A tenger felett, bíborban úszik az éj
Tűzcsókkal várja a holdas éjszakát
A szívem remeg, lágy szellő hozza felém
A gyöngyhalászok szomorú sóhaját
A gyöngy, a drága gyöngy
Ott fekszik lenn a tengeren
Leszáll a gyöngyhalász
És vége már, ha nem vigyáz
Egy gyöngyszem ott a lét
Igy küzdi át az életét
Nincs sírkereszt, csak néma gyász
Ha örökre elmerül, a gyöngyhalász...
/Vámosi János/
Tűzcsókkal várja a holdas éjszakát
A szívem remeg, lágy szellő hozza felém
A gyöngyhalászok szomorú sóhaját
A gyöngy, a drága gyöngy
Ott fekszik lenn a tengeren
Leszáll a gyöngyhalász
És vége már, ha nem vigyáz
Egy gyöngyszem ott a lét
Igy küzdi át az életét
Nincs sírkereszt, csak néma gyász
Ha örökre elmerül, a gyöngyhalász...
/Vámosi János/
nagyon ott vannak ezek a szövegek!
de az Edda se kutya!
de az Edda se kutya!
LGT : Vallomás
1. Előbb lépnek el a hegyek,
Előbb szólnak rád a kövek,
Előbb megy vissza a folyó,
Mint téged elér egy szó.
Előbb téved el egy madár,
Mint még egyszer, aki végre rád talált.
Az vagy nekem mint földnek az ég,
Az vagy nekem, mint égnek a kék,
Az vagy nekem, mint télnek a hó,
Az vagy nekem, mint csendnek a szó.
2. Előbb fagynak meg a szavak,
Előbb csalhatod meg magad,
Előbb felejted el nevem,
Mint elengedném két kezed,
Előbb ne lássam az eget,
Mint, hogy elfordítod tőlem léptedet.
Az vagy nekem, mint földnek az ég,
Az vagy nekem, mint égnek a kék,
Az vagy nekem, mint télnek a hó,
Az vagy nekem, mint csendnek a szó
1. Előbb lépnek el a hegyek,
Előbb szólnak rád a kövek,
Előbb megy vissza a folyó,
Mint téged elér egy szó.
Előbb téved el egy madár,
Mint még egyszer, aki végre rád talált.
Az vagy nekem mint földnek az ég,
Az vagy nekem, mint égnek a kék,
Az vagy nekem, mint télnek a hó,
Az vagy nekem, mint csendnek a szó.
2. Előbb fagynak meg a szavak,
Előbb csalhatod meg magad,
Előbb felejted el nevem,
Mint elengedném két kezed,
Előbb ne lássam az eget,
Mint, hogy elfordítod tőlem léptedet.
Az vagy nekem, mint földnek az ég,
Az vagy nekem, mint égnek a kék,
Az vagy nekem, mint télnek a hó,
Az vagy nekem, mint csendnek a szó
maximálisan egyetértek...ha jó kisfiú leszel kölcsönadom az LGT-s nagykönyvemet és nézegetheted:):):):)
és az örök kedvenc:
LGT : Álomarcú lány
1. Hívok egy régi álmot,
Várom, ki benne áll, álomarcú lány,
Értem, ha szólal bennem,
Érzem, ha megérint, álomarcú lány,
Mindig gondolj rám!
2. Átkarol, hogyha kérem,
Rámhajol, úgy, mint rég, álomarcú lány,
Érti, hogy miért is nézem,
Érzi, hogy miért is fáj, álomarcú lány,
Mindig gondolj rám!
3. Szép, mint egy színes álom,
Kár, hogy csak néha lát, álomarcú lány,
Vállamra száll a hajnal,
Búcsúzik ő is már, álomarcú lány,
Mindig gondolj rám!
4. Álomarcú lány!
Mindig gondolj rám!
Lépj közel hozzám!
Mindig gondolj rám!
Vidd el éjszakám!
Mindig gondolj rám!
Álomarcú lány!
és az örök kedvenc:
LGT : Álomarcú lány
1. Hívok egy régi álmot,
Várom, ki benne áll, álomarcú lány,
Értem, ha szólal bennem,
Érzem, ha megérint, álomarcú lány,
Mindig gondolj rám!
