Ameddig nem adsz helyet a lelkedben valakinek, aki éppolyan fontos neked, mint saját magad, addig mindig magányos maradsz.
Alkalomadtán megfordult a fejében, hogy talán sokkal könnyebb és jóval kellemesebb együtt élni egy régi szerelem emlékével, mint belebonyolódni egy újba. Végső soron az ember ugyanúgy képes kiválogatni az emlékeit, ahogyan például a neki tetsző verseket. Képes kihagyni a rossz részeket, és addig szépíteni a jókat, amíg napnál fényesebben ragyognak. Ezzel szemben a valóságnak mindig [...]
Alkalomadtán megfordult a fejében, hogy talán sokkal könnyebb és jóval kellemesebb együtt élni egy régi szerelem emlékével, mint belebonyolódni egy újba. Végső soron az ember ugyanúgy képes kiválogatni az emlékeit, ahogyan például a neki tetsző verseket. Képes kihagyni a rossz részeket, és addig szépíteni a jókat, amíg napnál fényesebben ragyognak. Ezzel szemben a valóságnak mindig [...]
Egy biztos: a Szeretet az, mely nem múlik el soha. Mert túl van téren és időn. Mindegy, hol vagy és mikor látlak. Ha életemben csak egyszer, akkor is szeretlek. Nem kell veled élnem, nem kell naponta látni, érinteni, ölelni, simogatni téged. Elég, ha megpillantlak a vonatablakban. Vagy még annyi se kell. csak tudni, hogy vagy. " ( Müller Péter)
A tudomány olyan, mint a szex: időnként használható dolog is származik belőle, de nem ezért csináljuk.
Egy vadászat élménye nagyban függ attól, hogy a puska melyik oldalán tartózkodsz.
Ha egy újdonsült férj boldog, azt mindenki megérti. De ha egy férfi tíz év házasság után boldog, akkor mindenki azt kérdezi: "Hogy-hogy? Csak nem szeretője van?"
Ami számít a bizalom, a felelőség, vállalni döntésünk terheit egy életen át és méltó lenni hozzájuk, és nem bántani senkit, ezt szorozd meg a végtellennel és helyezd az örökkévalóságba. A szerelem szenvedély, megszálottság, ami nélkül nem tudsz élni,olyat találj akit örülten szeretsz és az viszonozza! Ne az eszedre, a szívedre hallgas, mert az most nem dörömből. A csoda az: ha rátalálunk arra akit igazán szeretünk, arra az egyetlen dologra ami mindennél többet jelent nekünk e világon, és hogy megtartsuk,harcolunk érte, kockáztatunk,mindent mögé helyezünk,a jövönket az életünket, mindent, mindent. Megesik, hogy néha nem tiszta eszközökkel harcolunk de ez valójában nem számít, mert a szívünk mélyén tudjuk,hogy megérte! Nem a tervek tesznek nagyá minket, hanem ami bennünk van az tesz minket óriássá. Az igaz szerelem, ritka ajándék, ha megkapjuk soha nem engedhetjük el.
Pletykás az, aki másokról beszél. Unalmas az, aki magáról beszél. És fantasztikus beszélgetőpartner az, aki rólad beszél.
Tatiosz: Kalimonasz bölcsessége
Mikor Platón megkérdezte tanítványaitól, mi a három legfőbb dolog, amely az élethez szükséges, Kalimonasz ezt válaszolta:
- Az élelem, a fegyver és a szeretet.
- Ha valamelyiktől meg kéne válnod, melyiket hagynád el? - kérdezte tőle Platón.
- A fegyvereket.
- És ha még egyről le kéne mondanod, melyiket hagynád el?
- Az élelmet - válaszolta Kalimonasz. - Fegyver nélkül az ellenség a halálba kerget, élelem nélkül éhen pusztulunk; de ha meggondolod, a halál évezredek óta az élet velejárója. Fegyverrel megvédhetjük, és élelemmel fenntarthatjuk az életünket, de vajon mit kezdenénk egy olyan élettel, amelyből hiányzik a szeretet
Mikor Platón megkérdezte tanítványaitól, mi a három legfőbb dolog, amely az élethez szükséges, Kalimonasz ezt válaszolta:
- Az élelem, a fegyver és a szeretet.
