szóval... ezzel a fotóval megtévesztettél. 
teljesen más növényt kezdtem el zergeboglárkázni, mint emez.
amit én zergeboglárkáztam, az erdei gyömbérgyökér. s közölni szerettem volna, hogy ásd ki a gyökerét, tisztogast meg, aprítsd fel, szárítsd meg, tégy el darabosan a hideg téli estékre belőle, hogy a forralt bort ízesítsd véle, s a maradékot törd össze mozsárban, a karácsonyi mézes sütikhez.
szegfűszeg illatú a gyökere, mennyei!
na, csak ezt szerettem volna leírni. mellékelek egy fotót, biztos nálatok is nöddögél az árok partján.
na, ő az erdei gyömbérgyökér.
parfümöt kiolvastad már? (Ez egy válasz X üzenetére (2007. 04. 29. vasárnap 13:40), amit ide kattintva olvashatsz)
teljesen más növényt kezdtem el zergeboglárkázni, mint emez. amit én zergeboglárkáztam, az erdei gyömbérgyökér.
s közölni szerettem volna, hogy ásd ki a gyökerét, tisztogast meg, aprítsd fel, szárítsd meg, tégy el darabosan a hideg téli estékre belőle, hogy a forralt bort ízesítsd véle, s a maradékot törd össze mozsárban, a karácsonyi mézes sütikhez. szegfűszeg illatú a gyökere, mennyei!
na, csak ezt szerettem volna leírni.
mellékelek egy fotót, biztos nálatok is nöddögél az árok partján.na, ő az erdei gyömbérgyökér.
parfümöt kiolvastad már? (Ez egy válasz X üzenetére (2007. 04. 29. vasárnap 13:40), amit ide kattintva olvashatsz)
Törölt felhasználó (7767)
2007. 04. 29. vasárnap 13:40
Zergeboglár, de nálunk pünkösdi rózsának nevezik...
Írd újra, de most már ne tévesen!
(Ez egy válasz édespille üzenetére (2007. 06. 08. péntek 13:43), amit ide kattintva olvashatsz)
(Ez egy válasz édespille üzenetére (2007. 06. 08. péntek 13:43), amit ide kattintva olvashatsz)
bocsánat, irtam valamit, de közben kitöröltem, mert téves.
(Ez egy válasz X üzenetére (2007. 06. 06. szerda 15:08), amit ide kattintva olvashatsz)
Törölt felhasználó (7767)
2007. 06. 06. szerda 15:08
A békási szoros és a tordai hasadék képei...
A békási szoros és a tordai hasadék képei...
Tudom, hogy keverted, de nem tudtam szólni a "szájzár" "miánn"! Köszi, hogy megálltál a faluvégin, s ránknyitottad a blendécskédet. Kb 250 m-re lakom menetiránt... 
Kb 250 m-re lakom menetiránt...
Nincs keresztkérdés, csak a fotó hangulata fogott meg. A kis szülőfalumban - ott messze - is ilyen kékremeszelt házikók állanak még. Nem tudom, meddig...
(Ez egy válasz Szoni üzenetére (2007. 06. 02. szombat 11:34), amit ide kattintva olvashatsz)
2007. 06. 02. szombat 11:34
Hm... feltetted a keresztkérdést (ha egyáltalán van..). A szín fontos ?
Szebb volt a szepnel,megertettem.
Melyik program,no ?
Egy tücsök éneke
Floridli ˇ 2007. május 21., hétfő ˇ fórum ť 1
Egy tücsök éneke
Kicsi tücsök ciripel,
vajon, van ki rá figyel?
nem kottából játssza a dallamot,
maga az élet ír meg minden hangot
ezért időnként hamisan cseng játéka
de mindig szívből jön, mit mondana.
Füled becsukhatod,
de lelked nem zárhatod
előle,
mert felelős lettél érte
mikor szemed fénye
megpengette első kicsi húrjait
mikor megszólaltatta élete legszebb dallamait.
Néked énekelt, s te beleszerettél,
ne feledd hát most sem, mit akkor annyira értékeltél!
Vékony szálak, melyeken a muzsika zengedez,
s ezért könnyen elszakadhatnak ezek
megóvni csakis te tudod a kis tücsök énekét
ha nem hagyod magára csepp kis életét.
Kicsi bogár, rövid élet
mit annál nagyobb szeretetben él le.
