Nem azért keresik a fiatalabbat mert ott el tudják kápráztatni a partnert.Az ok ,hogy sok fiatal Nő szereti az erettebb férfiakat és szerintem ebben nincs semmi rossz 
(Ez egy válasz nöstényördög üzenetére (2008. 04. 01. kedd 08:52), amit ide kattintva olvashatsz)
(Ez egy válasz nöstényördög üzenetére (2008. 04. 01. kedd 08:52), amit ide kattintva olvashatsz)
2008. 04. 01. kedd 08:52
Mr. Enigma! Vannak igazságok amit irtál de attól hogy érzed a punciszagot még nem kell úton útfélen dugni mindenkivel!
De csak egy érdekesség ami feltünt nekem, csak akkor akar valaki félredugni és jön a kényszer, ha valami a jól működő kapcsolatában már nem működik, és sokkal könnyebb esetleg az ösztönökre fogni mint esetlegesen egy kisebb problémát megoldani. Vagy a másik elé állni és megmondani neki az igazságot!
Én nem vagyok vallásos és az egyházi tanok k...a nem érdekelnek. LEhet hogy az ember alapjaiban véve nem monogám és ezt így alakították ki de akkor aki így gondolkodik ne hülyítsen másokat! Keressen olyat magának aki hasonlóan vélekedik és akkor nem lenne annyi lelkiekben sérült ember, akit becsapnak és sororlhatnám.
A másik ami pl férfiakkal kapcs. feltünt mostanság - kapuzárási pánik 40-50 éves kor körül és nem a korabeli puncik után rohangál hanem a 20 évesek után, na ezt undorítónak tartom. 40 éves nőknek már nem felel meg mert nem tud talán annyit nyújtani mint amit kell?! 20 évest meg talán még el tud varázsolni a képességeivel?!
Na mindegy, lehethogy most egy kicsit idegesebb voltam a kelleténél és jobban magamra vettem mint kellett volna!
Tudod engem felháborít az emberi álszentség ezen formája is!
De csak egy érdekesség ami feltünt nekem, csak akkor akar valaki félredugni és jön a kényszer, ha valami a jól működő kapcsolatában már nem működik, és sokkal könnyebb esetleg az ösztönökre fogni mint esetlegesen egy kisebb problémát megoldani. Vagy a másik elé állni és megmondani neki az igazságot!
Én nem vagyok vallásos és az egyházi tanok k...a nem érdekelnek. LEhet hogy az ember alapjaiban véve nem monogám és ezt így alakították ki de akkor aki így gondolkodik ne hülyítsen másokat! Keressen olyat magának aki hasonlóan vélekedik és akkor nem lenne annyi lelkiekben sérült ember, akit becsapnak és sororlhatnám.
A másik ami pl férfiakkal kapcs. feltünt mostanság - kapuzárási pánik 40-50 éves kor körül és nem a korabeli puncik után rohangál hanem a 20 évesek után, na ezt undorítónak tartom. 40 éves nőknek már nem felel meg mert nem tud talán annyit nyújtani mint amit kell?! 20 évest meg talán még el tud varázsolni a képességeivel?!
Na mindegy, lehethogy most egy kicsit idegesebb voltam a kelleténél és jobban magamra vettem mint kellett volna!
Tudod engem felháborít az emberi álszentség ezen formája is!
GabF, nem tudom, lehet, egy kicsit bizarr ötlet: beszéljetek meg mindent a pároddal és ismerkedjél meg hármasban a "vetélytársaddal". S ha megy a dolog, szexeljetek hármasban. Ha klben rendes ember a pasas, vele is meg lehet mindent beszélni. S feltételezem, hogy neki is van párja, hozza magával őt is, beszéljetek meg mindent közösen és négyes is lehet a dologból. Szal, nem tudom, hátha. Meg kell próbálni, ha úgy gondolod.
Második bekezdésed.
Ezt is mondtam, nem? Lehet hogy egy másik topicban? :S Nem emlékszem. De ezt én is így gondolom.
Nézd az ösztön az ösztön. Hidd el nagyon erős. És attól mert valaki punciszagot érez, valóban nem kell félredugni. De a hűség az természetes, a félrelépés meg "utolsó rohadt görény". Ez az áltlaános nézet. Pedig fordítva kéne. Félrelép? Hát istenem ember ő is, mint mindenki más.
Hűséges? Na és itt lehetne értékelni, ha valaki képes ellenállni az ösztöneinek és leküzdeni a hormonok irányítását. Ellenbena hűséget valahogy a kutya nem értékeli, pedig egyre inkább ritka kincs ez a mai világban. Nézőpont és hozzáállás kérdése.
Namost a kapuzárási pánikról úgy írsz, mintha nőknél nem lenne meg ugyanez és 40-es nők nem hajtanának 20-as pasikra. Pedig ugyanúgy létező dolog. Ez természetes. Más kérdés, hogy egyedülálló e az illető, mert akkor az az ő dolga másra nem tartozik. Ha férjes/nős családos ember az már más probléma, ha fiatal csibéket (vagy "tenéyszbikákat") hajkurászik. De nem minden esetben húzódik az a háttérben, hogy ezzel akarja a pszichéjét rendbe rakni és azt alátámasztani magával szemben, hogy még fiatalok is buknak rá a hamvasbőrű szöszkék mellett. Ugyanis van aki túl a 40-en 50-en sem több fejben mondjuk mint 20.
Van egy nőismerősöm. 40 fölött van. És nagyon szeret velem beszélgetni, időt eltölteni. Jobban élvezi, mint a vele egykorúakkal. Mert fejben még egy bakfis lány a mai napig! Tisztára olyan, mintha valamelyik csoporttársammal vagy korombéli lánybarátommal beszélnék. Sőt van olyan velem egykorú lány aki fejben még idősebb is nála. Sőt én sem a korosztályommal találom meg a hangot. Szerencsére barátaim ugyanolyan nagyra nőtt rosszcsont gyerekek mint én, csak már dolgozunk, azaz ők, én még tanulok pár hetet.
Namármost van akinél ez motiválja a fiatalabbak ismeretségét. És akár 40 fölött is beüöthet valami és rájössz, hoyg te még gyerek vagy csak eddig elnyomtad, mert a nagy átlag az ún. egészséges felnőtt társadalom ezt várja el egy komoly érett felnőtt felelősségteljes férfitól nőtől. Pedig nekik is jogukban áll kölyöknek vagy kis csitrinek lenni. Attól még lehet jó szülő, vagy kiváló munkaerő. Ezért nem nézek furán a nagyobb korkülönbségű párokra bármilyen irányba legyen a különbség.
Igaz persze amit te mondasz. Önáltatásból ráhajtnak fiatal fiúkra lányokra, akik meg szépen élnek a lehetőséggel sőt akár ki is használják az illetőt (nem feltétlneül anyagilag). NA EZ az álszentség, a fentebbit véletlenül sem sorolnám oda.
De egy kényes kérdés: Miért háborít fel ennyire? Mi közöd más életéhez? Hanekik ez jó akkor semmi. Talán személyesen érint valamilyen formában? Vagy netán zavar hogy a korodbeli férfiak a lányuk korabeli lányokra hajtanak? A kérdések célja nem sértegetés, nem személyeskedés, és bár írásból ez nem derül ki, de nem támadó hangnemű a kérdés stílusa sokkal inkább érdeklődő és kíváncis, csak, hogy félreértés ne legyen. Felvetődött bennem pár kérdés hát nem álltam, meg hogy ne tegyem fel.
(Ez egy válasz nöstényördög üzenetére (2008. 04. 01. kedd 08:52), amit ide kattintva olvashatsz)
Ezt is mondtam, nem? Lehet hogy egy másik topicban? :S Nem emlékszem. De ezt én is így gondolom.
Nézd az ösztön az ösztön. Hidd el nagyon erős. És attól mert valaki punciszagot érez, valóban nem kell félredugni. De a hűség az természetes, a félrelépés meg "utolsó rohadt görény". Ez az áltlaános nézet. Pedig fordítva kéne. Félrelép? Hát istenem ember ő is, mint mindenki más.
Hűséges? Na és itt lehetne értékelni, ha valaki képes ellenállni az ösztöneinek és leküzdeni a hormonok irányítását. Ellenbena hűséget valahogy a kutya nem értékeli, pedig egyre inkább ritka kincs ez a mai világban. Nézőpont és hozzáállás kérdése.
Namost a kapuzárási pánikról úgy írsz, mintha nőknél nem lenne meg ugyanez és 40-es nők nem hajtanának 20-as pasikra. Pedig ugyanúgy létező dolog. Ez természetes. Más kérdés, hogy egyedülálló e az illető, mert akkor az az ő dolga másra nem tartozik. Ha férjes/nős családos ember az már más probléma, ha fiatal csibéket (vagy "tenéyszbikákat") hajkurászik. De nem minden esetben húzódik az a háttérben, hogy ezzel akarja a pszichéjét rendbe rakni és azt alátámasztani magával szemben, hogy még fiatalok is buknak rá a hamvasbőrű szöszkék mellett. Ugyanis van aki túl a 40-en 50-en sem több fejben mondjuk mint 20.
Van egy nőismerősöm. 40 fölött van. És nagyon szeret velem beszélgetni, időt eltölteni. Jobban élvezi, mint a vele egykorúakkal. Mert fejben még egy bakfis lány a mai napig! Tisztára olyan, mintha valamelyik csoporttársammal vagy korombéli lánybarátommal beszélnék. Sőt van olyan velem egykorú lány aki fejben még idősebb is nála. Sőt én sem a korosztályommal találom meg a hangot. Szerencsére barátaim ugyanolyan nagyra nőtt rosszcsont gyerekek mint én, csak már dolgozunk, azaz ők, én még tanulok pár hetet.
