"Az imák és az áldozatok hiábavalók." (Arisztotelész)

Axióma
mire megtanulsz énekelni,
dalod már rég nem arról szól

Nem tudjuk kimondani. Szerelmes vagyok, nem eszem, nem alszom, elvarázsolt állapotban élek, szárnyalok a boldogságtól, öngyilkos akarok lenni, megszépülök, lefogyok, olyan vagyok, mint egy őrült - s azt mondom a kedvesemnek: "Szeretlek!" ... Mi ez?! ... Mi az, hogy "szeretlek"? Hol van ez a szó, ahhoz képest, amit élek? Sehol! Méltatlan a valósághoz! ... Nem kellett volna kimondani! Nem kevesebbet mondtam vele, hanem valami egészen mást! Semmit. Azt kellett volna mondani, hogy őrült vagyok, benned akarok élni, fáj, ha nem látlak, félek tőled, egyszerre vagyok kétségbeesett, alázatos, hatalmas, rémült, boldog, nyomorult... A sejtjeim szomjaznak rád... Azonnal meg akarok halni, és örökké akarok élni veled!... De hol jön ehhez a szó, hogy "szeretlek"?!... Ami a lélekben egy egész világ, az kimondva egy kopott, értéktelen jel. És ez minden nagy élményünkkel így van. Elmondhatatlanok.
Müller Péter

A legnagyobb örökség, amit adni lehet az utódnak, az az otthon. Egy ház, akármilyen ház. De amelyiknek falát aggódás, szeretet, gondoskodás és a jövendőnek bizakodó hite emelte föl. És fák. Amiket nem azért ültetett valaki, hogy hasznukat lássa. Nem is azért, hogy önmagát mulassa velük. Hanem azért, mert szépségre és jövendőre gondolt, békességre gondolt és a lelke tele volt derűvel. És ültette, egyszerűen azért, mert szerette a fát, és a fákon keresztül akarta elmondani mindazt, ami az otthonnal kapcsolatban felgyűlt benne, s amiket szavakba önteni nem tudott.

Részlet : Wass Albert: Mire a fák megnőnek.

"A fájdalom senkit sem kímél.Öl, butit, nyomorba dönt.
A fájdalom a por, melyből a főnixmadár feltámad, benne kezdődik az ujjászületés.
Életet lehel az élő halottakba.
Megtanit rá, hogy nem létezik abszolút igazság és abszolút hamisság.
Megtanitja az élőknek, hogy ne legyenek biztosak semmiben, amit ismernek.
Alázatossá tesz.Beárnyékol.Megfeketít.Kivilágosít.
A bánat új embert farag belőled, ha közben nem pusztulsz bele."

Megtanultam az erdő életét s ez az élet szebb volt, mint minden egyéb élet a földön, szebb, őszintébb, tisztább, igazabb. Komoly és szép gondolatokat adott az erdő s a nagy léha üresség, mely a lelkemet már-már uralni kezdte, megtelt ujra szép és jó érzésekkel, amiket az erdőtől kaptam s a csendtől, amely ugy áradt szét az erdő fölött, mint Isten meleg lehete.
Természetimádok titkos szektája voltunk s a város rabszolgái, kik elszöktek vasárnaponként titkos áhítatra, Hallgatásunk mélyén orgonaszó és imádság bujkált, s a bükkerdő arany boltívei alatt ott járt akkor az Isten. Csönd és hulldogáló levelek között.
A zápor már a sziklát paskolta fölöttünk s egyik villámlás a másiknak adott kezet. A mennydörgés pedig ugy gördült tova a gerincek fölött, mintha valami óriások üres hordókat hegerítettek volna a fellegek tetején.

Részletek Wass Albert bölcsességeiből .

