Az élet és a szeretet csupán egyetlen időt ismer: a jelent.
Az egyetlen érzékelhető idő a pillanat, amelyben élünk, amikor szeretünk.
Amikor együtt tudunk élni jó és rossz tulajdonságainkkal, akkor élünk együtt saját énünkkel.
Mindenkinek van egy árnyékénje. Hatalmadban áll a választás fény és árnyék között. Az árnyék nem azért lakozik benned, hogy elsötétítse a fényességet, hanem, hogy felhívja figyelmedet tökéletlenségeidre. Az erénynek csak egy fajtája van - az erény; a gonoszságnak ellenben számtalan.
Szeretnünk kell mások tévedéseit, hiszen a saját tévedéseinkbe egyenesen szerelmesek vagyunk.
Senki sem tökéletes, tudd ezt magadról is. Ha saját vétkeidet csupán apró botlásnak tartod, fogadd megértéssel mások hibáit.
Az egyetlen érzékelhető idő a pillanat, amelyben élünk, amikor szeretünk.
Amikor együtt tudunk élni jó és rossz tulajdonságainkkal, akkor élünk együtt saját énünkkel.
Mindenkinek van egy árnyékénje. Hatalmadban áll a választás fény és árnyék között. Az árnyék nem azért lakozik benned, hogy elsötétítse a fényességet, hanem, hogy felhívja figyelmedet tökéletlenségeidre. Az erénynek csak egy fajtája van - az erény; a gonoszságnak ellenben számtalan.
Szeretnünk kell mások tévedéseit, hiszen a saját tévedéseinkbe egyenesen szerelmesek vagyunk.
Senki sem tökéletes, tudd ezt magadról is. Ha saját vétkeidet csupán apró botlásnak tartod, fogadd megértéssel mások hibáit.
Falu Tamás
Szavam...
Szavam selyemmé lágyul,
Hogy válladat befedje.
Szavam csónakká mélyül,
Hogy ringatózhass benne.
Szavam virággá nyílik,
Hogy szíved fölé tűzzed
És legyezővé hajlik,
Hogy unalmad elűzzed.
Szavam balzsammá olvad,
Hogy ami fáj, ne fájjon,
S mint hintó áll elébed,
Hogy lelked beleszálljon.
Szavam keleten jő fel,
Hogy álmod elorozza,
Szavam nyugaton száll le,
Hogy álmod visszahozza.
Szavam csókká parázsul,
Hogy végigfusson rajtad,
S a szavam szó lesz újra,
Ha akarod, hogy halljad.
Szavam...
Szavam selyemmé lágyul,
Hogy válladat befedje.
Szavam csónakká mélyül,
Hogy ringatózhass benne.
Szavam virággá nyílik,
Hogy szíved fölé tűzzed
És legyezővé hajlik,
Hogy unalmad elűzzed.
Szavam balzsammá olvad,
Hogy ami fáj, ne fájjon,
S mint hintó áll elébed,
Hogy lelked beleszálljon.
Szavam keleten jő fel,
Hogy álmod elorozza,
Szavam nyugaton száll le,
Hogy álmod visszahozza.
Szavam csókká parázsul,
Hogy végigfusson rajtad,
S a szavam szó lesz újra,
Ha akarod, hogy halljad.
A legjobb dolog a világon, szeretni és szeretve lenni." "Az én szívem sokat csatangolt, most már csak okul és tanul. Halandó csak halandót szerethet halhatatlanul." /József Attila/
Levélrészlet
Kellene ma a tegnapi megtartó hitem. Elbotorkáltam.
Nem lelem a hidat.
Nem tudom, hogyan lehet átjutni a mából a holnapba.
Épségben.
Kiáltanék: HÉ EMBEREK!! De nincs itt senki.
Senki. Jó lenne sírni.
Nem vagyok szomorú. Vidám sem. Csak vagyok.
És olyan jó lenne, ha bárki is örülne ennek.
Hogy valaki idelépne hozzám, két kezébe fogná arcom és azt mondaná:
kellesz.
Persze vannak akik ezt mondják: kegyes hazugság.
Én próbálom a hazugságot igaznak hinni,
mert nem kell már a küzdelem, hátha mégis veszíthetek.
Már a harc sem kell. Ilyenkor lenne jó menni.
Menni egyedül.
Jó messze.
Jó lenne a friss széna illata,
és jó lenne alkonyórán szembenézni a nappal.
