Kowalsky meg a Vega: Otthon, édes otthon
Bár nem tudom még, merre van.
Ott minden lépés nyomtalan.
S minden hajnal színarany.
Szólj majd, szólok
én is, ha látom majd ott
azt mondják, hogy mindig béke van.
Ha eleged van magadból néha,
lehúz az örvény, tudom kevés a tréfa.
De nem mindig a szép, az okosak útja.
Mert a paradicsom felé mindig rögös a túra.
Ne szívd mellre. Az kinek jó?
Értelmes embernek az nem való.
Hiszen a legszebb a nyitott szív:
S a tiszta szó.
Na, nem mindig megy magától minden,
akarni kell, anélkül semmi sincsen.
Én örülök, hogy, vagy. S ez mindig így lesz.
Megvárlak akkor is, ha később kezdesz.
Mert van egy hely: Otthon, Édes Otthon.
Veled együtt jutunk majd át azon a ponton.
Ahol nincs már semmi baj, csak mindig jó!
Refr.:
Bár nem tudom még, merre van.
Ott minden lépés nyomtalan.
S minden hajnal színarany.
Szólj majd, szólok
én is, ha látom majd ott
azt mondják, hogy mindig béke van.
Már néha látom merre van
Ott minden dalnak színe van.
És minden hangja színarany.
Szólj majd, szólok
én is, bár azt mondják,
hogy nem kell kulcs,
mert mindig nyitva van.
Mert jó, ha látod mitől szép egy reggel.
Minden fűszál ünnepel és soha ne felejtsd el
azt, hogy öröm vagy valakinek,
hiszen soha nem vagy magad
Mert az nagyon nagy!
Akkor nyílik meg az Édes Otthon.
Nevetni fogunk majd az összes gondon.
Mert a legszebb a tiszta szív, de csak az jó!
Refr.:
Bár nem tudom még, merre van.
Ott minden lépés nyomtalan.
És minden hajnal színarany.
Szólj majd, szólok
én is, ha látom majd ott
azt mondják, hogy mindig béke van.
Bár nem tudom még, merre van.
Ott minden lépés nyomtalan.
S minden hajnal színarany.
Szólj majd, szólok
én is, ha látom majd ott
azt mondják, hogy mindig béke van.
Ha eleged van magadból néha,
lehúz az örvény, tudom kevés a tréfa.
De nem mindig a szép, az okosak útja.
Mert a paradicsom felé mindig rögös a túra.
Ne szívd mellre. Az kinek jó?
Értelmes embernek az nem való.
Hiszen a legszebb a nyitott szív:
S a tiszta szó.
Na, nem mindig megy magától minden,
akarni kell, anélkül semmi sincsen.
Én örülök, hogy, vagy. S ez mindig így lesz.
Megvárlak akkor is, ha később kezdesz.
Mert van egy hely: Otthon, Édes Otthon.
Veled együtt jutunk majd át azon a ponton.
Ahol nincs már semmi baj, csak mindig jó!
Refr.:
Bár nem tudom még, merre van.
Ott minden lépés nyomtalan.
S minden hajnal színarany.
Szólj majd, szólok
én is, ha látom majd ott
azt mondják, hogy mindig béke van.
Már néha látom merre van
Ott minden dalnak színe van.
És minden hangja színarany.
Szólj majd, szólok
én is, bár azt mondják,
hogy nem kell kulcs,
mert mindig nyitva van.
Mert jó, ha látod mitől szép egy reggel.
Minden fűszál ünnepel és soha ne felejtsd el
azt, hogy öröm vagy valakinek,
hiszen soha nem vagy magad
Mert az nagyon nagy!
Akkor nyílik meg az Édes Otthon.
Nevetni fogunk majd az összes gondon.
Mert a legszebb a tiszta szív, de csak az jó!
Refr.:
Bár nem tudom még, merre van.
Ott minden lépés nyomtalan.
És minden hajnal színarany.
Szólj majd, szólok
én is, ha látom majd ott
azt mondják, hogy mindig béke van.
Kowalsky meg a Vega: Szemenszedett igazság
Lehet, hogy a kígyó szúrta el tényleg
Azzal az átkozott alma-trükkel
Vagy lehet, hogy csak Ádám volt papucsférj, és nem figyelt arra Éva mikor bliccel
Vagy lehet, hogy csak én vagyok egyszerű,
Hogy az okot inkább magamban látva
Hogy hogy kerültem a Földre, minek fognám másra?
Hogy mitől van az egyik egy egérlyukban, miközben New Yorkban a palota szépül
És miért van a szépség, ha valakitől Quasimodo is halálra rémül
Vagy lehet, hogy én vagyok a vak, hogy az okot mindig magunkban látva
Hogy miért kerültünk a bajba, minek fognád másra?
Refr.:
Mert valahogy minden összeáll
Az Isten mindent jól csinál
Mindent úgy, ahogy kéne
Mindenkit úgy ahogy kérte
Mert végül minden célba ér
A sor végén a rím megél
Mindig úgy ahogy kéne,
Mindenki kap ahogy kérte majd
Mert valahogy minden összeáll
Az Isten mindent jól csinál
Mindent úgy, ahogy kéne
Mindenkit úgy ahogy kérte
Mert végül minden célba ér
A sor végén a rím megél
Mindig úgy ahogy kéne,
Mindenki kap ahogy kérte
És miért él az egyik majd 120 évet
Ha a másiknak a szülőágy a végzet
Vagy mitől korog Keleten az egyik gyomra
Ha így élünk Nyugaton
Majd szólj ha érted
Vagy lehet, hogy csak én vagyok egyszerű, hogy az okot átlátszónak érzem
Hogy mi itt a kérdés
Én nem is értem
Hogy miért bukik mindig meg minden elnök
Ha azzal kezdi mind, hogy ők majd tudják
Hogy miért akar vezetni jónéhány, miközben nem hogy mást, magukat se látják
De tudom, hogy én vagyok a vak,
Hogy az okot egyszerűen látom
A film meg forog
Olyan, mint a péntek 13
Refr.:
Mert valahogy minden összeáll
Az Isten mindent jól csinál
Mindent úgy, ahogy kéne
Mindenkit úgy ahogy kérte
Mert végül minden célba ér
A sor végén a rím megél
Mindig úgy ahogy kéne,
Mindenki kap ahogy kérte majd
Mert valahogy minden összeáll
Az Isten mindent jól csinál
Mindent úgy, ahogy kéne
Mindenkit úgy ahogy kérte
Mert végül minden célba ér
A sor végén a rím megél
Mindig úgy ahogy kéne,
Mindenki kap ahogy kérte
Minden olyan ahogy te és én akartam
Ilyen egyszerű ez
Olyan úgy ahogy van
Senki nem fizet hidd el soha helyettünk
Semmi nem a miénk
Jövünk és megyünk
Ilyen egyszerű minden, mint egy pofon
Lehet, hogy a kígyó szúrta el tényleg
Azzal az átkozott alma-trükkel
Vagy lehet, hogy csak Ádám volt papucsférj, és nem figyelt arra Éva mikor bliccel
Vagy lehet, hogy csak én vagyok egyszerű,
Hogy az okot inkább magamban látva
Hogy hogy kerültem a Földre, minek fognám másra?
Hogy mitől van az egyik egy egérlyukban, miközben New Yorkban a palota szépül
És miért van a szépség, ha valakitől Quasimodo is halálra rémül
Vagy lehet, hogy én vagyok a vak, hogy az okot mindig magunkban látva
Hogy miért kerültünk a bajba, minek fognád másra?