Namármost van akinél ez motiválja a fiatalabbak ismeretségét. És akár 40 fölött is beüöthet valami és rájössz, hoyg te még gyerek vagy csak eddig elnyomtad, mert a nagy átlag az ún. egészséges felnőtt társadalom ezt várja el egy komoly érett felnőtt felelősségteljes férfitól nőtől. Pedig nekik is jogukban áll kölyöknek vagy kis csitrinek lenni. Attól még lehet jó szülő, vagy kiváló munkaerő. Ezért nem nézek furán a nagyobb korkülönbségű párokra bármilyen irányba legyen a különbség.
Igaz persze amit te mondasz. Önáltatásból ráhajtnak fiatal fiúkra lányokra, akik meg szépen élnek a lehetőséggel sőt akár ki is használják az illetőt (nem feltétlneül anyagilag). NA EZ az álszentség, a fentebbit véletlenül sem sorolnám oda.
De egy kényes kérdés: Miért háborít fel ennyire? Mi közöd más életéhez? Hanekik ez jó akkor semmi. Talán személyesen érint valamilyen formában? Vagy netán zavar hogy a korodbeli férfiak a lányuk korabeli lányokra hajtanak? A kérdések célja nem sértegetés, nem személyeskedés, és bár írásból ez nem derül ki, de nem támadó hangnemű a kérdés stílusa sokkal inkább érdeklődő és kíváncis, csak, hogy félreértés ne legyen. Felvetődött bennem pár kérdés hát nem álltam, meg hogy ne tegyem fel.
(Ez egy válasz nöstényördög üzenetére (2008. 04. 01. kedd 08:52), amit ide kattintva olvashatsz)
2008. 04. 01. kedd 08:52
Mr. Enigma! Vannak igazságok amit irtál de attól hogy érzed a punciszagot még nem kell úton útfélen dugni mindenkivel!
De csak egy érdekesség ami feltünt nekem, csak akkor akar valaki félredugni és jön a kényszer, ha valami a jól működő kapcsolatában már nem működik, és sokkal könnyebb esetleg az ösztönökre fogni mint esetlegesen egy kisebb problémát megoldani. Vagy a másik elé állni és megmondani neki az igazságot!
Én nem vagyok vallásos és az egyházi tanok k...a nem érdekelnek. LEhet hogy az ember alapjaiban véve nem monogám és ezt így alakították ki de akkor aki így gondolkodik ne hülyítsen másokat! Keressen olyat magának aki hasonlóan vélekedik és akkor nem lenne annyi lelkiekben sérült ember, akit becsapnak és sororlhatnám.
A másik ami pl férfiakkal kapcs. feltünt mostanság - kapuzárási pánik 40-50 éves kor körül és nem a korabeli puncik után rohangál hanem a 20 évesek után, na ezt undorítónak tartom. 40 éves nőknek már nem felel meg mert nem tud talán annyit nyújtani mint amit kell?! 20 évest meg talán még el tud varázsolni a képességeivel?!
Na mindegy, lehethogy most egy kicsit idegesebb voltam a kelleténél és jobban magamra vettem mint kellett volna!
Tudod engem felháborít az emberi álszentség ezen formája is!
De csak egy érdekesség ami feltünt nekem, csak akkor akar valaki félredugni és jön a kényszer, ha valami a jól működő kapcsolatában már nem működik, és sokkal könnyebb esetleg az ösztönökre fogni mint esetlegesen egy kisebb problémát megoldani. Vagy a másik elé állni és megmondani neki az igazságot!
Én nem vagyok vallásos és az egyházi tanok k...a nem érdekelnek. LEhet hogy az ember alapjaiban véve nem monogám és ezt így alakították ki de akkor aki így gondolkodik ne hülyítsen másokat! Keressen olyat magának aki hasonlóan vélekedik és akkor nem lenne annyi lelkiekben sérült ember, akit becsapnak és sororlhatnám.
A másik ami pl férfiakkal kapcs. feltünt mostanság - kapuzárási pánik 40-50 éves kor körül és nem a korabeli puncik után rohangál hanem a 20 évesek után, na ezt undorítónak tartom. 40 éves nőknek már nem felel meg mert nem tud talán annyit nyújtani mint amit kell?! 20 évest meg talán még el tud varázsolni a képességeivel?!
Na mindegy, lehethogy most egy kicsit idegesebb voltam a kelleténél és jobban magamra vettem mint kellett volna!
Tudod engem felháborít az emberi álszentség ezen formája is!
Mr. Enigma! Vannak igazságok amit irtál de attól hogy érzed a punciszagot még nem kell úton útfélen dugni mindenkivel!
De csak egy érdekesség ami feltünt nekem, csak akkor akar valaki félredugni és jön a kényszer, ha valami a jól működő kapcsolatában már nem működik, és sokkal könnyebb esetleg az ösztönökre fogni mint esetlegesen egy kisebb problémát megoldani. Vagy a másik elé állni és megmondani neki az igazságot!
Én nem vagyok vallásos és az egyházi tanok k...a nem érdekelnek. LEhet hogy az ember alapjaiban véve nem monogám és ezt így alakították ki de akkor aki így gondolkodik ne hülyítsen másokat! Keressen olyat magának aki hasonlóan vélekedik és akkor nem lenne annyi lelkiekben sérült ember, akit becsapnak és sororlhatnám.
A másik ami pl férfiakkal kapcs. feltünt mostanság - kapuzárási pánik 40-50 éves kor körül és nem a korabeli puncik után rohangál hanem a 20 évesek után, na ezt undorítónak tartom. 40 éves nőknek már nem felel meg mert nem tud talán annyit nyújtani mint amit kell?! 20 évest meg talán még el tud varázsolni a képességeivel?!
Na mindegy, lehethogy most egy kicsit idegesebb voltam a kelleténél és jobban magamra vettem mint kellett volna!
Tudod engem felháborít az emberi álszentség ezen formája is!
De csak egy érdekesség ami feltünt nekem, csak akkor akar valaki félredugni és jön a kényszer, ha valami a jól működő kapcsolatában már nem működik, és sokkal könnyebb esetleg az ösztönökre fogni mint esetlegesen egy kisebb problémát megoldani. Vagy a másik elé állni és megmondani neki az igazságot!
Én nem vagyok vallásos és az egyházi tanok k...a nem érdekelnek. LEhet hogy az ember alapjaiban véve nem monogám és ezt így alakították ki de akkor aki így gondolkodik ne hülyítsen másokat! Keressen olyat magának aki hasonlóan vélekedik és akkor nem lenne annyi lelkiekben sérült ember, akit becsapnak és sororlhatnám.
A másik ami pl férfiakkal kapcs. feltünt mostanság - kapuzárási pánik 40-50 éves kor körül és nem a korabeli puncik után rohangál hanem a 20 évesek után, na ezt undorítónak tartom. 40 éves nőknek már nem felel meg mert nem tud talán annyit nyújtani mint amit kell?! 20 évest meg talán még el tud varázsolni a képességeivel?!
Na mindegy, lehethogy most egy kicsit idegesebb voltam a kelleténél és jobban magamra vettem mint kellett volna!
Tudod engem felháborít az emberi álszentség ezen formája is!
Természetesen mindent amit mondtál azokat is számításba vettem il veszek. Bár "elszalasztás" nem volt és alkalom sem volt hogy legyen másik lány, de egyenlőre nyitva tartom a szememet. És Köszönöm a jókívánságodat!
(Ez egy válasz MrEnigma üzenetére (2008. 03. 31. hétfő 19:55), amit ide kattintva olvashatsz)
2008. 03. 31. hétfő 19:55
Se vele se nélküle az nekem is megvolt.
Megértem, hidd el. Meg persze nem egy pár hónapos kapcsolatról beszélsz, érhető, hogy nem lépsz ki csak úgy, hanem tisztázni akarod, hogy merre hány méter meg megfontolod, meg akár még új esélyt is adsz. Ez mind mind érthető. Én személyszerint drukkolok, hogy a dolgok a számodra legkedvezőbben alakuljanak. De ha megengedsz mégegy belekottyantást. Eddigi leghosszabb kapcsolatom 3 év volt, aminek az első év végén kellett volna véget érnie. Utána még két év se vele se nélküle vajúdás, veszekedések féltékenykedések, huzavona, közben elszalasztottam 2 aranytálcán kíbálkozó lehetőséget, ráadásul, még szebbeket is ha már lehetek sekélyes aki a külsőségekre hajt. Egyszer engedtessék meg nekem. Szóval buktam két kiváló lányt, akikkel azóta sem találkoztam, mert nem baráti kör részei, hanem ismerkedés, aztán nem mertem tovább lépni, mert ugye van barátnőm. Így utólag bánom. azaz nem is, mert nem bánkódom még miattuk sem, szó nincs róla, lesz még jobb is, de azért a tudat, hogy ott volt a lehetőség, hogy összejöjjek mással, csak ki kellett volna lépnem nekem a kapcolatból és vállalni kellett volna a kockázatot, hogy lehet hogy az új "jelöltel" mégse megy. Na én a kényelemre szavaztam, hülye fejjel, meg a biztonságra, meg egyébkéntis. Na EZT a hibát NE kövesd el. Nálam mint mondtam kényelem volt egyrészt az indok, meg a megszokás. De amit eddig leírtál barátnődről éppen elég hogy óva intselek tőle. Lehet, idővel benő a feje lágya, de ne te légy az a balek aki mellett félrekefél és felnő. Tegye meg mással, akivel lehet, vagy kapjon észbe. Mert lehet hogy miatta meg egy hűséges, tán még jobb esetleges barátnőt szalaszthatsz el. EZT is vedd számításba amikor döntesz, hogy mi legyen.
