Nehéz okosan szeretni
Egy kis virág is okozhat nagy zavart
Néhány ostoba szó szörnyű bajt
Valami elszorul legbelül
És úgy szorít, hogy az ember menekül
Nehéz úgy szeretni, ahogyan kell
Amit a másik örömmel elvisel
Nehéz szeretni okosan, józanul
Szeretni sajnos senki nem tanul
Távol tart egy félénk mozdulat
S a vallomáshoz nincsenek szavak
Valahogy mindig rosszkor érkezünk
S néha magunk elől is menekülünk
Nehéz úgy szeretni, ahogyan jó
Ahogy az örömmel elfogadható
Nehéz szeretni okosan, józanul
Szeretni sajnos senki nem tanul
A közeledés is félreérthető
A hazugság is lehet megnyerő
Néha túl érzékenyek vagyunk
Máskor meg a büszkeség a bajunk
Nehéz úgy szeretni, ahogyan kell
Amit a másik örömmel elvisel
Nehéz szeretni okosan, józanul
Szeretni sajnos senki nem tanul
Halász Judit
Egy kis virág is okozhat nagy zavart
Néhány ostoba szó szörnyű bajt
Valami elszorul legbelül
És úgy szorít, hogy az ember menekül
Nehéz úgy szeretni, ahogyan kell
Amit a másik örömmel elvisel
Nehéz szeretni okosan, józanul
Szeretni sajnos senki nem tanul
Távol tart egy félénk mozdulat
S a vallomáshoz nincsenek szavak
Valahogy mindig rosszkor érkezünk
S néha magunk elől is menekülünk
Nehéz úgy szeretni, ahogyan jó
Ahogy az örömmel elfogadható
Nehéz szeretni okosan, józanul
Szeretni sajnos senki nem tanul
A közeledés is félreérthető
A hazugság is lehet megnyerő
Néha túl érzékenyek vagyunk
Máskor meg a büszkeség a bajunk
Nehéz úgy szeretni, ahogyan kell
Amit a másik örömmel elvisel
Nehéz szeretni okosan, józanul
Szeretni sajnos senki nem tanul
Halász Judit
A szeretetről
A változatlan létezés a változó életet nem óhajtja, nem is utálja, hanem magába foglalja, mint a fészek a benne tátogó madárfiókákat, érzés nélkül és mégis végtelen szeretettel.
Éppígy, aki gyökerét az életből a létbe helyezte: a fejlődőn nem ujjong, az elveszőt nem siratja; senkin sem kíván segíteni és bárkin hajlandó segíteni; mindent egyformán, érzés nélkül és végtelenül szeret.
Rajongás nélkül dicsér és undor nélkül kifogásol, mert az életnek bármely dolga végső fokon se-jó se-rossz; semmi sem különb semminél, csak az útnak más-más szakaszai vannak.
A változatlan létezés a változó életet nem óhajtja, nem is utálja, hanem magába foglalja, mint a fészek a benne tátogó madárfiókákat, érzés nélkül és mégis végtelen szeretettel.
Éppígy, aki gyökerét az életből a létbe helyezte: a fejlődőn nem ujjong, az elveszőt nem siratja; senkin sem kíván segíteni és bárkin hajlandó segíteni; mindent egyformán, érzés nélkül és végtelenül szeret.
Rajongás nélkül dicsér és undor nélkül kifogásol, mert az életnek bármely dolga végső fokon se-jó se-rossz; semmi sem különb semminél, csak az útnak más-más szakaszai vannak.
Szólhatok az emberek vagy az angyalok nyelvén,
ha szeretet nincs bennem,
csak zengő érc vagyok vagy pengő cimbalom.
Lehet prófétáló tehetségem,
ismerhetem az összes titkokat és mind a tudományokat,
hitemmel elmozdíthatom a hegyeket,
ha szeretet nincs bennem, mit sem érek.
Szétoszthatom mindenemet a nélkülözők közt,
odaadhatom testemet is égőáldozatul,
ha szeretet nincs bennem,
mit sem használ nekem.
A szeretet türelmes, a szeretet jóságos,
a szeretet nem féltékeny, nem kérkedik, nem is kevély.
Nem tapintatlan, nem keresi a maga javát,
nem gerjed haragra, rosszat nem rója fel.
Nem örül a gonoszságnak,
örömét az igazság győzelmében leli.
Mindent eltűr, mindent, mindent elhisz,
mindent remél, mindent elvisel.
S a szeretet nem szűnik meg soha.
A prófétálás véget ér,
a nyelvek elhallgatnak,
a tudomány elenyészik.
Most megismerésünk csak töredékes,
és töredékes a prófétálásunk is.
Ha azonban elérkezik a tökéletes,
ami töredékes, az véget ér.
