1. Századszor kérdezem újra és újra, mert mindig jó veled
Ahogy a válasz most rád találna , a szívedbõl felel.
Érted még sír az a pillanat, túl könnyen búcsúztál
Igaz a szó , ami visszatart, úgy rohannék hozzád!
REFRÉN: Titkolni nem akarom, õ nagyon kell
Szívembõl szeretem õt, soha nem rejtem el
Egy kicsit vad a világ, amikor átölel
Legyen hosszú az éj , soha ne múljon el!
Titkolni nem akarom, mert nagyon kell
Itt vagy és csak az enyém, soha nem rejtem el
Vár rám egy csodavilág, amikor átölel
Legyen hosszú az éj, soha ne múljon el!
2. Melletted lennék újra és újra, ha végre elhiszed
Szívembe zártam minden percet, el nem engedem.
Hidd el , hogy néha csak annyi kell, minden álmon túl
Érezzem azt, hogy vagy nekem, és az álmunk el nem múlt.
Dancs Annamari : Soha ne múljon el
Tiltja az élet
Mégis kell nekem
Tiltja a világ
Mondd miért nincs itt velem
Látom őt, ahogy elsétál
És más kezét fogja
Tudja jól, érzi már
A szíve értem dobban
Add nekem az életed
És boldog lesz velem
Engedd át a szívedet
Én ott leszek neked
Hosszú még az út
De hinned kell,
Hogy így lesz jó
Te hozzám tartozol
Bántja a szívem
Miért kell, hogy így legyen?
Bántja a szívem
Hogy nem fogod a kezem
Rám néz ahogy elsétál
S a könnye arcát mossa
Tudja jól, érzi már
Érte szól minden dallam
Óóóóóóóó
Add nekem az életed
És boldog lesz velem
Engedd át a szívedet
Én ott leszek neked
Hosszú még az út
De hinned kell,
Hogy így lesz jó
Te hozzám tartozol
Harcolni kell
Ha úgy érzed,
Hogy Ő lesz majd
Kiért a szíved megszakad
Add nekem az életed
És boldog lesz velem
Engedd át a szívedet
Én ott leszek neked
Hosszú még az út
De hinned kell,
Hogy így lesz jó
Te hozzám tartozol
Roberto feat Hugi - Hozzám tartozol
Valami történt itt belül velem
Érzem hogy titokban őt figyelem
Annyi mindent mondanék de mégsem tehetem
Álmomban kezed a kezemhez ér
Éget a láz pedig hideg a szél
S ha téged látlak ez az érzés mindig visszatér
Ez egy őrült szerelem
De annyira kell nekem
Úgy tombol bennem a tűz
A szívemben lángol
És lehetsz most bárhol
Egyszer úgyis a karodba űz
Ez egy titkos szerelem
De így is kell nekem
Bár érzem hogy nem vagy enyém
Örökre feledem
Ha itt leszel velem
És többé soha nem búcsúzol el
Valórá válhat még talán
Hogy eljössz egy új nap hajnalán
Ez ami éltet, csak téged várlak igazán
Álmomban kezed a kezemhez ér
Éget a láz pedig hideg a szél
S ha téged látlak ez az érzés mindig visszatér
Ez egy őrült szerelem
De annyira kell nekem
Úgy tombol bennem a tűz
A szívemben lángol
És lehetsz most bárhol
Egyszer úgyis a karodba űz
Ez egy titkos szerelem
De így is kell nekem
Bár érzem hogy nem vagy enyém
Örökre feledem
Ha itt leszel velem
És többé soha nem búcsúzol el
Mango : Őrült szerelem
Ahogy a válasz most rád találna , a szívedbõl felel.
Érted még sír az a pillanat, túl könnyen búcsúztál
Igaz a szó , ami visszatart, úgy rohannék hozzád!
REFRÉN: Titkolni nem akarom, õ nagyon kell
Szívembõl szeretem õt, soha nem rejtem el
Egy kicsit vad a világ, amikor átölel
Legyen hosszú az éj , soha ne múljon el!
Titkolni nem akarom, mert nagyon kell
Itt vagy és csak az enyém, soha nem rejtem el
Vár rám egy csodavilág, amikor átölel
Legyen hosszú az éj, soha ne múljon el!
2. Melletted lennék újra és újra, ha végre elhiszed
Szívembe zártam minden percet, el nem engedem.
Hidd el , hogy néha csak annyi kell, minden álmon túl
Érezzem azt, hogy vagy nekem, és az álmunk el nem múlt.
Dancs Annamari : Soha ne múljon el
Tiltja az élet
Mégis kell nekem
Tiltja a világ
Mondd miért nincs itt velem
Látom őt, ahogy elsétál
És más kezét fogja
Tudja jól, érzi már
A szíve értem dobban
Add nekem az életed
És boldog lesz velem
Engedd át a szívedet
Én ott leszek neked
Hosszú még az út
De hinned kell,
Hogy így lesz jó
Te hozzám tartozol
Bántja a szívem
Miért kell, hogy így legyen?
Bántja a szívem
Hogy nem fogod a kezem
Rám néz ahogy elsétál
S a könnye arcát mossa
Tudja jól, érzi már
Érte szól minden dallam
Óóóóóóóó
Add nekem az életed
És boldog lesz velem
Engedd át a szívedet
Én ott leszek neked
Hosszú még az út
De hinned kell,
Hogy így lesz jó
Te hozzám tartozol
Harcolni kell
Ha úgy érzed,
Hogy Ő lesz majd
Kiért a szíved megszakad
Add nekem az életed
És boldog lesz velem
Engedd át a szívedet
Én ott leszek neked
Hosszú még az út
De hinned kell,
Hogy így lesz jó
Te hozzám tartozol
Roberto feat Hugi - Hozzám tartozol
Valami történt itt belül velem
Érzem hogy titokban őt figyelem
Annyi mindent mondanék de mégsem tehetem
Álmomban kezed a kezemhez ér
Éget a láz pedig hideg a szél
S ha téged látlak ez az érzés mindig visszatér
Ez egy őrült szerelem
De annyira kell nekem
Úgy tombol bennem a tűz
A szívemben lángol
És lehetsz most bárhol
Egyszer úgyis a karodba űz
Ez egy titkos szerelem
De így is kell nekem
Bár érzem hogy nem vagy enyém
Örökre feledem
Ha itt leszel velem
És többé soha nem búcsúzol el
Valórá válhat még talán
Hogy eljössz egy új nap hajnalán
Ez ami éltet, csak téged várlak igazán
Álmomban kezed a kezemhez ér
Éget a láz pedig hideg a szél
S ha téged látlak ez az érzés mindig visszatér
Ez egy őrült szerelem
De annyira kell nekem
Úgy tombol bennem a tűz
A szívemben lángol
És lehetsz most bárhol
Egyszer úgyis a karodba űz
Ez egy titkos szerelem
De így is kell nekem
Bár érzem hogy nem vagy enyém
Örökre feledem
Ha itt leszel velem
És többé soha nem búcsúzol el
Mango : Őrült szerelem
Szandi.Búcsuznúnk kell
Tudod arra gondoltam,
akkor is jó élni,
ha úgy látszik,keserű a világ,rosszak az emberek,
egyik pofon után a másik ér,
ha körülöttünk minden elromlott,
akkor is érdemes élni,küzdve is
betegen is,fáradtan,
néha elkeseredlten,addig,
míg él bennünk az öröm csírája,
az öröm csírája,
pedig nem pusztul el,
míg van valaki,
akár csak 1 ember is,
él ezen a világon
akinek fontos az életünk.........
Tudod arra gondoltam,
akkor is jó élni,
ha úgy látszik,keserű a világ,rosszak az emberek,
egyik pofon után a másik ér,
ha körülöttünk minden elromlott,
akkor is érdemes élni,küzdve is
betegen is,fáradtan,
néha elkeseredlten,addig,
míg él bennünk az öröm csírája,
az öröm csírája,
pedig nem pusztul el,
míg van valaki,
akár csak 1 ember is,
él ezen a világon
akinek fontos az életünk.........
Mit akar tőlem nem tudom,csak némán nézett Rám.
Egy pillantással áthatolt,szívem rozsdás ajtaján.
Ref:
Mit akarsz,így csak illúzió maradsz,
Ha nekem több érzést nem adsz,
Egyedül,önző vágyaimmal hagysz.
