Senki sem ismerheti meg teljesen egy másik ember lényegét, csak akkor, ha szereti. A szeretete teszi képessé arra, hogy meglássa a szeretett személy alapvető vonásait és tulajdonságait; sőt mi több, meglássa a benne rejlő lehetőségeket is.
Victor Frankl
Victor Frankl
Mikor egy este otthon egyedül talál, az ablakon kinézel, de semmit se látsz,
Mondd gondolsz-e rám?
Mikor a napok léggömbjéből az idő elszivárog és elfelejtett szavak után nem fordulsz már vissza,
Mondd gondolsz-e rám?
megteszel mindent, úgy csinálsz, mintha élnél, órádra nem nézel, elrohansz, mielőtt sírásra görbülne a szád,
Mondd gondolsz-e rám?
Mit elvettél magadtól nem kapod ajándékba vissza, imád az égbe, hallgatásod a földre száll,
Mondd, gondolsz-e rám?
S mikor tavasszal nyílnak az erdei virágok, magadat a tükörben olyan öregnek látod,
Mondd, gondolsz-e rám?
Tested áruként a holnapnak kínálod, és napról-napra árulod el titkaid másnak,
Mondd gondolsz-e rám?
Mikor szerelmes kutyák vonyítanak az éjben, te egyedül gyötrődsz fészkedben,
Mondd, gondolsz-e rám?
Pedig várod, hogy az élet újra Rád találjon, de legbelsőbb titkaid nem érti új barátod,
Mondd gondolsz-e rám?
Egyszer majd, tudod, szép lesz újra minden, nem lesz hiba a dalban, nem lesz hiba a versben,
igaz lesz minden szó, a csókok szívhez érnek, s a madarak messzi délről lassan hazatérnek.
S én várni fogok, mert várni kell arra, aki nem jön el...
Fáradt éjszakában tudod álmatlan a csend, de hajnalban a derengés még reményt üzen,
éhes madár a reggel, az emlék megpihen, akit az éjjel vártam, nem jön ma sem el...
Benkő Péter / titkos szeretők
Mondd gondolsz-e rám?
Mikor a napok léggömbjéből az idő elszivárog és elfelejtett szavak után nem fordulsz már vissza,
Mondd gondolsz-e rám?
megteszel mindent, úgy csinálsz, mintha élnél, órádra nem nézel, elrohansz, mielőtt sírásra görbülne a szád,
Mondd gondolsz-e rám?
Mit elvettél magadtól nem kapod ajándékba vissza, imád az égbe, hallgatásod a földre száll,
Mondd, gondolsz-e rám?
S mikor tavasszal nyílnak az erdei virágok, magadat a tükörben olyan öregnek látod,
Mondd, gondolsz-e rám?
Tested áruként a holnapnak kínálod, és napról-napra árulod el titkaid másnak,
Mondd gondolsz-e rám?
Mikor szerelmes kutyák vonyítanak az éjben, te egyedül gyötrődsz fészkedben,
Mondd, gondolsz-e rám?
Pedig várod, hogy az élet újra Rád találjon, de legbelsőbb titkaid nem érti új barátod,
Mondd gondolsz-e rám?
Egyszer majd, tudod, szép lesz újra minden, nem lesz hiba a dalban, nem lesz hiba a versben,
igaz lesz minden szó, a csókok szívhez érnek, s a madarak messzi délről lassan hazatérnek.
S én várni fogok, mert várni kell arra, aki nem jön el...
Fáradt éjszakában tudod álmatlan a csend, de hajnalban a derengés még reményt üzen,
éhes madár a reggel, az emlék megpihen, akit az éjjel vártam, nem jön ma sem el...