Megkérdezni, mivégre tette útját.
Mennyi örömet és mennyi fájdalmat hagy maga után egy-egy nap,
mikor a horizont alá hajtja nagy busa fejét.
Tudod, jó, ha vannak olyan esőutáni fülledt,
párás, fojtogató napok, mikor egy hintaszékben ülni volna jó.
Ez most minden vágyam.
Szép nagy terv. Szép nagy vágy. Egyszerre sírnom és nevetnem kell.
Egy hintaszék. Egy kurvanagy hintaszék.
Úgy belehuppanni és kinevetni a világot.
Egy kedves hintaszék, ami, ha szomorú vagyok,
úgy kéz nélkül körbeölel és elhiteti velem: jó a világ.
Egy hintaszék.
Egy szentély, ahol a könnyek is édesek,
mert egy pont, ahol hihetem: van szeretet.
És hát persze, hogy van: majd én ülök ott, mosolyogva,
mert már rég becsaptam magam, amikor hittem: van jóság.
Vagy bármi más, amiért érdemes az ősz, a tél, a tavasz, a nyár.
Valami nagy titok, amiért a föld rója csendes köreit,
A titok, amiről az utolsó pillanatban tudom meg:
végig ott lapult a markomban.
Hát ilyen vagyok. Ilyen hülye vagyok.
Cinikus, konok, gúnyoros, szelíd, élni-halni akaró,
vállraborulós fajta,
mitöbb szenvedélyes is és telhetetlen,
mert részletek helyett az egészet akarom,
mert nem osztozom, nem vonz falka. És lusta is,
. . . nagyon lusta, nagy gömbölyű formák,
a zöld és narancs szín ejt rabul, almaillat vagy barack.
Gyűlölöm a szegfűt és félek a harmatcseppes rózsáktól,
mert gyengévé tesznek.
Ilyen vagyok, sőt.
(csönded vagyok)
dalod és táncod lennék
reggeli zöld-arany
szoknyában elsuhanó
téged üdvözlő tánc
mezítelen karral
és szívvel
ágyadba virágot hajító
s lennék én
déli polkád
vörösen lobbanó
mosoly mögül
felcsillanó
csókod
is lennék
és este
lennék neked a
szikrázó sejtelem
pergő vágy
aranypénzes sárga ruhám
fekete tüll lobogó selyem
bokámon holdfény
csípőmön kezed
szoknyám ráncából szerelem hull
eléd öledbe köréd szerteszét
lennék dalod és táncod
de csak éjféli csönd vagyok
és az éjféli csöndedben telis tele kétség
(Boda M.)
Kellene ma a tegnapi megtartó hitem. Elbotorkáltam.
Nem lelem a hidat.
Nem tudom, hogyan lehet átjutni a mából a holnapba.
Épségben.
Kiáltanék: HÉ EMBEREK!! De nincs itt senki.
Senki. Jó lenne sírni.
Nem vagyok szomorú. Vidám sem. Csak vagyok.
És olyan jó lenne, ha bárki is örülne ennek.
Hogy valaki idelépne hozzám, két kezébe fogná arcom és azt mondaná:
kellesz.
Persze vannak akik ezt mondják: kegyes hazugság.
Én próbálom a hazugságot igaznak hinni,
mert nem kell már a küzdelem, hátha mégis veszíthetek.
Már a harc sem kell. Ilyenkor lenne jó menni.
Menni egyedül.
Jó messze.
Jó lenne a friss széna illata,
és jó lenne alkonyórán szembenézni a nappal.
Megkérdezni, mivégre tette útját.
Mennyi örömet és mennyi fájdalmat hagy maga után egy-egy nap,
mikor a horizont alá hajtja nagy busa fejét.
Tudod, jó, ha vannak olyan esőutáni fülledt,
párás, fojtogató napok, mikor egy hintaszékben ülni volna jó.
Ez most minden vágyam.
Szép nagy terv. Szép nagy vágy. Egyszerre sírnom és nevetnem kell.
Egy hintaszék. Egy kurvanagy hintaszék.
Úgy belehuppanni és kinevetni a világot.
Egy kedves hintaszék, ami, ha szomorú vagyok,
úgy kéz nélkül körbeölel és elhiteti velem: jó a világ.
Egy hintaszék.
Egy szentély, ahol a könnyek is édesek,
mert egy pont, ahol hihetem: van szeretet.