Mindig csak vártalak,lelkembe zártalak,
Mondd,hogy lesz még folytatás,
Egyedül táncolok,közben Ő rá gondolok,ha a szívemmel harcolok.
Nem kell az ébredés,belőled oly kevés,hát legyen milyénk az éj,
Mindig csak táncolok,ahogy a Föld forog,
Újból szívedbe zuhanok.
Csak még egy pillantást...
Utolsó csókod őrzöm én,bennem ég a vágy,
Szívembe markol,hogy lehet,hogy nem volt folytatás.
Ref:
Mit akarsz?Így csak illúzió maradsz,
Ha nekem több érzést nem adsz,
Egyedül,önző vágyaimmal hagysz.
Mindig csak vártalak,lelkembe zártalak,
Mondd,hogy lesz még folytatás,
Egyedül táncolok,közben Ő rá gondolok,ha a szívemmel harcolok.
Nem kell az ébredés,belőled oly kevés,hát legyen milyénk az éj,
Mindig csak táncolok,ahogy a Föld forog,
Újból szívedbe zuhanok.
Csak még egy pillantást...
Dj Szatmári : Mit akar
Egy pillantással áthatolt,szívem rozsdás ajtaján.
Ref:
Mit akarsz,így csak illúzió maradsz,
Ha nekem több érzést nem adsz,
Egyedül,önző vágyaimmal hagysz.
Mindig csak vártalak,lelkembe zártalak,
Mondd,hogy lesz még folytatás,
Egyedül táncolok,közben Ő rá gondolok,ha a szívemmel harcolok.
Nem kell az ébredés,belőled oly kevés,hát legyen milyénk az éj,
Mindig csak táncolok,ahogy a Föld forog,
Újból szívedbe zuhanok.
Csak még egy pillantást...
Utolsó csókod őrzöm én,bennem ég a vágy,
Szívembe markol,hogy lehet,hogy nem volt folytatás.
Ref:
Mit akarsz?Így csak illúzió maradsz,
Ha nekem több érzést nem adsz,
Egyedül,önző vágyaimmal hagysz.
Mindig csak vártalak,lelkembe zártalak,
Mondd,hogy lesz még folytatás,
Egyedül táncolok,közben Ő rá gondolok,ha a szívemmel harcolok.
Nem kell az ébredés,belőled oly kevés,hát legyen milyénk az éj,
Mindig csak táncolok,ahogy a Föld forog,
Újból szívedbe zuhanok.
Csak még egy pillantást...
Dj Szatmári : Mit akar
Gyermekként álmodtam és azt hittem úgy lesz,
hittem az életben és nem fájt a szívem.
Tudtam, hogy én váltom meg majd a világot,
láttam a jövőmet és semmi sem bántott.
Lelkemben mindig ott volt valami dallam,
tudtam, hogy elmondhatok bármit egy dalban,
és hogy ha szeretném elszállok innen,
ez a dal majd repít, a szárnyán visz engem.
De miért csak én repüljek, hogyha más is szállhat,
De miért ne adjak dalban szárnyat, az egész világnak.
Ez a dal most száll, és lehet, hogy téged megtalál,
így megismerhetsz engem, hogy mi az, amire szívem vár,
én is szállok e dallal, magasan repülök most feléd,
neked adom e dalt és vele együtt a szívem is tiéd.
Csalódtam sokszor már és sok mindent bánok,
a mélyből én inkább a magasba vágyom.
Hiába mondanád, hogy nem hiszel bennem,
én akkor is tudom majd, hogy mit kell tennem.
Addig amíg szól a dal, az én szívemben,
addig gondolatban szárnyalok a fellegekben.
Mindig várok rád, míg van elég erő a szívemben,
soha nem adom fel, ne is kérd, ezt nem teszem,
mindig harcolok érted, küzdeni fogok, míg bírja szívem
nem adom fel, hiszen mindig küzdeni kell.
Molnár Ferenc "Caramel" : Szállok a dallal
hittem az életben és nem fájt a szívem.
Tudtam, hogy én váltom meg majd a világot,
láttam a jövőmet és semmi sem bántott.
Lelkemben mindig ott volt valami dallam,
tudtam, hogy elmondhatok bármit egy dalban,
és hogy ha szeretném elszállok innen,
ez a dal majd repít, a szárnyán visz engem.
De miért csak én repüljek, hogyha más is szállhat,
De miért ne adjak dalban szárnyat, az egész világnak.
Ez a dal most száll, és lehet, hogy téged megtalál,
így megismerhetsz engem, hogy mi az, amire szívem vár,
én is szállok e dallal, magasan repülök most feléd,
neked adom e dalt és vele együtt a szívem is tiéd.
Csalódtam sokszor már és sok mindent bánok,
a mélyből én inkább a magasba vágyom.
Hiába mondanád, hogy nem hiszel bennem,
én akkor is tudom majd, hogy mit kell tennem.
Addig amíg szól a dal, az én szívemben,
addig gondolatban szárnyalok a fellegekben.
Mindig várok rád, míg van elég erő a szívemben,
soha nem adom fel, ne is kérd, ezt nem teszem,
mindig harcolok érted, küzdeni fogok, míg bírja szívem
nem adom fel, hiszen mindig küzdeni kell.
Molnár Ferenc "Caramel" : Szállok a dallal
AD.Studió:törékeny vágy
Tört húrokon játszik a szél,
Rossz, bohém hangulat szöktet könnyedén.
A lassan leáldozó nap,
Mint fáradt fényvonat,
Feketébe vonja minden álmomat.
Törékeny vágy,
Úgy őrizlek, hogy szinte fáj,
Hogy átölelsz.
Félek, hogy megoszt minden perc
És nem marad,
Nem marad utánunk semmi jel,
Hogy élhetünk,
Hogy egyszer célba érkezünk.
Túl régen vársz, tudom
És senkit sem találsz,
És mind a ketten tudjuk, hogy nincs ráadás.
Viharos évszakokban
Oly súlyos a zsoltár,
Úgy kísért a vágy
Valami titkos más után.
Törékeny vágy,
Úgy őrizlek, hogy szinte fáj,
Hogy átölelsz.
Félek, hogy megoszt minden perc
És nem marad,
Nem marad utánunk semmi jel,
Hogy élhetünk,
Hogy egyszer célba érkezünk.
Fekete álmaimmal úgy ölellek körbe,
Halvány naplabdák gurulnak a földre.
Egy titkos érintő suttogásra vált,
Titokban megigéz, de túl magasra szállt.
Törékeny vágy,
Úgy őrizlek, hogy szinte fáj,
Hogy átölelsz.
Félek, hogy megoszt minden perc
És nem marad,
Nem marad utánunk semmi jel,
Hogy élhetünk,
Hogy egyszer célba érkezünk. (Ez egy válasz X üzenetére (2010. 11. 26. péntek 19:46), amit ide kattintva olvashatsz)
Tört húrokon játszik a szél,
Rossz, bohém hangulat szöktet könnyedén.
A lassan leáldozó nap,
Mint fáradt fényvonat,
Feketébe vonja minden álmomat.
Törékeny vágy,
Úgy őrizlek, hogy szinte fáj,
Hogy átölelsz.
Félek, hogy megoszt minden perc
És nem marad,
Nem marad utánunk semmi jel,
Hogy élhetünk,
Hogy egyszer célba érkezünk.
Túl régen vársz, tudom
És senkit sem találsz,
És mind a ketten tudjuk, hogy nincs ráadás.
Viharos évszakokban
Oly súlyos a zsoltár,
Úgy kísért a vágy
Valami titkos más után.
Törékeny vágy,
Úgy őrizlek, hogy szinte fáj,
Hogy átölelsz.
Félek, hogy megoszt minden perc
És nem marad,
Nem marad utánunk semmi jel,
Hogy élhetünk,
Hogy egyszer célba érkezünk.
Fekete álmaimmal úgy ölellek körbe,
Halvány naplabdák gurulnak a földre.
Egy titkos érintő suttogásra vált,
Titokban megigéz, de túl magasra szállt.
Törékeny vágy,
Úgy őrizlek, hogy szinte fáj,
Hogy átölelsz.
Félek, hogy megoszt minden perc
És nem marad,
Nem marad utánunk semmi jel,
Hogy élhetünk,
Hogy egyszer célba érkezünk. (Ez egy válasz X üzenetére (2010. 11. 26. péntek 19:46), amit ide kattintva olvashatsz)
Törölt felhasználó (330902)
2010. 11. 26. péntek 19:46
Cserháti Zsuzsa: Én leszek
Én leszek, ki rendbe hozza majd az életed
és meggyőz arról, hogy még szép lehet,
ha úgy akarod.