És sok szerencsét!
Megértem, hidd el. Meg persze nem egy pár hónapos kapcsolatról beszélsz, érhető, hogy nem lépsz ki csak úgy, hanem tisztázni akarod, hogy merre hány méter meg megfontolod, meg akár még új esélyt is adsz. Ez mind mind érthető. Én személyszerint drukkolok, hogy a dolgok a számodra legkedvezőbben alakuljanak. De ha megengedsz mégegy belekottyantást. Eddigi leghosszabb kapcsolatom 3 év volt, aminek az első év végén kellett volna véget érnie. Utána még két év se vele se nélküle vajúdás, veszekedések féltékenykedések, huzavona, közben elszalasztottam 2 aranytálcán kíbálkozó lehetőséget, ráadásul, még szebbeket is ha már lehetek sekélyes aki a külsőségekre hajt. Egyszer engedtessék meg nekem. Szóval buktam két kiváló lányt, akikkel azóta sem találkoztam, mert nem baráti kör részei, hanem ismerkedés, aztán nem mertem tovább lépni, mert ugye van barátnőm. Így utólag bánom. azaz nem is, mert nem bánkódom még miattuk sem, szó nincs róla, lesz még jobb is, de azért a tudat, hogy ott volt a lehetőség, hogy összejöjjek mással, csak ki kellett volna lépnem nekem a kapcolatból és vállalni kellett volna a kockázatot, hogy lehet hogy az új "jelöltel" mégse megy. Na én a kényelemre szavaztam, hülye fejjel, meg a biztonságra, meg egyébkéntis. Na EZT a hibát NE kövesd el. Nálam mint mondtam kényelem volt egyrészt az indok, meg a megszokás. De amit eddig leírtál barátnődről éppen elég hogy óva intselek tőle. Lehet, idővel benő a feje lágya, de ne te légy az a balek aki mellett félrekefél és felnő. Tegye meg mással, akivel lehet, vagy kapjon észbe. Mert lehet hogy miatta meg egy hűséges, tán még jobb esetleges barátnőt szalaszthatsz el. EZT is vedd számításba amikor döntesz, hogy mi legyen.
És sok szerencsét!
Se vele se nélküle az nekem is megvolt.
Megértem, hidd el. Meg persze nem egy pár hónapos kapcsolatról beszélsz, érhető, hogy nem lépsz ki csak úgy, hanem tisztázni akarod, hogy merre hány méter meg megfontolod, meg akár még új esélyt is adsz. Ez mind mind érthető. Én személyszerint drukkolok, hogy a dolgok a számodra legkedvezőbben alakuljanak. De ha megengedsz mégegy belekottyantást. Eddigi leghosszabb kapcsolatom 3 év volt, aminek az első év végén kellett volna véget érnie. Utána még két év se vele se nélküle vajúdás, veszekedések féltékenykedések, huzavona, közben elszalasztottam 2 aranytálcán kíbálkozó lehetőséget, ráadásul, még szebbeket is ha már lehetek sekélyes aki a külsőségekre hajt. Egyszer engedtessék meg nekem. Szóval buktam két kiváló lányt, akikkel azóta sem találkoztam, mert nem baráti kör részei, hanem ismerkedés, aztán nem mertem tovább lépni, mert ugye van barátnőm. Így utólag bánom. azaz nem is, mert nem bánkódom még miattuk sem, szó nincs róla, lesz még jobb is, de azért a tudat, hogy ott volt a lehetőség, hogy összejöjjek mással, csak ki kellett volna lépnem nekem a kapcolatból és vállalni kellett volna a kockázatot, hogy lehet hogy az új "jelöltel" mégse megy. Na én a kényelemre szavaztam, hülye fejjel, meg a biztonságra, meg egyébkéntis. Na EZT a hibát NE kövesd el. Nálam mint mondtam kényelem volt egyrészt az indok, meg a megszokás. De amit eddig leírtál barátnődről éppen elég hogy óva intselek tőle. Lehet, idővel benő a feje lágya, de ne te légy az a balek aki mellett félrekefél és felnő. Tegye meg mással, akivel lehet, vagy kapjon észbe. Mert lehet hogy miatta meg egy hűséges, tán még jobb esetleges barátnőt szalaszthatsz el. EZT is vedd számításba amikor döntesz, hogy mi legyen.
És sok szerencsét! (Ez egy válasz GabF üzenetére (2008. 03. 31. hétfő 19:28), amit ide kattintva olvashatsz)
Megértem, hidd el. Meg persze nem egy pár hónapos kapcsolatról beszélsz, érhető, hogy nem lépsz ki csak úgy, hanem tisztázni akarod, hogy merre hány méter meg megfontolod, meg akár még új esélyt is adsz. Ez mind mind érthető. Én személyszerint drukkolok, hogy a dolgok a számodra legkedvezőbben alakuljanak. De ha megengedsz mégegy belekottyantást. Eddigi leghosszabb kapcsolatom 3 év volt, aminek az első év végén kellett volna véget érnie. Utána még két év se vele se nélküle vajúdás, veszekedések féltékenykedések, huzavona, közben elszalasztottam 2 aranytálcán kíbálkozó lehetőséget, ráadásul, még szebbeket is ha már lehetek sekélyes aki a külsőségekre hajt. Egyszer engedtessék meg nekem. Szóval buktam két kiváló lányt, akikkel azóta sem találkoztam, mert nem baráti kör részei, hanem ismerkedés, aztán nem mertem tovább lépni, mert ugye van barátnőm. Így utólag bánom. azaz nem is, mert nem bánkódom még miattuk sem, szó nincs róla, lesz még jobb is, de azért a tudat, hogy ott volt a lehetőség, hogy összejöjjek mással, csak ki kellett volna lépnem nekem a kapcolatból és vállalni kellett volna a kockázatot, hogy lehet hogy az új "jelöltel" mégse megy. Na én a kényelemre szavaztam, hülye fejjel, meg a biztonságra, meg egyébkéntis. Na EZT a hibát NE kövesd el. Nálam mint mondtam kényelem volt egyrészt az indok, meg a megszokás. De amit eddig leírtál barátnődről éppen elég hogy óva intselek tőle. Lehet, idővel benő a feje lágya, de ne te légy az a balek aki mellett félrekefél és felnő. Tegye meg mással, akivel lehet, vagy kapjon észbe. Mert lehet hogy miatta meg egy hűséges, tán még jobb esetleges barátnőt szalaszthatsz el. EZT is vedd számításba amikor döntesz, hogy mi legyen.
És sok szerencsét! (Ez egy válasz GabF üzenetére (2008. 03. 31. hétfő 19:28), amit ide kattintva olvashatsz)
2008. 03. 31. hétfő 19:28
Köszönöm mindenkinek a reagálását, ill véleményét azügyben amit én átéltem, én éreztem ill. leírtam.
micicica: amit mondtál, az alapján sajnos kétség kívül így érzem most magam.
viktor66, MrEnigma: Minden további nélkül egyetértek veletek és sajnos lehet hogy ez lenne a lehető legjobb megoldás, de van egy-két dolog ami tisztázatlan számomra. És ezeknek a végére akarok járni, amíg lehet. Nehéz lesz és nem könnyű, de majd meglátom mik lesznek a továbbiak. Azt azért nem mondtam meg még: Mielött evvel a pasassal legelőször találkozott volna, vagy a gondolat a találkozásukról felmerült volna, azelöttről úgy fogalmazott nekem hogy már tavaly elkezdődött benne egy olyan folyamat ami azt éreztette benne hogy kezdett kimenni belőle az irántam érzett szerelme. De nagyon, vagy szinte egyáltalán ezt nem mutatta. De magát a változást sem éreztem nálla, legalábbis azt nem hogy valamilyen ellenszenvve lenne, vagy egyszerűen mondta volna hogy mi az amin kellene változtatnunk. Tény, a párom is dilemmázik, lehet hogy amiatt hogy nem tud dönteni a mostani "helyzetről", vagyis kit válasszon. Merthát az ember (itt a párom szavait mondom) nem ad fel egy több mint 3 éves kapcsolatot egy pillanatnyi fellángolásért, csak akkor ha valami igen erős, igen nagy és mindent amit én adtam neki annál sokkal de sokkal több lenne. Mindenesetre, a pasasra visszatérve azt tudtam csak meg róla (egy ismerősömtől) hogy állítólag nagyon rendes és normális ember. "Némi" tiszteletem nekem is van iránta, mert egy-két üzenetváltási tapasztalatból azt szűröm ki (megjegyzem hogy sohasem beszéltem vele még) hogy addig nem is akar komolyabbat a páromtól amíg én mellette vagyok.
sniper007: megértelek téged is és átérzem ugyanazt amit te, nállam is az van ami nállad volt azzal a különbséggel hogy nem azt mondja hogy vele találkozik, hanem a barátnőivel, ill. a sógornőjével (őróla nem is beszéltem még) aki ráadásul falazik is neki. Hogy miért? Mert "sorstársak" lettek. A párom báttyja nem is tudja hogy az ő párja miket is művel. És pusztán az iránta, sógornője iránt, szülei és még a párom iránt érzett szeretet, kedvesség és tisztelet miatt nem mondtam el neki hogy mit is csinált. De amúgy sem mondanék el neki ilyent, mert nem vagyok "bemártós ". A bizalmam nekem sem 100%-os, de igyekszem azzá tenni. És az az egyetlen baj hogy a "remény" ami bennem él azt tart még ki mellette...egy ideig még.
