na végre egy nekem való reggeli! de csak akkor ha ilyetén való használat előtt nem ganalyászásra használták!

és utánna a téjesz elnököt agyoncsapja a villám?

reggelt!

tegnap este össz 10 hsz? /benne a lotyó féle 3 réses történettel!/
mi ez a negativitás?

willonyos meg be se gyün a nappaliba?!!!

má csak a buliba jár! (Ez egy válasz Moncy üzenetére (2007. 07. 17. kedd 07:02), amit ide kattintva olvashatsz)

Jóó reggelt...
+issza kw és irány a butyi....




Moncy:köcce a reggelit...nm sütnék rád semmit...szép napot mindenki...

Egy kis villásreggeli és szép napot mindenkinek!

Nem mondok semmit, mert rámsütöd a végén h. gonoc nőszemély vagyok (Ez egy válasz gazosgyuri üzenetére (2007. 07. 16. hétfő 20:56), amit ide kattintva olvashatsz)

Charlotte! téged ha nem lennél ki kéne találni.
Köszönjük. (Ez egy válasz gazosgyuri üzenetére (2007. 07. 16. hétfő 23:30), amit ide kattintva olvashatsz)

Köszönöm az esti mesét...jó éjszakát .... (Ez egy válasz X üzenetére (2007. 07. 16. hétfő 22:57), amit ide kattintva olvashatsz)

(befejezés)


Holott én nagyon is ott tartottam, ezt kétségbeesett gyönyörben vonagló testem is elárulta neki. Mégsem volt mit tenni. Azaz hát tennivalónk boven volt, az adott lehetoségek közt. Markolászta kis meztelen seggemet, én meg a farkát dolgoztam meg virgonc ujjakkal. Fasza hegyével a vágatomat ingerelte. "Kicsi angyalom, légy őszinte, basztál már? Istenigazából?" Tétováztam. Elmondjam neki a Roberttel esett dolgokat? Vagy hát mi is a helyzet? Mit mondhatok a "múltamról"? Fejem - s közben farkát - ráztam, mondtam: "Nem..."Erre ő: "Arany geci szájú kicsi mézem, miért hazudsz? Hát persze, hogy basztál te már, úgy éljek, Kázmér legyen a faszom, ha nem basztál..." Kázmér legyen a fasza! Hogy miket tudott mondani ez a drága Ekhard.

Na, mindegy, most már kitartottam állításom mellett, ő is kitartott állítása mellett, betartotta a farkát a két lábam közé. "Jaj, de jó..." - nyögtem. "Most érzek ilyet először." Hazudtam persze, hanem ő annyira boldog lett. "Tényleg? És jó? Jó? Te...! Te..." És vagdosta a bunkójával a zárt kaput. El is folyt hirtelen, ömlésének gyönyörű sugara volt, odaloccsant az egész adag a hasamra. Folyt le mindenfelé a lé. "Maradj így" - kérte. Elokotorta zsebkendőjét, szépen letörölgetett. De utána elölről kezdte a faggatózást. Látta a szememen talán, hogy a legszívesebben föllefetyelném ezt a sűrű levet? "Ne mondj nekem ilyet, hogy még sosem volt ebben az élményben részed" - erősködött. "Ismerem az ilyet."

Én azonban nem tágítottam - tágítani a legszívesebben valami máson tágítottam volna! De az idő, a kegyetlen idő! Majd, vigasztaltam magam, majd az is eljo, az a nap is, az az éj, dél, délután, mit tudom én, amikor tényleg megbasznak, de hogy szétmegyek tőle, úgy! - tagadtam tovább. "Jó, de akkor biztosan láttál már ilyesmit." Erre egyetértőleg bólintottam. "Hol?" - kérdezte mohón ő. "Jó, hát anyámat és apámat láttam így" - füllentettem. "Aha." De akkor tovább faggatózott: "És hogyan csinálták?" S nem maradt nyugton, míg "mindent" el nem meséltem neki. De amíg meséltem, fölgyűrte ismét a szoknyámat, játszott ujjaival a puncimon, úgy, hogy ismét elélveztem. Hát megadatott nekem, hogy felnőttel csinálhattam végre, és ettol jócskán büszke is lettem.

(folytatás)


Hogy ez mind megvolt, rémülten meredt rám. "Nem mondod el senkinek?", kérdezte teljesen kiszolgáltatottan. Már amilyenek elgecizés után a férfiak. Fejemet ráztam. Akkor megcsókolt, távozott. Pár napon át mindig csak futólag láttam. Kerülte a tekintetemet, mint aki szégyenkezik. Ez furcsán érintett, zavarba ejtett, igyekeztem is kerülni a találkozást.

