III. rész

És a "bika" buzgón folytatta. Mondta is a magáét: "Te... hát tudsz te, látod... te rendes nőszemély... És milyen rendes puncid van, hű, a nemjóját, de jó... forró, mint a láva... fortyogó, de mennyire. Megfingatlak, ne félj cseppet se. Jaj... nekem már jött volna... az előbb... de visszafogom. A te kedvedért." És zajosan keféltek tovább. Anyám vette át a szót. "Ó szentisten, jézusmária... de jó ez... de jól csinálod, te szar... de jól. Miattam nem sültél el? Miattam? Ó, de jó... baszszad, mard el a mellem is... szereted a nagy dudákat? Dudálj! Te, rohadt gané... bassz, te drága..." És így, ami belefért. Vagyis, ami az Ekhard úrból anyámba belefért, annak ilyen hatása volt elsőre. "Nyugalom", intette őt az Ekhard úr, "baszlak én téged, abban nem lesz hiba... de most megint visszatartottam... másba rég elsültem volna már... de neked az kell, hogy te élvezz... hát élvezz akkor, élvezz, na... rendesen..." Ekhard úr a tudását, mit tőlem szerzett, ekképpen fitogtatta, miközben a farkát anyámban, akit nem is oly végső soron, én kerítettem el neki, nyilván buzgón forgatta. De úgy, hogy anyám elélvezhessen "rendesen". "Te isten...", hörögte anyám, "nekem ilyenem még nem volt... a férjem hozzád egy senki... a férjem egy senki... egy szar senki, nem tud baszni... te, ördög..." Ekhard úrnak a jelek szerint a gyakori "leördögözés" lett osztályrésze házunkban. "Kefélj, te... csináld..." Anyám szinte nem talált szavakat, annál jobban hörgött és zihált.

"És ha most kihúznám? Hogy megint dugi-dugi...?" Ezt kérdezte az Ekhard úr. "Nyugi-nyugi, dugi-dugi!" Miket nem mondott! De anyám: "Te... nekem ez... most jön... jövök, megvan... te! Te isten! Gyönyör... te..." Összevissza beszélt, és rúgkapált. "Akkor hát?" Az Ekhard úr árnya firgettforgott. "Jöhetek én is, mi? Azt akartad, hogy meglegyen neked. Megvan, akkor most? Baszhatlak? Ami belefér?" "Ami belefér, te... ami belefér! Jaj, istenem, ha én ezt tudom, hogy ez a baszás...ha én ezt tudom... hogy te mit tudsz... így tudsz dugni... te... gyere!" És anyám elsírta magát, arcán a hála könnyei folyhattak, a boldogság patakjai. Ekhard úr sem állhatott messze attól, hogy - alul - eleredjen. És dugta, dugta anyámat nagy ügybuzgalommal, vadul. "Te, én már elmentem... megvolt" - közölte vele szinte minden összefüggés nélkül anyám. "Jó, azért jövök most én... ha megengeded..." Anyám nem nagyon értette, de Ekhard úr farka ékesebben szólt, mint a szája. Anyám váratlanul újra kitört, két nagy döfés közt: "Te... nekem megint jön... hallod? Elélvezek! Elélvezek másodszor is... te... hallod?" Ekhard hallotta, és a hallottak értelmében fokozta erőfeszítéseit. Fortélyait is bevetette.
(Ez egy válasz X üzenetére (2007. 11. 20. kedd 21:01), amit ide kattintva olvashatsz)

