Nem kellene ennyire komolyan mereven fölfognod a dolgokat. Jó lenne, ha sokkal lazább lennél. Azt a hét évet meg ne úgy fogd föl, mint valami kidobott időt, hanem úgy mint egy tandíjat, amit meg kellett fizetned! Az, hogy a második kapcsolatod is ilyen furán sikerült az csak azt jelenti, hogy hiába áldoztál be hét évet még sem sikerült eleget tanulnod. 
Amíg nem engedted el egy kapcsolatodat addig nem tud új jönni. Ha ezt megpróbálod nem tudomásul venni, akkor nem a másiknak ártasz, hanem magadnak. Jól teszed, hogy a tiszta viszonyokat szereted.
De valami baj csak lehet, ha ennyire nehéz az elengedés... (Ez egy válasz GG_Orsi üzenetére (2012. 04. 26. csütörtök 22:36), amit ide kattintva olvashatsz)
Amíg nem engedted el egy kapcsolatodat addig nem tud új jönni. Ha ezt megpróbálod nem tudomásul venni, akkor nem a másiknak ártasz, hanem magadnak. Jól teszed, hogy a tiszta viszonyokat szereted.
De valami baj csak lehet, ha ennyire nehéz az elengedés... (Ez egy válasz GG_Orsi üzenetére (2012. 04. 26. csütörtök 22:36), amit ide kattintva olvashatsz)
2012. 04. 26. csütörtök 22:36
Életem első kapcsolatában szerető voltam. Gondolom nem kell elmondanom, hogy ez milyen hatással volt a későbbi magánéletemre. EGy szó mint száz, 7 évemet pocsékoltam el olyasvalakire aki egy másodpercet sem érdemelt volna. Aztán miután sikerült lezárnom ezt a viszonyt, találkoztam valakivel, aki megmenthetett volna. Istenként néztem rá, ugyanis a virtuális térben bizony ismertnek számít. Rajongtam érte és amikor egy képem alapján megkeresett engem, ezt egy jelnek vettem. Hogy igen ő lehet a nagy Ő! Fél év után úgy tudtam meg, hogy van valakije, hogy gmail-chaten közölte, hogy jaj bocs nem érek rá, itt a csajom. Köpni-nyelni nem tudtam. Újabb fél év eltelt mire nagy nehezen képes voltam lezárni a kapcsolatot. ( a mai napig néha eszembe jut, sőt van hogy vele is álmodok). Amikor megkérdeztem, hogy de miért pont velem kellett játszania? Annyit válaszolt, hogy tanuljam meg, hogy minden férfi disznó.
Azért vagyok egyedül, mert a legtöbb emberrel ellentétben én nem tudnék senkivel összejönni csak azért, hogy valakit akit az életemnél is jobban szerettem elfelejtsek. Mert ezzel, az új páromat bántanám. És én soha senkit nem fogok kihasználni.
Azért vagyok egyedül, mert a legtöbb emberrel ellentétben én nem tudnék senkivel összejönni csak azért, hogy valakit akit az életemnél is jobban szerettem elfelejtsek. Mert ezzel, az új páromat bántanám. És én soha senkit nem fogok kihasználni.
Életem első kapcsolatában szerető voltam. Gondolom nem kell elmondanom, hogy ez milyen hatással volt a későbbi magánéletemre. EGy szó mint száz, 7 évemet pocsékoltam el olyasvalakire aki egy másodpercet sem érdemelt volna. Aztán miután sikerült lezárnom ezt a viszonyt, találkoztam valakivel, aki megmenthetett volna. Istenként néztem rá, ugyanis a virtuális térben bizony ismertnek számít. Rajongtam érte és amikor egy képem alapján megkeresett engem, ezt egy jelnek vettem. Hogy igen ő lehet a nagy Ő! Fél év után úgy tudtam meg, hogy van valakije, hogy gmail-chaten közölte, hogy jaj bocs nem érek rá, itt a csajom. Köpni-nyelni nem tudtam. Újabb fél év eltelt mire nagy nehezen képes voltam lezárni a kapcsolatot. ( a mai napig néha eszembe jut, sőt van hogy vele is álmodok). Amikor megkérdeztem, hogy de miért pont velem kellett játszania? Annyit válaszolt, hogy tanuljam meg, hogy minden férfi disznó.