Refr.:
Mert valahogy minden összeáll
Az Isten mindent jól csinál
Mindent úgy, ahogy kéne
Mindenkit úgy ahogy kérte
Mert végül minden célba ér
A sor végén a rím megél
Mindig úgy ahogy kéne,
Mindenki kap ahogy kérte majd
Mert valahogy minden összeáll
Az Isten mindent jól csinál
Mindent úgy, ahogy kéne
Mindenkit úgy ahogy kérte
Mert végül minden célba ér
A sor végén a rím megél
Mindig úgy ahogy kéne,
Mindenki kap ahogy kérte
És miért él az egyik majd 120 évet
Ha a másiknak a szülőágy a végzet
Vagy mitől korog Keleten az egyik gyomra
Ha így élünk Nyugaton
Majd szólj ha érted
Vagy lehet, hogy csak én vagyok egyszerű, hogy az okot átlátszónak érzem
Hogy mi itt a kérdés
Én nem is értem
Hogy miért bukik mindig meg minden elnök
Ha azzal kezdi mind, hogy ők majd tudják
Hogy miért akar vezetni jónéhány, miközben nem hogy mást, magukat se látják
De tudom, hogy én vagyok a vak,
Hogy az okot egyszerűen látom
A film meg forog
Olyan, mint a péntek 13
Refr.:
Mert valahogy minden összeáll
Az Isten mindent jól csinál
Mindent úgy, ahogy kéne
Mindenkit úgy ahogy kérte
Mert végül minden célba ér
A sor végén a rím megél
Mindig úgy ahogy kéne,
Mindenki kap ahogy kérte majd
Mert valahogy minden összeáll
Az Isten mindent jól csinál
Mindent úgy, ahogy kéne
Mindenkit úgy ahogy kérte
Mert végül minden célba ér
A sor végén a rím megél
Mindig úgy ahogy kéne,
Mindenki kap ahogy kérte
Minden olyan ahogy te és én akartam
Ilyen egyszerű ez
Olyan úgy ahogy van
Senki nem fizet hidd el soha helyettünk
Semmi nem a miénk
Jövünk és megyünk
Ilyen egyszerű minden, mint egy pofon
Sziasztok.tudom,hogy nem kívánség músór de ha valaki be tudná rakni ennek a számnak a szövegét/esetleg lefordítva/..na azt nagggggyon megköszönném..sziasztok
System of a Down-Soldier Side
System of a Down-Soldier Side
EDDA :Éhes asszony
Égtem, égtem, izzadtam és féltem,
Az első utam a kezemmel jártam végig.
Kértelek szépen, segíts, hogy értsem,
Hogy megtanuljam a test nyelvét beszélni.
Ref.:
Kicsavartál hosszú éjszakákon,
Csúcs voltál, elismerem.
Tudsz mindent egyszer, vagy kétszer,
Vagy négyszer, vagy ötször, vagy hétszer.
Kamasz kölyök voltam, épp hogy kibírtam,
Szép voltál, majd megvesztem érted.
Álltam, vártam, sokat tétováztam,
Csak intettél és rohantam hozzád.
Éhes asszony ne számíts rám,
Számodra nem létezem.
Parázsló szemekkel, varázsló kezekkel,
Nem fogsz megőrjíteni.
Évek teltek, hmm, de sokan voltak,
Megtanultunk egymástól szeretni.
Látom, érzem, majd megőrülsz értem,
Látod, én nem nevetek rajtad.
Ref.:
Csúcs vagyok minden éjszakán,
Kicsavarlak ahányszor csak kéred.
Tudsz mindent egyszer, vagy kétszer,
Vagy négyszer, vagy ötször, vagy hétszer.
Éhes asszony számíthatsz rám,
Csak számodra létezem,
Parázsló szemekkel, varázsló kezekkel
Meg foglak őrjíteni.
Égtem, égtem, izzadtam és féltem,
Az első utam a kezemmel jártam végig.
Kértelek szépen, segíts, hogy értsem,
Hogy megtanuljam a test nyelvét beszélni.
Ref.:
Kicsavartál hosszú éjszakákon,
Csúcs voltál, elismerem.
Tudsz mindent egyszer, vagy kétszer,
Vagy négyszer, vagy ötször, vagy hétszer.
Kamasz kölyök voltam, épp hogy kibírtam,
Szép voltál, majd megvesztem érted.
Álltam, vártam, sokat tétováztam,
Csak intettél és rohantam hozzád.
Éhes asszony ne számíts rám,
Számodra nem létezem.
Parázsló szemekkel, varázsló kezekkel,
Nem fogsz megőrjíteni.
Évek teltek, hmm, de sokan voltak,
Megtanultunk egymástól szeretni.
Látom, érzem, majd megőrülsz értem,
Látod, én nem nevetek rajtad.
Ref.:
Csúcs vagyok minden éjszakán,
Kicsavarlak ahányszor csak kéred.
Tudsz mindent egyszer, vagy kétszer,
Vagy négyszer, vagy ötször, vagy hétszer.
Éhes asszony számíthatsz rám,
Csak számodra létezem,
Parázsló szemekkel, varázsló kezekkel
Meg foglak őrjíteni.
Deák Bill Gyula : A titkos lány
Van egy lány, kinek melegét máig bőrömön érzem
Oda tette magát mellém... pedig nem is kértem.
Tetovált volt a válla
Gerjedtem keményen tőle
Elvarázsolta lelkem, súlyos időkre.
Jöttek nehéz évek
Váratlan filmszakadás.
Helyére állt valaki,
Lett sírva szakítás.
De ahogy odabújt hozzám,
Azt soha nem felejtem
Testének tüze éget,
Parázslik szívemben.
(Ő volt a lány)
Ó, Ő volt a lány (a titkos lány)
Ó, ki emberré tett engem
Ő volt a lány
A titkos lány
Kivel a szerelmet megismertem.
(Ő volt a lány)
Ó, Ő volt a lány (a titkos lány)
Ki mellett férfivá lettem
Ő volt a lány
A tetovált lány
Kit valaha titkon szerettem
Egy-egy kocsmába benézek,
Hol függöny van az ablakon.
Ott indulhat egy könnycsepp,
Nem látják arcomon.
De a múlt akkor is ott táncol,
Vigyorog vállamon,
Valahol én rontottam el,
Néha nevetek magamon.
Kiénekeltem magamból 20 év bánatom,
Jöttek új dalok,
Kicsordult a fájdalom
Csókolnám a testét izzadt ágyamon,
Ahová titkon kijárok csupán egy sírhalom.
(Ő volt a lány)
Ó, Ő volt a lány (a titkos lány)
ki emberré tett engem
(Ő volt a lány)
Ő volt a lány
Kivel a szerelmet megismertem.
(Ő volt a lány)
Ó, Ő volt a lány (a titkos lány)
Ki mellett férfivá lettem
Ő volt a lány
A tetovált lány
Kit valaha titkon szerettem
Ó, Ő volt a lány
ki emberré tett engem
Ő volt a lány
Ő volt a lány
Kivel a szerelmet megismertem.
Ő volt a lány
A titkos lány
Van egy lány, kinek melegét máig bőrömön érzem
Oda tette magát mellém... pedig nem is kértem.
Tetovált volt a válla
Gerjedtem keményen tőle
Elvarázsolta lelkem, súlyos időkre.
Jöttek nehéz évek
Váratlan filmszakadás.
Helyére állt valaki,
Lett sírva szakítás.
De ahogy odabújt hozzám,
Azt soha nem felejtem
Testének tüze éget,
Parázslik szívemben.
(Ő volt a lány)
Ó, Ő volt a lány (a titkos lány)
Ó, ki emberré tett engem
Ő volt a lány
A titkos lány
Kivel a szerelmet megismertem.
(Ő volt a lány)
Ó, Ő volt a lány (a titkos lány)
Ki mellett férfivá lettem
Ő volt a lány
A tetovált lány
Kit valaha titkon szerettem
Egy-egy kocsmába benézek,
Hol függöny van az ablakon.
Ott indulhat egy könnycsepp,
Nem látják arcomon.
De a múlt akkor is ott táncol,
Vigyorog vállamon,
Valahol én rontottam el,
Néha nevetek magamon.