II. rész


Az árnyjáték elárulta, hogy Ekhard úr e szavak kíséretében elővette, kihámozta a blúzból anyám melleit, tenyerébe tartotta a... Igen, mint azonnal mondta is: "Két drága gyümölcs". "Menjen már, hagyja abba ezt" - suttogta anyám. És újabb szabadulási kísérlet következett. De Ekhard sebtén odahajolt, megcsókolta anyám bal mellbimbóját. Láttam, ahogy a mell is, a test egésze is beleremeg. "Hagyja abba... hallja! Hagyja abba...!" A suttogó hang nyomatékos volt. De Ekhard a nyomatékot messze másképp képzelte. "Jaj, ne... mi van, ha beállít valaki..." Ekhard a beállítást is...! Tudtam jól. Anyám ott állt annál a nevezetes dupla ágynál. És Ekhard Mester keresetlen egyszerűséggel rálökte. Majd ő maga rögtön ott volt anyám két lába közt. Két lábával anyám pediglen kapálózni kezdett. "Ne... jaj, ne", suttogta, "nem akarom... én rendes nő vagyok... rendes nő..." "Ugyan, mi az", dörmögte Ekhard, "egyszerűen egy másik dákóval fog megismerkedni, és remélem, rendesen." Hogy milyen szellemes volt! "De nem... én még soha... mással még soha...! Kérem, hagyjon vagy sikítok..." Ekhard közben rég előkotorta a farkát, feltűrte anyám szoknyáját, a bejáratot kereste.

"Menjen már, mondom, egyszer... az sehányszor se... Nem maga mondta?" Tényleg, micsoda ötletek hirtelen! Ekhard úr, Ekhard úr! "Ha valaki jönni talál..." Így még mindig, bár erőtlenebbül már, anyám. Ekhard úr szerszáma, az árnya, erősebbnek látszott azonban. "Senki se jön", mondta Ekhard úr, "rajtam kívül. De nem kívül, nem körülbelül... hanem... belül!" És kezdte erőteljes, általam oly jól ismert, döfölődő mozdulatait. "Jaj, kérem, ne tegye ezt... ne tegye ezt velem... mit akar?" Ekképpen anyám. Mit akar! Jó vicc, ő sem akart mást, én csak tudtam. Akkor anyám fölvihogott: "Hé, bele se talál, nagylegény..." Ez megint más hangvétel volt, és Ekhard érezhetoen felbosszankodott. "Hol a lika, jön a bika..." Ezt mondta. Ezt! Anyám zihált, de máskülönben néma maradt. És Ekhard mohó igyekezetét siker koronázta. Anyám égnek vágódó lábaiból arra következtettem, hogy Ekhard, a bika megtalálta, hol van "a lika". "Na tessék, most megkaptad", hörögte Ekhard úr, "és a többi is rendes lesz, te!" Ismertem az ütemes zihálást, sejtettem, mit érez anyám, csak azt nem tudtam, én magam mit tegyek. Kéjfülelőként-árnylesőként maradjak-e ott, vagy menjek le esetleg a pincébe, hátha jön a Horak úr - és kúr. Végül a kíváncsiság győzött, nem a kúrhatnámság, maradtam. Anyám kezdte viszonozni Ekhard úr igyekezetét.
(Ez egy válasz X üzenetére (2007. 11. 20. kedd 21:00), amit ide kattintva olvashatsz)

Gyurkának esti mese:

(hosszú lesz, de érdemes elolvasni )

I. rész:

"Figyeljen rám", folytatta a kitartó Ekhard, "a lényeg az, hogy senki meg nem mondaná magáról, hogy már három gyereket szült. A teste másról árulkodik. Igen, a teste..." Anyám erre hosszasan hallgatott, és Ekhard Mester folytatta: "Vagyis hogy az arca, úgy értem... nem látszik rajta... nyilván másutt azért van ennek nyoma... ne vegye tolakodásnak..." "De, tolakodásnak veszem. Ugyan hol látszana rajtam, hogy hármat szültem", kiáltotta anyám, "a testem tisztára olyan, mint lánykoromban." Ekhard játszotta most a hitetlenkedot. "Menjen már, hát a nők melle is tanúsíthatja... a bimbók..." "A mellbimbóim ugyanolyan bimbózók, mint voltak, és a testem éppolyan kívánatos, mint valaha volt." "Hadd lássuk" - csapott le erre a kijelentésre Ekhard úr. De anyám kihúzta magát a nyilván ki tudja hányadszor ismétlődő ölelésből, tapizásból. "Ha nem hiszi, hát ne higgye. Nem vagyok én hittérítő!" Ezt mondta anyám. Hanem hát Ekhard úrnak, a csábítónak ugyan mondhatta! Mert a következo pillanatban már halk sikoly hallatszott, és az árnyjáték elárulta: Ekhard a könnyű blúzon át megmarkolta anyám bal mellét. Anyám hiába küzdött, a bal melle kiszabadult ugyan, de Ekhard úr akkor a jobb mellét kapta el.