Gyermekkoromban úgy beszéltem, mint a gyerek,
úgy gondolkoztam, mint a gyerek,
úgy ítéltem, mint a gyerek.
De amikor elértem a férfikort,
elhagytam a gyerek szokásait.
Ma még csak tükörben, homályosan látunk,
akkor majd színről színre.
Most még csak töredékes a tudásom,
akkor majd úgy ismerek mindent, ahogy
most engem ismernek.
Addig megmarad a hit, a remény és a szeretet, ez a
három,
de közülük a legnagyobb a szeretet.
(Szent Pál 1Kor 13)
ha szeretet nincs bennem,
csak zengő érc vagyok vagy pengő cimbalom.
Lehet prófétáló tehetségem,
ismerhetem az összes titkokat és mind a tudományokat,
hitemmel elmozdíthatom a hegyeket,
ha szeretet nincs bennem, mit sem érek.
Szétoszthatom mindenemet a nélkülözők közt,
odaadhatom testemet is égőáldozatul,
ha szeretet nincs bennem,
mit sem használ nekem.
A szeretet türelmes, a szeretet jóságos,
a szeretet nem féltékeny, nem kérkedik, nem is kevély.
Nem tapintatlan, nem keresi a maga javát,
nem gerjed haragra, rosszat nem rója fel.
Nem örül a gonoszságnak,
örömét az igazság győzelmében leli.
Mindent eltűr, mindent, mindent elhisz,
mindent remél, mindent elvisel.
S a szeretet nem szűnik meg soha.
A prófétálás véget ér,
a nyelvek elhallgatnak,
a tudomány elenyészik.
Most megismerésünk csak töredékes,
és töredékes a prófétálásunk is.
Ha azonban elérkezik a tökéletes,
ami töredékes, az véget ér.
Gyermekkoromban úgy beszéltem, mint a gyerek,
úgy gondolkoztam, mint a gyerek,
úgy ítéltem, mint a gyerek.
De amikor elértem a férfikort,
elhagytam a gyerek szokásait.
Ma még csak tükörben, homályosan látunk,
akkor majd színről színre.
Most még csak töredékes a tudásom,
akkor majd úgy ismerek mindent, ahogy
most engem ismernek.
Addig megmarad a hit, a remény és a szeretet, ez a
három,
de közülük a legnagyobb a szeretet.
(Szent Pál 1Kor 13)
Ha olyan kiváló szónok vagyok is, mint Kossuth Lajos, Vagy Martin Luther Kinggel együtt hirdetem, hogy "van egy álmom"...
De szeretet nincs bennem,
Olyanná lettem, mint egy leomlott templomtorony megrepedt harangja.
Ha futurológusként, a jövő mérnökeként vagy csalhatatlan közvélemény-kutatóként előre látom is a jövőt...
Szeretet pedig nincs bennem,
Olyan vagyok, mint egy összelapított üres kólás doboz, amelyet unottan rúgnak tovább a kamaszok.
Ha akkora hitem van is, mint Assisi Ferencnek, Luther Mártonnak és egy dunántúli parasztasszonynak együttvéve...
De szeretet nincsen bennem,
Olyanná lettem, mint a szél által cibált ördögszekér.
Ha önfeláldozóan támogatok is alapítványokat, vagy tizedet adok minden jövedelmemből...
Szeretet pedig nincs bennem,
Olyanná lettem, mint aki követ ad kenyér helyett és skorpiót hal helyett.
Ha két végén égetem is a gyertyát, hajnaltól késő estig robotolok, éveken át nem megyek szabadságra..
Ám szeretet nincs bennem,
Olyan lennék, mint egy üres belű hagyma.
A szeretet jelentéktelen, mint amikor valaki szamárháton vonul be a városba.
A szeretet nevetség tárgya, mint amikor valakinek kezébe nádszálat, fejére töviskoszorút adnak.
A szeretet balek, mint amikor valaki kínzóiért imádkozik.
A szeretet esendő, mint amikor valaki azt mondja : "szomjúhozom".
A szeretet meglepő, mint amikor valaki szelíden megszólít egy gyászoló asszonyt a hajnali kertben.
A szeretet játékos, mint amikor valaki tanítványai előtt megy Galileába.
A szeretet soha el nem múlik.
Nem veszti el szavatosságát, nem évül el, nem kerül ad acta, nem lesz unalmas, mint a tegnapi újság.
Még nem találtuk meg a rák és az AIDS ellenszerét, nem értjük távoli földrészek lakóinak a nyelvét, nem fogjuk fel más civilizációk felénk sugárzott jeleit.
A szeretet nélküli kötelességtudat kedvetlen.
A szeretet nélküli felelősség : figyelmetlen.
A szeretet nélküli igazság : kemény.
A szeretet nélküli okosság : gőgös.