Kiénekeltem magamból 20 év bánatom,
Jöttek új dalok,
Kicsordult a fájdalom
Csókolnám a testét izzadt ágyamon,
Ahová titkon kijárok csupán egy sírhalom.
(Ő volt a lány)
Ó, Ő volt a lány (a titkos lány)
ki emberré tett engem
(Ő volt a lány)
Ő volt a lány
Kivel a szerelmet megismertem.
(Ő volt a lány)
Ó, Ő volt a lány (a titkos lány)
Ki mellett férfivá lettem
Ő volt a lány
A tetovált lány
Kit valaha titkon szerettem
Ó, Ő volt a lány
ki emberré tett engem
Ő volt a lány
Ő volt a lány
Kivel a szerelmet megismertem.
Ő volt a lány
A titkos lány
Verse:
Olyan egyedül vagyok, nem maradtál velem
meddig kell még elviselnem a terhet a szívemen?
Nélküled, oly más lett minden.
Amikor elhittük még, hogy vigyáz ránk az ég,
választottál csillagot ami a szerelmünkért ég.
Elmúlt, már ellep minket a sötétség.
Refrén:
Mond hány éjszakát, sírhattam át,
néha még látom, kettőnk csillagát.
Mond miért múlhat el, és miért nem felel,
nem értheti senki mit vesztettem el.
Verse:
Még a szívemben maradt, ahogy őrzöm az álmodat,
feléd nyújtanám a kezem de csak az emléked maradt.
Emlék, ami kínoz engem.
De most már végleg elmentél, énrám nem is figyeltél,
gyorsan elfelejtettél, ahogy az ősz után jön a tél.
De talán szívem hangját, hozzád viszi a szél.
Refrén:
Mond hány éjszakát, sírhattam át,
néha még látom, kettőnk csillagát.
Mond miért múlhat el, és miért nem felel,
nem értheti senki mit vesztettem el.
Verse:
Már mással álmodsz éjjelente,
másra vársz már régen.
Most tudom csak, hogy mit jelent,
mit jelentett nekem ó-ó.
Refrén:
Mond hány éjszakát, sírhattam át,
néha még látom, kettőnk csillagát.
Mond miért múlhat el, és miért nem felel,
nem értheti senki mit vesztettem el
/ Reflex : Mond, hány éjszakát...
Olyan egyedül vagyok, nem maradtál velem
meddig kell még elviselnem a terhet a szívemen?
Nélküled, oly más lett minden.
Amikor elhittük még, hogy vigyáz ránk az ég,
választottál csillagot ami a szerelmünkért ég.
Elmúlt, már ellep minket a sötétség.
Refrén:
Mond hány éjszakát, sírhattam át,
néha még látom, kettőnk csillagát.
Mond miért múlhat el, és miért nem felel,
nem értheti senki mit vesztettem el.
Verse:
Még a szívemben maradt, ahogy őrzöm az álmodat,
feléd nyújtanám a kezem de csak az emléked maradt.
Emlék, ami kínoz engem.
De most már végleg elmentél, énrám nem is figyeltél,
gyorsan elfelejtettél, ahogy az ősz után jön a tél.
De talán szívem hangját, hozzád viszi a szél.
Refrén:
Mond hány éjszakát, sírhattam át,
néha még látom, kettőnk csillagát.
Mond miért múlhat el, és miért nem felel,
nem értheti senki mit vesztettem el.
Verse:
Már mással álmodsz éjjelente,
másra vársz már régen.
Most tudom csak, hogy mit jelent,
mit jelentett nekem ó-ó.
Refrén:
Mond hány éjszakát, sírhattam át,
néha még látom, kettőnk csillagát.
Mond miért múlhat el, és miért nem felel,
nem értheti senki mit vesztettem el
/ Reflex : Mond, hány éjszakát...
"Árva bús éjszakán (Are You Lonesome Tonight)
Árva bús éjszakán
vár a könny és magány.
Valld be, mégis hiányzom talán!
Ó, az emlék de fáj,
de ha sírni sem tudsz már,
súgd, hogy drágám,
de szép volt a nyár!
Dúdolnál, de a bánat
ma oly végtelen.
Vársz, hogy nyíljon az ajtó,
de reménytelen.
Ugye fáj a szíved?
Jaj, de mégsem lehet,
elemészt az a szörnyű magány.
...Már jól tudom, nagyon bánt a magány.
Azt mondják, egy nagy színház
az egész világ, ahol mindenki
a saját, megszokott szerepét játsza.
És ekkor jön az én szerepem,
hogy szeresselek téged.
Találkozásunk szép volt,
s jól ment ez a játék.
Aztán megváltozott minden,
olyan különös lettél,
hazudtál nekem.
Vajon merre jársz,
most üres a színpad,
és vajon látlak-e még?
Olyan nehéz ez így,
olyan sivár az élet,
szép lassan megöl a magány.
Olyan nagy a csend,
kialudtak a fények, üres a színház,
és csak nézem, ahogy hangtalanul
leereszkedik a függöny...
Ugye fáj a szíved?
Jaj, de mégsem lehet,
elemészt az a szörnyű magány."
"Ha zöldell a fű, ragyog a fény,
s a könnyű szél arcomhoz ér,
akkor hadd mondjam el,
milyen szép a világ!
Ha leszáll az est, a Hold vigyáz rám,
s barátként kíván jó éjszakát.
Neked hadd mondjam el,
milyen szép a világ!
A szivárvány színét az égre festheted,
a felhők bánatát messzi űzheted.
Nincsen már semmi baj,
ne bánts másokat,
örülj, hogy élsz, hisz ember vagy!
Ha szomjas a szív, akkor se félj,
szerelmet olthat új szenvedély.
Neked hadd mondjam el,
milyen szép a világ!
Ó, hát hidd te is el, milyen szép a világ!"
Árva bús éjszakán
vár a könny és magány.
Valld be, mégis hiányzom talán!
Ó, az emlék de fáj,
de ha sírni sem tudsz már,
súgd, hogy drágám,
de szép volt a nyár!
Dúdolnál, de a bánat
ma oly végtelen.
Vársz, hogy nyíljon az ajtó,
de reménytelen.
Ugye fáj a szíved?
Jaj, de mégsem lehet,
elemészt az a szörnyű magány.
...Már jól tudom, nagyon bánt a magány.
Azt mondják, egy nagy színház
az egész világ, ahol mindenki
a saját, megszokott szerepét játsza.
És ekkor jön az én szerepem,
hogy szeresselek téged.
Találkozásunk szép volt,
s jól ment ez a játék.
Aztán megváltozott minden,
olyan különös lettél,
hazudtál nekem.
Vajon merre jársz,
most üres a színpad,
és vajon látlak-e még?
Olyan nehéz ez így,
olyan sivár az élet,
szép lassan megöl a magány.
Olyan nagy a csend,
kialudtak a fények, üres a színház,
és csak nézem, ahogy hangtalanul
leereszkedik a függöny...
Ugye fáj a szíved?
Jaj, de mégsem lehet,
elemészt az a szörnyű magány."
"Ha zöldell a fű, ragyog a fény,
s a könnyű szél arcomhoz ér,
akkor hadd mondjam el,
milyen szép a világ!
Ha leszáll az est, a Hold vigyáz rám,
s barátként kíván jó éjszakát.
Neked hadd mondjam el,
milyen szép a világ!
A szivárvány színét az égre festheted,
a felhők bánatát messzi űzheted.
Nincsen már semmi baj,
ne bánts másokat,
örülj, hogy élsz, hisz ember vagy!
Ha szomjas a szív, akkor se félj,
szerelmet olthat új szenvedély.
Neked hadd mondjam el,
milyen szép a világ!
Ó, hát hidd te is el, milyen szép a világ!"
