Szia Pammy Drága!
Az élet élvezői, akik le is írják! :-))))))
Pusssssz!
Az élet élvezői, akik le is írják! :-))))))
Pusssssz!
Puhára vetettem az éjszakát
Ma puhára vetettem a csilló éjszakát,
kertek araszoló sötétjét pilláim alá babusgattam
s párnánk lett hűs kazlak sejtelmes zizzenése.
Jössz puhán, hajadról földre omlik a távol,
amit szikrákká borzolt ma aggódó szívverésed,
de hozod, szíjas inakkal, biztos erővel
a tajtékos, tarka világot elém,
s ölembe borítod kincseit.
És én, a gyenge, ugyan mit adhatok?
Jöjj csak, rám éhesen, rám szomjasan,
mint kibomló Éden, várlak igéző szemmel,
kitárul néked sziromló testem hullámzó hava,
s bozontod bozontom szántja oly hamar,
hogy elvesz combjaim között
már régen látott szakállas mosolyod.
Jöjj ujjongó nyelveddel föl bőröm bársonyán,
végig vezetnek hajadba túró, karmos ujjaim,
a rejtek ott remeg, csillog, csücsörít
ahol az utak összefutnak.
Vörös, verdeső nyelved varázsol
csiklómból dicsfényes lüktetést, nászi diadalt,
hogy várni nem győzöm duzzadó botod,
ó, emel már, méhemig döf, most újra, s újra,
sikolyom ajkaid között elbújtat,
mint bozót a réti héjától űzött kismadarat,
s a világ ujjongva rámszakad,
és boldog-görcsösen vonaglok csak
ölemmel fojtva, szorítva Téged.
Hallod?
Körben a vágyunktól rőtté vált hegyek
ujjongva, hirtelen felsikoltanak.
Katicika, 2005. 01. 07.
Ma puhára vetettem a csilló éjszakát,
kertek araszoló sötétjét pilláim alá babusgattam
s párnánk lett hűs kazlak sejtelmes zizzenése.
Jössz puhán, hajadról földre omlik a távol,
amit szikrákká borzolt ma aggódó szívverésed,
de hozod, szíjas inakkal, biztos erővel
a tajtékos, tarka világot elém,
s ölembe borítod kincseit.
És én, a gyenge, ugyan mit adhatok?
Jöjj csak, rám éhesen, rám szomjasan,
mint kibomló Éden, várlak igéző szemmel,
kitárul néked sziromló testem hullámzó hava,
s bozontod bozontom szántja oly hamar,
hogy elvesz combjaim között
már régen látott szakállas mosolyod.
Jöjj ujjongó nyelveddel föl bőröm bársonyán,
végig vezetnek hajadba túró, karmos ujjaim,
a rejtek ott remeg, csillog, csücsörít
ahol az utak összefutnak.
Vörös, verdeső nyelved varázsol
csiklómból dicsfényes lüktetést, nászi diadalt,
hogy várni nem győzöm duzzadó botod,
ó, emel már, méhemig döf, most újra, s újra,
sikolyom ajkaid között elbújtat,
mint bozót a réti héjától űzött kismadarat,
s a világ ujjongva rámszakad,
és boldog-görcsösen vonaglok csak
ölemmel fojtva, szorítva Téged.
Hallod?
Körben a vágyunktól rőtté vált hegyek
ujjongva, hirtelen felsikoltanak.
Katicika, 2005. 01. 07.
A tapintat a sorstársak udvariassága, ne kérdezz ilyen nehezeket szegény fórumostársadtól...
(Ez egy válasz X üzenetére (2005. 01. 07. péntek 18:16), amit ide kattintva olvashatsz)
Törölt felhasználó (7767)
2005. 01. 07. péntek 18:16
Bátorság, macido, mindent ki, aztán durr bele. Sok sikert!
Bátorság, macido, mindent ki, aztán durr bele. Sok sikert!
(Ez egy válasz X üzenetére (2005. 01. 09. vasárnap 21:25), amit ide kattintva olvashatsz)
Törölt felhasználó (7767)
2005. 01. 09. vasárnap 21:25
samway: Öled édenében,
Hogy írjam le érzéseim vágyam,
Szíved elnyerjem s gyönyöröd lássam,
Testeden kalandozzon, szám s kezem,
Csókkal halmozzam ringó melled.
Kitárnám gyönyörű combodat,
Csókkal halmoznám szeméremdombodat,
Nedvét venném virágod kelyhének,
Gyönyörködnék remegő testedben.
Hagynám szád s kezed, cirógassa,
Csókolja vágytól izzó testemet,
S mikor a csók elérte hatását,
Kezed simítsa altestem vadságát.
Utat keresne pihés öled édenében,
Nászt ülni kelyhed szentélyében,
Mozgásoddal viszonoznád lágyan,
Körülfonnád lüktető vágyam.
Vágyteli sóhajjal súgnám füledbe,
Simulj hozzám, hogy szeretve élvezzek.