Az igazság az hogy most olyan állapotban vagyunk hogy "se vele-se nélküle" -t érzek. Az utóbbi napok tapasztalata alapján kicsit úgy viselkedem vele ahogyan ő velem: azaz ha ő nem mond igazat, én sem fogok. Mert olyan ember vagyok hogy ahogyan viselkednek velem, én is úgy viselkedek velük. Lehet hogy aljas dolog, de nem hagynak más lehetőséget...
micicica: amit mondtál, az alapján sajnos kétség kívül így érzem most magam.
viktor66, MrEnigma: Minden további nélkül egyetértek veletek és sajnos lehet hogy ez lenne a lehető legjobb megoldás, de van egy-két dolog ami tisztázatlan számomra. És ezeknek a végére akarok járni, amíg lehet. Nehéz lesz és nem könnyű, de majd meglátom mik lesznek a továbbiak. Azt azért nem mondtam meg még: Mielött evvel a pasassal legelőször találkozott volna, vagy a gondolat a találkozásukról felmerült volna, azelöttről úgy fogalmazott nekem hogy már tavaly elkezdődött benne egy olyan folyamat ami azt éreztette benne hogy kezdett kimenni belőle az irántam érzett szerelme. De nagyon, vagy szinte egyáltalán ezt nem mutatta. De magát a változást sem éreztem nálla, legalábbis azt nem hogy valamilyen ellenszenvve lenne, vagy egyszerűen mondta volna hogy mi az amin kellene változtatnunk. Tény, a párom is dilemmázik, lehet hogy amiatt hogy nem tud dönteni a mostani "helyzetről", vagyis kit válasszon. Merthát az ember (itt a párom szavait mondom) nem ad fel egy több mint 3 éves kapcsolatot egy pillanatnyi fellángolásért, csak akkor ha valami igen erős, igen nagy és mindent amit én adtam neki annál sokkal de sokkal több lenne. Mindenesetre, a pasasra visszatérve azt tudtam csak meg róla (egy ismerősömtől) hogy állítólag nagyon rendes és normális ember. "Némi" tiszteletem nekem is van iránta, mert egy-két üzenetváltási tapasztalatból azt szűröm ki (megjegyzem hogy sohasem beszéltem vele még) hogy addig nem is akar komolyabbat a páromtól amíg én mellette vagyok.
sniper007: megértelek téged is és átérzem ugyanazt amit te, nállam is az van ami nállad volt azzal a különbséggel hogy nem azt mondja hogy vele találkozik, hanem a barátnőivel, ill. a sógornőjével (őróla nem is beszéltem még) aki ráadásul falazik is neki. Hogy miért? Mert "sorstársak" lettek. A párom báttyja nem is tudja hogy az ő párja miket is művel. És pusztán az iránta, sógornője iránt, szülei és még a párom iránt érzett szeretet, kedvesség és tisztelet miatt nem mondtam el neki hogy mit is csinált. De amúgy sem mondanék el neki ilyent, mert nem vagyok "bemártós ". A bizalmam nekem sem 100%-os, de igyekszem azzá tenni. És az az egyetlen baj hogy a "remény" ami bennem él azt tart még ki mellette...egy ideig még.
Az igazság az hogy most olyan állapotban vagyunk hogy "se vele-se nélküle" -t érzek. Az utóbbi napok tapasztalata alapján kicsit úgy viselkedem vele ahogyan ő velem: azaz ha ő nem mond igazat, én sem fogok. Mert olyan ember vagyok hogy ahogyan viselkednek velem, én is úgy viselkedek velük. Lehet hogy aljas dolog, de nem hagynak más lehetőséget...
Köszönöm mindenkinek a reagálását, ill véleményét azügyben amit én átéltem, én éreztem ill. leírtam.
micicica: amit mondtál, az alapján sajnos kétség kívül így érzem most magam.
viktor66, MrEnigma: Minden további nélkül egyetértek veletek és sajnos lehet hogy ez lenne a lehető legjobb megoldás, de van egy-két dolog ami tisztázatlan számomra. És ezeknek a végére akarok járni, amíg lehet. Nehéz lesz és nem könnyű, de majd meglátom mik lesznek a továbbiak. Azt azért nem mondtam meg még: Mielött evvel a pasassal legelőször találkozott volna, vagy a gondolat a találkozásukról felmerült volna, azelöttről úgy fogalmazott nekem hogy már tavaly elkezdődött benne egy olyan folyamat ami azt éreztette benne hogy kezdett kimenni belőle az irántam érzett szerelme. De nagyon, vagy szinte egyáltalán ezt nem mutatta. De magát a változást sem éreztem nálla, legalábbis azt nem hogy valamilyen ellenszenvve lenne, vagy egyszerűen mondta volna hogy mi az amin kellene változtatnunk. Tény, a párom is dilemmázik, lehet hogy amiatt hogy nem tud dönteni a mostani "helyzetről", vagyis kit válasszon. Merthát az ember (itt a párom szavait mondom) nem ad fel egy több mint 3 éves kapcsolatot egy pillanatnyi fellángolásért, csak akkor ha valami igen erős, igen nagy és mindent amit én adtam neki annál sokkal de sokkal több lenne. Mindenesetre, a pasasra visszatérve azt tudtam csak meg róla (egy ismerősömtől) hogy állítólag nagyon rendes és normális ember. "Némi" tiszteletem nekem is van iránta, mert egy-két üzenetváltási tapasztalatból azt szűröm ki (megjegyzem hogy sohasem beszéltem vele még) hogy addig nem is akar komolyabbat a páromtól amíg én mellette vagyok.
sniper007: megértelek téged is és átérzem ugyanazt amit te, nállam is az van ami nállad volt azzal a különbséggel hogy nem azt mondja hogy vele találkozik, hanem a barátnőivel, ill. a sógornőjével (őróla nem is beszéltem még) aki ráadásul falazik is neki. Hogy miért? Mert "sorstársak" lettek. A párom báttyja nem is tudja hogy az ő párja miket is művel. És pusztán az iránta, sógornője iránt, szülei és még a párom iránt érzett szeretet, kedvesség és tisztelet miatt nem mondtam el neki hogy mit is csinált. De amúgy sem mondanék el neki ilyent, mert nem vagyok "bemártós ". A bizalmam nekem sem 100%-os, de igyekszem azzá tenni. És az az egyetlen baj hogy a "remény" ami bennem él azt tart még ki mellette...egy ideig még.
Az igazság az hogy most olyan állapotban vagyunk hogy "se vele-se nélküle" -t érzek. Az utóbbi napok tapasztalata alapján kicsit úgy viselkedem vele ahogyan ő velem: azaz ha ő nem mond igazat, én sem fogok. Mert olyan ember vagyok hogy ahogyan viselkednek velem, én is úgy viselkedek velük. Lehet hogy aljas dolog, de nem hagynak más lehetőséget...
micicica: amit mondtál, az alapján sajnos kétség kívül így érzem most magam.
viktor66, MrEnigma: Minden további nélkül egyetértek veletek és sajnos lehet hogy ez lenne a lehető legjobb megoldás, de van egy-két dolog ami tisztázatlan számomra. És ezeknek a végére akarok járni, amíg lehet. Nehéz lesz és nem könnyű, de majd meglátom mik lesznek a továbbiak. Azt azért nem mondtam meg még: Mielött evvel a pasassal legelőször találkozott volna, vagy a gondolat a találkozásukról felmerült volna, azelöttről úgy fogalmazott nekem hogy már tavaly elkezdődött benne egy olyan folyamat ami azt éreztette benne hogy kezdett kimenni belőle az irántam érzett szerelme. De nagyon, vagy szinte egyáltalán ezt nem mutatta. De magát a változást sem éreztem nálla, legalábbis azt nem hogy valamilyen ellenszenvve lenne, vagy egyszerűen mondta volna hogy mi az amin kellene változtatnunk. Tény, a párom is dilemmázik, lehet hogy amiatt hogy nem tud dönteni a mostani "helyzetről", vagyis kit válasszon. Merthát az ember (itt a párom szavait mondom) nem ad fel egy több mint 3 éves kapcsolatot egy pillanatnyi fellángolásért, csak akkor ha valami igen erős, igen nagy és mindent amit én adtam neki annál sokkal de sokkal több lenne. Mindenesetre, a pasasra visszatérve azt tudtam csak meg róla (egy ismerősömtől) hogy állítólag nagyon rendes és normális ember. "Némi" tiszteletem nekem is van iránta, mert egy-két üzenetváltási tapasztalatból azt szűröm ki (megjegyzem hogy sohasem beszéltem vele még) hogy addig nem is akar komolyabbat a páromtól amíg én mellette vagyok.
sniper007: megértelek téged is és átérzem ugyanazt amit te, nállam is az van ami nállad volt azzal a különbséggel hogy nem azt mondja hogy vele találkozik, hanem a barátnőivel, ill. a sógornőjével (őróla nem is beszéltem még) aki ráadásul falazik is neki. Hogy miért? Mert "sorstársak" lettek. A párom báttyja nem is tudja hogy az ő párja miket is művel. És pusztán az iránta, sógornője iránt, szülei és még a párom iránt érzett szeretet, kedvesség és tisztelet miatt nem mondtam el neki hogy mit is csinált. De amúgy sem mondanék el neki ilyent, mert nem vagyok "bemártós ". A bizalmam nekem sem 100%-os, de igyekszem azzá tenni. És az az egyetlen baj hogy a "remény" ami bennem él azt tart még ki mellette...egy ideig még.
Az igazság az hogy most olyan állapotban vagyunk hogy "se vele-se nélküle" -t érzek. Az utóbbi napok tapasztalata alapján kicsit úgy viselkedem vele ahogyan ő velem: azaz ha ő nem mond igazat, én sem fogok. Mert olyan ember vagyok hogy ahogyan viselkednek velem, én is úgy viselkedek velük. Lehet hogy aljas dolog, de nem hagynak más lehetőséget...
Miért, akartál?
És.
Miért akartál?