2. Átkarol, hogyha kérem,
Rámhajol, úgy, mint rég, álomarcú lány,
Érti, hogy miért is nézem,
Érzi, hogy miért is fáj, álomarcú lány,
Mindig gondolj rám!
3. Szép, mint egy színes álom,
Kár, hogy csak néha lát, álomarcú lány,
Vállamra száll a hajnal,
Búcsúzik ő is már, álomarcú lány,
Mindig gondolj rám!
4. Álomarcú lány!
Mindig gondolj rám!
Lépj közel hozzám!
Mindig gondolj rám!
Vidd el éjszakám!
Mindig gondolj rám!
Álomarcú lány!
LGT : Nagyon kell, hogy szeress
1. Ha már nincs erőm a szép szavakra,
Ha már nem izgat a szép primadonna,
Ha a szerephez már semmi kedvem,
Akkor nagyon kell, hogy szeress engem!
2. Ha már nem dob fel se harc, se játék,
Hogyha nem akarom már a másét,
S hosszú szünet van a jókedvemben,
Akkor nagyon kell, hogy szeress engem!
3. Ha a jobb napok sem érdekelnek,
Mikor vége van a türelmemnek,
Ha a szerelmedet nem érdemlem,
Akkor nagyon kell, hogy szeress engem!
4. Ha a kedvességed bosszant, fáraszt,
Mikor nem adok és nem várok választ,
Mikor szeretni már nincs mit bennem,
Akkor nagyon kell, hogy szeress engem!
1. Ha már nincs erőm a szép szavakra,
Ha már nem izgat a szép primadonna,
Ha a szerephez már semmi kedvem,
Akkor nagyon kell, hogy szeress engem!
2. Ha már nem dob fel se harc, se játék,
Hogyha nem akarom már a másét,
S hosszú szünet van a jókedvemben,
Akkor nagyon kell, hogy szeress engem!
3. Ha a jobb napok sem érdekelnek,
Mikor vége van a türelmemnek,
Ha a szerelmedet nem érdemlem,
Akkor nagyon kell, hogy szeress engem!
4. Ha a kedvességed bosszant, fáraszt,
Mikor nem adok és nem várok választ,
Mikor szeretni már nincs mit bennem,
Akkor nagyon kell, hogy szeress engem!
A szívemet ha kivehetném,
a szekrényembe betehetném,
átkötve, sok színes szalaggal,
lezárnám hétszeres lakattal...
...hogy több fájdalmat ne fakasszon!
Más lennék, mint a többi asszony,
nem kéne tőle többé félni:
De jó lenne szív nélkül élni!
Szív nélkül járni és kacagni,
mindig enyhén hűvös maradni...
Nem lenni lázas és hitetlen,
se csókszomjas, se enyhítetlen,
nem tudni, mi a könny, s a bánat,
felvenni szép selyemruhámat,
nem gyászolni, s nem remélni:
De jó lenne szív nélkül élni!
S ha jönne Ő kezem keresve,
megtörve, búsan, térdre esve,
cudar bűnét is szánva-bánva,
könnyét ontva selyemruhámra,
én eltaszítnám, s csak nevetnék:
ki itt-e furcsa, furcsa vendég?
S a szekrény alján mély titokban
a szívem csendben megszakadna...
/Charlie/
a szekrényembe betehetném,
átkötve, sok színes szalaggal,
lezárnám hétszeres lakattal...
...hogy több fájdalmat ne fakasszon!
Más lennék, mint a többi asszony,
nem kéne tőle többé félni:
De jó lenne szív nélkül élni!
Szív nélkül járni és kacagni,
mindig enyhén hűvös maradni...
Nem lenni lázas és hitetlen,
se csókszomjas, se enyhítetlen,
nem tudni, mi a könny, s a bánat,
felvenni szép selyemruhámat,
nem gyászolni, s nem remélni:
De jó lenne szív nélkül élni!
S ha jönne Ő kezem keresve,
megtörve, búsan, térdre esve,
cudar bűnét is szánva-bánva,
könnyét ontva selyemruhámra,
én eltaszítnám, s csak nevetnék:
ki itt-e furcsa, furcsa vendég?
S a szekrény alján mély titokban
a szívem csendben megszakadna...
/Charlie/
A hajnali szél háztól házig szalad,
Mindenkiről mindent tudni akar,
Képeket rajzol a homokba,
Könnycseppet a fáradt arcokra.