Egy hétre rá azonban, ahogy épp a két bátyámmal játszottam - talán fogócskáztam - az udvaron, láttam, jön ő, Ekhard úr, megy föl a lépcsőn. Anyánk nem volt odahaza. Kis idő múlva belopóztam a házba. Szívem vadult vert, ahogy a konyhába léptem. A férfi vadul megragadott, keze - éreztem - remegett. Karjába vetettem magam, és azonnal élvezhettem a "teljes kiszolgálást", azt az ötujjasat. Leültünk egymás mellé, kezembe adta a farkát. Most végre módom volt, módomban állt, hogy alaposan szemügyre vegyem. Legalább kétszer olyan hosszú és vastag volt, mint Roberté. És hogy ívelt! Ma, hogy elmondhatom, jó pár ezer ily szerelmi szerszámot üdvözölhettem testemnek megannyi lukában, igen, ma sem tagadhatom: a legnagyobb gyönyört ez a fasz okozhatta volna nekem, az Ekhard úré.

Lettem volna csak pár évvel idosebb! Nekiestem úgy is, ahogy voltam, kicsit büszkén is a Roberttol tanultakra, és ő beleizzadt a kéjbe, ahogy következett a csuszi-puszi, így hörögte: "Kicsi mókusom, tessék, itt a farkam, kicsi drágagyöngy-ajkú leánykám, pici züllött kicsi lotyóm, csináld, csináld... tövig, tövig... ne kímélj, gyötörjed, gyűrjed, aranykezű csöpp szentem..." Ily szavakkal becézett, és már csak ettol is elélveztem. Nekem ilyeneket nem mondott még soha senki. Ha aranykeretbe foglalnának, akkor se érnék annyit, jól tudom, mint aminek akkor éreztem magam, az Ekhard úr áradó szavai és gecije nyomán.

Pár nap múlva, hogy megint alkalom adódott egy rendes kis kézi facsarásra és szájalásra, ugyanott folytatta - és ugyanúgy folytatta közben: "Picinyem, mókusom, csücsörim, édes szemérmetlen ajkú szerelmem..." Főleg ez utóbbi tett nagyon boldoggá. Vonaglott a valagam, mert ujjai ott ingerelték a vágatot, és tudtam, bármelyik pillanatban elélvezhetek én is. És közben csak áradtak ajkáról az arany szavak: "Ó, madárkám, röptében megbasználak, ha lehetne... De megbasználak, kicsi kincsem!" Kitéptem magam keze közül, végigterültem a földön, jöjjön, aminek jönnie kell - mert hátha jöhet. Hátha megbaszhat máris, ily zsengén. De nem, nem. Mondta is: "Ó, fájdalom, édes picinyem, még nem tartasz ott..."

Josephine nem bír magával ma este sem

"Pár hónap telt el Anna és fivére kis "korszakvége" után, mikor új ágyrajárónk lett. Ez az a másik ipse, akirol már ígértem, hogy mesélek. Idősebb férfi volt már, úgy kábé ötven is lehetett. Fogalmam sincs, mi volt a foglalkozása. Sokat ült otthon, főlega konyhánkban, anyámmal beszélgetett. Aztán, ha mindenki elment hazulról, gyakran maradtam kettesben vele. Mert nagy körszakálla volt, sokat tűnődtem, mennyire lehet szőrös a lába köze. De mikor aztán egy nap, vasárnap volt épp, megleshettem mosakodás közben a konyhában, és láttam, milyen szőrös a mellkasa, kicsit megijedtem. Persze, érdeklődésem ettől mit sem fogyatkozott. Ez a férfi a kezdetek kezdetétol roppantul kedves volt hozzám. Megsimogatta a hajam, megemelintette az állam, én meg cicásan hozzábújtam olykor.

Mikor egy alkalommal kettesben maradtunk, elkapott valami nagy mit-tudom-én mi, buja vágyakozás, igen, mert arra gondoltam, hogy most végső soron akármit csinálhatnánk. Kimentem az Ekhard úrhoz a konyhába - így hívták, Ekhard úr -, örömmel vettem, hogy újra megsimogat, viszonzásul beletúrtam a szakállába, és ettol én magam lettem még izgatottabb. Ez az, tisztára felizgultam, és ez benne is lehetett a tekintetemben, mert az Ekhard úr hirtelen mintha eszét vesztette volna. Ugyanis a keze fejével odapaskolt a ruhámon át arra a bizonyos helyre. A konyhaszéken ült, én vele szemközt álltam, így érintett meg ott. Végső soron ártatlan kis mozdulatnak is felfoghattam volna, ha nem vagyok már annyira "odáig". Hanem így szép csábosan rámosolyogtam, és számára ez a mosoly a "poklok" örvényeit tárhatta fel. Mert most már láttam, megremeg, kezével ennek ellenére igen határozottan nyúlt oda az iménti helyhez, még mindig csak a ruhámon át.