Nézz meg egy hóvirágot. Honnan tudja meg bent a föld alatt, hogy odakint már elment a hó s az ágak könnyező rügyein cinkék hintáznak a napsütésben? Nincs telefonja, rádiója sincsen, mégis értesül arról, hogy mennyire haladt a világ a tavasszal. Hideg föld öleli még a gyökeret, de már megindulnak benne az élet nedvei és moccan a csíra. Felüti kis zöld fejét a nyirkos falavelek alól.Kinő a szár, utána futnak a levelek. Zöldek. A föld nedvei összetalálkoznak a napsugárral és zöldre festik a hajszálereket. Aztán kinyílik a szár, kifeslik a bimbó, előkacag a virág. Kacag. Szinte hallani lehet.Nézd meg jól, milyen szép. Milyen szép és milyen tökéletes. Ember-művész nem alkotott még hozzá foghatót, csak másolt. Egy láthatatlan nagy művész keze dolgozik körülötted.

"Emberi törvény:
kibírni mindent,
s menni, menni
mindig tovább,
még akkor is, ha
nem élnek már
Benned: remények és csodák."
(Hemingway)

"Legyél egyéni. Aki követ valakit, az mindig hátul van."

A gyermeki szeretet logikája:
Szeretek, mert szeretnek.
Az érett szeretet logikája:
Szeretnek, mert szeretek.
Az éretlen szeretet azt mondja:
Szeretlek, mert szükségem van rád,
Az igaz szeretet azt mondja:
Szükségem van rád, mert szeretlek.

Gondolkozz el a következőn:
Szerencsés az akinek van valakije,
valaki aki mindenben segít,
aki,ha fáradt vagy odafigyel Rád,
ha rossz kedvű vagy próbál feloldani,
ha fáj valamid azon van hogy enyhítse,
aki osztozik veled az örömödben,
és,ha hagyod a fájdalmadban is,
aki sokszor finomat csinál,hogy meglepjen,
és ha kérsz valamit,kedvesen teljesíti,
akivel ha ingerült vagy kiabálhatsz,
de tudod,hogy ha kell mindig ott van,
akinek a bakijain néha dühöngsz néha nevetsz,
és akiről tudod hogy számíthatsz rá mindig ha akarod..
Ha te ismersz ilyet akkor szerencsés vagy és ragaszkodj hozzá,
mert a szerencse forgandó!

Csalódni kell, hogy boldog lehess,
gyűlölni tudni kell, hogy újból szeress!
Kell tudni: kacagni, sírni. . .
Valakit megvetni és újból visszahívni.
Csalódni kell százszor és ezerszer, hogy
boldog lehess egyetlen egyszer!

"Nem olyannak kell ábrázolni az életet, amilyen, nem is olyannak, milyennek lenni kellene, hanem olyannak, ahogy álmainkban megjelenik." (Csehov)

Albert Einstein mondta:
"Ezen a világon két dolog végtelen, az egyik az emberi butaság, a másik pedig a világegyetem. Bár az utóbbiban nem vagyok biztos."

Bolond az, aki a saját világában él.
Én bolond akarok maradni,
és úgy akarom élni a életemet,
ahogy megálmodom, nem pedig úgy,
ahogy mások elvárják.

(Paulo Coelho)

"...az ember nem arra született, hogy legyőzzék ... Az embert el lehet pusztítani, de nem lehet legyőzni."





Az öreg halász és a tenger (The Old Man and the Sea) Ernest Hemingway amerikai író 1952-ben kiadott kisregénye, amely alkotójának 1954-ben megszerezte az irodalmi Nobel-díjat. A mű Santiagónak, az egyszerű kubai halásznak a tengerrel folytatott heroikus küzdelmét mutatja be, amelyben a főhős Hemingwaynek, az emberről alkotott végső gondolát fentebb is megfogalmazza!