Aranyló késsel vágja szét az éjjelt,
Úgy űzi el a megnyúlt árnyakat.
Fehér kezét az ajkadig nyújtja,
Megérkezett a hajnali szél.
Az éj kezéből kilopja az órát,
A fejed alól kihúzza a párnát.
Sápadt lánggal izzik mögötted,
Hamuvá válik minden álom.
A hajnali szél háztól házig szalad,
Mindenkiről mindent tudni akar,
Képeket rajzol a homokba,
Könnycseppet a fáradt arcokra.
/Charlie/
Mindenkiről mindent tudni akar,
Képeket rajzol a homokba,
Könnycseppet a fáradt arcokra.
Aranyló késsel vágja szét az éjjelt,
Úgy űzi el a megnyúlt árnyakat.
Fehér kezét az ajkadig nyújtja,
Megérkezett a hajnali szél.
Az éj kezéből kilopja az órát,
A fejed alól kihúzza a párnát.
Sápadt lánggal izzik mögötted,
Hamuvá válik minden álom.
A hajnali szél háztól házig szalad,
Mindenkiről mindent tudni akar,
Képeket rajzol a homokba,
Könnycseppet a fáradt arcokra.
/Charlie/
P. Mobil : Egyszer az életben
Egyszer az élteben szép vagyok,
Egyszer az életben mindent megkapok,
Egyszer az életben sztár...
Egyszer az életben sztár vagyok.
Egyszer az életben könyvet égetek,
Egyszer az életben keresztbe teszek,
Egyszer az életben jó...
Egyszer az életben ígérem, jó leszek.
Egyszer az élteben szerelmes vagyok,
Egyszer az életben veled táncolok,
Egyszer az életben lány...
Egyszer az élteben lány vagyok.
Egyszer az életben mindent otthagyok,
Egyszer az életben repülni fogok,
Egyszer az életben majd...
Egyszer az életben meghalok.
Szenteltessék meg a te neved,
jöjjön el a te országod,
legyen meg a te akaratod,
miképpen a Mennyben,
azonképpen, itt a Földön is!
Mindennapi kenyerünket add meg nekünk ma;
És bocsájsd meg a mi vétkeinket,
miképpen mi is megbocsájtunk az ellenünk vétkezőknek!
Ne vigy' minket a kísértésbe,
de szabadíts meg a gonosztól!
Úgylegyen!
Egyszer az élteben szép vagyok,
Egyszer az életben mindent megkapok,
Egyszer az életben sztár...
Egyszer az életben sztár vagyok.
Egyszer az életben könyvet égetek,
Egyszer az életben keresztbe teszek,
Egyszer az életben jó...
Egyszer az életben ígérem, jó leszek.
Egyszer az élteben szerelmes vagyok,
Egyszer az életben veled táncolok,
Egyszer az életben lány...
Egyszer az élteben lány vagyok.
Egyszer az életben mindent otthagyok,
Egyszer az életben repülni fogok,
Egyszer az életben majd...
Egyszer az életben meghalok.
Szenteltessék meg a te neved,
jöjjön el a te országod,
legyen meg a te akaratod,
miképpen a Mennyben,
azonképpen, itt a Földön is!
Mindennapi kenyerünket add meg nekünk ma;
És bocsájsd meg a mi vétkeinket,
miképpen mi is megbocsájtunk az ellenünk vétkezőknek!
Ne vigy' minket a kísértésbe,
de szabadíts meg a gonosztól!
Úgylegyen!
Charlie : Könnyű álmot hozzon az éj
A szürke házfalakra
rászakadt már az est
valahol felsír még egy
kisgyerek
hallom az édesanyja dallal csititja el
hallgatom a nyitott ablaknál s végül én is énekelem
Könnyű álmot hozzon az éj
altasd el hűs dunai szél
aludj el kisember, aludj el!
Álmodj hintát, homokozót
álmodj rétet, kis patakot
aludj el kisember, aludj el!
Nézd fent a háztetőn ott neked táncol a hold
ha néznek rád a fénylő csillagok
a sötét folyó parton álmos nagy béka ül
hangtalan, suhan egy kismadár látod ő is hazarepül
Könnyű álmot hozzon az éj
altasd el hűs dunai szél
aludj el kisember, aludj el!