Benkő Péter / titkos szeretők
ezt az idézetet nem ismertem, de tökéletesen egyetértek az itt elhangzottal. jó, hogy vannak még olyan szeméyek is, akik ezzel is foglglkoznak, hisz e szeretet a lélekből fakad, oda kellene az embereknek eljutniuk, hogy a lelki szépséggel is egyre többen foglalkozzanak.. köszönön, értékes
(Ez egy válasz bigfoot20 üzenetére (2009. 01. 29. csütörtök 15:13), amit ide kattintva olvashatsz)
(Ez egy válasz bigfoot20 üzenetére (2009. 01. 29. csütörtök 15:13), amit ide kattintva olvashatsz)
Harminchat fokos "láznál" többet nem bír el az emberi szervezet. Egy világ hasad szét ott, ahol a szigetelésen átüt az Igazi Szeretet. Így rendült meg és omlott szét valaha a világ legnagyobb hatalma, Róma, így hasonlott meg magával Izrael, s változott meg gyökeresen a zsidó és sok-sok nép családjának története, sőt, az egész emberiség történelme. De ennél jóval kisebb léptékben is hasonló történik, ha kiszabadul a mélységből ez a vulkanikus szereteterő. Tudják ezt jól az írók, hogy mondjuk, egy Rómeó megtalálja ugyan örök szerelmét, Júliát, s közöttük eltéphetetlen vonzalom szövődik, szinte emberfeletti szerelem-energiából - lényük felizzik és egymásba forr - csakhogy körülöttük összedől a világ, családok, barátok s egy egész városállam sorsa megváltozik, sokan meghalnak, s ők is csak egy másik, nem földi síkon lehetnek boldogok.
Egy biztos: ez a Szeretet mely nem múlik el soha.
Mert túl van téren és időn.
Mindegy hol vagy és mikor látlak.Ha életemben csak egyszer, akkor is szeretlek.
Nem kell veled élnem, nem kell naponta látni, érinteni, ölelni, simogatni téged.
Elég, ha megpillantlak a vonatablakban.Vagy még annyi se kell.
Csak tudni, hogy vagy.
/ Müller Péter (Ez egy válasz wchris üzenetére (2009. 05. 11. hétfő 09:37), amit ide kattintva olvashatsz)
Egy biztos: ez a Szeretet mely nem múlik el soha.
Mert túl van téren és időn.
Mindegy hol vagy és mikor látlak.Ha életemben csak egyszer, akkor is szeretlek.
Nem kell veled élnem, nem kell naponta látni, érinteni, ölelni, simogatni téged.
Elég, ha megpillantlak a vonatablakban.Vagy még annyi se kell.
Csak tudni, hogy vagy.
/ Müller Péter (Ez egy válasz wchris üzenetére (2009. 05. 11. hétfő 09:37), amit ide kattintva olvashatsz)
2009. 05. 11. hétfő 09:37
A szeretetről
Néha, akit a legjobban szeretünk,úgy suhan el mellettünk az életben,mintha egy szembejövő gyorsvonat lehúzott ablakában állna.Te jobbra robogsz, ő balra,éppen csak integettek egymásnak, dobogó szívvel:
- Szervusz!
...Szervusz!
... Vagy Még?
... Én is vagyok!
... Isten veled!
... Mikor találkozunk?
... A választ már nem hallod.
És élsz tovább egy olyan világban,ahol nem a szíved rendezi az emberi kapcsolataidat.Ez nem is baj.Az igazi szeretet olyan, mint az atomenergia.Nem lehet a közelében élni, és veszélyes, ha felszabadul.A mi életünk szerényebb erőkre van berendezve.
Testmelegre.Megértésre.Jóságra,türelemre,érintésre,moso- lyra. Elfogadásra.Barátságosságra.Megbocsátásra. Szövetségre.Toleranciára.
Ez néha kevés, tudom, hogy kevés - mégis a legtöbb, amivel élni tudunk még.Mert a valódi szeretet meghaladja a harminchat fokos testmeleget,s elégeti emberi viszonyainkat.