4F Club-Túladagolás
16 évesen nyúlt először a droghoz
Nem is volt túl nehéz hozzászokni a dologhoz
Hiszen minden haver kipróbálta rég
A cigizés a gizdasághoz ma már nem elég
Aztán a házibulik jöttek a hangulat az adott
A lopott kocsi magnókért is tablettákat kapott
Monoton a zene, dübörög a szívében
Tánc helyett csak kóvályog és nem érzi, hogy idétlen
Nem is csak a diszkóban repül a mennybe
Kell, hogy ez a zene még a kocsiban is menjen
Hazafele kimerülten a fellegekben járva
Boldogságtól mámorosan tapos a gázra
Alig lát a sötétben, de köröz egy lámpa
Pislog erősen csak a vakságot látja
Imbolygott nagyon, de negatív a szonda
Hát beviszik az őrsre, de véralkohol nulla
Két sarokkal odébb, a rendőrségről hazafele menet
Kihagyott egy szimpla jobb kezet
De lehet, narkósan az ember egy ilyet észre sem vehet
Mindenről a fű tehet
Tehetett volna, ha nem ő az a hülye aki beveszi
Nyelv alá a bélyeg aztán jöhet az "extasy"
Nem elég a napi egy rég
A boldogsághoz legalább kettő kell még
Szóval a kocsiban tépett és kereste a rádión a focit
Szeme sarkából látta is a közeledő kocsit
Lepereg az élete a szélvédőre vetül
Behunyta a szemét és még élvezte is belül
Csatt!! A filmnek végeszakadt, megfogta a légzsák
Kinyitja az ajtót és szabad
Nem is fogja fel, hogy így megúszta
A rutinja hazaviszi négykézláb kúszva
Felébred és iszonyúan kínozza a teste
Megölt egy ártatlant az előző este
Nem az a tét, hogy a saját életét
De mindenkiét körülötte tönkre cseszte
Iszik egyet gyorsan a gyógyszerre szokás szerint
De a halott férfi felrémlik előtte megint
Megpróbálja elhinni, hogy minden a régi
De érzi nem lehet így ezután élni
Nem fog ezen segíteni semmi más
Egy dolog van hátra a túladagolás
Ennyi volt egy élet, szar volt és tömör
Az életével fizetett, de neki megérte ez a gyönyör
Kérünk Urunk
Fogadd be fiatal testvérünk lelkét
Hogy megbékélést és örök életet nyerjen
A te országodban
Fiatalon távozott közülünk
Fájdalmas ürességet hagyva maga után
Kérünk Urunk oltalmazd az ő lelkét
Aki immáron eltávozott földi porhüvelyéből
Mi Atyánk, ki vagy a mennyekben
Szenteltessék meg a Te neved
Jöjjön el a Te országod
Legyen meg a Te akaratod
Miképpen a mennyben, azonképp itt a földön is
Ámen!
16 évesen nyúlt először a droghoz
Nem is volt túl nehéz hozzászokni a dologhoz
Hiszen minden haver kipróbálta rég
A cigizés a gizdasághoz ma már nem elég
Aztán a házibulik jöttek a hangulat az adott
A lopott kocsi magnókért is tablettákat kapott
Monoton a zene, dübörög a szívében
Tánc helyett csak kóvályog és nem érzi, hogy idétlen
Nem is csak a diszkóban repül a mennybe
Kell, hogy ez a zene még a kocsiban is menjen
Hazafele kimerülten a fellegekben járva
Boldogságtól mámorosan tapos a gázra
Alig lát a sötétben, de köröz egy lámpa
Pislog erősen csak a vakságot látja
Imbolygott nagyon, de negatív a szonda
Hát beviszik az őrsre, de véralkohol nulla
Két sarokkal odébb, a rendőrségről hazafele menet
Kihagyott egy szimpla jobb kezet
De lehet, narkósan az ember egy ilyet észre sem vehet
Mindenről a fű tehet
Tehetett volna, ha nem ő az a hülye aki beveszi
Nyelv alá a bélyeg aztán jöhet az "extasy"
Nem elég a napi egy rég
A boldogsághoz legalább kettő kell még
Szóval a kocsiban tépett és kereste a rádión a focit
Szeme sarkából látta is a közeledő kocsit
Lepereg az élete a szélvédőre vetül
Behunyta a szemét és még élvezte is belül
Csatt!! A filmnek végeszakadt, megfogta a légzsák
Kinyitja az ajtót és szabad
Nem is fogja fel, hogy így megúszta
A rutinja hazaviszi négykézláb kúszva
Felébred és iszonyúan kínozza a teste
Megölt egy ártatlant az előző este
Nem az a tét, hogy a saját életét
De mindenkiét körülötte tönkre cseszte
Iszik egyet gyorsan a gyógyszerre szokás szerint
De a halott férfi felrémlik előtte megint
Megpróbálja elhinni, hogy minden a régi
De érzi nem lehet így ezután élni
Nem fog ezen segíteni semmi más
Egy dolog van hátra a túladagolás
Ennyi volt egy élet, szar volt és tömör
Az életével fizetett, de neki megérte ez a gyönyör
Kérünk Urunk
Fogadd be fiatal testvérünk lelkét
Hogy megbékélést és örök életet nyerjen
A te országodban
Fiatalon távozott közülünk
Fájdalmas ürességet hagyva maga után
Kérünk Urunk oltalmazd az ő lelkét
Aki immáron eltávozott földi porhüvelyéből
Mi Atyánk, ki vagy a mennyekben
Szenteltessék meg a Te neved
Jöjjön el a Te országod
Legyen meg a Te akaratod
Miképpen a mennyben, azonképp itt a földön is
Ámen!
Presser Gábor:
A VILLAMOS KETTŐT CSÖNGETETT
A villamos kettőt csöngetett,
és elhúzott veled
s elhagyott sziget,
csak egy megálló volt neked.
És a fényképész
a bolt előtt mereng,
pár esküvői kép,
pár mosoly kéne még,
de ma senki nem nevet.
Néha… túl szép lett volna,
amit a nagy szavak,
dörögve tiltanak.
Féltünk, vártunk,
a pillanat így marad el.
A villamos kettőt csöngetett,
és egy jutott neked,
és egy jutott neked,
és ez így nem jó senkinek.
A fényképész
sok-sok fényt szeret,
hát szétnéz megvetőn,
s a lehúzott redőny,
minden képet eltemet.
A villamos kettőt csöngetett,
s csak indul s így üzen
és úgysem értik meg
csak az eltévedt szívek.
És a fényképész
az el sem kattant képpel mit tehet.
Már laborálná, már retusálná,
de itt senki, senki, senki,
senki, senki nem fizet.
A villamos kettőt csöngetett,
s a kockakő felett,
még ott keringenek,
az eldobált jegyek.
A VILLAMOS KETTŐT CSÖNGETETT
A villamos kettőt csöngetett,
és elhúzott veled
s elhagyott sziget,
csak egy megálló volt neked.
És a fényképész
a bolt előtt mereng,
pár esküvői kép,
pár mosoly kéne még,
de ma senki nem nevet.
Néha… túl szép lett volna,
amit a nagy szavak,
dörögve tiltanak.
Féltünk, vártunk,
a pillanat így marad el.
A villamos kettőt csöngetett,
és egy jutott neked,
és egy jutott neked,
és ez így nem jó senkinek.
A fényképész
sok-sok fényt szeret,
hát szétnéz megvetőn,
s a lehúzott redőny,
minden képet eltemet.
A villamos kettőt csöngetett,
s csak indul s így üzen
és úgysem értik meg
csak az eltévedt szívek.
És a fényképész
az el sem kattant képpel mit tehet.
Már laborálná, már retusálná,
de itt senki, senki, senki,
senki, senki nem fizet.
A villamos kettőt csöngetett,
s a kockakő felett,
még ott keringenek,
az eldobált jegyek.
Szűcs Judit :
Nincs rajtad kívül senki sem
Szükségem van reád,
Mint eddig még sosem,
Szükségem van reád,
Hogy mindig jobb legyen,
Túl sok volt, ami sajnos,
Megtörtént velem,
Nincs rajtad kívül
Senki sem, aki értene,
Nincs rajtad kívül senki sem.