A szeretet nélküli barátságosság : hűvös.
A szeretet nélküli rend : kicsinyes.
A szeretet nélküli hatalom : kíméletlen.
A szeretet nélküli birtoklás : fösvény.
A szeretet nélküli adakozás : képmutató.
A szeretet nélküli vallásosság : bigott.
A szeretet nélküli hit : vakbuzgó.
A szeretet nélküli remény : fanatikus.
A szeretet nélküli élet : értelmetlen.
Most azért megmarad a hit,
A remény,
A szeretet,
E három.
De szeretet nincs bennem,
Olyanná lettem, mint egy leomlott templomtorony megrepedt harangja.
Ha futurológusként, a jövő mérnökeként vagy csalhatatlan közvélemény-kutatóként előre látom is a jövőt...
Szeretet pedig nincs bennem,
Olyan vagyok, mint egy összelapított üres kólás doboz, amelyet unottan rúgnak tovább a kamaszok.
Ha akkora hitem van is, mint Assisi Ferencnek, Luther Mártonnak és egy dunántúli parasztasszonynak együttvéve...
De szeretet nincsen bennem,
Olyanná lettem, mint a szél által cibált ördögszekér.
Ha önfeláldozóan támogatok is alapítványokat, vagy tizedet adok minden jövedelmemből...
Szeretet pedig nincs bennem,
Olyanná lettem, mint aki követ ad kenyér helyett és skorpiót hal helyett.
Ha két végén égetem is a gyertyát, hajnaltól késő estig robotolok, éveken át nem megyek szabadságra..
Ám szeretet nincs bennem,
Olyan lennék, mint egy üres belű hagyma.
A szeretet jelentéktelen, mint amikor valaki szamárháton vonul be a városba.
A szeretet nevetség tárgya, mint amikor valakinek kezébe nádszálat, fejére töviskoszorút adnak.
A szeretet balek, mint amikor valaki kínzóiért imádkozik.
A szeretet esendő, mint amikor valaki azt mondja : "szomjúhozom".
A szeretet meglepő, mint amikor valaki szelíden megszólít egy gyászoló asszonyt a hajnali kertben.
A szeretet játékos, mint amikor valaki tanítványai előtt megy Galileába.
A szeretet soha el nem múlik.
Nem veszti el szavatosságát, nem évül el, nem kerül ad acta, nem lesz unalmas, mint a tegnapi újság.
Még nem találtuk meg a rák és az AIDS ellenszerét, nem értjük távoli földrészek lakóinak a nyelvét, nem fogjuk fel más civilizációk felénk sugárzott jeleit.
A szeretet nélküli kötelességtudat kedvetlen.
A szeretet nélküli felelősség : figyelmetlen.
A szeretet nélküli igazság : kemény.
A szeretet nélküli okosság : gőgös.
A szeretet nélküli barátságosság : hűvös.
A szeretet nélküli rend : kicsinyes.
A szeretet nélküli hatalom : kíméletlen.
A szeretet nélküli birtoklás : fösvény.
A szeretet nélküli adakozás : képmutató.
A szeretet nélküli vallásosság : bigott.
A szeretet nélküli hit : vakbuzgó.
A szeretet nélküli remény : fanatikus.
A szeretet nélküli élet : értelmetlen.
Most azért megmarad a hit,
A remény,
A szeretet,
E három.
Ligeti Éva
A szó kevés
a
szó
kevés
elmondani
mi az, mi fáj
a szó elszáll
akár egy
suhanó
sirály
ma
akár egy
búgócsiga is
lehetnék, kit élet
keze forgat, pedig szeretnék
megállni saját lábamon, botladozva
de a magam útját járni, omladozva, mint egy
kapkodva összetákolt épület, inog a lábam is, fejemben
révület,mégis, sorsomról dönthessek saját magam, kábaságom
megtántorít,szédelegve tévelygek tova, hova még lehetne menekülni
magam elől, s előletek, félek, minden nap ígérem, erős leszek
kihívás minden probléma, reménytelen helyzetben is van
kiút, s ha kemény velem az élet, hát, legyen! majd
megmutatom, hogy elbírok minden terhet, nem
kutatom okát a bajnak, cipelem a keresztem
de kallódó álmaimat nem eresztem
hit, remény és szeretet vezérel
érzem minden mozdulat
fáj, ezer sebből
vérzek
a szó
kevés
elmondani
mi az, mi fáj
a szó elszáll
akár egy
suhanó
sirály
A szó kevés
a
szó
kevés
elmondani
mi az, mi fáj
a szó elszáll
akár egy
suhanó
sirály
ma
akár egy
búgócsiga is
lehetnék, kit élet
keze forgat, pedig szeretnék
megállni saját lábamon, botladozva
de a magam útját járni, omladozva, mint egy
kapkodva összetákolt épület, inog a lábam is, fejemben
révület,mégis, sorsomról dönthessek saját magam, kábaságom
megtántorít,szédelegve tévelygek tova, hova még lehetne menekülni
magam elől, s előletek, félek, minden nap ígérem, erős leszek
kihívás minden probléma, reménytelen helyzetben is van
kiút, s ha kemény velem az élet, hát, legyen! majd
megmutatom, hogy elbírok minden terhet, nem
kutatom okát a bajnak, cipelem a keresztem
de kallódó álmaimat nem eresztem
hit, remény és szeretet vezérel
érzem minden mozdulat
fáj, ezer sebből
vérzek
a szó
kevés
elmondani
mi az, mi fáj
a szó elszáll
akár egy
suhanó
sirály
igazad van, de a lányok véleményére jobban adok ebben a kérdésben... 