Tényleg jó példa erre az atomenergia.Minden piciny atom magjában benne van.De valami végtelen bölcsesség révén nem szabadul fel.Ott él elrejtve, lekötve, lefokozva, leszigetelve - és ezt a kozmikus energiát, mint durva anyagot,a tenyerünkbe vehetjük.Megtapinthatjuk, zsebre tehetjük, láthatjuk, szagolhatjuk.Nem is tudjuk, hogy egy széndarabban vagy egy érckristályban olyan erők feszülnek, melyekkel egy egész várost hővé, fénnyé lehetne robbantani.Az anyaggá sűrűsödött energia titka ez.Ott szunnyad mindenben és csak egy szerény kis részét adja ki bődületes erejének, ha mondjuk elégeted.Ugyanilyen titok, amikor a szeretet kozmikus ereje lefokozódik és földi szeretetté alakul át.S lesz belőle emberszeretet, anyai szeretet, baráti szeretet, családszeretet, barátság, vonzalom, gyengédség, szimpátia, együttérzés...lesz belőle szelíd sugárzás, ahogy néha nevezzük a szív melege.
De lelkünk atommagjában kozmikus erők feszülnek.S ahogy az egész teremtést ez a "magenergia" és az elektromos és magnetikus erők játéka szüli, s a látható, tapasztalható anyagvilág nem más, mint megfagyott energia - úgy a szeretet is hűvösebb, lefokozottabb és élhetőbb, ha földi életünkben megvalósul.S ez így van jól.
Folyt. köv
Néha, akit a legjobban szeretünk,úgy suhan el mellettünk az életben,mintha egy szembejövő gyorsvonat lehúzott ablakában állna.Te jobbra robogsz, ő balra,éppen csak integettek egymásnak, dobogó szívvel:
- Szervusz!
...Szervusz!
... Vagy Még?
... Én is vagyok!
... Isten veled!
... Mikor találkozunk?
... A választ már nem hallod.
És élsz tovább egy olyan világban,ahol nem a szíved rendezi az emberi kapcsolataidat.Ez nem is baj.Az igazi szeretet olyan, mint az atomenergia.Nem lehet a közelében élni, és veszélyes, ha felszabadul.A mi életünk szerényebb erőkre van berendezve.
Testmelegre.Megértésre.Jóságra,türelemre,érintésre,moso- lyra. Elfogadásra.Barátságosságra.Megbocsátásra. Szövetségre.Toleranciára.
Ez néha kevés, tudom, hogy kevés - mégis a legtöbb, amivel élni tudunk még.Mert a valódi szeretet meghaladja a harminchat fokos testmeleget,s elégeti emberi viszonyainkat.
Tényleg jó példa erre az atomenergia.Minden piciny atom magjában benne van.De valami végtelen bölcsesség révén nem szabadul fel.Ott él elrejtve, lekötve, lefokozva, leszigetelve - és ezt a kozmikus energiát, mint durva anyagot,a tenyerünkbe vehetjük.Megtapinthatjuk, zsebre tehetjük, láthatjuk, szagolhatjuk.Nem is tudjuk, hogy egy széndarabban vagy egy érckristályban olyan erők feszülnek, melyekkel egy egész várost hővé, fénnyé lehetne robbantani.Az anyaggá sűrűsödött energia titka ez.Ott szunnyad mindenben és csak egy szerény kis részét adja ki bődületes erejének, ha mondjuk elégeted.Ugyanilyen titok, amikor a szeretet kozmikus ereje lefokozódik és földi szeretetté alakul át.S lesz belőle emberszeretet, anyai szeretet, baráti szeretet, családszeretet, barátság, vonzalom, gyengédség, szimpátia, együttérzés...lesz belőle szelíd sugárzás, ahogy néha nevezzük a szív melege.
De lelkünk atommagjában kozmikus erők feszülnek.S ahogy az egész teremtést ez a "magenergia" és az elektromos és magnetikus erők játéka szüli, s a látható, tapasztalható anyagvilág nem más, mint megfagyott energia - úgy a szeretet is hűvösebb, lefokozottabb és élhetőbb, ha földi életünkben megvalósul.S ez így van jól.
