A kalandorok és agglegények nem véletlenül vannak jelen nagy számban, és nem véletlenül nyomják kicsinyes és átlátszó piárszövegüket. Nekik az az érdekük, hogy ha már nem akadt párjuk, akkor minél több nőt/párt becserkészhessenek, és heves egyetértésükkel bizonyítsák be azt, hogy bizony, őket igenis milyen jó dolog befogadni az ágyakba. Pedig a valóság többnyire sokkal nyilvánvalóbb. Szeretnének egy jót dugni, azonban a testi-szellemi-anyagi kvalitásaik kevesek ahhoz, hogy nőt találjanak. Pedig a nők többsége nem is annyira válogatós… Úgyhogy el lehet képzelni azt, hogy kik a megmaradó maradékok. Állandóan kurvázni meg ugyebár drága dolog.
(Már elnézést kérek mindenkitől, kicsit gonoszdi voltam, de akinek nem inge, ne vegye magára)

Nem vagyok bölcs, viszont ilyen (nnf) kapcsolatban élek (szexelek). A férjem, ha én is vágynék rá, akkor nem zárkózna el ez elől. (Bár lehet, jobban válogatna mint én ) Viszont én annyira nem érzem hiányát és azt is tudom, nem az zavarná, hogy mást lát velem közösülni, hanem inkább a másik férfi mivolta lenne zavaró számára. (Talán még azt is megkockáztathatom, nekem ez inkább fontos vagy szükséglet mint neki.)
Sőt... a barátnőmet is én cipeltem az ágyunkba, eleinte elég félszegen is fogadta. Neki éppen annyira fontos, mint nekem, a tökéletes bizalom és az érzelmi kötődés/kapcsolat, ami azért nem jelent szerelmet. Ez nem alakul ki egyik pillanatról a másikra. Ezért ő pl. nem is vágyik arra, hogy máshová 'betársuljon'.

(Kérdeznék én is: miért pont a többesre vannak annyian rákattanva, miért nem más egyéb, legalább annyira szórakoztató és mindenképpen változatosságot rejtő fétisre, perverzióra, nonkonform szexuális játékokra?)

Sok jó érv elhangzik itt...akkor kérdezek a bölcsektől!

- Miért van az hogy sok párnál a férfi nem tudná elviselni hogy párját más pasival lássa egy többes alkalmával de nőt boldogan magamellé engedne a párjához, és így magának?
- Miért van sok olyan férfi aki azt mondja hogy ha ő szeret valakit akkor nem menne többes élménybe bele, viszont egyedül csatlakozna bárhova harmadiknak?

Versenyhelyzet teremtődik, ami versenyhelyzet még jobb teljesítményre sarkalja a férjet és az „idegen” férfit egyaránt. Aminek a nő a haszonélvezője. Sokszorosan…
Egyszer szerencsét kéne próbálnod, mint marketinges...sőt, mint politikus! (
Ilyen is van minden bizonnyal. Viszont az arányok beszédesebbek. (csakúgy mint a második hozzászólásodban említett kalandorok vs. agglegények esetében. Igaz, nem tudom, mennyire kapósak az utóbbiak, mármint a minden mozgó célpontra tüzelők (ráadásul söréttel..) Viszont az aktivitásuk és számuk elég szembeötlő. Nekik áldás az internet, bár nem valami hatékony módon használják. Kivéve az agitprop vetületét.
A monotonitástól, az abba süppedéstől való félelem kétsgtelenül nagyon ösztönző lehet, de úgy érzem, ez egy út és az utat végig járva rengeteg tapasztalat (bölcsesség) halmozódhat fel, míg bakugrásban haladva lehet, kimaradnak olyan 'látnivalók' amik hiányozni fognak az élmény kiteljesedéséhez. A többes szexben szerintem mindenképpen fokozza az izgalmat, ha valaki olyannal éled át, akihez komoly érzelmi szálak is fűznek. A szeretett partner mással átélt gyönyörét látni egyrész olyan stimulus, ami hosszan hat, mélyen bevésődő emléket ad, másrészt adja azt az érzést, hogy valamit adtál, valamit feláldoztál az ő tökéletesebb élvezetéért.
Valóban, minden nő más és más, de belül mindenki rózsaszín és nagyjából egyformán működik, főleg ennyire ősi ösztönöktől uralt pillanatokban.
Viszont... ettől még a nők továbbra is más módon élik meg a szexuális aktust, más szempotrendszerek alapján, más értékrendbe illeszkedően. Nekem speciel az érzelmi összeköttetés az előjáték előjátéka. Nagyon (ma már) nehezen tudom magam olyan helyzetbe képzelni (még szexuálisan túlfűtött esetben sem) hogy pusztán a fizika aktus kedvéért egy alig, vagy semennyire sem ismert, semleges férfinek bepucsítsak. Az ölem az én váram. Tökéletesen meg kell bíznom abban, akinek kitárom. Másfelől, gyakorlati oldalról: csak akkor, ha bármiben több, jobb lesz ami történni fog, mint ami eddig megtörtént. Ha ezáltal feljebb/tovább léphetek. Mostanában ilyesmit nem éreztem. (Bár kétségtelen, így is elég kivételezett helyzetben érezhetem magam.) A kíváncsiságom én inkább régebben csillapítottam, de ezzel szerintem nagyon sokan vannak így. Manapság kevesen mennek szűzen férjhez.

