Szijártó Péter - Nő
van amikor a másik szobába vonul,
van amikor úgy sír, hogy kívül nevet
van amikor örömében könnyezik,
van amikor eltitkolja, hogy szeret
van, hogy csak érted él, és tudod,
hogy halni is érted fog
van, hogy nem viseled el, de van,
hogy imádod ha nyafog
könnyű ruhákban jár,
s neked örök rejtély marad
van, hogy egy nő csak puha vászon,
test, meztelen darab
mennyi égő virág között
van, hogy csak egyet mentenél
van, hogy pokolra jutsz miattuk,
s szíved a tűzbe ér
van, hogy aranyban látod,
van, hogy egyiptom barna
s reméled, hogy lesz olyan fehér,
mint egy papíralma
van, hogy igent mond,
van, hogy csak a fejét rázza
van, hogy többet mondana rólad
egy igaz nő álma
van, hogy bejön a szobádba,
van, hogy kifesti az életed
és tudom, hogy olyan is van,
hogy együtt nem lehet
van amikor a másik szobába vonul,
van amikor úgy sír, hogy kívül nevet
van amikor örömében könnyezik,
van amikor eltitkolja, hogy szeret
van, hogy csak érted él, és tudod,
hogy halni is érted fog
van, hogy nem viseled el, de van,
hogy imádod ha nyafog
könnyű ruhákban jár,
s neked örök rejtély marad
van, hogy egy nő csak puha vászon,
test, meztelen darab
mennyi égő virág között
van, hogy csak egyet mentenél
van, hogy pokolra jutsz miattuk,
s szíved a tűzbe ér
van, hogy aranyban látod,
van, hogy egyiptom barna
s reméled, hogy lesz olyan fehér,
mint egy papíralma
van, hogy igent mond,
van, hogy csak a fejét rázza
van, hogy többet mondana rólad
egy igaz nő álma
van, hogy bejön a szobádba,
van, hogy kifesti az életed
és tudom, hogy olyan is van,
hogy együtt nem lehet
a szerelmemmel kapcsolatban én is ebben reménykedem!
(Ez egy válasz X üzenetére (2006. 10. 03. kedd 22:32), amit ide kattintva olvashatsz)
Törölt felhasználó (57133)
2006. 10. 03. kedd 22:32
Hogy mi bánt engem igazán? hozzászólások (0)
Volt egy fiú és egy lány,
Szerelmük gyönyörű, mint a szivárvány.
Mégis csalódással volt teli életük.
Be kellett látniuk,
Hogy mi velük történt álom volt csupán,
Egy nap a lány úgy döntött legyen vége!!!!
Nem bírta tovább a szenvedést,
Így szomorú szemekkel elbúcsúztak végre!
Elváltak útjaik és lettek új társaik.
De boldogok SOHA többé nem lettek,
Egészen addig,
Míg egy éjjel a sötét utcán újra egymásra nem leltek,
Akkor megfogadták a hold és a csillagok előtt:
Soha nem válnak el többé,
S szeretik egymást örökkön-örökké !
Azóta is boldogok, mert tudják:
Hogy az élet csodákkal van teli,
De a csodákat csak az fedezheti fel,
Aki figyel szíve szavára,
És soha nem hagyja cserben a szerelmet
És önmaga érzéseit legyen az bármilyen!
A szerelem megtanít mindenre,
Szeretni, gyűlölni, sírni örömmel s bánattal,
De legyen hozzád bármily mostoha,
FELEDNI NEM TANÍT MEG SOHA!!!!
Volt egy fiú és egy lány,
Szerelmük gyönyörű, mint a szivárvány.
Mégis csalódással volt teli életük.
Be kellett látniuk,
Hogy mi velük történt álom volt csupán,
Egy nap a lány úgy döntött legyen vége!!!!
Nem bírta tovább a szenvedést,
Így szomorú szemekkel elbúcsúztak végre!
Elváltak útjaik és lettek új társaik.