Azért vagyok egyedül, mert a legtöbb emberrel ellentétben én nem tudnék senkivel összejönni csak azért, hogy valakit akit az életemnél is jobban szerettem elfelejtsek. Mert ezzel, az új páromat bántanám. És én soha senkit nem fogok kihasználni.
Azért vagyok egyedül, mert a legtöbb emberrel ellentétben én nem tudnék senkivel összejönni csak azért, hogy valakit akit az életemnél is jobban szerettem elfelejtsek. Mert ezzel, az új páromat bántanám. És én soha senkit nem fogok kihasználni.
alkalmanként vagyok egyedül a munkám miatt. 
Tényleg,miért vagyok egyedül????
Nem baj az, hogy válogatós vagy, sőőőt.
Én is az vagyok, és van egy szint, ami alá semmiképp sem megyek. Lehet, hogy így tovább kell magamról gondoskodnom, de inkább, minthogy idegbajt kapjak valakitől, akivel azért vagyok együtt, hogy ne legyek egyedül. (Ez egy válasz X üzenetére (2011. 09. 03. szombat 19:56), amit ide kattintva olvashatsz)
Én is az vagyok, és van egy szint, ami alá semmiképp sem megyek. Lehet, hogy így tovább kell magamról gondoskodnom, de inkább, minthogy idegbajt kapjak valakitől, akivel azért vagyok együtt, hogy ne legyek egyedül. (Ez egy válasz X üzenetére (2011. 09. 03. szombat 19:56), amit ide kattintva olvashatsz)
Törölt felhasználó (465893)
2011. 09. 03. szombat 19:56
Azt hiszem azért, mert túl válogatós vagyok. :S Szivás, de nagyon igényes vagyok...
Azt hiszem azért, mert túl válogatós vagyok. :S Szivás, de nagyon igényes vagyok...
Sajnos ez teljesen ismerős,csak a női oldalról.Csak én még várok a csodára..de ha több hónapja nem nyúlt hozzám és nem is mennek a dolgaink azt hiszem felesleges bármire is várni..
(Ez egy válasz Denipapa üzenetére (2011. 06. 13. hétfő 11:50), amit ide kattintva olvashatsz)
2011. 06. 13. hétfő 11:50
Nemrég költöztem el barátnőmtől, két és fél hónapja, mert rohadtul egyedül éreztem magam abban a kapcsolatban.
Ha kedveskedtem az nem már nem volt jó, ha elhívtam valahová, akkor csak a szájhúzogatás volt, ha próbáltam romantikázni, akkor lerázott, hogy nincs kedve, fáradt, mert dolgozni meg edzeni jár és toleráljam ezt. Én toleráltam az ő dolgait, ő az én dolgaimat nem, mert önző, pedig nincsenek extrém igényeim.
Én ugyanúgy dolgozok és teszem a dolgaimat, meg intéztem az ő dolgait is. Kedveskedés, gyengédség nem volt a végére irántam, csak egy formális köszönöm, meg persze cinikus és bunkó beszólások. Cirkuszolás, hogy nem megyünk sehová. Hétköznap munka van, nem megy a hajnalig tartó dorbézolás. Hétvégén mehetünk, de ez számára nem opció, ő akkor pihenni akar, stb.
A haverjaira mindig volt ideje, rám sosem. Mivel nagyon szép nő és addig is csapták neki a szelet, amit normális dolognak tartottam, de bíztam benne, így elképzelhetőnek tartom, hogy neki addigra már más is volt a képben, de oly mindegy. Sosem voltam féltékeny típus. (a kutya is jó dolgában veszik meg)
Szépen elhidegültem tőle és inkább egyik napról a másikra elköltöztem.
Jobb egyedül, mintsem egy olyannal aki semmibe sem nézi, hogy mit tesz az ember a másikért ha szereti vagy tiszteli.
Előtte több mint egy évig nem volt senkim. Egyedül is boldog voltam. Eljártam ide-oda, jól éreztem magam. Jött a lány, megtetszett, beleszerettem, összeköltöztünk. Lakva ismerszik az ember alapon, szerencsére hamar kiderült róla (kb 1 év alatt), hogy milyen is valójában.