"Na de ilyet! - kiáltotta Ekhard úr. - Na de ilyet! Tényleg, mint egy zsenge szűzlányé. Asszonyom, olyan a melle. Ezt én nem hittem volna. Életemben nem találkoztam ilyen esettel." Talán hízelgőnek vette, hogy ő egy "eset", tény, hogy anyám gerlehangon felnevetett, így mondta: "Látja, látja, maga szemtelen, kétségbe vonja egy tisztességes asszony szavát." "De ha láthatnám is" - folytatta Ekhard úr, és hangjából kivettem, hogy a legszívesebben már "folyatná" is. "Igen, igen, drága asszonyom, igen." És láttam, ráfeszíti anyám mellére a blúzt, de úgy, hogy a mellbimbók átrajzolódnak. "Egy ilyen nő... ilyen mellekkel... azért könyörög a férjének, hogy a második numerát is megkapja tőle? Ezekkel a csodás csöcsökkel..." Pofon most sem repült, ellenben anyám leszegte a fejét, így mondta: "Egy tisztességes asszony megadja magát sorsának." "Tisztesség ide-oda", fortyant fel Ekhard úr, "ha egy nő nem kapja meg a férjétől azt, ami neki kijár, hát mondja azt: hulljon a férgese. Igen, igen, ha mindez így van, hát tisztesség ne essék, a maga kedves férjére értettem ezt, asszonyom. Akkor kegyedet nem köti többé kötelesség. A természet megköveteli a maga jogait..."

Egy dídzsé feldolgozta a magyar himnuszt. Dj Tiesto néven fut a dolog, bár az ő rajongói azt mondják, hogy tuti nem ő csinálta. De ez most mellékes.

Hogy viszonyultok a kérdéshez?
Elfogadható, felháborító?

itt meg lehet hallgatni az ominózus zenét

Az uram azt mondja, miért ne? Ez is csak egy zene.

Szerintem viszont nem kéne ilyet csinálni.

Szép éjszakát mindenkinek!

Aha..

Másik falad nics ahowá lehetne rakni...a kéménytől 2méteren belül?? (Ez egy válasz surdapapa üzenetére (2007. 11. 20. kedd 15:58), amit ide kattintva olvashatsz)

ááááááá wazze! ezé mondtam má én eccer Neked, h Ő se normálisabb az enyímné

tudod mit! akkor lesz szarba az öreglyány, ha az unokáira kéne számítania! és ugyanúgy szarnának rá, mint Ő tette velük!

ja nem gipszkarton, hanem gipsz válaszfal. aszem 7 centis ... és semmi pántolással nem lehet megoldani? utálom az átfolyós vízmelegítőt! ezek szerint aszem nem úszom meg! (Ez egy válasz gazosgyuri üzenetére (2007. 11. 20. kedd 15:25), amit ide kattintva olvashatsz)

hüle munkahely!
surdinak dógoznija kellett!
látod én wok a legjobb a fejfályásodra! bevetted a rudamoncseppet, erre kovivá váltál, bevetted a farkamicint visszaváltoztál ánygyómnénjévé oszt még a fejfájásnak is annyi!

csak közbe ne hivatkoztá vón arra a qrva migrénedre! (Ez egy válasz zelli üzenetére (2007. 11. 20. kedd 14:15), amit ide kattintva olvashatsz)

Gipsz mi?...gipszkarton fal?...én nm tennék boylert rá...mert bazi nehéz már magába is a boyler...hát még ha tele wan wízzel...már a 15cm-es téglafalat is átpántoljuk...pedig az tégla!
Erről eszembe jutott wmi...wárj mert most qwára röhögök...ez egy 3 éwes sztori...kész waok...má könnyezem...bruááá (Ez egy válasz surdapapa üzenetére (2007. 11. 20. kedd 15:44), amit ide kattintva olvashatsz)

Hu!
Én a családi dolgokba már bele sem akarok gondolni! Elterelem Magamtól!