Hogy írjam le érzéseim vágyam,
Szíved elnyerjem s gyönyöröd lássam,
Testeden kalandozzon, szám s kezem,
Csókkal halmozzam ringó melled.
Kitárnám gyönyörű combodat,
Csókkal halmoznám szeméremdombodat,
Nedvét venném virágod kelyhének,
Gyönyörködnék remegő testedben.
Hagynám szád s kezed, cirógassa,
Csókolja vágytól izzó testemet,
S mikor a csók elérte hatását,
Kezed simítsa altestem vadságát.
Utat keresne pihés öled édenében,
Nászt ülni kelyhed szentélyében,
Mozgásoddal viszonoznád lágyan,
Körülfonnád lüktető vágyam.
Vágyteli sóhajjal súgnám füledbe,
Simulj hozzám, hogy szeretve élvezzek.
Hááááát....
(Ez egy válasz macido üzenetére (2005. 01. 07. péntek 17:52), amit ide kattintva olvashatsz)
2005. 01. 07. péntek 17:52
:: ladyJ: Veled... ::
Amikor az éjszaka álommá szövi a tegnapot,
Akkor szerelmesen karodba olvadok.
Elcsitulnak köröttünk a város zajai,
Csak a szellő lágy hangjait hallani.
Ahogy testemet ölelésed bűvkörébe vonja,
Megszűnik a külvilág, meghal minden gondja.
Csak Te létezel akkor és árnyékodként én,
Szemedből a szerelem sugárzik felém.
Napfény ízű csókod még forrósítja számat,
De már hűvösebbnek érzem a nyári éjszakákat.
Most még sem a hideg borzongatja testem,
Hanem a bennünk tomboló szerelem.
Magadhoz szorítasz, forró tested hevít,
A szerelem minket az egekig repít.
Annyira akarlak, belesajdul lelkem,
A vágy szinte, tűzként száguld ereimben.
Ölelsz, és ölellek, csókodra csók felel.
Forró pillantásod, szinte megperzsel.
Lélek a lélekkel, a test testtel egyesül,
A vágy keltette dallam, testünkben felcsendül.
Testünk ívbe feszül, lélegzetünk zilál,
Minden porcikánk, enyhülésért kiált.
Mozdulatainkkal a csúcshoz közelítünk
A gyönyör ostorcsapásként, árad szét bennünk.
Elcsitulnak lassan, a vágy keltette hullámok,
Az önkívület után magamra találok.
Boldog mosollyal a szemeidbe nézek,
S már csak simogató kezemmel becézlek.
Együtt voltunk, szeretkeztünk, beteljesült vágyunk.
A mámor szárnyain csillagok közt szálltunk.
Tűz voltál az ereimben és sóhaj a számon,
Te vagy az én beteljesült s valóra vált álmom.
Amikor az éjszaka álommá szövi a tegnapot,
Akkor szerelmesen karodba olvadok.
Elcsitulnak köröttünk a város zajai,
Csak a szellő lágy hangjait hallani.
Ahogy testemet ölelésed bűvkörébe vonja,
Megszűnik a külvilág, meghal minden gondja.
Csak Te létezel akkor és árnyékodként én,
Szemedből a szerelem sugárzik felém.
Napfény ízű csókod még forrósítja számat,
De már hűvösebbnek érzem a nyári éjszakákat.
Most még sem a hideg borzongatja testem,
Hanem a bennünk tomboló szerelem.
Magadhoz szorítasz, forró tested hevít,
A szerelem minket az egekig repít.
Annyira akarlak, belesajdul lelkem,
A vágy szinte, tűzként száguld ereimben.
Ölelsz, és ölellek, csókodra csók felel.
Forró pillantásod, szinte megperzsel.
Lélek a lélekkel, a test testtel egyesül,
A vágy keltette dallam, testünkben felcsendül.
Testünk ívbe feszül, lélegzetünk zilál,
Minden porcikánk, enyhülésért kiált.
Mozdulatainkkal a csúcshoz közelítünk
A gyönyör ostorcsapásként, árad szét bennünk.
Elcsitulnak lassan, a vágy keltette hullámok,
Az önkívület után magamra találok.
Boldog mosollyal a szemeidbe nézek,
S már csak simogató kezemmel becézlek.
Együtt voltunk, szeretkeztünk, beteljesült vágyunk.
A mámor szárnyain csillagok közt szálltunk.
Tűz voltál az ereimben és sóhaj a számon,
Te vagy az én beteljesült s valóra vált álmom.
:: ladyJ: Veled... ::
Amikor az éjszaka álommá szövi a tegnapot,
Akkor szerelmesen karodba olvadok.
Elcsitulnak köröttünk a város zajai,
Csak a szellő lágy hangjait hallani.
Ahogy testemet ölelésed bűvkörébe vonja,
Megszűnik a külvilág, meghal minden gondja.