Versenyhelyzet teremtődik, ami versenyhelyzet még jobb teljesítményre sarkalja a férjet és az „idegen” férfit egyaránt. Aminek a nő a haszonélvezője. Sokszorosan…
Egyszer szerencsét kéne próbálnod, mint marketinges...sőt, mint politikus! (
Ilyen is van minden bizonnyal. Viszont az arányok beszédesebbek. (csakúgy mint a második hozzászólásodban említett kalandorok vs. agglegények esetében. Igaz, nem tudom, mennyire kapósak az utóbbiak, mármint a minden mozgó célpontra tüzelők (ráadásul söréttel..) Viszont az aktivitásuk és számuk elég szembeötlő. Nekik áldás az internet, bár nem valami hatékony módon használják. Kivéve az agitprop vetületét.
A monotonitástól, az abba süppedéstől való félelem kétsgtelenül nagyon ösztönző lehet, de úgy érzem, ez egy út és az utat végig járva rengeteg tapasztalat (bölcsesség) halmozódhat fel, míg bakugrásban haladva lehet, kimaradnak olyan 'látnivalók' amik hiányozni fognak az élmény kiteljesedéséhez. A többes szexben szerintem mindenképpen fokozza az izgalmat, ha valaki olyannal éled át, akihez komoly érzelmi szálak is fűznek. A szeretett partner mással átélt gyönyörét látni egyrész olyan stimulus, ami hosszan hat, mélyen bevésődő emléket ad, másrészt adja azt az érzést, hogy valamit adtál, valamit feláldoztál az ő tökéletesebb élvezetéért.
Valóban, minden nő más és más, de belül mindenki rózsaszín és nagyjából egyformán működik, főleg ennyire ősi ösztönöktől uralt pillanatokban.
Viszont... ettől még a nők továbbra is más módon élik meg a szexuális aktust, más szempotrendszerek alapján, más értékrendbe illeszkedően. Nekem speciel az érzelmi összeköttetés az előjáték előjátéka. Nagyon (ma már) nehezen tudom magam olyan helyzetbe képzelni (még szexuálisan túlfűtött esetben sem) hogy pusztán a fizika aktus kedvéért egy alig, vagy semennyire sem ismert, semleges férfinek bepucsítsak. Az ölem az én váram. Tökéletesen meg kell bíznom abban, akinek kitárom. Másfelől, gyakorlati oldalról: csak akkor, ha bármiben több, jobb lesz ami történni fog, mint ami eddig megtörtént. Ha ezáltal feljebb/tovább léphetek. Mostanában ilyesmit nem éreztem. (Bár kétségtelen, így is elég kivételezett helyzetben érezhetem magam.) A kíváncsiságom én inkább régebben csillapítottam, de ezzel szerintem nagyon sokan vannak így. Manapság kevesen mennek szűzen férjhez.

Sok jó érv elhangzik itt...akkor kérdezek a bölcsektől!

- Miért van az hogy sok párnál a férfi nem tudná elviselni hogy párját más pasival lássa egy többes alkalmával de nőt boldogan magamellé engedne a párjához, és így magának?
- Miért van sok olyan férfi aki azt mondja hogy ha ő szeret valakit akkor nem menne többes élménybe bele, viszont egyedül csatlakozna bárhova harmadiknak?