Nekem itt van az Én nagy olasz családom! Va bene!

Köszönöm! Már elmúlt a fejfájásom is! (Ez egy válasz surdapapa üzenetére (2007. 11. 20. kedd 15:44), amit ide kattintva olvashatsz)

nos: Sárl nekem tündéri anyósom van, az apósom + anyám a hüle!
mifaszé gondolja, h Ő jobban tudja, h mi is a jobb nekem aztán semmi tanácst meg nem halgat
tudom mindig a javamat akarja!
úgy, mint a politikai elit! a javamat akarják, de én nem adom!

Gyurka képzeld:
anyáméknál vegyes tüzelésű kazán volt, amire ráköttették a gázkazánt. majd 2 szobába vegyes tüelésű kályhát tettek. végül tavaly ugyanabba a 2 szobába még konvektort is tetettek. aztán nem teccett mikor azt "tanácsoltam" mé nem tetetnek még mindkét szobába hőtárolós villanykályhát?
no + kicserélték a villanybojlert gáz vízmelegítőre! pusztán azért, mert olcsóbban akarnak fűteni!

szakmai kérdés: gipsz válaszfalra lehet gázbojlert telepíteni? ha igen milyen mértűt/súlyút? (Ez egy válasz X üzenetére (2007. 11. 20. kedd 13:19), amit ide kattintva olvashatsz)

(Ez egy válasz gazosgyuri üzenetére (2007. 11. 20. kedd 15:25), amit ide kattintva olvashatsz)

Höhö... ...egy júpíszís(gondolom,így nm reklám)szerelő jött hozzám telepíteni...de megérted ha megérem azt,hogy este priwit írjak... (Ez egy válasz surdapapa üzenetére (2007. 11. 20. kedd 15:28), amit ide kattintva olvashatsz)

a szőkekapitány alkalmazotja

miwan Badárval?

mifasz van? (Ez egy válasz gazosgyuri üzenetére (2007. 11. 20. kedd 13:05), amit ide kattintva olvashatsz)

Hááát...a jó ég tudja...ez az ő hozzáállása...és a páromat akkor wihetem oda hozzájuk ha ő már meghalt...
Hát a párom nem is kiwánkozik oda egy pillanatra sem...
De mesélhetnék a bátyámról is...az ő lányát a mostani kapcsolatából még nm is látta...a kislány 8 éwes...
Igazából anyám nm hajlandó elfogadni,hogy a bátyám meg én is az első kapcsolatát túllépte...mondjuk így...ez wan... (Ez egy válasz X üzenetére (2007. 11. 20. kedd 13:19), amit ide kattintva olvashatsz)

Mondom, hogy ebben a DÍSZ-központban teljesen identitászavarba kerülök.
Most ki is vagyok?
Zelli, Ledérke, Ákos, vagy Kovi?
Itt már csak Freud segíthet! (Ez egy válasz X üzenetére (2007. 11. 20. kedd 14:17), amit ide kattintva olvashatsz)

Surdi biztosan elment felnőtt filmet rendezni...
(Ez egy válasz zelli üzenetére (2007. 11. 20. kedd 14:15), amit ide kattintva olvashatsz)

Hogyhogy?
Akkor Hipp, Joel, zelli a "kiválasztottak"?
Mire? Milyen feladatra?
Pedig Ákost akartam éppen mozgatni! De most megzavarodtam!
És különben is hova tűnt Surdi?
Vagy már Ő is Kovi?
(Ez egy válasz X üzenetére (2007. 11. 20. kedd 14:10), amit ide kattintva olvashatsz)

Belőlem nem csinált Kovit a gg :-(