Oly szintelen (szivtelen ?) a legszebb nöi arc
S mellette halvany a valosag...
S mellette halvany a valosag...
Ma erossen muzikalisak vagyunk !!!
De köszi...
(Ez egy válasz X üzenetére (2007. 02. 16. péntek 20:33), amit ide kattintva olvashatsz)
De köszi...
(Ez egy válasz X üzenetére (2007. 02. 16. péntek 20:33), amit ide kattintva olvashatsz)
TÜNDÉRKERT: ERDÉLY
(Ez egy válasz Szoni üzenetére (2007. 02. 16. péntek 19:15), amit ide kattintva olvashatsz)
Szép hétvégét!
Ez a legszebb topik amit itt láttam eddig!Csak gratulálni tudok hozzá!
Gyönyörű szép képek méég annál is szebb tájakról ,melyek egykor még magyar földek voltak!És ezen képek néhol szépséges kis mesztelen lányokkal vannak tüzdelve!
Kell ennél több?
Gyönyörű szép képek méég annál is szebb tájakról ,melyek egykor még magyar földek voltak!És ezen képek néhol szépséges kis mesztelen lányokkal vannak tüzdelve!
Kell ennél több?
[URL=http://www.ildiart.com/wayneildicokance[1].mpeg]NÉPITÁNC! KLIKK![/URL]
Szoni #1405
Lehet, ha csak a keresőbe beírt, leenterezett link müködik, lehet, ha az sem.. :)
http://www.ildiart.com/wayneildicokance[1].mpeg
Szoni #1405
Lehet, ha csak a keresőbe beírt, leenterezett link müködik, lehet, ha az sem.. :)
http://www.ildiart.com/wayneildicokance[1].mpeg
Ne legyen több gyűlölet
Sápadt felhőkbe zárva küldöm csókomat
Hogy ha eső hull rád, csókolja arcodat
Lángoló szívem tüzével táplálom lelkedet
Hozzád simult életemmel őrzöm életed
S csak azt kérem tőled, hogy úgy szeress
Őszintén, ahogy szeretni érdemes
És átkarol majd minket egy végtelen jelen
Az idők roppant súlyát már észre sem veszem
Bár köröttünk tombolva száguld a féktelen világ
Lelkünkben béke van, örök tavasz, cseresznyevirág
S ha elhervad majd, mi akkor is lágyan tovább suhanunk
Átnyúlik téren és időn csillagporos, végtelen utunk
Két összeforrt kéz leszünk, eggyé vált gondolat
Messze nyúló fénysugár a türkiz ég alatt
Mely átfonja majd szelíden a háborgó földet
Hogy ne legyen több gyűlölet soha, soha többet.
Sándor Gyula
Sápadt felhőkbe zárva küldöm csókomat
Hogy ha eső hull rád, csókolja arcodat
Lángoló szívem tüzével táplálom lelkedet
Hozzád simult életemmel őrzöm életed
S csak azt kérem tőled, hogy úgy szeress
Őszintén, ahogy szeretni érdemes
És átkarol majd minket egy végtelen jelen
Az idők roppant súlyát már észre sem veszem
Bár köröttünk tombolva száguld a féktelen világ
Lelkünkben béke van, örök tavasz, cseresznyevirág
S ha elhervad majd, mi akkor is lágyan tovább suhanunk
Átnyúlik téren és időn csillagporos, végtelen utunk
Két összeforrt kéz leszünk, eggyé vált gondolat
Messze nyúló fénysugár a türkiz ég alatt
Mely átfonja majd szelíden a háborgó földet
Hogy ne legyen több gyűlölet soha, soha többet.
Sándor Gyula
Erdélyi népi tánc:
[URL=http://www.ildiart.com/wayneildicokance[1].mpeg]népitánc[/URL]
[URL=http://www.ildiart.com/wayneildicokance[1].mpeg]népitánc[/URL]
Babits Mihály:
Kakasviadal
Kiáltsa szám, üzenje versem,
amit legjobban fáj üzenni,
hogy mennyire senki és semmi
vagyunk:
kakasviadal, bolhaverseny.
Mert céltalan csak, törpe szolgák,
mi akik ölünk harag nélkül
s halunk haszonnak hite nélkül,
küzdünk
vakon, mint a kakasok s bolhák.
Hol az emberfaj régi gőgje?
nemesség, élet, érdemesség?
hogy minden a semmiért essék,
s ingyen
vágyunkat az ágyu lebőgje?
S dúljanak bár ingyen csapások:
láva ha kitör, föld megindul
veszni mint önnön ujjainktul
fojtva
hullani: e csapások mások.
Vak szinész és vacogó néző,
érdemelten és érdemtelen
őrült kezünket tehetetlen
nézzük:
de már megállítani késő!
Kiáltanánk: kihez kiáltsunk?
Futnánk: hova fussunk, Úristen?
Rabon, ragadtan és mezítlen,
tompán,
mint a juhok, sírunk és várunk.
Kakasviadal
Kiáltsa szám, üzenje versem,
amit legjobban fáj üzenni,
hogy mennyire senki és semmi
vagyunk:
kakasviadal, bolhaverseny.
Mert céltalan csak, törpe szolgák,
mi akik ölünk harag nélkül
s halunk haszonnak hite nélkül,
küzdünk
vakon, mint a kakasok s bolhák.
Hol az emberfaj régi gőgje?
nemesség, élet, érdemesség?
hogy minden a semmiért essék,
s ingyen
vágyunkat az ágyu lebőgje?
S dúljanak bár ingyen csapások:
láva ha kitör, föld megindul
veszni mint önnön ujjainktul
fojtva
hullani: e csapások mások.
Vak szinész és vacogó néző,
érdemelten és érdemtelen
őrült kezünket tehetetlen
nézzük:
de már megállítani késő!
Kiáltanánk: kihez kiáltsunk?
Futnánk: hova fussunk, Úristen?
Rabon, ragadtan és mezítlen,
tompán,
mint a juhok, sírunk és várunk.
Repüly madar repüly..
Hahó, zemberkék, münk es volnánk, no!
