg mond meg, minek is szólna,
Mikor úgy is tudja hogy a fia, csak egy önpusztító barom,
Ha kell 100 fokon égek, és a véleményt mind le szarom!
És hiába van pénz a zsebemben, ha szálka vagyok a szemedben,
Nektek írtam a dalokat, úgyhogy jusson eszedbe:
Mikor engem kritizálsz, kicsikét magadat is bántod,
Mert görbe tükröt mutatok neked, amiben saját magad látod!
Nem kell hogy arról szóljon minden nóta, mekkora raj vagyok,
Nem kell hogy azt hidd: én bármit, bárhol megkapok!
10 éve próbálok, ugyan az a srác lenni,
De megváltozott a világ, én is megváltoztam: ENNYI!
Ref.
Kicsikét szűk a világ nekem,
Keresem benne még a helyem,
Nem látom tisztán a holnapot,
Lehet hogy ebbe én ma még belehalok!
Félig telt poharak az asztalon,
Ha úgy tartja kedvem, néha beleiszom,
Szólj rám, ha egyszer véletlen,
Össze futnánk, egy másik Életben!
Curtis:
Jó pár gond, amit sajnálom megéltem,
Igaz út, mit a hamisra cseréltem,
Volt sok fájdalom, azóta elégtek,
Angyalok követtek, imáik elértek!
Voltam rossz példa, szálka a szemekben,
Égre nézek, rózsafüzér a kezemben,
Mondták pára
Belehalok:
Ref.
Kicsikét szűk a világ nekem,
Keresem benne még a helyem,
Nem látom tisztán a holnapot,
Lehet hogy ebbe én ma még belehalok!
Félig telt poharak az asztalon,
Ha úgy tartja kedvem, néha beleiszom,
Szólj rám, ha egyszer véletlen,
Össze futnánk, egy másik Életben!
BLR:
Volt amikor azt hittem, hogy nincs ami megállít,
De tudom, ha esik, a magamfajta megázik,
Megbecsülöm, hiszen már hamar elillan a gyönyör,
Hiába mászok ki, mindig jön ugyanaz a gödör!
Felismertem, és már meg is bántam a hibáim,
Hiszem, hogy odafenn meghallgatják az imáim,
Úszom az árral és hiába látom: messze a part,
Az éj leple alatt én csak tovább írom a dalt!
Nem tudom mi lesz majd, ha megunom az egészet,
De még ezt itt hagyom nektek, mielőtt lelépek,
Én a szívembe zárok mindenkit, aki megértett,
Itt bennem, engem már csak ez éltet!
Eddig sem adtam fel a hitem, ezután sem fogom,
Akkor sem, ha becsúszik az Élettől egy-két pofon,
Míg a szívemben bármi lesz , ha sírni lesz is okom,
Mindig ott lesz velem: a papír, a toll, a mikrofon!
Ref.
Kicsikét szűk a világ nekem,
Keresem benne még a helyem,
Nem látom tisztán a holnapot,
Lehet hogy ebbe én ma még belehalok!
Félig telt poharak az asztalon,
Ha úgy tartja kedvem, néha beleiszom,
Szólj rám, ha egyszer véletlen,
Össze futnánk, egy másik Életben!
Emlékszem, egész mást akartam, ez előtt 10 évvel,
Akkor még azt hittem, bárkivel elbánok fél kézzel,
Kellett egy évtized hogy rá tudjak jönni,
Hogy ami meg fog ölni, az nem a többi ember,
Hanem az én-központú rendszer, amit pont azért hoztam létre
Hogy ne kerüljek trébe! És nézd meg: hogy mit adott most az Isten,
Mert semmim sincsen, összedőlt minden, megszűnt amiben hittem!
Kellett volna a sorstól, egy büdös nagy pofon!
Ami akkorát csattan az arcomon,
Hogy eszembe sem jut, hogy melyik a rossz út,
Valami kéz, ami visszahúz!
De nem volt senki, aki példát mutatott volna,
Apám régen elment, anyám meg mond meg, minek is szólna,
Mikor úgy is tudja hogy a fia, csak egy önpusztító barom,
Ha kell 100 fokon égek, és a véleményt mind le szarom!
És hiába van pénz a zsebemben, ha szálka vagyok a szemedben,
Nektek írtam a dalokat, úgyhogy jusson eszedbe:
Mikor engem kritizálsz, kicsikét magadat is bántod,
Mert görbe tükröt mutatok neked, amiben saját magad látod!
Nem kell hogy arról szóljon minden nóta, mekkora raj vagyok,
Nem kell hogy azt hidd: én bármit, bárhol megkapok!
10 éve próbálok, ugyan az a srác lenni,
De megváltozott a világ, én is megváltoztam: ENNYI!
Ref.
Kicsikét szűk a világ nekem,
Keresem benne még a helyem,
Nem látom tisztán a holnapot,
Lehet hogy ebbe én ma még belehalok!
Félig telt poharak az asztalon,
Ha úgy tartja kedvem, néha beleiszom,
Szólj rám, ha egyszer véletlen,
Össze futnánk, egy másik Életben!
Curtis:
Jó pár gond, amit sajnálom megéltem,
Igaz út, mit a hamisra cseréltem,
Volt sok fájdalom, azóta elégtek,
Angyalok követtek, imáik elértek!
Voltam rossz példa, szálka a szemekben,
Égre nézek, rózsafüzér a kezemben,
Mondták pára