Bogárka téged szólít hát, Szerelem!
mi szándékod velem,
áruld el végre nekem!!!
Floridli ˇ 2007. május 21., hétfő ˇ fórum ť 1
Egy tücsök éneke
Kicsi tücsök ciripel,
vajon, van ki rá figyel?
nem kottából játssza a dallamot,
maga az élet ír meg minden hangot
ezért időnként hamisan cseng játéka
de mindig szívből jön, mit mondana.
Füled becsukhatod,
de lelked nem zárhatod
előle,
mert felelős lettél érte
mikor szemed fénye
megpengette első kicsi húrjait
mikor megszólaltatta élete legszebb dallamait.
Néked énekelt, s te beleszerettél,
ne feledd hát most sem, mit akkor annyira értékeltél!
Vékony szálak, melyeken a muzsika zengedez,
s ezért könnyen elszakadhatnak ezek
megóvni csakis te tudod a kis tücsök énekét
ha nem hagyod magára csepp kis életét.
Kicsi bogár, rövid élet
mit annál nagyobb szeretetben él le.
Bogárka téged szólít hát, Szerelem!
mi szándékod velem,
áruld el végre nekem!!!
Hm... feltetted a keresztkérdést (ha egyáltalán van..). A szín fontos ?
(Ez egy válasz X üzenetére (2007. 06. 01. péntek 22:54), amit ide kattintva olvashatsz)
(Ez egy válasz X üzenetére (2007. 06. 01. péntek 22:54), amit ide kattintva olvashatsz)
Törölt felhasználó (7767)
2007. 06. 01. péntek 22:54
Olyannyira békénhagytam, hogy még életben is tartottam, haldokló poraiból a magasságokba emeltem!
Hálátlan némber, kapd is befele a micsodámat!
(poénkodásom mellett az előző hsz-ben írtakat véresen komolyan gondolom!)
BÉKE! csak úgy zombiee-san!
(Ez egy válasz X üzenetére (2007. 05. 29. kedd 23:47), amit ide kattintva olvashatsz)
Hálátlan némber, kapd is befele a micsodámat!
(poénkodásom mellett az előző hsz-ben írtakat véresen komolyan gondolom!)
BÉKE! csak úgy zombiee-san!
(Ez egy válasz X üzenetére (2007. 05. 29. kedd 23:47), amit ide kattintva olvashatsz)
Törölt felhasználó (7767)
2007. 05. 29. kedd 23:47
Most meg mi ez a csepürágás? Miért nem hagyod békén a tündérkertet meg a megnyitóját is a kitalációiddal együtt? Utoljára figyelmeztetlek: hagyd abba a szólítgatásomat, rámkacsintgatásaidat, utalásaidat(rám) a fórumon. Ha valaki elment, még nem jelenti, hogy nem is olvassa a fórumot. Kushadj és parolázz a puszipajtásaiddal, az nem zavar. Jó szórakozást: Katinka
Most meg mi ez a csepürágás? Miért nem hagyod békén a tündérkertet meg a megnyitóját is a kitalációiddal együtt? Utoljára figyelmeztetlek: hagyd abba a szólítgatásomat, rámkacsintgatásaidat, utalásaidat(rám) a fórumon. Ha valaki elment, még nem jelenti, hogy nem is olvassa a fórumot. Kushadj és parolázz a puszipajtásaiddal, az nem zavar. Jó szórakozást: Katinka
(Ez egy válasz tom1019 üzenetére (2007. 05. 29. kedd 23:18), amit ide kattintva olvashatsz)
(Ez egy válasz tom1019 üzenetére (2007. 05. 29. kedd 23:18), amit ide kattintva olvashatsz)
2007. 05. 29. kedd 23:18
Végre megjött az eszed!
De ehhez kellett egy "klón" tiltás?
Csak ezen a néven gyere, és semmi más nicnevedet nem fogadunk el!
Utolsó figyelmeztetés a teljes törlésed előtt!
Jó fórumozást!
De ehhez kellett egy "klón" tiltás?
Csak ezen a néven gyere, és semmi más nicnevedet nem fogadunk el!
Utolsó figyelmeztetés a teljes törlésed előtt!
Jó fórumozást!
Végre megjött az eszed!
De ehhez kellett egy "klón" tiltás?
Csak ezen a néven gyere, és semmi más nicnevedet nem fogadunk el!