És hát persze, hogy van: majd én ülök ott, mosolyogva,
mert már rég becsaptam magam, amikor hittem: van jóság.
Vagy bármi más, amiért érdemes az ősz, a tél, a tavasz, a nyár.
Valami nagy titok, amiért a föld rója csendes köreit,
A titok, amiről az utolsó pillanatban tudom meg:
végig ott lapult a markomban.
Hát ilyen vagyok. Ilyen hülye vagyok.
Cinikus, konok, gúnyoros, szelíd, élni-halni akaró,
vállraborulós fajta,
mitöbb szenvedélyes is és telhetetlen,
mert részletek helyett az egészet akarom,
mert nem osztozom, nem vonz falka. És lusta is,
. . . nagyon lusta, nagy gömbölyű formák,
a zöld és narancs szín ejt rabul, almaillat vagy barack.
Gyűlölöm a szegfűt és félek a harmatcseppes rózsáktól,
mert gyengévé tesznek.
Ilyen vagyok, sőt.
(csönded vagyok)
dalod és táncod lennék
reggeli zöld-arany
szoknyában elsuhanó
téged üdvözlő tánc
mezítelen karral
és szívvel
ágyadba virágot hajító
s lennék én
déli polkád
vörösen lobbanó
mosoly mögül
felcsillanó
csókod
is lennék
és este
lennék neked a
szikrázó sejtelem
pergő vágy
aranypénzes sárga ruhám
fekete tüll lobogó selyem
bokámon holdfény
csípőmön kezed
szoknyám ráncából szerelem hull
eléd öledbe köréd szerteszét
lennék dalod és táncod
de csak éjféli csönd vagyok
és az éjféli csöndedben telis tele kétség
(Boda M.)
nagy ölelééééééééés:
Szeretet
1 rész
Honnan ered, hogyan jön létre a szeretet? Öröklődő tulajdonsága ez az embernek, vagy később alakul ki s hogyan? Születésünk pillanatától kezdve vagy talán még előbb is- szükségünk van a szeretetre, ami a nap 24 órájában ezernyi apró dologban nyilvánul meg. Ahogy egy édesanya rámosolyog gyermekére, ahogy felveszi, ahogy figyel rá - ahogy együtt vannak, azt a legszakszerűbb ápolás is csak utánozhatja, de nem pótolhatja. S ahogy a gyermek világa tágul, úgy bővül azoknak a köre, akikkel jól érzi magát, akiknek örül - akiket szeret.
A szeretetet érezni kell, átélni és megtapasztalni csak így lehet megtudni, mit is jelent. Mégpedig kétféleképpen kell ezt megélni egyrészt úgy, hogy én szeretek, másrészt úgy, hogy engem szeretnek. Egy dolognak két oldala ez, kicsit más, kicsit ugyanaz, egymagában minkét fél csak torzó.
Mit is érzek a szeretett személlyel kapcsolatban? Talán legelső sorban azt, hogy az illető fontos a számomra. Jó érzéssel tölt el, hogy ő a világon van, s hogy én kapcsolatban lehetek vele. Fontos nekem, hogy ő jól érezze magát a világban, és benne velem. Ezért igyekszem őt minél alaposabban megismerni, megtudni, hogyan segíthetem őt, hogy ez a jó érzés benne is kialakuljon, megmaradjon, erősödjön. Egy kicsit őbenne élek, az ő szemével nézek.
A szeretet tehát önzetlen.
Biztos ez? Hány, de hány keserűség mögött az áll, hogy én mindent megteszek érte, de ő rám se hederít vagy éppenséggel: amit én adok, azt megköveteli, de én neki nem vagyok senki.
A szeretet nem önzetlen, hanem kölcsönös. Adok is, kapok is- ilyen értelemben a szeretet önző is. Jó, ha ezt tudjuk, s emiatt nem kell szégyenkeznünk. Így működik a szeretet- ha egy oldalú, akkor legalább annyi szenvedést okoz, mint örömöt, ha kölcsönös, akkor éltető erő, az emberi élet legfontosabb éltető ereje. A szeretet szeretetet szül, és csak szeretetből táplálkozhat.
A szeretet az a furcsa jószág, ha megosztjuk, nem kevesebb lesz, hanem több.