Mármint félrelépni.
(Ez egy válasz X üzenetére (2008. 03. 28. péntek 21:52), amit ide kattintva olvashatsz)
És.
Miért akartál?
Mármint félrelépni.
(Ez egy válasz X üzenetére (2008. 03. 28. péntek 21:52), amit ide kattintva olvashatsz)
Törölt felhasználó (234018)
2008. 03. 28. péntek 21:52
Üdv. Titeket olvasva,már nem is akarok félrelépni... jesszum ,kijózanított itt egypár üzenet....
Üdv. Titeket olvasva,már nem is akarok félrelépni... jesszum ,kijózanított itt egypár üzenet....
Hasonló cipőm volr nekem is. Még most is érzem, hol szorított.
Rébuszok helyett: nemcsak benne nem tudtam megbízni azóta a nőkben úgy nagy általánosságban sem tudok megbízni. Ne akard magadnak a rosszat és addig lépj ki amíg még te magad rendben vagy.
Egyébkéntis egy igazán jó párkapcsolatban pont a párod a legjobb barátod. Legalábbis szerintem így kell lennie. Én legalábbis így érzem. Elvégre a barátaival szívesen van az ember, egy hulámhosszon van velük, és azzal akivel a nap majd minden óráját tölti együtt annak igazán JÓ barátnak kell lenni. Szerintem ITT kezdődik egy komoly, hosszútávra tervezhető párkapcsolat. Ha csak másnál talána megértést, barátságot is mondanám, hogy kezdj aggódni, de ha már le is fekszenek akkor vége. Lehet hogy a másikt hapsitól nem akar kapcsolatot, mert tényleg csak barátja, de csórikám gond nélkül tovább fogja dugni.
Rébuszok helyett: nemcsak benne nem tudtam megbízni azóta a nőkben úgy nagy általánosságban sem tudok megbízni. Ne akard magadnak a rosszat és addig lépj ki amíg még te magad rendben vagy.
Egyébkéntis egy igazán jó párkapcsolatban pont a párod a legjobb barátod. Legalábbis szerintem így kell lennie. Én legalábbis így érzem. Elvégre a barátaival szívesen van az ember, egy hulámhosszon van velük, és azzal akivel a nap majd minden óráját tölti együtt annak igazán JÓ barátnak kell lenni. Szerintem ITT kezdődik egy komoly, hosszútávra tervezhető párkapcsolat. Ha csak másnál talána megértést, barátságot is mondanám, hogy kezdj aggódni, de ha már le is fekszenek akkor vége. Lehet hogy a másikt hapsitól nem akar kapcsolatot, mert tényleg csak barátja, de csórikám gond nélkül tovább fogja dugni.
Hello GabF!
Tudom jól mit érzel!Én szintén áltéltem azt amiben benne vagy,csak annyi külömbséggel hogy én 2 évig voltam együtt a párommal.Nagyon jól megvoltunk addíg amíg nem ismerekedtt megy sráccal akivel összebarátkoztak.Ugyan az volt ami nálad is,hogy csak beszélgetés miatt találkoznak.De egy idő után már túl sokat találkoztak és ez kezdett nekem furcsa lenni.Miután rákérdeztem hogy akkor most mi van, azt vágta a fejemhez hogy féltékeny vagyok.De azért csak ott motoszkált hogy hátha csak leplezni akar valamit ezzel a szöveggel.Végülis kikderült hogy több van köztük mint barátság.Miután közöltem vele hogy nyugodtan szedheti a cuccát megígért fűt fát hogy nem fordul elő többet senkivel.De ez után már nem tudtam benne úgy bízni mint régen.És ha nincs a kapcsolatban bizalom akkor meghal a kapcsolat egy idő után.
Nehéz szívvel tudom csak azt tanácsolni mint a többiek,hogy hagyd ott,mert ezek szereint csak játszik az érzéseiddel.Tudom mennyire fog fájni mert nekem is fáj még 6 hónappal késöbb,de csak az lebegjen a szemed elött hogy találsz majd egy olyan csajt akiben megbízhatsz,szeretni fog,és csak érted fog élni. (Ez egy válasz GabF üzenetére (2008. 03. 27. csütörtök 17:37), amit ide kattintva olvashatsz)
Tudom jól mit érzel!Én szintén áltéltem azt amiben benne vagy,csak annyi külömbséggel hogy én 2 évig voltam együtt a párommal.Nagyon jól megvoltunk addíg amíg nem ismerekedtt megy sráccal akivel összebarátkoztak.Ugyan az volt ami nálad is,hogy csak beszélgetés miatt találkoznak.De egy idő után már túl sokat találkoztak és ez kezdett nekem furcsa lenni.Miután rákérdeztem hogy akkor most mi van, azt vágta a fejemhez hogy féltékeny vagyok.De azért csak ott motoszkált hogy hátha csak leplezni akar valamit ezzel a szöveggel.Végülis kikderült hogy több van köztük mint barátság.Miután közöltem vele hogy nyugodtan szedheti a cuccát megígért fűt fát hogy nem fordul elő többet senkivel.De ez után már nem tudtam benne úgy bízni mint régen.És ha nincs a kapcsolatban bizalom akkor meghal a kapcsolat egy idő után.
Nehéz szívvel tudom csak azt tanácsolni mint a többiek,hogy hagyd ott,mert ezek szereint csak játszik az érzéseiddel.Tudom mennyire fog fájni mert nekem is fáj még 6 hónappal késöbb,de csak az lebegjen a szemed elött hogy találsz majd egy olyan csajt akiben megbízhatsz,szeretni fog,és csak érted fog élni. (Ez egy válasz GabF üzenetére (2008. 03. 27. csütörtök 17:37), amit ide kattintva olvashatsz)
2008. 03. 27. csütörtök 17:37
Nem tudom hogy idemondjam-e, de saját magamban kicsit nehezen tudom tartani.
A kedvesem és én kicsivel több mint 3 éve vagyunk együtt, én harmónikusnak tartottam a kapcsolatunkat egészen február közepéig (pontosabban) Valentin napig). Részletekbe nem szeretnék nagyon belemenni, de a lényeg az hogy van egy pasas aki még a kapcsolatunk elöttről ismert talán fél éve, és ővele amolyan "baráti" viszonyban voltak. Itt úgy értem hogy a párom mindíg is vonzódott ehhez a férfihoz, saját belátása szerint. Amolyan "mumus" volt számomra, akitől féltettem, bár ő mindígis azt mondta hogy szeretne egyszer összefutni vele pusztán azért hogy "pofáraeshessen" és láthassa hogyan is néz ki a pasas. Igaz én sem vagyok szent, mert a kapcsolatunk elején nekem is volt egy számára "mumusa", de azt idejekorán lezártam, mert beláttam nekem a kedvesem kell! Csakhogy (nevezzetek nyugottan aljasnak amiért beleolvastam abba) a sógornőjével folytatott internetes beszélgetésekből amiket elolvastam azon a bizonyos februári napon az derült ki hogy találkoztak 1.* beszélgetés céljából és szimpatikusak voltak egymásnak, aztán találkoztak 2.* és ott már sajnos "más" is történt. Mikor két nappal később kérdőre vontam ezt azt válaszolta, pusztán a kiváncsiság hajtotta arra hogy milyen lehet más érzéseket megtapasztalni ezért nem tekinti ezt megcsalásnak (én voltam az első barátja), és hogy ez nem ellenem irányult, + hogy nem érez iránta mást mint barátságot. Ezek után már kevésbbé tudtam megbízni benne, de próbálkoztam...de eredménytelenül. Ugyanis továbbra is összefut vele mint beszélgetés céljából és egyszer megtudtam hogy megint lefeküdt vele. Ez nállam már túl megy a "nem megcsaláson". És azt tapasztalom a háttérben hogy ő többet akar tőle mint tőlem, de azt is tapasztalom hogy nem nagyon akar az a pasas tőle túl komolyat, vagyis lehet hogy csak "unaloműzőként" van vele, de hol nem, hol igen. Úgyhogy számomra ő már megcsalt engem, és egyáltalán nem őszinte, vagy csak részben az velem. Az egyetlenegy dolog tart még amellett ki hogy vele maradjak az az, hogy még mindíg szeretem őt! De lassan ez sem marad meg, ha nem változtat magán.
Csak ennyit akartam mondani.
A kedvesem és én kicsivel több mint 3 éve vagyunk együtt, én harmónikusnak tartottam a kapcsolatunkat egészen február közepéig (pontosabban) Valentin napig). Részletekbe nem szeretnék nagyon belemenni, de a lényeg az hogy van egy pasas aki még a kapcsolatunk elöttről ismert talán fél éve, és ővele amolyan "baráti" viszonyban voltak. Itt úgy értem hogy a párom mindíg is vonzódott ehhez a férfihoz, saját belátása szerint. Amolyan "mumus" volt számomra, akitől féltettem, bár ő mindígis azt mondta hogy szeretne egyszer összefutni vele pusztán azért hogy "pofáraeshessen" és láthassa hogyan is néz ki a pasas. Igaz én sem vagyok szent, mert a kapcsolatunk elején nekem is volt egy számára "mumusa", de azt idejekorán lezártam, mert beláttam nekem a kedvesem kell! Csakhogy (nevezzetek nyugottan aljasnak amiért beleolvastam abba) a sógornőjével folytatott internetes beszélgetésekből amiket elolvastam azon a bizonyos februári napon az derült ki hogy találkoztak 1.* beszélgetés céljából és szimpatikusak voltak egymásnak, aztán találkoztak 2.* és ott már sajnos "más" is történt. Mikor két nappal később kérdőre vontam ezt azt válaszolta, pusztán a kiváncsiság hajtotta arra hogy milyen lehet más érzéseket megtapasztalni ezért nem tekinti ezt megcsalásnak (én voltam az első barátja), és hogy ez nem ellenem irányult, + hogy nem érez iránta mást mint barátságot. Ezek után már kevésbbé tudtam megbízni benne, de próbálkoztam...de eredménytelenül. Ugyanis továbbra is összefut vele mint beszélgetés céljából és egyszer megtudtam hogy megint lefeküdt vele. Ez nállam már túl megy a "nem megcsaláson". És azt tapasztalom a háttérben hogy ő többet akar tőle mint tőlem, de azt is tapasztalom hogy nem nagyon akar az a pasas tőle túl komolyat, vagyis lehet hogy csak "unaloműzőként" van vele, de hol nem, hol igen. Úgyhogy számomra ő már megcsalt engem, és egyáltalán nem őszinte, vagy csak részben az velem. Az egyetlenegy dolog tart még amellett ki hogy vele maradjak az az, hogy még mindíg szeretem őt! De lassan ez sem marad meg, ha nem változtat magán.