De boldogok SOHA többé nem lettek,
Egészen addig,
Míg egy éjjel a sötét utcán újra egymásra nem leltek,
Akkor megfogadták a hold és a csillagok előtt:
Soha nem válnak el többé,
S szeretik egymást örökkön-örökké !
Azóta is boldogok, mert tudják:
Hogy az élet csodákkal van teli,
De a csodákat csak az fedezheti fel,
Aki figyel szíve szavára,
És soha nem hagyja cserben a szerelmet
És önmaga érzéseit legyen az bármilyen!
A szerelem megtanít mindenre,
Szeretni, gyűlölni, sírni örömmel s bánattal,
De legyen hozzád bármily mostoha,
FELEDNI NEM TANÍT MEG SOHA!!!!
Hogy mi bánt engem igazán? hozzászólások (0)
Volt egy fiú és egy lány,
Szerelmük gyönyörű, mint a szivárvány.
Mégis csalódással volt teli életük.
Be kellett látniuk,
Hogy mi velük történt álom volt csupán,
Egy nap a lány úgy döntött legyen vége!!!!
Nem bírta tovább a szenvedést,
Így szomorú szemekkel elbúcsúztak végre!
Elváltak útjaik és lettek új társaik.
De boldogok SOHA többé nem lettek,
Egészen addig,
Míg egy éjjel a sötét utcán újra egymásra nem leltek,
Akkor megfogadták a hold és a csillagok előtt:
Soha nem válnak el többé,
S szeretik egymást örökkön-örökké !
Azóta is boldogok, mert tudják:
Hogy az élet csodákkal van teli,
De a csodákat csak az fedezheti fel,
Aki figyel szíve szavára,
És soha nem hagyja cserben a szerelmet
És önmaga érzéseit legyen az bármilyen!
A szerelem megtanít mindenre,
Szeretni, gyűlölni, sírni örömmel s bánattal,
De legyen hozzád bármily mostoha,
FELEDNI NEM TANÍT MEG SOHA!!!!
Volt egy fiú és egy lány,
Szerelmük gyönyörű, mint a szivárvány.
Mégis csalódással volt teli életük.
Be kellett látniuk,
Hogy mi velük történt álom volt csupán,
Egy nap a lány úgy döntött legyen vége!!!!
Nem bírta tovább a szenvedést,
Így szomorú szemekkel elbúcsúztak végre!
Elváltak útjaik és lettek új társaik.
De boldogok SOHA többé nem lettek,
Egészen addig,
Míg egy éjjel a sötét utcán újra egymásra nem leltek,
Akkor megfogadták a hold és a csillagok előtt:
Soha nem válnak el többé,
S szeretik egymást örökkön-örökké !
Azóta is boldogok, mert tudják:
Hogy az élet csodákkal van teli,
De a csodákat csak az fedezheti fel,
Aki figyel szíve szavára,
És soha nem hagyja cserben a szerelmet
És önmaga érzéseit legyen az bármilyen!
A szerelem megtanít mindenre,
Szeretni, gyűlölni, sírni örömmel s bánattal,
De legyen hozzád bármily mostoha,
FELEDNI NEM TANÍT MEG SOHA!!!!
Ments meg!!
Törött szárnyaimmal a föld felé zuhanok,
Ments meg kérlek, mert, ha nem teszed meghalok!
Nem akarom, hogy fájjon, vigyázz rám kérlek,
Többé már semmit nem kérek,
Csak légy itt mellettem, ne hagyd, hogy zuhanjak,
Kérlek segíts, hogy magam után ne csak bánatot hagyjak!
Kérlek! Segíts! Mentsd meg életem,
Megbántam már mindent mit a múltamban tettem,
Hiába repültem egykor, most mégis zuhanok a mélybe,
Kérlek a sötétből emelj ki újra a fénybe!
Ne hagyd elveszni lelkemet, segíts élnem,
Melletted többé tudom nem kell félnem,
Ne hagyd, hogy fájjon, nem akarom érezni,
Jobb lenne csendben elvérezni,
De te segíthetsz, még nem késő,
Te vagy egyetlen reményem, a végső...