Teljesen kifordított önmagamból és amikor költöztem sírt, hogy nem tudott megváltoztatni. Hozzáteszem egyáltalán nem vagyok rossz ember.
Furcsa a kiábrándulás és átfut az ember agyán a sün meg a kefe esete. Elnézést, tévedtem !
Egy ilyen után az ember legalább megadja magának az esélyt arra, hogy találjon egy olyat aki elfogadja olyannak amilyen.
Egyelőre jó egyedül, amíg összeszedem magam emberileg és anyagilag is. Azután majd megtetszik egy másik lányka, aki jobb lesz mint az aki volt.
Az a jó az egyedüllétben, hogy az ember csakis és kizárólag saját magának tartozik felelősséggel, senki másnak!
Nincs annál rosszabb, maikor hazamegy az ember és nem vesznek róla tudomást! Egyedül sokkal jobb, mintsem olyannal lenni akinek nem kellesz és kifordít önmagadból!
Szép napot mindenkinek!
Ha kedveskedtem az nem már nem volt jó, ha elhívtam valahová, akkor csak a szájhúzogatás volt, ha próbáltam romantikázni, akkor lerázott, hogy nincs kedve, fáradt, mert dolgozni meg edzeni jár és toleráljam ezt. Én toleráltam az ő dolgait, ő az én dolgaimat nem, mert önző, pedig nincsenek extrém igényeim.
Én ugyanúgy dolgozok és teszem a dolgaimat, meg intéztem az ő dolgait is. Kedveskedés, gyengédség nem volt a végére irántam, csak egy formális köszönöm, meg persze cinikus és bunkó beszólások. Cirkuszolás, hogy nem megyünk sehová. Hétköznap munka van, nem megy a hajnalig tartó dorbézolás. Hétvégén mehetünk, de ez számára nem opció, ő akkor pihenni akar, stb.
A haverjaira mindig volt ideje, rám sosem. Mivel nagyon szép nő és addig is csapták neki a szelet, amit normális dolognak tartottam, de bíztam benne, így elképzelhetőnek tartom, hogy neki addigra már más is volt a képben, de oly mindegy. Sosem voltam féltékeny típus. (a kutya is jó dolgában veszik meg)
Szépen elhidegültem tőle és inkább egyik napról a másikra elköltöztem.
Jobb egyedül, mintsem egy olyannal aki semmibe sem nézi, hogy mit tesz az ember a másikért ha szereti vagy tiszteli.
Előtte több mint egy évig nem volt senkim. Egyedül is boldog voltam. Eljártam ide-oda, jól éreztem magam. Jött a lány, megtetszett, beleszerettem, összeköltöztünk. Lakva ismerszik az ember alapon, szerencsére hamar kiderült róla (kb 1 év alatt), hogy milyen is valójában.
Teljesen kifordított önmagamból és amikor költöztem sírt, hogy nem tudott megváltoztatni. Hozzáteszem egyáltalán nem vagyok rossz ember.
Furcsa a kiábrándulás és átfut az ember agyán a sün meg a kefe esete. Elnézést, tévedtem
! Egy ilyen után az ember legalább megadja magának az esélyt arra, hogy találjon egy olyat aki elfogadja olyannak amilyen.
Egyelőre jó egyedül, amíg összeszedem magam emberileg és anyagilag is. Azután majd megtetszik egy másik lányka, aki jobb lesz mint az aki volt.
Az a jó az egyedüllétben, hogy az ember csakis és kizárólag saját magának tartozik felelősséggel, senki másnak!
Nincs annál rosszabb, maikor hazamegy az ember és nem vesznek róla tudomást! Egyedül sokkal jobb, mintsem olyannal lenni akinek nem kellesz és kifordít önmagadból!
Szép napot mindenkinek!
ott a pont papa
Milyen igazad van,jó a meglátásod. 
Nagyon igazad van.Fel a fejjel biztos megtalálod a párod aki értékel, s nem akar megváltoztatni.Fogadjon el olyannak amilyen vagy.Ez a szerelem első lépcsője.Sok sikert!!