(Ez egy válasz Sonkás üzenetére (2008. 04. 28. hétfő 14:20), amit ide kattintva olvashatsz)
(Ez egy válasz Sonkás üzenetére (2008. 04. 28. hétfő 14:20), amit ide kattintva olvashatsz)
...na,jójó...a lóval "álomba illő" 
(Ez egy válasz lencsibaby üzenetére (2008. 04. 28. hétfő 19:43), amit ide kattintva olvashatsz)
Áhh még ló sem kell hozzá...ez már igy is tökéletes lenne 
(Ez egy válasz X üzenetére (2008. 04. 28. hétfő 16:04), amit ide kattintva olvashatsz)
..és már csak a fehér ló hiányzik alóla--->máris +van az ideális ffi. 
(Ez egy válasz X üzenetére (2008. 04. 28. hétfő 16:04), amit ide kattintva olvashatsz)
Törölt felhasználó (137313)
2008. 04. 28. hétfő 16:04
..és már csak a fehér ló hiányzik alóla--->máris +van az ideális ffi.
..és már csak a fehér ló hiányzik alóla--->máris +van az ideális ffi.
(Ez egy válasz lencsibaby üzenetére (2008. 04. 28. hétfő 10:36), amit ide kattintva olvashatsz)
2008. 04. 28. hétfő 10:36
...Kell találni egy embert, aki gyönyörűnek hív és nem csak csinosnak. Aki felhív, amikor bele vagy gabalyodva, aki fennmarad csak azért, hogy lássa, ahogy alszol.
Várni egy srácra, aki homlokon csókol, aki akkor is meg akar mutatni az egész világnak, amikor csapzott vagy, aki a barátai előtt is fogja a kezed.
Várni arra az egyre, aki állandóan emlékeztet rá, hogy mennyire
érdekled őt és hogy milyen szerencsés, hogy vagy neki.
Várni arra az egyre, aki a barátaihoz fordulva azt mondja, ".......Ő az."
Várni egy srácra, aki homlokon csókol, aki akkor is meg akar mutatni az egész világnak, amikor csapzott vagy, aki a barátai előtt is fogja a kezed.
Várni arra az egyre, aki állandóan emlékeztet rá, hogy mennyire
érdekled őt és hogy milyen szerencsés, hogy vagy neki.
Várni arra az egyre, aki a barátaihoz fordulva azt mondja, ".......Ő az."
Ez szagos nyem gondolod????
(Ez egy válasz tom1019 üzenetére (2008. 04. 28. hétfő 12:40), amit ide kattintva olvashatsz)
(Ez egy válasz tom1019 üzenetére (2008. 04. 28. hétfő 12:40), amit ide kattintva olvashatsz)
2008. 04. 28. hétfő 12:40
sajnos ilyen csak EGY pasi van a földkeregségen... 
ÉN!
(viszont nem biztos, hogy van ilyen NŐ-ben is!...
)
ÉN!
(viszont nem biztos, hogy van ilyen NŐ-ben is!...
)
A szeretet többféle lehet. A szeretet nem azonos a szerelemmel, A szerelem vágy amit inkább a test kiván.A szerelem általában elmulik, de aki nagyon tud szeretni az érzés nem mulik el. Jó együtt lenni valakivel akit szeretünk. Jó érezni és nézni amikor alszik hogy van nekem. Jó reggel hozzáérni megfogni a kezét, jó amikor kinyitja a szemét és mosolyog. Amikor ugy fogadjuk el amilyen. Aki igazán szeret nem akarja megváltoztatni,és meghagyja a szabdságát. Nem telepszik rá, nem napi 100 sms-el, nem számoltatja el merre jár mit csinál ha akarja elmondja. Szeretni jó, sokáig szeretném még ezt az érzést érezni.
sajnos ilyen csak EGY pasi van a földkeregségen...
ÉN!