Persze hogy meg lehet kérdőjelezni Popper P gondolatait Ő sem találta még meg a bölcsek kövét tudományos fokozata miatt talán jobban figyelnek a véleményére,
A szexualitás annyira változatos hogy mindenki tud példákat hozni ,lásd g0d1v4 véleménye is de ettől még nem biztos hogy abból általános érvényű következtetéseket lehet levonni. De ettől érdekes és színes egy fórum.

Popper lentebb idézett gondolatában két ponton találtál buktatót
Első pont "Nem veszi figyelembe hogy az igényeink változnak".
Szerintem nem is kell. ez természetes. folyamatosan változik velünk együtt minden ez nem kizáró ok csak erősíti azt a szabályt, hogy szeretjük a változatosságot.

másik buktatót abban látod, hogy „az együtt élés rengeteg kompromisszumot követel”
Na igen ez így van erre gondolhatott Popper tanár úr is mikor feltette a kérdést „hogy az ember, akit társunkká választottunk életünk végéig, minden igényünket kielégíti majd? „ hol a határ meddig és mennyi ideig lehet a kompromisszumot fenntartani vagy elfojtani vágyainkat ?

„Ha a közösségi élménynek komoly pozitív hatása van szexualitásban akkor miért nem él mindenki kommunákban ?”
Nem tudom a választ még sok a kérdés jelenleg is több kutatás folyik ezen a téren hogy mi volt a múltba.
g0d1v4 is nagy igazságokat ír de Ő is csak a tanult minta alapján tudja véleményét kialakítani, mivel még Ő sem élt kommunákba addig csak velünk együtt elméleteket gyárthat

Az Én elképzelésem szerint ( ami szintén csak rész igazságokat tartalmaz ) az , hogy az uralkodó osztályoknak legyen az egyház, király szocialista állam, vagy kapitalista tőkések, mindig az oszd meg és uralkodj elvet alkalmazták céljaik elérése érdekében már évezredek óta.
Mi emberek egyet tehettünk azt amihez a legjobban értünk alkalmazkodunk az elvárásokhoz, és monogámiába fordultunk.
A birtoklás a pénz az érték és törvények megjelenésével egyre jobban elszigetelődtek egymástól az emberek. Gondoljunk csak bele egy jól működő szakszervezet érdek érvényesítése, egy kemény szurkolói tömeg vagy mint az arab tavasz során spontán szerveződő tömeg milyen változásra képes Na ez az amit a mindenkori hatalom számára elfogadhatatlan és ezért megosztó és jobb szereti a magányos monogám embereket mint kooperáló közösségeket.

g0d1v4 azt írja, hogy "feszültségek hatására, rendszeres átrendeződik vagy felbomlik egy közösség".

Igen valószínű hogy ez megtörtént a múltba ez belefér abba a mintába hogy az emberek azért nagyszerűek mert állandó változó környezethez tudnak gyorsan alkalmazkodni , és majd kialakulnak újabb közösségek és majd csatlakoznak vagy kiválnak tagok ezáltal frissül és erősödik a gén állomány. nincs ezzel baj ...

g0d1v4 kiráz a hideg ettől a szótól, mi az hogy egy nőt megtartani ?
Építsünk falakat korlátokat szabályokat, és legyünk féltékenyek ?
Mire gondoltál a hódítás vagy a megtartás a nagyobb vagy kisebb feladat ?

extraxl-nek és Kanellos-nak
Mindketten a változatosság iránti igény megjelenésével, annak ilyen irányú kezelésével próbáljátok magyarázni a többes szex kipróbálását, megvalósítását. Popper Péter idézettel erősítve a mondani valót, ám ma őt mindenki úgy idézgeti, mint egy megkérdőjelezhetetlent, pedig ő is csak a tanultak és tapasztaltak alapján egy szubjektív véleményt alkot és ad közre. Így veszem a bátorságot és vitába szállok azzal az állításával, hogy "Ha igazán őszinték akarunk lenni magunkhoz, fel kell tennünk a kérdést, elképzelhető-e, hogy az ember, akit társunkká választottunk életünk végéig, minden igényünket kielégíti majd? Természetesen nem."
Két ponton látom a buktatóját enek az állításnak, mégpedig az egyik, hogy nem veszi figyelembe, hogy az igényeink változnak, vannak vágyak amiket már nem akarunk és mások amik megjelennek, újjak amik épp csak megszületnek. Ugyanez igaz a partnerünkre nézve is, az ő személyiségük is változik, fejlődik, tehát ennek figyelmenkívül hagyása szerintem nem szerencsés.
A másik buktatót abban látom, hogy az együtt élés rengeteg kompromisszumot követel minden téren, így valószínüleg szexuális téren is. A kölcsönösen engedek és többet adok, mint kapok nagyon fontos része egy jól működő kapcsolatnak. Így, ha feltételezem, hogy ez a kompromisszum készség mind a két félben megvan akkor elég jó esélyt látok az állítás cáfolatára. (Ez persze kicsit utopikus, de mindenképp megfontolandó... )