- Ha valamelyiktől meg kéne válnod, melyiket hagynád el? - kérdezte tőle Platón.
- A fegyvereket.
- És ha még egyről le kéne mondanod, melyiket hagynád el?
- Az élelmet - válaszolta Kalimonasz. - Fegyver nélkül az ellenség a halálba kerget, élelem nélkül éhen pusztulunk; de ha meggondolod, a halál évezredek óta az élet velejárója. Fegyverrel megvédhetjük, és élelemmel fenntarthatjuk az életünket, de vajon mit kezdenénk egy olyan élettel, amelyből hiányzik a szeretet
A megpróbáltatás olyan, mint az erős szél.
Mindent letép rólunk, ami letéphető,
tehát olyannak látjuk magunkat,
amilyenek valójában vagyunk.
(Arthur Golden)
Mindent letép rólunk, ami letéphető,
tehát olyannak látjuk magunkat,
amilyenek valójában vagyunk.
(Arthur Golden)
"Szilveszterkor az optimista azért várja az éjfélt, hogy az új év elkezdődjön. A pesszimista pedig azért, hogy az óév elmúljon."
1. Mindenhova csizmában megy és mindig tele van a� puttonya.
2. Sohasem tartja be a sebességkorlátozást és tilosban parkol.
3. Évente egy napot dolgozik és nem fizet adót.
4. A háttérben a krampuszok intézik a népszerűtlen dolgokat, de a Mikulás a főnök.
5. Piros a ruhája, fehér a szakálla és zöld az arca repülés közben.
6. Kék a szeme, arca csupa derű.
7. Még a gyerekeket is két részre osztja, jókra és rosszakra, ráadásul mind a két rendszerben remekül megélt, csak más néven.
8. Senki sem tudja, hol lakik, mégis van
2. Sohasem tartja be a sebességkorlátozást és tilosban parkol.
3. Évente egy napot dolgozik és nem fizet adót.
4. A háttérben a krampuszok intézik a népszerűtlen dolgokat, de a Mikulás a főnök.
5. Piros a ruhája, fehér a szakálla és zöld az arca repülés közben.
6. Kék a szeme, arca csupa derű.
7. Még a gyerekeket is két részre osztja, jókra és rosszakra, ráadásul mind a két rendszerben remekül megélt, csak más néven.
8. Senki sem tudja, hol lakik, mégis van
EGY IDŐ UTÁN
Egy idő után megtanulod a finom különbséget
a kézfogás és az önfeláldozás között.
És megtanulod, hogy a vonzalom nem azonos a szerelemmel,
és a társaság a biztonsággal.
És kezded megérteni, hogy a csók nem pecsét,
és a bók nem esküvő.
És hozzászoksz,
hogy emelt fővel és nyitott szemmel fogadd a vereséget.
A felnőtt méltóságával,
nem pedig a gyermek kétségbeesésével.
És belejössz, hogy minden tervedet a mára alapozd,
mert a holnap talaja túl ingatag ehhez.
Egy idő után kitapasztalod,
hogy a napsugár is éget, ha túl sokat ér.
Műveled hát saját kertecskédet,
magad értékesíted fel lelkedet, nem mástól várod,
hogy virágot hozzon neked.
És megtanulod, hogy valóban sokat kibírsz.
Hogy valóban erős vagy,
és valóban értékes.
(Veronica A. Shaffrtall)
Egy idő után megtanulod a finom különbséget
a kézfogás és az önfeláldozás között.
És megtanulod, hogy a vonzalom nem azonos a szerelemmel,
és a társaság a biztonsággal.
És kezded megérteni, hogy a csók nem pecsét,
és a bók nem esküvő.
És hozzászoksz,
hogy emelt fővel és nyitott szemmel fogadd a vereséget.
A felnőtt méltóságával,
nem pedig a gyermek kétségbeesésével.
És belejössz, hogy minden tervedet a mára alapozd,
mert a holnap talaja túl ingatag ehhez.
Egy idő után kitapasztalod,
hogy a napsugár is éget, ha túl sokat ér.