Szükségem van reád,
Hogy jókedvem legyen,
Szükségem van reád,
Hát maradj itt velem.
Látod, hogy felborult,
Az egész életem,
Nincs rajtad kívül
Senki sem, aki értene,
Nincs rajtad kívül senki sem.
Sokszor kiáltanék, de nem szabad,
Hisz' az emberek mélyen alszanak,
Úgy kiáltanék, mert nem bírom,
Hogy a magány mindig itt ül az ágyamon,
Kiáltanék, segíts nekem,
S a sötétben fogd a két kezem,
Nincs rajtad kívül
Senki sem, aki értene,
Nincs rajtad kívül senki sem.
Szükségem van reád,
Hogy mindig lássalak,
Szükségem van reád,
Hogy mindig várjalak,
Szükségem van reád,
Hogy éld az életem,
Mert nem született senki sem, aki értene,
Nincs rajtad kívül senki sem.
Sokszor kiáltanék, de nem szabad,
Hisz' az emberek mélyen alszanak,
Úgy kiáltanék, mert nem bírom,
Hogy a magány mindig itt ül az ágyamon,
Kiáltanék, segíts nekem,
S a sötétben fogd a két kezem,
Úgy kiáltanék,
Hogy a félelem végre tünjön el,
Sokszor kiáltanék, de nem szabad,
Hisz' az emberek mélyen alszanak,
Úgy kiáltanék, mert nem bírom,
Hogy a magány mindig itt ül az ágyamon,
Kiáltanék, segíts nekem,
S a sötétben fogd a két kezem,
Nincs rajtad kívül
Senki sem, aki értene,
Mert nem született senki sem, aki értene
Nincs rajtad kívül senki sem.
Nincs rajtad kívül senki sem
Szükségem van reád,
Mint eddig még sosem,
Szükségem van reád,
Hogy mindig jobb legyen,
Túl sok volt, ami sajnos,
Megtörtént velem,
Nincs rajtad kívül
Senki sem, aki értene,
Nincs rajtad kívül senki sem.
Szükségem van reád,
Hogy jókedvem legyen,
Szükségem van reád,
Hát maradj itt velem.
Látod, hogy felborult,
Az egész életem,
Nincs rajtad kívül
Senki sem, aki értene,
Nincs rajtad kívül senki sem.
Sokszor kiáltanék, de nem szabad,
Hisz' az emberek mélyen alszanak,
Úgy kiáltanék, mert nem bírom,
Hogy a magány mindig itt ül az ágyamon,
Kiáltanék, segíts nekem,
S a sötétben fogd a két kezem,
Nincs rajtad kívül
Senki sem, aki értene,
Nincs rajtad kívül senki sem.
Szükségem van reád,
Hogy mindig lássalak,
Szükségem van reád,
Hogy mindig várjalak,
Szükségem van reád,
Hogy éld az életem,
Mert nem született senki sem, aki értene,
Nincs rajtad kívül senki sem.
Sokszor kiáltanék, de nem szabad,
Hisz' az emberek mélyen alszanak,
Úgy kiáltanék, mert nem bírom,
Hogy a magány mindig itt ül az ágyamon,
Kiáltanék, segíts nekem,
S a sötétben fogd a két kezem,
Úgy kiáltanék,
Hogy a félelem végre tünjön el,
Sokszor kiáltanék, de nem szabad,
Hisz' az emberek mélyen alszanak,
Úgy kiáltanék, mert nem bírom,
Hogy a magány mindig itt ül az ágyamon,
Kiáltanék, segíts nekem,
S a sötétben fogd a két kezem,
Nincs rajtad kívül
Senki sem, aki értene,
Mert nem született senki sem, aki értene
Nincs rajtad kívül senki sem.
Lila akácok, minek a szív, ha úgy fáj?
Lila akácok, minek a vágy, ha elszáll?
Minek a nyíló virág, a kikelet?
Mit ér a rongyos világ, ha nem szeret?
Lila akácok, minek a szív, ha úgy fáj?
Lila akácok, a boldogság sosem vár.
Minek a kis kerti pad, minek a nyáralkonyat,
Amikor egymást szeretni nem szabad.
Virágos tavaszi kertek ölén
Zártam először szívembe én,
Később karöltve jártunk Budán,
S várt ránk a csendes Tabán.
Szép volt a szerelem, szép volt a nyár,
Vártam a ligetben, hogy jön-e már,
Lila akácok nyíltak a fán,
Már csak bús emlék csupán...
Lila akácok, minek a szív, ha úgy fáj?
Lila akácok, minek a vágy, ha elszáll?
Minek a nyíló virág, a kikelet?
Mit ér a rongyos világ, ha nem szeret?
Lila akácok, minek a vágy, ha elszáll?
Minek a nyíló virág, a kikelet?
Mit ér a rongyos világ, ha nem szeret?
Lila akácok, minek a szív, ha úgy fáj?
Lila akácok, a boldogság sosem vár.
Minek a kis kerti pad, minek a nyáralkonyat,
Amikor egymást szeretni nem szabad.
Virágos tavaszi kertek ölén
Zártam először szívembe én,
Később karöltve jártunk Budán,
S várt ránk a csendes Tabán.
Szép volt a szerelem, szép volt a nyár,
Vártam a ligetben, hogy jön-e már,
Lila akácok nyíltak a fán,
Már csak bús emlék csupán...
Lila akácok, minek a szív, ha úgy fáj?
Lila akácok, minek a vágy, ha elszáll?
Minek a nyíló virág, a kikelet?
Mit ér a rongyos világ, ha nem szeret?
Dupla KáVé : Ne sajnáld ha elmúlik egy szerelem - dalszöveg
Mindig nehéz újra kezdeni,
Mindig nehéz újra hinni.
Szép volt és majd amikor vége lett,
A régi dal most megint szívemből szól.
Ne sajnáld, ha elmúlik egy szerelem,
Ha nem vár, nem vár már senkisem,
Ne sajnáld, ha vége, ne bánd sohasem,
De a szépet, soha ne feledd!
Ne sajnáld, ha elmúlik egy szerelem,
Ne sajnáld, ha nem vár senkisem!
Míg nem jön egy újabb szerelem,
Bízni kell, feladni sohasem!
Hinni azt, hogy jön, akinek jönni kell,
Addig a régi dal most megint szívemből szól:
||:Ne sajnáld, ha elmúlik egy szerelem,
Ha nem vár, nem vár már senkisem,
Ne sajnáld, ha vége, ne bánd sohasem,
De a szépet soha ne feledd!
Ne sajnáld, ha elmúlik egy szerelem,
Ne sajnáld, ha nem vár senkisem!:||
Mindig nehéz újra kezdeni,
Mindig nehéz újra hinni.
Szép volt és majd amikor vége lett,
A régi dal most megint szívemből szól.
Ne sajnáld, ha elmúlik egy szerelem,
Ha nem vár, nem vár már senkisem,
Ne sajnáld, ha vége, ne bánd sohasem,
De a szépet, soha ne feledd!
Ne sajnáld, ha elmúlik egy szerelem,
Ne sajnáld, ha nem vár senkisem!
Míg nem jön egy újabb szerelem,
Bízni kell, feladni sohasem!
Hinni azt, hogy jön, akinek jönni kell,
Addig a régi dal most megint szívemből szól:
||:Ne sajnáld, ha elmúlik egy szerelem,
Ha nem vár, nem vár már senkisem,
Ne sajnáld, ha vége, ne bánd sohasem,
De a szépet soha ne feledd!
Ne sajnáld, ha elmúlik egy szerelem,
Ne sajnáld, ha nem vár senkisem!:||
Kárpátia:
AKKOR MEGYEK
Akkor megyek, mikor szűz hó esik;
mikor csend van, és félhomály.
Akkor megyek, mert így írták meg,
ott fenn még, hajdanán.
Te most könnyet se ejts, nem érdemes.