Ments meg, mert leesni félek,
S nélküled tudom hiába is élek...
Törött szárnyaimmal a föld felé zuhanok,
Ments meg kérlek, mert, ha nem teszed meghalok!
Nem akarom, hogy fájjon, vigyázz rám kérlek,
Többé már semmit nem kérek,
Csak légy itt mellettem, ne hagyd, hogy zuhanjak,
Kérlek segíts, hogy magam után ne csak bánatot hagyjak!
Kérlek! Segíts! Mentsd meg életem,
Megbántam már mindent mit a múltamban tettem,
Hiába repültem egykor, most mégis zuhanok a mélybe,
Kérlek a sötétből emelj ki újra a fénybe!
Ne hagyd elveszni lelkemet, segíts élnem,
Melletted többé tudom nem kell félnem,
Ne hagyd, hogy fájjon, nem akarom érezni,
Jobb lenne csendben elvérezni,
De te segíthetsz, még nem késő,
Te vagy egyetlen reményem, a végső...
Ments meg, mert leesni félek,
S nélküled tudom hiába is élek...
de igen...csak sajnos pont azt nem érintik meg akit kellene.....:(((
(Ez egy válasz X üzenetére (2005. 03. 05. szombat 18:50), amit ide kattintva olvashatsz)
Törölt felhasználó (7767)
2005. 03. 05. szombat 18:50
A 6,5 cm-es átmérővel nincs is semmi baj, feltéve, ha szamárcsikónak születtél. Ha meg elefánt vagy, nincs miért(mivel) dicsekedned. 
Aragorn.........csak nem a Te verseid???
Mert akkor csak gratulálni tudok.....rendesem megérintik az embert:)))))) (Ez egy válasz X üzenetére (2006. 10. 02. hétfő 18:43), amit ide kattintva olvashatsz)
Mert akkor csak gratulálni tudok.....rendesem megérintik az embert:)))))) (Ez egy válasz X üzenetére (2006. 10. 02. hétfő 18:43), amit ide kattintva olvashatsz)
Törölt felhasználó (57133)
2006. 10. 02. hétfő 18:43
A halál...
Csak csendben ülök a sötétben,
A kés megvillan kezemben,
A beszűrődő fények, még tudatják velem,
Hogy vannak még remények az életben,
De számomra a remény már elveszett,
Az élet nekem sosem kedvezett,
Nem adott szépet, csak elvett tőlem,
Mindig volt valami, amitől kellett félnem...
Egy ideig mégis boldoggá tett,
Életem fénypontja ez a pár hét lett,
Mikor azt hittem örökké tart a csoda,
Tovább kellett lépnem, de nem tudtam hova...
Elvesztettelek, s lelkem darabokra tört,
Engem az élet mindig is györtört,
Érzéseim most fájdalom és magány egyvelege,
Szívem útálattal van megtelve...
Sötét pusztaság csupán, mit életnek neveznek,
Hamis illúzió, mit szerelemnek hisznek...
Úgyhittem birtoklom e hatalmat,
Amit ember embernek adhat,
De tévedtem, hisz míg én szerelmet adtam,
Tőled még esélyt se kaptam...
Így hát elhatároztam, hogy eltűntetem létem nyomait,
Nem hagyok mást magam után, mint testem hamvait,
Talán lelkem végre nyugalmat nyer,
Az se bánt, ha a pokolba száll el,
Hisz életem a földi poklot testesítette,
Nem volt mi szívemet lelkesítse...
De mától megváltozik minden, legalább is számomra,
Halálom nem lesz kihatással a mindennapokra,
Így késem emelem, nincs mit vesztenem,
A halálban talán boldogságom lelem!
Csak csendben ülök a sötétben,
A kés megvillan kezemben,
A beszűrődő fények, még tudatják velem,
Hogy vannak még remények az életben,
De számomra a remény már elveszett,
Az élet nekem sosem kedvezett,
Nem adott szépet, csak elvett tőlem,
Mindig volt valami, amitől kellett félnem...