Csak Te létezel akkor és árnyékodként én,
Szemedből a szerelem sugárzik felém.
Napfény ízű csókod még forrósítja számat,
De már hűvösebbnek érzem a nyári éjszakákat.
Most még sem a hideg borzongatja testem,
Hanem a bennünk tomboló szerelem.
Magadhoz szorítasz, forró tested hevít,
A szerelem minket az egekig repít.
Annyira akarlak, belesajdul lelkem,
A vágy szinte, tűzként száguld ereimben.
Ölelsz, és ölellek, csókodra csók felel.
Forró pillantásod, szinte megperzsel.
Lélek a lélekkel, a test testtel egyesül,
A vágy keltette dallam, testünkben felcsendül.
Testünk ívbe feszül, lélegzetünk zilál,
Minden porcikánk, enyhülésért kiált.
Mozdulatainkkal a csúcshoz közelítünk
A gyönyör ostorcsapásként, árad szét bennünk.
Elcsitulnak lassan, a vágy keltette hullámok,
Az önkívület után magamra találok.
Boldog mosollyal a szemeidbe nézek,
S már csak simogató kezemmel becézlek.
Együtt voltunk, szeretkeztünk, beteljesült vágyunk.
A mámor szárnyain csillagok közt szálltunk.
Tűz voltál az ereimben és sóhaj a számon,
Te vagy az én beteljesült s valóra vált álmom.
Amikor az éjszaka álommá szövi a tegnapot,
Akkor szerelmesen karodba olvadok.
Elcsitulnak köröttünk a város zajai,
Csak a szellő lágy hangjait hallani.
Ahogy testemet ölelésed bűvkörébe vonja,
Megszűnik a külvilág, meghal minden gondja.
Csak Te létezel akkor és árnyékodként én,
Szemedből a szerelem sugárzik felém.
Napfény ízű csókod még forrósítja számat,
De már hűvösebbnek érzem a nyári éjszakákat.
Most még sem a hideg borzongatja testem,
Hanem a bennünk tomboló szerelem.
Magadhoz szorítasz, forró tested hevít,
A szerelem minket az egekig repít.
Annyira akarlak, belesajdul lelkem,
A vágy szinte, tűzként száguld ereimben.
Ölelsz, és ölellek, csókodra csók felel.
Forró pillantásod, szinte megperzsel.
Lélek a lélekkel, a test testtel egyesül,
A vágy keltette dallam, testünkben felcsendül.
Testünk ívbe feszül, lélegzetünk zilál,
Minden porcikánk, enyhülésért kiált.
Mozdulatainkkal a csúcshoz közelítünk
A gyönyör ostorcsapásként, árad szét bennünk.
Elcsitulnak lassan, a vágy keltette hullámok,
Az önkívület után magamra találok.
Boldog mosollyal a szemeidbe nézek,
S már csak simogató kezemmel becézlek.
Együtt voltunk, szeretkeztünk, beteljesült vágyunk.
A mámor szárnyain csillagok közt szálltunk.
Tűz voltál az ereimben és sóhaj a számon,
Te vagy az én beteljesült s valóra vált álmom.
Millió pusssz nektek lányok!!!!
Hát...
(Ez egy válasz macido üzenetére (2005. 01. 07. péntek 12:44), amit ide kattintva olvashatsz)
2005. 01. 07. péntek 12:44
:: ladyJ: Szenvedély ::
A tóparton langyos szél simogatja bőrünk,
A lebukó nap fénye beragyogja testünk.
Lassan megjelennek az első csillagok,
Szikráznak az égen, mint apró gyémántok.
A parton sétálunk, kezedbe a kezem,
Szinte kézzelfogható köztünk a szerelem.
A nyár ezernyi illatával kábulatba ejt,
A susogó nádas körül ölel s elrejt.
Megállunk, egymással szembefordulunk
Egymást gerjesztve, lobban fel a vágyunk.
Csak nézlek, és nem tudok betelni Veled,
Magamon szeretném érezni a kezed.
Érints! Érintésed hevítse a testem,
Csókodtól a vágy az egekbe repítsen.
Suttogj a fülembe szerelmes szavakat,
Ajkam úgy csókold, hogy érezzem a vágyad!
Vessünk le magunkról gyorsan minden ruhát,
Fedezzük fel egymás minden rejtett zugát!
Megcsókolsz. Ajkaddal számat kényezteted,
Majd mellbimbóm becézi lepkekönnyű nyelved.
Én is megízlellek, bőrödön a nyelvem,
S közben ágyékomat testedhez feszítem.
Örömmel tölt el, amit ott lenn érzek,
Hisz keményen nekem feszül gerjedelmed.
Kezeddel közénk nyúlsz, simogatod combom,
S én a füledbe lehelem hálás sóhajom.
Lejjebb csúszol, és már lenn kényeztet nyelved,
Megízleled a vágyamból születő gyöngycseppet.
Halk nyöszörgésekkel adom a tudtodra,
Mennyire jól esik hűs nyelved játéka.