Csak ennyit akartam mondani.
Nőstényördög:
Az ösztönök a hormonok igenis bár nem kellő indok, de jó alapja a magyarázatnak a megcsalásra.
Gondolj bele a természet azt akarja elérni minden állatnál, hogy szaporodjon. Mivel éred ezt el? Ha a szaporodás vágya mindennél erősebb. Egy vegyianyaggal harcolsz ami közvetlen az agyadba tolul. Kinek kinek mennyi. Ennyi a különbség, de attól még igencsak befolyásolja az embert. És ennek semmi köze civilizációhoz kultúrához stb stb. A hormonok, dolgoznak és erősek. Ez van.
A nőkben ugyanúgy mit a férfiakban. A nők is akarnak szaporodni és egynél több férfival, hoyg változatos génállományú utódai legyenek. De a férfiakban mérföldekkel erősebb ez az ösztön. Ezért akarunk minden puncit megdugni. Lehet álszenteskedni, hogy "Én nem én nem olyan férfi vagyok...", de minden pasiban OTT motoszkál, hogy ha punci szagot érez, megdugná. Ennyi
Az más kérdés, hogy ha valaki tudja magáról, hogy nem tud ellenállni a friss husinak az ne kezdjen komoly kapcsolatot, vagy olyannal kezdjen aki ezt tolerálja vagy maga is szívesen megy félre, azaz nyitott kapcsolat. Na ITT kezdődik el a kultúra és civilizáció, hogy belátom, hogy milyen vagyok és tisztelem e a másika annyira, hogy ha tudom, hogy milyen vagyok, inkább elmondom megbeszélem vele, még akkoris ha ez a kapcsoalt végéhez vezet.
Ez a civilizáció, nem az, hogy az évezredek alatt ránk erőltetett hülyeséget, hogy egy nő egy férfi egy pár, aztán holtodiglan és holtomiglan. Aztán nézd meg hány tönkrement kapcsoalt van.
Persze én is monogám vagyok és hűséges és ne csaljon meg és én legyek az egyetlen, mert így lettem nevelve ezt már belém plántálták és ha akarom sem tudom leküzdeni, hogy ne így legyen, mert mélyen el van ültetve bennem, de tisztában vagyok a biológiával is. Innentől csak intelligencia kérdése.
Egyébként meg gondolj csak bele rómában görögöknél sokkal szabadabban éltek. Elfogadott folt a bi-, és homoszexualitás is, mindkét nem részéről. Igaz háremet ők már nem nagyon tartottak, de a kereszténység az amiben kiteljesedett.
Mert a szex a paráznaság Isten ellen való, bűnös dolog, szégyelld magad ha szexelni akarsz, az egy tisztátalan dolog, fujj.
Eredmény? Vallásos emberünk ha más nőre néz, meg akar felelni a keresztény "törvényeknek" (megjegyzem: ÖKÖRSÉGEKENK!), akkor egyből bűntudata ébred. És ez a kulcs, a bűntudat. Ezen keresztül tudták a papok megfogni az embert gynásra, adakozásra bírni, és ezzel tudták irányítani. A bűntudat. Persze a szex csak egy, de az egyik legszignifikánsabb.
Hogy lett több ősi termékenység istenből gonosz, a Sátán megtestesülése a keresztény dogma szerint? Akiknek szerepe csak annyi, hogy imádkoztak hozzájuk, áldozatot mutattak be a gyermekáldás, a jószág és a termények gyarapdoása érdekében. Nem gonosz, poonthogy jó istenek voltak ezek. De a termékenység a szaporodás egyenlő szex, és egyből lehet fenyegetni az újdonsült híveket. Persze az iszlám sem kultiválja a házasságtörést és több mai vallás is érdekesen kezeli a szexet. Vajh miért? Ezen gondolkozz el előbb. (Ez egy válasz nöstényördög üzenetére (2008. 03. 26. szerda 17:03), amit ide kattintva olvashatsz)
Az ösztönök a hormonok igenis bár nem kellő indok, de jó alapja a magyarázatnak a megcsalásra.
Gondolj bele a természet azt akarja elérni minden állatnál, hogy szaporodjon. Mivel éred ezt el? Ha a szaporodás vágya mindennél erősebb. Egy vegyianyaggal harcolsz ami közvetlen az agyadba tolul. Kinek kinek mennyi. Ennyi a különbség, de attól még igencsak befolyásolja az embert. És ennek semmi köze civilizációhoz kultúrához stb stb. A hormonok, dolgoznak és erősek. Ez van.
A nőkben ugyanúgy mit a férfiakban. A nők is akarnak szaporodni és egynél több férfival, hoyg változatos génállományú utódai legyenek. De a férfiakban mérföldekkel erősebb ez az ösztön. Ezért akarunk minden puncit megdugni. Lehet álszenteskedni, hogy "Én nem én nem olyan férfi vagyok...", de minden pasiban OTT motoszkál, hogy ha punci szagot érez, megdugná. Ennyi
Az más kérdés, hogy ha valaki tudja magáról, hogy nem tud ellenállni a friss husinak az ne kezdjen komoly kapcsolatot, vagy olyannal kezdjen aki ezt tolerálja vagy maga is szívesen megy félre, azaz nyitott kapcsolat. Na ITT kezdődik el a kultúra és civilizáció, hogy belátom, hogy milyen vagyok és tisztelem e a másika annyira, hogy ha tudom, hogy milyen vagyok, inkább elmondom megbeszélem vele, még akkoris ha ez a kapcsoalt végéhez vezet.
Ez a civilizáció, nem az, hogy az évezredek alatt ránk erőltetett hülyeséget, hogy egy nő egy férfi egy pár, aztán holtodiglan és holtomiglan. Aztán nézd meg hány tönkrement kapcsoalt van.
Persze én is monogám vagyok és hűséges és ne csaljon meg és én legyek az egyetlen, mert így lettem nevelve ezt már belém plántálták és ha akarom sem tudom leküzdeni, hogy ne így legyen, mert mélyen el van ültetve bennem, de tisztában vagyok a biológiával is. Innentől csak intelligencia kérdése.
Egyébként meg gondolj csak bele rómában görögöknél sokkal szabadabban éltek. Elfogadott folt a bi-, és homoszexualitás is, mindkét nem részéről. Igaz háremet ők már nem nagyon tartottak, de a kereszténység az amiben kiteljesedett.
Mert a szex a paráznaság Isten ellen való, bűnös dolog, szégyelld magad ha szexelni akarsz, az egy tisztátalan dolog, fujj.
Eredmény? Vallásos emberünk ha más nőre néz, meg akar felelni a keresztény "törvényeknek" (megjegyzem: ÖKÖRSÉGEKENK!), akkor egyből bűntudata ébred. És ez a kulcs, a bűntudat. Ezen keresztül tudták a papok megfogni az embert gynásra, adakozásra bírni, és ezzel tudták irányítani. A bűntudat. Persze a szex csak egy, de az egyik legszignifikánsabb.
Hogy lett több ősi termékenység istenből gonosz, a Sátán megtestesülése a keresztény dogma szerint? Akiknek szerepe csak annyi, hogy imádkoztak hozzájuk, áldozatot mutattak be a gyermekáldás, a jószág és a termények gyarapdoása érdekében. Nem gonosz, poonthogy jó istenek voltak ezek. De a termékenység a szaporodás egyenlő szex, és egyből lehet fenyegetni az újdonsült híveket. Persze az iszlám sem kultiválja a házasságtörést és több mai vallás is érdekesen kezeli a szexet. Vajh miért? Ezen gondolkozz el előbb. (Ez egy válasz nöstényördög üzenetére (2008. 03. 26. szerda 17:03), amit ide kattintva olvashatsz)
2008. 03. 26. szerda 17:03
A hűségről és őszinteségről: nálam ez az alapja mindennek. Furcsán hallgatom, olvasom azokat akik megcsalják a párjukat. A pasik hivatkoznak minden féle ösztönre stb. DE véleményem az hogy ha nem akarja megbántani, megalázni a másikat akkor nem teszi meg, ha meg igen nincs miről beszélni.
ja a másik csak egy szexre kellett, miért nem szexel egy jót az aktuális párjával, ja vagy az nem jó akkor minek él párkapcsolatban, minek tart barátnőt?! ja hogy legyen ki mos, főz, takarít rá - tartson bejárónőt!
De hozzá teszem azokat a nőket is lenézem akik hozzá mennek egy pasihoz akinek van pénze utána meg az utca, vagy város összes hímtagját végig járják. Egye meg amit főzöt címszóval vállalja fel azt akit választott ilyen olyan alapon, vagy az már nem kóser?!