Egy ideig mégis boldoggá tett,
Életem fénypontja ez a pár hét lett,
Mikor azt hittem örökké tart a csoda,
Tovább kellett lépnem, de nem tudtam hova...
Elvesztettelek, s lelkem darabokra tört,
Engem az élet mindig is györtört,
Érzéseim most fájdalom és magány egyvelege,
Szívem útálattal van megtelve...
Sötét pusztaság csupán, mit életnek neveznek,
Hamis illúzió, mit szerelemnek hisznek...
Úgyhittem birtoklom e hatalmat,
Amit ember embernek adhat,
De tévedtem, hisz míg én szerelmet adtam,
Tőled még esélyt se kaptam...
Így hát elhatároztam, hogy eltűntetem létem nyomait,
Nem hagyok mást magam után, mint testem hamvait,
Talán lelkem végre nyugalmat nyer,
Az se bánt, ha a pokolba száll el,
Hisz életem a földi poklot testesítette,
Nem volt mi szívemet lelkesítse...
De mától megváltozik minden, legalább is számomra,
Halálom nem lesz kihatással a mindennapokra,
Így késem emelem, nincs mit vesztenem,
A halálban talán boldogságom lelem!
Szépek a versek, szépek a képek!
Régen olvastam szerelmes verseket és írtam is valaha néhányat, mikor nagyon szerelmes voltam.
Ime egy
CSAK SZERETTÜNK
Tőled soha nem kaptam virágot,
nem jártuk együtt a világot,
nem voltunk moziban,
nem voltunk színházban,
nem táncoltunk az éjszakában,
nem nyaraltunk,
nem teleltünk,
néha együtt ebédeltünk,
nem repültünk,
nem temettünk,
csak szerettünk,
csak szerettünk.
Régen olvastam szerelmes verseket és írtam is valaha néhányat, mikor nagyon szerelmes voltam.
Ime egy
CSAK SZERETTÜNK
Tőled soha nem kaptam virágot,
nem jártuk együtt a világot,
nem voltunk moziban,
nem voltunk színházban,
nem táncoltunk az éjszakában,
nem nyaraltunk,
nem teleltünk,
néha együtt ebédeltünk,
nem repültünk,
nem temettünk,
csak szerettünk,
csak szerettünk.
Gratulálok! Nekem nagyon tetszik amit és ahogy irsz! Éppen a születésnapomon írtad. Teljesen átéltem veled gondolatban, amit leírtál. Gratulálok! És most hogy vagy itthon?
A halál...
Csak csendben ülök a sötétben,
A kés megvillan kezemben,
A beszűrődő fények, még tudatják velem,
Hogy vannak még remények az életben,
De számomra a remény már elveszett,
Az élet nekem sosem kedvezett,
Nem adott szépet, csak elvett tőlem,
Mindig volt valami, amitől kellett félnem...
Egy ideig mégis boldoggá tett,
Életem fénypontja ez a pár hét lett,
Mikor azt hittem örökké tart a csoda,
Tovább kellett lépnem, de nem tudtam hova...
Elvesztettelek, s lelkem darabokra tört,
Engem az élet mindig is györtört,
Érzéseim most fájdalom és magány egyvelege,
Szívem útálattal van megtelve...
Sötét pusztaság csupán, mit életnek neveznek,
Hamis illúzió, mit szerelemnek hisznek...
Úgyhittem birtoklom e hatalmat,
Amit ember embernek adhat,
De tévedtem, hisz míg én szerelmet adtam,
Tőled még esélyt se kaptam...
Így hát elhatároztam, hogy eltűntetem létem nyomait,
Nem hagyok mást magam után, mint testem hamvait,
Talán lelkem végre nyugalmat nyer,
Az se bánt, ha a pokolba száll el,
Hisz életem a földi poklot testesítette,
Nem volt mi szívemet lelkesítse...