Utolsó figyelmeztetés a teljes törlésed előtt!
Jó fórumozást!
De ehhez kellett egy "klón" tiltás?
Csak ezen a néven gyere, és semmi más nicnevedet nem fogadunk el!
Utolsó figyelmeztetés a teljes törlésed előtt!
Jó fórumozást!
ne bántsatok! -:
költő nem voltam én; és csupán féltem.
Leféltem szépen e negyven esztendőt,
s mert ráncos bőrű, bőgő, és didergő csecsemőnek
szültek engem is,
hát betakartak bolyhos altatódallal,
s már riadoztam: ne múlna fölülem a melengető ének;
raktam csúszából pajtát, homokból várat;
össze ne duvadna! - lélegzetvisszafojtva dúdoltam
varázsigéket; szerelmes voltam egy vékonyka csontú,
pici leányba: Zsuzsanna, te is megszeress!" -
dönögve remegtem érte;
másztam a hágót a Nagyszorosét, melynek tetején
fönn a Temetődombon izzott a nap,
és rántott vissza a sár,
és magába szívott a hó!
Hórukkos, káromló-esdeklő szókkal,
vacogón kúsztam a fényre;
és éjszakák jöttek, szobáim elerdősödtek,
ágroppanások, vadmorranások lakták bútoraim,
s a hörgő vízcsapokból is dzsungeli fenevadak bőgtek;
és féltem a loppal lebbenő lepkét,
az esték vállamra zuhanó testét,
s vontam magam elé papírost: mécsest!;
s a világ kitágult, kiöblösödött előttem a föld s az ég,
Erdély szívéből messzi tengerekig és bolygókig láttam,
s hogy nem kél föl többé a Nap: riadoztam érte;
s fénylett kincsekkel bévülről rakottan a bőröm,
bronzlott!; s ha ellenem vonuló kések pengtek,
élük hogy kicsorbul, már őket is féltem;
remegtem a rétet: míg alszik, elhagyja a harmat,
a tölgyet: álmában kidöndül;
nem vennék észre nélkülem a dolgok,
ha vélük csodák történnének?;
féltettem a lélekkel csordultig megrakott tájat:
ha titka van, álmában ne beszéljen!
mert elindul egyszer egy fűszál, elviszi
anyám egyetlen mosolyát, minthogy hullámzó
mezők, tarajló szántók áradatával úsztak el
nagyszüleim,
s már csak sírok a bóják -,
s hogy hantokon nyüzsgő, ecetes hangyák
nyelvemet némává nehogy bezsibongják,
gyásztalan piros torokkal,
fölsebzett szájjal dúdoltam darabos, szederjes szókat,
zöld lombú igéket,
kalapáló szívvel,
mint ki az éjben sírok közt fütyörészget;
de költő nem voltam, költő én nem;
énekeltem csak félelemből a rettenet ellen,
tizenkét sírásó ember verejtékhitével,
az együvétartozás ribanc reményével
állva meg itt a Temetődombon,
zúgva szembe a széllel:
félni kell bátran! S élni. Élni.
költő nem voltam én; és csupán féltem.
Leféltem szépen e negyven esztendőt,
s mert ráncos bőrű, bőgő, és didergő csecsemőnek
szültek engem is,
hát betakartak bolyhos altatódallal,
s már riadoztam: ne múlna fölülem a melengető ének;
raktam csúszából pajtát, homokból várat;
össze ne duvadna! - lélegzetvisszafojtva dúdoltam
varázsigéket; szerelmes voltam egy vékonyka csontú,
pici leányba: Zsuzsanna, te is megszeress!" -
dönögve remegtem érte;
másztam a hágót a Nagyszorosét, melynek tetején
fönn a Temetődombon izzott a nap,
és rántott vissza a sár,
és magába szívott a hó!