Műveled hát saját kertecskédet,
magad értékesíted fel lelkedet, nem mástól várod,
hogy virágot hozzon neked.
És megtanulod, hogy valóban sokat kibírsz.
Hogy valóban erős vagy,
és valóban értékes.
(Veronica A. Shaffrtall)
"A legnagyobb hiba,
amit az életben elkövethetsz,
az a folyamatos rettegés attól,
hogy hibázni fogsz."
(Elbert HUBBARD)
amit az életben elkövethetsz,
az a folyamatos rettegés attól,
hogy hibázni fogsz."
(Elbert HUBBARD)
Mácz István Szíveket gyűjtök.
Szeretem azt, aki gyűjt. Naponta van öröme. Megnézi gyűjteményét, gyarapítja, ápolja, gondozza, megmutatja barátainak. Közben örül, hogy neki van az, amit szeret.
Tisztelem a bélyeggyűjtőket, a rovargyűjtőket és azokat, akik címkéket, képeslapokat, érméket gyűjtenek. Bármit.
Te mit gyűjtesz?
Amit én gyűjtök, ahhoz nem kell pénz. Amit gyűjtök, annak nincs ára, mégis mindennél többet ér.
Szíveket gyűjtök.
A szív jelkép. Az embert jelenti.
Úgy járom útjaimat, élem napjaimat, hogy szíveket keresek. Talán bolondnak hinnének, ha tudnák, miért nézek kutatón mások szemébe. Bolondnak hinnének, mint a görög bölcset, aki nappal lámpásával embert keresett a piacon.
Szíveket gyűjtök. Nekem nem valami kell, hanem valaki. Ember.
Ember, aki rám mosolyog; aki megért; aki tisztességes; aki hűséges; akiben szeretet él; aki örül, hogy észreveszik; akiben a tehetség egy szóra kinyílik; ember, aki egyszerűen érték, mert ember.
Ha van olyan nap, hogy nem találok, az én hibám.
Nem néztem eléggé szét, nem néztem a látszat mögé, az előítéletek alá.
Szerencsétlensége az embernek, hogy a jót szégyelli. Rejti, mint kagyló a gyöngyét. Hát én feltöröm a kagylót figyelemmel, érdeklődéssel és a gyöngyhalászoknál boldogabb vagyok. Mert az emberek között több az ember, aki méltó, hogy annak lássák, mint az, aki összetörte magában az emberséget.
Elfogult vagyok? Téged nem ismerlek. Embernek tartod magad. Hányan vesznek észre? Hányan kérik a szíved? Hányan látják, hogy jó vagy?
Szíveket gyűjtök. Őrzöm arcukat. A szemük tüzére emlékszem. Ha azt felejtem, énjük bennem marad, amely belém égett egy pillanat alatt.
Nincsenek érméim, bélyegjeim, címkéim, sem galambgyűjteményem.
Szíveket gyűjtök.
Szívem tele van.
Velük és az örömmel, amelyet csak ők adhatnak.
Nézd el nekem, hogy végig magamról írtam. Eszelősen hiszem, hogy nincs nagyobb, fontosabb, mint az ember. Embertelen korban élünk? Ne hidd el. Csak nézz önmagadba, nézz a mások belső világába s meglátod az Embert. Csak annyi időt fordíts embertársaidra, mint a gyűjtők gyűjteményeikre. Kincseid lesznek. Nem olyan, mit pénzzel kifejezni lehet, nem valamik, hanem sok-sok szív benned, valakik, akiknek értéke semmivel ki nem fejezhető és mind személyes öröm életedben.
Szeretem azt, aki gyűjt. Naponta van öröme. Megnézi gyűjteményét, gyarapítja, ápolja, gondozza, megmutatja barátainak. Közben örül, hogy neki van az, amit szeret.
Tisztelem a bélyeggyűjtőket, a rovargyűjtőket és azokat, akik címkéket, képeslapokat, érméket gyűjtenek. Bármit.
Te mit gyűjtesz?
Amit én gyűjtök, ahhoz nem kell pénz. Amit gyűjtök, annak nincs ára, mégis mindennél többet ér.
Szíveket gyűjtök.
A szív jelkép. Az embert jelenti.