(Ez egy válasz Denipapa üzenetére (2011. 06. 13. hétfő 11:50), amit ide kattintva olvashatsz)
2011. 06. 13. hétfő 11:50
Nemrég költöztem el barátnőmtől, két és fél hónapja, mert rohadtul egyedül éreztem magam abban a kapcsolatban.
Ha kedveskedtem az nem már nem volt jó, ha elhívtam valahová, akkor csak a szájhúzogatás volt, ha próbáltam romantikázni, akkor lerázott, hogy nincs kedve, fáradt, mert dolgozni meg edzeni jár és toleráljam ezt. Én toleráltam az ő dolgait, ő az én dolgaimat nem, mert önző, pedig nincsenek extrém igényeim.
Én ugyanúgy dolgozok és teszem a dolgaimat, meg intéztem az ő dolgait is. Kedveskedés, gyengédség nem volt a végére irántam, csak egy formális köszönöm, meg persze cinikus és bunkó beszólások. Cirkuszolás, hogy nem megyünk sehová. Hétköznap munka van, nem megy a hajnalig tartó dorbézolás. Hétvégén mehetünk, de ez számára nem opció, ő akkor pihenni akar, stb.
A haverjaira mindig volt ideje, rám sosem. Mivel nagyon szép nő és addig is csapták neki a szelet, amit normális dolognak tartottam, de bíztam benne, így elképzelhetőnek tartom, hogy neki addigra már más is volt a képben, de oly mindegy. Sosem voltam féltékeny típus. (a kutya is jó dolgában veszik meg)
Szépen elhidegültem tőle és inkább egyik napról a másikra elköltöztem.
Jobb egyedül, mintsem egy olyannal aki semmibe sem nézi, hogy mit tesz az ember a másikért ha szereti vagy tiszteli.
Előtte több mint egy évig nem volt senkim. Egyedül is boldog voltam. Eljártam ide-oda, jól éreztem magam. Jött a lány, megtetszett, beleszerettem, összeköltöztünk. Lakva ismerszik az ember alapon, szerencsére hamar kiderült róla (kb 1 év alatt), hogy milyen is valójában.
Teljesen kifordított önmagamból és amikor költöztem sírt, hogy nem tudott megváltoztatni. Hozzáteszem egyáltalán nem vagyok rossz ember.
Furcsa a kiábrándulás és átfut az ember agyán a sün meg a kefe esete. Elnézést, tévedtem !
Egy ilyen után az ember legalább megadja magának az esélyt arra, hogy találjon egy olyat aki elfogadja olyannak amilyen.
Egyelőre jó egyedül, amíg összeszedem magam emberileg és anyagilag is. Azután majd megtetszik egy másik lányka, aki jobb lesz mint az aki volt.
Az a jó az egyedüllétben, hogy az ember csakis és kizárólag saját magának tartozik felelősséggel, senki másnak!
Nincs annál rosszabb, maikor hazamegy az ember és nem vesznek róla tudomást! Egyedül sokkal jobb, mintsem olyannal lenni akinek nem kellesz és kifordít önmagadból!
Szép napot mindenkinek!
Ha kedveskedtem az nem már nem volt jó, ha elhívtam valahová, akkor csak a szájhúzogatás volt, ha próbáltam romantikázni, akkor lerázott, hogy nincs kedve, fáradt, mert dolgozni meg edzeni jár és toleráljam ezt. Én toleráltam az ő dolgait, ő az én dolgaimat nem, mert önző, pedig nincsenek extrém igényeim.
Én ugyanúgy dolgozok és teszem a dolgaimat, meg intéztem az ő dolgait is. Kedveskedés, gyengédség nem volt a végére irántam, csak egy formális köszönöm, meg persze cinikus és bunkó beszólások. Cirkuszolás, hogy nem megyünk sehová. Hétköznap munka van, nem megy a hajnalig tartó dorbézolás. Hétvégén mehetünk, de ez számára nem opció, ő akkor pihenni akar, stb.
A haverjaira mindig volt ideje, rám sosem. Mivel nagyon szép nő és addig is csapták neki a szelet, amit normális dolognak tartottam, de bíztam benne, így elképzelhetőnek tartom, hogy neki addigra már más is volt a képben, de oly mindegy. Sosem voltam féltékeny típus. (a kutya is jó dolgában veszik meg)
Szépen elhidegültem tőle és inkább egyik napról a másikra elköltöztem.