Hórukkos, káromló-esdeklő szókkal,
vacogón kúsztam a fényre;
és éjszakák jöttek, szobáim elerdősödtek,
ágroppanások, vadmorranások lakták bútoraim,
s a hörgő vízcsapokból is dzsungeli fenevadak bőgtek;
és féltem a loppal lebbenő lepkét,
az esték vállamra zuhanó testét,
s vontam magam elé papírost: mécsest!;
s a világ kitágult, kiöblösödött előttem a föld s az ég,
Erdély szívéből messzi tengerekig és bolygókig láttam,
s hogy nem kél föl többé a Nap: riadoztam érte;
s fénylett kincsekkel bévülről rakottan a bőröm,
bronzlott!; s ha ellenem vonuló kések pengtek,
élük hogy kicsorbul, már őket is féltem;
remegtem a rétet: míg alszik, elhagyja a harmat,
a tölgyet: álmában kidöndül;
nem vennék észre nélkülem a dolgok,
ha vélük csodák történnének?;
féltettem a lélekkel csordultig megrakott tájat:
ha titka van, álmában ne beszéljen!
mert elindul egyszer egy fűszál, elviszi
anyám egyetlen mosolyát, minthogy hullámzó
mezők, tarajló szántók áradatával úsztak el
nagyszüleim,
s már csak sírok a bóják -,
s hogy hantokon nyüzsgő, ecetes hangyák
nyelvemet némává nehogy bezsibongják,
gyásztalan piros torokkal,
fölsebzett szájjal dúdoltam darabos, szederjes szókat,
zöld lombú igéket,
kalapáló szívvel,
mint ki az éjben sírok közt fütyörészget;
de költő nem voltam, költő én nem;
énekeltem csak félelemből a rettenet ellen,
tizenkét sírásó ember verejtékhitével,
az együvétartozás ribanc reményével
állva meg itt a Temetődombon,
zúgva szembe a széllel:
félni kell bátran! S élni. Élni.
Nem állom meg, hogy vissza ne nézzek: a sok gyönyörű fotó után egy Farkas Árpád vers:
HA SÍROKON HAJT KI A REMÉNY
Állok a Temetődombon: utolsó nagyszülőm a halott.
Körül a kicsiny sereg: negyven házat is alig
számláló falucska minden dobogó lelke
s esőmart tekintete ünnepi gúnyában seregel,
mert társuk a százados gondban közéjük megjött:
burrogó koporsós masinán
a 88 évet megélt Erzsi néni van itt,
kinek tízévi távolléte alatt elméjének s házának
udvarát hiába nőtte be lassan a mész és a fű,
csöppnyi Nyikó-menti falujába végül is megtért,
Székelyszentmiklós vénült, ráncossá rándult szívébe,
honnan a századvég háromszor annyi gyermeket
küldött a világba, mennyi most lakja,
sodorván messzire őket, hogy élők is haza
alig találnak, nemhogy a holtak;
várja hát őt is kulcsolt ujjak közt billegő virág képében
kegyelet, mert felébredt a közös emlékek háza,
régi kalákás nyarakból, csattogó szérűkből, sziszegő
kulák évekből s önfeledt majálisokból csak föl
az együvétartozás pislogó melege-fénye; s lám:
a falu összes férfija: mind a tizenkét
ötven és hetven közötti ember (újmódi Kőmíves
Kelemen?)
ássa özvegy Farkas Jánosné, született
Kibédi Erzsébet sírját inatszakajtón,
akárha mindük a magáét ásná,
s mintha csak hinnék.
szétporló testünktől köttetik örökkévalóvá majdan
az együvétartozás földje.
Állok a Temetődombon, turkál hosszú ujjaival
hajamban a szél, firtatván ő is: mi mászkálhat
a negyvenesztendős ember fejében, midőn utolsó
nagyszülőjét is temetvén újabb szakadéktátongató
férfikorba ér;
hátsógondolat-fürkésző, s hangtalan szívbéli
hangokat is lehallgató
mikrofongallyat hajlít ajkam elé:
miként cselekedett kegyelmed az elmúlt négy
évtized ezüst zivatarai alatt, miként bújkált
Szent Mihály lova elől, hogy ily ép bőrrel megúszta,
holott dicső elődei már huszonhat évesen,
már harminckét
esztendősen magukra húzták az életmű
márványtömbjeit;
volt-e értelme, s mi lett volt légyen értelme annak,
hogy a gondviselés kegyelmesebb markából
kiszökvén
fehér papírlapok villámaival világította be éjszakáit,
s újkori sámándalokat dúdolva dúlta fel az elsüllyedt
temetőket,
lézertekintettel könyörögvén ki ősei csontját a földből,
mely, lám, továbbra is inog és remeg,
szivacsként issza be az élők seregeit;
haszna mi volt, a márciusi, júliusi dalnak,
ha nyárra amúgy is ősz jött,
s télre májusi hózivatar,
hát az esengés, kegyelme iránt a Hónak,
és dérütött, hótömte létben a társkövetelő
példabeszéd,
ha negyven felé már lassún elhagynak az élők,
a társak;
rendre a villogó bokájú lányok,
s illó barátok bújnak a földbe vagy távoli ködbe...;
s a csörte, a vágta. bitang barmok bőrén ostornak
csattogása,
dalba szelídülés, gőgölődés versbe -, jó mire volt?