Felkorbácsolt tengerként tombol a vágy bennem,
Ölemet enyhülésért a szádhoz feszítem.
Viszonoznom illik a mámor perceit,
S ágyékodnál most az én hűs nyelvem hevít.
Mint lüktető erekben áradó tűz folyam,
Ahogy gerjedelmed átöleli ajkam.
Még egy kis izgatás és fölibém kerülsz,
S a vágytól forró kelyhemben elmerülsz.
Lágyan, ringatódzva szerelmeskedünk,
A gyönyör szinte szárnyra kapja testünk.
Az idegsejtek mélyén meglapuló gyönyör,
Megfeszíti testünk, és a felszínre tör.
A csillagok fénye ragyog fel szemedben,
Elcsitul a vágyad lüktető ölemben.
Egyek voltunk, átéltük a legnagyobb csodát,
Testemmel csillapítottad a tested mámorát.
Együtt áldoztunk a szerelem oltárán,
És Veled szárnyalhattam a csillagok útján.
A tóparton langyos szél simogatja bőrünk,
A lebukó nap fénye beragyogja testünk.
Lassan megjelennek az első csillagok,
Szikráznak az égen, mint apró gyémántok.
A parton sétálunk, kezedbe a kezem,
Szinte kézzelfogható köztünk a szerelem.
A nyár ezernyi illatával kábulatba ejt,
A susogó nádas körül ölel s elrejt.
Megállunk, egymással szembefordulunk
Egymást gerjesztve, lobban fel a vágyunk.
Csak nézlek, és nem tudok betelni Veled,
Magamon szeretném érezni a kezed.
Érints! Érintésed hevítse a testem,
Csókodtól a vágy az egekbe repítsen.
Suttogj a fülembe szerelmes szavakat,
Ajkam úgy csókold, hogy érezzem a vágyad!
Vessünk le magunkról gyorsan minden ruhát,
Fedezzük fel egymás minden rejtett zugát!
Megcsókolsz. Ajkaddal számat kényezteted,
Majd mellbimbóm becézi lepkekönnyű nyelved.
Én is megízlellek, bőrödön a nyelvem,
S közben ágyékomat testedhez feszítem.
Örömmel tölt el, amit ott lenn érzek,
Hisz keményen nekem feszül gerjedelmed.
Kezeddel közénk nyúlsz, simogatod combom,
S én a füledbe lehelem hálás sóhajom.
Lejjebb csúszol, és már lenn kényeztet nyelved,
Megízleled a vágyamból születő gyöngycseppet.
Halk nyöszörgésekkel adom a tudtodra,
Mennyire jól esik hűs nyelved játéka.
Felkorbácsolt tengerként tombol a vágy bennem,
Ölemet enyhülésért a szádhoz feszítem.
Viszonoznom illik a mámor perceit,
S ágyékodnál most az én hűs nyelvem hevít.
Mint lüktető erekben áradó tűz folyam,
Ahogy gerjedelmed átöleli ajkam.
Még egy kis izgatás és fölibém kerülsz,
S a vágytól forró kelyhemben elmerülsz.
Lágyan, ringatódzva szerelmeskedünk,
A gyönyör szinte szárnyra kapja testünk.
Az idegsejtek mélyén meglapuló gyönyör,
Megfeszíti testünk, és a felszínre tör.
A csillagok fénye ragyog fel szemedben,
Elcsitul a vágyad lüktető ölemben.
Egyek voltunk, átéltük a legnagyobb csodát,
Testemmel csillapítottad a tested mámorát.
Együtt áldoztunk a szerelem oltárán,
És Veled szárnyalhattam a csillagok útján.
Maci!
hát.. izé...nem találok szavakat....
(Ez egy válasz macido üzenetére (2005. 01. 07. péntek 12:44), amit ide kattintva olvashatsz)
hát.. izé...nem találok szavakat....
(Ez egy válasz macido üzenetére (2005. 01. 07. péntek 12:44), amit ide kattintva olvashatsz)
2005. 01. 07. péntek 12:44
:: ladyJ: Szenvedély ::
A tóparton langyos szél simogatja bőrünk,
A lebukó nap fénye beragyogja testünk.
Lassan megjelennek az első csillagok,
Szikráznak az égen, mint apró gyémántok.
A parton sétálunk, kezedbe a kezem,
Szinte kézzelfogható köztünk a szerelem.
A nyár ezernyi illatával kábulatba ejt,
A susogó nádas körül ölel s elrejt.
Megállunk, egymással szembefordulunk
Egymást gerjesztve, lobban fel a vágyunk.
Csak nézlek, és nem tudok betelni Veled,
Magamon szeretném érezni a kezed.
Érints! Érintésed hevítse a testem,
Csókodtól a vágy az egekbe repítsen.
Suttogj a fülembe szerelmes szavakat,
Ajkam úgy csókold, hogy érezzem a vágyad!