De mától megváltozik minden, legalább is számomra,
Halálom nem lesz kihatással a mindennapokra,
Így késem emelem, nincs mit vesztenem,
A halálban talán boldogságom lelem!
Csak csendben ülök a sötétben,
A kés megvillan kezemben,
A beszűrődő fények, még tudatják velem,
Hogy vannak még remények az életben,
De számomra a remény már elveszett,
Az élet nekem sosem kedvezett,
Nem adott szépet, csak elvett tőlem,
Mindig volt valami, amitől kellett félnem...
Egy ideig mégis boldoggá tett,
Életem fénypontja ez a pár hét lett,
Mikor azt hittem örökké tart a csoda,
Tovább kellett lépnem, de nem tudtam hova...
Elvesztettelek, s lelkem darabokra tört,
Engem az élet mindig is györtört,
Érzéseim most fájdalom és magány egyvelege,
Szívem útálattal van megtelve...
Sötét pusztaság csupán, mit életnek neveznek,
Hamis illúzió, mit szerelemnek hisznek...
Úgyhittem birtoklom e hatalmat,
Amit ember embernek adhat,
De tévedtem, hisz míg én szerelmet adtam,
Tőled még esélyt se kaptam...
Így hát elhatároztam, hogy eltűntetem létem nyomait,
Nem hagyok mást magam után, mint testem hamvait,
Talán lelkem végre nyugalmat nyer,
Az se bánt, ha a pokolba száll el,
Hisz életem a földi poklot testesítette,
Nem volt mi szívemet lelkesítse...
De mától megváltozik minden, legalább is számomra,
Halálom nem lesz kihatással a mindennapokra,
Így késem emelem, nincs mit vesztenem,
A halálban talán boldogságom lelem!
na ez is az érzéseim közül való!
hűen adja vissza a lelkivilágom!
Hiányzol
Késő éj van. Elkerül az álom.
Egy érzésen rágódom, de nem találom
a megfelelő szavakat.
Hangom elakad
mielőtt kimondhatnám, amit akarok.
Nem tudok
szólni. Csak töprengek.
Hiányod üvegszilánkjaiban fetrengek,
iszonyúan fáj.
Odakinn a táj.
Megroggyan az éjszaka bús súlya alatt.
Bámulom a falat,
s üvölteni támad kedvem, sírni.
Nem tudom hogy fogom kibírni,
hogy nem vagy velem.
Félelem
tölt el. Rettegek.
Minden ízemben reszketek,
miközben veríték borítja el testem.
Kétségbeestem!
Annyira hiányzol! Őrület!
Hiányod savként marja szívemet,
izzó parázsként éget.
Bár érne már véget ez a nyomorult éjjel
tép a kín, a vágy.
Kivet magából az ágy.
Felkelek.
Bekapcsolom gépemet,
s míg bootol, kerül whisky sjég.
Leülök. Iszom. Aztán töltök még.
Bársonyhidege símogatva égeti torkom.
Bépelek. Címzett:.........hotmail.com
Késő éj van. Elkerül az álom.
Egy érzésen rágódom, de nem találom
a megfelelő szavakat.
Hangom elakad
mielőtt kimondhatnám, amit akarok.
Nem tudok
szólni. Csak töprengek.
Hiányod üvegszilánkjaiban fetrengek,
iszonyúan fáj.
Odakinn a táj.
Megroggyan az éjszaka bús súlya alatt.
Bámulom a falat,
s üvölteni támad kedvem, sírni.
Nem tudom hogy fogom kibírni,
hogy nem vagy velem.
Félelem
tölt el. Rettegek.
Minden ízemben reszketek,
miközben veríték borítja el testem.
Kétségbeestem!
Annyira hiányzol! Őrület!
Hiányod savként marja szívemet,
izzó parázsként éget.
Bár érne már véget ez a nyomorult éjjel
tép a kín, a vágy.
Kivet magából az ágy.
Felkelek.
Bekapcsolom gépemet,
s míg bootol, kerül whisky sjég.