Folyt. köv
A szeretetről
Néha, akit a legjobban szeretünk,úgy suhan el mellettünk az életben,mintha egy szembejövő gyorsvonat lehúzott ablakában állna.Te jobbra robogsz, ő balra,éppen csak integettek egymásnak, dobogó szívvel:
- Szervusz!
...Szervusz!
... Vagy Még?
... Én is vagyok!
... Isten veled!
... Mikor találkozunk?
... A választ már nem hallod.
És élsz tovább egy olyan világban,ahol nem a szíved rendezi az emberi kapcsolataidat.Ez nem is baj.Az igazi szeretet olyan, mint az atomenergia.Nem lehet a közelében élni, és veszélyes, ha felszabadul.A mi életünk szerényebb erőkre van berendezve.
Testmelegre.Megértésre.Jóságra,türelemre,érintésre,moso- lyra. Elfogadásra.Barátságosságra.Megbocsátásra. Szövetségre.Toleranciára.
Ez néha kevés, tudom, hogy kevés - mégis a legtöbb, amivel élni tudunk még.Mert a valódi szeretet meghaladja a harminchat fokos testmeleget,s elégeti emberi viszonyainkat.
Tényleg jó példa erre az atomenergia.Minden piciny atom magjában benne van.De valami végtelen bölcsesség révén nem szabadul fel.Ott él elrejtve, lekötve, lefokozva, leszigetelve - és ezt a kozmikus energiát, mint durva anyagot,a tenyerünkbe vehetjük.Megtapinthatjuk, zsebre tehetjük, láthatjuk, szagolhatjuk.Nem is tudjuk, hogy egy széndarabban vagy egy érckristályban olyan erők feszülnek, melyekkel egy egész várost hővé, fénnyé lehetne robbantani.Az anyaggá sűrűsödött energia titka ez.Ott szunnyad mindenben és csak egy szerény kis részét adja ki bődületes erejének, ha mondjuk elégeted.Ugyanilyen titok, amikor a szeretet kozmikus ereje lefokozódik és földi szeretetté alakul át.S lesz belőle emberszeretet, anyai szeretet, baráti szeretet, családszeretet, barátság, vonzalom, gyengédség, szimpátia, együttérzés...lesz belőle szelíd sugárzás, ahogy néha nevezzük a szív melege.
De lelkünk atommagjában kozmikus erők feszülnek.S ahogy az egész teremtést ez a "magenergia" és az elektromos és magnetikus erők játéka szüli, s a látható, tapasztalható anyagvilág nem más, mint megfagyott energia - úgy a szeretet is hűvösebb, lefokozottabb és élhetőbb, ha földi életünkben megvalósul.S ez így van jól.
Folyt. köv
Néha, akit a legjobban szeretünk,úgy suhan el mellettünk az életben,mintha egy szembejövő gyorsvonat lehúzott ablakában állna.Te jobbra robogsz, ő balra,éppen csak integettek egymásnak, dobogó szívvel:
- Szervusz!
...Szervusz!
... Vagy Még?
... Én is vagyok!
... Isten veled!
... Mikor találkozunk?
... A választ már nem hallod.
És élsz tovább egy olyan világban,ahol nem a szíved rendezi az emberi kapcsolataidat.Ez nem is baj.Az igazi szeretet olyan, mint az atomenergia.Nem lehet a közelében élni, és veszélyes, ha felszabadul.A mi életünk szerényebb erőkre van berendezve.
Testmelegre.Megértésre.Jóságra,türelemre,érintésre,moso- lyra. Elfogadásra.Barátságosságra.Megbocsátásra. Szövetségre.Toleranciára.
Ez néha kevés, tudom, hogy kevés - mégis a legtöbb, amivel élni tudunk még.Mert a valódi szeretet meghaladja a harminchat fokos testmeleget,s elégeti emberi viszonyainkat.