Vessünk le magunkról gyorsan minden ruhát,
Fedezzük fel egymás minden rejtett zugát!
Megcsókolsz. Ajkaddal számat kényezteted,
Majd mellbimbóm becézi lepkekönnyű nyelved.
Én is megízlellek, bőrödön a nyelvem,
S közben ágyékomat testedhez feszítem.
Örömmel tölt el, amit ott lenn érzek,
Hisz keményen nekem feszül gerjedelmed.
Kezeddel közénk nyúlsz, simogatod combom,
S én a füledbe lehelem hálás sóhajom.
Lejjebb csúszol, és már lenn kényeztet nyelved,
Megízleled a vágyamból születő gyöngycseppet.
Halk nyöszörgésekkel adom a tudtodra,
Mennyire jól esik hűs nyelved játéka.
Felkorbácsolt tengerként tombol a vágy bennem,
Ölemet enyhülésért a szádhoz feszítem.
Viszonoznom illik a mámor perceit,
S ágyékodnál most az én hűs nyelvem hevít.
Mint lüktető erekben áradó tűz folyam,
Ahogy gerjedelmed átöleli ajkam.
Még egy kis izgatás és fölibém kerülsz,
S a vágytól forró kelyhemben elmerülsz.
Lágyan, ringatódzva szerelmeskedünk,
A gyönyör szinte szárnyra kapja testünk.
Az idegsejtek mélyén meglapuló gyönyör,
Megfeszíti testünk, és a felszínre tör.
A csillagok fénye ragyog fel szemedben,
Elcsitul a vágyad lüktető ölemben.
Egyek voltunk, átéltük a legnagyobb csodát,
Testemmel csillapítottad a tested mámorát.
Együtt áldoztunk a szerelem oltárán,
És Veled szárnyalhattam a csillagok útján.
A tóparton langyos szél simogatja bőrünk,
A lebukó nap fénye beragyogja testünk.
Lassan megjelennek az első csillagok,
Szikráznak az égen, mint apró gyémántok.
A parton sétálunk, kezedbe a kezem,
Szinte kézzelfogható köztünk a szerelem.
A nyár ezernyi illatával kábulatba ejt,
A susogó nádas körül ölel s elrejt.
Megállunk, egymással szembefordulunk
Egymást gerjesztve, lobban fel a vágyunk.
Csak nézlek, és nem tudok betelni Veled,
Magamon szeretném érezni a kezed.
Érints! Érintésed hevítse a testem,
Csókodtól a vágy az egekbe repítsen.
Suttogj a fülembe szerelmes szavakat,
Ajkam úgy csókold, hogy érezzem a vágyad!
Vessünk le magunkról gyorsan minden ruhát,
Fedezzük fel egymás minden rejtett zugát!
Megcsókolsz. Ajkaddal számat kényezteted,
Majd mellbimbóm becézi lepkekönnyű nyelved.
Én is megízlellek, bőrödön a nyelvem,
S közben ágyékomat testedhez feszítem.
Örömmel tölt el, amit ott lenn érzek,
Hisz keményen nekem feszül gerjedelmed.
Kezeddel közénk nyúlsz, simogatod combom,
S én a füledbe lehelem hálás sóhajom.
Lejjebb csúszol, és már lenn kényeztet nyelved,
Megízleled a vágyamból születő gyöngycseppet.
Halk nyöszörgésekkel adom a tudtodra,
Mennyire jól esik hűs nyelved játéka.
Felkorbácsolt tengerként tombol a vágy bennem,
Ölemet enyhülésért a szádhoz feszítem.
Viszonoznom illik a mámor perceit,
S ágyékodnál most az én hűs nyelvem hevít.
Mint lüktető erekben áradó tűz folyam,
Ahogy gerjedelmed átöleli ajkam.
Még egy kis izgatás és fölibém kerülsz,
S a vágytól forró kelyhemben elmerülsz.
Lágyan, ringatódzva szerelmeskedünk,
A gyönyör szinte szárnyra kapja testünk.
Az idegsejtek mélyén meglapuló gyönyör,
Megfeszíti testünk, és a felszínre tör.
A csillagok fénye ragyog fel szemedben,
Elcsitul a vágyad lüktető ölemben.
Egyek voltunk, átéltük a legnagyobb csodát,
Testemmel csillapítottad a tested mámorát.
Együtt áldoztunk a szerelem oltárán,
És Veled szárnyalhattam a csillagok útján.
:: ladyJ: Szenvedély ::
A tóparton langyos szél simogatja bőrünk,
A lebukó nap fénye beragyogja testünk.
Lassan megjelennek az első csillagok,
Szikráznak az égen, mint apró gyémántok.
A parton sétálunk, kezedbe a kezem,
Szinte kézzelfogható köztünk a szerelem.
A nyár ezernyi illatával kábulatba ejt,
A susogó nádas körül ölel s elrejt.
Megállunk, egymással szembefordulunk
Egymást gerjesztve, lobban fel a vágyunk.