A szeretet éltető erő írtam, s ez így is van. De a szeretet nagyon törékeny is. Szeretetünkért sokszor nagy árat kérünk, s ha a másik megbotlik, szeretetünk elvesztésével fizet(het) érte. A szeretet megvonása nem csak a csecsemőknek nagy veszély veszély az minden életkorban. A nagyobb gyerek sem érezheti azt még a veszélyét sem-, hogy nem szeretik, ha nem az elvártnak megfelelően viselkedik. Persze a gyereknek meg kell tanulnia, hogy hogyan kell viselkedni, dolgozni, tanulni, teljesíteni stb. de nem azért, hogy szeressék, hanem azrét, mert ez az együttélés rendje.
1 rész
Honnan ered, hogyan jön létre a szeretet? Öröklődő tulajdonsága ez az embernek, vagy később alakul ki s hogyan? Születésünk pillanatától kezdve vagy talán még előbb is- szükségünk van a szeretetre, ami a nap 24 órájában ezernyi apró dologban nyilvánul meg. Ahogy egy édesanya rámosolyog gyermekére, ahogy felveszi, ahogy figyel rá - ahogy együtt vannak, azt a legszakszerűbb ápolás is csak utánozhatja, de nem pótolhatja. S ahogy a gyermek világa tágul, úgy bővül azoknak a köre, akikkel jól érzi magát, akiknek örül - akiket szeret.
A szeretetet érezni kell, átélni és megtapasztalni csak így lehet megtudni, mit is jelent. Mégpedig kétféleképpen kell ezt megélni egyrészt úgy, hogy én szeretek, másrészt úgy, hogy engem szeretnek. Egy dolognak két oldala ez, kicsit más, kicsit ugyanaz, egymagában minkét fél csak torzó.
Mit is érzek a szeretett személlyel kapcsolatban? Talán legelső sorban azt, hogy az illető fontos a számomra. Jó érzéssel tölt el, hogy ő a világon van, s hogy én kapcsolatban lehetek vele. Fontos nekem, hogy ő jól érezze magát a világban, és benne velem. Ezért igyekszem őt minél alaposabban megismerni, megtudni, hogyan segíthetem őt, hogy ez a jó érzés benne is kialakuljon, megmaradjon, erősödjön. Egy kicsit őbenne élek, az ő szemével nézek.
A szeretet tehát önzetlen.
Biztos ez? Hány, de hány keserűség mögött az áll, hogy én mindent megteszek érte, de ő rám se hederít vagy éppenséggel: amit én adok, azt megköveteli, de én neki nem vagyok senki.
A szeretet nem önzetlen, hanem kölcsönös. Adok is, kapok is- ilyen értelemben a szeretet önző is. Jó, ha ezt tudjuk, s emiatt nem kell szégyenkeznünk. Így működik a szeretet- ha egy oldalú, akkor legalább annyi szenvedést okoz, mint örömöt, ha kölcsönös, akkor éltető erő, az emberi élet legfontosabb éltető ereje. A szeretet szeretetet szül, és csak szeretetből táplálkozhat.
A szeretet az a furcsa jószág, ha megosztjuk, nem kevesebb lesz, hanem több.
A szeretet éltető erő írtam, s ez így is van. De a szeretet nagyon törékeny is. Szeretetünkért sokszor nagy árat kérünk, s ha a másik megbotlik, szeretetünk elvesztésével fizet(het) érte. A szeretet megvonása nem csak a csecsemőknek nagy veszély veszély az minden életkorban. A nagyobb gyerek sem érezheti azt még a veszélyét sem-, hogy nem szeretik, ha nem az elvártnak megfelelően viselkedik. Persze a gyereknek meg kell tanulnia, hogy hogyan kell viselkedni, dolgozni, tanulni, teljesíteni stb. de nem azért, hogy szeressék, hanem azrét, mert ez az együttélés rendje.
2 rész
A személyhez fűződő szeretet mellett létezik egy másik, sokkal kevésbé személyes, inkább általános szeretet is, az emberszeretet.
Szeretem az embereket mondja az a valaki, akiben ez az érzés él. Ez egy személyes szeretetre való készenléti állapotot, odafordulást jelent, nyitottságot, elfogadást, segítőkészséget. Az ilyen ember szinte alig várja, hogy legyen valaki valóságos személy, akit szeretetébe fogadhat. Őszintén és önzetlenül. Ez a szeretet nem kíván dekórumot (kitüntetést), elismerést, ellenszolgáltatást. Ez a szeretet halkan lép, és áthatja az egész életet- írja Sztehlo Gábor (Isten kezében, Bp. 1994). Nagy adomány ez, annak is, aki kapja- és annak is, aki adja.
