Ha nincs itt, hiába várom, az nem azt jelenti, hogy magamra hagyott, csupán azt, hogy még úton van.

A parasztok, a király és a királynő is ugyanabba a dobozba térnek vissza, amikor a játéknak vége.

Úgy élem az életem, ahogy a szívem diktálja, és úgy érzem, így vagyok teljes!

A múltad olyan, mint egy tetoválás: ha akarod, eltüntetheted, de azzal együtt teljes a történeted.

Vagy megcsalod, vagy gyakorlod a farkaspózt. Ülsz a luk előtt és vonyítasz...

Ez a hormonok "játéka", az is lehet, hogy az állapotossága teljes idejére frigider lett, van ilyen is ugyanúgy mint az ellenkezőjére is van példa.
Ha tisztességes Ember és FÉRFI vagy, nem erőlteted hanem megérted. Nem kúrsz félre, hanem segítesz neki.
És leginkább szereted. Simogatva, ölelve és nem tolakodva. (Ez egy válasz szoptaTó üzenetére (2015. 08. 02. vasárnap 22:32), amit ide kattintva olvashatsz)

Sziasztok,

Nem találtam olyan fórumot ahová irhattam volna ezért okosítókat keresek.

Párom (9 éve) áldott állapotban van, viszont én nagyon szeretek szeretkezni vadulni stb. 2 hónapja igazából nem is érdekli a dolog sőt még ha könyörgöm neki akkor sem hajlandó semmire.

Minden téren van tapasztalatom soha nem volt még rám rossz szó sem.

Kérlek titeket akik ebben is tapasztaltak vagytok írjátok meg nekem mi lehet ilyenkor a megoldás.

Előre is köszi

"Nem hiszek a véletlen találkozásokban. A világ törvénye olyan, ami egyszer elkezdődött, azt be is kell fejezni. Nem valami nagy öröm ez. Semmi sem érkezik idejében, semmit sem ad az Élet akkor, amikor felkészültünk rá. Sokáig fáj ez a rendetlenség, ez a késés. Azt hisszük, játszik velünk Valaki. De egy napon, egyszer észrevesszük, hogy csodálatos rend és rendszer volt Mindenben...
Két ember nem találkozhat egy nappal sem előbb, csak amikor megértek e találkozásra..."
(Márai Sándor)

Amiért csak megdugtalak...

“Akkor szeress, amikor legkevésbé érdemlem. Mert akkor van rá nagy szükségem.” (kínai közmondás)

Tudom néha vad vagyok és konok, néha építek, sajnos, mint a természeti erő sokszor rombolok is. Néha a napfényemmel töltelek fel energiával, néha pedig ugyan ezen napfénnyel égetem bőröd. Az embernek tisztába kell lennie képességeivel, és ezen képességet mindig jó irányban használni borzasztó nehéz...

Mi is megbocsátunk az ellenünk vétkezőknek." Nem, nem olyan könnyű, néha lehetetlen. Hogy az idő segít. Biztosan. De nem olyan egyszerű a dolog; a megbocsátás nem pusztán lelki diszpozíció, erősen függ a körülményektől. Könnyebbé válik, ha a károsodás következményei életünkben megszűntek. Könnyebbé válik akkor is, ha a rossz következmények nem szűntek meg ugyan, de sikerült másban, máshol kárpótolni magunkat. Boldog ember könnyen megbocsát. Ha pedig ehhez a két lehető körülményhez egy harmadik is járul - most már csakugyan lelki tényező -, az úgynevezett lelkiismeret, a jóvátétel szándéka és cselekvése a vétő részéről, akkor a megbocsátás természetessé válik. Megkönnyebbüléssé, majdnem örömmé, mintha valami fájdalmas betegségből, keserű fekélytől szabadultunk volna meg.

Vannak dolgok az életben, amikről tudni lehet, hogy hiba, de mégsem tudod, hogy tényleg hiba-e, mert csak úgy tudod meg, hogy hiba-e, ha elköveted a hibát. És amikor visszanézel, azt mondhatod: igen, ez hiba volt! Tehát nagyobb hiba nem elkövetni a hibát, mert akkor az egész életedet leélheted úgy, hogy igazából nem tudod, hogy az hiba, vagy sem.

Hibák, mind elkövetjük őket. Általában úgy kezdődik, hogy csupán jót akarunk, például titkolózunk, hogy megóvjunk valakit. Vagy kis távolságot tartunk attól a személytől, akivé váltunk. Néha nem is tudjuk, mekkorát hibáztunk, csak mikor már késő… Vagy időben észrevesszük, hogy jóvá tudjuk tenni. De minden hiba okkal történik, ezáltal megtanulod a leckét, amit máshogy sosem tanultál volna meg… Remélhetőleg többet nem követed el ugyanazt a hibát még egyszer.

Amit ma megehetsz ne halaszd holnapra.

Még ne add nekem, amit mástól elvettél, még ne mond azt, hogy már akkor szerettél.........

Amikor meghalsz nem tudsz rola.Csak azoknak nehez,akik ismernek....

Na,ugyanez a helyzet akkor is,mikor hulye vagy....

"Gatsby hitt abban a Zöld fényben. A mámorító jövőben, ami évről évre távolabb kerül tőlünk. Ma sem sikerült elérnünk, de sebaj. Majd holnap gyorsabban futunk utána, messzebbre nyújtjuk a kezünket. És akkor majd egyszer, talán tovább küzdünk hát. Evezünk az ár ellen és sodródunk napról napra a tegnap felé"

Törekedhetünk sok dologra, de nem érjük el csak azért, mert akarjuk. Inkább élem az életem közel a madarakhoz, mintsem arról álmodjak, hogy szárnyaim nőnek./Doki/

Idővel megtanulod, hogy a haragból kimondott szavak egy életen át bánthatják azt, akit meg akartál sérteni…
megtanulod, hogy mindenki mondhatja “sajnálom”, de megbocsájtani csak a nagy lelkek tudnak…
megtanulod, hogy ha megsértettél egy barátot, valószínűleg soha többet nem lesz úgy, mint régen…

Megtanulod, hogy lehetsz boldog az új barátokkal, de eljön az idő, amikor hiányozni kezd a régi…
Megtanulod, hogy semmi sem ismételhető…

Megtanulod, hogy ha megalázol és lenézel egy teremtményt, előbb-utóbb sokszorosan visszakapod…
megtanulod, hogy ha sietteted, kikényszeríted a dolgokat, nem válnak a reméltté…
és megtanulod, hogy a ma a jó, pont ez a perc, nem a holnap…

és megtanulod, hogy ha jól is érzed magad azokkal, akik körülvesznek, mindig hiányozni fognak azok, akik már nincsenek…

Idővel megtanulod, hogy ha megbocsájtással próbálkozol, vagy bocsánatkéréssel, vagy kimondani, hogy szeretsz és vágyódsz, ha szükséged van, hogy barát szeretnél lenni… egy sír fölött haszontalan…

Megtanulod ezt mind, de csak idővel…