Csak nézlek, és nem tudok betelni Veled,
Magamon szeretném érezni a kezed.
Érints! Érintésed hevítse a testem,
Csókodtól a vágy az egekbe repítsen.
Suttogj a fülembe szerelmes szavakat,
Ajkam úgy csókold, hogy érezzem a vágyad!
Vessünk le magunkról gyorsan minden ruhát,
Fedezzük fel egymás minden rejtett zugát!
Megcsókolsz. Ajkaddal számat kényezteted,
Majd mellbimbóm becézi lepkekönnyű nyelved.
Én is megízlellek, bőrödön a nyelvem,
S közben ágyékomat testedhez feszítem.
Örömmel tölt el, amit ott lenn érzek,
Hisz keményen nekem feszül gerjedelmed.
Kezeddel közénk nyúlsz, simogatod combom,
S én a füledbe lehelem hálás sóhajom.
Lejjebb csúszol, és már lenn kényeztet nyelved,
Megízleled a vágyamból születő gyöngycseppet.
Halk nyöszörgésekkel adom a tudtodra,
Mennyire jól esik hűs nyelved játéka.
Felkorbácsolt tengerként tombol a vágy bennem,
Ölemet enyhülésért a szádhoz feszítem.
Viszonoznom illik a mámor perceit,
S ágyékodnál most az én hűs nyelvem hevít.
Mint lüktető erekben áradó tűz folyam,
Ahogy gerjedelmed átöleli ajkam.
Még egy kis izgatás és fölibém kerülsz,
S a vágytól forró kelyhemben elmerülsz.
Lágyan, ringatódzva szerelmeskedünk,
A gyönyör szinte szárnyra kapja testünk.
Az idegsejtek mélyén meglapuló gyönyör,
Megfeszíti testünk, és a felszínre tör.
A csillagok fénye ragyog fel szemedben,
Elcsitul a vágyad lüktető ölemben.
Egyek voltunk, átéltük a legnagyobb csodát,
Testemmel csillapítottad a tested mámorát.
Együtt áldoztunk a szerelem oltárán,
És Veled szárnyalhattam a csillagok útján.
A tóparton langyos szél simogatja bőrünk,
A lebukó nap fénye beragyogja testünk.
Lassan megjelennek az első csillagok,
Szikráznak az égen, mint apró gyémántok.
A parton sétálunk, kezedbe a kezem,
Szinte kézzelfogható köztünk a szerelem.
A nyár ezernyi illatával kábulatba ejt,
A susogó nádas körül ölel s elrejt.
Megállunk, egymással szembefordulunk
Egymást gerjesztve, lobban fel a vágyunk.
Csak nézlek, és nem tudok betelni Veled,
Magamon szeretném érezni a kezed.
Érints! Érintésed hevítse a testem,
Csókodtól a vágy az egekbe repítsen.
Suttogj a fülembe szerelmes szavakat,
Ajkam úgy csókold, hogy érezzem a vágyad!
Vessünk le magunkról gyorsan minden ruhát,
Fedezzük fel egymás minden rejtett zugát!
Megcsókolsz. Ajkaddal számat kényezteted,
Majd mellbimbóm becézi lepkekönnyű nyelved.
Én is megízlellek, bőrödön a nyelvem,
S közben ágyékomat testedhez feszítem.
Örömmel tölt el, amit ott lenn érzek,
Hisz keményen nekem feszül gerjedelmed.
Kezeddel közénk nyúlsz, simogatod combom,
S én a füledbe lehelem hálás sóhajom.
Lejjebb csúszol, és már lenn kényeztet nyelved,
Megízleled a vágyamból születő gyöngycseppet.
Halk nyöszörgésekkel adom a tudtodra,
Mennyire jól esik hűs nyelved játéka.
Felkorbácsolt tengerként tombol a vágy bennem,
Ölemet enyhülésért a szádhoz feszítem.
Viszonoznom illik a mámor perceit,
S ágyékodnál most az én hűs nyelvem hevít.
Mint lüktető erekben áradó tűz folyam,
Ahogy gerjedelmed átöleli ajkam.
Még egy kis izgatás és fölibém kerülsz,
S a vágytól forró kelyhemben elmerülsz.
Lágyan, ringatódzva szerelmeskedünk,
A gyönyör szinte szárnyra kapja testünk.
Az idegsejtek mélyén meglapuló gyönyör,
Megfeszíti testünk, és a felszínre tör.
A csillagok fénye ragyog fel szemedben,
Elcsitul a vágyad lüktető ölemben.
Egyek voltunk, átéltük a legnagyobb csodát,
Testemmel csillapítottad a tested mámorát.
Együtt áldoztunk a szerelem oltárán,
És Veled szárnyalhattam a csillagok útján.
Arany János: Az elkésett
Későn keltél, öreg! hova indulsz már ma?