(viszont nem biztos, hogy van ilyen NŐ-ben is!... )
(Ez egy válasz lencsibaby üzenetére (2008. 04. 28. hétfő 10:36), amit ide kattintva olvashatsz)
ÉN!
(viszont nem biztos, hogy van ilyen NŐ-ben is!...
)
(Ez egy válasz lencsibaby üzenetére (2008. 04. 28. hétfő 10:36), amit ide kattintva olvashatsz)
2008. 04. 28. hétfő 10:36
...Kell találni egy embert, aki gyönyörűnek hív és nem csak csinosnak. Aki felhív, amikor bele vagy gabalyodva, aki fennmarad csak azért, hogy lássa, ahogy alszol.
Várni egy srácra, aki homlokon csókol, aki akkor is meg akar mutatni az egész világnak, amikor csapzott vagy, aki a barátai előtt is fogja a kezed.
Várni arra az egyre, aki állandóan emlékeztet rá, hogy mennyire
érdekled őt és hogy milyen szerencsés, hogy vagy neki.
Várni arra az egyre, aki a barátaihoz fordulva azt mondja, ".......Ő az."
Várni egy srácra, aki homlokon csókol, aki akkor is meg akar mutatni az egész világnak, amikor csapzott vagy, aki a barátai előtt is fogja a kezed.
Várni arra az egyre, aki állandóan emlékeztet rá, hogy mennyire
érdekled őt és hogy milyen szerencsés, hogy vagy neki.
Várni arra az egyre, aki a barátaihoz fordulva azt mondja, ".......Ő az."
...Kell találni egy embert, aki gyönyörűnek hív és nem csak csinosnak. Aki felhív, amikor bele vagy gabalyodva, aki fennmarad csak azért, hogy lássa, ahogy alszol.
Várni egy srácra, aki homlokon csókol, aki akkor is meg akar mutatni az egész világnak, amikor csapzott vagy, aki a barátai előtt is fogja a kezed.
Várni arra az egyre, aki állandóan emlékeztet rá, hogy mennyire
érdekled őt és hogy milyen szerencsés, hogy vagy neki.
Várni arra az egyre, aki a barátaihoz fordulva azt mondja, ".......Ő az."
Várni egy srácra, aki homlokon csókol, aki akkor is meg akar mutatni az egész világnak, amikor csapzott vagy, aki a barátai előtt is fogja a kezed.
Várni arra az egyre, aki állandóan emlékeztet rá, hogy mennyire
érdekled őt és hogy milyen szerencsés, hogy vagy neki.
Várni arra az egyre, aki a barátaihoz fordulva azt mondja, ".......Ő az."
Szeretni valakit csak azért mert Ő -Ő és nem azért mert muszály vagy mert nincs másik aki jobb ...sőt ezer jobb is van de neked csak Ő kell mert Ő az akire mindig is vártál ,csak nem mered elhinni sem,hogy létezik is .Szóval szeretni valakit csak azért mert olyan amilyen . lehet nem tökéletes ..De számodra az :Ő maga az univerzum és minden jó ami csak abban létezhet.
"Ki kell szeretni a jót a másikból.Nem lehet jóvá verni senkit."/Böjte Csaba atya--dévai lelkész/
2 rész
Életünk legtartósabb kapcsolata az, amit a gyermekeinkkel ápolunk. Ez éltünk végéig tart. Ha szertettel, türelemmel, megértéssel bánunk velük, egész életünkben élvezni fogjuk ennek gyümölcseit. (Ez egy válasz Bandur üzenetére (2008. 04. 01. kedd 20:14), amit ide kattintva olvashatsz)
Életünk legtartósabb kapcsolata az, amit a gyermekeinkkel ápolunk. Ez éltünk végéig tart. Ha szertettel, türelemmel, megértéssel bánunk velük, egész életünkben élvezni fogjuk ennek gyümölcseit. (Ez egy válasz Bandur üzenetére (2008. 04. 01. kedd 20:14), amit ide kattintva olvashatsz)
2008. 04. 01. kedd 20:14
Dühöt és keserűséget éreznek, ha úgy látják, tisztességtelenül bántak velük vagy igazságtalanul vádolják őket. Ha nem segítünk nekik, ez a keserűség évekig megmaradhat bennük.
Vegyünk egy mély lélegzetet, és kérjünk bocsánatot a romboló kritikáért, vagy a fizikai bántalmazásért, ami részünkről valamikor is érte. Mondjuk el neki: sajnáljuk, hogy olyasmit mondtunk vagy tettünk, amivel megbántottuk, és keserűséget okoztunk neki.
Amikor bocsánatot kérünk gyermekünktől, ezzel az a célunk, hogy vállaljuk a teljes felelősséget mindenért, amivel bűntudatot ébresztettünk benne.