Úgy járom útjaimat, élem napjaimat, hogy szíveket keresek. Talán bolondnak hinnének, ha tudnák, miért nézek kutatón mások szemébe. Bolondnak hinnének, mint a görög bölcset, aki nappal lámpásával embert keresett a piacon.
Szíveket gyűjtök. Nekem nem valami kell, hanem valaki. Ember.
Ember, aki rám mosolyog; aki megért; aki tisztességes; aki hűséges; akiben szeretet él; aki örül, hogy észreveszik; akiben a tehetség egy szóra kinyílik; ember, aki egyszerűen érték, mert ember.
Ha van olyan nap, hogy nem találok, az én hibám.
Nem néztem eléggé szét, nem néztem a látszat mögé, az előítéletek alá.
Szerencsétlensége az embernek, hogy a jót szégyelli. Rejti, mint kagyló a gyöngyét. Hát én feltöröm a kagylót figyelemmel, érdeklődéssel és a gyöngyhalászoknál boldogabb vagyok. Mert az emberek között több az ember, aki méltó, hogy annak lássák, mint az, aki összetörte magában az emberséget.
Elfogult vagyok? Téged nem ismerlek. Embernek tartod magad. Hányan vesznek észre? Hányan kérik a szíved? Hányan látják, hogy jó vagy?
Szíveket gyűjtök. Őrzöm arcukat. A szemük tüzére emlékszem. Ha azt felejtem, énjük bennem marad, amely belém égett egy pillanat alatt.
Nincsenek érméim, bélyegjeim, címkéim, sem galambgyűjteményem.
Szíveket gyűjtök.
Szívem tele van.
Velük és az örömmel, amelyet csak ők adhatnak.
Nézd el nekem, hogy végig magamról írtam. Eszelősen hiszem, hogy nincs nagyobb, fontosabb, mint az ember. Embertelen korban élünk? Ne hidd el. Csak nézz önmagadba, nézz a mások belső világába s meglátod az Embert. Csak annyi időt fordíts embertársaidra, mint a gyűjtők gyűjteményeikre. Kincseid lesznek. Nem olyan, mit pénzzel kifejezni lehet, nem valamik, hanem sok-sok szív benned, valakik, akiknek értéke semmivel ki nem fejezhető és mind személyes öröm életedben.
Békét kötni mendennel és mindenkivel,
aki más, mint amit jónak, szépnek
tartok, s csak önmaga tud lenni.
Elfogadni külön kozmoszának törvényeit,
ha az enyémtöl eltérnek. Megbocsátani
idegen, rossz ízeket, helyükre tenni
téves jelképeket. Megérteni titkos
nyelvüket, a hebegöt, a dadogót,
a szitkozódó, mérget fröccsentö csúfat is.
Felismerni a tintahalfelhö mögött a zokogó,
magányos kárhozottat, aki adni, kérni
nem képes. Számláján csak bevétel-rovatot
vezet. tenni, áldozni sohasem szeret,
nem ismert egyebet, csak a nihilt,
koporsót ácsol, sírgödröt ás.
Elviselni a botor jajszavát, aki maga keresi búját, baját,
visszaüt, támad, s vádol, hogy ütik,
sült galambra lesve tétlenkedik.
Nyavalyáinak utána jár,
a figyelmeztetésért halálmadárt kiált.
Nem tudja másképp. Semmiféle vád,
ítélet csontalkatát nem szabja át.
Bölcs az, aki megbocsát: Ilyen a világ!
Ennyi az ember, s ennyi vagyok
magam is. Nem több és nem kevesebb.
Néha megostromlom a lehetetlent,
Sziszifuszként hegyre hordom terheimet,
azután visszahullok talajt vesztve megint.
De magamnak is megbocsájtok,
ami nehezebb, mint átugrani
saját, földre vetült árnyékunkat.
E biblikus varázslat mégis
megtörténik idönként, pedig nem idézi hit.
A csoda villáma váratlan mindig,
eltünteti, ami valónak tünik,
s megmutatja, ami a mulandóban is
igaz, mert soha el nem múlik.
Reményik Sándor
aki más, mint amit jónak, szépnek
tartok, s csak önmaga tud lenni.