Én legyek ki földre hoz egy darab kék eget,
kiért a régi rosszat eldobod,
ha gondolod.
Én leszek ki fogja majd a két kezed,
ki téged jófelé vezet,
ha engeded.
Nélküled, számomra sincs értelme semminek.
Akard, hogy én legyek a mindened,
és én leszek.
Én leszek, ki rendbe hozza majd az életed
és meggyőz arról, hogy még szép lehet,
ha úgy akarod.
Én legyek ki földre hoz egy darab kék eget,
kiért a régi rosszat eldobod,
ha gondolod.
Én leszek ki fogja majd a két kezed,
ki téged jófelé vezet,
ha engeded.
Nélküled, számomra sincs értelme semminek.
Akard, hogy én legyek a mindened,
és én leszek.
Cserháti Zsuzsa: Én leszek
Én leszek, ki rendbe hozza majd az életed
és meggyőz arról, hogy még szép lehet,
ha úgy akarod.
Én legyek ki földre hoz egy darab kék eget,
kiért a régi rosszat eldobod,
ha gondolod.
Én leszek ki fogja majd a két kezed,
ki téged jófelé vezet,
ha engeded.
Nélküled, számomra sincs értelme semminek.
Akard, hogy én legyek a mindened,
és én leszek.
Én leszek, ki rendbe hozza majd az életed
és meggyőz arról, hogy még szép lehet,
ha úgy akarod.
Én legyek ki földre hoz egy darab kék eget,
kiért a régi rosszat eldobod,
ha gondolod.
Én leszek ki fogja majd a két kezed,
ki téged jófelé vezet,
ha engeded.
Nélküled, számomra sincs értelme semminek.
Akard, hogy én legyek a mindened,
és én leszek.
Barátnőimnek ajánlom, sok-sok szeretettel, akik nap mint nap átélik a dalban leírtakat! Remélem Te is olvasod PIROSTANGA!
Kökény Attila: Rád gondolok
Rád gondolok és a sírás fojtogat.
Ha behunyom szemem, még látom arcodat.
Hallom a hangod, s érzem az illatod.
Mintha még mindig itt lennél, a rabod vagyok.
Az emlékek még mindig magukhoz láncolnak,
Fogva tartanak, s a múlthoz kötnek.
Próbálok szabadulni, s eltépni a kötelet,
És feledni hogy mennyire szerettelek,
Feledni hogy a sebek még sajogva égnek,
S hogy nélküled végtelenül üresek a nappalok s az éjek,
Mert feledni téged hogy tudlak én.
Rád gondolok és a sírás fojtogat.
Szeretném újra simogatni az arcodat.
Szeretném újra fogni a két kezed.
Mintha még mindig itt lennél, a rabod vagyok.
Az emlékek még mindig magukhoz láncolnak,
Fogva tartanak, s a múlthoz kötnek.
Próbálok szabadulni, s eltépni a kötelet,
És feledni hogy mennyire szerettelek,
Feledni hogy a sebek még sajogva égnek,
S hogy nélküled végtelenül üresek a nappalok s az éjek,
Mert feledni téged hogy tudlak én.
Már nem kellene sírni, de erősebb a fájdalom,
És felemészt a bánatom, reménykedve alszom el,
hogy jobb lesz majd a holnapom.
De ez csak álom nem valóság,
mert nekem nem jutott már más,
csak a fájdalom és a bús magány.
Ez lett a végzetem nekem.
Már nem kellene sírni, de erősebb a fájdalom,
És felemészt a bánatom, reménykedve alszom el,
hogy jobb lesz majd a holnapom.
De ez csak álom nem valóság,
mert nekem nem jutott már más,
csak a fájdalom és a bús magány.
Ez lett a végzetem nekem.
Próbálok szabadulni, s eltépni a kötelet,
És feledni hogy mennyire szerettelek,
Feledni hogy a sebek még sajogva égnek,
S hogy nélküled végtelenül üresek a nappalok s az éjek,
Mert feledni téged hogy tudlak én.
Már nem kellene sírni, de erősebb a fájdalom,
És felemészt a bánatom, reménykedve alszom el,
hogy jobb lesz majd a holnapom.
De ez csak álom nem valóság,
mert nekem nem jutott már más,
csak a fájdalom és a bús magány.
Ez lett a végzetem nekem.
Már nem kellene sírni, de erősebb a fájdalom,
És felemészt a bánatom, reménykedve alszom el,
hogy jobb lesz majd a holnapom.
De ez csak álom nem valóság,
mert nekem nem jutott már más,
csak a fájdalom és a bús magány.
Ez lett a végzetem nekem.
Kökény Attila: Rád gondolok
Rád gondolok és a sírás fojtogat.
Ha behunyom szemem, még látom arcodat.
Hallom a hangod, s érzem az illatod.
Mintha még mindig itt lennél, a rabod vagyok.
Az emlékek még mindig magukhoz láncolnak,
Fogva tartanak, s a múlthoz kötnek.
Próbálok szabadulni, s eltépni a kötelet,
És feledni hogy mennyire szerettelek,
Feledni hogy a sebek még sajogva égnek,
S hogy nélküled végtelenül üresek a nappalok s az éjek,
Mert feledni téged hogy tudlak én.
Rád gondolok és a sírás fojtogat.
Szeretném újra simogatni az arcodat.
Szeretném újra fogni a két kezed.
Mintha még mindig itt lennél, a rabod vagyok.
Az emlékek még mindig magukhoz láncolnak,
Fogva tartanak, s a múlthoz kötnek.
Próbálok szabadulni, s eltépni a kötelet,
És feledni hogy mennyire szerettelek,
Feledni hogy a sebek még sajogva égnek,
S hogy nélküled végtelenül üresek a nappalok s az éjek,
Mert feledni téged hogy tudlak én.
Már nem kellene sírni, de erősebb a fájdalom,
És felemészt a bánatom, reménykedve alszom el,
hogy jobb lesz majd a holnapom.
De ez csak álom nem valóság,
mert nekem nem jutott már más,
csak a fájdalom és a bús magány.
Ez lett a végzetem nekem.
Már nem kellene sírni, de erősebb a fájdalom,
És felemészt a bánatom, reménykedve alszom el,
hogy jobb lesz majd a holnapom.
De ez csak álom nem valóság,
mert nekem nem jutott már más,
csak a fájdalom és a bús magány.
Ez lett a végzetem nekem.
Próbálok szabadulni, s eltépni a kötelet,
És feledni hogy mennyire szerettelek,
Feledni hogy a sebek még sajogva égnek,
S hogy nélküled végtelenül üresek a nappalok s az éjek,
Mert feledni téged hogy tudlak én.
Már nem kellene sírni, de erősebb a fájdalom,
És felemészt a bánatom, reménykedve alszom el,
hogy jobb lesz majd a holnapom.
De ez csak álom nem valóság,
mert nekem nem jutott már más,
csak a fájdalom és a bús magány.
Ez lett a végzetem nekem.
Már nem kellene sírni, de erősebb a fájdalom,
És felemészt a bánatom, reménykedve alszom el,
hogy jobb lesz majd a holnapom.
De ez csak álom nem valóság,
mert nekem nem jutott már más,
csak a fájdalom és a bús magány.
Ez lett a végzetem nekem.
Homonyik Sándor : Sose búcsúzz el
Egy szó, ami hirtelen szíven talál,
Elég, hogy összetörve, némán félreállj.
A tengernyi gond között nincs semmi jó,
Sorsod a hullámok közt vergődő hajó...
S mert a célodtól oly messze jársz,
Egy nap úgy döntesz, végleg kiszállsz.
Sose búcsúzz el, minden új nap egy új remény,
Van, hogy elveszítesz mindent, mégis élj a holnapért!
Sose búcsúzz el, mert az éjszaka véget ér,
Újra eljön majd a hajnal, van, ki vár, hogy visszatérj!
Mint a fű a hó alól - tavasz felé -
Szabadon lélegezve tör a fény felé;
Te is úgy érzed, új élet vár,
Ha az álmodhoz hű maradtál.
Sose búcsúzz el, minden új nap egy új remény,
Van, hogy elveszítesz mindent, mégis élj a holnapért!
Sose búcsúzz el, mert az éjszaka véget ér,
Újra eljön majd a hajnal, van, ki vár, hogy visszatérj!