A másik kérdés ami nagyon jó a közösségi érzés megjelenése a szexualitásban. nagyon jó, hogy feljött. Az én véleményem szerint is pozitív élményeket kell/kellene az ilyen típusú szexuális tapasztalatoknak jelentenie. A kérdés az, hogy akkor miért nem él mindenki kommunákban, ha ennek ilyen komoly pozitív élmény hatása van?
A választ szerintem a neveltetésen keresztül a megszerzett szexuális tapasztalatokon át (vagy azok hiányán át) a személyiség nyitott befogadó képességét figyelembe véve kell keresni. Nem próbálnék kémiát és fizikát idemagyarázni, de valóban ösztönösség is lehet mögötte, semmiképp nem ösztönös tevékenységre gondoltam. Hanem a csoportos/társas tevékenység álltal kiváltott pozitív érzések mozgató rugója bizony születhet valamilyen homályos kémiai reakcióból, ergo ösztönösen tartozni akarunk valamilyen közösségbe.

Egészen biztosan hatja a férfiakat a saját DNS-ük továbbadásának vágya, illetve a nőket a minél jobb minőségű DNS megszerzése.
De szerintem ezekkel együtt illetve ezeken túl van két olyan dolog, ami egészen biztosan hajtja a férfit és nőt, illetve a párokat az új kalandok, szokatlan helyzetek átélésének irányába.
Ezek nem mások, mint a KÍVÁNCSISÁG, és a VÁLTOZATOSSÁG IGÉNYE.
Ha következő kérdésekre, kijelentésekre gondolunk, akkor talán érthetőbb is.
Milyen lehet? Hogy nézhet ki? Már kicsit unalmas vele, bár jó, de szeretem, nem akarom elhagyni. Mástól mást kaphatok. Más másfélét nyújthat neki. Milyen lehet az íze? Hogyan élvezhet? Milyen a technikája? Szűkebb? Nagyobb? Hogy mozog?
Vagy egyszerűen csak azért tetszik, mert másmilyen, mert különbözik attól, amit megszoktam.

Azt emberi elme nagyon nehezen tűri a monotonitást, nagyon nehezen viseli el az egyhangságot. Kell neki az új inger. De az ember mindez mellé még kíváncsi is. Jó-jó, szereti a megszokott finomat és kényelmeset, de ott van a sustorgó kisördög, aki éberen tartja kíváncsiságát, kalandvágyát.
Nem véletlen az, hogy mi férfiak, szinte szemünkkel vetkőztetjük le a számunkra kívánatosan kinéző nőt. Hogy érinteni, ízlelni akarjuk. Hogy magunknak akarjak, akár csak egy alkalomra is. Nem véletlen, hogy egy kivillanó comb, szoknya alól előfehérlő csipkebugyi, a pólón átsejlő mellbimbó még több és több megismerésének vágyával tölt el minket. Ettől még szeretjük a feleségünket, eszünkbe sem jut elhagyni őt, de a vaníliafagyi után kik-ki szívesen kóstol bele a puncsba is.
Akik régóta vannak egy nő mellett, azok tanúsíthatják, hogy többségüknek a párja már attól képes szokatlanul heves izgalomra, ha másképpen közelítenek, másképpen nyúlnak hozzá. Ha netán új „szerepet” vesznek fel. Nem véletlenül népszerűek a szerepjátékok.