Elfogadni külön kozmoszának törvényeit,
ha az enyémtöl eltérnek. Megbocsátani
idegen, rossz ízeket, helyükre tenni
téves jelképeket. Megérteni titkos
nyelvüket, a hebegöt, a dadogót,
a szitkozódó, mérget fröccsentö csúfat is.
Felismerni a tintahalfelhö mögött a zokogó,
magányos kárhozottat, aki adni, kérni
nem képes. Számláján csak bevétel-rovatot
vezet. tenni, áldozni sohasem szeret,
nem ismert egyebet, csak a nihilt,
koporsót ácsol, sírgödröt ás.
Elviselni a botor jajszavát, aki maga keresi búját, baját,
visszaüt, támad, s vádol, hogy ütik,
sült galambra lesve tétlenkedik.
Nyavalyáinak utána jár,
a figyelmeztetésért halálmadárt kiált.
Nem tudja másképp. Semmiféle vád,
ítélet csontalkatát nem szabja át.
Bölcs az, aki megbocsát: Ilyen a világ!
Ennyi az ember, s ennyi vagyok
magam is. Nem több és nem kevesebb.
Néha megostromlom a lehetetlent,
Sziszifuszként hegyre hordom terheimet,
azután visszahullok talajt vesztve megint.
De magamnak is megbocsájtok,
ami nehezebb, mint átugrani
saját, földre vetült árnyékunkat.
E biblikus varázslat mégis
megtörténik idönként, pedig nem idézi hit.
A csoda villáma váratlan mindig,
eltünteti, ami valónak tünik,
s megmutatja, ami a mulandóban is
igaz, mert soha el nem múlik.
Reményik Sándor
A lélekről
A jövő bennünk van, a magvait folyamatosan vetjük.
Mindennapi cselekedeteink állandóan változtatják a jövőnket.
Ha meg akarjátok változtatni a világot, előbb a gondolataitokat kell megváltoztatni.
A szellem a teremtő erő.
A meg nem élt tudás bűnné válik.
Szolgálat útján lesz a szabadság teljesebb.
Töltsd be jobban a helyet ahová tétettél, és az Úr megnyitja előtted az utat.
A megismerés útja a szenvedés.
A szenvedés nem cél, csak út.
A lélek nem késztermék, hanem keletkezési folyamat.
A lélek formálja a testet.
A földi örömök igénybevételének helyes módját kell megtanulnunk, nem a róluk való lemondást.
Minél magasabbra jut valaki, annál nagyobb a mélység alatta.
A tapasztalás érleli meg a bizonyosságot.
A jövő bennünk van, a magvait folyamatosan vetjük.
Mindennapi cselekedeteink állandóan változtatják a jövőnket.
Ha meg akarjátok változtatni a világot, előbb a gondolataitokat kell megváltoztatni.
A szellem a teremtő erő.
A meg nem élt tudás bűnné válik.
Szolgálat útján lesz a szabadság teljesebb.
Töltsd be jobban a helyet ahová tétettél, és az Úr megnyitja előtted az utat.
A megismerés útja a szenvedés.
A szenvedés nem cél, csak út.
A lélek nem késztermék, hanem keletkezési folyamat.
A lélek formálja a testet.
A földi örömök igénybevételének helyes módját kell megtanulnunk, nem a róluk való lemondást.
Minél magasabbra jut valaki, annál nagyobb a mélység alatta.
A tapasztalás érleli meg a bizonyosságot.
Ha olyannak látjuk az embereket amilyenek, akkor rosszabbá tesszük őket; Ha viszont úgy kezeljük őket, mintha azok lennének, aminek lenniük kellene, akkor segítjük őket azzá válni, amivé képesek.
Johann Wolfgang von Goethe
Johann Wolfgang von Goethe
A tetőpontra az jut, aki tudja, minek örüljön, aki boldogságát nem tette másoktól függővé, aki nem nyugtalankodik, aki bízik önmagában...