Sose búcsúzz el, minden új nap egy új remény,
Van, hogy elveszítesz mindent, mégis élj a holnapért!
Sose búcsúzz el, mert az éjszaka véget ér,
Újra eljön majd a hajnal, van, ki vár, hogy visszatérj!
Te is úgy érzed, új élet vár,
Ha az álmodhoz hű maradtál!
Sose búcsúzz el, minden új nap egy új remény,
Van, hogy elveszítesz mindent, mégis élj a holnapért!
Sose búcsúzz el, mert az éjszaka véget ér,
Újra eljön majd a hajnal, van, ki vár, hogy visszatérj!
Sose búcsúzz el!
Egy szó, ami hirtelen szíven talál,
Elég, hogy összetörve, némán félreállj.
A tengernyi gond között nincs semmi jó,
Sorsod a hullámok közt vergődő hajó...
S mert a célodtól oly messze jársz,
Egy nap úgy döntesz, végleg kiszállsz.
Sose búcsúzz el, minden új nap egy új remény,
Van, hogy elveszítesz mindent, mégis élj a holnapért!
Sose búcsúzz el, mert az éjszaka véget ér,
Újra eljön majd a hajnal, van, ki vár, hogy visszatérj!
Mint a fű a hó alól - tavasz felé -
Szabadon lélegezve tör a fény felé;
Te is úgy érzed, új élet vár,
Ha az álmodhoz hű maradtál.
Sose búcsúzz el, minden új nap egy új remény,
Van, hogy elveszítesz mindent, mégis élj a holnapért!
Sose búcsúzz el, mert az éjszaka véget ér,
Újra eljön majd a hajnal, van, ki vár, hogy visszatérj!
Sose búcsúzz el, minden új nap egy új remény,
Van, hogy elveszítesz mindent, mégis élj a holnapért!
Sose búcsúzz el, mert az éjszaka véget ér,
Újra eljön majd a hajnal, van, ki vár, hogy visszatérj!
Te is úgy érzed, új élet vár,
Ha az álmodhoz hű maradtál!
Sose búcsúzz el, minden új nap egy új remény,
Van, hogy elveszítesz mindent, mégis élj a holnapért!
Sose búcsúzz el, mert az éjszaka véget ér,
Újra eljön majd a hajnal, van, ki vár, hogy visszatérj!
Sose búcsúzz el!
Vigyázz a madárra
/Demjén Ferenc/
Ember, a világ a két kezedtől sír,
Egyikkel a kertet ásod,
Másikkal a sírt.
A másik, tudod bőven várhat rád,
Építsd a kertet hát tovább,
S közben a mindent jól vigyázd!
Vigyázz a madárra,
Ha kertedbe repül,
Őrizd meg a csendet,
S el se menekül.
Bajban a világ, ha egyszer újra
Messze száll.
Vigyázz a madárra, ha
Válladra repül,
Amerre az élet, arra menekül
Bajban a világ, ha egyszer újra
Messze száll.
Ember, a világból csak
A sajátod érdekel,
A szükség határát ritkán hagytad el.
Azon túl szintén van világ,
Gondolhatod, ott gondolnak rád
S értük a mindent jól vigyázd!
Vigyázz a madárra, ha
Kertedbe repül
Őrizd meg a csendet,
S el se menekül.
Bajban a világ, ha egyszer újra
Messze száll.
Vigyázz a madárra, ha
Válladra repül,
Amerre az élet, arra menekül
Bajban a világ, ha egyszer újra
Messze száll.
/Demjén Ferenc/
Ember, a világ a két kezedtől sír,
Egyikkel a kertet ásod,
Másikkal a sírt.
A másik, tudod bőven várhat rád,
Építsd a kertet hát tovább,
S közben a mindent jól vigyázd!
Vigyázz a madárra,
Ha kertedbe repül,
Őrizd meg a csendet,
S el se menekül.
Bajban a világ, ha egyszer újra
Messze száll.
Vigyázz a madárra, ha
Válladra repül,
Amerre az élet, arra menekül
Bajban a világ, ha egyszer újra
Messze száll.
Ember, a világból csak
A sajátod érdekel,
A szükség határát ritkán hagytad el.
Azon túl szintén van világ,
Gondolhatod, ott gondolnak rád
S értük a mindent jól vigyázd!
Vigyázz a madárra, ha
Kertedbe repül
Őrizd meg a csendet,
S el se menekül.
Bajban a világ, ha egyszer újra
Messze száll.
Vigyázz a madárra, ha
Válladra repül,
Amerre az élet, arra menekül
Bajban a világ, ha egyszer újra
Messze száll.
Keserű ízű ébredés, hideg az ágyam,
éget és úgy bánt, hogy más ölel ma át.
Még keresi néha két kezed a szerelem és a képzelet,
amin át a szívem visszaránt.
Legyen álmod szép, hitem úgysem tépi szét
a távolság mi közben ránk talált.
Refr.:
Ha volna még, ha volna még egy percem helyre hozni,
Ha volna még, ha volna még egy végső vallomás,
Arról írnék dalt, hogy a szíved úgy szívembe mart,
Soha nem gyógyít meg más.
Valaki más, ki mást ígér,
lehet hogy még ma átkísér
az éj kihalt hídján, ne félj.
De üresen áll a másik part,
idegen minden tér meg park,
odaát csak bánat várna rám,
de legyen álmod szép, hitem úgysem tépi szét
a távolság mi közben ránk talált.
Refr.:
Ha volna még, ha volna még egy percem helyre hozni,
Ha volna még, ha volna még egy végső vallomás,
Arról írnék dalt, hogy a szíved úgy szívembe mart,
Soha nem gyógyít meg más.
Ha volna még, ha volna még egy percem helyre hozni,
Ha volna még, ha volna még egy végső vallomás,
Arról írnék dalt, hogy a szíved úgy szívembe mart,
Soha nem gyógyít meg más.
United : Végső vallomás
oly sok évig nem gondoltam rá,
volt az a ház a hegytetőn,
pedig úgy talán még nem szerettem mást,
mint téged ott fent nyáridőn,
és milyen az életem kicsit táncol most velem,
itt a régi padnál a régi érzelem,
és ha valami nincs itt már azaz apró kis szilánk,
mivel ráirtunk h emlékezzen ránk.
refr.:
csak egy kőbe vésett szív ,hát mért fáj így, h te máshol élsz mint én
két kőbe vésett név min nem fogott pár év, s talán én is látlak még
két kőbe vésett szív, két kőbe vésett név
mint oly sok éve úgy sétálok át,
a régi kis ház udvarán,
mintha ma lett volna úgy emlékszem rád,
ahogy ott állsz tétován,
akad egy cím és egy kép mint a polcon őrzők még,
mintha lenne merszem megkereshetnék,
de ilyen az életünk fura táncot jár velünk,
s talán késő lenne újra kezdenünk.
refr.:
refr.:
kőbe vésett emlék,
elfelejtett érzelem,
kőbe vésett érzés,
újra éled hirtelen,
kőbe vésett emlék,
elfelejtett érzele,
kőbe vésett érzés,
újra éled hirtelen.
refr.:
refr.:
Bridge : Kőbe vésett szív
Nézd, a fénykép álmot rejt
egy csók, egy nyár, egy kert...
most lángban álló múlt.
Nézd, mint Napfény-hercegnő:
szemedben hit, remény, erő-,
ma szörnyű átok sújt...
Fogy az idő, bezár egy ajtó-,
titok a vér, a könny, a jajszó...
Ölel a bűn, a csókja fullaszt,
legyen erőd, vagy el sem bújhatsz már...
soha talán...
Itt száz reményed máglyán ég-,
ez a tűz széttép!-Vagy elszöksz már,
vagy elmerűl a nyár...
Félsz, és fényed halvány láng,
a szíved száz szilánk...
de lesz,'ki óv és véd.
Csak szólj!-
a cinkos csönd kirabol-,
a sorsod másról szól,
lesz új világod még.
Fogy az idő...
Sírsz, álarc mélyén sírsz,
világ végét hívsz...
Csoda nincs, csak szép és jó-,
van a fény, a gyógyító...
érezned kell!
Fogy az idő....a tűz széttép!
Mondd, 'mért tűrnéd?
Bárhol élsz, majd rád talál:
mert nem felejt a nyár...
Zsédenyi Adrienn : Ajtók mögött
éget és úgy bánt, hogy más ölel ma át.