Nyakadon a vénség tehetetlen járma;
Messze utad célját soha el nem éred:
Jobb, ha maradsz s ,,lement napodat dicséred.''
,,Tudom, sikerűltén sohasem örűlök,
Szándékomnak tán már elején kidűlök:
De hiú tett is jobb áldatlan panasznál:
Űz gondot, unalmat, és a mozgás használ.''
Sejtelem (1)
Ifjúkori munkát öregen ne végezz,
Ha akarod, hogy jól menjen sora véghez,
Mert a keverék-mű a fejedre támad,
Inkább töredéknek maradjon utánad.
Sejtelem (2)
Életem hatvanhatodik évébe'
Köt engem a jó Isten kévébe,
Betakarít régi rakott csűrébe,
Vet helyemre más gabonát cserébe.
Későn keltél, öreg! hova indulsz már ma?
Nyakadon a vénség tehetetlen járma;
Messze utad célját soha el nem éred:
Jobb, ha maradsz s ,,lement napodat dicséred.''
,,Tudom, sikerűltén sohasem örűlök,
Szándékomnak tán már elején kidűlök:
De hiú tett is jobb áldatlan panasznál:
Űz gondot, unalmat, és a mozgás használ.''
Sejtelem (1)
Ifjúkori munkát öregen ne végezz,
Ha akarod, hogy jól menjen sora véghez,
Mert a keverék-mű a fejedre támad,
Inkább töredéknek maradjon utánad.
Sejtelem (2)
Életem hatvanhatodik évébe'
Köt engem a jó Isten kévébe,
Betakarít régi rakott csűrébe,
Vet helyemre más gabonát cserébe.
Petőfi Sándor:
A bánat? Egy nagy óceán
A bánat? Egy nagy óceán.
S az öröm?
Az óceán kis gyöngye. Talán,
Mire fölhozom, össze is töröm.
A bánat? Egy nagy óceán
A bánat? Egy nagy óceán.
S az öröm?
Az óceán kis gyöngye. Talán,
Mire fölhozom, össze is töröm.
LENYELLEK EGÉSZEN
Mintha vergődő lelked simogatnám,
s megóvni zárnám magamba szelídséged,
ahogy lassan-lassan ajkaim közé fészkeled magad.
A lomha, vánszorgó idő felpörög most,
amint nyelvemre csusszansz, fogamhoz érsz,
s felriasztod sóhajok surranó raját,
az égig látlak nőni, ha rád feltekintek.
Tomporodba váj két kezem, úgy tartalak,
úgy húzlak magamba lankadatlan,
már ínyemet feszíti göcsörtös erőd,
húz, szorít forró mélységem, bennebb, legtovább
akarlak magamba nyelni, leszívni egészen.
Lüktess te forró, te drága, vörös ereklye,
mit szájam, a puha, csodás, élő vonaglás szorít,
nyal, megsimít, enged, aztán üjra tövig megragad,
s kitörni kész magvadat várja termékeny barázda.
Valahol torkom kemencemélyén
kohó hevével törsz ki, ficánkolsz, fröcskölsz
gyönyörű-keményen, szinte fulladásig,
s nyellek, lenyellek egészben Téged.
Katicika, 2005. 01. 05.
Mintha vergődő lelked simogatnám,
s megóvni zárnám magamba szelídséged,
ahogy lassan-lassan ajkaim közé fészkeled magad.
A lomha, vánszorgó idő felpörög most,
amint nyelvemre csusszansz, fogamhoz érsz,
s felriasztod sóhajok surranó raját,
az égig látlak nőni, ha rád feltekintek.
Tomporodba váj két kezem, úgy tartalak,
úgy húzlak magamba lankadatlan,
már ínyemet feszíti göcsörtös erőd,
húz, szorít forró mélységem, bennebb, legtovább
akarlak magamba nyelni, leszívni egészen.
Lüktess te forró, te drága, vörös ereklye,
mit szájam, a puha, csodás, élő vonaglás szorít,
nyal, megsimít, enged, aztán üjra tövig megragad,
s kitörni kész magvadat várja termékeny barázda.
Valahol torkom kemencemélyén
kohó hevével törsz ki, ficánkolsz, fröcskölsz
gyönyörű-keményen, szinte fulladásig,
s nyellek, lenyellek egészben Téged.
Katicika, 2005. 01. 05.
Petőfi Sándor: Furfangos borivó
Megiszom én a bort, mert szeretem,
De néha megy belém nagy nehezen;
Azonban rajtam nem fog ki soha,
Minden dolognak van oka-foka.
"A kancsó zsarnokszív" - azt gondolom-
"Ki kell belőle a vért ontanom!"
s e gondolatra kancsóm kiürűl,
Készítették bár feneketlenűl.
Megiszom én a bort, mert szeretem,
De néha megy belém nagy nehezen;
Azonban rajtam nem fog ki soha,
Minden dolognak van oka-foka.
