Honnan szeded te ezeket a verseket?

Elvitted tőlem a Napot,
A Holdat, minden csillagot!
Többé szivárványt se látok,
Nem mámorítanak illatok!
Nélkülük még elvagyok,
De nélküled meghalok!

Úgy érzem ennyi volt
Nincs több esély rá,hogy együtt legyünk
Feladok mindent,nem mehet így tovább
Végleg tönkre tettél
Már akkor sem fogok tudni felállni,ha te nyújtod a kezed
Már sírni sem birok,nem tudok többet
Elfogytak a könnyeim,ennyi volt,nincs tovább
Odaveszett minden remény amit még valaha fűztem hozzád
Vajon Ő mit érez?
Habár nem,nem vagyok kiváncsi hisz vége,el kell hogy felejtsem...

Egyszer minden véget ér,
Örökké a szerelem sem él.
Szememből könnyek szökellnek,
Szerelmet sosem felednek.
Szívemben nincs másnak helye,
Vágyaimban csak te vagy nekem.
Hisz valaha szerettél engem,
Valaha bíztál még bennem.
S tudd, ez mit jelent nekem,
Szerelmed sosem feledem.

A vázát összetörheted,
A rózsát eltaposhatod.
Az illata megmarad neked,
Szeretetem fennmarad veled.

Szívem kitart melletted,
Inkább meghal, de nem enged.
S ha nem kell már neked,
Megszakad és nem dobban többet.
Kérlek, maradj még velem,
Nélküled, nem kell az életem,
Ha valaha fontos voltam neked,
Kérlek, mentsd meg az életem.
Ne hagyd, hogy megtegyem.
Ne hagyd, hogy elvegyem.

Itt egy vers tölem.. igaz nem nektek, de veletek is megosztom...


Felismerés

Amint remegő szád számhoz ért,
átfut rajtam a felismerés:
Mig távol is voltál, addig:
Nem éreztem bőröd illatát,
Nem éreztem selymes közelségét,
Nem éreztem mikor hévvel,
szorosan magadhoz ölelsz.
Nem hallotam szerelmes, kéjes suttogásod,
Ahogy a vágy hajt, a beteljesülés felé.

Most itt vagy.
Törölted minden kívánságom,
ölelhetlek bárhogy.
Mi is kívánságod.


Wolt@m WebDragon

2004.01.13

Hát igen, a holnap sorsdöntő lesz de addigis depi a köbön
majd eccer ha lesz erőm&energiám igérem megcsinálom neked..köszönöm

Mért gondolok rád oly nagyon?
Mért gyötrődöm én vakon?
Hisz nem látlak, már nem hallak,
S rólad semmit sem tudok.
Mért dobog a szív,
Mért fáj a gondolat?
Hisz nem vagyok neked,
Csak egy múló gondolat.
Hisz már nem írsz, már nem hívsz.
S tőled semmit sem kapok.
Mindaz mi volt, tán igaz se volt,
S nekem fáj e szó, szerelem se volt.

Mért gondolom oly vakon?
Hogy a szívem érted dobog.
Mért vágyom rád oly nagyon?
Mikor a lelkem eldobod.
Mért hallom még hangodat?
Mért látom mindig arcodat?

Mért hittem neked,
Hogy igaz is lehet,
Mit mondott szép szemed,
Hisz hazudtál nekem.
Mért hitetted el,
Téged más nem érdekel.
Mért nem mondtad el,
Szerelmem sem kell.
Elhitetted velem,
Szívedben nincsen senki sem.
Hittem, hogy szeretsz,
Ó, én naiv kisgyerek.

Mért gondolom oly vakon?
Hogy a szívem érted dobog.
Mért vágyom rád oly nagyon?
Mikor a lelkem eldobod.
Mért hallom még hangodat?
Mért látom mindig arcodat?

Nincsen hát mit tenni,
Csak őt elfejteni.
Ki innen hát szívemből,
Fájó emlékek kincsei.
Hajós leszek, emlékeimet,
A hideg tengerbe vetem.
S üres hajómon,
Mentem életem.