Leülök. Iszom. Aztán töltök még.
Bársonyhidege símogatva égeti torkom.
Bépelek. Címzett:.........hotmail.com
Huhhhh....ez nagyon tetszik :)))
A múlt
Egy ezerszer olvasott levél kerül most kezembe,
Érdeklődve olvasom mi is áll benne,
De a mosoly lefagy arcomról s nyoma sem marad,
Ennyi csupán mi múltunkból megmaradt...
A szavak láttán könnyek szöknek a szemembe,
S eszembe jut minden, milyen jó is lenne,
Ha te meg én... csak még egy napot...
"Térj észre, hát egyedül hagyott!"...
Igaz... Itt hagyott s nem érdekelte mi van velem,
Nem értette, hogy miért is fáj ez nekem...
Pedig itt áll a levélbe, hogy mennyire szeretett,
Hogy ebben az életben boldog csak velem lehetett...
Most mégis itt tartunk, nem jelentek semmit,
S, ha jeletenék is... Vajon mit?
Buta szerelem, mi hamar alább hagyott,
S az ő szívében nyomokat nem hagyott...
Nem értette miért fáj, miért sírtam,
Hisz elmenni oly könnyen hagytam...
De mit tehettem volna, mondd mit?!
El akart menni, nem tudtam visszatartani...
"Ó, te ki naiív, hát nem szeretett soha",
Igaz, de én szívemet adtam neki oda!
Tegyen vele bármit én kezbe adtam,
S, hogy darabokra törje.... Csendben hagytam...
Elment... Itt hagyott végleg,
S attól kezdve kihúnytak a fények,
Elnémúltak a hangok, s eltűntek a színek...
Mondd, kinek volt ez jó, mégis kinek?!
"Térj már észre, hisz ez csak a múlt!"
S kezem újra a levél után nyúlt,
Mint, hogy feledem a múltat, téptem darabokra,
S darabjai szépen, halkan lehulltak a porba...
Egy ezerszer olvasott levél kerül most kezembe,
Érdeklődve olvasom mi is áll benne,
De a mosoly lefagy arcomról s nyoma sem marad,
Ennyi csupán mi múltunkból megmaradt...
A szavak láttán könnyek szöknek a szemembe,
S eszembe jut minden, milyen jó is lenne,
Ha te meg én... csak még egy napot...
"Térj észre, hát egyedül hagyott!"...
Igaz... Itt hagyott s nem érdekelte mi van velem,
Nem értette, hogy miért is fáj ez nekem...
Pedig itt áll a levélbe, hogy mennyire szeretett,
Hogy ebben az életben boldog csak velem lehetett...
Most mégis itt tartunk, nem jelentek semmit,
S, ha jeletenék is... Vajon mit?
Buta szerelem, mi hamar alább hagyott,
S az ő szívében nyomokat nem hagyott...
Nem értette miért fáj, miért sírtam,
Hisz elmenni oly könnyen hagytam...
De mit tehettem volna, mondd mit?!
El akart menni, nem tudtam visszatartani...
"Ó, te ki naiív, hát nem szeretett soha",
Igaz, de én szívemet adtam neki oda!
Tegyen vele bármit én kezbe adtam,
S, hogy darabokra törje.... Csendben hagytam...
Elment... Itt hagyott végleg,
S attól kezdve kihúnytak a fények,
Elnémúltak a hangok, s eltűntek a színek...
Mondd, kinek volt ez jó, mégis kinek?!
"Térj már észre, hisz ez csak a múlt!"
S kezem újra a levél után nyúlt,
Mint, hogy feledem a múltat, téptem darabokra,
S darabjai szépen, halkan lehulltak a porba...
Ez csodálatos...
Annyira illik........hova is?..:(((( (Ez egy válasz Moncy üzenetére (2006. 09. 26. kedd 20:07), amit ide kattintva olvashatsz)
Annyira illik........hova is?..:(((( (Ez egy válasz Moncy üzenetére (2006. 09. 26. kedd 20:07), amit ide kattintva olvashatsz)
2006. 09. 26. kedd 20:07
Ez már az ősz, és te úgy érzed, fáradsz már,
szívedben még valahol egy régi dallam jár.