Hát tanulj meg örülni! De ne hidd, hogy a reményeket, vagy a legédesebb mulatságokat hiábavalónak tartom, s ezzel megfosztalak az élet kínálta gyönyörűségektől. Ellenkezőleg. Azt akarom, hogy sose légy szűkében a vidámságnak, hogy házadban mosoly fakadjon, s ha ott terem, tebenned lakik. Más vígasságok nem töltik el a szívet valódi örömmel, csak homlokod ráncát simítják ki futó pillanatokra... Hidd el, az igazi boldogság komoly dolog. Vagy azt képzeled, bárki képes derűs arccal megvetni a halált, ajtót nyitni a szegénységnek, elszenvedni a fájdalmakat és elhajítani az élvezeteket? Aki ekképpen gondolkozik, boldog, de nem igazán. Neked másmilyen boldogságot kívánok: olyat, amelyik sosem hagy el, ha egyszer megtaláltad a forrását.
Ami könnyen elérhető, az a felszínen csillog. Ami érték, olykor fénytelen, és a mélyre kell ásni érte! Amiben a sokaság élvezetét leli, sivár és illanó gyönyörűséget kínál. Amiről én beszélek, az a felszínről nem látható, és bensődben derül.
Szórd el, ami csillog, és az igazi jóra vesd tekintetedet! Örülj a magadénak. Hogy mit jelent ez? Téged és éned legszebb részét. Még ez alkalmi testet, a köntöst - bár nélküle semmi nem történhetne meg - csupán szükségesnek, mint fontosnak tartsd. Hiú gyönyöröket táplál, illanó örömöket, melyek könnyen átcsapnak szomorúságba, emésztő bánatba. A gyönyör, a fájdalom szakadékába zuhan, ha nem ismer határt! Ám megfékezni nehéz azt, mit korábban jónak hittél. Az igazi jóra, kockázat nélkül vágyódhatsz.
Szeretnéd tudni, honnan ered? Ha szándékaid becsületesek, cselekedeteid helyesek, lelkiismereted nem zúgolódik, és megtagadod a véletlen ajándékait (nem a szerencsében bízol és várod), - akkor egyenes gerinccel járhatsz az úton, azon az úton, amit életnek nevezünk...
Kevesen járják az utat az út természete szerint. Inkább a saját természetüknek hódolnak, s mint a folyó árjával tovaúszó holmik sodródnak egyik partról a másikra...
"Rosszul él, aki mindig csak élni kezd" - mondja Epikurosz. "Miért" - kérded joggal. Azért, mert senki sem gondolkodik akkor, amikor éppen csak belefog az életbe. Tarts ezt szem előtt, gondolkozz és élj!
{Forrás: Seneca: Erkölcsi levelek}
Hát tanulj meg örülni! De ne hidd, hogy a reményeket, vagy a legédesebb mulatságokat hiábavalónak tartom, s ezzel megfosztalak az élet kínálta gyönyörűségektől. Ellenkezőleg. Azt akarom, hogy sose légy szűkében a vidámságnak, hogy házadban mosoly fakadjon, s ha ott terem, tebenned lakik. Más vígasságok nem töltik el a szívet valódi örömmel, csak homlokod ráncát simítják ki futó pillanatokra... Hidd el, az igazi boldogság komoly dolog. Vagy azt képzeled, bárki képes derűs arccal megvetni a halált, ajtót nyitni a szegénységnek, elszenvedni a fájdalmakat és elhajítani az élvezeteket? Aki ekképpen gondolkozik, boldog, de nem igazán. Neked másmilyen boldogságot kívánok: olyat, amelyik sosem hagy el, ha egyszer megtaláltad a forrását.
Ami könnyen elérhető, az a felszínen csillog. Ami érték, olykor fénytelen, és a mélyre kell ásni érte! Amiben a sokaság élvezetét leli, sivár és illanó gyönyörűséget kínál. Amiről én beszélek, az a felszínről nem látható, és bensődben derül.
Szórd el, ami csillog, és az igazi jóra vesd tekintetedet! Örülj a magadénak. Hogy mit jelent ez? Téged és éned legszebb részét. Még ez alkalmi testet, a köntöst - bár nélküle semmi nem történhetne meg - csupán szükségesnek, mint fontosnak tartsd. Hiú gyönyöröket táplál, illanó örömöket, melyek könnyen átcsapnak szomorúságba, emésztő bánatba. A gyönyör, a fájdalom szakadékába zuhan, ha nem ismer határt! Ám megfékezni nehéz azt, mit korábban jónak hittél. Az igazi jóra, kockázat nélkül vágyódhatsz.