Tényleg jó példa erre az atomenergia.Minden piciny atom magjában benne van.De valami végtelen bölcsesség révén nem szabadul fel.Ott él elrejtve, lekötve, lefokozva, leszigetelve - és ezt a kozmikus energiát, mint durva anyagot,a tenyerünkbe vehetjük.Megtapinthatjuk, zsebre tehetjük, láthatjuk, szagolhatjuk.Nem is tudjuk, hogy egy széndarabban vagy egy érckristályban olyan erők feszülnek, melyekkel egy egész várost hővé, fénnyé lehetne robbantani.Az anyaggá sűrűsödött energia titka ez.Ott szunnyad mindenben és csak egy szerény kis részét adja ki bődületes erejének, ha mondjuk elégeted.Ugyanilyen titok, amikor a szeretet kozmikus ereje lefokozódik és földi szeretetté alakul át.S lesz belőle emberszeretet, anyai szeretet, baráti szeretet, családszeretet, barátság, vonzalom, gyengédség, szimpátia, együttérzés...lesz belőle szelíd sugárzás, ahogy néha nevezzük a szív melege.
De lelkünk atommagjában kozmikus erők feszülnek.S ahogy az egész teremtést ez a "magenergia" és az elektromos és magnetikus erők játéka szüli, s a látható, tapasztalható anyagvilág nem más, mint megfagyott energia - úgy a szeretet is hűvösebb, lefokozottabb és élhetőbb, ha földi életünkben megvalósul.S ez így van jól.
Folyt. köv
*Gyerekek a szeretetről*
"*Amikor nagyinak begyulladtak az izületei, nem tudott már előrehajolni,
hogy kifesthesse a lábán a körmeit. Most mindig a nagypapa festi a nagyi
körmeit, pedig neki is izületgyulladása van. Ez a szeretet."
Rebeka - 8 éves
"Amikor szeret valaki, akkor máshogy mondja ki a neved. Valahol érzed,
hogy az ő szájában biztonságban van a neved."
Zsolti - 4 éves
"A szeretet az, amikor egy lány bekölnizi magát, a fiú pedig
borotválkozó arcszesszel bekeni magát, aztán elindulnak, hogy
szagolgassák egymást."
Karesz - 5 éves
"A szeretet az, amikor az étteremben odaadod másnak a sült krumplidat,
anélkül, hogy te kérnél az övéből."
Kriszti - 6 éves
"A szeretet az, amikor két ember állandóan csókolózik. Amikor pedig már
belefáradtak a csókolózásba, még akkor is együtt akarnak maradni és
beszélgetnek. Apa és anya ilyenek. Szerintem gusztustalan, amikor
csókolóznak."
Emília - 8 éves
"A szeretet az, ami Karácsonykor a szobában van. Ha egy pillanatra
abbahagyod az ajándékok kicsomagolását, akkor lehet meghallani."
Robi - 7 éves
"Ha jobban szeretnél szeretni, akkor egy olyan baráttal kezd, akit utálsz."
Nikolett - 6 éves
"A zongoravizsgámon egyedül voltam a színpadon és nagyon féltem.
Odanéztem a közönségre, és apu ott mosolygott és integetett. Csak ő
mosolygott. Ezután már nem féltem."
Csilla - 8 éves
"A mamim jobban szeret engem mindenkinél. Senki más nem ad nekem esti
puszit mielőtt elalszom."
Klári - 6 éves
"A szeretet az, amikor apa izzadt és büdös, de anya akkor is azt mondja
neki, hogy sokkal helyesebb, mint Robert Redford."
Krisztián - 7 éves
"Amikor szeretsz valakit, akkor sokat pislogsz, és apró csillagocskák
jönnek ki belőled."
Judit - 7 éves
"A szeretet az, amikor anyu látja aput a mosdóban és szerinte apu nem is
gusztustalan."
Márk - 6 éves
"Ha nem gondolod komolyan, akkor nem is kéne kimondanod, hogy szeretlek.