Még keresi néha két kezed a szerelem és a képzelet,
amin át a szívem visszaránt.
Legyen álmod szép, hitem úgysem tépi szét
a távolság mi közben ránk talált.
Refr.:
Ha volna még, ha volna még egy percem helyre hozni,
Ha volna még, ha volna még egy végső vallomás,
Arról írnék dalt, hogy a szíved úgy szívembe mart,
Soha nem gyógyít meg más.
Valaki más, ki mást ígér,
lehet hogy még ma átkísér
az éj kihalt hídján, ne félj.
De üresen áll a másik part,
idegen minden tér meg park,
odaát csak bánat várna rám,
de legyen álmod szép, hitem úgysem tépi szét
a távolság mi közben ránk talált.
Refr.:
Ha volna még, ha volna még egy percem helyre hozni,
Ha volna még, ha volna még egy végső vallomás,
Arról írnék dalt, hogy a szíved úgy szívembe mart,
Soha nem gyógyít meg más.
Ha volna még, ha volna még egy percem helyre hozni,
Ha volna még, ha volna még egy végső vallomás,
Arról írnék dalt, hogy a szíved úgy szívembe mart,
Soha nem gyógyít meg más.
United : Végső vallomás
oly sok évig nem gondoltam rá,
volt az a ház a hegytetőn,
pedig úgy talán még nem szerettem mást,
mint téged ott fent nyáridőn,
és milyen az életem kicsit táncol most velem,
itt a régi padnál a régi érzelem,
és ha valami nincs itt már azaz apró kis szilánk,
mivel ráirtunk h emlékezzen ránk.
refr.:
csak egy kőbe vésett szív ,hát mért fáj így, h te máshol élsz mint én
két kőbe vésett név min nem fogott pár év, s talán én is látlak még
két kőbe vésett szív, két kőbe vésett név
mint oly sok éve úgy sétálok át,
a régi kis ház udvarán,
mintha ma lett volna úgy emlékszem rád,
ahogy ott állsz tétován,
akad egy cím és egy kép mint a polcon őrzők még,
mintha lenne merszem megkereshetnék,
de ilyen az életünk fura táncot jár velünk,
s talán késő lenne újra kezdenünk.
refr.:
refr.:
kőbe vésett emlék,
elfelejtett érzelem,
kőbe vésett érzés,
újra éled hirtelen,
kőbe vésett emlék,
elfelejtett érzele,
kőbe vésett érzés,
újra éled hirtelen.
refr.:
refr.:
Bridge : Kőbe vésett szív
Nézd, a fénykép álmot rejt
egy csók, egy nyár, egy kert...
most lángban álló múlt.
Nézd, mint Napfény-hercegnő:
szemedben hit, remény, erő-,
ma szörnyű átok sújt...
Fogy az idő, bezár egy ajtó-,
titok a vér, a könny, a jajszó...
Ölel a bűn, a csókja fullaszt,
legyen erőd, vagy el sem bújhatsz már...
soha talán...
Itt száz reményed máglyán ég-,
ez a tűz széttép!-Vagy elszöksz már,
vagy elmerűl a nyár...
Félsz, és fényed halvány láng,
a szíved száz szilánk...
de lesz,'ki óv és véd.
Csak szólj!-
a cinkos csönd kirabol-,
a sorsod másról szól,
lesz új világod még.
Fogy az idő...
Sírsz, álarc mélyén sírsz,
világ végét hívsz...
Csoda nincs, csak szép és jó-,
van a fény, a gyógyító...
érezned kell!
Fogy az idő....a tűz széttép!
Mondd, 'mért tűrnéd?
Bárhol élsz, majd rád talál:
mert nem felejt a nyár...
Zsédenyi Adrienn : Ajtók mögött
Cseh Tamás : A telihold dala
Ha holdfényre ébredsz és felülsz az ágyban
Magad találod egy úszó szobában
A holdfény elönti a padlót, a széket
Némán szitálva megfürdet téged
Három az óra, aztán negyednégy
Többé nem alhatsz az agyadban fecskék
A holdfényben álló nagy fényes lakásban
Te meztelen sétálsz egy kék szín világban
Az ablaknál állva a holdfényes házak
Mint sötétlő őrök vigyázban állnak
Az asztalnál ülve szem fájdulva nézed
A mindent elöntő sok holdfényes képet
Negyednégy és félnégy, majd háromnegyed négy
Holdfény van a széken, agyadban a fecskék
Egymással keresztben szökkenve cikáznak
Sercegve betölti a holdfény a házat
Telihold tüzétől káprázó szemekkel
Látva a világot azt mondja az ember
Láthatatlan kézzel hálót sző fejemben
Egy furcsa szándékú sötétlő nagy ember
A holdfény, a holdfény megéget, megéget
A túlsó világból bolondít téged
Nem érted, hogy mit látsz, nem érted mit nézel
Itt hálókat szőnek nagy szándékú kézzel
Álmatlan ember ül sajgó szemekkel
És nem tudja mit hoz a káprázó tenger
Nem érted, hogy mit látsz, nem érted mit nézel
Itt hálókat szőnek nagy szándékú kézzel
Na most ez hasonlat
A jelen műsornak
Nagy átfogó képe
A holdnak a fénye
Mivel most világunk
Nagy holdfényben fürdik
S mi velünk történik
Azt más honnan küldik
Hát úgy hallgassátok
A ma esti műsort
Hogy minden dalával
A holdfénytől elforrt
Negyednégy és félnégy, majd háromnegyed négy
Holdfény van a széken, agyadban a fecskék
Egymással keresztben szökkenve cikáznak
Sercegve betölti a holdfény a házat
Telihold tüzétől káprázó szemekkel
Látva a világot azt mondja az ember
Láthatatlan kézzel hálót sző fejemben
Egy furcsa szándékú ragyogó nagy tenger
/mai telihold tiszteletére
/
Ha holdfényre ébredsz és felülsz az ágyban
Magad találod egy úszó szobában
A holdfény elönti a padlót, a széket
Némán szitálva megfürdet téged
Három az óra, aztán negyednégy
Többé nem alhatsz az agyadban fecskék
A holdfényben álló nagy fényes lakásban
Te meztelen sétálsz egy kék szín világban
Az ablaknál állva a holdfényes házak
Mint sötétlő őrök vigyázban állnak
Az asztalnál ülve szem fájdulva nézed
A mindent elöntő sok holdfényes képet
Negyednégy és félnégy, majd háromnegyed négy
Holdfény van a széken, agyadban a fecskék
Egymással keresztben szökkenve cikáznak
Sercegve betölti a holdfény a házat
Telihold tüzétől káprázó szemekkel
Látva a világot azt mondja az ember
Láthatatlan kézzel hálót sző fejemben
Egy furcsa szándékú sötétlő nagy ember
A holdfény, a holdfény megéget, megéget
A túlsó világból bolondít téged
Nem érted, hogy mit látsz, nem érted mit nézel
Itt hálókat szőnek nagy szándékú kézzel
Álmatlan ember ül sajgó szemekkel
És nem tudja mit hoz a káprázó tenger
Nem érted, hogy mit látsz, nem érted mit nézel
Itt hálókat szőnek nagy szándékú kézzel
Na most ez hasonlat
A jelen műsornak
Nagy átfogó képe
A holdnak a fénye
Mivel most világunk
Nagy holdfényben fürdik
S mi velünk történik
Azt más honnan küldik
Hát úgy hallgassátok
A ma esti műsort
Hogy minden dalával
A holdfénytől elforrt
Negyednégy és félnégy, majd háromnegyed négy
Holdfény van a széken, agyadban a fecskék
Egymással keresztben szökkenve cikáznak
Sercegve betölti a holdfény a házat
Telihold tüzétől káprázó szemekkel
Látva a világot azt mondja az ember
Láthatatlan kézzel hálót sző fejemben
Egy furcsa szándékú ragyogó nagy tenger
/mai telihold tiszteletére
/
Melletted minden reggel
Vidáman ébredek fel,
S könnyűnek érzem mindenem.
De néha egy hang a szívemben
Új útra szólít engem,
Talán nem érted meg sohasem, hogy
Nem tudom, mit tegyek, nem tudom, hogy legyen.
Miért is nem lehetek egyszerre két helyen,
Óóó Istenem, miért nincs két életem?
Mennyivel könyebb volna,
Hogyha két életem volna.
Egyet örökre odaadnék neked,
A másik szabad lenne,
Minden nap szárnyra kelne,
S mindenkit szeretne, akit lehet.