Álmodj hintát, homokozót
álmodj rétet, kis patakot
aludj el kisember, aludj el!
Könnyű álmot hozzon az éj
altasd el hűs dunai szél
aludj el kisember, aludj el
Könnyű álmot hozzon az éj
Álmot mely a szívedig ér
aludj el kisember, aludj el!
A szürke házfalak közt
Álmot sző most a csend
Valahol alszik már egy apró
kis gyerek.
A szürke házfalakra
rászakadt már az est
valahol felsír még egy
kisgyerek
hallom az édesanyja dallal csititja el
hallgatom a nyitott ablaknál s végül én is énekelem
Könnyű álmot hozzon az éj
altasd el hűs dunai szél
aludj el kisember, aludj el!
Álmodj hintát, homokozót
álmodj rétet, kis patakot
aludj el kisember, aludj el!
Nézd fent a háztetőn ott neked táncol a hold
ha néznek rád a fénylő csillagok
a sötét folyó parton álmos nagy béka ül
hangtalan, suhan egy kismadár látod ő is hazarepül
Könnyű álmot hozzon az éj
altasd el hűs dunai szél
aludj el kisember, aludj el!
Álmodj hintát, homokozót
álmodj rétet, kis patakot
aludj el kisember, aludj el!
Könnyű álmot hozzon az éj
altasd el hűs dunai szél
aludj el kisember, aludj el
Könnyű álmot hozzon az éj
Álmot mely a szívedig ér
aludj el kisember, aludj el!
A szürke házfalak közt
Álmot sző most a csend
Valahol alszik már egy apró
kis gyerek.
Bikini : Széles-tágas
Széles, tágas a tér
Hálózsákom a falig ér
Csak melegít a bűnöm
Hogy még ágyam sem az enyém
Széles, tágas a tér
Álmom pont a falig ér
Újságpapírba csomagolva
A maradék remény
Ruha nélkül, szégyenlősen
Mellém bújik a bánat
Reggelente velem ébred
Szívemben a bocsánat
Ruha nélkül, szégyenlősen
Mellém bújik a bánat
Reggelente velem ébred
Szívemben a bocsánat
Széles, tágas a tér
Álmom pont a falig ér
Újságpapírba csomagolva
A maradék remény
A hangosbemondó ásítva
Szólít mellém társat
Álmomban vonatok
Indulásra várnak
Ruha nélkül, szégyenlősen
Mellém bújik a bánat
Reggelente velem ébred
Szívemben a bocsánat
Ruha nélkül, szégyenlősen
Mellém bújik a bánat
Reggelente velem ébred
Szívemben a bocsánat
Széles, tágas a tér
Hálózsákom a falig ér
Csak melegít a bűnöm
Hogy még ágyam sem az enyém
Széles, tágas a tér
Álmom pont a falig ér
Újságpapírba csomagolva
A maradék remény
Ruha nélkül, szégyenlősen
Mellém bújik a bánat
Reggelente velem ébred
Szívemben a bocsánat
Ruha nélkül, szégyenlősen
Mellém bújik a bánat
Reggelente velem ébred
Szívemben a bocsánat
Széles, tágas a tér
Álmom pont a falig ér
Újságpapírba csomagolva
A maradék remény
A hangosbemondó ásítva
Szólít mellém társat
Álmomban vonatok
Indulásra várnak
Ruha nélkül, szégyenlősen
Mellém bújik a bánat
Reggelente velem ébred
Szívemben a bocsánat
Ruha nélkül, szégyenlősen
Mellém bújik a bánat
Reggelente velem ébred
Szívemben a bocsánat
Bikini : Közeli helyeken
Közeli helyeken, dombokon, hegyeken,
kibelezett kőbányák üregében.
Közeli helyeken, dombokon, hegyeken,
Most is visszhangzik a léptem.
Itt ül az idő a nyakamon,
Kifogy az út a lábam alól.
Akkor is megyek, ha nem akarok!
Ha nem kisér senki utamon.
Arcom mossa eső és szárítja a szél.
Az ember mindíg jobbat remél.
Porból lettem s porrá leszek,
Félek, hogy a ködbe veszek.
Közeli helyeken, dombokon, hegyeken,
Kibelezett kőbányák üregében.
Közeli helyeken, dombokon, hegyeken,
Most is visszhangzik a léptem.