Amikor elnézést kérünk, azt mutatjuk a gyermekeknek, hogy emberek vagyunk. Nem vagyunk tökéletesek. Bizonyítjuk neki, hogy van bátorságunk, és jellemünk beismerni tévedésünket.
Sok szülő nem hajlandó bocsánatot kérni a gyermekeitől, mert fél, hogy ezzel elveszti a tiszteletét. Fél, hogy a gyermekei többé nem fogják tévedhetetlennek tartani, és vissza fognak ezzel élni. Ez a félelme valójában gyengeségének a jele. A hiúsága akadályozza, hogy megtegye ezt a lépést.
Az igazság az, hogy ennek pontosan a fordítottja igaz. Ha bocsánatot kérünk a gyermekünktől, jobban fog szeretni és tisztelni minket. Növelni fogjuk annak esélyét, hogy a jövőben készségesen együttműködjön velünk. Ha tévedés esetén nem kérünk bocsánatot, ez haragot és keserűséget ébreszt a gyerekben. Csökkenni fog értéke a saját szemében.
Ha bocsánatot kérünk, megszabadítjuk őt a bűntudatnak, a negativitásnak, az értéktelenség-érzésnek attól a terhétől, amit a destruktív kritizálás miatt cipel. Azt mondjuk: "Ne haragudj, hogy ezt tettem, ezt mondtam!" és ennek a néhány egyszerű szónak azonnali és bámulatos hatása lesz.
Gyerekek, akik megközelíthetetlenek voltak, eltávolodtak szüleiktől, hónapokig, évekig alig néztek egymásra, egyetlen pillanat alatt feloldódtak, amikor a szülő veszi a bátorságot, vállalja a felelősséget és bocsánatot kér.
Ha bocsánatot kértünk, ígérjük meg, hogy többé nem bírálunk bántó módon. Engedjük meg a gyereknek, hogy emlékeztessen erre az ígéretünkre, ha néha-néha elfeledkezünk róla. Ettől kezdve valahányszor megszegjük ígéretünket, első dühünkben mondunk valamit, utána azonnal kérjünk elnézést.
A gyermekek nagyon rugalmasak. Annyira szükségük van szüleik szeretetére és tiszteletére, hogy mindig megbocsátanak és elfelejtik a sérelmet. Ha elnézést kérünk a gyerektől, megbocsát nekünk, és tiszta lappal kezdhetünk. A gyermek felszabadul, mint a rab, aki elveszti bilincseit. Mi magunk szabaddá válunk.
Ha bocsánatot kérünk ezzel engedélyezzük nekik, hogy ők is elismerjék, ha hibáztak. Nem kell óriási mennyiségű érzelmi energiát pocsékolniuk arra, hogy színleljenek, és védekezzenek, ahogy a legtöbb felnőtt teszi. Ha mutatjuk, hogy van bátorságunk elismerni a hibáinkat, ezzel példát mutatunk neki, hogy ő se féljen beismerni a tévedését. Mindannyian emberek vagyunk. Rájönnek, hogy nem kell tökéletesnek lenniük, hogy elfogadják őket, hogy elfogadják önmagukat. Értékesek úgy, ahogyan vannak.
Vegyünk egy mély lélegzetet, és kérjünk bocsánatot a romboló kritikáért, vagy a fizikai bántalmazásért, ami részünkről valamikor is érte. Mondjuk el neki: sajnáljuk, hogy olyasmit mondtunk vagy tettünk, amivel megbántottuk, és keserűséget okoztunk neki.
Amikor bocsánatot kérünk gyermekünktől, ezzel az a célunk, hogy vállaljuk a teljes felelősséget mindenért, amivel bűntudatot ébresztettünk benne.
Amikor elnézést kérünk, azt mutatjuk a gyermekeknek, hogy emberek vagyunk. Nem vagyunk tökéletesek. Bizonyítjuk neki, hogy van bátorságunk, és jellemünk beismerni tévedésünket.
Sok szülő nem hajlandó bocsánatot kérni a gyermekeitől, mert fél, hogy ezzel elveszti a tiszteletét. Fél, hogy a gyermekei többé nem fogják tévedhetetlennek tartani, és vissza fognak ezzel élni. Ez a félelme valójában gyengeségének a jele. A hiúsága akadályozza, hogy megtegye ezt a lépést.
Az igazság az, hogy ennek pontosan a fordítottja igaz. Ha bocsánatot kérünk a gyermekünktől, jobban fog szeretni és tisztelni minket. Növelni fogjuk annak esélyét, hogy a jövőben készségesen együttműködjön velünk. Ha tévedés esetén nem kérünk bocsánatot, ez haragot és keserűséget ébreszt a gyerekben. Csökkenni fog értéke a saját szemében.