De ha jófajta bort töltenél,
locsolj egy kortyot a földre, komám,
s abból tudom majd, hogy szerettél.
Nem voltam jó, nem voltam rossz.
Azt kaptam mindig, ami jár.
És örültem annak, hogy ismertelek,
és ismertél te is talán.
Te most könnyet se ejts, nem érdemes.
De ha jófajta bort töltenél,
locsolj egy kortyot a földre, komám,
s abból tudom majd, hogy szerettél.
Mindig van még, egy utolsó lépés,
egy utolsó szó, egy hang.
De nem látta, nem hallotta ezt már senki,
olyan lassú volt, olyan halk.
Te most könnyet se ejts, nem érdemes.
De ha jófajta bort töltenél,
locsolj egy kortyot a földre, komám,
s abból tudom majd, hogy szerettél.
AKKOR MEGYEK
Akkor megyek, mikor szűz hó esik;
mikor csend van, és félhomály.
Akkor megyek, mert így írták meg,
ott fenn még, hajdanán.
Te most könnyet se ejts, nem érdemes.
De ha jófajta bort töltenél,
locsolj egy kortyot a földre, komám,
s abból tudom majd, hogy szerettél.
Nem voltam jó, nem voltam rossz.
Azt kaptam mindig, ami jár.
És örültem annak, hogy ismertelek,
és ismertél te is talán.
Te most könnyet se ejts, nem érdemes.
De ha jófajta bort töltenél,
locsolj egy kortyot a földre, komám,
s abból tudom majd, hogy szerettél.
Mindig van még, egy utolsó lépés,
egy utolsó szó, egy hang.
De nem látta, nem hallotta ezt már senki,
olyan lassú volt, olyan halk.
Te most könnyet se ejts, nem érdemes.
De ha jófajta bort töltenél,
locsolj egy kortyot a földre, komám,
s abból tudom majd, hogy szerettél.
Máté Péter: Mondd miért szeretsz Te mást...
Emlékeim közt van egy tépett levél,
Levél, melyet nem is küldtem el.
Féltékenység szülte, e bolond szenvedély,
De olvassuk csak el, mit mondd a levél:
“Mondd, miért szeretsz te mást, és én csak téged?
Miért másnak örülsz úgy, ahogy én néked?
Ha mellém sodort egyszer már az élet,
Én nem engedlek oly könnyen el.
Mondd, miért adtál reményt és oly sok álmot,
Ha mástól akarod a boldogságot?
Mondd, miért fogadtad el szerelmes szívem,
És hogyha elfogadtad, most miért dobtad el?
Az első pillanatban megmondhattad volna,
Szólhattál volna, ne kezdjük el.
De te lázba jöttél, s lágyan átkarolva,
Hozzám hajolva hazudtad el:
Hogy nem szeretsz te mást, enyém a szíved,
S lásd, kis búcsúlevél lett az ígéret.”
De én ezt a kis levelet most összetépem,
Ha így akartad, hát nekem sem fáj.
Emlékeim közt van egy tépett levél,
Levél, melyet nem is küldtem el.
Féltékenység szülte, e bolond szenvedély,
De olvassuk csak el, mit mondd a levél:
“Mondd, miért szeretsz te mást, és én csak téged?
Miért másnak örülsz úgy, ahogy én néked?
Ha mellém sodort egyszer már az élet,
Én nem engedlek oly könnyen el.
Mondd, miért adtál reményt és oly sok álmot,
Ha mástól akarod a boldogságot?
Mondd, miért fogadtad el szerelmes szívem,
És hogyha elfogadtad, most miért dobtad el?
Az első pillanatban megmondhattad volna,
Szólhattál volna, ne kezdjük el.
De te lázba jöttél, s lágyan átkarolva,
Hozzám hajolva hazudtad el:
Hogy nem szeretsz te mást, enyém a szíved,
S lásd, kis búcsúlevél lett az ígéret.”
De én ezt a kis levelet most összetépem,
Ha így akartad, hát nekem sem fáj.
Gomen ne, Juliet!
Dalszöveg: Yamashita Tomohisa (NewS)
A veled való találkozás eszembe juttatta,
A rég elfeledett érzést, hogy milyen valakit szeretni.
Ezek a csodás érzelmek az óta is itt maradtak,
Minden napot ragyogóvá és színessé varázsolva.
Bármi is áll az utunkba, már nem vesztem el őket,
Mert azt esküdtem, hogy megvédelek és szeretni foglak.
Csókokkal és csókokkal millió szám, bizonyítottuk, de
Valahol, valami mégsem volt tökéletes.
Mindketten éreztük, ettől a szerelemtől búcsúznunk kell…
Ah, sajnálom, Júlia.
Szerelmünk kölcsönös, elért minket, nem titkolhatjuk.
Hiányzol, látni akarlak, de nem tehetem.
Ígértük, hogy nem hagyjuk el egymást, nem vált valóra.
Millió csókunk, már nem talál célba.
Ezen a szent éjen téged kívánlak.
Beléd szerettem, akarom, hogy szeress.
Még ha a szemeimre, sötétség is borulna, téged bármikor felismernélek.
Hisz oly sokszor öleltük egymást.
Szerettük egymást, de nem tudtunk felülkerekedni azon, amit a sors rendelt el.
Csókokkal és csókokkal millió szám, bizonyítottuk, de
Valahol, valami mégsem volt tökéletes.
Mindketten éreztük, ettől a szerelemtől búcsúznunk kell…
Ah, sajnálom, Júlia.
Ah, sajnálom, Júlia.
Dalszöveg: Yamashita Tomohisa (NewS)
A veled való találkozás eszembe juttatta,
A rég elfeledett érzést, hogy milyen valakit szeretni.
Ezek a csodás érzelmek az óta is itt maradtak,
Minden napot ragyogóvá és színessé varázsolva.
Bármi is áll az utunkba, már nem vesztem el őket,
Mert azt esküdtem, hogy megvédelek és szeretni foglak.
Csókokkal és csókokkal millió szám, bizonyítottuk, de
Valahol, valami mégsem volt tökéletes.
Mindketten éreztük, ettől a szerelemtől búcsúznunk kell…
Ah, sajnálom, Júlia.
Szerelmünk kölcsönös, elért minket, nem titkolhatjuk.
Hiányzol, látni akarlak, de nem tehetem.
Ígértük, hogy nem hagyjuk el egymást, nem vált valóra.
Millió csókunk, már nem talál célba.
Ezen a szent éjen téged kívánlak.
Beléd szerettem, akarom, hogy szeress.
Még ha a szemeimre, sötétség is borulna, téged bármikor felismernélek.
Hisz oly sokszor öleltük egymást.
Szerettük egymást, de nem tudtunk felülkerekedni azon, amit a sors rendelt el.
Csókokkal és csókokkal millió szám, bizonyítottuk, de
Valahol, valami mégsem volt tökéletes.
Mindketten éreztük, ettől a szerelemtől búcsúznunk kell…
Ah, sajnálom, Júlia.
Ah, sajnálom, Júlia.
Republic :
Mondd azt, hogy sohase féljek!
Mondd azt, a tűz el nem éget!
Mondd azt, hogy semmi se fájhat!
Mondd azt, hogy vársz, míg megtalállak!
Hazudj még nekem!
Mondd azt, hogy ezerszer élek!
Akkor is értesz, ha nem beszélek!
Mondd azt, hogy senki se bánthat!
A sötétben, senki se láthat!
Hazudj még nekem!
Engedj közelebb,
engedd, hogy én is ott legyek,
Látni akarom,
és érezni, azt, amit lehet,
Égjen a tűz, engedd, hogy meglássalak,
Legyen úgy, ahogy nem szabad!
Mondd azt, hogy igaz volt minden!
Minden szó, amit elhittem!
Meleget hozz, hogyha fázom!
Szeress úgy, ahogy kívánom!
Hazudj még nekem!
Engedj közelebb,
és engedd, hogy én is ott legyek!