Jobb egyedül, mintsem egy olyannal aki semmibe sem nézi, hogy mit tesz az ember a másikért ha szereti vagy tiszteli.
Előtte több mint egy évig nem volt senkim. Egyedül is boldog voltam. Eljártam ide-oda, jól éreztem magam. Jött a lány, megtetszett, beleszerettem, összeköltöztünk. Lakva ismerszik az ember alapon, szerencsére hamar kiderült róla (kb 1 év alatt), hogy milyen is valójában.
Teljesen kifordított önmagamból és amikor költöztem sírt, hogy nem tudott megváltoztatni. Hozzáteszem egyáltalán nem vagyok rossz ember.
Furcsa a kiábrándulás és átfut az ember agyán a sün meg a kefe esete. Elnézést, tévedtem
! Egy ilyen után az ember legalább megadja magának az esélyt arra, hogy találjon egy olyat aki elfogadja olyannak amilyen.
Egyelőre jó egyedül, amíg összeszedem magam emberileg és anyagilag is. Azután majd megtetszik egy másik lányka, aki jobb lesz mint az aki volt.
Az a jó az egyedüllétben, hogy az ember csakis és kizárólag saját magának tartozik felelősséggel, senki másnak!
Nincs annál rosszabb, maikor hazamegy az ember és nem vesznek róla tudomást! Egyedül sokkal jobb, mintsem olyannal lenni akinek nem kellesz és kifordít önmagadból!
Szép napot mindenkinek!
Miért te, hogyan koppantál?
Végülis "kell" ilyen kapcsolat is ahhoz, hogy az ember teljes értékűvé váljon. (Ez egy válasz cicusmucus üzenetére (2011. 06. 16. csütörtök 00:04), amit ide kattintva olvashatsz)
Végülis "kell" ilyen kapcsolat is ahhoz, hogy az ember teljes értékűvé váljon. (Ez egy válasz cicusmucus üzenetére (2011. 06. 16. csütörtök 00:04), amit ide kattintva olvashatsz)
2011. 06. 16. csütörtök 00:04
Huhh mennyire igazad van! Inkább egyedül, mint egy rossz vagy semmilyen kapcsolatban.
Tapasztalat!
Tapasztalat!
Huhh mennyire igazad van! Inkább egyedül, mint egy rossz vagy semmilyen kapcsolatban.
Tapasztalat!
(Ez egy válasz Denipapa üzenetére (2011. 06. 13. hétfő 11:50), amit ide kattintva olvashatsz)
Tapasztalat!
(Ez egy válasz Denipapa üzenetére (2011. 06. 13. hétfő 11:50), amit ide kattintva olvashatsz)
2011. 06. 13. hétfő 11:50
Nemrég költöztem el barátnőmtől, két és fél hónapja, mert rohadtul egyedül éreztem magam abban a kapcsolatban.
Ha kedveskedtem az nem már nem volt jó, ha elhívtam valahová, akkor csak a szájhúzogatás volt, ha próbáltam romantikázni, akkor lerázott, hogy nincs kedve, fáradt, mert dolgozni meg edzeni jár és toleráljam ezt. Én toleráltam az ő dolgait, ő az én dolgaimat nem, mert önző, pedig nincsenek extrém igényeim.
Én ugyanúgy dolgozok és teszem a dolgaimat, meg intéztem az ő dolgait is. Kedveskedés, gyengédség nem volt a végére irántam, csak egy formális köszönöm, meg persze cinikus és bunkó beszólások. Cirkuszolás, hogy nem megyünk sehová. Hétköznap munka van, nem megy a hajnalig tartó dorbézolás. Hétvégén mehetünk, de ez számára nem opció, ő akkor pihenni akar, stb.
A haverjaira mindig volt ideje, rám sosem. Mivel nagyon szép nő és addig is csapták neki a szelet, amit normális dolognak tartottam, de bíztam benne, így elképzelhetőnek tartom, hogy neki addigra már más is volt a képben, de oly mindegy. Sosem voltam féltékeny típus. (a kutya is jó dolgában veszik meg)
Szépen elhidegültem tőle és inkább egyik napról a másikra elköltöztem.