De ha komolyan gondolod, akkor szerintem sokszor ki kell mondani. Az
emberek hamar elfelejtik."
Júlia - 8 éves*
"*Amikor nagyinak begyulladtak az izületei, nem tudott már előrehajolni,
hogy kifesthesse a lábán a körmeit. Most mindig a nagypapa festi a nagyi
körmeit, pedig neki is izületgyulladása van. Ez a szeretet."
Rebeka - 8 éves
"Amikor szeret valaki, akkor máshogy mondja ki a neved. Valahol érzed,
hogy az ő szájában biztonságban van a neved."
Zsolti - 4 éves
"A szeretet az, amikor egy lány bekölnizi magát, a fiú pedig
borotválkozó arcszesszel bekeni magát, aztán elindulnak, hogy
szagolgassák egymást."
Karesz - 5 éves
"A szeretet az, amikor az étteremben odaadod másnak a sült krumplidat,
anélkül, hogy te kérnél az övéből."
Kriszti - 6 éves
"A szeretet az, amikor két ember állandóan csókolózik. Amikor pedig már
belefáradtak a csókolózásba, még akkor is együtt akarnak maradni és
beszélgetnek. Apa és anya ilyenek. Szerintem gusztustalan, amikor
csókolóznak."
Emília - 8 éves
"A szeretet az, ami Karácsonykor a szobában van. Ha egy pillanatra
abbahagyod az ajándékok kicsomagolását, akkor lehet meghallani."
Robi - 7 éves
"Ha jobban szeretnél szeretni, akkor egy olyan baráttal kezd, akit utálsz."
Nikolett - 6 éves
"A zongoravizsgámon egyedül voltam a színpadon és nagyon féltem.
Odanéztem a közönségre, és apu ott mosolygott és integetett. Csak ő
mosolygott. Ezután már nem féltem."
Csilla - 8 éves
"A mamim jobban szeret engem mindenkinél. Senki más nem ad nekem esti
puszit mielőtt elalszom."
Klári - 6 éves
"A szeretet az, amikor apa izzadt és büdös, de anya akkor is azt mondja
neki, hogy sokkal helyesebb, mint Robert Redford."
Krisztián - 7 éves
"Amikor szeretsz valakit, akkor sokat pislogsz, és apró csillagocskák
jönnek ki belőled."
Judit - 7 éves
"A szeretet az, amikor anyu látja aput a mosdóban és szerinte apu nem is
gusztustalan."
Márk - 6 éves
"Ha nem gondolod komolyan, akkor nem is kéne kimondanod, hogy szeretlek.
De ha komolyan gondolod, akkor szerintem sokszor ki kell mondani. Az
emberek hamar elfelejtik."
Júlia - 8 éves*
Lehet, hogy nem jó helyen teszem, de talán nem lesz gond belőle. Minden kedves András nevű ismerősömnek, névnapja alklmából sok boldogságot kívánok!! 
Minimano
Minimano
"Kis Bence
Kati sápadt, talán beteg?
Hangját hallani sem lehet.
Holdhalovány az ő színe.
Dobog e még a kis szíve?
Mondd Katicám, mi van veled?
Ebédedet meg sem eszed!
Nem kell kalács, sem a kolbász,
Nem kóstolod habos tortád?
Meg sem látod Fifi kutyád?
Nézd, hízeleg cirmos cicád!
Babád sem veszed kezedbe?
Ha most tudna, pityeregne!
Ám ha jön a szomszéd gyerek,
Felcsillan a szemed neked!
Megjött Bence! Orcád virul,
Egész lényed belepirul!
Kell az ebéd, kell a torta,
És a kalács, kolbász sorba'!
Fifi kutyád szeretgeted,
Cirmos cicád kézbe veszed...
Ám a babád nem kell még se,
Bence kéne a helyébe?
Ejnye-bejnye kis Katicám!
Bencével még ráérsz talán!"
Kati sápadt, talán beteg?