Akik azt hiszik, hogy komplikáltabbá tesz a dolgot az, hogy a férfiak szeretik másik férfival is látni párjukat, az téved. Mert bár egy hármas (vagy négyes) egészen más helyzetet teremt a nemek arányát illetően a megszokott 1 ffi+1nő helyett, de ugyanúgy ott van a változatosság és a kíváncsiság. És bár jöhet a megszokott sablonszöveg, hogy így még többet ad párjának, még különlegesebb élményben részesíti feleségét és stb… Amikben van valami igazság is, de nem csak ezekről szól…Mert minden mellett itt jön a képbe a spermaháború néven elhíresült mű mondanivalója. Versenyhelyzet teremtődik, ami versenyhelyzet még jobb teljesítményre sarkalja a férjet és az „idegen” férfit egyaránt. Aminek a nő a haszonélvezője. Sokszorosan…

Hmmm.. valami közben eszembe jutott. Lehet, hogy rossz megfigyelő vagyok és a minta sem biztos, hogy reprezentatív... de úgy tűnik, hogy nagyságrendekkel több egyedülálló és olyan férfi preferál(ná)ja a többes szexet aki kikacsintgatna a kapcsolatából. Ebből adódik a kérdés, hogy aki egy nőt sem tud többé-kevésbé állandó partneréül fogadni/megtartani, az miért akar rögtön a nagyobb feldatba fogni? Mintha egy lakomán rögtön a desszertet húznánk magunk elé és persze a mosogatás elől gyorsan lelépnénk.

extraxl-nek és Kanellos-nak
Mindketten a változatosság iránti igény megjelenésével, annak ilyen irányú kezelésével próbáljátok magyarázni a többes szex kipróbálását, megvalósítását. Popper Péter idézettel erősítve a mondani valót, ám ma őt mindenki úgy idézgeti, mint egy megkérdőjelezhetetlent, pedig ő is csak a tanultak és tapasztaltak alapján egy szubjektív véleményt alkot és ad közre. Így veszem a bátorságot és vitába szállok azzal az állításával, hogy "Ha igazán őszinték akarunk lenni magunkhoz, fel kell tennünk a kérdést, elképzelhető-e, hogy az ember, akit társunkká választottunk életünk végéig, minden igényünket kielégíti majd? Természetesen nem."
Két ponton látom a buktatóját enek az állításnak, mégpedig az egyik, hogy nem veszi figyelembe, hogy az igényeink változnak, vannak vágyak amiket már nem akarunk és mások amik megjelennek, újjak amik épp csak megszületnek. Ugyanez igaz a partnerünkre nézve is, az ő személyiségük is változik, fejlődik, tehát ennek figyelmenkívül hagyása szerintem nem szerencsés.
A másik buktatót abban látom, hogy az együtt élés rengeteg kompromisszumot követel minden téren, így valószínüleg szexuális téren is. A kölcsönösen engedek és többet adok, mint kapok nagyon fontos része egy jól működő kapcsolatnak. Így, ha feltételezem, hogy ez a kompromisszum készség mind a két félben megvan akkor elég jó esélyt látok az állítás cáfolatára. (Ez persze kicsit utopikus, de mindenképp megfontolandó... )

A másik kérdés ami nagyon jó a közösségi érzés megjelenése a szexualitásban. nagyon jó, hogy feljött. Az én véleményem szerint is pozitív élményeket kell/kellene az ilyen típusú szexuális tapasztalatoknak jelentenie. A kérdés az, hogy akkor miért nem él mindenki kommunákban, ha ennek ilyen komoly pozitív élmény hatása van?
A választ szerintem a neveltetésen keresztül a megszerzett szexuális tapasztalatokon át (vagy azok hiányán át) a személyiség nyitott befogadó képességét figyelembe véve kell keresni. Nem próbálnék kémiát és fizikát idemagyarázni, de valóban ösztönösség is lehet mögötte, semmiképp nem ösztönös tevékenységre gondoltam. Hanem a csoportos/társas tevékenység álltal kiváltott pozitív érzések mozgató rugója bizony születhet valamilyen homályos kémiai reakcióból, ergo ösztönösen tartozni akarunk valamilyen közösségbe.