A szeretetet ápolni kell. Ápolni kell a szürkének mondott hétköznapokon és az ünnepeken egyaránt. Az élet zöme hétköznapokból áll, ezeknek sorában alakul, mélyül, fejlődik: él a szeretet- az ünnepnapok csak egy-egy csúcspontot jelentenek.
Kiemelkedő ünnep a családban a születésnap, amikor az ünnepelt a főszereplő. Az összetartozást ünnepeljük karácsonykor-akkor mindenki főszereplő, de legkivált mi, ahogy vagyunk. De jó is ünnepelni, békében szeretetben.
Dr. Füzéki Bálint
Pszichiáter
A személyhez fűződő szeretet mellett létezik egy másik, sokkal kevésbé személyes, inkább általános szeretet is, az emberszeretet.
Szeretem az embereket mondja az a valaki, akiben ez az érzés él. Ez egy személyes szeretetre való készenléti állapotot, odafordulást jelent, nyitottságot, elfogadást, segítőkészséget. Az ilyen ember szinte alig várja, hogy legyen valaki valóságos személy, akit szeretetébe fogadhat. Őszintén és önzetlenül. Ez a szeretet nem kíván dekórumot (kitüntetést), elismerést, ellenszolgáltatást. Ez a szeretet halkan lép, és áthatja az egész életet- írja Sztehlo Gábor (Isten kezében, Bp. 1994). Nagy adomány ez, annak is, aki kapja- és annak is, aki adja.
A szeretetet ápolni kell. Ápolni kell a szürkének mondott hétköznapokon és az ünnepeken egyaránt. Az élet zöme hétköznapokból áll, ezeknek sorában alakul, mélyül, fejlődik: él a szeretet- az ünnepnapok csak egy-egy csúcspontot jelentenek.
Kiemelkedő ünnep a családban a születésnap, amikor az ünnepelt a főszereplő. Az összetartozást ünnepeljük karácsonykor-akkor mindenki főszereplő, de legkivált mi, ahogy vagyunk. De jó is ünnepelni, békében szeretetben.
Dr. Füzéki Bálint
Pszichiáter
"-Elmegyek - mondta - és azt akarom, hogy tudd:
Visszajövök. Szeretlek, mert...
- Ne mondj semmit - szakította félbe Fátima -
Az ember azért szeret, mert szeret. Nem kell
hozzá semmi indok..."
/Paulo Coelho - Az alkimista/
Visszajövök. Szeretlek, mert...
- Ne mondj semmit - szakította félbe Fátima -
Az ember azért szeret, mert szeret. Nem kell
hozzá semmi indok..."
/Paulo Coelho - Az alkimista/
tudtam! tudtam!
teee!kis aristoteles
buké! akarommondani
B.U.É.K. kedves 2xsanyi barátom!
"Többféle módon lehet szeretni. Többféle módon lehet a másik emberben önmagad másik felét megtalálni."
(Tatiosz)
(Tatiosz)
Ne kívánd senki szeretetét. Ne utasítsd el senki szeretetét.
Úgy áradjon szereteted, mint a tűz fénye-melege: mindenre egyformán. Akik közel jönnek hozzád, azokra több essék fényedből és melegedből, mint akiknek nincs szükségük terád. Családtagjaid, mindennapi társaid s a hozzád fordulók olyanok legyenek számodra, mint a kályhának a szoba, melynek melegítésére rendelik.
Weöres Sándor
Úgy áradjon szereteted, mint a tűz fénye-melege: mindenre egyformán. Akik közel jönnek hozzád, azokra több essék fényedből és melegedből, mint akiknek nincs szükségük terád. Családtagjaid, mindennapi társaid s a hozzád fordulók olyanok legyenek számodra, mint a kályhának a szoba, melynek melegítésére rendelik.
Weöres Sándor
...Békességet, boldogságot, csengőszót és gyertyalángot, ot, szeretetet, mindent, ami fontos Neked. Időt, most is meseszépet, ablakodba téli képet, ajtód elé fehér bársonyt....
Így kívánok szép Karácsonyt!....
Boldog Karácsonyt, és szeretetben, békességben, egészségben gazdag Új Esztendőt kívánok Mindenkinek!!!