Ha bocsánatot kérünk, megszabadítjuk őt a bűntudatnak, a negativitásnak, az értéktelenség-érzésnek attól a terhétől, amit a destruktív kritizálás miatt cipel. Azt mondjuk: "Ne haragudj, hogy ezt tettem, ezt mondtam!" és ennek a néhány egyszerű szónak azonnali és bámulatos hatása lesz.
Gyerekek, akik megközelíthetetlenek voltak, eltávolodtak szüleiktől, hónapokig, évekig alig néztek egymásra, egyetlen pillanat alatt feloldódtak, amikor a szülő veszi a bátorságot, vállalja a felelősséget és bocsánatot kér.
Ha bocsánatot kértünk, ígérjük meg, hogy többé nem bírálunk bántó módon. Engedjük meg a gyereknek, hogy emlékeztessen erre az ígéretünkre, ha néha-néha elfeledkezünk róla. Ettől kezdve valahányszor megszegjük ígéretünket, első dühünkben mondunk valamit, utána azonnal kérjünk elnézést.
A gyermekek nagyon rugalmasak. Annyira szükségük van szüleik szeretetére és tiszteletére, hogy mindig megbocsátanak és elfelejtik a sérelmet. Ha elnézést kérünk a gyerektől, megbocsát nekünk, és tiszta lappal kezdhetünk. A gyermek felszabadul, mint a rab, aki elveszti bilincseit. Mi magunk szabaddá válunk.
Ha bocsánatot kérünk ezzel engedélyezzük nekik, hogy ők is elismerjék, ha hibáztak. Nem kell óriási mennyiségű érzelmi energiát pocsékolniuk arra, hogy színleljenek, és védekezzenek, ahogy a legtöbb felnőtt teszi. Ha mutatjuk, hogy van bátorságunk elismerni a hibáinkat, ezzel példát mutatunk neki, hogy ő se féljen beismerni a tévedését. Mindannyian emberek vagyunk. Rájönnek, hogy nem kell tökéletesnek lenniük, hogy elfogadják őket, hogy elfogadják önmagukat. Értékesek úgy, ahogyan vannak.
Dühöt és keserűséget éreznek, ha úgy látják, tisztességtelenül bántak velük vagy igazságtalanul vádolják őket. Ha nem segítünk nekik, ez a keserűség évekig megmaradhat bennük.
Vegyünk egy mély lélegzetet, és kérjünk bocsánatot a romboló kritikáért, vagy a fizikai bántalmazásért, ami részünkről valamikor is érte. Mondjuk el neki: sajnáljuk, hogy olyasmit mondtunk vagy tettünk, amivel megbántottuk, és keserűséget okoztunk neki.
Amikor bocsánatot kérünk gyermekünktől, ezzel az a célunk, hogy vállaljuk a teljes felelősséget mindenért, amivel bűntudatot ébresztettünk benne.
Amikor elnézést kérünk, azt mutatjuk a gyermekeknek, hogy emberek vagyunk. Nem vagyunk tökéletesek. Bizonyítjuk neki, hogy van bátorságunk, és jellemünk beismerni tévedésünket.
Sok szülő nem hajlandó bocsánatot kérni a gyermekeitől, mert fél, hogy ezzel elveszti a tiszteletét. Fél, hogy a gyermekei többé nem fogják tévedhetetlennek tartani, és vissza fognak ezzel élni. Ez a félelme valójában gyengeségének a jele. A hiúsága akadályozza, hogy megtegye ezt a lépést.
Az igazság az, hogy ennek pontosan a fordítottja igaz. Ha bocsánatot kérünk a gyermekünktől, jobban fog szeretni és tisztelni minket. Növelni fogjuk annak esélyét, hogy a jövőben készségesen együttműködjön velünk. Ha tévedés esetén nem kérünk bocsánatot, ez haragot és keserűséget ébreszt a gyerekben. Csökkenni fog értéke a saját szemében.
Ha bocsánatot kérünk, megszabadítjuk őt a bűntudatnak, a negativitásnak, az értéktelenség-érzésnek attól a terhétől, amit a destruktív kritizálás miatt cipel. Azt mondjuk: "Ne haragudj, hogy ezt tettem, ezt mondtam!" és ennek a néhány egyszerű szónak azonnali és bámulatos hatása lesz.
Gyerekek, akik megközelíthetetlenek voltak, eltávolodtak szüleiktől, hónapokig, évekig alig néztek egymásra, egyetlen pillanat alatt feloldódtak, amikor a szülő veszi a bátorságot, vállalja a felelősséget és bocsánatot kér.
Ha bocsánatot kértünk, ígérjük meg, hogy többé nem bírálunk bántó módon. Engedjük meg a gyereknek, hogy emlékeztessen erre az ígéretünkre, ha néha-néha elfeledkezünk róla. Ettől kezdve valahányszor megszegjük ígéretünket, első dühünkben mondunk valamit, utána azonnal kérjünk elnézést.