"A kancsó zsarnokszív" - azt gondolom-
"Ki kell belőle a vért ontanom!"
s e gondolatra kancsóm kiürűl,
Készítették bár feneketlenűl.
József Attila:
(Szól a szája szólitatlan...)
Szól a szája szólitatlan,
gondja kél a gondolatban
erőlködik ám az erkölcs
zsigereim zsugorgatja
ne bolondozz a belemben
ne kopogj a kebelemben
babos vesémet ne vesd ki
ne lankaszd a lábaimat
ne szakaszd a száraimat
ne kanyarogj a karomban
ráncom-redőmben ne rejtezz
ne lúgositsd a savamat
ne szorongasd a szavamat
- - - - - - - - - - - - - - - - - - -
ráncom ne rángasd, redőmben ne rejtezz
ne torlaszd el a torkomat
ne lapulj meg a lépemen
ne kiáltozz a képemen
csigolyáim ne csikorgasd
fürtöm tövét ki ne forgasd
- - - - - - - - - - - - - - - - - - -
Mintha égnék, láng jár végig
lábujjamról lobog égig
ne nyisd meg az oldalamat
kicsurran a forralt kőnek
vasból való váladéka
(Szól a szája szólitatlan...)
Szól a szája szólitatlan,
gondja kél a gondolatban
erőlködik ám az erkölcs
zsigereim zsugorgatja
ne bolondozz a belemben
ne kopogj a kebelemben
babos vesémet ne vesd ki
ne lankaszd a lábaimat
ne szakaszd a száraimat
ne kanyarogj a karomban
ráncom-redőmben ne rejtezz
ne lúgositsd a savamat
ne szorongasd a szavamat
- - - - - - - - - - - - - - - - - - -
ráncom ne rángasd, redőmben ne rejtezz
ne torlaszd el a torkomat
ne lapulj meg a lépemen
ne kiáltozz a képemen
csigolyáim ne csikorgasd
fürtöm tövét ki ne forgasd
- - - - - - - - - - - - - - - - - - -
Mintha égnék, láng jár végig
lábujjamról lobog égig
ne nyisd meg az oldalamat
kicsurran a forralt kőnek
vasból való váladéka
Sík Sándor:
Avarban virág
A bújó régi ösvény
A zsongó fák alatt.
Lesem - feledni fösvény -
A régi nyomokat.
Egy évvel súlyosabban
Megint csak erre járok.
Nyúlonganak felém,
Kéken, lilán, üdén,
Az esztendős avarban
Az idei virágok.
Életem erdején is
(Nincs messze, gondolom)
Avar leszek csak én is
A vénebb avaron.
Ki rajt merengve jársz tán,
Késői jóbarát,
Bár így köszönne rád
Testvéri csepp dalom,
Így kékecskén, lilácskán,
Ilyen fiatalon.
Avarban virág
A bújó régi ösvény
A zsongó fák alatt.
Lesem - feledni fösvény -
A régi nyomokat.
Egy évvel súlyosabban
Megint csak erre járok.
Nyúlonganak felém,
Kéken, lilán, üdén,
Az esztendős avarban
Az idei virágok.
Életem erdején is
(Nincs messze, gondolom)
Avar leszek csak én is
A vénebb avaron.
Ki rajt merengve jársz tán,
Késői jóbarát,
Bár így köszönne rád
Testvéri csepp dalom,
Így kékecskén, lilácskán,
Ilyen fiatalon.
Petőfi Sándor:
Reszket a bokor, mert ...
Reszket a bokor, mert
Madárka szállott rá.
Reszket a lelkem, mert
Eszembe jutottál,
Eszembe jutottál,
Kicsiny kis lányka,
Te a nagy világnak
Legnagyobb gyémántja!
Teli van a Duna,
Tán még ki is szalad,
Szivemben is alig
Fér meg az indulat.
Szeretsz rózsaszálam?
Én ugyan szeretlek,
Apád-anyád nálam
Jobban nem szerethet.
Mikor együtt voltunk,
Tudom, hogy szerettél.
Akkor meleg nyár volt,
Most tél van, hideg tél.
Hogyha már nem szeretsz,
Az isten áldjon meg,
De ha még szeretsz, úgy
Ezerszer áldjon meg!
Reszket a bokor, mert ...
Reszket a bokor, mert
Madárka szállott rá.
Reszket a lelkem, mert
Eszembe jutottál,
Eszembe jutottál,
Kicsiny kis lányka,
Te a nagy világnak
Legnagyobb gyémántja!
Teli van a Duna,
Tán még ki is szalad,
Szivemben is alig
Fér meg az indulat.
Szeretsz rózsaszálam?
Én ugyan szeretlek,
Apád-anyád nálam
Jobban nem szerethet.
Mikor együtt voltunk,
Tudom, hogy szerettél.
Akkor meleg nyár volt,
Most tél van, hideg tél.
Hogyha már nem szeretsz,
Az isten áldjon meg,
De ha még szeretsz, úgy
Ezerszer áldjon meg!