Zs.
Így kívánok szép Karácsonyt!....
Boldog Karácsonyt, és szeretetben, békességben, egészségben gazdag Új Esztendőt kívánok Mindenkinek!!!
Zs.
Cabaret : A kis gyufaárus lány
Szép csöndben hull a hó, kinn már senki se jár
S egy fényárban úszó ablak előtt
Egy kislány remegve áll.
Szél fúj hideg elől hová is bújjon el
Vágyakozva néz túl az ablakon
Mindenki ünnepel.
Ölében fekvő gyufák közül választ egyet még
S a két kis kézből felcsap a láng
Szikrákat szórva szét.
S az a láng egyre száll, száll fölfelé
Tűzkarját fonja a kislány köré
És olyan szelíden ragadja el
Már ő is ünnepel.
És egyre száll, száll fölfelé
Tűzkarját fonja a kislány köré
Mindent a csillagok fölé emel
Úgy alszik el.
S az a láng egyre száll, száll fölfelé
Tűzkarját fonja a kislány köré
És olyan szelíden ragadja el
Már ö is ünnepel.
És egyre száll, száll fölfelé
Tűzkarját fonja a kislány köré
Mindent a csillagok fölé emel
Úgy alszik el
Úgy alszik el.
Szép csöndben hull a hó, kinn már senki se jár
S egy fényárban úszó ablak előtt
Egy kislány remegve áll.
Szél fúj hideg elől hová is bújjon el
Vágyakozva néz túl az ablakon
Mindenki ünnepel.
Ölében fekvő gyufák közül választ egyet még
S a két kis kézből felcsap a láng
Szikrákat szórva szét.
S az a láng egyre száll, száll fölfelé
Tűzkarját fonja a kislány köré
És olyan szelíden ragadja el
Már ő is ünnepel.
És egyre száll, száll fölfelé
Tűzkarját fonja a kislány köré
Mindent a csillagok fölé emel
Úgy alszik el.
S az a láng egyre száll, száll fölfelé
Tűzkarját fonja a kislány köré
És olyan szelíden ragadja el
Már ö is ünnepel.
És egyre száll, száll fölfelé
Tűzkarját fonja a kislány köré
Mindent a csillagok fölé emel
Úgy alszik el
Úgy alszik el.
Egy macifiú állt a barlang bejáratánál. Már nagyon készült a téli alvásra, de az idén úgy gondolta megvárja a karácsonyt. Még eddig soha nem maradt fent. Olvasott egy könyvet, amiben azt írták, hogy a karácsony a szeretet ünnepe. Tegnap reggel ugyanígy itt állt, és valami csoda történt vele. Teljesen masszív szürke felhők borították az eget. Egyetlen pici lyuk volt a felhőkön, mintha ki akarna onnan kukucskálni valaki, és ekkor úgy érezte, ha most kívánna valamit, teljesülne. Elkezdte merően nézni azt a kis lyukat, és közben eszméletlenül akarta, hogy a karácsony estéje gyönyörű legyen, mert most fennmaradt. És amikor magában elmondta a kívánságot az a kis lyuk veszett gyorsasággal elkezdett tágulni, az immáron nagy területen lévő lyuk körül aranyban csillogtak a felhők. Nagyot sóhajtott örömén, és abban a pillanatban, hasonló gyorsasággal össze is záródtak a felhők, de még egy picike rés se volt. Már akkor érezte, hogy valami boldogságvárás érzése járja át.
Eljött a karácsony, de nem történt semmi. Igen csalódottnak érezte magát. Reggel esett a hó, és fehér lepel borította a tájat. Nem értette, mitől lenne ez a szeretet ünnepe, és mi a boldogság. A könyvben az is volt, hogy kap ajándékot. Már késő délután volt, és semmi. Bement a barlangba és megágyazott magának. Még egyszer kiállt a barlang bejáratához, és látta hogy a nem messzi lévő barlangnál ott áll egy másik medve és az eget figyeli. Odament hozzá..
- Szia! Te miért nem alszol? kérdezte.
- Én minden évben megvárom a karácsonyt. És te?
- Én az idén először maradtam fent. Láttad tegnap a felhőjátékot?
- Láttam, és gyönyörű volt. Te csináltad?
- Éééééén??? nézett csodálkozva a mackólányra. Én nem.