Szia Kanellos, megnéztem a kisfilmet a könyvet pedig még keresem, addig is első reakcióként arra szeretném felhívni a figyelmet, hogy ez a megközelítése a kérdésnek inkább biológiai. Vagyis nem lélektani motivációkat, hanem biológiai magyarázatokat keres. Roppant érdekes egyébként ez a kérdés is, hogy milyen vegyület hatására akarunk bizonyos dolgokat megtenni, ahogy g0d1v4 is mar próbálta magyarázni a függőség kialakulásával, de mindez kémia. Vagyis ha úgy tetszik le redukálható faj fenntartó ösztönökké.
Ami engem legfőképp érdekel, az az erotikus viselkedés motivációi. Ezek jobbára tanult viselkedés mintákon alapulnak, de mégis milyen tanulásról beszélhetünk mondjuk egy bentlakásos katolikus iskolában? Vagy egy katonai egynemű képzés helyén?
Amire itt gondolok, az egyértelműen a korai tinédzser kor és tudom, hogy a szexuális viselkedés tanulása már nagyon korán, pár hónaposan megkezdődik. Azzal is tisztában vagyok, hogy a kisgyermek első szerelme az ellenkező nemű szülő, míg mintája az azonos nemű szülő. (Alap esetben és semmiképp nem szeretném, most idekeverni az azonos nemű kapcsolatokban felnevelt gyermekek szexuálpszichológiai vizsgálatát.)
Tehát a kisgyermek ezen viselkedése egy furcsa kettösséget rejt, mert míg az ellenkező nemű szülőfelé "szexuális" vonzódást érez és mintaként az azonos neműt kezeli, addig az azonos nemű szülőre vetélytárs gyanánt is néz. Tehát már szűk családon belül is megcáfoltnak látom az egymást segítő, együttműködő evolúciós folyamatot.
Igen, emlékezem a kisfilm azon részére ahol a spermák versengése amolyan háborús konfloktushoz hasonul, ha másik hím spermiumaival találkoznak. Ugyanakkor azt is említik, hogy minimum 14 különböző spermiumot lehet szabadszemmel is megkülönböztetni a mikroszkóp alatt, vagyis elképzelhetőnek tartom, hogy nem minden spermium képes megtermékenyiteni egy petesejtet, egyszerűen azért, mert funkciója szerint "harcos".

"alfahím elmélet nem működik az emberek között. Miért? "
Szerintem azért nem mert ha a nőstényekért verekednünk kellene mint Alfa Hímeknek akkor valami harci célszerszám Agyarak, hatalmas szarvak, vagy karmok kifejlődtek volna de nem látok magamon ilyet lehet ezért nem is vagyok alfa hím
Roppant összetett és bonyolult a kérdés rengeteg tényező befolyásolja az emberi szexualitást ezért nem lehet valamit feketén-fehéren kijelenteni nincsenek egyértelmű dolgok.
Micsoda fondorlatos dolognak gondolod ezt többes szexet amikor azt írod " cserealapként gondolnak a párjukra és így próbálnak lehetőséget, jogalapot teremteni a mások partnerének ilyentén használatára,
Ez ügyben inkább dr. Popper Péter pszichológus véleményét osztom mi szerint - "Először is tudnunk kell, hogy az ember nem természeténél fogva monogám, a társadalom kényszeríti erre. Ha igazán őszinték akarunk lenni magunkhoz, fel kell tennünk a kérdést, elképzelhető-e, hogy az ember, akit társunkká választottunk életünk végéig, minden igényünket kielégíti majd? Természetesen nem.
Ha erre törekszünk, akkor a kapcsolat börtönné válik, hazugságokkal és lázadó fantáziákkal telítődik. A testi, lelki vágy szellemi kielégületlenség pedig megmérgezi az életet. Az egyik ember persze úgy is megcsalhatja a másikat, ha soha még csak meg sem érint kívüle mást, de minden ölelésnél valaki másra gondol."

Én egy kooperáló közösségi és együttműködő evolúciós folyamatot jobban eltudok képzelni mint egymással harcoló és az erősebb kiválasztódást
Elképzelni én is el tudok. Ellenben ha a történelembe visszapillantasz, akkor más képet látsz. Továbbá vedd hozzá, hogy az emberi társadalmakban dinamikusabban változik a környezet, ami nyilván rögtön visszahat a stratégia választásra is. Eddig még akár képzeletben is eljutok, de olyan szintű kooperációt, ahol kvázi kommunában mindenki osztozik mindenkin "Mer az jó!", és ez a modell sikeres, tért hódító, hosszú távon igazolt, szóval olyat nehezen tudok elképzelni. Ennél alacsonyabb szinteken sem megy ez, elég, ha a kommunizmus egyértelmű elbukását nézed. Az általános (az állatvilágban tetten érhető) kooperáció, vagy a rovarok esetében megfigyelt társadalomszervezésnél tudatosabban kontrollált kooperáció kiemelt, eltávolított minket az állatvilágtól, viszont saját fajunkon belül ettől még ugyanúgy folyik a harc. Azt mondod, az alfahím elmélet nem működik az emberk között. Miért? Ha nem lenne fogamzásgátlás/terhességmegszakítás, akkor látványosabb jelei lennének.