Lehet hogy kicsit nyers voltam de a mai magyar viszonyokat nem értem és nem is akarom megérteni, mi szerint az a divat hogy mindenki mindenkivel és az a menő ha szeretőt tart meg mindenkivel összeszűri a levet, bocsánat...
ja a másik csak egy szexre kellett, miért nem szexel egy jót az aktuális párjával, ja vagy az nem jó akkor minek él párkapcsolatban, minek tart barátnőt?! ja hogy legyen ki mos, főz, takarít rá - tartson bejárónőt!
De hozzá teszem azokat a nőket is lenézem akik hozzá mennek egy pasihoz akinek van pénze utána meg az utca, vagy város összes hímtagját végig járják. Egye meg amit főzöt címszóval vállalja fel azt akit választott ilyen olyan alapon, vagy az már nem kóser?!
Lehet hogy kicsit nyers voltam de a mai magyar viszonyokat nem értem és nem is akarom megérteni, mi szerint az a divat hogy mindenki mindenkivel és az a menő ha szeretőt tart meg mindenkivel összeszűri a levet, bocsánat...
Ahogy mondod:S
Ne haragudj, hoyg erélyes leszek, de állj már a tökeidre ember és hajtsd el a francba ezt a lukat!!!
Nekem is volt egy ilyen balesetem. Ráadásul az pont három évig tartott. Tudom, hoyg nem könnyű lépni, de ha képes a képedbe mosni, hogy ez "csak kíváncsiság" és ha az is biztos, hoyg tőle akarna többet, akkor dobd ki. Így most két pályára játszik. Ha vele ö9sszejön eldob. HA nem akkor meg visszajön és ha elég láma vagy még visszais fogadod. Aztán jön majd egy újabb kan aki belemaszatol a barátnődbe, aztán ha bejön a csajnak megint eljátsza veled hátha vele összejön. Gerinctelen, úgyhogy lépj a francba tőle.
Másegyebet nem kívánnék, mint erőt a szakításhoz! Ne hagyd hogy megalázzon.
(Ez egy válasz GabF üzenetére (2008. 03. 27. csütörtök 17:37), amit ide kattintva olvashatsz)
Nekem is volt egy ilyen balesetem. Ráadásul az pont három évig tartott. Tudom, hoyg nem könnyű lépni, de ha képes a képedbe mosni, hogy ez "csak kíváncsiság" és ha az is biztos, hoyg tőle akarna többet, akkor dobd ki. Így most két pályára játszik. Ha vele ö9sszejön eldob. HA nem akkor meg visszajön és ha elég láma vagy még visszais fogadod. Aztán jön majd egy újabb kan aki belemaszatol a barátnődbe, aztán ha bejön a csajnak megint eljátsza veled hátha vele összejön. Gerinctelen, úgyhogy lépj a francba tőle.
Másegyebet nem kívánnék, mint erőt a szakításhoz! Ne hagyd hogy megalázzon.
(Ez egy válasz GabF üzenetére (2008. 03. 27. csütörtök 17:37), amit ide kattintva olvashatsz)
2008. 03. 27. csütörtök 17:37
Nem tudom hogy idemondjam-e, de saját magamban kicsit nehezen tudom tartani.
A kedvesem és én kicsivel több mint 3 éve vagyunk együtt, én harmónikusnak tartottam a kapcsolatunkat egészen február közepéig (pontosabban) Valentin napig). Részletekbe nem szeretnék nagyon belemenni, de a lényeg az hogy van egy pasas aki még a kapcsolatunk elöttről ismert talán fél éve, és ővele amolyan "baráti" viszonyban voltak. Itt úgy értem hogy a párom mindíg is vonzódott ehhez a férfihoz, saját belátása szerint. Amolyan "mumus" volt számomra, akitől féltettem, bár ő mindígis azt mondta hogy szeretne egyszer összefutni vele pusztán azért hogy "pofáraeshessen" és láthassa hogyan is néz ki a pasas. Igaz én sem vagyok szent, mert a kapcsolatunk elején nekem is volt egy számára "mumusa", de azt idejekorán lezártam, mert beláttam nekem a kedvesem kell! Csakhogy (nevezzetek nyugottan aljasnak amiért beleolvastam abba) a sógornőjével folytatott internetes beszélgetésekből amiket elolvastam azon a bizonyos februári napon az derült ki hogy találkoztak 1.* beszélgetés céljából és szimpatikusak voltak egymásnak, aztán találkoztak 2.* és ott már sajnos "más" is történt. Mikor két nappal később kérdőre vontam ezt azt válaszolta, pusztán a kiváncsiság hajtotta arra hogy milyen lehet más érzéseket megtapasztalni ezért nem tekinti ezt megcsalásnak (én voltam az első barátja), és hogy ez nem ellenem irányult, + hogy nem érez iránta mást mint barátságot. Ezek után már kevésbbé tudtam megbízni benne, de próbálkoztam...de eredménytelenül. Ugyanis továbbra is összefut vele mint beszélgetés céljából és egyszer megtudtam hogy megint lefeküdt vele. Ez nállam már túl megy a "nem megcsaláson". És azt tapasztalom a háttérben hogy ő többet akar tőle mint tőlem, de azt is tapasztalom hogy nem nagyon akar az a pasas tőle túl komolyat, vagyis lehet hogy csak "unaloműzőként" van vele, de hol nem, hol igen. Úgyhogy számomra ő már megcsalt engem, és egyáltalán nem őszinte, vagy csak részben az velem. Az egyetlenegy dolog tart még amellett ki hogy vele maradjak az az, hogy még mindíg szeretem őt! De lassan ez sem marad meg, ha nem változtat magán.
Csak ennyit akartam mondani.
A kedvesem és én kicsivel több mint 3 éve vagyunk együtt, én harmónikusnak tartottam a kapcsolatunkat egészen február közepéig (pontosabban) Valentin napig). Részletekbe nem szeretnék nagyon belemenni, de a lényeg az hogy van egy pasas aki még a kapcsolatunk elöttről ismert talán fél éve, és ővele amolyan "baráti" viszonyban voltak. Itt úgy értem hogy a párom mindíg is vonzódott ehhez a férfihoz, saját belátása szerint. Amolyan "mumus" volt számomra, akitől féltettem, bár ő mindígis azt mondta hogy szeretne egyszer összefutni vele pusztán azért hogy "pofáraeshessen" és láthassa hogyan is néz ki a pasas. Igaz én sem vagyok szent, mert a kapcsolatunk elején nekem is volt egy számára "mumusa", de azt idejekorán lezártam, mert beláttam nekem a kedvesem kell! Csakhogy (nevezzetek nyugottan aljasnak amiért beleolvastam abba) a sógornőjével folytatott internetes beszélgetésekből amiket elolvastam azon a bizonyos februári napon az derült ki hogy találkoztak 1.* beszélgetés céljából és szimpatikusak voltak egymásnak, aztán találkoztak 2.* és ott már sajnos "más" is történt. Mikor két nappal később kérdőre vontam ezt azt válaszolta, pusztán a kiváncsiság hajtotta arra hogy milyen lehet más érzéseket megtapasztalni ezért nem tekinti ezt megcsalásnak (én voltam az első barátja), és hogy ez nem ellenem irányult, + hogy nem érez iránta mást mint barátságot. Ezek után már kevésbbé tudtam megbízni benne, de próbálkoztam...de eredménytelenül. Ugyanis továbbra is összefut vele mint beszélgetés céljából és egyszer megtudtam hogy megint lefeküdt vele. Ez nállam már túl megy a "nem megcsaláson". És azt tapasztalom a háttérben hogy ő többet akar tőle mint tőlem, de azt is tapasztalom hogy nem nagyon akar az a pasas tőle túl komolyat, vagyis lehet hogy csak "unaloműzőként" van vele, de hol nem, hol igen. Úgyhogy számomra ő már megcsalt engem, és egyáltalán nem őszinte, vagy csak részben az velem. Az egyetlenegy dolog tart még amellett ki hogy vele maradjak az az, hogy még mindíg szeretem őt! De lassan ez sem marad meg, ha nem változtat magán.
Csak ennyit akartam mondani.
MrEnigma összehozhatnál ezekkel az análszexet kedvelő lányismerőseiddel
GabF ne haragudj a durva mgfogalmazásomért,de én úgy elhajatnám a ribancot mint a sicc.3 éve a szerelmed és nem elég,hogy megcsal még a pofádba is vágja ráadásul nuku bűntudat nélkül mintha ez természetes dolog lenne?Légy férfi a talapdon és hajtsd el a francba ha neki más farka kell,te meg mutasd meg neki,hogy igenis kellesz te másnak is kezdj el csajozni!Tudom ezt könnyű mondani és,hogy szerelmes vagy belé és ez fáj meg kikészít,de ne hagyd magad,mert a végén elemészt a fájdalom,most lépj még nem késő!Sok sikert!
Te - akárhogyis - a második lettél.
(Ez egy válasz GabF üzenetére (2008. 03. 27. csütörtök 17:37), amit ide kattintva olvashatsz)
2008. 03. 27. csütörtök 17:37
Nem tudom hogy idemondjam-e, de saját magamban kicsit nehezen tudom tartani.