- Érdekes, eddig ilyen még egyik évben sem volt. Miért maradtál most fent, ha eddig sose?
- Mert olvastam, hogy a karácsony a szeretet ünnepe, és hogy kapunk ajándékot.
- Ez így is van.- bólogatott a lány.
- De hiszen nem történt semmi, nem kaptam ajándékot. mondta méltatlankodva.
(Ez egy válasz wchris üzenetére (2007. 12. 22. szombat 14:03), amit ide kattintva olvashatsz)
Eljött a karácsony, de nem történt semmi. Igen csalódottnak érezte magát. Reggel esett a hó, és fehér lepel borította a tájat. Nem értette, mitől lenne ez a szeretet ünnepe, és mi a boldogság. A könyvben az is volt, hogy kap ajándékot. Már késő délután volt, és semmi. Bement a barlangba és megágyazott magának. Még egyszer kiállt a barlang bejáratához, és látta hogy a nem messzi lévő barlangnál ott áll egy másik medve és az eget figyeli. Odament hozzá..
- Szia! Te miért nem alszol? kérdezte.
- Én minden évben megvárom a karácsonyt. És te?
- Én az idén először maradtam fent. Láttad tegnap a felhőjátékot?
- Láttam, és gyönyörű volt. Te csináltad?
- Éééééén??? nézett csodálkozva a mackólányra. Én nem.
- Érdekes, eddig ilyen még egyik évben sem volt. Miért maradtál most fent, ha eddig sose?
- Mert olvastam, hogy a karácsony a szeretet ünnepe, és hogy kapunk ajándékot.
- Ez így is van.- bólogatott a lány.
- De hiszen nem történt semmi, nem kaptam ajándékot. mondta méltatlankodva.
(Ez egy válasz wchris üzenetére (2007. 12. 22. szombat 14:03), amit ide kattintva olvashatsz)
2007. 12. 22. szombat 14:03
- De hiszen nem történt semmi, nem kaptam ajándékot. mondta méltatlankodva.
- No nem! Biztosan kell kapjál ajándékot! Az is ajándék, ha beköszön a Nap az ablakodon, és azt mondja:
- Szépséges délutánt, kedves Maci!
- Neked is Nap! Hol jársz itt, ahol csizmaszárig ér a hideg? kérdezed, mert a legtermészetesebb, hogy a Nap leáll délután cseverészni.
- Hát én biz megnéztem, hová kellene letennem ezt a virgonc napsugárgyereket.
- És miért tennéd le ide a barlangomba??
- Mert ajándékba küldték. Én csak kipostázom.
- Nekem ajándék??? Ez teljesen biztos?
- Persze. Nekem az áll itt, hogy Tündérkertből egy boszimaci küldi. Tehát ide tegyed a szignót, és már itt sem vagyok.
- Rendben.
- Boldog napsugaras karácsonyt!
- Neked is Nap.
- De még vannak ötleteim, hogy mi minden olyan ajándékot kaphatsz, amire nem is számítasz, lehet nem is vetted volna észre, ha most nem hívom fel rá a figyelmedet.
- Jó majd odafigyelek. Jó karácsonyvárást!
- Neked is.
Maci haza ballagott, lefeküdt, és ekkor arra gondolt, hogy végül is milyen kedves volt vele az a lány ott a szomszéd barlangban, és milyen szépen csillogott a szeme, ahogy a Napról mesélt. Most, hogy felidézte a jelenetet, valami kedvesen mosolygós érzés járta át. És tudta, mégis csak kapott ajándékot. Azt a csillogást ott azokban a barna szemekben. És boldogan, mély álomba zuhant.
Békés Boldog Karácsonyt kívánok
- No nem! Biztosan kell kapjál ajándékot! Az is ajándék, ha beköszön a Nap az ablakodon, és azt mondja:
- Szépséges délutánt, kedves Maci!
- Neked is Nap! Hol jársz itt, ahol csizmaszárig ér a hideg? kérdezed, mert a legtermészetesebb, hogy a Nap leáll délután cseverészni.
- Hát én biz megnéztem, hová kellene letennem ezt a virgonc napsugárgyereket.
- És miért tennéd le ide a barlangomba??
- Mert ajándékba küldték. Én csak kipostázom.
- Nekem ajándék??? Ez teljesen biztos?
- Persze. Nekem az áll itt, hogy Tündérkertből egy boszimaci küldi. Tehát ide tegyed a szignót, és már itt sem vagyok.