Beléptem neki - odaálltam a két széttett térde közé, és egyre csak mosolyogtam, de a pinám ott volt a szememben, és ezt ő jól tudhatta már. Elvörösödött, mint akit nyomban megüt a guta, magához rántott, megcsókolt, közben a szoknyámat is feltűrte, keze máris ott volt a lábam közt, pontosan, ahol kellett. Csak ez egészen más "játék" volt, mint az eddigiek. Nem is tudtam, egy ujjal csinálja-e, öt ujjal, és tökéletesen mindegy volt, miféle baszás lesz ebbol, belém hatol-e (végre valaki!), kezdtem nyirkosodni. Mellkasára doltem, o megragadta a kezemet, vezetni kezdte, aztán pár pillanat múlva már a farkát szorongathattam. Akkora volt ez a farok, hogy jószerén átfogni se bírtam! Nyomban játszani kezdtem hát vele, húzogattam a bőrt rajta föl-le, és ő csak csókolt, de valami őrjítően.

Hát ekképpen csúszkáltunk egymáson, mígnem egyszerre csak azt kellett éreznem, hogy spriccel. Csupa sűrű lé lett a markom, ki is csorgott belőle a geci, csöpögött a konyha kövére, de olyan zajjal, mint mikor súlyos cseppekben elered az eső. Velejárója volt az elsülésének, hogy ujjai tízszer olyan gyorsan és odaadóan dolgoztak a vágatomon."

Szia Hipp bátyám!
Lassan én is ledölök mert kiszíwott a meleg rendesen...
Bár még fel akarok falni egy jóó hideg fél dinnyét... ...rám fér... (Ez egy válasz X üzenetére (2007. 07. 16. hétfő 21:44), amit ide kattintva olvashatsz)

Szervusztok, jó estét!
Gyuri nem irigyellek, tudom mi ez a munka ebben a hőségben. Moncy azért tette be azt a képet, hogy ha ránézünk tudjuk a telet értékelni. Télen meg majd a meleget, hülyén van elosztva, de állítólag lesz még rosszabb is. Zelli elköltözött, surda ma már kinyalt mindenkit /na jó a lányokat/ uborkaszezon van. Nekem is dolgom, lassan végéreérek. Kellemes pihenést jóccakát!

Itt waok én a sötétjediterminátor...

Jóó estét kíwán...
Síelni woltál Moncy....

Agyon dolgoztam magam...
Mééé wan az,hogy a legnagyobb melegben kőőő a legtöbbet hegesztenem...

Szép estét nappalisok!

mindenkinek kellemes délutánt!

csákó!

a fotoillusztrációról nem ám megfeletkezni!

hááááttt izé!
most lebuktam?!?!

aztat mondják, h egy ffi jobban tudhatja hogyan kell szopni, mint egy nő, mert Ő tudja mit is vár el!
ja és én a farok megfelelő oldalán is vagyok!

de azért nem ez ám a vágyam!
és Te is jobb barát vagy annál, h ilyet kívánjak neked /mármint, h ffival/

útyhoty szépfijjú most inkább kihatylakk! ja és se péntek se pirosss zoknyi!!! (Ez egy válasz eros007 üzenetére (2007. 07. 16. hétfő 12:20), amit ide kattintva olvashatsz)

Ezt most nem poénból írtad, igaz?

Szóval valóban engedélyt adsz, hogy feltegyem a képeket rólad?

(azt is, amit a rejtett kamera készített a kocsiban odafelé menet? ) (Ez egy válasz eros007 üzenetére (2007. 07. 16. hétfő 12:20), amit ide kattintva olvashatsz)

Sajnos nem, úgyhogy kérlek ne képzeld a pezsgős üveg helyére magad

>charlotte A rólam készült képeket inkább rakd fel kitakarás nélkül, mert surdi már gondolatban megcsinálta a szám (Ez egy válasz surdapapa üzenetére (2007. 07. 16. hétfő 11:32), amit ide kattintva olvashatsz)

Tedd ide a kérésed! Ez a segítségkéréses topic!

de ha valamelyik nappalisnak megvan biztos lehetsz benne, h segít!