Itt ül az idő a nyakamon,
Kifogy az út a lábam alól.
Akkor is megyek, ha nem akarok!
Ha nem kisér senki utamon.
Arcom mossa eső és szárítja a szél.
Az ember mindíg jobbat remél.
Porból lettem s porrá leszek,
Félek, hogy a ködbe veszek.
Itt ül az idő a nyakamon,
Kifogy az út a lábam alól.
Akkor is megyek, ha nem akarok!
Ha nem kisér senki utamon.
Arcom mossa eső és szárítja a szél.
Az ember mindíg jobbat remél.
Porból lettem s porrá leszek,
Félek, hogy a ködbe veszek.
Közeli helyeken, dombokon, hegyeken,
kibelezett kőbányák üregében.
Közeli helyeken, dombokon, hegyeken,
Most is visszhangzik a léptem.
Itt ül az idő a nyakamon,
Kifogy az út a lábam alól.
Akkor is megyek, ha nem akarok!
Ha nem kisér senki utamon.
Arcom mossa eső és szárítja a szél.
Az ember mindíg jobbat remél.
Porból lettem s porrá leszek,
Félek, hogy a ködbe veszek.
Közeli helyeken, dombokon, hegyeken,
Kibelezett kőbányák üregében.
Közeli helyeken, dombokon, hegyeken,
Most is visszhangzik a léptem.
Itt ül az idő a nyakamon,
Kifogy az út a lábam alól.
Akkor is megyek, ha nem akarok!
Ha nem kisér senki utamon.
Arcom mossa eső és szárítja a szél.
Az ember mindíg jobbat remél.
Porból lettem s porrá leszek,
Félek, hogy a ködbe veszek.
Itt ül az idő a nyakamon,
Kifogy az út a lábam alól.
Akkor is megyek, ha nem akarok!
Ha nem kisér senki utamon.
Arcom mossa eső és szárítja a szél.
Az ember mindíg jobbat remél.
Porból lettem s porrá leszek,
Félek, hogy a ködbe veszek.
Várok rád messzi földön,
álmainkat féltve örzöm,
hosszú útra hív a vágy,
hát indulj hozzám!
Elviszlek innen északról délre,
csak fel-fel magasba,
vagy körbe és körbe,
mélyből a csúcsra, a földről az égbe,
maggammal viszlek téged a távoli messzeségbe,
A távoli messzeségbe,
a mélyből fel a csúcsra,
csak körbe és körbe,
a földről fel az égbe
Várok rád messzi földön,
álmainkat féltve örzöm,
hosszú útra hív a vágy,
hát indulj hozzám!
Minket összetart a vágy
gyere indulj hozzám!
Várok rád messzi földön,
álmainkat féltve örzöm,
hosszú útra hív a vágy,
hát indulj hozzám!
/Kozmix/
álmainkat féltve örzöm,
hosszú útra hív a vágy,
hát indulj hozzám!
Elviszlek innen északról délre,
csak fel-fel magasba,
vagy körbe és körbe,
mélyből a csúcsra, a földről az égbe,
maggammal viszlek téged a távoli messzeségbe,
A távoli messzeségbe,
a mélyből fel a csúcsra,
csak körbe és körbe,
a földről fel az égbe
Várok rád messzi földön,
álmainkat féltve örzöm,
hosszú útra hív a vágy,
hát indulj hozzám!
Minket összetart a vágy
gyere indulj hozzám!
Várok rád messzi földön,
álmainkat féltve örzöm,
hosszú útra hív a vágy,
hát indulj hozzám!
/Kozmix/
Álmodtál, ébredtél,
Vártál rá, hogy felnőtt légy.
Felnőttél, más lettél,
Minden álmod elmúlt rég
Menj az úton menj tovább
Ne nézz, ne nézz vissza már
Menj az úton menj tovább
Ne nézz, ne nézz vissza már
Rossz voltál, jó lettél,
Megbántad, ha vétkeztél.
Múltad múlt régesrég,
Volt mi volt, továbbmentél
Menj az úton menj tovább
Ne nézz, ne nézz vissza már
Menj az úton menj tovább
Ne nézz, ne nézz vissza már...
/PMobil/
Vártál rá, hogy felnőtt légy.