Állok a temetődombon, pici levélfülekkel
fülelő gallyaknak mondom, szólok a szélbe:
faggatózó kérdések, (Ez egy válasz tom1019 üzenetére (2007. 05. 24. csütörtök 08:52), amit ide kattintva olvashatsz)
HA SÍROKON HAJT KI A REMÉNY
Állok a Temetődombon: utolsó nagyszülőm a halott.
Körül a kicsiny sereg: negyven házat is alig
számláló falucska minden dobogó lelke
s esőmart tekintete ünnepi gúnyában seregel,
mert társuk a százados gondban közéjük megjött:
burrogó koporsós masinán
a 88 évet megélt Erzsi néni van itt,
kinek tízévi távolléte alatt elméjének s házának
udvarát hiába nőtte be lassan a mész és a fű,
csöppnyi Nyikó-menti falujába végül is megtért,
Székelyszentmiklós vénült, ráncossá rándult szívébe,
honnan a századvég háromszor annyi gyermeket
küldött a világba, mennyi most lakja,
sodorván messzire őket, hogy élők is haza
alig találnak, nemhogy a holtak;
várja hát őt is kulcsolt ujjak közt billegő virág képében
kegyelet, mert felébredt a közös emlékek háza,
régi kalákás nyarakból, csattogó szérűkből, sziszegő
kulák évekből s önfeledt majálisokból csak föl
az együvétartozás pislogó melege-fénye; s lám:
a falu összes férfija: mind a tizenkét
ötven és hetven közötti ember (újmódi Kőmíves
Kelemen?)
ássa özvegy Farkas Jánosné, született
Kibédi Erzsébet sírját inatszakajtón,
akárha mindük a magáét ásná,
s mintha csak hinnék.
szétporló testünktől köttetik örökkévalóvá majdan
az együvétartozás földje.
Állok a Temetődombon, turkál hosszú ujjaival
hajamban a szél, firtatván ő is: mi mászkálhat
a negyvenesztendős ember fejében, midőn utolsó
nagyszülőjét is temetvén újabb szakadéktátongató
férfikorba ér;
hátsógondolat-fürkésző, s hangtalan szívbéli
hangokat is lehallgató
mikrofongallyat hajlít ajkam elé:
miként cselekedett kegyelmed az elmúlt négy
évtized ezüst zivatarai alatt, miként bújkált
Szent Mihály lova elől, hogy ily ép bőrrel megúszta,
holott dicső elődei már huszonhat évesen,
már harminckét
esztendősen magukra húzták az életmű
márványtömbjeit;
volt-e értelme, s mi lett volt légyen értelme annak,
hogy a gondviselés kegyelmesebb markából
kiszökvén
fehér papírlapok villámaival világította be éjszakáit,
s újkori sámándalokat dúdolva dúlta fel az elsüllyedt
temetőket,
lézertekintettel könyörögvén ki ősei csontját a földből,
mely, lám, továbbra is inog és remeg,
szivacsként issza be az élők seregeit;
haszna mi volt, a márciusi, júliusi dalnak,
ha nyárra amúgy is ősz jött,
s télre májusi hózivatar,
hát az esengés, kegyelme iránt a Hónak,
és dérütött, hótömte létben a társkövetelő
példabeszéd,
ha negyven felé már lassún elhagynak az élők,
a társak;
rendre a villogó bokájú lányok,
s illó barátok bújnak a földbe vagy távoli ködbe...;
s a csörte, a vágta. bitang barmok bőrén ostornak
csattogása,
dalba szelídülés, gőgölődés versbe -, jó mire volt?
Állok a temetődombon, pici levélfülekkel
fülelő gallyaknak mondom, szólok a szélbe:
faggatózó kérdések, (Ez egy válasz tom1019 üzenetére (2007. 05. 24. csütörtök 08:52), amit ide kattintva olvashatsz)
(ennyit nem tanohacc vazze...)