Hangját hallani sem lehet.
Holdhalovány az ő színe.
Dobog e még a kis szíve?
Mondd Katicám, mi van veled?
Ebédedet meg sem eszed!
Nem kell kalács, sem a kolbász,
Nem kóstolod habos tortád?
Meg sem látod Fifi kutyád?
Nézd, hízeleg cirmos cicád!
Babád sem veszed kezedbe?
Ha most tudna, pityeregne!
Ám ha jön a szomszéd gyerek,
Felcsillan a szemed neked!
Megjött Bence! Orcád virul,
Egész lényed belepirul!
Kell az ebéd, kell a torta,
És a kalács, kolbász sorba'!
Fifi kutyád szeretgeted,
Cirmos cicád kézbe veszed...
Ám a babád nem kell még se,
Bence kéne a helyébe?
Ejnye-bejnye kis Katicám!
Bencével még ráérsz talán!"
Köszönöm, hogy értem jöttél
út porából felemeltél
Köszönöm, hogy életemnek
új értelmet adtál
Köszönöm, hogy segítettél
a bajban nem feledtél
Köszönöm, hogy megérezted
szükségem van rád
Köszönöm, hogy erőt adtál
bánatomban vigasztaltál
Köszönöm, hogy hozzám mindig
türelmes voltál
Köszönöm, hogy elviseltél
lehetetlent sosem kértél
Köszönöm, hogy megértetted
szükségem van rád
Ki tudja, nélküled hol lennék ma már
Tán jobb, ha el sem képzelem
Amit tőled megtanultam, nem felejtem el
Amíg élek s emlékezem
Köszönöm, hogy rám találtál
köszönöm, hogy velem voltál
Köszönöm, hogy végül mégis
magamra hagytál
(Bródy János)
út porából felemeltél
Köszönöm, hogy életemnek
új értelmet adtál
Köszönöm, hogy segítettél
a bajban nem feledtél
Köszönöm, hogy megérezted
szükségem van rád
Köszönöm, hogy erőt adtál
bánatomban vigasztaltál
Köszönöm, hogy hozzám mindig
türelmes voltál
Köszönöm, hogy elviseltél
lehetetlent sosem kértél
Köszönöm, hogy megértetted
szükségem van rád
Ki tudja, nélküled hol lennék ma már
Tán jobb, ha el sem képzelem
Amit tőled megtanultam, nem felejtem el
Amíg élek s emlékezem
Köszönöm, hogy rám találtál
köszönöm, hogy velem voltál
Köszönöm, hogy végül mégis
magamra hagytál
(Bródy János)
Az igazi nőnek csak a szemét nézd, és azt sem kívülről, hanem a lelke felől. Először meg kell érezni a lelkét. Ha a lelke felől nézed, az első réteg a félelem, a múlt és a jelen sebei. Ha ezzel megtanulsz bánni, akkor láthatod a második réteget, a gyengédséget, a cirógatás vágyát. Ha ezt is látod, a harmadik rétegben látod az öröm pajkosságát, a negyedikben a harag villámait, az ötödikben a harmónia vágyát, a hatodikban a gyönyör cirógatását, és a hetedikben azt a szeretetet, ami teljesen a Tied. Minden igazi nő hét fátyoltáncot táncol, és régen elvesztél, ha a fátylat, a keblei halmát, vagy a csípőjét nézed. Csak a szemét nézd, a teljesen ruhátlan lénye, az örömtől hullámzó, vagy fájdalomtól görnyedő teste minden apró titka a szemében van.
(Müller Péter)
(Müller Péter)
Mind azt hisszük, nagyok leszünk, és kicsit csalódunk, ha reményeink nem valósulnak meg. De néha a reményeink alaptalanok. Néha amire számítunk, könnyen elhalványul amellett , ami váratlanul ér. Miért ragaszkodunk a reményeinkhez? Mert amire számítunk, az tartja bennünk a lelket. A reményeink tartanak talpon. Amire számítunk, az csak a kezdet. Amire nem számítunk, attól változik meg az életünk..."