Aztán itt van az is, hogy a szaporodási stratégia egyértelműen más férfiak és nők esetében (a nőknél pl. nem ritka, hogy más a biológiai apa és más az aki az utódot neveli, védelmezi. Valamint a nők és a férfiak másként vélekednek az ideális utódszámról) . Ez tovább bonyolítja az egyébként is összetett rendszert. (Ez egyébként bizonyos értelemben magyarázza azt amit a madarak esetében említesz, bár nyilván ott is nehéz fekete-fehér magyarázatot adni. Ha lesz időm, akkor végigtúrom a könyvespolcom és kikeresem az ide vonatkozó könyvet, ahol ezt nagyon szépen levezetik.

Aztán... említetted, hogy a birtoklás vágya az egyik rákfenéje jelenkori társadalmunknak. Ezzel akár még egyet is értek, viszont amikor az kerül szóba, hogy a nők láthatóan kisebb arányban igénylik a többes szexuális kappcsolatot, akkor megjelenik a férfiak részéről az elvárás, hogy a nő alkalmazkodjon, fogadja el a férfi ilyentén igényeit és elégítse ki azt. Ez is egyfajta birtoklás, a másik egójának elnyomása, alávetése a saját elvárásuknak.

Végül még: a férfiak sok esetben nem mögöttes szándék nélkül kezdeményezik a többes szexet. Hanem mintegy cserealapként gondolnak a párjukra és így próbálnak lehetőséget, jogalapot teremteni a mások partnerének ilyentén használatára, anélkül, hogy energiát kellene a másik nő meghódítására fordítani (ezt egyébként baráti körben folytatott beszélgetések alapján is bizonyítottnak látom) Az ösztön inicializál>szórd szét a magod minél többfelé, viszont a tudatosság igyekszik ennek bizonyos terheit csökkentendő (az utód felnevelése költségekkel jár) meggátolni a szaporulatot.
Lehet, nem túl koherens amit leírtam, de egyrészt álmos vagyok, másrészt ez az egész bennem sem ülepedett le teljesen, sok egyéb is kavarog idebenn.

Szia Kanellos, megnéztem a kisfilmet a könyvet pedig még keresem, addig is első reakcióként arra szeretném felhívni a figyelmet, hogy ez a megközelítése a kérdésnek inkább biológiai. Vagyis nem lélektani motivációkat, hanem biológiai magyarázatokat keres. Roppant érdekes egyébként ez a kérdés is, hogy milyen vegyület hatására akarunk bizonyos dolgokat megtenni, ahogy g0d1v4 is mar próbálta magyarázni a függőség kialakulásával, de mindez kémia. Vagyis ha úgy tetszik le redukálható faj fenntartó ösztönökké.
Ami engem legfőképp érdekel, az az erotikus viselkedés motivációi. Ezek jobbára tanult viselkedés mintákon alapulnak, de mégis milyen tanulásról beszélhetünk mondjuk egy bentlakásos katolikus iskolában? Vagy egy katonai egynemű képzés helyén?
Amire itt gondolok, az egyértelműen a korai tinédzser kor és tudom, hogy a szexuális viselkedés tanulása már nagyon korán, pár hónaposan megkezdődik. Azzal is tisztában vagyok, hogy a kisgyermek első szerelme az ellenkező nemű szülő, míg mintája az azonos nemű szülő. (Alap esetben és semmiképp nem szeretném, most idekeverni az azonos nemű kapcsolatokban felnevelt gyermekek szexuálpszichológiai vizsgálatát.)
Tehát a kisgyermek ezen viselkedése egy furcsa kettösséget rejt, mert míg az ellenkező nemű szülőfelé "szexuális" vonzódást érez és mintaként az azonos neműt kezeli, addig az azonos nemű szülőre vetélytárs gyanánt is néz. Tehát már szűk családon belül is megcáfoltnak látom az egymást segítő, együttműködő evolúciós folyamatot.
Igen, emlékezem a kisfilm azon részére ahol a spermák versengése amolyan háborús konfloktushoz hasonul, ha másik hím spermiumaival találkoznak. Ugyanakkor azt is említik, hogy minimum 14 különböző spermiumot lehet szabadszemmel is megkülönböztetni a mikroszkóp alatt, vagyis elképzelhetőnek tartom, hogy nem minden spermium képes megtermékenyiteni egy petesejtet, egyszerűen azért, mert funkciója szerint "harcos".