Jobb egyedül, mintsem egy olyannal aki semmibe sem nézi, hogy mit tesz az ember a másikért ha szereti vagy tiszteli.
Előtte több mint egy évig nem volt senkim. Egyedül is boldog voltam. Eljártam ide-oda, jól éreztem magam. Jött a lány, megtetszett, beleszerettem, összeköltöztünk. Lakva ismerszik az ember alapon, szerencsére hamar kiderült róla (kb 1 év alatt), hogy milyen is valójában.
Teljesen kifordított önmagamból és amikor költöztem sírt, hogy nem tudott megváltoztatni. Hozzáteszem egyáltalán nem vagyok rossz ember.
Furcsa a kiábrándulás és átfut az ember agyán a sün meg a kefe esete. Elnézést, tévedtem !
Egy ilyen után az ember legalább megadja magának az esélyt arra, hogy találjon egy olyat aki elfogadja olyannak amilyen.
Egyelőre jó egyedül, amíg összeszedem magam emberileg és anyagilag is. Azután majd megtetszik egy másik lányka, aki jobb lesz mint az aki volt.
Az a jó az egyedüllétben, hogy az ember csakis és kizárólag saját magának tartozik felelősséggel, senki másnak!
Nincs annál rosszabb, maikor hazamegy az ember és nem vesznek róla tudomást! Egyedül sokkal jobb, mintsem olyannal lenni akinek nem kellesz és kifordít önmagadból!
Szép napot mindenkinek!
Ha kedveskedtem az nem már nem volt jó, ha elhívtam valahová, akkor csak a szájhúzogatás volt, ha próbáltam romantikázni, akkor lerázott, hogy nincs kedve, fáradt, mert dolgozni meg edzeni jár és toleráljam ezt. Én toleráltam az ő dolgait, ő az én dolgaimat nem, mert önző, pedig nincsenek extrém igényeim.
Én ugyanúgy dolgozok és teszem a dolgaimat, meg intéztem az ő dolgait is. Kedveskedés, gyengédség nem volt a végére irántam, csak egy formális köszönöm, meg persze cinikus és bunkó beszólások. Cirkuszolás, hogy nem megyünk sehová. Hétköznap munka van, nem megy a hajnalig tartó dorbézolás. Hétvégén mehetünk, de ez számára nem opció, ő akkor pihenni akar, stb.
A haverjaira mindig volt ideje, rám sosem. Mivel nagyon szép nő és addig is csapták neki a szelet, amit normális dolognak tartottam, de bíztam benne, így elképzelhetőnek tartom, hogy neki addigra már más is volt a képben, de oly mindegy. Sosem voltam féltékeny típus. (a kutya is jó dolgában veszik meg)
Szépen elhidegültem tőle és inkább egyik napról a másikra elköltöztem.
Jobb egyedül, mintsem egy olyannal aki semmibe sem nézi, hogy mit tesz az ember a másikért ha szereti vagy tiszteli.
Előtte több mint egy évig nem volt senkim. Egyedül is boldog voltam. Eljártam ide-oda, jól éreztem magam. Jött a lány, megtetszett, beleszerettem, összeköltöztünk. Lakva ismerszik az ember alapon, szerencsére hamar kiderült róla (kb 1 év alatt), hogy milyen is valójában.
Teljesen kifordított önmagamból és amikor költöztem sírt, hogy nem tudott megváltoztatni. Hozzáteszem egyáltalán nem vagyok rossz ember.
Furcsa a kiábrándulás és átfut az ember agyán a sün meg a kefe esete. Elnézést, tévedtem
! Egy ilyen után az ember legalább megadja magának az esélyt arra, hogy találjon egy olyat aki elfogadja olyannak amilyen.
Egyelőre jó egyedül, amíg összeszedem magam emberileg és anyagilag is. Azután majd megtetszik egy másik lányka, aki jobb lesz mint az aki volt.
Az a jó az egyedüllétben, hogy az ember csakis és kizárólag saját magának tartozik felelősséggel, senki másnak!