Szeretnéd tudni, honnan ered? Ha szándékaid becsületesek, cselekedeteid helyesek, lelkiismereted nem zúgolódik, és megtagadod a véletlen ajándékait (nem a szerencsében bízol és várod), - akkor egyenes gerinccel járhatsz az úton, azon az úton, amit életnek nevezünk...
Kevesen járják az utat az út természete szerint. Inkább a saját természetüknek hódolnak, s mint a folyó árjával tovaúszó holmik sodródnak egyik partról a másikra...
"Rosszul él, aki mindig csak élni kezd" - mondja Epikurosz. "Miért" - kérded joggal. Azért, mert senki sem gondolkodik akkor, amikor éppen csak belefog az életbe. Tarts ezt szem előtt, gondolkozz és élj!
{Forrás: Seneca: Erkölcsi levelek}
Hát úgy gondold át, hogy ez a varázsbank igenis létezik! És Te minden reggel ébredéskor megkapod a magad ajándékát! Igen! És ezt a varázsbankot úgy hívják: idő. Minden reggel, ébredéskor kapunk 86 400 másodpercnyi életet arra a napra, de amikor este elalszunk, a maradékot nem lehet átvinni másnapra; a tegnap elmúlt, és azok a másodpercek, amiket nem éltünk meg a maguk teljességében, jóvátehetetlenül elvesztek. A varázslat minden reggel előlről kezdődik; ismét kiutaltak részünkre 86 400 másodpercnyi életet, de a játékszabályok megkerülhetetlenek: a bank minden előzetes értesítés nélkül, bármikor megszüntetheti a számlánkat - az élet akármelyik pillanatban véget érhet.
Ha meg akarod érteni, mit jelent egyévnyi élet, kérdezz meg egy diákot, aki elszúrta az év végi vizsgáját. Az egyhavi életről kérdezd az anyát, aki koraszülött gyermeket hozott a világra, és várja, mikor hagyhatja el a baba az inkubátort, hogy ő épen-egészségesen a karjába szoríthassa. Ha az egyheti élet érdekel, fordulj a munkáshoz, aki gyárban vagy bányában dolgozik, hogy eltarthassa a családját. Az egy napról faggass ki két szerelmest, akik epekedve várják, hogy viszontlássák egymást. Hogy mit jelent egy óra, elmondja Neked a klausztrofóbiás, aki beszorult a felvonóba. A másodperc megértéséhez nézd meg azt az embert, aki hajszál híján úszott meg egy autóbalesetet. És a másodperc ezredrészének jelentőségét elmagyarázza Neked az a sportoló, aki ezüstérmet nyert az olimpián, holott egész életében az aranyéremért edzett.
Az élet varázslatos dolog! Használj ki minden másodpercet, ami megmarad Neked!
(kicsit legyetek optimistábbak)
Ha meg akarod érteni, mit jelent egyévnyi élet, kérdezz meg egy diákot, aki elszúrta az év végi vizsgáját. Az egyhavi életről kérdezd az anyát, aki koraszülött gyermeket hozott a világra, és várja, mikor hagyhatja el a baba az inkubátort, hogy ő épen-egészségesen a karjába szoríthassa. Ha az egyheti élet érdekel, fordulj a munkáshoz, aki gyárban vagy bányában dolgozik, hogy eltarthassa a családját. Az egy napról faggass ki két szerelmest, akik epekedve várják, hogy viszontlássák egymást. Hogy mit jelent egy óra, elmondja Neked a klausztrofóbiás, aki beszorult a felvonóba. A másodperc megértéséhez nézd meg azt az embert, aki hajszál híján úszott meg egy autóbalesetet. És a másodperc ezredrészének jelentőségét elmagyarázza Neked az a sportoló, aki ezüstérmet nyert az olimpián, holott egész életében az aranyéremért edzett.
Az élet varázslatos dolog! Használj ki minden másodpercet, ami megmarad Neked!
(kicsit legyetek optimistábbak)
