New, édesem! Hogy van a mókucink? Kezdenek már kibontakozni szuperképességei?




(a szöveg egész másról szól, nem kell figyelembe venni).

Jóéjszakát mindenkinek, majd holnap!

(Ez egy válasz X üzenetére (2007. 06. 09. szombat 21:22), amit ide kattintva olvashatsz)

Van egy honlap, ahol olyan képeslapok jelennek meg, amelyeket emberek névtelenül adnak fel és életük nagy titkait írják le bennük. Sok szomorú dolgot lehet itt olvasni. Az egyik képeslap hatására pedig újabb kérdés megfogalmazódott meg bennem.

Íme a képeslap:




(A jógaórán direkt rosszul csinálom a pózokat, hogy a tanár segítsen beállni a helyes pózba. Máskülönben soha senki nem érne hozzám. Hiányzik más ember érintése.)

Kérdés:

Mennyire igénylitek az érintést? Mennyire vagytok bújósak? Változott ez az idők folyamán?

Jó szórakozást Moncy! nehogy felszedjél valakit, a szűzességedre meg vigyázz!




(Ez egy válasz Moncy üzenetére (2007. 06. 09. szombat 18:44), amit ide kattintva olvashatsz)

Jó mulatást.... (Ez egy válasz Moncy üzenetére (2007. 06. 09. szombat 18:44), amit ide kattintva olvashatsz)

Szép estét Mindenkinek!

Elmentem hajat elereszteni

Ez a szmájli halálos...ülök kábán majd meglátwa
elkezdek mosolyogni...szó-szó elfáradtam ma...
Öregszem.... (Ez egy válasz X üzenetére (2007. 06. 09. szombat 18:39), amit ide kattintva olvashatsz)

Ja persze, mennél, a megrendelőket meg majd én elégítem ki. Kidolgoztad magad? Nyugodt légy ha én fiatal lennék, akkor én is bepakolnám a bőröndbe a családot, és illa berek. Most már hova menjek? Majd augusztusban a Wörthi tóhoz egy hétre, de visszajövünk..

(Ez egy válasz gazosgyuri üzenetére (2007. 06. 09. szombat 18:33), amit ide kattintva olvashatsz)

Szerintem is létezik a sors de
úgy gondolom több wariációt is kidob nekünk
egy témára a wálasztás rajtunk múlik....

Ha nm lennének a gyermekeim én már mennék is
ki külföldre....meddig bírnám??...nmtom....

Hasonló jókat kíwánok mint Moncy...

A gázos küldi majd de most ért haza és relaxál

még picit mert fáradt... (Ez egy válasz Moncy üzenetére (2007. 06. 09. szombat 18:03), amit ide kattintva olvashatsz)

Szép száj...nm mondom...szép fenék...

Jól tudod húzni a férfi embert... (Ez egy válasz X üzenetére (2007. 06. 09. szombat 10:29), amit ide kattintva olvashatsz)

Sok boldogságot, jó egészséget a kicsidnek szülinapján, nyomj az orcájára egy csókot a nevemben

(Ez egy válasz MmePrune üzenetére (2007. 06. 09. szombat 09:12), amit ide kattintva olvashatsz)

A Gázosnak is szól:
Valamit valamiért... (Ez egy válasz X üzenetére (2007. 06. 09. szombat 08:55), amit ide kattintva olvashatsz)

Áh, csak az eper teszi...
Meg tisztában vagyok vele, hogy mi mutat jól egy képen, és azt nagyjából meg tudom csinálni.

Szemtől szembe nagy csalódás lennék...

De ha nem jössz el a buliba, akkor legalább benned élhet egy kerek fenék - érzéki száj kép rólam
(Ez egy válasz X üzenetére (2007. 06. 09. szombat 13:18), amit ide kattintva olvashatsz)

Idáig is idekötött minden, nem akarok nagy szavakat használni, de inkább már nem vagyok kalandvágyó. A rugalmasságommal nincs még gond..
Elfeledtem mondani, hogy nagyon érzéki szád van, és ezt most kivételesen komoly!
(Ez egy válasz X üzenetére (2007. 06. 09. szombat 13:15), amit ide kattintva olvashatsz)

Most már azért nem, mert nagyon sok minden ideköt, vagy azért nem, mert már kevésbé vagy kalandvágyó és rugalmas?

Az én válaszaim:

Azt hiszem, hogy van valami sorsféle, de a döntéseink befolyásolják a dolgok menetét.

Én nem tudnék kimenni végleg külföldre, mert hiányoznának a rokonaim, barátaim. Amikor hosszabb ideig kint voltam - bármilyen jó volt is - nagyon vágytam haza egy idő után. El sem tudom képzelni, hogy úgy menjek el, hogy nem várhatom azt a percet, amikor újra itthon legyek.
(Ez egy válasz X üzenetére (2007. 06. 09. szombat 11:29), amit ide kattintva olvashatsz)

első kérdés:
Szerintem létezik, a sors meg van írva. Ha döntünk valamiben, /nagy dolgok/ az már borítékolva van, tudatalatt is úgy döntünk.
Példa: A 90-es években, mentünk a párommal a balcsira horgászni, valami már a bepakolásnál azt súgta, hogy ne menjek. Több jel is arra utalt, hogy nem kéne menni. Mégis elmentünk, a Balaton előtt 7 km-re, egy másik autós miatt összetörtem a 2 éves autómat, szerencsére kisebb zúzódásokkal megúsztuk. Utólag értelmezve sok jel arra mutatott, hogy ne menjünk.

második kérdés:
Ha fiatal lennék, bizonyára fel tudnám adni. Sokáig dolgoztam külföldön, nagyon jó körülmények között, de már két hónap után honvágyam volt. Fiatalkorban, tettrekészen egyértelműen igen. Ma már nem. (Ez egy válasz X üzenetére (2007. 06. 09. szombat 11:16), amit ide kattintva olvashatsz)

Második kérdés:

Fel tudnátok adni itthoni egész életeteket, hogy szűk családotokkal külföldre költözzetek végleg?

(Parának nem kell válaszolnia...)

Elgondolkodtató kérdés

Szerintetek létezik olyan, hogy SORS?

Van valahol egy előre megírt életutunk? Vagy az életünket saját döntéseinkkel alakítjuk és minden csak attól függ, mikor hogyan döntünk?