Nincs annál rosszabb, maikor hazamegy az ember és nem vesznek róla tudomást! Egyedül sokkal jobb, mintsem olyannal lenni akinek nem kellesz és kifordít önmagadból!
Szép napot mindenkinek!
Nemrég költöztem el barátnőmtől, két és fél hónapja, mert rohadtul egyedül éreztem magam abban a kapcsolatban.
Ha kedveskedtem az nem már nem volt jó, ha elhívtam valahová, akkor csak a szájhúzogatás volt, ha próbáltam romantikázni, akkor lerázott, hogy nincs kedve, fáradt, mert dolgozni meg edzeni jár és toleráljam ezt. Én toleráltam az ő dolgait, ő az én dolgaimat nem, mert önző, pedig nincsenek extrém igényeim.
Én ugyanúgy dolgozok és teszem a dolgaimat, meg intéztem az ő dolgait is. Kedveskedés, gyengédség nem volt a végére irántam, csak egy formális köszönöm, meg persze cinikus és bunkó beszólások. Cirkuszolás, hogy nem megyünk sehová. Hétköznap munka van, nem megy a hajnalig tartó dorbézolás. Hétvégén mehetünk, de ez számára nem opció, ő akkor pihenni akar, stb.
A haverjaira mindig volt ideje, rám sosem. Mivel nagyon szép nő és addig is csapták neki a szelet, amit normális dolognak tartottam, de bíztam benne, így elképzelhetőnek tartom, hogy neki addigra már más is volt a képben, de oly mindegy. Sosem voltam féltékeny típus. (a kutya is jó dolgában veszik meg)
Szépen elhidegültem tőle és inkább egyik napról a másikra elköltöztem.
Jobb egyedül, mintsem egy olyannal aki semmibe sem nézi, hogy mit tesz az ember a másikért ha szereti vagy tiszteli.
Előtte több mint egy évig nem volt senkim. Egyedül is boldog voltam. Eljártam ide-oda, jól éreztem magam. Jött a lány, megtetszett, beleszerettem, összeköltöztünk. Lakva ismerszik az ember alapon, szerencsére hamar kiderült róla (kb 1 év alatt), hogy milyen is valójában.
Teljesen kifordított önmagamból és amikor költöztem sírt, hogy nem tudott megváltoztatni. Hozzáteszem egyáltalán nem vagyok rossz ember.
Furcsa a kiábrándulás és átfut az ember agyán a sün meg a kefe esete. Elnézést, tévedtem !
Egy ilyen után az ember legalább megadja magának az esélyt arra, hogy találjon egy olyat aki elfogadja olyannak amilyen.
Egyelőre jó egyedül, amíg összeszedem magam emberileg és anyagilag is. Azután majd megtetszik egy másik lányka, aki jobb lesz mint az aki volt.
Az a jó az egyedüllétben, hogy az ember csakis és kizárólag saját magának tartozik felelősséggel, senki másnak!
Nincs annál rosszabb, maikor hazamegy az ember és nem vesznek róla tudomást! Egyedül sokkal jobb, mintsem olyannal lenni akinek nem kellesz és kifordít önmagadból!
Szép napot mindenkinek!
Ha kedveskedtem az nem már nem volt jó, ha elhívtam valahová, akkor csak a szájhúzogatás volt, ha próbáltam romantikázni, akkor lerázott, hogy nincs kedve, fáradt, mert dolgozni meg edzeni jár és toleráljam ezt. Én toleráltam az ő dolgait, ő az én dolgaimat nem, mert önző, pedig nincsenek extrém igényeim.
Én ugyanúgy dolgozok és teszem a dolgaimat, meg intéztem az ő dolgait is. Kedveskedés, gyengédség nem volt a végére irántam, csak egy formális köszönöm, meg persze cinikus és bunkó beszólások. Cirkuszolás, hogy nem megyünk sehová. Hétköznap munka van, nem megy a hajnalig tartó dorbézolás. Hétvégén mehetünk, de ez számára nem opció, ő akkor pihenni akar, stb.