Felnőttél, más lettél,
Minden álmod elmúlt rég
Menj az úton menj tovább
Ne nézz, ne nézz vissza már
Menj az úton menj tovább
Ne nézz, ne nézz vissza már
Rossz voltál, jó lettél,
Megbántad, ha vétkeztél.
Múltad múlt régesrég,
Volt mi volt, továbbmentél
Menj az úton menj tovább
Ne nézz, ne nézz vissza már
Menj az úton menj tovább
Ne nézz, ne nézz vissza már...
/PMobil/
Sokat nevetem és elég jól éltem,
de életem egy palackba zárt levél - úgy érzem.
Elkeseredtem és kinyílt a szemem,
a palackot a levéllel az ég felé vittem.
Ha megtalálják életem,
úgy ahogy a jó emberek,
s azt mondjátok nem kellek:
Vándorló csillag leszek!
Sötét nappalok és fényes éjszakák,
megnéztem és esküszöm: a holdon nincs virág.
Meggörbült a tér, az idő hozzám ér,
egy távoli hang megszólal és semmit nem ígér.
Figyelj jó ember, ne várj sok csodát,
ez egy álomvilág, álomvilág.
Szerencséjére millió palack vár,
csak ennyit vár a halál!
Lézersugár, egy új világ vár,
a régivel az összeköttetés megszakadt már,
egyetlen emlék, csodálatos kép,
apán tartja karjában csillaggyermekét.
/Lord/
de életem egy palackba zárt levél - úgy érzem.
Elkeseredtem és kinyílt a szemem,
a palackot a levéllel az ég felé vittem.
Ha megtalálják életem,
úgy ahogy a jó emberek,
s azt mondjátok nem kellek:
Vándorló csillag leszek!
Sötét nappalok és fényes éjszakák,
megnéztem és esküszöm: a holdon nincs virág.
Meggörbült a tér, az idő hozzám ér,
egy távoli hang megszólal és semmit nem ígér.
Figyelj jó ember, ne várj sok csodát,
ez egy álomvilág, álomvilág.
Szerencséjére millió palack vár,
csak ennyit vár a halál!
Lézersugár, egy új világ vár,
a régivel az összeköttetés megszakadt már,
egyetlen emlék, csodálatos kép,
apán tartja karjában csillaggyermekét.
/Lord/
Egy-két év a szerelem?
én nem tudom.
Egy-két évnyi türelem,
miért vállalom?
Mert akarom őt!
Magyarázni mégse kellene már!
úgy érzem hinni kellene....!
Szavakon, lovagolni kellemetlen.
A szavakat visszasírni mégse mertem.
öt-hat szó a papíron,
szép vallomás.
öt-hat szó, letagadom,
ez nem vitás!
De akarom őt!
Magyarázni mégse kellene már!
úgy érzem hinni kellene....!
Szavakon, lovagolni kellemetlen.
A szavakat visszasírni mégse mertem.
/Lord/
én nem tudom.
Egy-két évnyi türelem,
miért vállalom?
Mert akarom őt!
Magyarázni mégse kellene már!
úgy érzem hinni kellene....!
Szavakon, lovagolni kellemetlen.
A szavakat visszasírni mégse mertem.
öt-hat szó a papíron,
szép vallomás.
öt-hat szó, letagadom,
ez nem vitás!
De akarom őt!
Magyarázni mégse kellene már!
úgy érzem hinni kellene....!
Szavakon, lovagolni kellemetlen.
A szavakat visszasírni mégse mertem.
/Lord/
Fáradt a testem-lelkem, vadságom fojtogat,
Jó nálad megpihennem, eldobni maszkomat.
Hűségben magam törtem, hogy nekem megmaradj,
Ha van még büszkeségem, az most már csak te vagy.
Élj, érezzél engem, ne várj, most bújj hozzám!
Nem remélt ajándék vagy, megtalált gondolat,
Te vagy, ki vágyaimnak most végre arcot ad.
Megjövök, hangod kérem, tested nem mostoha,
Életem veled élem, lesz nyarunk, de tél soha.
Élj, érezzél engem, ne várj most bújj hozzám!
/Lord/
Jó nálad megpihennem, eldobni maszkomat.
Hűségben magam törtem, hogy nekem megmaradj,
Ha van még büszkeségem, az most már csak te vagy.
Élj, érezzél engem, ne várj, most bújj hozzám!