Ha volna két életem, tudnám, amit ma nem.
Bár volna két életem, hinnék mindenkiben!
Óóó Istenem, miért nincs két életem?
Hogyha két életem volna,
Az egyik gyengéd volna,
Magadhoz láncolhatnád.
De a másik örök volna,
S ha a világ elpusztulna,
Akkor is tovább lobogna.
Ha volna két életem, nem fájna semmi sem.
Bár volna két életem, nevetnék mindenen!
Óóó Istenem, miért nincs két életem?
Úgy fáj, hogy nincs két életem.
Vidáman ébredek fel,
S könnyűnek érzem mindenem.
De néha egy hang a szívemben
Új útra szólít engem,
Talán nem érted meg sohasem, hogy
Nem tudom, mit tegyek, nem tudom, hogy legyen.
Miért is nem lehetek egyszerre két helyen,
Óóó Istenem, miért nincs két életem?
Mennyivel könyebb volna,
Hogyha két életem volna.
Egyet örökre odaadnék neked,
A másik szabad lenne,
Minden nap szárnyra kelne,
S mindenkit szeretne, akit lehet.
Ha volna két életem, tudnám, amit ma nem.
Bár volna két életem, hinnék mindenkiben!
Óóó Istenem, miért nincs két életem?
Hogyha két életem volna,
Az egyik gyengéd volna,
Magadhoz láncolhatnád.
De a másik örök volna,
S ha a világ elpusztulna,
Akkor is tovább lobogna.
Ha volna két életem, nem fájna semmi sem.
Bár volna két életem, nevetnék mindenen!
Óóó Istenem, miért nincs két életem?
Úgy fáj, hogy nincs két életem.
Általad..
Gondtalan, az az élet melyben társra várok
Súlytalan, nincs mi megzavar, ha nem vigyázok
Nem gyötör kín és vágy
Ez könnyű út, te álmos világ
Hirtelen, jön egy változás, és szívem máris védtelen
Nagy a félelem, hisz elvehetnéd mindenem
S ha ez vár ránk,
Mi most vagyok azt el nem dobnám.
Dér, voltam csak téli éjszakán,
Tőled ez a csepp ma óceán,
Voltam én a Föld, ma szárnyalok,
Jobb az, aki általad vagyok,
Ez bármit megér.
Végtelen, ami bennem él,
S ki így szeret, az nincstelen,
Soha nem lehet, hisz elvihetnéd mindenem,
Ha elmennél, mi lettem én, az több mindennél.
Dér, voltam csak téli éjszakán,
Tőled ez a csepp ma óceán,
Voltam én a Föld, ma szárnyalok,
Jobb az, aki általad vagyok,
Ez bármit megér.
Hiba volt,
És ami fájt,
Ami voltunk régen égett.
Még sose volt,
És sose várt nagyobb tűz,
Mi tőled éltet,
Így kell láss,
Hogy minden percem tőled más
hm .hm. hm.hm............
Refr.
Dér, voltam csak téli éjszakán,
És Tőled ez a csepp ma óceán,
Voltam én a jég, ha lángolok,
Százszor jobb, mi általad vagyok
Ez bármit megér. (Ez egy válasz PIROSTANGA üzenetére (2010. 11. 09. kedd 16:29), amit ide kattintva olvashatsz)
Gondtalan, az az élet melyben társra várok
Súlytalan, nincs mi megzavar, ha nem vigyázok
Nem gyötör kín és vágy
Ez könnyű út, te álmos világ
Hirtelen, jön egy változás, és szívem máris védtelen
Nagy a félelem, hisz elvehetnéd mindenem
S ha ez vár ránk,
Mi most vagyok azt el nem dobnám.
Dér, voltam csak téli éjszakán,
Tőled ez a csepp ma óceán,
Voltam én a Föld, ma szárnyalok,
Jobb az, aki általad vagyok,
Ez bármit megér.
Végtelen, ami bennem él,
S ki így szeret, az nincstelen,
Soha nem lehet, hisz elvihetnéd mindenem,
Ha elmennél, mi lettem én, az több mindennél.
Dér, voltam csak téli éjszakán,
Tőled ez a csepp ma óceán,
Voltam én a Föld, ma szárnyalok,
Jobb az, aki általad vagyok,
Ez bármit megér.
Hiba volt,
És ami fájt,
Ami voltunk régen égett.
Még sose volt,
És sose várt nagyobb tűz,
Mi tőled éltet,
Így kell láss,
Hogy minden percem tőled más
hm .hm. hm.hm............
Refr.
Dér, voltam csak téli éjszakán,
És Tőled ez a csepp ma óceán,
Voltam én a jég, ha lángolok,
Százszor jobb, mi általad vagyok
Ez bármit megér. (Ez egy válasz PIROSTANGA üzenetére (2010. 11. 09. kedd 16:29), amit ide kattintva olvashatsz)
2010. 11. 09. kedd 16:29
Mikor hozzád indulok mindig izgatott vagyok,
Mindig valamit viszek, mindig valamit hiszek,
És mindig ott hagyok egy darabot a szívemből.
Mikor nálad ott vagyok, mindig boldogabb vagyok,
Mindig téged akarlak, mindig téged vigyázlak,
És mindig ott hagyok egy darabot a szívemből.
Meddig élhetek még én így? - ezt már magam sem tudom,
Hiszen visszahív egy régi szerelem.
Meddig élhetek még én így? - ezt már magam sem tudom,
De mondj már valamit, és amit mondasz elhiszem.
Mikor tőled eljövök irigy szomszédok között,
Mindig valamit hozok, mindig valamit lopok,
És mindig letörök egy darabot a szívemből.
/Máté Péter/
Mindig valamit viszek, mindig valamit hiszek,
És mindig ott hagyok egy darabot a szívemből.
Mikor nálad ott vagyok, mindig boldogabb vagyok,
Mindig téged akarlak, mindig téged vigyázlak,
És mindig ott hagyok egy darabot a szívemből.
Meddig élhetek még én így? - ezt már magam sem tudom,
Hiszen visszahív egy régi szerelem.
Meddig élhetek még én így? - ezt már magam sem tudom,
De mondj már valamit, és amit mondasz elhiszem.
Mikor tőled eljövök irigy szomszédok között,
Mindig valamit hozok, mindig valamit lopok,
És mindig letörök egy darabot a szívemből.
/Máté Péter/
Virágdal
Kellettem, fáj, de leszakít,
Nem kérlelt, csak hazavitt.
R. Bántott hó, vagy jégeső,
Kínzott nyár, vagy télidő,
Szabad voltam, nincstelen,
De sértetlen, ó Istenem.
Új világ - súgta a szád
S testemet drót fonja át.
R. Bántott hó, vagy jégeső,
Kínzott nyár, vagy télidő,
Szabad voltam, nincstelen,
De sértetlen, ó Istenem.
Kellenék, de nincs kegyelem,
Hervad már zöld levelem.
R. Bántott hó, vagy jégeső,
Kínzott nyár, vagy télidő,
Szabad voltam, nincstelen,
De sértetlen, ó Istenem. (Ez egy válasz PIROSTANGA üzenetére (2010. 11. 17. szerda 08:36), amit ide kattintva olvashatsz)
Kellettem, fáj, de leszakít,
Nem kérlelt, csak hazavitt.
R. Bántott hó, vagy jégeső,
Kínzott nyár, vagy télidő,
Szabad voltam, nincstelen,
De sértetlen, ó Istenem.
Új világ - súgta a szád
S testemet drót fonja át.
R. Bántott hó, vagy jégeső,
Kínzott nyár, vagy télidő,
Szabad voltam, nincstelen,
De sértetlen, ó Istenem.
Kellenék, de nincs kegyelem,
Hervad már zöld levelem.
R. Bántott hó, vagy jégeső,
Kínzott nyár, vagy télidő,
Szabad voltam, nincstelen,
De sértetlen, ó Istenem. (Ez egy válasz PIROSTANGA üzenetére (2010. 11. 17. szerda 08:36), amit ide kattintva olvashatsz)
2010. 11. 17. szerda 08:36
Haldokló reggelre ébredek,
Nem nagyon esik jól semmisem.
Valahol messze
Te is alszol még azt hiszem.
A tükörből bámuló idegen
Tudja hogy én vagyok odabenn.
Szép lassan megöl,
De előbb még meggyötör rendesen.
Miféle világ ez körülöttem?