Nagyon szerettem Jolinénit, köszönöm hogy megemlékeztél róla
Nyugodjék békében
(Ez egy válasz tom1019 üzenetére (2008. 09. 30. kedd 08:46), amit ide kattintva olvashatsz)
Nyugodjék békében
(Ez egy válasz tom1019 üzenetére (2008. 09. 30. kedd 08:46), amit ide kattintva olvashatsz)
2008. 09. 30. kedd 08:46
"A szeretet utolérhetetlen és pótolhatatlan, és nincs több ilyen érzés a világon. Más ez, mint a szerelem. A szerelem az egy szédületes hazugság, majdnem minden része, úgyis megtudja mindenki, aki élt. De a szeretet olyan szent dolog, akinek nagy a szíve, csak abban él meg. Drágáim, örüljetek egymásnak, amíg éltek, meg ne bántsátok egymást!"
(Jászai Joli néni 1907. május 21 - 2008. szeptember 29.)
(Jászai Joli néni 1907. május 21 - 2008. szeptember 29.)
"A szeretet utolérhetetlen és pótolhatatlan, és nincs több ilyen érzés a világon. Más ez, mint a szerelem. A szerelem az egy szédületes hazugság, majdnem minden része, úgyis megtudja mindenki, aki élt. De a szeretet olyan szent dolog, akinek nagy a szíve, csak abban él meg. Drágáim, örüljetek egymásnak, amíg éltek, meg ne bántsátok egymást!"
(Jászai Joli néni 1907. május 21 - 2008. szeptember 29.)
(Jászai Joli néni 1907. május 21 - 2008. szeptember 29.)
"Nem tudjuk kimondani. Szerelmes vagyok, nem eszem, nem alszom, elvarázsolt állapotban élek, szárnyalok a boldogságtól, öngyilkos akarok lenni, megszépülök, lefogyok, olyan vagyok, mint egy őrült - s azt mondom a kedvesemnek: "Szeretlek!" ... Mi ez?! ... Mi az, hogy "szeretlek"? Hol van ez a szó, ahhoz képest, amit élek? Sehol! Méltatlan a valósághoz! ... Nem kellett volna kimondani! Nem kevesebbet mondtam vele, hanem valami egészen mást! Semmit. Azt kellett volna mondani, hogy őrült vagyok, benned akarok élni, fáj, ha nem látlak, félek tőled, egyszerre vagyok kétségbeesett, alázatos, hatalmas, rémült, boldog, nyomorult... A sejtjeim szomjaznak rád... Azonnal meg akarok halni, és örökké akarok élni veled!... De hol jön ehhez a szó, hogy "szeretlek"?!... Ami a lélekben egy egész világ, az kimondva egy kopott, értéktelen jel. És ez minden nagy élményünkkel így van. Elmondhatatlanok."
Szeretn valakit igazán nehéz,de az igazi szerelem,nem szenvedés!Aboldogság titka.harcolni valakiértés kűzdeni EGY IGAZI SZERELEMÉRT!CSÓK EGY HALTÓL!!
Ülök a tóparton és nézem a vizet, várom a pillanatot, amikor újra látlak téged. Tudom, messze vagy, nem lehetsz itt velem, de olyan jó lenne, ha most itt lennél mellettem.
"Nagy bátorság kell ahhoz, hogy egy ember fenntartás nélkül engedje szeretni magát. Bátorság, csaknem hősiesség. A legtöbb ember nem tud szeretetet adni és kapni, mert gyáva és hiú, fél a bukástól. Szégyelli, hogy odaadja, s még sokkal inkább szégyelli, hogy kiadja magát a másiknak, elárulja titkát. Azt a szomorú, emberi titkot, hogy szüksége van gyöngédségre, nem tud meglenni nélküle. Mert azt hiszem, ez az igazság." (Márai Sándor) "