Nem remélt ajándék vagy, megtalált gondolat,
Te vagy, ki vágyaimnak most végre arcot ad.
Megjövök, hangod kérem, tested nem mostoha,
Életem veled élem, lesz nyarunk, de tél soha.
Élj, érezzél engem, ne várj most bújj hozzám!
/Lord/
Fáradt vagyok és szenvedek
Nem tudom most mit tegyek
A szívem lassan ég
Még most is Rád gondolok Én.
Az ablak előtt állok és várok Rád
És magamba kérdem vajon merre jársz
Olyan üres a ház nélküled
Hidd el hogy hiányzol most Nekem.
Oda kint halkan fúj a szél
A fákról a levelek hullnak szét
Olyan üres az életűnk
Sűrű csend itt most mindenütt.
Mióta szeretlek eszméletem
Minden percben emlékszem
Álmomban is te őrzöl meg
Hallom a halk lépteidet.
Az ablak előtt állok és várok Rád
És magamba kérdem vajon merre jársz
Olyan üres a ház nélküled
Hidd el hogy hiányzol most Nekem.
Oda kint halkan fúj a szél
A fákról a levelek hullnak szét
Olyan üres az életünk
Sűrű csend itt most mindenütt.
Az ablak előtt állok és várok Rád
És magamba kérdem vajon merre jársz
Olyan üres a ház nélküled
Hidd el hogy hiányzol most Nekem.
Oda kint halkan fúj a szél
A fákról a levelek hullnak szét
Olyan üres az életünk
Sűrű csend itt most mindenütt.
Nem tudom most mit tegyek
A szívem lassan ég
Még most is Rád gondolok Én.
Az ablak előtt állok és várok Rád
És magamba kérdem vajon merre jársz
Olyan üres a ház nélküled
Hidd el hogy hiányzol most Nekem.
Oda kint halkan fúj a szél
A fákról a levelek hullnak szét
Olyan üres az életűnk
Sűrű csend itt most mindenütt.
Mióta szeretlek eszméletem
Minden percben emlékszem
Álmomban is te őrzöl meg
Hallom a halk lépteidet.
Az ablak előtt állok és várok Rád
És magamba kérdem vajon merre jársz
Olyan üres a ház nélküled
Hidd el hogy hiányzol most Nekem.
Oda kint halkan fúj a szél
A fákról a levelek hullnak szét
Olyan üres az életünk
Sűrű csend itt most mindenütt.
Az ablak előtt állok és várok Rád
És magamba kérdem vajon merre jársz
Olyan üres a ház nélküled
Hidd el hogy hiányzol most Nekem.
Oda kint halkan fúj a szél
A fákról a levelek hullnak szét
Olyan üres az életünk
Sűrű csend itt most mindenütt.
Elhagytál hirtelen, gonosz álom ez csupán?
Lázas éjszakák, bennem egy sem múlt talán.
évek tűntek el,
tudom más lett az életem.
Csókod még érzi a szám,
szeretlek hozzád szól énekem.
Titkom Te légy, talán nem múlt el minden,
mi jó volt, s vidám.
Nem volt oly rég, talán eljössz majd,
várom, hogy visszatalálj.
Gyorsan, mint a szél, rohansz tőlem messze jársz.
Nem volt búcsúzás, ezért bízhatok talán.
Itthagytál védtelen,
magányos így lett az életem.
Mondd, hogy mit tehetnék.
Kívánom szép legyen életed.
Titkom Te légy, talán nem múlt el minden,
mi jó volt, s vidám.
Nem volt oly rég, talán eljössz majd,
várom, hogy visszatalálj...
/Lord/
Lázas éjszakák, bennem egy sem múlt talán.
évek tűntek el,
tudom más lett az életem.
Csókod még érzi a szám,
szeretlek hozzád szól énekem.
Titkom Te légy, talán nem múlt el minden,
mi jó volt, s vidám.
Nem volt oly rég, talán eljössz majd,
várom, hogy visszatalálj.
Gyorsan, mint a szél, rohansz tőlem messze jársz.
Nem volt búcsúzás, ezért bízhatok talán.
Itthagytál védtelen,
magányos így lett az életem.
Mondd, hogy mit tehetnék.
Kívánom szép legyen életed.
Titkom Te légy, talán nem múlt el minden,
mi jó volt, s vidám.