A haverjaira mindig volt ideje, rám sosem. Mivel nagyon szép nő és addig is csapták neki a szelet, amit normális dolognak tartottam, de bíztam benne, így elképzelhetőnek tartom, hogy neki addigra már más is volt a képben, de oly mindegy. Sosem voltam féltékeny típus. (a kutya is jó dolgában veszik meg)
Szépen elhidegültem tőle és inkább egyik napról a másikra elköltöztem.
Jobb egyedül, mintsem egy olyannal aki semmibe sem nézi, hogy mit tesz az ember a másikért ha szereti vagy tiszteli.
Előtte több mint egy évig nem volt senkim. Egyedül is boldog voltam. Eljártam ide-oda, jól éreztem magam. Jött a lány, megtetszett, beleszerettem, összeköltöztünk. Lakva ismerszik az ember alapon, szerencsére hamar kiderült róla (kb 1 év alatt), hogy milyen is valójában.
Teljesen kifordított önmagamból és amikor költöztem sírt, hogy nem tudott megváltoztatni. Hozzáteszem egyáltalán nem vagyok rossz ember.
Furcsa a kiábrándulás és átfut az ember agyán a sün meg a kefe esete. Elnézést, tévedtem
! Egy ilyen után az ember legalább megadja magának az esélyt arra, hogy találjon egy olyat aki elfogadja olyannak amilyen.
Egyelőre jó egyedül, amíg összeszedem magam emberileg és anyagilag is. Azután majd megtetszik egy másik lányka, aki jobb lesz mint az aki volt.
Az a jó az egyedüllétben, hogy az ember csakis és kizárólag saját magának tartozik felelősséggel, senki másnak!
Nincs annál rosszabb, maikor hazamegy az ember és nem vesznek róla tudomást! Egyedül sokkal jobb, mintsem olyannal lenni akinek nem kellesz és kifordít önmagadból!
Szép napot mindenkinek!
Egyetértek veled nem egy ember van az ismeretségi körömben, akinek a férje tele van lóvéval, mindenük megvan, gyönyörű gyerekek, nagy ház, kívülről minden szupernek tűnik... csak éppen a feleség már évek óta külön alszik, nem mennek sehova együtt, nincsenek közös élményeik, de elválni sem akarnak, mert mit mondanak a többiek. Inkább legyen az ember egyedül, mint párban, de teljesen magányosan és elveszve...
nem egy ember van az ismeretségi körömben, akinek a férje tele van lóvéval, mindenük megvan, gyönyörű gyerekek, nagy ház, kívülről minden szupernek tűnik... csak éppen a feleség már évek óta külön alszik, nem mennek sehova együtt, nincsenek közös élményeik, de elválni sem akarnak, mert mit mondanak a többiek. Inkább legyen az ember egyedül, mint párban, de teljesen magányosan és elveszve...
Miért is vagyok egyedül?? Mert az élet ezt hozta. De minden nap vágyom a csajokra, mert nem lehet nélkülük élni 
Tökéletesen egyetértek Veled!
Szia Ninacska! Teljesen igazad van!!!!
Fel kéne fogni hogy felnőtt emberek vagyunk, és ne viselkedjünk úgy mint valami válogatós prüd....
Fel kéne fogni hogy felnőtt emberek vagyunk, és ne viselkedjünk úgy mint valami válogatós prüd....
Ez így van... teljesen azonos a véleményünk...
Kb. 2 hónapja vagyok szingli, az egyedüli bajom a faszhiány. 
Azelőtt kezdeményeztem, de mostanság sokkal jobban örülök, ha a pasi kezdeményez, sőt, kifejezetten izgat, ha határozott és nem fél. Szerintem az, hogy a nőknek kell kezdeményezni, megalázó...
Azelőtt kezdeményeztem, de mostanság sokkal jobban örülök, ha a pasi kezdeményez, sőt, kifejezetten izgat, ha határozott és nem fél. Szerintem az, hogy a nőknek kell kezdeményezni, megalázó...
Voltam én is,de elvoltam 2 mostmár volt haverommal.
(Ez egy válasz X üzenetére (2011. 04. 21. csütörtök 13:25), amit ide kattintva olvashatsz)
Törölt felhasználó (801253)
2011. 04. 21. csütörtök 13:25
Több mint 1 éve egyedül vagyok :S