A kedvesem és én kicsivel több mint 3 éve vagyunk együtt, én harmónikusnak tartottam a kapcsolatunkat egészen február közepéig (pontosabban) Valentin napig). Részletekbe nem szeretnék nagyon belemenni, de a lényeg az hogy van egy pasas aki még a kapcsolatunk elöttről ismert talán fél éve, és ővele amolyan "baráti" viszonyban voltak. Itt úgy értem hogy a párom mindíg is vonzódott ehhez a férfihoz, saját belátása szerint. Amolyan "mumus" volt számomra, akitől féltettem, bár ő mindígis azt mondta hogy szeretne egyszer összefutni vele pusztán azért hogy "pofáraeshessen" és láthassa hogyan is néz ki a pasas. Igaz én sem vagyok szent, mert a kapcsolatunk elején nekem is volt egy számára "mumusa", de azt idejekorán lezártam, mert beláttam nekem a kedvesem kell! Csakhogy (nevezzetek nyugottan aljasnak amiért beleolvastam abba) a sógornőjével folytatott internetes beszélgetésekből amiket elolvastam azon a bizonyos februári napon az derült ki hogy találkoztak 1.* beszélgetés céljából és szimpatikusak voltak egymásnak, aztán találkoztak 2.* és ott már sajnos "más" is történt. Mikor két nappal később kérdőre vontam ezt azt válaszolta, pusztán a kiváncsiság hajtotta arra hogy milyen lehet más érzéseket megtapasztalni ezért nem tekinti ezt megcsalásnak (én voltam az első barátja), és hogy ez nem ellenem irányult, + hogy nem érez iránta mást mint barátságot. Ezek után már kevésbbé tudtam megbízni benne, de próbálkoztam...de eredménytelenül. Ugyanis továbbra is összefut vele mint beszélgetés céljából és egyszer megtudtam hogy megint lefeküdt vele. Ez nállam már túl megy a "nem megcsaláson". És azt tapasztalom a háttérben hogy ő többet akar tőle mint tőlem, de azt is tapasztalom hogy nem nagyon akar az a pasas tőle túl komolyat, vagyis lehet hogy csak "unaloműzőként" van vele, de hol nem, hol igen. Úgyhogy számomra ő már megcsalt engem, és egyáltalán nem őszinte, vagy csak részben az velem. Az egyetlenegy dolog tart még amellett ki hogy vele maradjak az az, hogy még mindíg szeretem őt! De lassan ez sem marad meg, ha nem változtat magán.
Csak ennyit akartam mondani.
A kedvesem és én kicsivel több mint 3 éve vagyunk együtt, én harmónikusnak tartottam a kapcsolatunkat egészen február közepéig (pontosabban) Valentin napig). Részletekbe nem szeretnék nagyon belemenni, de a lényeg az hogy van egy pasas aki még a kapcsolatunk elöttről ismert talán fél éve, és ővele amolyan "baráti" viszonyban voltak. Itt úgy értem hogy a párom mindíg is vonzódott ehhez a férfihoz, saját belátása szerint. Amolyan "mumus" volt számomra, akitől féltettem, bár ő mindígis azt mondta hogy szeretne egyszer összefutni vele pusztán azért hogy "pofáraeshessen" és láthassa hogyan is néz ki a pasas. Igaz én sem vagyok szent, mert a kapcsolatunk elején nekem is volt egy számára "mumusa", de azt idejekorán lezártam, mert beláttam nekem a kedvesem kell! Csakhogy (nevezzetek nyugottan aljasnak amiért beleolvastam abba) a sógornőjével folytatott internetes beszélgetésekből amiket elolvastam azon a bizonyos februári napon az derült ki hogy találkoztak 1.* beszélgetés céljából és szimpatikusak voltak egymásnak, aztán találkoztak 2.* és ott már sajnos "más" is történt. Mikor két nappal később kérdőre vontam ezt azt válaszolta, pusztán a kiváncsiság hajtotta arra hogy milyen lehet más érzéseket megtapasztalni ezért nem tekinti ezt megcsalásnak (én voltam az első barátja), és hogy ez nem ellenem irányult, + hogy nem érez iránta mást mint barátságot. Ezek után már kevésbbé tudtam megbízni benne, de próbálkoztam...de eredménytelenül. Ugyanis továbbra is összefut vele mint beszélgetés céljából és egyszer megtudtam hogy megint lefeküdt vele. Ez nállam már túl megy a "nem megcsaláson". És azt tapasztalom a háttérben hogy ő többet akar tőle mint tőlem, de azt is tapasztalom hogy nem nagyon akar az a pasas tőle túl komolyat, vagyis lehet hogy csak "unaloműzőként" van vele, de hol nem, hol igen. Úgyhogy számomra ő már megcsalt engem, és egyáltalán nem őszinte, vagy csak részben az velem. Az egyetlenegy dolog tart még amellett ki hogy vele maradjak az az, hogy még mindíg szeretem őt! De lassan ez sem marad meg, ha nem változtat magán.
Csak ennyit akartam mondani.
Én a te helyedben már léptem volna. Ne várd meg míg dob azért a másikért. Neki nagyon kényelmes ez a dolog, mivel a másik nem akar tőle semmit csak... és te hozzád mindig oda tud bújni. Én nem lennék ez a helyedben. De ez csak az én véleményem, te tudod, a te életed...
Nem tudom hogy idemondjam-e, de saját magamban kicsit nehezen tudom tartani.
A kedvesem és én kicsivel több mint 3 éve vagyunk együtt, én harmónikusnak tartottam a kapcsolatunkat egészen február közepéig (pontosabban) Valentin napig). Részletekbe nem szeretnék nagyon belemenni, de a lényeg az hogy van egy pasas aki még a kapcsolatunk elöttről ismert talán fél éve, és ővele amolyan "baráti" viszonyban voltak. Itt úgy értem hogy a párom mindíg is vonzódott ehhez a férfihoz, saját belátása szerint. Amolyan "mumus" volt számomra, akitől féltettem, bár ő mindígis azt mondta hogy szeretne egyszer összefutni vele pusztán azért hogy "pofáraeshessen" és láthassa hogyan is néz ki a pasas. Igaz én sem vagyok szent, mert a kapcsolatunk elején nekem is volt egy számára "mumusa", de azt idejekorán lezártam, mert beláttam nekem a kedvesem kell! Csakhogy (nevezzetek nyugottan aljasnak amiért beleolvastam abba) a sógornőjével folytatott internetes beszélgetésekből amiket elolvastam azon a bizonyos februári napon az derült ki hogy találkoztak 1.* beszélgetés céljából és szimpatikusak voltak egymásnak, aztán találkoztak 2.* és ott már sajnos "más" is történt. Mikor két nappal később kérdőre vontam ezt azt válaszolta, pusztán a kiváncsiság hajtotta arra hogy milyen lehet más érzéseket megtapasztalni ezért nem tekinti ezt megcsalásnak (én voltam az első barátja), és hogy ez nem ellenem irányult, + hogy nem érez iránta mást mint barátságot. Ezek után már kevésbbé tudtam megbízni benne, de próbálkoztam...de eredménytelenül. Ugyanis továbbra is összefut vele mint beszélgetés céljából és egyszer megtudtam hogy megint lefeküdt vele. Ez nállam már túl megy a "nem megcsaláson". És azt tapasztalom a háttérben hogy ő többet akar tőle mint tőlem, de azt is tapasztalom hogy nem nagyon akar az a pasas tőle túl komolyat, vagyis lehet hogy csak "unaloműzőként" van vele, de hol nem, hol igen. Úgyhogy számomra ő már megcsalt engem, és egyáltalán nem őszinte, vagy csak részben az velem. Az egyetlenegy dolog tart még amellett ki hogy vele maradjak az az, hogy még mindíg szeretem őt! De lassan ez sem marad meg, ha nem változtat magán.
Csak ennyit akartam mondani.
A kedvesem és én kicsivel több mint 3 éve vagyunk együtt, én harmónikusnak tartottam a kapcsolatunkat egészen február közepéig (pontosabban) Valentin napig). Részletekbe nem szeretnék nagyon belemenni, de a lényeg az hogy van egy pasas aki még a kapcsolatunk elöttről ismert talán fél éve, és ővele amolyan "baráti" viszonyban voltak. Itt úgy értem hogy a párom mindíg is vonzódott ehhez a férfihoz, saját belátása szerint. Amolyan "mumus" volt számomra, akitől féltettem, bár ő mindígis azt mondta hogy szeretne egyszer összefutni vele pusztán azért hogy "pofáraeshessen" és láthassa hogyan is néz ki a pasas. Igaz én sem vagyok szent, mert a kapcsolatunk elején nekem is volt egy számára "mumusa", de azt idejekorán lezártam, mert beláttam nekem a kedvesem kell! Csakhogy (nevezzetek nyugottan aljasnak amiért beleolvastam abba) a sógornőjével folytatott internetes beszélgetésekből amiket elolvastam azon a bizonyos februári napon az derült ki hogy találkoztak 1.* beszélgetés céljából és szimpatikusak voltak egymásnak, aztán találkoztak 2.* és ott már sajnos "más" is történt. Mikor két nappal később kérdőre vontam ezt azt válaszolta, pusztán a kiváncsiság hajtotta arra hogy milyen lehet más érzéseket megtapasztalni ezért nem tekinti ezt megcsalásnak (én voltam az első barátja), és hogy ez nem ellenem irányult, + hogy nem érez iránta mást mint barátságot. Ezek után már kevésbbé tudtam megbízni benne, de próbálkoztam...de eredménytelenül. Ugyanis továbbra is összefut vele mint beszélgetés céljából és egyszer megtudtam hogy megint lefeküdt vele. Ez nállam már túl megy a "nem megcsaláson". És azt tapasztalom a háttérben hogy ő többet akar tőle mint tőlem, de azt is tapasztalom hogy nem nagyon akar az a pasas tőle túl komolyat, vagyis lehet hogy csak "unaloműzőként" van vele, de hol nem, hol igen. Úgyhogy számomra ő már megcsalt engem, és egyáltalán nem őszinte, vagy csak részben az velem. Az egyetlenegy dolog tart még amellett ki hogy vele maradjak az az, hogy még mindíg szeretem őt! De lassan ez sem marad meg, ha nem változtat magán.
Csak ennyit akartam mondani.
nöstényördög, nagyon igazad van
