Én már nagyon vágyok rá, hogy így érezek.Volt már benne részem. Sajnos ezért, hosszabb volt a felejtés.
(Ez egy válasz tom1019 üzenetére (2007. 05. 15. kedd 18:39), amit ide kattintva olvashatsz)
2007. 05. 15. kedd 18:39
"Örök rejtélyű érzés, szerelem!
Te nagy folyó, mely egyszer szemetet,
Máskor virágot hordasz vizeden,
S mind egy helyről: az emberek szívéből.
Óh szerelem, te végtelen óceán,
Melynek határát még nem látta senki,
S melynek le nem szállt fenekére senki.
Ott állsz te, óriások óriása,
Mesés nagyságban... hogyha nyugoszol,
Meglátja széles tükrödben magát a
Határtalan menny minden csillaga;
S ha háborogsz; fölszíneden csatáznak
Az alvilágnak minden szörnyei.
Mindenható erő vagy, szerelem!
Mindenható vagy... angyallá az embert,
Az angyalt ördöggé, az ördögöt
Emberré könnyen átváltoztatod..."
Te nagy folyó, mely egyszer szemetet,
Máskor virágot hordasz vizeden,
S mind egy helyről: az emberek szívéből.
Óh szerelem, te végtelen óceán,
Melynek határát még nem látta senki,
S melynek le nem szállt fenekére senki.
Ott állsz te, óriások óriása,
Mesés nagyságban... hogyha nyugoszol,
Meglátja széles tükrödben magát a
Határtalan menny minden csillaga;
S ha háborogsz; fölszíneden csatáznak
Az alvilágnak minden szörnyei.
Mindenható erő vagy, szerelem!
Mindenható vagy... angyallá az embert,
Az angyalt ördöggé, az ördögöt
Emberré könnyen átváltoztatod..."
"Örök rejtélyű érzés, szerelem!
Te nagy folyó, mely egyszer szemetet,
Máskor virágot hordasz vizeden,
S mind egy helyről: az emberek szívéből.
Óh szerelem, te végtelen óceán,
Melynek határát még nem látta senki,
S melynek le nem szállt fenekére senki.
Ott állsz te, óriások óriása,
Mesés nagyságban... hogyha nyugoszol,
Meglátja széles tükrödben magát a
Határtalan menny minden csillaga;
S ha háborogsz; fölszíneden csatáznak
Az alvilágnak minden szörnyei.
Mindenható erő vagy, szerelem!
Mindenható vagy... angyallá az embert,
Az angyalt ördöggé, az ördögöt
Emberré könnyen átváltoztatod..."
Te nagy folyó, mely egyszer szemetet,
Máskor virágot hordasz vizeden,
S mind egy helyről: az emberek szívéből.
Óh szerelem, te végtelen óceán,
Melynek határát még nem látta senki,
S melynek le nem szállt fenekére senki.
Ott állsz te, óriások óriása,
Mesés nagyságban... hogyha nyugoszol,
Meglátja széles tükrödben magát a
Határtalan menny minden csillaga;
S ha háborogsz; fölszíneden csatáznak
Az alvilágnak minden szörnyei.
Mindenható erő vagy, szerelem!
Mindenható vagy... angyallá az embert,
Az angyalt ördöggé, az ördögöt
Emberré könnyen átváltoztatod..."
Ebbe a topicba kizárólag a veletek megtörént igaz-őszinte szerelemről írjatok, vagy magáról az érzésről, ill. ki - és mit ért SZERELEM alatt!
Szerelem... mennyi jelző, emlékkép, amit ez a szó eszünkbe juttat. Mennyi öröm, fájdalom, boldogság, amit felidéz bennünk. Mindannyian átéltük már (aki úgy érzi, még nem, bizonyára nagyon várja) a szerelem csodáját. Merthogy csoda, afelől semmi kétségem. Nincs még egy olyan emberi érzés, amitől úgy éreznénk, ébren álmodunk, lebegünk a föld felett, egyik pillanatban a mennyekben, a másikban pedig a pokolban érezzük magunkat. Nem tudunk aludni, enni, és csak arra a legtökéletesebb lényre gondolunk, akibe szerelmesek vagyunk. Minden gondolatunk és cselekedetünk arra irányul, hogy láthassuk, hallhassuk, érezhessük őt, pardon, ŐT!
Szerelem... mennyi jelző, emlékkép, amit ez a szó eszünkbe juttat. Mennyi öröm, fájdalom, boldogság, amit felidéz bennünk. Mindannyian átéltük már (aki úgy érzi, még nem, bizonyára nagyon várja) a szerelem csodáját. Merthogy csoda, afelől semmi kétségem. Nincs még egy olyan emberi érzés, amitől úgy éreznénk, ébren álmodunk, lebegünk a föld felett, egyik pillanatban a mennyekben, a másikban pedig a pokolban érezzük magunkat. Nem tudunk aludni, enni, és csak arra a legtökéletesebb lényre gondolunk, akibe szerelmesek vagyunk. Minden gondolatunk és cselekedetünk arra irányul, hogy láthassuk, hallhassuk, érezhessük őt, pardon, ŐT!