Látni akarom,
érezni, azt amit lehet,
Égjen a tűz, engedd, hogy meglássalak,
Legyen úgy, ahogy nem szabad!
Mondd azt, hogy sohase féljek!
Mondd azt, a tűz el nem éget!
Mondd azt, hogy semmi se fájhat!
Mondd azt, hogy vársz, míg megtalállak!
Hazudj még nekem!
Mondd azt, hogy ezerszer élek!
Akkor is értesz, ha nem beszélek!
Mondd azt, hogy senki se bánthat!
A sötétben, senki se láthat!
Hazudj még nekem!
Engedj közelebb,
engedd, hogy én is ott legyek,
Látni akarom,
és érezni, azt, amit lehet,
Égjen a tűz, engedd, hogy meglássalak,
Legyen úgy, ahogy nem szabad!
Mondd azt, hogy igaz volt minden!
Minden szó, amit elhittem!
Meleget hozz, hogyha fázom!
Szeress úgy, ahogy kívánom!
Hazudj még nekem!
Engedj közelebb,
és engedd, hogy én is ott legyek!
Látni akarom,
érezni, azt amit lehet,
Égjen a tűz, engedd, hogy meglássalak,
Legyen úgy, ahogy nem szabad!
Lovexxxx
Dalszöveg: Domota Tsuyoshi (Kin Ki Kid’s)
Mintha elkezdődne valami, amit még leküzdhetünk.
Nem bírom megfékezni magam, nem bírok várni!
Egyfolytában ezen jár az agyam, felforr a nyugalmam.
Valami végigfut a hátamon, és epekedni kezdek.
Mikor a város a hold színébe fürdik.
A kísértés illata…
Abban a pillanatban, mikor a hosszú vékony ujjaid hozzámérnek.
Megkezdjük a visszaszámlálást.
Elmerülök a testedben, ez felér egy csodával, baby
Összeforrt nedves ajkaink,
Nem eresztem el baby, még egyszer.
Mikor a hajnal ködfátyolba burkol téged.
A kísértés illata…
Abban a pillanatban, mikor a hosszú vékony ujjaid hozzámérnek.
Megkezdjük a visszaszámlálást.
Elmerülök a testedben, ez felér egy csodával, baby
Mintha a lelkem elhagyna, ezt érzem, Baby
A szerelmednek szentelem magam,
Félénkséget és minden mást dobj félre
A megszokott gyengéd érintéseddel, irányíts jobban, kérlek!
Dalszöveg: Domota Tsuyoshi (Kin Ki Kid’s)
Mintha elkezdődne valami, amit még leküzdhetünk.
Nem bírom megfékezni magam, nem bírok várni!
Egyfolytában ezen jár az agyam, felforr a nyugalmam.
Valami végigfut a hátamon, és epekedni kezdek.
Mikor a város a hold színébe fürdik.
A kísértés illata…
Abban a pillanatban, mikor a hosszú vékony ujjaid hozzámérnek.
Megkezdjük a visszaszámlálást.
Elmerülök a testedben, ez felér egy csodával, baby
Összeforrt nedves ajkaink,
Nem eresztem el baby, még egyszer.
Mikor a hajnal ködfátyolba burkol téged.
A kísértés illata…
Abban a pillanatban, mikor a hosszú vékony ujjaid hozzámérnek.
Megkezdjük a visszaszámlálást.
Elmerülök a testedben, ez felér egy csodával, baby
Mintha a lelkem elhagyna, ezt érzem, Baby
A szerelmednek szentelem magam,
Félénkséget és minden mást dobj félre
A megszokott gyengéd érintéseddel, irányíts jobban, kérlek!
ROBBIE WILLIAMS - ANGELS
Ülök és várok
Szemléli-e angyal a sorsom
És ismerik-e a helyeket ahová megyünk
Amikor őszek és idősek leszünk
Mert egyszer azt mondták,
Hogy az üdvösség a szárnyát csukva hagyja
Amikor az ágyamban fekszem
Gondolatok szaladnak át a fejemen
És úgy érzem a szeretet halott
De én szeretem az angyalokat
És az egészen át védelmet ajánl
Sok-sok szeretetet és vonzalmat
Mindegy, hogy jó vagyok e vagy rossz
És a vízesésen lefelé
Akárhová is vigyen
Tudom, hogy az élet nem tör meg
Amikor hívom nem hagy cserben
De én szeretem az angyalokat
Amikor gyengének érzem magam
És a fájdalom elborít
Felnézek
És tudom, hogy mindig áldva leszek szeretettel
És ahogy az érzelmek nőnek
A csontjaimra húst lehelnek
És amikor halott a szeretet
Én az angyalokat szeretem
És az egészen át védelmet ajánl
Sok-sok szeretetet és vonzalmat
Mindegy, hogy jó vagyok e vagy rossz
És a vízesésen lefelé
Akárhová is vigyen
Tudom, hogy az élet nem tör meg
Amikor hívom nem hagy cserben
De én szeretem az angyalokat
És az egészen át védelmet ajánl
Sok-sok szeretetet és vonzalmat
Mindegy, hogy jó vagyok e vagy rossz
És a vízesésen lefelé
Akárhová is vigyen
Tudom, hogy az élet nem tör meg
Amikor hívom nem hagy cserben
De én szeretem az angyalokat
Ülök és várok
Szemléli-e angyal a sorsom
És ismerik-e a helyeket ahová megyünk
Amikor őszek és idősek leszünk
Mert egyszer azt mondták,
Hogy az üdvösség a szárnyát csukva hagyja
Amikor az ágyamban fekszem
Gondolatok szaladnak át a fejemen
És úgy érzem a szeretet halott
De én szeretem az angyalokat
És az egészen át védelmet ajánl
Sok-sok szeretetet és vonzalmat
Mindegy, hogy jó vagyok e vagy rossz
És a vízesésen lefelé
Akárhová is vigyen
Tudom, hogy az élet nem tör meg
Amikor hívom nem hagy cserben
De én szeretem az angyalokat
Amikor gyengének érzem magam
És a fájdalom elborít
Felnézek
És tudom, hogy mindig áldva leszek szeretettel
És ahogy az érzelmek nőnek
A csontjaimra húst lehelnek
És amikor halott a szeretet
Én az angyalokat szeretem
És az egészen át védelmet ajánl
Sok-sok szeretetet és vonzalmat
Mindegy, hogy jó vagyok e vagy rossz
És a vízesésen lefelé
Akárhová is vigyen
Tudom, hogy az élet nem tör meg
Amikor hívom nem hagy cserben
De én szeretem az angyalokat
És az egészen át védelmet ajánl
Sok-sok szeretetet és vonzalmat
Mindegy, hogy jó vagyok e vagy rossz
És a vízesésen lefelé
Akárhová is vigyen
Tudom, hogy az élet nem tör meg
Amikor hívom nem hagy cserben
De én szeretem az angyalokat
Egy kis 20 éves melodic eszmefuttatás a Megasztár műsort nézegetvén:
Egyszer megfog. Mármint ütni...a guta
Olyan hülyeségeken tudom magam felturbózni idegileg, hogy magam is röhögök rajta. Utána.
Hihí, ez jó! Kft. Hát az az! Legalább olyan szimpik, mint az önjelölt "tinivilágsztár", a Lüszike édesanyukája.. mert az azért számít némileg, hogy ha valakit kiállítanak egy igazi világsztár előtt énekelni, tudjon már angolul rendesen énekelni, a Viktor meg tud, hát ha eccer ott született, ahol. És hát az az apukája, aki.
Utána néztem a előzményeknek a neten:
"Volt a Color együttes, az 1977-es Metronom-on, ahol állítólag óriási sikerük volt, és annyira különleges hangzású banda volt...
Na a Viktor papája ebben az együttesben volt.