A mű egy tízegynéhány soros bevezetővel indul, mely elmondja mindazt, ami eddig történt: „A halász már öreg volt, kis csónakján egyedül halászott a tengeren, a Golf-áramlat mentén, s immár nyolcvannégy napja, hogy nem fogott semmit. Eleinte, negyven napig egy fiú is vele ment mindig. De aztán, hogy negyven napig nem fogtak semmit, a fiú születi azt mondták, hogy az öreg most már igazán és végérvényesen salao, ami a legsúlyosabb szó a balszerencsés emberre, úgyhogy a fiú, parancsukra, ettől fogva egy másik hajóval ment halászni, és fogtak is mindjárt az első héten három nagy halat.” A fiú azonban nem csak ezt a negyven napot töltötte az öreggel. 5 éves volt, amikor Santiago először kivitte magával a tengerre, s azóta elválaszthatatlan jóbarátok lettek. A fiú, ahogy telt az idő egyre inkább gondoskodott az idősödő Santiagóról. Élelmet, kávét, újságot vitt neki minden nap, s kedvenc beszédtémájuk a baseball. A 85. napon a halász immár magában evez ki a tengerre, messzire megy, mert eljött az ősz, a nagyhal ideje. Az óceánon a fregattmadár jelezte számára, hogy nagy zsákmányt rejt a víz mélye. A sejtése beigazolódott. Horgára akadt egy nagy hal, amely jó két napon át vonszolja őt csónakostul. A harmadik napon sikerül elejteni a zsákmányt, s megindul a hazasegítő passzátszél is. Ám jönnek a cápák (1. nap: egy; 2. nap: kettő; 3. nap: egy; 4. nap: kettő; 5. nap: egy egész raj), melyek közül jó néhányat hősies küzdelemben megöl Santiago, a partra azonban már mégis csak a nagy hal csontvázával tér vissza. Kezei tönkrementek a hal súlya alatt, szervezetét igen megviselte a tengeri kaland. Manolin, az érte aggódó fiú szinte sírva fakad, amikor meglátja állapotát. Kávét hoz neki, őrzi álmát, s kijelenti, hogy ismét együtt fognak halászni, mert még nagyon sokat kell tanulnia az öregtől. Santiago azonban már alszik, s ismét oroszlánokkal álmodik, mint eddig szinte minden éjjel életében.

Santiagón külsőre is igen látszottak az öregség jelei: teste elgyötört volt, válla széles a rengeteg munkától, arcát a nap sütötte barnára, bal keze órákon át zsibbadt, mégis tartotta a halat, testén egymást érték a kötél vágta sebek, a kevés alvás miatt beszéde zavarodott volt, hangos beszédével pedig magányosságát igyekezett legyőzni.

..."Tudod, kisfiam, a világon nagyon sok a csalán,
a tövis, a gyom.
Mert az emberek sokkal több rosszat cselekszenek, mint jót.
És a csalán, a tövis meg a gyom a rossz cselekedetek nyoma ezen a földön.

De láthatod, hogy pillangó is van azért. A sok kicsi pillangó a sok kis
jóság hírét hordozza magával. És vannak aztán szép, nagy, tarka
szárnyú pillangók: ezek a ritka, nagyon jó cselekedetek.
Minél szebb és nagyobb jót teszel, annál szebb, nagyobb és színesebb
pillangó száll föl a nyomában.
Igyekezz, kisfiam, hogy amerre jársz, sok pillangó legyen. Ne lépj reá a
csigára, hanem tedd félre az útból, hogy más se léphessen reá.
És ebből újra megszületik egy pillangó.
Bárki, ha bajban van, segítesz rajta, ugye?
Nem baj, ha az emberektől nem kapsz érte hálát.
Minden jótettedet egy pillangó viszi hírül."

Wass Albert : ERDŐK KÖNYVE

"A te életeden csak az Úr fordíthat, és ha fordítani akar,
akkor már meg is tette, és elrendelte a születésed percében,
elkárhozol‑e vagy üdvözülsz.
Ami a születésed és a halálod között történik, az nem számít.
Az csak egy pillanat. "