Nem értem,hogy lehet ez!?
Hogy kerekedhet ekkora szerelem!?
Mi élteti a még lángot bennem,
hisz Ő már régen nincs velem!
Akármilyen reménytelen ez a szerelem,
szívem nem adja fel,bár egyre gyengül!
Nem tudom már azt sem mondani,
hogy az emléked tart életben,
mert csókod ízét,tested melegét,már alig-alig érzem!
Arcodat is kezdem feledni,hisz nem láthatlak Téged,
mindig csak távolból lophatok pár percet,
hogy láthassam gyönyörű léted!
Miért csak ennyi? Mi volt a hibám?
Nem tudom a választ semmire,
csak szívem teszem egyre jobban tönkre!
minden vágyam,hogy ujra velem legyél,
hogy érezd,szived még most is szívemben él!
Szeretsz még?Gondolsz rám?Hiányzom egyáltalán?
Tudom,hogy nem szeretsz...hogy soha nem szerettél;
de nem,ez nem lehet!
Belehalok ha ez volt a való!
Annyira kellesz,nem tudom elmondani!
nem is lehet...érezni kell,
de más még érezni sem tudja!
nem szabadna úgy szeretni,ahogy én szeretlek Téged!
Annyiszor aláztad emg szivem,
s törted szinlánkokra minden reményem!
De mégis kellesz nekem!
Szeretlek és Szeretni foglak mindörökre,
ha azt mondod hagyjalak,
akkoris várni foglak!

....Valaki könnyen eléri , kit szeret
Van aki sír, szenved, míg övé nem lehet.
Van aki könnyen, hamar tud feledni,
Van aki meghal, mert nagyon tud szeretni.

Nem tudom,hogy mi ez és,hogy miért kell!?
Nem tudom,hogy miért fáj,hogy miért éget el!?
Annyi kérdésem lenne,de senki nem felel,
nem tudja senki,hogy Engem ez még érdekel!
Nem tudom,hogy miért nem érzi azt ,amit Én is,
nem tudom,hogy miért kell neki más,
mikor itt vagyok Én is!?
Hiába teszek meg mindent ,hiába küzdök szüntelen,
Te elmentél és ez megörit engem!
Nem tudom elviselni,hogy nem vagy velem,
hogy nem szeretsz engem!
nem tudom,hogy miért teszed ezt velem,
hogy miért gyötörsz enegm?!
nem tudom,hogy szerettél-e valaha,
és,hogy most mit is érzel?!
Kell mindened,mert csak Veled szép az életem!
Tudnom kell,hogy mit miért teszel és,hogy
mi miért mulott el?!
Vége lett egy perc alatt,s most már semmi nem maradt!
Egyszer minden elmúlik,tudom...de szívemben az emléked az a fájó pont ,ami örökké kínozni fog!

Na jó ez felfogás kérdése is meg még sokmindené és ez velem csak2napja történt a többi vers nem azért szomoru hanem csak.. (Ez egy válasz X üzenetére (2004. 09. 18. szombat 21:49), amit ide kattintva olvashatsz)

Szépek a versek,de szerintem fölösleges ennyit keseregni, ami történt megtörtént változtatni már nem lehet rajta. Csak hozzáállás kérdése az egész, az ember életében nincs rossz élmény csak rosszul megélt élmény.

Szépeket írsz szépségem, de minek köszönhető ez az állandó melankólikus hangulat?

Dobj el mindent, életet, halált, örömöt
Ne legyen soha semmi többé min kell gyötrődnöd
Fuss el messzire, hogy ne tudjanak bántani
Halál az egyetlen ami az életed megtudja váltani

Ne nézz rám így, ne is kérdezz
Már talán nem is akarom, hogy szívedben értem vérezz
Az álmomat eldobtad és tönkre tettél mindent
Pedig szeretlek, de így már kívánok mást csak a végem

Tépnék szét álmot, vágyat, de túl erősek nekem
Már csak arra vágytam, hogy kimond a nevem
De a hangodat tőlem elfújta messze a szél
Ez az ember életében először borzalmasan fél

Fél attól, hogy egyedül marad még is sokan veszik körül
Már nincs is semmi aminek igazán örül
Szívét adná kezedbe de te a földre dobod és elfutsz nevetve
Pedig a sajgó szívet sírva fognád a kezedbe

De miért tetted ezt, te halálnak gyönyörű angyala?
Miért lenne nekem az jó ha az életem így is megmaradna?
A félelmemet előhívtad örökre
S úgy érzem már csak a halál ami velem törődne!...