A gyermekek nagyon rugalmasak. Annyira szükségük van szüleik szeretetére és tiszteletére, hogy mindig megbocsátanak és elfelejtik a sérelmet. Ha elnézést kérünk a gyerektől, megbocsát nekünk, és tiszta lappal kezdhetünk. A gyermek felszabadul, mint a rab, aki elveszti bilincseit. Mi magunk szabaddá válunk.
Ha bocsánatot kérünk ezzel engedélyezzük nekik, hogy ők is elismerjék, ha hibáztak. Nem kell óriási mennyiségű érzelmi energiát pocsékolniuk arra, hogy színleljenek, és védekezzenek, ahogy a legtöbb felnőtt teszi. Ha mutatjuk, hogy van bátorságunk elismerni a hibáinkat, ezzel példát mutatunk neki, hogy ő se féljen beismerni a tévedését. Mindannyian emberek vagyunk. Rájönnek, hogy nem kell tökéletesnek lenniük, hogy elfogadják őket, hogy elfogadják önmagukat. Értékesek úgy, ahogyan vannak.
Vegyünk egy mély lélegzetet, és kérjünk bocsánatot a romboló kritikáért, vagy a fizikai bántalmazásért, ami részünkről valamikor is érte. Mondjuk el neki: sajnáljuk, hogy olyasmit mondtunk vagy tettünk, amivel megbántottuk, és keserűséget okoztunk neki.
Amikor bocsánatot kérünk gyermekünktől, ezzel az a célunk, hogy vállaljuk a teljes felelősséget mindenért, amivel bűntudatot ébresztettünk benne.
Amikor elnézést kérünk, azt mutatjuk a gyermekeknek, hogy emberek vagyunk. Nem vagyunk tökéletesek. Bizonyítjuk neki, hogy van bátorságunk, és jellemünk beismerni tévedésünket.
Sok szülő nem hajlandó bocsánatot kérni a gyermekeitől, mert fél, hogy ezzel elveszti a tiszteletét. Fél, hogy a gyermekei többé nem fogják tévedhetetlennek tartani, és vissza fognak ezzel élni. Ez a félelme valójában gyengeségének a jele. A hiúsága akadályozza, hogy megtegye ezt a lépést.
Az igazság az, hogy ennek pontosan a fordítottja igaz. Ha bocsánatot kérünk a gyermekünktől, jobban fog szeretni és tisztelni minket. Növelni fogjuk annak esélyét, hogy a jövőben készségesen együttműködjön velünk. Ha tévedés esetén nem kérünk bocsánatot, ez haragot és keserűséget ébreszt a gyerekben. Csökkenni fog értéke a saját szemében.
Ha bocsánatot kérünk, megszabadítjuk őt a bűntudatnak, a negativitásnak, az értéktelenség-érzésnek attól a terhétől, amit a destruktív kritizálás miatt cipel. Azt mondjuk: "Ne haragudj, hogy ezt tettem, ezt mondtam!" és ennek a néhány egyszerű szónak azonnali és bámulatos hatása lesz.
Gyerekek, akik megközelíthetetlenek voltak, eltávolodtak szüleiktől, hónapokig, évekig alig néztek egymásra, egyetlen pillanat alatt feloldódtak, amikor a szülő veszi a bátorságot, vállalja a felelősséget és bocsánatot kér.
Ha bocsánatot kértünk, ígérjük meg, hogy többé nem bírálunk bántó módon. Engedjük meg a gyereknek, hogy emlékeztessen erre az ígéretünkre, ha néha-néha elfeledkezünk róla. Ettől kezdve valahányszor megszegjük ígéretünket, első dühünkben mondunk valamit, utána azonnal kérjünk elnézést.
A gyermekek nagyon rugalmasak. Annyira szükségük van szüleik szeretetére és tiszteletére, hogy mindig megbocsátanak és elfelejtik a sérelmet. Ha elnézést kérünk a gyerektől, megbocsát nekünk, és tiszta lappal kezdhetünk. A gyermek felszabadul, mint a rab, aki elveszti bilincseit. Mi magunk szabaddá válunk.
Ha bocsánatot kérünk ezzel engedélyezzük nekik, hogy ők is elismerjék, ha hibáztak. Nem kell óriási mennyiségű érzelmi energiát pocsékolniuk arra, hogy színleljenek, és védekezzenek, ahogy a legtöbb felnőtt teszi. Ha mutatjuk, hogy van bátorságunk elismerni a hibáinkat, ezzel példát mutatunk neki, hogy ő se féljen beismerni a tévedését. Mindannyian emberek vagyunk. Rájönnek, hogy nem kell tökéletesnek lenniük, hogy elfogadják őket, hogy elfogadják önmagukat. Értékesek úgy, ahogyan vannak.