/Érdekesség, hogy Szűcs Judith-ot Metronom-beli sikere után az első albumán, a Táncolj még-en a Color kísérte!/
Ezt a két dalukat találtam, akiket érdekel:
Az elsőt sokan feldolgozták már, de soha olyan csodaszép nem volt és lesz, mint az eredeti."
Féltelek
Rég, hiába hívtalak
elrejtőztél még, nem láttalak
nem voltál velem
még velem, még nekem
Úgy akartalak,
úgy akartam azt,
hogy végre már megtaláljalak
magamnak, vártalak
Itt vagy velem, tudom és érzem
nem kell semmi több már nekem
Szeress ölelj mindig úgy engem,
ahogy most ölelsz, ahogy most ölellek én
Olyan jó, oly jó veled
Még, ha elringat az álom
lelkem lelkedhez hozzásimul
a szívverésedet sokáig hallgatom
Úgy akartalak,
úgy akartam azt,
hogy végre már megtaláljalak
magamnak, vártalak
Nem akarom, hogy úgy érezzem
a napok elsodornak tőlem
Szorítsd a kezem még erősebben
nehogy elszakítson ez a nagy világ
Tudom, már, hogy mit jelent,
hogy féltelek, úgy féltelek
Féltelek, úgy féltelek...
........................................
Fényes kövek
Csepeg a csendes eső csepeg
Fénylenek az utcán a kövek
Fényesednek s fénylenek, fénylenek
Ahogy rajtuk lépdelek
Sötétszürke járókelők
Szaladnak a füstfelhők alatt
S egy kirakat üvegtükrén keresem arcodat
Mindenki elmegy távozik
Mindenki máshová szalad
Mindenki mássá változik
Mindenki kerget álmokat
Csepeg a csendes eső reám
Fényes már tőle a ruhám
Fényes már, mint a kövek
Ázom s várom jöttödet
A Color vázát a három Bokor-fivér adta, névszerint Gyula (billentyűs), Tibor (basszusgitár) és Attila (dobok). Hozzájuk csatlakozott Lámer Emil (gitár) és Pólya László (cselló), majd az ő távozásuk után, 1980-tól beszélhetünk a klasszikus Colorról, ekkor társult a testvérekhez Felkai Miklós (gitár, ének, billentyűs hangszerek).
A debreceni zenekar a kezdetekben szimfonikus rockzenét játszott. Fesztiválok, Ki-Mit Tud-ok és ilyen-olyan tehetségkutatók után az 1977-es Metronóm Fesztiválon.
Szűcs Judith Táncolj még! című bemutatkozó albumát is ők hangszerelték!
1979-ben Pólya László, majd nem sokkal később Lámer Emil is váratlanul otthagyta a Colort.
Egyszer megfog. Mármint ütni...a guta
Olyan hülyeségeken tudom magam felturbózni idegileg, hogy magam is röhögök rajta. Utána.
Hihí, ez jó! Kft. Hát az az! Legalább olyan szimpik, mint az önjelölt "tinivilágsztár", a Lüszike édesanyukája.. mert az azért számít némileg, hogy ha valakit kiállítanak egy igazi világsztár előtt énekelni, tudjon már angolul rendesen énekelni, a Viktor meg tud, hát ha eccer ott született, ahol. És hát az az apukája, aki.
Utána néztem a előzményeknek a neten:
"Volt a Color együttes, az 1977-es Metronom-on, ahol állítólag óriási sikerük volt, és annyira különleges hangzású banda volt...
Na a Viktor papája ebben az együttesben volt.
/Érdekesség, hogy Szűcs Judith-ot Metronom-beli sikere után az első albumán, a Táncolj még-en a Color kísérte!/
Ezt a két dalukat találtam, akiket érdekel:
Az elsőt sokan feldolgozták már, de soha olyan csodaszép nem volt és lesz, mint az eredeti."
Féltelek
Rég, hiába hívtalak
elrejtőztél még, nem láttalak
nem voltál velem
még velem, még nekem
Úgy akartalak,
úgy akartam azt,
hogy végre már megtaláljalak
magamnak, vártalak
Itt vagy velem, tudom és érzem
nem kell semmi több már nekem
Szeress ölelj mindig úgy engem,
ahogy most ölelsz, ahogy most ölellek én
Olyan jó, oly jó veled
Még, ha elringat az álom
lelkem lelkedhez hozzásimul
a szívverésedet sokáig hallgatom
Úgy akartalak,
úgy akartam azt,
hogy végre már megtaláljalak
magamnak, vártalak
Nem akarom, hogy úgy érezzem
a napok elsodornak tőlem
Szorítsd a kezem még erősebben
nehogy elszakítson ez a nagy világ
Tudom, már, hogy mit jelent,
hogy féltelek, úgy féltelek
Féltelek, úgy féltelek...
........................................
Fényes kövek
Csepeg a csendes eső csepeg
Fénylenek az utcán a kövek
Fényesednek s fénylenek, fénylenek
Ahogy rajtuk lépdelek
Sötétszürke járókelők
Szaladnak a füstfelhők alatt
S egy kirakat üvegtükrén keresem arcodat
Mindenki elmegy távozik
Mindenki máshová szalad
Mindenki mássá változik
Mindenki kerget álmokat
Csepeg a csendes eső reám
Fényes már tőle a ruhám
Fényes már, mint a kövek
Ázom s várom jöttödet
A Color vázát a három Bokor-fivér adta, névszerint Gyula (billentyűs), Tibor (basszusgitár) és Attila (dobok). Hozzájuk csatlakozott Lámer Emil (gitár) és Pólya László (cselló), majd az ő távozásuk után, 1980-tól beszélhetünk a klasszikus Colorról, ekkor társult a testvérekhez Felkai Miklós (gitár, ének, billentyűs hangszerek).
A debreceni zenekar a kezdetekben szimfonikus rockzenét játszott. Fesztiválok, Ki-Mit Tud-ok és ilyen-olyan tehetségkutatók után az 1977-es Metronóm Fesztiválon.
Szűcs Judith Táncolj még! című bemutatkozó albumát is ők hangszerelték!
1979-ben Pólya László, majd nem sokkal később Lámer Emil is váratlanul otthagyta a Colort.
rám szólt egy számomra kedves vörös, aki sajnos nagyon ritkán van közöttünk, hogy régen ide is írogattam, úgyhogy felélesztem ezt a hagyományt:
Képzelt riport egy amerikai pop feszt. (musical) : Vinnélek, vinnélek
Hogyan mondjam el neked,
Amit nem lehet,
Mert szó az nincs,
Csak képzelet.
Vinnélek, vinnélek,
Csak tudnám, merre vinnélek,
Elmennék, elmennék,
Csak tudnám, merre mehetnék!
Hogyan mondjam el neked...
Volt egy föld, messze ég,
Elnyelte már a messzeség,
Ismerős volt nagyon,
De lehet, hogy csak gondolom.
Hogyan mondjam el neked...
Vinnélek, jól tudod,
De nem tudod, nem is vállalod,
Indulnék, indulnék,
Ha egy utat, csak egyet tudhatnék.
Hogyan mondjam el neked...
Hogyan mondjam el neked,
Amit nem lehet,
Hogy nélküled
Élni nem lehet?
Képzelt riport egy amerikai pop feszt. (musical) : Vinnélek, vinnélek
Hogyan mondjam el neked,
Amit nem lehet,
Mert szó az nincs,
Csak képzelet.
Vinnélek, vinnélek,
Csak tudnám, merre vinnélek,
Elmennék, elmennék,
Csak tudnám, merre mehetnék!
Hogyan mondjam el neked...
Volt egy föld, messze ég,
Elnyelte már a messzeség,
Ismerős volt nagyon,
De lehet, hogy csak gondolom.
Hogyan mondjam el neked...
Vinnélek, jól tudod,
De nem tudod, nem is vállalod,
Indulnék, indulnék,
Ha egy utat, csak egyet tudhatnék.
Hogyan mondjam el neked...
Hogyan mondjam el neked,
Amit nem lehet,
Hogy nélküled
Élni nem lehet?