S hová lettek az álmaim?
Nem maradt semmim,
Te vagy talán az EGYETLEN.
Vihogó tömegek sodornak el,
A bélyegen az áll, hogy tévedtem.
Egyre sötétebb van, persze
Lehet, hogy ez is csak véletlen.
Semmilyen emberkék magyaráznak,
Tanítják nekem az életet.
Egymást taposva,
Csámcsogva szívják a véremet.
A hülyék mondják meg mi legyen,
A tisztesség száműzött idegen.
Sáros bakancsok tipornak
Gyönyörű szívemen.
Miféle világ ez körülöttem?
És hová lettek az álmaim?
Nem maradt semmim,
Te vagy talán az EGYETLEN.
Vihogó tömegek sodornak el,
A bélyegen az áll, hogy tévedtem.
Egyre sötétebb van, persze
Lehet, hogy ez is csak véletlen.
Óóóóh Véletlen!
Miféle világ ez körülöttem?
S hová lettek az álmaim?
Nem maradt semmim,
Te vagy talán az EGYETLEN.
Vihogó tömegek sodornak el,
A bélyegen az áll, hogy tévedtem.
Egyre sötétebb van, persze
Lehet, hogy ez is csak véletlen.
Kétféle ember létezik
Az egyiket néven nevezik,
A másik az, aki tovább megy
Úgyis ha elveszik!
/Ismerős Arcok/
Nem nagyon esik jól semmisem.
Valahol messze
Te is alszol még azt hiszem.
A tükörből bámuló idegen
Tudja hogy én vagyok odabenn.
Szép lassan megöl,
De előbb még meggyötör rendesen.
Miféle világ ez körülöttem?
S hová lettek az álmaim?
Nem maradt semmim,
Te vagy talán az EGYETLEN.
Vihogó tömegek sodornak el,
A bélyegen az áll, hogy tévedtem.
Egyre sötétebb van, persze
Lehet, hogy ez is csak véletlen.
Semmilyen emberkék magyaráznak,
Tanítják nekem az életet.
Egymást taposva,
Csámcsogva szívják a véremet.
A hülyék mondják meg mi legyen,
A tisztesség száműzött idegen.
Sáros bakancsok tipornak
Gyönyörű szívemen.
Miféle világ ez körülöttem?
És hová lettek az álmaim?
Nem maradt semmim,
Te vagy talán az EGYETLEN.
Vihogó tömegek sodornak el,
A bélyegen az áll, hogy tévedtem.
Egyre sötétebb van, persze
Lehet, hogy ez is csak véletlen.
Óóóóh Véletlen!
Miféle világ ez körülöttem?
S hová lettek az álmaim?
Nem maradt semmim,
Te vagy talán az EGYETLEN.
Vihogó tömegek sodornak el,
A bélyegen az áll, hogy tévedtem.
Egyre sötétebb van, persze
Lehet, hogy ez is csak véletlen.
Kétféle ember létezik
Az egyiket néven nevezik,
A másik az, aki tovább megy
Úgyis ha elveszik!
/Ismerős Arcok/
Mennyi elfojtott érzés, mennyi türelem kéne még?
Mennyi elpazarolt érték volna elég?
Mennyi kárba veszett tehetség tunik el nyomtalan,
S meddig érzem még, hogy sötét fölöttem az ég?
Hogyan kéne úgy menekülni, hogy a huségem is megmarad,
Csak olyan dolgokról írni, amirol szabad?
Hogy ne kelljen úgy éreznem, -megint egy baráttal kevesebb-
S ez a keseru íz, mi a legtovább itt ragad.
Építsünk hidat tiszta szavakból határok fölé,
S elindulhatunk egymás felé!
Építsünk hidat, ha nem megy másképp hát így kezdjük el,
Míg magyar szóra magyar szó felel!
Mondd csak, nyugodtan átaludni csaknem száz évet, hogy lehet?
Hogy nem üvölt benned a lelkiismeret?
Mert én szégyent érzek már attól, hogy mást én sem teszek,
Mint, hogy írom a dalt és éneklem neked.
/Ismerős Arcok/
Mennyi elpazarolt érték volna elég?
Mennyi kárba veszett tehetség tunik el nyomtalan,
S meddig érzem még, hogy sötét fölöttem az ég?
Hogyan kéne úgy menekülni, hogy a huségem is megmarad,
Csak olyan dolgokról írni, amirol szabad?
Hogy ne kelljen úgy éreznem, -megint egy baráttal kevesebb-
S ez a keseru íz, mi a legtovább itt ragad.
Építsünk hidat tiszta szavakból határok fölé,
S elindulhatunk egymás felé!
Építsünk hidat, ha nem megy másképp hát így kezdjük el,
Míg magyar szóra magyar szó felel!
Mondd csak, nyugodtan átaludni csaknem száz évet, hogy lehet?
Hogy nem üvölt benned a lelkiismeret?
Mert én szégyent érzek már attól, hogy mást én sem teszek,
Mint, hogy írom a dalt és éneklem neked.
/Ismerős Arcok/
Haldokló reggelre ébredek,
Nem nagyon esik jól semmisem.
Valahol messze
Te is alszol még azt hiszem.
A tükörből bámuló idegen
Tudja hogy én vagyok odabenn.
Szép lassan megöl,
De előbb még meggyötör rendesen.
Miféle világ ez körülöttem?
S hová lettek az álmaim?
Nem maradt semmim,
Te vagy talán az EGYETLEN.
Vihogó tömegek sodornak el,
A bélyegen az áll, hogy tévedtem.
Egyre sötétebb van, persze
Lehet, hogy ez is csak véletlen.
Semmilyen emberkék magyaráznak,
Tanítják nekem az életet.
Egymást taposva,
Csámcsogva szívják a véremet.
A hülyék mondják meg mi legyen,
A tisztesség száműzött idegen.
Sáros bakancsok tipornak
Gyönyörű szívemen.
Miféle világ ez körülöttem?
És hová lettek az álmaim?
Nem maradt semmim,
Te vagy talán az EGYETLEN.
Vihogó tömegek sodornak el,
A bélyegen az áll, hogy tévedtem.
Egyre sötétebb van, persze
Lehet, hogy ez is csak véletlen.
Óóóóh Véletlen!
Miféle világ ez körülöttem?
S hová lettek az álmaim?
Nem maradt semmim,
Te vagy talán az EGYETLEN.
Vihogó tömegek sodornak el,
A bélyegen az áll, hogy tévedtem.
Egyre sötétebb van, persze
Lehet, hogy ez is csak véletlen.
Kétféle ember létezik
Az egyiket néven nevezik,
A másik az, aki tovább megy
Úgyis ha elveszik!
/Ismerős Arcok/
Nem nagyon esik jól semmisem.
Valahol messze
Te is alszol még azt hiszem.
A tükörből bámuló idegen
Tudja hogy én vagyok odabenn.
Szép lassan megöl,
De előbb még meggyötör rendesen.
Miféle világ ez körülöttem?
S hová lettek az álmaim?
Nem maradt semmim,
Te vagy talán az EGYETLEN.
Vihogó tömegek sodornak el,
A bélyegen az áll, hogy tévedtem.
Egyre sötétebb van, persze
Lehet, hogy ez is csak véletlen.
Semmilyen emberkék magyaráznak,
Tanítják nekem az életet.
Egymást taposva,
Csámcsogva szívják a véremet.
A hülyék mondják meg mi legyen,
A tisztesség száműzött idegen.
Sáros bakancsok tipornak
Gyönyörű szívemen.
Miféle világ ez körülöttem?
És hová lettek az álmaim?
Nem maradt semmim,
Te vagy talán az EGYETLEN.
Vihogó tömegek sodornak el,
A bélyegen az áll, hogy tévedtem.
Egyre sötétebb van, persze
Lehet, hogy ez is csak véletlen.
Óóóóh Véletlen!
Miféle világ ez körülöttem?
S hová lettek az álmaim?
Nem maradt semmim,
Te vagy talán az EGYETLEN.
Vihogó tömegek sodornak el,
A bélyegen az áll, hogy tévedtem.
Egyre sötétebb van, persze
Lehet, hogy ez is csak véletlen.
Kétféle ember létezik
Az egyiket néven nevezik,
A másik az, aki tovább megy
Úgyis ha elveszik!
/Ismerős Arcok/
Mikor hozzád indulok mindig izgatott vagyok,
Mindig valamit viszek, mindig valamit hiszek,
És mindig ott hagyok egy darabot a szívemből.