Nem volt oly rég, talán eljössz majd,
várom, hogy visszatalálj...
/Lord/
Fáradt fejjel bolyongok,
A város fénye bánt
Kihalt utcák sűrű csendjén
Visszhangzik a magány...
Nem találom rég a helyem,
Vajon hol találok rá?
Neked adnám az életem,
Ha újra itt volnál...
Fagyos a szívem, mert idebent tombol
Egy fázós jégvihar talán!
Hűvös, hideg jégcsapjával a szívembe talál
Mert fagyos a szívem, bár odakint vársz majd,
Úgy fázom, érzem a hideg ráz,
Karjaidban felengedne a jégbörtön talán...
Fagyos a szívem!
Lépéseim megremegnek
A hangod hallom már.
Képzeletben nálad járok,
Tudom, hogy újra vársz.
Némán szólok a messzeségbe:
Vajon hol találok Rád?
Neked adnám az életem,
Ha újra itt volnál...
Fagyos a szívem, mert idebent tombol
Egy fázós jégvihar talán...
Hűvös, hideg jégcsapjával a szívembe talál
Mert fagyos a szívem, bár odakint vársz majd,
Úgy fázom, érzem a hideg ráz,
Karjaidban felengedne a jégbörtön talán...
A város fénye bánt
Kihalt utcák sűrű csendjén
Visszhangzik a magány...
Nem találom rég a helyem,
Vajon hol találok rá?
Neked adnám az életem,
Ha újra itt volnál...
Fagyos a szívem, mert idebent tombol
Egy fázós jégvihar talán!
Hűvös, hideg jégcsapjával a szívembe talál
Mert fagyos a szívem, bár odakint vársz majd,
Úgy fázom, érzem a hideg ráz,
Karjaidban felengedne a jégbörtön talán...
Fagyos a szívem!
Lépéseim megremegnek
A hangod hallom már.
Képzeletben nálad járok,
Tudom, hogy újra vársz.
Némán szólok a messzeségbe:
Vajon hol találok Rád?
Neked adnám az életem,
Ha újra itt volnál...
Fagyos a szívem, mert idebent tombol
Egy fázós jégvihar talán...
Hűvös, hideg jégcsapjával a szívembe talál
Mert fagyos a szívem, bár odakint vársz majd,
Úgy fázom, érzem a hideg ráz,
Karjaidban felengedne a jégbörtön talán...
Minden csendes, a nap is felkelt már,
meg sem rezzen a víztükrön a táj,
sziklák felől hallom a vízcsobogást,
elmosódott fényben állnak a fák.
Napfényre vár a harmatos kisvirág,
egy szürke felhő a széllel táncot jár,
sziklák felől egy távoli harang szól,
fekete felhők, vihar tornyosul.
Kitépett virágok, fák
siratják az elmúlt szép időt,
vihartól tépázott ágak
várják az újraébredést.
Kiforgatja a szél a fáknak gyökerét,
fekete, ázott földet az eső mossa szét,
elborulnak a fények, a végtelen túl mély,
kitépett virágok várják a fénylő napsütést.
Égigérő fák siratják
az elmúlt szép időt,
vihartól tépázott ágak
várják az újraébredést.
Minden csendes, a nap is felkelt már,
meg sem rezzen a víztükrön a táj,
sziklák felől hallom a vízcsobogást,
elmosódott fényben állnak a fák...
/Lord/
meg sem rezzen a víztükrön a táj,
sziklák felől hallom a vízcsobogást,
elmosódott fényben állnak a fák.
Napfényre vár a harmatos kisvirág,
egy szürke felhő a széllel táncot jár,
sziklák felől egy távoli harang szól,
fekete felhők, vihar tornyosul.
Kitépett virágok, fák
siratják az elmúlt szép időt,
vihartól tépázott ágak
várják az újraébredést.
Kiforgatja a szél a fáknak gyökerét,
fekete, ázott földet az eső mossa szét,
elborulnak a fények, a végtelen túl mély,
kitépett virágok várják a fénylő napsütést.
Égigérő fák siratják
az elmúlt szép időt,
vihartól tépázott ágak
várják az újraébredést.
Minden csendes, a nap is felkelt már,
meg sem rezzen a víztükrön a táj,
sziklák felől hallom a vízcsobogást,
elmosódott fényben állnak a fák...
/Lord/