- Rendben.
- Boldog napsugaras karácsonyt!
- Neked is Nap.
- De még vannak ötleteim, hogy mi minden olyan ajándékot kaphatsz, amire nem is számítasz, lehet nem is vetted volna észre, ha most nem hívom fel rá a figyelmedet.
- Jó majd odafigyelek. Jó karácsonyvárást!
- Neked is.
Maci haza ballagott, lefeküdt, és ekkor arra gondolt, hogy végül is milyen kedves volt vele az a lány ott a szomszéd barlangban, és milyen szépen csillogott a szeme, ahogy a Napról mesélt. Most, hogy felidézte a jelenetet, valami kedvesen mosolygós érzés járta át. És tudta, mégis csak kapott ajándékot. Azt a csillogást ott azokban a barna szemekben. És boldogan, mély álomba zuhant.
Békés Boldog Karácsonyt kívánok
- De hiszen nem történt semmi, nem kaptam ajándékot. mondta méltatlankodva.
- No nem! Biztosan kell kapjál ajándékot! Az is ajándék, ha beköszön a Nap az ablakodon, és azt mondja:
- Szépséges délutánt, kedves Maci!
- Neked is Nap! Hol jársz itt, ahol csizmaszárig ér a hideg? kérdezed, mert a legtermészetesebb, hogy a Nap leáll délután cseverészni.
- Hát én biz megnéztem, hová kellene letennem ezt a virgonc napsugárgyereket.
- És miért tennéd le ide a barlangomba??
- Mert ajándékba küldték. Én csak kipostázom.
- Nekem ajándék??? Ez teljesen biztos?
- Persze. Nekem az áll itt, hogy Tündérkertből egy boszimaci küldi. Tehát ide tegyed a szignót, és már itt sem vagyok.
- Rendben.
- Boldog napsugaras karácsonyt!
- Neked is Nap.
- De még vannak ötleteim, hogy mi minden olyan ajándékot kaphatsz, amire nem is számítasz, lehet nem is vetted volna észre, ha most nem hívom fel rá a figyelmedet.
- Jó majd odafigyelek. Jó karácsonyvárást!
- Neked is.
Maci haza ballagott, lefeküdt, és ekkor arra gondolt, hogy végül is milyen kedves volt vele az a lány ott a szomszéd barlangban, és milyen szépen csillogott a szeme, ahogy a Napról mesélt. Most, hogy felidézte a jelenetet, valami kedvesen mosolygós érzés járta át. És tudta, mégis csak kapott ajándékot. Azt a csillogást ott azokban a barna szemekben. És boldogan, mély álomba zuhant.
Békés Boldog Karácsonyt kívánok
- No nem! Biztosan kell kapjál ajándékot! Az is ajándék, ha beköszön a Nap az ablakodon, és azt mondja:
- Szépséges délutánt, kedves Maci!
- Neked is Nap! Hol jársz itt, ahol csizmaszárig ér a hideg? kérdezed, mert a legtermészetesebb, hogy a Nap leáll délután cseverészni.
- Hát én biz megnéztem, hová kellene letennem ezt a virgonc napsugárgyereket.
- És miért tennéd le ide a barlangomba??
- Mert ajándékba küldték. Én csak kipostázom.
- Nekem ajándék??? Ez teljesen biztos?
- Persze. Nekem az áll itt, hogy Tündérkertből egy boszimaci küldi. Tehát ide tegyed a szignót, és már itt sem vagyok.
- Rendben.
- Boldog napsugaras karácsonyt!
- Neked is Nap.
- De még vannak ötleteim, hogy mi minden olyan ajándékot kaphatsz, amire nem is számítasz, lehet nem is vetted volna észre, ha most nem hívom fel rá a figyelmedet.
- Jó majd odafigyelek. Jó karácsonyvárást!
- Neked is.
Maci haza ballagott, lefeküdt, és ekkor arra gondolt, hogy végül is milyen kedves volt vele az a lány ott a szomszéd barlangban, és milyen szépen csillogott a szeme, ahogy a Napról mesélt. Most, hogy felidézte a jelenetet, valami kedvesen mosolygós érzés járta át. És tudta, mégis csak kapott ajándékot. Azt a csillogást ott azokban a barna szemekben. És boldogan, mély álomba zuhant.
Békés Boldog Karácsonyt kívánok