Mikor nálad ott vagyok, mindig boldogabb vagyok,
Mindig téged akarlak, mindig téged vigyázlak,
És mindig ott hagyok egy darabot a szívemből.
Meddig élhetek még én így? - ezt már magam sem tudom,
Hiszen visszahív egy régi szerelem.
Meddig élhetek még én így? - ezt már magam sem tudom,
De mondj már valamit, és amit mondasz elhiszem.
Mikor tőled eljövök irigy szomszédok között,
Mindig valamit hozok, mindig valamit lopok,
És mindig letörök egy darabot a szívemből.
/Máté Péter/
Mindig valamit viszek, mindig valamit hiszek,
És mindig ott hagyok egy darabot a szívemből.
Mikor nálad ott vagyok, mindig boldogabb vagyok,
Mindig téged akarlak, mindig téged vigyázlak,
És mindig ott hagyok egy darabot a szívemből.
Meddig élhetek még én így? - ezt már magam sem tudom,
Hiszen visszahív egy régi szerelem.
Meddig élhetek még én így? - ezt már magam sem tudom,
De mondj már valamit, és amit mondasz elhiszem.
Mikor tőled eljövök irigy szomszédok között,
Mindig valamit hozok, mindig valamit lopok,
És mindig letörök egy darabot a szívemből.
/Máté Péter/
Búcsúznunk kell,
Bár szívünk még hajt-,
Mért’ félnél,hidd el:
Van másik part.
Nincs könnyed már,
Elhullt mind, mégis fáj-,
Elfogy az út, van határ…
Refr:
Nézz szét, csoda a lét!
Árny és fény, örök ellentét.
Téged vár föld és ég,
Érzed már: fogy az út, mégis szép…
Légy jó vendég!
Búcsúznunk kell,
Bár vágyunk még tart-,
Képzeld el, szívvel,
Van másik part.
Nem kell, hogy félj,
Minden lélek testvér-,
Mindegyik út hazatér…
REFR: Ismétlés
Búcsúznunk kell,
Mind távozunk majd-,
Vár ránk egy új hely,
Van másik part.
Nem kell, hogy félj,
Fényünk mindent túlél-,
Nem bánthat már szó, vagy szél…
SZANDI - BUCSUZNUNK KELL
Bár szívünk még hajt-,
Mért’ félnél,hidd el:
Van másik part.
Nincs könnyed már,
Elhullt mind, mégis fáj-,
Elfogy az út, van határ…
Refr:
Nézz szét, csoda a lét!
Árny és fény, örök ellentét.
Téged vár föld és ég,
Érzed már: fogy az út, mégis szép…
Légy jó vendég!
Búcsúznunk kell,
Bár vágyunk még tart-,
Képzeld el, szívvel,
Van másik part.
Nem kell, hogy félj,
Minden lélek testvér-,
Mindegyik út hazatér…
REFR: Ismétlés
Búcsúznunk kell,
Mind távozunk majd-,
Vár ránk egy új hely,
Van másik part.
Nem kell, hogy félj,
Fényünk mindent túlél-,
Nem bánthat már szó, vagy szél…
SZANDI - BUCSUZNUNK KELL
Tudom sokszor rosszat tettem
Mi bántott összetört
Ígérem jóvá teszem
Boldogságod nekem öröm
Nehéz, minden percét bánom
Mit azzal éltem át
Csak hibát kerestem benned
S nem láttam a szépet már
Mi vár még ránk
Refrén:
Újrakezdjük kéz a kézben
Nem áll közénk semmi már
Ne félj kérlek
Minden más lesz
Mi rossz volt a múlté már
Higgy bennem
Bízva bízok
Együtt újra szép lehet
Csak engedd
Szeress kérlek
Csak Veled létezem
Kevés az élet hogy megértsük
Hogy hol rontottuk el
S mit kellett volna tennünk
Hogy mindig szép legyen
Nehéz, minden percét bánom
Mit azzal éltem át
Csak hibát kerestem benned
S nem láttam a szépet már
Mi vár még ránk
Refrén:
Újrakezdjük kéz a kézben
Nem áll közénk semmi már
Ne félj kérlek
Minden más lesz
Mi rossz volt a múlté már
Higgy bennem
Bízva bízok
Együtt újra szép lehet
Csak engedd
Szeress kérlek
Csak Veled létezem
Túl mindenen
Vár ránk az élet
Többé nem félek
Hisz Te vagy a végzetem
A mindenem
DanceVoice-Kéz a kézben
Mi bántott összetört
Ígérem jóvá teszem
Boldogságod nekem öröm
Nehéz, minden percét bánom
Mit azzal éltem át
Csak hibát kerestem benned
S nem láttam a szépet már
Mi vár még ránk
Refrén:
Újrakezdjük kéz a kézben
Nem áll közénk semmi már
Ne félj kérlek
Minden más lesz
Mi rossz volt a múlté már
Higgy bennem
Bízva bízok
Együtt újra szép lehet
Csak engedd
Szeress kérlek
Csak Veled létezem
Kevés az élet hogy megértsük
Hogy hol rontottuk el
S mit kellett volna tennünk
Hogy mindig szép legyen
Nehéz, minden percét bánom
Mit azzal éltem át
Csak hibát kerestem benned
S nem láttam a szépet már
Mi vár még ránk
Refrén:
Újrakezdjük kéz a kézben
Nem áll közénk semmi már
Ne félj kérlek
Minden más lesz
Mi rossz volt a múlté már
Higgy bennem
Bízva bízok
Együtt újra szép lehet
Csak engedd
Szeress kérlek
Csak Veled létezem
Túl mindenen
Vár ránk az élet
Többé nem félek
Hisz Te vagy a végzetem
A mindenem
DanceVoice-Kéz a kézben
Hallom tán a hangod még,
megrémült szívem tiéd.
Te vagy akit őriz,
te vagy akit félt,
te vagy akit mindíg elkísér.
Te vagy akit vártam,
veled szép oly rég,
Rólad szól az álmom ha eljő az éj.
Te vagy minden vágyam,
nem kell semmi más.
Minden mire vágytam
Enyém lett ma már.
Nem volt még íly szép az éj,
csillagfényben fürdik rég.
Igaz szívvel álmodj, igaz minden szó.
Igaz minden álmom, de oly mulandó.
Te vagy akit mindig őriz majd az ég,
s minden dobbanással két karomba ér.
Te vagy akit vártam,
veled szép oly rég,
rólad szól az álmom ha eljő az éj.
Nekem szánt az élet, nekem szánt a sors.
Enyém vagy míg élek, s e szív neked dobog.
Nem volt még íly szép az éj,
csillagfényben fürdik rég
Igaz szívvel álmodj, igaz minden szó
Igaz minden álmom de oly mulandó.
Te vagy akit mindig őriz majd az éj,
s minden dobbanással két karomba hív.
Te vagy akit vártam,
veled szép oly rég.
Rólad szól az álmom ha eljő az éj.
Nekem szánt az élet , nekem szánt a sors.
Enyém vagy míg élek, s e szív neked dobog.
DanceVoice -Őriz a szív
megrémült szívem tiéd.
Te vagy akit őriz,
te vagy akit félt,
te vagy akit mindíg elkísér.
Te vagy akit vártam,
veled szép oly rég,
Rólad szól az álmom ha eljő az éj.
Te vagy minden vágyam,
nem kell semmi más.
Minden mire vágytam
Enyém lett ma már.
Nem volt még íly szép az éj,
csillagfényben fürdik rég.
Igaz szívvel álmodj, igaz minden szó.
Igaz minden álmom, de oly mulandó.
Te vagy akit mindig őriz majd az ég,
s minden dobbanással két karomba ér.
Te vagy akit vártam,
veled szép oly rég,
rólad szól az álmom ha eljő az éj.
Nekem szánt az élet, nekem szánt a sors.
Enyém vagy míg élek, s e szív neked dobog.
Nem volt még íly szép az éj,
csillagfényben fürdik rég
Igaz szívvel álmodj, igaz minden szó
Igaz minden álmom de oly mulandó.
Te vagy akit mindig őriz majd az éj,
s minden dobbanással két karomba hív.
Te vagy akit vártam,
veled szép oly rég.
Rólad szól az álmom ha eljő az éj.
Nekem szánt az élet , nekem szánt a sors.
Enyém vagy míg élek, s e szív neked dobog.
DanceVoice -Őriz a szív