Szép volt a nyár, mikor minden nap álmodtál,
szívedben őrzöd még, hogy honnan indultál.
És néha arra gondolsz,
tiszta szívvel mennyi mindent elrontottál.
És néha úgy érzed,
hogy nem tehettél semmi mást és nem bánod már.
Ez már az ősz, te is álmokat kergettél,
mégiscsak volt valahol egy illúzió.
Oly szép volt a nyár, te is őszintén szerettél,
és volt egy régi dal, lelkünket meghatározó.
És néha arra gondolsz,
tiszta szívvel mennyi mindent elrontottál.
És néha úgy érzed,
hogy nem tehettél semmi mást és nem bánod már.
És szól a dal és van, aki könnyezve áll,
van, aki messzire száll.
van, aki börtönbe zár,
és van, aki új csodát vár.
Ez már az ősz, de te semmit sem változtál,
szívedben él valahol az illúzió.
Oly szép volt a nyár, mikor minden nap álmodtál,
szívedben őrzöd még, de a világ mindig változó.
És néha arra gondolsz,
tiszta szívvel mennyi mindent elrontottál.
És néha úgy érzed,
hogy nem tehettél semmi mást és nem bánod már.
És szól a dal és van, aki könnyezve áll,
van, aki messzire száll.
van, aki börtönbe zár,
és van, aki új csodát vár.
szívedben még valahol egy régi dallam jár.
Szép volt a nyár, mikor minden nap álmodtál,
szívedben őrzöd még, hogy honnan indultál.
És néha arra gondolsz,
tiszta szívvel mennyi mindent elrontottál.
És néha úgy érzed,
hogy nem tehettél semmi mást és nem bánod már.
Ez már az ősz, te is álmokat kergettél,
mégiscsak volt valahol egy illúzió.
Oly szép volt a nyár, te is őszintén szerettél,
és volt egy régi dal, lelkünket meghatározó.
És néha arra gondolsz,
tiszta szívvel mennyi mindent elrontottál.
És néha úgy érzed,
hogy nem tehettél semmi mást és nem bánod már.
És szól a dal és van, aki könnyezve áll,
van, aki messzire száll.
van, aki börtönbe zár,
és van, aki új csodát vár.
Ez már az ősz, de te semmit sem változtál,
szívedben él valahol az illúzió.
Oly szép volt a nyár, mikor minden nap álmodtál,
szívedben őrzöd még, de a világ mindig változó.
És néha arra gondolsz,
tiszta szívvel mennyi mindent elrontottál.
És néha úgy érzed,
hogy nem tehettél semmi mást és nem bánod már.
És szól a dal és van, aki könnyezve áll,
van, aki messzire száll.
van, aki börtönbe zár,
és van, aki új csodát vár.
nagyon ott van!
Ez már az ősz, és te úgy érzed, fáradsz már,
szívedben még valahol egy régi dallam jár.
Szép volt a nyár, mikor minden nap álmodtál,
szívedben őrzöd még, hogy honnan indultál.
És néha arra gondolsz,
tiszta szívvel mennyi mindent elrontottál.
És néha úgy érzed,
hogy nem tehettél semmi mást és nem bánod már.
Ez már az ősz, te is álmokat kergettél,
mégiscsak volt valahol egy illúzió.
Oly szép volt a nyár, te is őszintén szerettél,
és volt egy régi dal, lelkünket meghatározó.
És néha arra gondolsz,
tiszta szívvel mennyi mindent elrontottál.
És néha úgy érzed,
hogy nem tehettél semmi mást és nem bánod már.
És szól a dal és van, aki könnyezve áll,
van, aki messzire száll.
van, aki börtönbe zár,
és van, aki új csodát vár.
Ez már az ősz, de te semmit sem változtál,
szívedben él valahol az illúzió.