Miért nem tudlak soha elfeledni téged?
Miért vésted be szívembe ilyen mélyen a képed?
Miért látom még álmaimban két szemed ragyogását?
Miért érzem még mindíg két kezed simogatását?
Miért fáj még mindíg ha mással látlak téged?
Miért fáj még mindíg,hogy már nem enyém a szíved?
Tudom, az én hibám, mert én rontottam el
Enyém volt a szíved és én engedtem el
Ezerszer-és ezerszer megbántam azóta már
Mert a szíved volt a mindenem s az életem talán
Próbáltam más szívében boldogságot lelni
De ahogy a Te szíved szeretett, úgy nem szerethet senki
Kérlek engedd,hogy újra szeressem szívedet
S én ígérem,többé nem okozok fájdalmat neked

Nem voltál,
kellettél!
Megvoltál,
hát mehettél!

Szerettelek,
Te nem szerettél!
Megszerettél,
már nem kellettél!

Kívántalak,
Te rám se néztél!
Most Te kívánsz,
de már elkéstél!

Szenvedtem,
s Te nevettél rajtam!
Most Te szenvedsz,
de már nem foglalkoztat!

Vége volt mindennek,
mikor még el sem kezdődött!
Most már nem sírok,
mert a szánalmam irántad legyőzött!

Eltudod mondani mi az, hogy szerelem?
Mikor érzed azt, hogy szereted, de veled nem lehet
Néznéd azt, hogy alszik és nem szólnál egy szót sem mert annyira szépnek tartod
S csak a suhogó fákat és a szelet hallod

Érdekelt téged valaha is, hogy mi van éppen velem?
Hogy mit érzek, s most éppen ki fogja a kezem
Mikor tudod, hogy a miénk éppen jól összepasszolt
S te csak erre gondolsz, s ezért nem alszol

Ébredtél már úgy, hogy úgy érezted nem is aludtál?
Csak az ő szeme, az ő hangja amire vágyódtál
Egy apró finom érintésre mi túl sokat is jelent neked
S összetörnél itt helyben ha suttogná a neved

Vágytál már annyira a csókjára, hogy az már szinte fájt?
Hogy elsötétül körülötted minden, s nem láttál mást
Ha álmaidban azt látod, hogy még is szeret és téged akar
S ez az érzés akkor legalább óvóan betakar

Tétlen szavak ezek sajnos, nem sokat érnek
Hogy bárcsak egy apró hang megmentene téged
Nem kellene sok, nem kellene, hogy szép legyen
Talán csak annyi: szeretlek édesem!

Sajnos most senki nemtud de majd elmúlik legalábbis azt mondják...és köszönöm

Eljön a reggel

Kilépek a lakásból, és a tömegbe kerülök,
Állok majd a villamoson, ülök majd a metron,
De bennem lesz majd a fájdalom, a kétej és a magány.

Néznek majd az emebrek de nem értenek semmit se,
Hideg tekintetek szgezödnek majd fejemnek,
De én csak lehajott fejel nézek majd a föld irányába.

Beülök majd az iskola padba ott még rosszabb lesz,
Sok ismert ismeretlen tekintet, kérdéssel nekem esve,
- MI van ma velem. Váalsz nem érkezik csak fájo tekintet amit kap.

Tovább írni nincs erőm, éget a gondolat,
Mik azok a dolgok amik érnek majd ha kilépek innen,
Pedig itt jó egyedül a sötétben!

Ne haragudjatok ha a verseimmel a ti hangulatotokat is "lehúzom" de nekem sajnos ilyen a hangulatom és asszem ez egy darabig így is marad