Miért nem asz esélyt?
Miért nem vallod be?
Miért találsz ki száz mersét,
Elmúlt szerelmedre?

Miért nem vagy már nekem?
Miért nem láthatlak?
Miért nem találkozol velem?
Miért nem engeded, amit másnak?

Miért nem utállak?
Miért szeretlek még?
Én soha sem utálnálak
Hidd el nekem ennyi nem elég!

Miért nem hallgatsz meg?
Mért nincsen bocsánat?
Miért felejtesz el?
Miért vágod fejemhez egyetlen hibámat?

Miért nem érdemes már küzdenem?
Te még nem ismersz engem.
Nem tudod, hogy nekem mennyit ér a szerelem,
S hogy mennyire fontos vagy nekem.

Méirt? Miért nem?
Miért teszel mindennel ellenem?
Miért nem bocsátasz meg neked?
Mond, tőled ezt érdemeletem?

Miért nem élhetek nélküled?
Miért TE vagy az igazi?
Miért nem lehetek veled?
És miért kell nekem folyton hazudni?

Miért jó ez így?
Miért nem kellek?
Miért vagy ilyen irígy?
Hogy meg nem érdemellek?

Miért? Miért nem,
Ezt nem fogadom el,
Kellesz nekem,
Soha nem engedlek el!

Egyszer majd arra jössz rá,
Volt egy lány kit menni hagytál.
Emlékezni fogsz, s látni a múltba,
S talán rá jössz az a pár hónap nem volt hiába.

Boldog órák, s boldog percek,
Melyek majd kísértenek téged.
Egy tárgy, egy mozdulat,
Melyektől eszedbe jutnak.

Kérdések, melyekre választ úgyse kapsz,
S talán könnyek, melyek majd fájnak.
De én hittem abban, hogy nem igy lesz,
Hogy sokkal könnyebb lesz feledni téged.

De nem igy lett, s talán nem véletlen,
S az sem, hogy útjaink még mindig egyeznek.
Reményt adtál, s ismét félelmet,
Bíztatsz, s azt várod, hogy elhiggyem.

De van egy kérdés ami lassan már egy éve fáj,
Mely csupán egy szó, hogy MIÉRT? semmi más.