Oly szép volt a nyár, mikor minden nap álmodtál,
szívedben őrzöd még, de a világ mindig változó.
És néha arra gondolsz,
tiszta szívvel mennyi mindent elrontottál.
És néha úgy érzed,
hogy nem tehettél semmi mást és nem bánod már.
És szól a dal és van, aki könnyezve áll,
van, aki messzire száll.
van, aki börtönbe zár,
és van, aki új csodát vár.
szívedben még valahol egy régi dallam jár.
Szép volt a nyár, mikor minden nap álmodtál,
szívedben őrzöd még, hogy honnan indultál.
És néha arra gondolsz,
tiszta szívvel mennyi mindent elrontottál.
És néha úgy érzed,
hogy nem tehettél semmi mást és nem bánod már.
Ez már az ősz, te is álmokat kergettél,
mégiscsak volt valahol egy illúzió.
Oly szép volt a nyár, te is őszintén szerettél,
és volt egy régi dal, lelkünket meghatározó.
És néha arra gondolsz,
tiszta szívvel mennyi mindent elrontottál.
És néha úgy érzed,
hogy nem tehettél semmi mást és nem bánod már.
És szól a dal és van, aki könnyezve áll,
van, aki messzire száll.
van, aki börtönbe zár,
és van, aki új csodát vár.
Ez már az ősz, de te semmit sem változtál,
szívedben él valahol az illúzió.
Oly szép volt a nyár, mikor minden nap álmodtál,
szívedben őrzöd még, de a világ mindig változó.
És néha arra gondolsz,
tiszta szívvel mennyi mindent elrontottál.
És néha úgy érzed,
hogy nem tehettél semmi mást és nem bánod már.
És szól a dal és van, aki könnyezve áll,
van, aki messzire száll.
van, aki börtönbe zár,
és van, aki új csodát vár.
Váci Mihály: Szebb öröm
Szívem alatt ragyogsz. A csillagok csipkéje
remeg az ablakon. Érzed? Ez itt
a szív állandóan üres edénye,
pedig örökké csak merít, merít.
Mondhatnám ezt is még:ó, harmatos
alma a tested, s rá a fény havaz!
De szebb öröm, hogy friss, kemény, piros,
s hogy női test, izgató és igaz.
És nem hasonlítlak az angyalokhoz:
asszony vagy, nő vagy, ezért áldalak,
mert úgy szorítasz forrón, sírva, magadhoz,
hogy embernél több leszek általad.
Szívem alatt ragyogsz. A csillagok csipkéje
remeg az ablakon. Érzed? Ez itt
a szív állandóan üres edénye,
pedig örökké csak merít, merít.
Mondhatnám ezt is még:ó, harmatos
alma a tested, s rá a fény havaz!
De szebb öröm, hogy friss, kemény, piros,
s hogy női test, izgató és igaz.
És nem hasonlítlak az angyalokhoz:
asszony vagy, nő vagy, ezért áldalak,
mert úgy szorítasz forrón, sírva, magadhoz,
hogy embernél több leszek általad.
Haldoklik a világ...
Haldoklik a világ, emúlik mi szép, fagyos érzelmek közt komor lett a kép! Vágysz egy gyengéd szívre, mit sosem érhetsz el, könnyben úszó kérdésedre senki nem felel! Elmúltak az álmok, elveszett a vágy, hideg már alattad az egykor meleg ágy! Csillagok fénye alatt végső utad járod, tudod hogy elveszett, mégis, visszavárod!
Haldoklik a világ, emúlik mi szép, fagyos érzelmek közt komor lett a kép! Vágysz egy gyengéd szívre, mit sosem érhetsz el, könnyben úszó kérdésedre senki nem felel! Elmúltak az álmok, elveszett a vágy, hideg már alattad az egykor meleg ágy! Csillagok fénye alatt végső utad járod, tudod hogy elveszett, mégis, visszavárod!
JIM MORRISSON: A SZEX NEKED
